Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-10 / 134. szám
I. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1991. JÜNIUS 18., HÉTFŐ D U hLAJAJ SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET 9 DUNAKESZI MIKI,OS • FŐT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTHárommillióra pályáztak Segítő partnerek kellenek Kedélyes arcok, mosolyok. Látszólag elégedettek. Egymásra találtak, gondoskodnak róluk. Az idő gyorsan telik — délutánig. És azután? Utána már nehezebb. Jön ' az este, a szótlan magány, a többség számára megszokhatatlan egyedüllét. És nekik még nincs is okuk panaszra, hiszen reggel újra találkoznak. De akik tehetetlenek és állandóan magányosak? — Sajnos egyre több az elhagyatottan élő idős ember — mondja Emődi Benjáminná, Dunaharaszti területi szociális gondozási központjának a vezetője —, jelenleg a településünkön kétszázhúsz házi gondozottat tartunk nyilván, s ha nem is pótolhatjuk a családot, azért szem előtt vannak, ismerjük a bajaikat, segítünk nekik. Önmagában annak is jótékony hatása van, ha szót váltunk velük, hiszen közülük többen kizárólag a gondozóval tartanak kapcsolatot. Van, akinek senkije sincs, másoknak léteznek a gyerekeik, de távol élnek tőlük. Talán az alsófalusi körzetben nincsenek bajok: ott az időseknek stabilaik a családi kötelékeik, hétvégeken együtt vannak, csak hét közben maradnak magukra az öregek. Sajnos a mai világ nem kedvez a nyugodt és felhőtlen öregkor megteremtéséhez, a családok szinte menekülnek az idős hozzátartozótól. A megélhetés napi gondjai felőrlik, türelmetlenné teszik az embereket, akinek pedig van valami csekély tőkéje, az próbálkozik, befektet, éjt nappallá téve küszködik. Még a törődőbbek is kénytelenek megfeledkezni az öregekről, nincs idő rájuk, elmegyünk mellettük. — Ugyanakkor — és ezt minden fórumon elmondom — nincs egy tiszta profilú szociálpolitika, holott ez segítene a bajokon. Le kellene válni a társadalombiztosításról, az lenne a célszerű, ha a juttatásokat nem a bérbe és a nyugdíjba beépítve kapnánk, hanem annak adnák oda, aki rászorul. Itt van például a kisnyugdíjasok kérdése. Nem teszünk különbséget Évadnyitó Gyűlés üdülőknek A június 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődő gyűlésen minden közérdekű kérdésre választ kaphatnak Délegyháza üdülőtulajdonosai — a ;MOHOSZ horgászitanyán ez alkalommal rendezik az idei szezon első összejövetelét. Bulyáki Antal polgár- mester tájékoztatója után a jelenlévők az aktuális tennivalókat és problémákat beszélik meg, majd megválasztják azokat a személyeket, akik a különböző fórumokon képviselik az in- gatlanitulajdonosoík érdekeit, illetve hangot adnak észrevételeiknek és véleményüknek. c köztük, pedig kellene. Mert nem mindegy, hogy valaki azért került ebbe a kategóriába, mert aktív korában nevelte a gyerekeit, vagy mert az alkoholbetegsége miatt lesüllyedt. Az idősek klubja negyven férőhelyes, de nincs kihasználva. Pedig lenne rá igény — hiszen itt együtt vannak, s közösen tevékenykednek az idősek —, de mert messze van, nem tudják megközelíteni az öregek. Aki távolabb él, nem juthat ide. Ebben a korban a gyaloglás legtöbbjüknél gondot okoz. — Nagyon örültünk, amikor két éve felújítva megkaptuk ezt a házat — folytatja a vezetőnő —, de hamar kiderült, hogy nem igazán praktikus. Legalább egy kis buszra lenne szükségünk, amellyel minden reggel idehozhatnánk, délután pedig hazavihetnénk az öregeket. Erre nekünk nincs pénzünk, ellenben az egyik gondozottunktól örököltünk egy fél házat, amelyet esetleg átadva a református egyháznak — lévén. a másik házrészt neki adományozta a gondozott —, helyette felszereléseket, esetleg buszt is kaphatnánk. A gyülekezetnek kiterjedt külföldi kapcsolatai vannak, talán ezeken a csatornákon mi is hozzájuthatnánk a szükséges dolgokhoz. A továbblépésnek más alternatívája is kínálkozik. A gondozási központ májusban hárommillió forint igénnyel beadott egy pályázatot a Népjóléti Minisztériumba gondozó-, ápolóház kialakítására. Tizenöt fővel jönne létre, s újszerű lenne, mivel gondozói központra épülne. Azon idősek számára létesítenék, akik — maximum féléves időtartamig — állandó felügyelet mellett élnének itt, akiknek nincs ugyan szükségük aktív kórházi ágyra, de felügyeletre szorulnak. Az önkormányzat messzemenően támogatja az elgondolást, sőt, ígéretet tett, hogy amennyiben nyernek, úgy anyagilag is segítik az ügyet. Az látszik célszerűnek, ha a meglévő épületet bővítenék, így létszámban és költségben egyaránt megtakarítást érhetnének el. A napokban kell választ kapniuk a minisztériumból — nagyon várják a döntést. — Segítő partnerek kellenek — mondja végezetül Emődi Benjáminná —, hogy támogató kezet nyújthassunk az öregeknek. Én mindenütt együttműködést keresek, ahol lehet — többek között tagja vagyok annak az érdekvédelmi és módszertani bizottságnak, amely a Parlament elé kerülő törvényjavaslatokat véleményezi. Ügy hiszem, a hangunkat kell hallatni, gondolatot és tapasztalatot kell cserélni, minél több hasznos formát kell találnunk, amivel őket, az időseket patronálhatjuk. Va. É. A kis falu nagy harca Sokallják a villanyszámlát Szigeti! jfalu költségvetésének egyik legnagyobb tétele a közvilágítási számla. Érezték az önkormányzati képviselők, hogy valami nincs rendjén a többmilliósra taksált összeg körül, hiszen az az alig kétszáz gyengécske izzó, amely igen gyéren világítja meg éjszakánként az újfalui utcákat, aligha ér meg annyi pénzt. Elhatározták, hogy lépéseket tesznek a közvilágítási rendszer korszerűsítésére, hiszen közismert, hogy az energiatakarékos fényforrások felszerelése a legtöbb településen gyorsan megtérülő beruházás volt. Csakhogy az' Elektromos Művek nem csupán a fényforrások cseréjét és az új izzókat akarta az önkormányzattal megfizettetni, hanem azokat is, amelyeket leszerelt volna. Indokuk szerint ugyanis ezeket még évekig használhatnák azon a helyen. Ilyen feltételek mellett már nem lett volna előnyös az üzlet. Ezért inkább arra törekedett az önkormányzat, hogy a jelenlegi átalányfizetés helyett — fogyasztásmérők beépítésével — csak a tényleges energiafelhasználás díját fizessék meg. Ám úgy tűnik, egy mégoly kis település közvilágításánál sem egyszerűen megoldható dolog az ilyesmi. Ugyanis nincs, aki a mérőiket leolvasná, ráadásul több órát is be kellene építeni. Fennállna annak a veszélye is, hogy egy ilyen elszámolás esetén a falu fizetné meg mások hanyagságát, amikor például reggel elfelejtik lekapcsolni a lámpákat. Arra sincs ma még lehetőség, hogy a közvilágítást helyben kapcsolják be és ki. Ezt úgynevezett alkonykapcsolók vezérlik a település hat pontján. S az sem megoldható, hogy más napszakokban eltérő meny- nyiségű világítótest működjön. Hiába okozna megtakarítást, ha éjféltől hajnali háromig csupán minden második-harmadik égő adna fényt — ennek műszaki megvalósítása többe kerülne, mint amennyi hasznot hozna. Ennek ellenére az áram- szolgáltatóval folytatott tárgyalás, a többszöri huzakodás hozott némi eredményt. Így például az is kiderült, hogy nem annyi lesz az éves közvilágítási Holt a nádtető alatt Makádon sok a nádtetős ház. De ezek nem az olyan újmódi, divatból készült nádte- tök, hanem a régiek, a nyeregtetős, jellegzetes parasztházak tetejére rakottak. A képen látható porta, ha más szögből nézzük, olyan eredeti, hogy akár egy falumúzeumban is képviselhetné a Duna menti magyar népi építészetet. Talán csak a gólyafészek hiányzik az idillből. A múlt és a jelen meglepően harmonikus találkozása ez a nádtetős, lcckerítéses, gémeskutas portán kialakított kis sport- és horgászbolt. Dicséret illeti érte a tervezőt és azt is, aki a nem éppen szokványos megoldású üzlet nyitására engedélyt adott. Hiszen a példa ékesen bizonyítja, hogy jó ízléssel, leleménnyel kis költségből is lehet környezetbe illő megoldást találni az üzletnyitásra (Ilancsovszki János felvétele) számla, mint amennyi a három, volt társközség energiafogyasztásának harmada, hanem ennél kevesebb, megközelítően másfél millió forint. Abban is megállapodott a polgár- mester az áramszolgáltatókkal, hogy kéthavonta közös bejárást tartanak Szigetújfalun. Ellenőrzik a világítótestek állapotát és amennyiben az izzók 15 százaléka nem ég, jóváírják a fogyasztást. Az eset nem egyedi. Több kistelepülés vívja nagy harcát mostanában a különféle szolgáltató vállalatokkal. Az esetek legtöbbjénél kiderült, minden jó szándék ellenére sem tudnak eredményeket elérni, mert az elmúlt évtizedekben a tanácsok finanszírozási rendszere sem a közüzemi szolgáltató vállalatokat, sem a tanácsokat nem ösztönözte arra, hogy takarékoskodjanak, vagy hogy sokallják a villanyszámlát. A költségvetésbe betervezett közvilágítási összeget állami támogatásként megkapta a település. Ma már merőben mások az önkormányzatok gazdálkodási körülményei, ám bizonyos, hogy évek telnek el, mire mindenhol megteremtik a tárgyi, műszaki feltételeit annak, hogy minden szolgáltatásért csak annyit kelljen fizetni, mint amennyit valójában ér. M. K. Iskolabővítés Állnak már a főfalak Ha minden az elgondolások szerint történik, s az anyagi eszközök felhasználásában is képesek tartani az ütemtervet, úgy szeptemberben már a kibővített iskolában kezdik a tanulást a délegyházi gyerekek. Áprilisban fogtak hozzá az iskolabővítéshez, s ma már állnak a főfalak. Az eredeti elképzelésekhez képest — miszerint négy tanteremmel és két vizesblokkal bővül az intézmény — egy szuterénszint- tel egészül ki az iskola: ez a lehetőség az építés menetében kínálkozott. Ez a pluszhelyiség azonban jó szolgálatot tesz majd az átadás után — sportolásra, illetve szakköri foglalkozásra ad módot. A Tiizépről jut eszembe Bezárt kapu előtt Álltam a gödi Tüzép- telep bejárata előtt. A karórám 16 óra 50 percet mutatott. A kapun kívül szemrevételezhettem a telep építőanyag-választékát. A pénztár bejárata előtt a nemesvakolat-mmtá- kat bemutató kis táblát. Érdekelt volna a tüzelő- választék. Ám nem juthattam be a kapun, melyről csak a nyitva tartás rendjét olvashattam le. Hétfőn szünnap. Keddtől péntekig 7 óra 30 és 14.30 óra között tart nyitva a pénztár. Szombaton már 11 óra 30-kor fájront van. Még nem figyeltem meg, de valószínű, hogy ez a rend a cég más telepein is. Itt tehát semmilyen szabálytalanságot nem követtek el. Mint minden hivatalban, náluk szintén bezárnak az általános munkaidő végén. Nagyjából akkor, amikor a másoké is véget ér. Ezek a mások viszont jönnének szénért, fáért, blokktégláért, ám hiába. Napközben kell ku- nyerálniuk, hogy engedje el őket a főnök. Ez kínos, néha megalázó, néha emlékeztetik az embert arra, hogy a munkaidő a munkára való. Ezt elkerülendő, az ügyesebbje betegállományba megy, no de aki beteg, az mit keres a Tüzépen? A rendszere- tök szabadságot vesznek ki, ez meg pazarlás, mert a szabadság a pihenésre kellene. Mindez Gödön jut eszembe a Tüzépről, pedig annyi más cég van még, amelyik nem igazodik. Még mindig nem. K. T. I. Orvosi ügyelet Dunakeszi körzet: Dunakeszi, Fő út 75—81. Telefon: 41-902. Nappal: 12—14 óra. Éjjel: 18-tól reggel 6-ig. Június 10. dr. Varga Eszter, 18. dr. Tornyi András, 19. dr. Gujdi Judit, 20. dr. Tornyi András, 21. dr. Gó- guez Attila. 22. dr. Tordasi Éva, 23. dr. Tordasi Éva. Gyermekorvosi ügyelet: Szombat-vasárnap 8—12-ig. Fogászati ügyelet: Dunakeszi, Barátság u. 29. Szombat 8—12-ig. Telefon: 41-285. Fomázi körzet: Pomáz, Kossuth u. 21. Telefon: 25-472. Június 10. dr. Gál Katalin, 11, dr. Varga Margit, 12. dr. Sulyok András, 13. dr. Peskó János, 14. dr. Puskás Áron, 15. dr. Puskás Áron, dr. Gál Katalin, 16. dr. Puskás Áron, dr. Gál Katalin. Szentendrei körzet: Szentendre, Bükköspart 27. Telefon: 12-650. Június 10. dr. Marosvölgyi Ildikó, 11. dr. Baracska József, 12. dr. Horváth István, 13. dr. Katona Gyula, 14. dr. Nagy István, 15. dr. Rétai Gábor, dr. Nagy István. 16. dr. Rétai Gábor. Tahitótíalui körzet: Tahi- tótfalu, Ifjúság u. 5. Telefon: 27-030. Június 10. dr. Nagy Árpád, 11. dr. Bellavits Erzsébet, 12. dr. Bazsa Márta, 14. dr. Urszán Albert, 15. dr. Urszán Albert, 16. dr. Urszán Albert. Dl'NATA.I HIR1.AP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak; Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min- den hétfőn 12—1G óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 341. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.