Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

mHÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KIM INTÉS m Nehéz az új rend kialakítása Csúcstalálkozók egész sorát keresik majd a megoldásokat Az albán ellenzék kivívta az idő előtti választásokat Az ostromállapot után is robbanékony a helyzet Algériához ALTALANOS PILLANATKÉP Gorbacsov, aki a tavaly flecemberi kiélezett szovjet belpolitikai viszonyok miatt nem vállalkozott arra, hogy a hidegháború felszámold* Sábán játszott szerepéért hekl adományozott Nobel- békedíj átvételére elutazzon Qslóba, most alkalmasnak piálta erre az időt. Úgy télte meg, hogy a konzer­vatív és radikális erők kö­zötti centrista egyensúlyo­zása, legalábbis jelenleg, eredményes volt, s a pe­resztrojka támogatóinak pozíciói megszilárdultak. Az utazás előestéjén azonban a „keményvonala­sok” megmutatták, hogy még nagyon is jelentős bá­zisokkal rendelkeznek. A litván fővárosban a szovjet hadsereg egységei utakat zártak el, letartóztatásokat foganatosítottak, hogy meg­mutassák erejüket. A szov­jet katonai egységek akció­ja csak néhány órás volt, de fellépésük árnyékot borí­tott Gorbacsov oslói és stockholmi útjára, s ott tüntetések kirobbanását eredményezte. Bár ezekre csillapítólag hatott az, hogy ezúttal a Baltikum függet­lenséget választott három országa közül a legradiká­lisabban, a letartóztatotta­kat néhány óra múlva sza­badon bocsátották. A tör­ténteknek egyébként volt bizonyos pozitív eredmé­nyük is, amennyiben arra késztették a balti államo­kat, hogy meggyorsítsák a konföderációra való törek­véseiket, hiszen — mint belátták — erőiket egyesít­ve eredményesebben vív­hatják ki önálló állami lé­tüket Moszkvával szem­ben. Ami Gorbacsovot illeti, ő azt mondta, hogy nem kí­vánja akadályozni a Balti­kum függetlenségi törekvé­seit, de ez csak az alkot­mányosság útján valósulhat meg. A szovjet elnök vi­szont kemény figyelmezte­tést intézett mind nyugati bírálóinak növekvő táborá­hoz, hogy ha a peresztrojka kudarcot vall a Szovjet­unióban, ez mérhetetlen ve­szélyeket idéz fel rájuk nézve is. FENEKETLEN ZSÄK? Gorbacsov bizonyára így kívánta Nyugat tudomásá­ra hozni, hogy most már nekik kell lépniük, mert a szovjet reformerők saját mozgástere a végletekig be­szűkült. A hivatalos Moszk­va három célpontra össz­pontosítja erőfeszítéseit. Egyrészt meg szeretné sze­rezni a piacgazdaság meg­teremtéséhez a fél évtized­re szóló több százmil- liárd dolláros támogatást, amelyre a javaslatot Pri­makov juttatta el a Fehér Házhoz. Másrészt Gorba­csov személyesen kívánja kifejteni erre és az új vi­lágrendre vonatkozó elkép­zeléseit az iparilag legfej­lettebb hét ország július közepén megtartandó csúcs- találkozóján. Bár Washing­ton egy ideig ellenezte a szovjet elnök meghívását 2 «»jigT£jr}aiJ erre a rendezvényre, Bush Majorrel való e heti tele­fonbeszélgetése soi'án a je­lek szerint megszületett egyfajta megoldás Gorba­csov londoni meghallgatá­sára. A harmadik moszkvai cél az, hogy még júniusban Bush Moszkvába utazzon. E sokat halogatott legmaga*' sabb szintű megbeszélés egyrészt igazolná — leg­alábbis Gorbacsov vélemé­nye szerint —, hogy a Szovjetunió, engedményei­nek egész sora ellenére, változatlanul elvan hatalom, amelynek döntő beleszólása van a világpolitika alakí­tásába. Másrészt a szovjet elnök arra számít, hogy a Fehér Ház lakójának moszkvai látogatása vilá­gossá tenné, hogy a hivata­los Washington változatla­nul Gorbacsovot tekinti szovjet tárgyalópartneré­nek, s nem a „kivárás tak­tikáját” követi. Washingtonban jól látják, hogy a szovjet elnök poli­tikai megtámogatására múlhatatlanul szükség van. Ez kifejeződött abban is, hogy az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetének kijelölésekor olyan sze­mélyre esett a választás, aki mind Bush, mind Baker külügyminiszter közvetlen baráti köréhez tartozik, s aki ráadásul demokrata­párti vezető politikus, így az ellenzék bizalmát is él­vezi. A Fehér Ház irányí­tója nem véletlenül beszélt arról, hogy a nagyköveti posztra kijelölt bizalmi emberének akkor kell majd posztját elfoglalnia, amikor a fogadó országban „fantasztikus, korábban el­képzelhetetlen változások következnek bé”. Egyúttal azonban Moszkva címére figyelmeztetések is érkez­tek, hogy segélykérései ir­reálisak, s Washington, de partnerei is csak a piacgaz­daság keretei közötti beru­házások kategóriáiban gon­dolkodnak. Így a magántő­kének jut majd a főszerep, mivel több százmilliárdos állami hiteleket nem lehet a zűrzavaros szovjet gazda­ságba mint valamilyen fe­neketlen zsákba beönteni... AZ EIJROCSOPORT ÉLEDEZÉSE De nemcsak a szovjet- amerikai csúcstalálkozót és a hetek londoni legmaga­sabb szintű megbeszélését készítik elő. A héten Kop­penhágában ülést tartott a NATO külügyminiszteri ér­tekezlete. A 16 ország dip­lomáciájának vezetői a NA­TO novemberi állam-, il­letve kormányfői tanácsko­zására dolgoztak ki irány- eleveket. A cél az, hogy a Varsói Szerződés katonai szervezetének megszűnése után új rendet teremtse­nek, s kontinensünknek olyan egységes egészet ké­pező biztonsági rendszert adjanak, amely hosszú táv­ra garantálja a szabad és demokratikus Európát. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a NATO ka­tonai jellege, mivel a hi­degháborús fenyegetés meg­szűnt, döntően politikaivá változzon, s az új kapcso­latokat megszilárdítsák Ke- let-Európával. Másrészt az a feladat, hogy úgy szer­vezzék át a NATO-t, hogy annak európai arculata oly módon legyen döntő, hogy az Egyesült Államok és Ka­nada ne idegenedjenek el a szövetségtől. Ebben nagy szerepet szánnak az úgy­nevezett „eurocsoportnak”, amely eddig amolyan tetsz- balotti állapotban létezett a szövetségen belül, s amely Nyugat-Európa biztonsági érdekeinek elsődlegességét hangsúlyozta eddig is, de valójában alig tett ezért valamit. TIRANAI kérdőjelek Fatos Nana kormánya, amely a tavaszi választás után alakult Albániában, lemondásra kényszerült a három héten át tartó bá­nyászsztrájk miatt, és an­nak következtében, hogy a demokrata párt sikerrel mozgatta meg a városi la­kosságot. Az Albán Munka­párt vezetőinek fel kellett ismerniük, hogy a megfé­lemlített falu megszerzett voksai hiába garantálták a többséget számukra a par­lamentben, a városokban győzelmet aratott, de man­dátumaiban kisebbségben maradt ellenzéki demokra­ta párt nélkül a politikai válságot nem lehet megol­dani. Az ellenzéki taktika be­vált: jövő májusban idő előtti választást tartanak, s addig úgynevezett apoli- tikus, szakértői kormány vezeti az ügyeket. A tárcák viselői, ha netán az Albán Munkapárt tagjai voltak, kilépnek a pártból, s meg­hívják a kabinetbe az el­lenzéki demokrata párttal rokonszenvező személyisé­geket is. Az ellenzéki erők azt remélik, hogy egy esz­tendő elég lesz arra, hogy megismertessék és elfogad­tassák a szavazók többsé­gével programjukat, és megteremtsék az ipari par­lamentarizmus alapjait. Kérdéses viszont, hogy mennyire sikerül ez az Oly elmaradott országban? A SZTRÁJK FOLYTATÓDIK , Algériában június végén került volna sor az első többpárti választásra az or­szág 1962-es függetlenné válása óta. Igaz, a tavalyi helyi képviselő-testületi voksoláson az uralkodó FLN (Nemzeti Felszabadí- tási Front) ellenében indult az Iszlám Üdvfront nevű fanatikus muzulmán szer­vezet, amely akkor o helyi tanácsnoki helyek ötven százalékát szerezte meg. Az iszlám köztársaság megte­remtését zászlajára írt front azért hirdetett sztráj­kot és szervezett zavargá­sokba torkolló utcai tünte­téseket, mert hátrányosnak és igazságtalannak bélye­gezte meg a június 27-i vá­lasztás kormány által ter­vezett rendjét. A zavargások halálos ál­dozatokkal jártak, és a ki­alakult helyre való tekin­tettel Bendzsid elnök fel­oszlatta a kormányt, ost­romállapotot rendelt el, s elhalasztotta a választáso­kat. Algéria városainak ut­cáin most katonai járőrök cirkálnak, és éjszakai kijá­rási tilalom van érvényben. Az iszlám szélsőségesek ál­tal meghirdetett sztrájk azonban folytatódik, s a helyzet változatlanul rob­banékony. Árkus István A bértf&i konferendía Kapu- és ssívkitárás A pápa az európaiságról Az alkotó előnye Nem kell eljutnunk Európába, hiszen alkotói vagyunk, s nagyobb erőfe­szítések árán, mint azok, akik maguknak tulajdonít­ják az európaiság szabadal­mát — mondotta II. János Pál péntek reggel Wlocla- wek városa mellett tartott miséjén. Több százezer za­rándok előtt a szentalya, ahogy az már szokása szer­tartásain, előre megírt be­szédszövegét félretéve, az európaiság ismérveit ele­mezte. A meggyilkolt Jerzy Po- pieluszko atya emlékére állított 17 méter magas ke­reszt alatt a pápa kijelen­tette: „az európai kultúrát az első három évszázad és az utóbbi évtizedek mártír­jai alkották tőlünk kelet­re és nálunk is. Ezek közé az alkotók közé tartozott Jerzy atya is, patrónusa európai jelenlétünknek éle­te feláldozásával, mint Krisztus.” Érzelmektől fűtött han­gon mondotta: „Ebben a században született az a vi­lágnézet, amely megenged­te embernek élete megfosz­tását embertársától, csak azért, mert az zsidó, cigány — vagy lengyel. Megjelent az osztályok mítosza is. Ez is az európai örökséghez tartozik, de ahhoz, amitől meg kell szabadulnunk. Európának megváltásra van szüksége!” A pápa hangsúlyozta, hogy az emberi kultúra alapja a teremtő, s Krisz­tusnak joga van az állam- polgárságra a világon és Európában. A SZÁMŰZÖTT SVUK A prágai Nemzeti Galé­ria raktárába szállították a városatyák döntése alapján Jaroslav miseknek, a „Svejk, a derék katona” szerzőjének köztéri szobrát. A „száműzetés” oka: a szobor modellje annak ide­jén a kommunista párt egy volt magas rangú funkcio­náriusa volt. Az emlékmű nem a legendás cseh lele­ményesség megörökitőjénelt vonásait őrzi, hanem a haj­dani pártfunkcionáriusra emlékeztet, aki egyébként álnéven irodalmi munkás­ságot is folytatott — jelen­tette pénteken a CTK. A csehszlovák hírügynökség a modell nevét nem közölte. Az Egyesült Államok a lehetőségekhez képest meg­nyitja piacát Közép-Európa előtt, s ezt várja el az Európai Közösségektől is — jelentette ki pénteken Dán Quay le amerikai alelnök a kelet-szlovákiai Bártfán zajló nemzetközi konferen­cia résztvevői előtt. Bártfa sok száz éves temp­lomában a hallgatóság so­raiban ott ült Václav Havel csehszlovák köztársasági el­nök, Göncz Árpád magyar államfő és Krzysztof Bie- lecki lengyel miniszterel­nök. Az amerikai alelnök a közép-európai térségben végbement változásokat úgy minősítette, hogy „a kommunizmus — hála is­tennek — a szemétdombra került”. A régi rendszer maradványait azonban még nem takarították cl telje­sen — tette hozzá, és fel­szólította az érintett orszá­gokat, hogy „tárják ki szí­vüket a Nyugat, a szabad­ság világa előtt”. Elismer­Megositatt A szövetségi költségvetési hozzájárulást megtagadó tagköztársaságok elleni szankciókról, azok kidolgo­zásáról tárgyaltak pénte­ken Moszkvában a Szovjet­unió és tagköztársaságai­nak kormánytisztségviselöi. A megbeszélésen — a TASZSZ beszámolója sze­rint — csaknem vala­mennyi tagköztársaság ré­széről jelen volt egy-egy miniszterelnök-helyettes. A tisztségviselők java­solták, hogy a tagköztársa­ságokat osszák két csoport­ra. Az egyikbe tartozza­nak azok, amelyek nem akarnak kiválni a Szovjet­té, hogy a régió segítségre szorul, és megígérte, hogy az Egyesült Államok segí­teni is fog. A legfontosabb*: nak a piaci feltételek meg- teremtését nevezte, s em-f lékeztetett arra, hogy a szovjet piac beszűkült a közép-európai országok szá­mára. Quayle beszéde után a bártfai templom előtti fő­téren nagygyűlésen ünne­pelték meg a település fönnállásának 750. évfor­dulóját. A dísztribünön megjelent, és újabb, rövid, lelkesítő beszédet mondott az amerikai alelnök. Ebi ben kifejezte meggyőződé­sét, hogy a jövő nem a Kelethez, hanem a Nyugat­hoz kapcsolódik. Támoga* tást ígérő szavait tapsvi­har fogadta, viszont lénye­gesen mérsékeltebb volt a tetszésnyilvánítás, amikor ä Cseh és Szlovák Szövetsé­gi Köztársaság virágzását éltette. A tömegben egyéb­ként olyan transzparens is feltűnt, amely Szlovákia, függetlenségét követelte. „iaduhttid" unióból, ezek lennének a „legnagyobb kedvezményt élvezők” a Szovjetunión belüli kereskedelmi, gaz­dasági kapcsolatokban. A másik csapatba az elsza­kadni vágyók tartoznának, ezeket a többi tagköztársa­ság és Moszkva külföldi ál­lamokként kezelné, s nyu­gati valutában kellene fi­zetniük a szállítmányokért. Ami közvetlenül a költ­ségvetési hozzájárulások megtagadását, illetve ezek elmaradását illeti, az azzal adós tagállamokat megfosz­tanák attól az importtól, természeti kincstől, ame­lyek felett a Kreml ren­delkezik. i • KialfoMi ­egy m®ndtofb«n Va'entyin Pavlov szovjet miniszterelnök tegnap tárgya­lásokat kezdett Belgrádban Jugoszláviá belső válságáról, a szovjet adósságokról. A Az izraeli légierő megkapta az Egyesült Államok által ígért, továbbfejlesztett F—16-os mintájú vadászgépekből álló szállítmány első darabját — jelentette a jeruzsálemi rádió. A A lengyel kormány hi­vatalosan is közölte, semmi akadálya, hogy a Németor­szágban állomásozó 300 ezer szovjet katona tömegesen Lengyelországon keresztül térjen haza. A A magyar- osztrák gazdasági kapcsolatok gyorsított ütemű újraren­dezéséről és további élénkítéséről tartott tárgyalásokat pénteken Bécsben Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztere. Szovjet szankciók a köztársaságuk elten Torgyán-,,vallomás” és üzenet „HA ÉLETEM VÁRATLAN ESEMÉNY OLTANÁ KI..." Egy nyilatkozattal — tőlünk udvarias formában megtagadottal — ér fel Torgyán Józsefnek, a Független Kisgazdapárt társ­elnökének ország-világhoz — az Országos Sajtószolgálat útján eljuttatott közlemé­nye. Pedig a házban, a Hírlapkiadó Válla­latnál járt, de exkluzív interjút csak a Népszabadságnak adott... Így aztán a sze­mélye körül támadt viharban egyetlen ka­paszkodó jobb híján a közlemény. Melyet hét takaros pontban állított össze, s aláírt. Logikai sorrendbe szedve: miért is nem lehetett a III/III. osztály ügynöke. Mert hiszen — hármas pont — az ’56-os forra­dalomban való részvételéért 1958 augusz­tusában az Ügyvédi Kamarából is kizár­ták, s egy ideig segédmunkásként dolgo­zott. No, meg az sem utolsó szempont, hogy „információim szerint 1971. júniu­sában alakult a III/lll-as ügyosztály”. Va­lótlan állításnak minősíti, hogy bármikor is be akart volna lépni az MSZMP-be, er­re még akkor sem volt hajlandó, ami­kor diplomáciai küldetést, karriert ígér­tek. A koholt vádak céljaként az általa meghirdetett radikális célok megvalósítá­sának megakadályozását jelöli meg. Megmondom őszintén, a hetedik pont egyszerűen mellbe vágott. „Honfitársaim tudomására hozom, hogy kivételesen nyu­godt idegrendszerű ember vagyok, aki igazsága tudatában felhőtlen derűvel néz szembe rágalmazóival. Ezért, ha életem váratlan esemény oltaná ki, az semmikép­pen sem fakadhat a saját elhatározásom­ból!” Mellbe vágott, mert Harmat Endre ke­vesek által ismert, kis példányban meg­jelent könyvére asszociáltam főként az utolsó mondatnál. Mely abból az alka­lomból íródott, hogy Párizsban meghalt Félix Fregyeriksz gróf. Ki végzett politi­kai megfontolásból, meggondolásból — de főként férfiasságának bizonyításaként — az utolsó orosz cárhoz közel állóval. A so­rok, a mondatok: „... Szentpétervárott írom ezeket a sorokat. Ha életem január elseje előtt véget ér, a trónhoz közel állók végeznek velem...” S a jóslat bejött. Re­mélem, Torgyán József nem látnok, s a leírt mondatok mögött legföljebb meggon­dolások húzódnak meg. Mert hiszen nem lehet, hogy egy demokráciában elképzelt események vádpontokká váljanak, s az főleg nem, hogy egy tiszta ember tiszta éleiét bárki politikai megfontolásból besá­rozza, .bemocskolja. Netán a radikális cé­lok valóra váltásának szándéka miatt egy politikai karriert kettétörjenek, egy em­bert elhallgattassanak. Ilyen nem fordul­hat elő a demokratikus Európa, az Euró- pa-ház felé 'poroszkáló nemzet történeté­ben. Nem. Hiszen, uraim, ez a demokra­tikus Magyarország. V. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom