Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

Míg a természetet kedvel» turisták járták a budai he­gyeket, nem is sejtették, hogy a felettük szárnyaló vitor­lás repülőkben amatőrök ülnek. Ugyanis a budakeszi vitorlázó-repülőtér adott otthont a repülősmajálisnak; itt bárki felülről is szétnézhetett a nagyvilágban (balra). Ugyanez nem mondható el az érdi majálisról. Ott csak a körhintából és a repülő csészékből lehetett friss leve­gőt szívni (jobbra) (Erdősi Ágnes felvételei) Nem hirdettek pályázatot, sehol sem találom nyomát hogy *z érdi temetőt az önkormányzat kiadná vállalkozóknak. Am a téma — mint ahogy lapunk április második! száma is immár másodszor jelezte — nem kerül le a napirendről. Nem, mert a helybéliek szeretnék, ha rend lenne a temetőben. Pályázattól függetlenül a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat feb­ruár 26-án a város önkormányzatának címzett levelében két ki­dolgozott ajánlatot küldött meg a temető fenntartásának, a szolgáltatások kialakításának mikéntjéről. Március 12-én egy újabb levélben a megoldások hogyanját sürgette a vállalat. I. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK L BUDA-VIDÉKI BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHÁROMÉ ATT A « PILISVÖRÖSVAR • BUDAKESZI « BI ATOK- BAGV • TÖRÖKBÁLINT O P1L1SCSABA 0 PATY © ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDA.TENÖ • PERBAL 0 TÖK 0 TINNYE 0 ÜRÖM Szolgaszigetre kénys.seritett népművelők A civil szerveződések búvópatakjai A „Kié az érdi temető?” című cikket olvasva keres­te meg a szerkesztőségün­ket Michtiov Mihályné. Aki április 12-én már a máso­dik beadványát juttatta el az érdi önkormányzathoz, s a vállalkozási bizottság el­nökéhez. Mert pályázna és vállalkozna az érdi temető fenntartására. 9 Honnan jött az ötlet, hiszen pályázatot nem írtak ki. — Évek óta irritálnak az érdi temetőben uralkodó állapotok. S ezt szeretném csinálni. Ráadásul ez a fog­lalkozás nem is szerepel a tiltott szakmák listáján. Tehát lehet rá pályázni, vállalkozni, ezt is lehet tisztességgel, becsülettel, a kegyeletet messzemenő ta­pintattal kezelve jól csinál­ni. Nemcsak a gyors meg­gazdagodás reményében. Hiszen az érdi temető rendbehozatalára nagyon- nagyon sokat kellene költe­ni. Megoldható lenne teme­tőn belül az utak kiépítése, betonozása. Vállalnám, hogy kiépíttetem, persze amennyibe kerülne, az az összeg levonásra kerülne az önkormányzatnak fize­tendő használati díjból. Akiknek pedig nincs hoz­zátartozójuk, s az önkor­mányzatnak kellene clte- rnettetnie, azoknak féláron, de nem kegyeletsértő spó­rolással, megadnám a vég- tisztességet! • Milyen eszközök áll­nának ehhez rendelkezésé­re? — Huszonnégy órás szol­gálatra vállalkoznék három autóval s hat emberrel. Telefon, üzenetrögzítő is kellene a szolgálathoz, per­sze ez még a jövő zenéje. A huszonnégy órás szolgá­lat elengedhetetlen. Annál is inkább, mert ilyenre szükség van, csak példa nincs Érden ... Hűtőcsere, festése az irodahelyiségek­nek, a gáz bevezetése. Mindez megoldásra vár sürgősen, mert az ott ural­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető inunkat Ars: Fazekas Eszter. & Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. 0 Fo­gadónap minden hétfőn II— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. S. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telelőn: 138-4761, 138­4067. kodó állapotok a jóérzést is sértik ... A sírhelyek meg­váltását, meghosszabbítását pedig jobbnak látnám szá­mítógépre vinni. # Felháborító állapotok­ról beszélt. Mondana erre példát? — Nemcsak mondom, az április 12-i beadványomban írásban is adtam a vállal­kozási bizottság vezetőjé­nek. Például azt, hogy a boncterem előtti részben tárolják a szemetet. Átlát­szó nejlonokba kerül a boncolás utáni „hulladék”. Ahova mostanában temet­nek, ama rész mellett de­rékig ér a gaz! Füvesíteni kellene azt a részt, • Hogyan tudná felven­ni a versenyt egy bejáratott céggel? A kegyeleti válla­latnál úgy fogalmaznak: jo­gi, egészségügyi ismeretek is kellenek ehhez a szak­mához. — Az ügyvédem segítsé­gével megoldanám. Hiszen nincs lehetetlen, csak te­N'tm tudja a jobb kéz, mii akar a bal. Istenem, de sokat hallottuk ezt a múlt rendszer­ben. Aztán jött a rtfrdszervál- tás. Jött, s mi fellélegeztünk. No majd most. Most aztán minden a helyére kerül és mimienki. Tudja majd ki-ki a dolgát és a helyét is. Megszű­nik a zűrzavar. Hogy meg­szűnt-e? Hajai, dehogy! Már a jobb kéz sem tudja, mit akar maga a jobb, és a bal sem, hogy mit akar a bal. Mert ugye. Ha a jobb kéz az egyes számú vezető, a bal pedig a kettes számú, akkor illene tudni: mit akar a jobb vagy a bal. De ez nem ilyen egyszerű. A napokban többen panász- kodtak a megye kisebb-na- gyobb településeiről, a most vezető hivatalokban, illetve a melléjük rendeltekben dolgozók, hogy baj van. Baj, de nem is kicsi. Sokan a szerepcsere után nem tudják, melyik a jobb, illet­ve bal kezük. Aki meg tud­ja, az is összevissza hasz­nálja, kapkod és hadonász. Kiadja az ukázt, tegyé­tek rendbe ezt vagy azt a területet. Aztán rájön, illet­ve rávilágítanak neki, nem is az övé a terület. Nem az övé, bár évek óta használ­ja. No nem személy szerint ő, de a települése, a hiva­tala. Ingyen. Nem fizet ér­te. De neki — ha minimá­lis is —. haszna van belőle. Azért rendet kellene tenni. Szól a rendőrségnek is, se­gítsenek. No meg bevon el­lenőröket is. Tehát mellé- rendelteket. Tőle is függő- . két. heíetlen emberek vannak. S magam nem sorolom kö­zéjük! Látom azt is, hogy a temetéssel foglalkozókat meg kellene fizetni. Mert míg a boncteremben dol­gozó bácsi nettóban csak hatezret, a sírásó meg ti­zenhármat visz haza, addig nem lehet megkövetelni, hogy elhúzódjanak a borra­valót adni szándékozók elől. Tudom, hogy a bére­ket minimum meg kellene duplázni. S akkor erkölcsi alap lenne arra, hogy a gyászolókat borravalóért zaklató alkalmazottaktól rövid úton megszabadul­junk, Hisz annyi ma már a munkanélküli... Rengeteg kiadással, s először nem is haszonnal járna, mint so­kan vélik, temetési vállal­kozónak lenni Érden- Hi­szen a formaruha beszer­zésétől a nyugati kocsikig, a fehér kesztyűig minden kellene. Hogy véletlenül se legyünk kegyeletsértők. # Kapott már valamiféle választ? — Nem. Hétfőnként ott előszobázok, ahol a vállal­kozási bizottság tartia ülé­sét. Eddig a temető sorsa idő hiánya miatt mindig lekerült a napirendről. Varga Edit Azok intézkednek, leg­jobb tudásuk szerint. Ök derítették ki, kié az érin­tett terület. Bevált koncep­ció, eszerint dolgoznak. (Igaz, ez a régi rendszerben beváít.) A jobb kéz már kezd örülni. Összedörzsöli tenyereit és drukkol. De jön a baj, berohannak a hiva­talába X., Y. és Z. Töp­reng: Mit tettem? Mit te­gyek? Azok intézik. Mondták: táblák kellenek. Tiltó táb­lák. Be- vagy oda állni ti­los! Csak őstermelőknek! Helypénzt fizetni kötelező. Közlekedési táblák is. Ki kellene írni: Vészkijárat! A vezető érti, tudja. Meg­rendeli jobb kezével. Mivel megbízta őket, ezt kell tennie, látja világosan. Aztán eltelik egy hét. A berohanó vígan él tovább, újabb intézkedés nincs. A táblák! Jé, a táblák már majdnem készek. Ki lehet­ne rakni. Jönnek a jobb ál­tal megbízottak. Ök, a mel­lérendeltek, s csak a dolgu­kat végzik. Kérésre. Pa­rancsra. Társadalmi mun­kában. Mindegyik vala­hogy. Régi emberek, de leg­alább csinálják. A jobb kéz intézkedik. Elfelejtette mit t és merre Országos tapasztalatokat ösz- sze&ezve tett jó néhány olyan kijelentést a minap Marczi- sovszky János, az ELTE Köz- művelődési Tanszékének veze­tője Budaörsön, a Buda vidé­kén dolgozó népművelők im­már rendszeres találkozóján, amiket maga is eretnek gon­dolatoknak minősített. Hallga­tósága nem rejtette véka alá ellenvéleményét, s engedtessék meg a tudósítónak az a meg­állapítás, hogy érveik igen meggyőzően szóltak. A tanszékvezető szerint kultúraterjesztés igazából soha nem létezett, csak nép­művelők voltak, akik bizo­nyíthatóan fehér foltokat hagytak. Nem véletlen, hogy manapság egyre több ke­resztény szellemű ember keres és talál teret a nép­művelésben. Egymillió-két­százezer ember, többséggel a bejárók maradtak ki ab­ból, amit mi kulturális Ma­gyarországnak hívunk — érvelt a tanár úr. Statisztikai adatokkal igyekezett alátámasztani, hogy országszerte milyen sok intézmény mondott cső­döt. Ennek okát nem fcsak a pénztelenséggel, hanem a szakmai rátermettség hiá­nyával is indokolta. Ne­hezményezte, hogy gyors­talpaló tanfolyamokon szer­zett képesítésekkel tucat­szám jutottak emberek ál­láshoz, aminek eredménye­ként ma a szakma kép­viselőinek 70 százaléka nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hogy esztendőkön át korlá­tozták az egyetemeken és a főiskolákon a népművelés szakra felvehető hallgatók számát. Akik bejutottak, azok sem kaptak tiszta ok­tatási programot, mert pél­dául a budapesti tanszéken intett egy hete. Leállni! Nem kell a tábla. A rend, az kellene. Kell is, de nem így. Más. Valamit ki kelle­ne találni. Inteni a ballal. Jaj, az nem jó. A jobb sem jött be. Ha lenne egy har­madik, egy hátsó vagy kö­zépső keze. Vagy talán egy másik feje. Akkor minden sikerülne. A fene egye meg. összekeveredtek a ke­zeim. Nem tudják mit aka­rok. Pedig jól akarom. És demokratikusan. Mert en­gem szabadon választottak. A nép akart. Most mi le­gyen? A táblákat kidobni! Egye fene. Veszett már több is Mohácsnál. Szabadság. Nem lehet el­érni a jobbot. A bal? A kettes számú? Az nem tud semmit. A mellérendeltek? Azok állnak, mint Bálám szamara. Mi lesz így? — kér­dezgetik egymást. Ez a dol­gozók lejáratása. Tegnap igen, ma nem, holnap megint igen. Ki érti ezt? S ez így megy napról napra. Kinevezzük, levált­juk, megbánjuk, aztán kez­dődik elölről. Meddig uraim? Meddig? Tudjanak, merjenek igent vagy nemet mondani, amíg nem késő. Árvái Magdolna nem hittek abban, hogy a népet lehet művelni — je­lentette ki Marczisovszky János. — Éhbérért dolgoztunk, de a juttatott pénzek három­szorosát szedtük össze már eddig is — fogalmazták meg többen is a találkozó részt­vevői közül. A veretes szak­mai igazságok, hogy érté­kes kultúrát, nem pedig li­monádét kell közvetíte­nünk, nem igazolódtak a valóságban. Mert egy nóta­estre vagy operettműsorra nagyobb az érdeklődés, mint mondjuk az író-olvasó ta­lálkozóra. Ha megfeszülünk is, idomulnunk kell a tár­sadalmi kultúra létállapo­tához, azaz hiába tudjuk, mi lenne a követendő ér­ték, a közönségigény nem a klasszikus szakmai elvá­rásokat diktálja, hanem szolgaszigetre kényszerít bennünket. A képzésért felelős szak­emberek is szeretnék a meg­változott követelmények­hez igazítani az oktatási rendszert. A következő tan­évre felvehető hallgatói létszám például számotte­vően magasabb, mint a ko­rábbi években, s ezentúl nem népművelőket, hanem kulturális menedzsereket és művelődéskutatókat képez­nek majd a felsőoktatási intézményekben. Utóbbiak szerepe éppen az lesz, hogy szociológiai vizsgálatok se­gítségével felmérjék azt a helyi társadalmi közeget, ahol a kultúrát kell majd közvetíteni. Kérdés, hogy a szakma képviselőit milyen ideológiai környezet fogad­ja majd. Mert azon nincs mit csodálkozni, hogy a rendszerváltozás után más szemüvegen át ítélik meg a szocialista iskolán fel­cseperedett népművelőket, s mert sok intézmény va­lóban csak vegetál, van in­dok is a munkatársak le­cserélésére. Jószerével a szakma presztízsének erőteljes zu­hanása volt az egyetlen pont, amiben közös neve­zőre jutottak a térség mű­velődési intézményeinek ve­zetői az előadóval. Mátyás Irén, a zsámbéki intézmény vezetője arra világított rá, hogy ha a szakma képvi­selői is beállnak a szekér­táborba, azaz befelé fordul­va, ölbe tett kézzel kese­regnek, s hagyják, hogy a befuccsolt nagy intézmé­nyek alapján ítéljék meg őket, a jól működő kicsiket is, akkor valóban maguk keltenek hangulatot önma­guk ellen. Mert Zsámbékon például éppen, a művelődé­si ház lett a civil szervező­dések búvópatakja. Számos új egyesületnek és körnek adtak otthont á választáso­kat megelőzően, melyek a pártharcok lecsendesedése után felélénkültek, sőt új tömörülések is megjelentek. Jó célért sikerült például a művelődési háznak össze­hozni a műemlékbarát kört a gyermekbarátokkal és egy vállalkozói csoport­tal. — Nem szabad elfelejte­ni, hogy a Buda vidék tér­ségének intézményeiben erős népművelő gárda dol­gozik — folytatta az érve­lést Pék Lajos, a Budake­szi Művelődési Központ igazgatója. — Néhány esz­tendeje egyetlen telefonra komoly összegű támogatást kaptunk a honvédségtől vagy az ISG-től. Manapság már az országos hírű Erkel- napokra is nehezen tudjuk megszerezni a szponzorok támogatását. Magám is régóta tapasztalom, hogy előre kell menekülni, hi­szen a király most lesz csak igazán meztelen a közmű­velődésben. — Ritka eset, hogy a szakma képviselői a minisz­tériumi állásponttal szem­ben nem védekeznek, ha­nem érvekkel alátámasztva támadnak — ismerte el a találkozó végeztével Mar­czisovszky János. —-Talán hiba volt, hogy igazából nem számoltam a jelenlé­vők hivatástudatával, örö­mömre szolgál, hogy a sta­tisztikáktól eltérően ebbfcn a régióban igenis vannak olyanok, akiknek igyekeze­te mások számára is köve­tendő példa lehet. F. E. Elfogynak az árusok?' Egyre kevesebb az árus, a kereskedő Zsámbékon, a Piac téren. A hagyományos kirakodóvásár immár csak néhány megszállott és fanatikus vásározó számára jelent reményt, ők keddenként megjelenve, lakodalmas rock­zene mellett kínálják portékájukat, jobbára csak a bá­ni észko dó knak (Virág Márton felvétele) Összekeveredett kezek Rendet rakni az érdi temetőben! Egy pályázó vállalkozó Szárnyakat kairóit a vidámság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom