Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-10 / 134. szám
Rossz csontok, riadó! A politikai hályogkovácsok mellett mind gyakrabban tűnnek fel mostanában a csontkovácsok is. A természetgyógyászat feltámadt poraiból. A fűiben-fában található orvosságok mellett ki-ki megoszthatja másokkal az önmagában felfedezett gyógyítóképességet. Az orvostudomány persze ösz- szevonja szemöldökét. Néha tétova „nana”, máskor zordon „nem” hangzik el. Az embereket ez azonban kevéssé érdekli. Tódulnak a mások által kommendált. csodatevőkhöz. A ceglédi sikeren felbuzdulva a budapest’ csontkovács június 12-én. szerdán Dánszentmiklósra is ellátogat. A művelődési és sportház ad helyet alkalmi rendelőjének. A páciensek előzetes bejelentkezése szerint élénk az érdeklődés. Valószínű, máskor is megjelenik majd a községben. A városi gázellátást biztosító fővezeték felújítása miatt a Jászberényi út parksávját röviddel elkészülte után fel kellett bontani. Nemrégiben befejeződött a helyreállítása. Talán nem hiú remény a feltételezésünk: nem les* vandálok áldozata (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Kicsengetés előtt Hamarosan itt a tanév vége. Még néhány nap és Cegléden, valamint környékén is bezárják kapuikat az oktatási intézmények. Bizonyos, hogy gondokkal terhes tanév áll a pedagógusok mögött, mert elkezdődött az egész oktatási rendszer gyökeres átalakítása. A változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás, a hétköznapok szakmai gondjai, az évről évre nehezebben kezelhető gyermekek jellemének formálása embert próbáló feladat. A nevelők számára jól jön a megérdemelt nyári pihenés, mert az arcokon már az ilyenkor szokásos fáradtság tükröződik. A tanítók és tanárok egy része azonban nem számíthat felhőtlen nyári pihenésre. A társadalom e jelentős rétegét is elérte a létbizonytalanság, a munkanélkülivé válás fenyegető réme. Vannak oktatási intézmények, ahol a tanulólétszám csökkenése okoz pedagógusfelesleget. A tantestületekben fokozódik a feszültség, a bizonytalanság. Vajon akad-e szeptembertől mindenkinek munkája? Kik lesznek azok, akiknek megköszönik eddigi tevékenységüket, és esetleg munkanélkülivé válnak? Mi lesz a mérvadó a válogatásnál, ki marad, miért, és ki az, aki távozásra kényszerül? Minderre a közeljövő megadja a választ. A legtöbb intézményben a nyugdíj mellett dolgozó pedagógusok munkájára az elkövetkező tanévben már nem lesz szükség. Bizonyos, hogy hiányoznak majd számukra a nebulók, hiszen a legtöbb nyugdíjas nevelő az aktív munka befejezése után is vágyakozik a nyüzsgő gyermekseregre és a tantestületi eszmecserékre. Az sem éppen mellékes, hogy a nyugdíj mellett elkél a néhány ezer forintos kiegészítés, hiszen a nyugdíjak alacsonyak, éppen hogy a létfenntartáshoz elegendőek. Nem könnyebb a helyzetük a friss diplomásoknak sem, hiszen többen állás nélkül maradnak, és talán soha nem lesz alkalmuk a pálya szépségeinek megismerésére. Az egyik magyar —történelem szakos friss diplomás nevelő ismerősöm például mostanában a budapesti Hilton Hotelben — mosogat .... A pedagógusok körében tapasztalható bizonytalanság, netán félelem másik oka, hogy az intézmények zöme nem rendelkezik a következő tanévre szükséges anyagi fedezettel. Magyarán: kevés az ön- kormányzatok pénze a zökkenőmentes működéshez. Csak találgatni lehet, hogy vajon a költségvetésükben fellelhető több millió forintos hiányt honnan tudják pótolni. Saját bevételeik ugyanis minimálisak. Egyébként is az iskola alapvető feladata a nevelés, az oktatás, az emberformálás, és nem holmi kupecszellem meghonosítása. Az így létrehozott szellemi érték közvetlen módon nem mérhető anyagiakban. ám mégiscsak hatalmas kincs. Nem a kincstári optimizmus mondatja velünk, hogy bármennyire is nehéz az oktatási intézmények, benne a nevelők helyzete, nem szabad elveszteni a reményt! A jövő nemzedékét ezután is oktatni, nevelni kell. Közös erőfeszítések árán meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A pedagógusok odaadó munkájára ezután még inkább szükség lesz, mert a holnapunkról van szó. (r. i.) Olvasónk levele Így „tűnt” el... A Ceglédi Hírlap május 15-i számában Tornateremért repülnek címmel mint törteli lakos, örömmel olvastam a polgármester úr nyilatkozatát, hogy nálunk is lesz tornaterem. Az első mondatával nem értek egyet, miszerint tornateremre gyűjtöttünk. Szülőként én is részt vettem ebben. Azonban akkor tanteremre kértük a pénzt. A tornaterem szükségessége már akkor is felmerült, azonban a két műszakban folyó oktatás miatt inkább a tornatermek számát kívánták növelni A gyűjtés során megegyeztek a vélemények abban, hogy szükség esetén a tornaterem megvalósításához is saját erőből kell hozzáfogni. Tudomásom szerint négy tanterem építésére voltak készen a tervek. De csak Egészségünk Június 11-én, kedden 8- tól 12 óráig a Földváry-is- kola Malom téri épületében egészségnevelési napot rendeznek. kettő épült fel új épületszárnyként, a másik kettő kialakítására két szolgálati lakás feláldozásával régi épületekben került sor. Az összegyűjtött pénzből a sokat szidott tehóból, megyei támogatással és szakiparosok kétkezi mun kájával elkészült a négy új tanterem. Takarításkor tudtuk meg. hogy a támoatá- a vártnál kevesebb lett. de végül minden tanterembe került bútor és függöny is Volt olyan tanterem, amelyikbe a ceglédi gimnázi. umtól kapott padok kerültek. Azt javították ki, és festették át az iskola dolgozói. Így értük el, hogy minden törteli kisdiák reggel ülhessen be az iskolapadba Hogy a tanács miként számolt el azzal, hogy hová lett két szolgálati lakás, azt nem tudom. Hallottam viszont arról, hogy a tantermek berendezéséhez, működtetéséhez szükséges öbbletköltségek előteremtése nem volt zökkenőmentes, mert a termek nem akkor „léptek be”, amikor azt a megyei terv előírta, hanem a demográfiai hulláim tetőzésekor. Hát valahogy így „tűnt el” Törteién a pénz. Az én gyermekem már nem fog a felépülő tornateremben tornászni, de kötelességemnek érzem, hogy segítsem az építkezést Mint az a nyugdíjas néni, aki tüzelője árából vett el, hogy adhasson pénzt az iskolának. Pedig az ő unokái már „egy műszakos” városi iskolába jártak. Igaza van: „nem szabad visszaélni a lakosság bizalmával”. Én azt is hozzátenném, hogy a pontosabb tájékoztatás érdekében az irattárban is érdemes utánanézni, hogy ki és mire gyűjtött. Egy, a gyűjtésben részt vevő szülő (Név és cím a szerkesztőségben) CEGLÉDI xJlíiiay XXXV. ÉVFOLYAM, 134. SZÄM 1991. JÚNIUS 10., HÉTFŐ Nehéz zöld ágra vergődni Ez az év döntő lesz „Ez bizony nem áprilisi tréfa, hanem a megtestesüli valóság” — mondogatták az emberek tavasszal, amikor Dánszentmiklós véget nem érő főutcáján föltűnt a négy üzletből álló épület- sor. Ügyesen kimódolt boltocskák, az egyikben ruhanemű, a másikban zöldség, de kaphatók virágok, koszorúk is. A negyedik nemrég még zárt ajtóval árválkodott, de mire ezek a sorok megjelennek, talán már megnyílik az édesszájúak előtt. Aki mindezt megteremtette, egy harminckét esztendős üzletasszony. Eredetileg nem is kereskedőnek tanult. Szíve szerint óvónő lett volna, el is ment felvételizni Nagykörösre, de a család lebeszélte. Arra biztatták, hogy kertészkedésre adja a fejét. Szakmunkásképzőt végzett, utána a Rozmaring Tsz virágboltjaiban szerzett pénzzel meg nem fizethető szakmai tapasztalatot, emberismeretet a Lehel piacon, Farltasréten meg a Batthyány téren. Aztán otthon önállósította magát. Németh Lászióné emeletes házuk földszintjén rendezte be üzletét. A poszter még a falon, a hullámos vonalvezetésű téglabugyorban kavicsok idézik a vízparti föveny hangulatát. A bolt innen már elköltözött, de a koszorúkat még a háznál készítik. Egyébként úgyse sokat van otthon a házaspár. A férj a beszerző, nap mint nap pöfög a Wartburggal a fél országon át. Hajnali kettőkor indulnak Pestre a Bosnyák térre, s ha a zöldséget beszerezték, irány a budaörsi virágpiac. A beszerzéssel, virágkötéssel, eladással még korántsem teljes a fiatalasz- szony programja. Disznókat hizlalnak, mert pénz kellene valamiből, bár most már jó ideje várják a leadott hízók árát. Van egy magányos nagybácsi is, akiről az eltartási szerződésnek megfelelően gondoskodnak. Es nem esett szó a tizenhárom éves Mariannáról meg a hét- esztendős Szilviről, akikért ez az egész gépezet létrejött és mozgásban van. — Én olyan nyughatatlan természet vagyok — mondja Némethné —, hogy még a Rozmaring Tsz-től kapott kéthetes beutalót sem tudtam letölteni, amikor nász- úton voltunk. Tíz nap után már mehetnékem volt. Az egész ország egy vállalkozás. Most minden rajtunk múlik — osztja meg velem a nézeteit, és a csalódottságát sem titkolja. — Mi a pénzünket mindig befektettük. Most ehhez az üzletsorhoz szerettem volna Start-hitelt fölvenni. Nem sokat, mindössze kétszázezer forintot. Óvadékul az emeletes családi házat ajánlottam fel, de nem fogadták el. Annái a ceglédi bankfióknál nyaralót vagy nyugati kocsit kellett volna felmutatnom, tgy nehezen tudnak a magamfajta vállalkozók zöld ágra vergődni — vonja le a tanulságot a saját kálváriájából. — Sok kezdő csődbe fog menni. Az újrakezdési kölcsönt adták fűnek-fának, de figyelje csak meg, ki mire vitte belőle. Azt nem nézte meg az állam, hogy kinek adta a pénzt. Ez afféle családi vállalkozás — tudtam meg az üzletasszonytól. A zöldségbolt a keresztanyja nevén van, egy üzlet az édesanyjáén, a cukrászda és a ruházati bolt a sajátján. Azt tapasztalja, hogy faluhelyen egy boltból nem lehet biztonsággal megélni. Ott minden kertben virítanak a virágok. Miért adnának drága pénzt érte? Koszorú meg temetéskor kell. Ezért döntött a cukrászda mellett. A nagy forgalom — kicsi haszon elvét vallja. További tervei is vannak. Egy örökölt épület birtokosa, amelyben írószerboltot és palackozott italok árusítóhelyét szeretné berendezni. Lassan, szívós igyekezettel kiterjeszti a maga üzlet- hálózatát. Szinte mentegetőzve mondja, hogy neki ilyen a természete. Nem tud nyugodtan ülni, hajtja a világot, nyaralás, hosszabb pihenő nélkül telnek napjai, évei. A két kislányra két- két boltot szeretne hagyni, ha felnőnek. Marianna már érdeklődik a zöldségkereskedés iránt. Neki is szakmát akar adni a kezébe. A ház korüli terhek egy része édesanyjára hárul, aki segít a két unoka nevelésében. — Ez az év eldönti, bejön-e a számításom. Minden pénzünk ebben fekszik. Valami haszonnak csak jönni kell. Itt a nyár, megérkeznek a lengyelek a Micsurin Tsz táborába, talán ők is vásárolnak nálunk. Az olasz jellegű fagyizó is vonzó lesz. Én meg folytatom a napi gürcölés, mert aki ebbe beleszokott, az nem tudja abbahagyni. (tamasi) Talán nem hiú remény CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munkatárs: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pl. 18. 2701. Telefax és telefon: <a»> 11-400. • Telex: 228353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, esti- törtök, péntek S-től 12-lg, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-783.
