Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-07 / 105. szám
é MONDTA Megnyugtató, ha az agrárágazat jövőjét illetően a legilletékesebb szájából hallható a mi lesz, hogyan lesz. Raskó Györgyöt, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárát a Heti Világgazdaság kérdezte (91/18.) a néhány napja elkészült új agrárprogram-tervezetről. Megtudhattuk a többi között, hogy „jelentős mezőgazdasági munkanélküliség” várható, bár tervezik „egy agrárbankhálózat létrehozását”, valamint „egy földjelzálog-intézeti hálózat kialakítását" is. Ezek „több tízezer embernek adhatnak majd kenyeret”, azaz több tízezer tisztviselőnek jut majd(?) kenyér azoktól, akik megmaradnak (megmaradhatnak) a földművelésben.. < De kik azok, akik megmaradnak? Az előbbiek sem valami lélekvidítók, ám R. Gy. becsülendő őszinteséggel azt is kimondta: „Eltökélt szándékunk, hogy a jövő évtől az alacsony hatékonysággal termelőket sorsukra hagyjuk, illetve tevékenységük feladására vagy átalakítására késztetjük őket." Világos beszéd! Csak éppen nem lenne felesleges tudni, hogy azok, akik most a kárpótlási törvény alapján visszakapják a földjüket, miként lesznek egyik hétről a másikra magas hatékonysággal termelők (s vajon két-három hektáron miféle magas hatékonyság érhető el?), s ha, nem lesznek ilyenek, akkor alacsony hatékonyságuk miatt miként maradnak a sorsukra? Egyáltalán: mi lesz az a sorsukra hagyott sors? S mi terem majd a sorsukra hagyottak földjein? Már-már le sem merjük írni a kérdést, hogy csak nem balsors? S ha balsorsot teremnek majd ezek a sorsukra hagyott földek, akkor miből lesz kenyere a sorsukra hagyottaknak? KLIENS kás-bizonyítványát nem tudja bemutatni, otthon maradt. Enélkül pedig csak betanított munkásként helyezkedhet el, illetve úgy sem. Pest megyében ugyanis betanított és segédmunkára nem adhatnak munkavállalási engedélyt, hiszen sok magyar sem tud elhelyezkedni. A fiatalembernek sajnos haza kell utaznia. MOST MIHEZ KEZDJEK? Hasonlóképpen járt Magdo Ibolya, aki Brassóból érkezett. A harisnyagyár felvette volna betanított munkásnak, mivel azonban erre nem kaphat engedélyt, neki is haza kell térnie. — Sportoló voltam, a Dinamo Brassóban síeltem, nagyon jól éltem, de hát a sportot abbahagytam. Most ez a lehetőség lett volna számomra az egyedüli megoldás, hiszen apám is itt van már, ő kőműves, Leányfalun dolgozik. Nem tudom, most mihez kezdjek. Üjabb fiatalember, újabb elutasítás következik: Mennyivel jobb a lengyeleknek? Az elengedett adósság Nyereségessé lesz a gyemekvegyoa Zánkát is privatizálják Néhány hete, amikor a lengyelek külföldi adósságuk jelentős részét megkapták ajándékba — azaz hitelezőik elengedték kötelezettségeik egy hányadát — sokan idehaza igencsak irigykedve beszéltek erről az úgymond „szerencsés” országról. A szakértők egy része már akkor is úgy vélekedett, hogy nagy kár lenne. ha mi a lengyel előnyökre ácsingóznánk, hiszen annak hátterében a mienknél sokkal súlyosabb gazdasági bajok állnak. Azaz Lengyelország gazdaságilag összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben van, mint mi. Akkor sokan azzal vádolták ezeket a szakértőket, hogy túlbecsülik a magy«r esélyeket, és csupán a „savanyú a szőlő” érzésüket leplezik, amikor azt állítják, hogy örüljünk, amiért nem kaptunk olyan segítséget, mint a lengyelek. Nos, ezt az érvelést igen szemléletesen támasztja alá az az írás, amely azóta jelent meg a The Economist- ban. A tekintélyes gazdasági lap munkatársa arról számol be, hogy miközben Budapesten olyan a hangulat, mintha kitört volna az aranyláz, Varsó továbbra is egy álmos város. Budapesten az egekbe szöktek az irodaárak, már a bécsivel vetekednek, Varsóban legfeljebb a szállodákban tolonganak az üzletemberek, ennél tartósabb ottlétre nemigen rendezkednek be. Budapestnek javára válnak kicsit omladozó, de mégis szép utcái, elegáns éttermei, amelyekben hitelkártyával is lehet fizetni, elegáns szállodái, zsúfolt, de mégis használható tömegközlekedése, gyorsan javuló telefonhálózata. A The Economist Varsóról a fentieknek szinte mindenben az ellenkezőjét szedi csokorba, ezért szerintem oda sokkal kevésbé mennek kedvvel az üzletemberek. Olyannyira, hogy volt, aki javasolta, a külföldi tőke odacsábítása érdekében tegyék át az üzleti élet székhelyét Krakkóba. A gazdaság mélyebb folyamatait illetően, ha lehet, talán még nagyobbak a különbségek, és az előny a mi oldalunkon van. Elég csak a lengyel mezőgazdaságra gondolni, amely jóllehet sosem volt téeszesít- ve, a mai napig képtelen ellátni az ország lakosságát megfelelő szinten élelmiszerrel. A mi mezőgazdaságunk egyik legnagyobb gondja e pillanatban épp a felesleg, amelyet ráadásul nagyrészt a szigorúan üzleti alapon működő háztáji és kisegítő gazdaságok állítanak elő. Vagyis a mi mezőgazdaságunk már a szocializmus éveiben is összehasonlíthatatlanul jobban, hatékonyabban működött, mint a lengyel, akár napjainkban. Az elkövetkező évek gazdasági viszonyait mindkét országban a privatizáció jellege, üteme fogja meghatározni. Ebben is figyelemreméltó különbség van Az érdek kölcsönös Szovjet kereskeÉlniüÉ Az április közepéig megkötött magyar—szovjet magánjogi szerződések állománya azt mutatja, hogy mind a magyar, mind a szovjet vállalatok érdekeltek a két ország közti kereskedelem fenntartásában — mutatott rá bevezető előadásában Berényi Lajos, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára azon a hétfőn kezdődött kétnapos tanfolyamon, amelyet „Hogyan kereskedjünk a Szovjetunióval” címmel rendezett a témában érdekelt gazdasági és pénzügyi szakemberek számára a Centraleuropean Economic Research and Consulting Co. Ltd. Az év első három és fél hónapjában a kötésállomány körülbelül 3,2 milliárd dollárt tett ki, felerészben export-, felerészben importszerződésekből. — Szakmája van? — kérdezi az irodavezető, Horváth Zoltánná. — Igen, lakatos — feleli a fiatalember, és átnyújtja a munkáltató igazolását. A szigetszentmiklósi vállalat azonban nem lakatosként kívánja őt foglalkoztatni, hanem „szemcseszóróként”, ez pedig betanított munka. Nem adható rá engedély. Ha lakatosként foglalkoztatnák őt, akkor sem lenne sima ügy, mert a szakmunkás-bizonyítvány a főnökénél maradt, Szigetszent- miklóson. Persze elhozhatná, és bemutathatná, de Szigetszentmiklós környékén sok magyar lakatos szakmunkás van munka nélkül. így hát nem vehetnek fel külföldit. A fiatalember végtelenül elkeseredik, amikor megtudja, haza kell utaznia. — Mióta csinálja, hogyan bírja ezt? — kérdezem Horváth Zoltánnét két ügyfél között. Kapkodva beszélgetünk, hiszen odakint még sokan várnak a sorukra. — Huszonöt éves munkaügyi gyakorlatom van. Itt két hónapja dolgozom, s elmondhatom, iszonyúan nehéz. Sírnak, könyörögnek. Megértem, sokba kerül szegényeknek, hogy idejönnek, próbálkoznak. Bebo- londítják őket, hogy itt kolbászból van a kerítés, csak jöjjenek. A munkáltatók nagyon ragaszkodnak az erdélyiekhez, mert jól dolgoznak, és 20—30 százalékkal kevesebb bérrel beérik, mint az itteniek. Olyan is előfordul, hogy másvalaki munkakönyvén veszik fel őket. Papíron 20 ezer forintot fizetnek, valójában odaadnak nekik tízet. A különbözeiét pedig a vállalat zsebre teszi. Súlyos szabálysértés, de ezek a szerencsétlenek mindenbe belemennek, csak munkát kapjanak, ha már itt vannak. Mostanáig rengeteg román is érkezett, egy szót sem értettek magyarul. Ig^z, az ő számuk most már csökken. UGYANAZ AZ EMBER Volt, aki elmesélte nekem, hogy egyes munkaadók kimennek Erdélybe, és toborozzák őket, ígérgetnek mindenfélét. Aztán akik beugranak, és tényleg átjönnek, nagyon meglepődnek. Mert a munkáltató valóban a kezükbe a két ország között. Nálunk az állami vagyon nagyobbik hányada várhatóan üzleti alapon, pénzért kerül majd a vállalkozók birtokába. Lengyelországban a jelek szerint egy sajátos népi kapitalizmus mellett döntenek, azaz az állami vagyon jelentős részét a lakosságnak közvetlenül adják oda részvények formájában. Ez a kétségkívül népszerű intézkedés azonban gazdasági szakértők szerint legfeljebb csak elnyújtja azt a folyamatot, amelynek során végeredményben ott is kialakul majd egy vagyonos vállalkozói réteg, akik jórészt a lakossági részvények felvásárlása útján lesznek tulajdonosok. Azaz Magyarország a jelek szerint gyorsabban és határozottabban halad a piacgazdaság felé. Eközben persze ennek minden veszélyét és hátrányát is érezzük a bőrünkön. Ám azzal kár lenne áltatni magunkat, hogy ha ugyanezt lassabban, vagy kerülő utakon tennénk, akkor a fájdalom kisebb lenne. Egy foghúzást el lehet viselni, de hogy hetekig húzzák, azt ugye nemigen bírnánk ki... A zánkaii gyermeküdülőcentrum fejlesztésének és részleges privatizációjának célja, hogy az a nyolc-tíz milliárd forintos nemzeti vagyon, amelyet a centrum képvisel, és amely eddig az állami költségvetést terhelte, ezután hasznot hozzon — emelte ki Vajó Péter miniszteri biztos, az intézmény főigazgatója, a Zánka jövőjét ismertető sajtótájékoztatón, hétfőn. A továbbiakban ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az üdülőcentrum ezután a határainkon innen és túl élő magyar, valamint az Európában élő gyermekek, fiatalok kulturált pihenését, üdülését, valamint tehetséggondozását és képességfejlesztését szolgálja. Az üdülőcentrum évente mintegy 25 ezer gyermeket és fiatalt fogad, ezen belül nyaranta körülbelül 20 ezren fordulhatnak meg ott. Vajó Péter beszélt arról is, hogy idén és jövőre az intézmény még állami támogatást élvez, 1993-ra azonban a tervek szerint az állami segítség megszűnik. Zánka akkorra saját lábára áll. Létrehoznak egy egymilliárd forintos alapítványt a gyermeküdülőcentrum támogatására. Ezenkívül már az idén létrejött a „Gyermekek zán- kai üdültetéséért” elnevezésű alapítvány, amelyet mintegy 200 ezer forintos alappal a zánkai termelő- szövetkezet hozott létre. ★ Ennyi a Magyar Távirati Iroda híre, amiből azután megpróbálhat az ember eligazodni. Én például nem értem kristály- tisztán, hogy most mi is lesz Zánkával. Mert egyfelől azt mondja a hír, hogy Zánkát privatizálják, ami ugyebár azt jelenti, hogy eladják a gyerekek vagyonát. Másfelől pedig, hogy a gyereküdülőnek hasznot kell hoznia. Jó ez így? Legjobb tudomásom szerint az elmúlt néhány évtizedben sok ezer Pest megyei gyermek volt Zánka vendége. Többségük ezelőtt ki so mozdult falujából. Mesélték — persze régebben — volt közöttük olyan, aki itt látott először angolvécét, s ideutaztában vasutat. Zánka-ügyben persze én is elfogult vagyok. Az én fiam is Zánkán látta meg először a Balatont, kis kamaszként barátokra, barátnőkre és soha el nem múló emlékekre tett szert. Itt jött rá —• állami támogatással —, hogy nem ér semmivel se kevesebbet, mint a pesti szobatársai. Hát ezért nem vagyok olyan nagyon boldog, hogy Zánkát, a magyar gyermektársadalom közös vagyonát most eladják, privatizálják és gazdaságossá teszik. Miért nem értik, nem értjük, hogy az egyetlen fontos dolgot, az igazi nyereséget veszítjük el. A még meg sem született nebulók emlékeit fogjuk kapitalizálni. (cs. a.) A vegyszerek száműzetése a jövőbe műtőt Bwhdat a frandának Bolygónk, a Föld ezernyi sebből vérzik, hallani gyakorta. Ezeket a sérüléseket azok a környezetrombolások okozzák, amelyeknek az eredete a vegyi üzemekig, a hagyományos működtetésű kohókig vagy éppenséggel a nukleáris robbantásokig vezethető visz- sza. Egészséges életvitel Ám, ha szusszanásnyi időre sikerül megállnunk, képesek vagyunk a természet nyújtotta lehetőségekre odafigyelni, s akkor jövünk rá arra, hogy vannak még lehetőségeink az egészséges életvitelre. Egyebek között nyomja az igazolást, én azonban csak a legritkább esetben adhatok nekik munkavállalási engedélyt. Csak olyan hiányszakmára, amiből azon a bizonyos területen nincsen magyar szakmunkás munka nélkül. Azután itt vannak az ügyeskedők. Nemegyszer előfordul, hogy ugyanaz az ember eljön egy nap háromszor. Reggel kérdezem, hogy mihez ért. Betanított munkás — feleli. Nem adhatok ki engedélyt, ezért délben visszajön, és azt mondja, asztalos. Hol helyezkedne el? — kérdezem. Ráckevén. Megnézem a tiltólistát, és mondom neki, hogy azon a környéken magyar asztalosok vannak munka nélkül. Erre visszajön este, addigra már lakatos a szakmája. Kérem tőle a szakmunkás-bizonyítványt, hát az otthon maradt Erdélyben, Azt hiszem, valamiféle korlátozó rendelkezést ki kellene már találni, hiszen nem járja, hogy ez a sok szegény ember ilyen trükkökre, ilyen felesleges ide- és hazautazásokra legyen kényszerítve egyesztendő- nyi jobb, vagy könnyebb élet reményében. Szegő Krisztina ez mutatkozik meg a környezetkímélő gazdálkodásban, amelyet. a napjainkban országosan 3 ezer hektáron folyó nagyüzemi biogazdálkodás jelez. A kis- kerttulajdonosok, a hobbitelkeket művelők között mind több az olyan, aki kiűzte környezetéből a műtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást, mondván, a természet része vagyunk, s ezt a tényt a kertművelő tevékenységben is érvényre kell juttatni. A természetes kert kialakításának gondolata nem új keletű fogalom, már a XVII. századi pozsonyi prímáskert, amely Lippay György esztergomi érsek szorgalmas buzgólkodásá- nak az eredményeként született meg, jelezte, hogy lényegében már évszázadokkal ezelőtt akadtak olyan gondolkodók, akik a környezet szebbé és egyúttal egészségesebbé tételéért emelték fel szavukat, s tettek is ezért. Napjainkban például Pest megyében csak Albertirsán. illetve a fővárost övező agglomeráció néhány településén akadnak olyanok, akik tagjai a biotermesztők helyi egyesületeinek. s megpróbálkoznak a korlátozottan vegyszermentes termesztéssel. Követendő medelB Hazánkban a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tudományos főmunkatársa, dr. Sárközy Péter szorgalmazza talán a leglátványosabban a természetes kert, mint követendő modell, elterjesztését. Sárközy Péter e témával kapcsolatban elmondta, az igényesebb, tehát a nyugat-euróvai és a tengerentúli piacokon szigorú szabványok írják elő, hogy mely élelmiszereket lehet bevinni az adott országokba. Akik már foglalkoznak hazánkban a biokultúrák termesztéséve1 bízhatnak abban, hogy néhány éven belül jó piaca lesz termékeiknek, tehát hosszú távra érdemes ezek előállítására berendezkedni. A neves szakember szerint a legnagyobb gondot jelenleg az okozza, hogy a nagyüzemek és állami gazdaságok rendkívül mereven kezelik a biotermesztést. Kialakult termelési módozatok, művelési technológiák birtokában nem kiváltnak kockáztatni. Példaként említette, hogy egy francia cég igényt tartana hazánkban nevelt bióludak- ra, ám azok hizlalásához már biokukorica is kellene, de ennek termesztésére nincsen jelentkező. Természetes kert A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban most megnyílt A természetes kert című időszaki kiállítás, amelyet fél éven át tekinthetnek meg az érdeklődők. A Vaj- dahunyad-várban látható bemutató az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat, illetve a Pilisvörösváron található Magyar Terranova Építőipari Kft. patronálásá- val született. A Pilisvörösváron bányászott dolomitőrlemények, továbbá a zeo- lit nevű ásvány már régóta ismert talajjavító anyagok, s ezek elősegíthetik a termőterületen nevelt növényi kultúrák egészséges fejlődését. Az említett kiállításon látványos helyet kapott egy kerti pihenősarok. Ellentétben a kiállítási tárgyaknál megszokott tilalmakkal, itt nem érvényes a hozzányúlni tilos! — szabálya. Ellenkezőleg, a látogatókat éppen arra kérik, hogy pihenjenek egy kicsit, hiszen a kert éppen azért van. Élvezzék annak nyugalmát. Ügy is lehet fogalmazni, hogy minek az élet, ha mindig csak rohanunk. A természet ránk vár, nem szabad elutasítani vendégszeretetét! Gy. L. 3
