Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
I. ÉVFOLYAM, 18. SZÄM 1991. MÁJUS 6., HÉTFŐ D U NAJAJ lENDREi-SZlGET CSEPEL-SZIGET MIKLÓS i 9 DUNAKESZI FÓT m GÖD RÁCKEVE # SZIGETSZERTA víSág legolcsóbb olimpiája Nincs pardon az ellenfélnek Elgörbített közlekedési jelzőtáblák, megrongált küzhasználati berendezések, oktalanul duhajkodó ifjak az utcákon. Mi okozza az értelmetlen crősködést? Sok összetevője lehet, de köztük biztos ott van a fiatal szervezetben felgyűlt, le nem vezetett energia. Érdemes volna többet tenni a tömegsportért. Már gyerekkorban több impulzusra van szükség, hogy az új nemzedék életének része legyen az egészséget szolgáló rendszeres mozgás. A fenti óhajtásra szinte válaszul hallatszott a napokban sok torokból a biztató kiáltás Leányfalun. Érdekesebbet, jobbat találtak ki a túlszabályozott DSK — diáksportkör — programjainál, melyekre mostanában úgyis kevés pénz jut. A Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatója. Kő- míves József kisebbfajta körzeti diákolimpiát hívott életre tavaly, Móricz Kupának nevezte el a kis létszámú iskolák diákjainak több sportágban bonyolított versenyét. Külön is díjazzák a helyezetteket nagy- és kispályás labdarúgásban. kézilabdában, asztalitenisz és sakk, atlétika, valamint az alsó tagozatosok ügyességi versenyében. A sportági küzdelmek eredménye ezenkívül megszerzett pontokat jelent, ezek összessége pedig a tornán elért iskolai helyezést. A tavalyi győztes a Szentendre—izbégi általános iskola gárdája volt, akik az idén ismét csatasorba álltak. Ugyanúgy, mint a helybeli, a leányfalui és a szentendrei Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola csapatai, természetesen magukkal hozták szurkolótáborukat is. Ilyen távolságon még elviselhetek a közlekedési költségek, nem kell szállásról, külön étkezésről gondoskodni. A pályán szoros a küzdelem, meccs közben nincs pardon az ellenfélnek. A „lelátókon” is zeng-zúg a biztatás, szavunkat sem érthetjük a csatazajban. .Diadalmámorban szól a hurrázó hangorkán az eredményhirdetéskor, de közA zenetagozatos labdázók Bella Györgyné tanárnővel ben ismeretségek és nagy- nagy barátságok köttetnek a házigazdákkal, a szomszédokkal. A leányfalui igazgató matematika—kémia szakos tanár, aki talán maga is érezheti a mozgás kényszerét és jelentőségét. Hisz oly talpalatnyi az irodája, hogy abban egész nap csak ülni lehet. Van azonban edzői képesítése, NB III-as aktív tekéző a Szentendrei VGV csapatában. Arca felragyog az örömteli gyerekhangra, amikor azt hallja: — Igazgató bácsi, megnyertük az aranyérmet! Ekkor persze még csak egy sportág eredménye dőlt el. Várták a többit. Értékeltek a számítógép mellett. Ki kellett találni valamit, mert nincs tornaterem. Jó kapcsolatuk van a kul- túrházzal, ahol télen tartják az órákat. Nyáron ott az udvar, rendszeres készülésre ösztönöz a kupa már márciustól. A helybeliek most Bella György tanár úr nélkül indultak, aki a kórházból küldte a bízta tást. Öt sürgősen tájékoztatják az eredményekről. Papp Gábor, a vendéglátó-iskola testnevelői mun kaközösségének vezetője lényegében azt erősítette meg, amit kollégái, Bella Györgyné, a zenetagozatos „Bajcsy-iskola”, Hannes László, az izbégi igazgató és Homoki Ottó, a tahitót- falui testnevelő tanár mondott. Igen, rendszeres mozgás ra ösztönöz ez a kupa. Esély a kis iskoláknak. Itt nemcsak a versenyszerűen sportoló kiválók, hanem a labdát, a csapatjátékot kedvelők mindegyike pályára léphet. Kérdés, mekkora hatásuk lesz ezeknek az alkalmaknak a felnőtt kori életmódra. — Nehéz megmondani. De talán a nagyobb részük sportszerűen fog élni — véli Homoki tanár úr, akinek mindig a sakkcsapata a legjobb. Nem csak itt, a Pest megyei iskolások versenyében is rendszerint első, második helyezést érnek el. Áprilisban az országos ifjúsági sakkbajnokságon vettek részt. Ott nyolc általános iskola csapata között lettek tizenkilenc ponttal az elsők. Ennél most még teljesebb a siker. A kupagyőztes Tahitótfalu csapata. Második az izbégiek, harmadik néhány pontkülönbséggel a házigazdák, negyedik a Bajcsy-Zsilinszky-is- kola gárdája. A jó pontok és a sikerek mindenkinek örömet okoztak. K. T. I. A Swot Poininál nincs titkárnő A gyáros visszament dolgozni Pár év múlva már biztos, hogy nem lesz újság az, amit Dunakeszin láttam. Megkezdte a termelést a környék, vagy talán az ország első magántulajdonú édesség-cukorka gyára. A portás frisson ültetett tujabokrokra irányítja a vízsugarat, közben az érkezőkre is figyel, tájékoztat. Horváth Imre, a mester, ahogy mondják: — Fent van a technológián, tehát várni kell. A panelból épült kétszintes épületből nem szűrődik ki zaj. A szabadba nyíló ajtón át azonnal egy hófehér bútorokkal, számítógépekkel berendezett helyiségbe léphetek. Ez a menedzser birodalma. Ö könyvel, intézi a munkaügyeket, az adminisztrációt, de egyelőre nem jelenik meg a színen. Kicsit szemlélődhetek. Titkárnő és szokványos irodai körülmények sehol. A tulajdonos sem csokornyakkendősen és öltönyben jár. Fehér munkaruhában, ahogy a cukrászmesternek célszerű. Mikor belép, kezén meglátom az adalékanyag nyomait, amely pirosra festette a tenyerét. Egész nap együtt dolgozik az emberekkel ő és a felesége, a laboratórium tisztaságú munkateremben. Egyelőre ilyen egy magyar gyáros. Jó lenne, ha ilyen is maradna — gondolom, s miközben beszélgetünk, megérkezik Gáspár Péter, aki korábban a KlOSZ-titkári hivatalt adta fel a menedzserkedésért. A közös beszélgetés alatt derül ki, ho.gy mielőtt itt a város szélén, közel a Mechanikai Laboratóriumhoz építeni kezdtek, Horváth úrnak már volt egy kisebb üzeme a Hunyadi utcában. Ott ismerhette meg és alakíthatta ki vevőkörét. Termelt állami kereskedőknek is, de azokat egy ideje elhanyagolta, Csepürágók Szabó Ildikó színésznő Csepürágók című kiállításának a Csepel Autógyár Művelődési Központja ad otthont: a művésznő bohócrajzait bemutató tárlat megnyitójára május 6-án, hétfőn kerül sor. Ez alkalommal az érdeklődők a művésznővel is találkozhatnak, aki a könyvtárban színészi életútjáról beszél a hallgatóknak. mert nehezen fizettek. Itt pedig most nagyon kell a pénz. Mert igaz — mondja a tulajdonos—, az épület és a gépek értéke valóban 40 millió forint, ám ez eszmei dolog. A valóságban 11 milliós beruházásról van szó, amihez hétmillió kölcsön kellett, a mostanában nagyon drága vállalkozói kamatra. A Swet Point nevű dunakeszi üzemnek nincs saját receptje. A Nyugaton és itthon bevált és kedvelt édességeket készítik, ostyaféléket gyártanak. Gáspár Péter szerint a munkatársak fele törzsgár- datag, s ők már a régi üzemből jöttek át. Huszonéves többség, s a most alkalmazottak sem sokkal vannak többen a két tízesnél. Ám Horváth úr szerint minden az üzletmenettől függ. Abban pedig nagyon bízik. A belföldi piacon kívül várható, hogy nemsokára szállítanak Ausztriába és Németországba. Mivel a tmk-műhely- ben nemcsak a saját gépek javítását végzik el, hanem a szerszámaikat maguk készítik, így kell egy cukrászműhelybe lakatos, esztergályos. Vagyis lesz itt még másoknak is hely és pénz. Többet fizetnek, mint az állami cégeknél. Jelenleg már elérik a 15-20 ezer forint bruttót. — Ügy hallottam, keresnek embereket, de túlfeszített a tempó maguknál — említem, mire a tulajdonos ellenkezik. — Van, akinek két kapavágás is túlfeszített munka. Tény, hogy rendesen kell dolgozni. Jobbára gépek mellett, valamelyest fizikainak számító munkát végezni. • A profi vállalkozótól ma kíváncsiskodva kérdezgetjük: — Van-e valamilyen receptje mások számára? — Recept — gondolkodik el Horváth Imre. — Egyszerű. Mindenki legyen azzal tisztában, mire képes. Ne felejtse el, honnét indult. Ne arra számítson, hogy jövőre már gazdag lesz. Kitartás és vasszorgalom. A vevő igényeinek mindig megfelelni, megbízhatónak lenni. Akkor az idő meghozza gz eredményt. A legtöbben azon buknak el, hogy ezt nincs türelmük kivárni, a vállalkozás íratlan törvényeit nem veszik figyelembe. Üzemi étkezde egy kis szobában. Orvosi rendelő a porta mellett, ahová másodállásban jár ki a doktor. Szigorú Köjál-előírások. Ä sétát már a menedzser társaságában tesszük meg. A gyáros visz- szament a munkahelyére. Neki dolga van. Kovács T. István Fiesták a fóti telepen Megérkeztek Fólra a Klapka GmbH autólízing-telepére az új személygépkocsik. Igaz, nem a korábban beígért 250 FIAT Tipo és Unó márkájú autók várnak itt gazdára, hanem Ford Fiesták. De akinek közel 800 ezer forintja van ilyesmire, az nemigen fog sírdogálni ezen (Virág Márton felvétele) Mienk a kupa. Tahitótfalu a bajnok (A szerző felvételei) EGYEZETT A SZÓ Túllépve a siránkozáson „Ha az utolsó fát is kidöntöttétek, ha az utolsó folyót meg- mérgeztétek, az utolsó halat kifogtátok, csak akkor fogjátok majd fel, hogy pénzt enni nem lehet.” Bizonyára sokan elgondolkodtak már e figyelmeztetésnek szárait bölcsességen, jóllehet nem tudós ember, hanem egy indián törzsfőnök intelme. Mindenesetre vészesen közelegni látszik a jóslat beteljesülése: környezetünk pusztul, egyre fogyatkozik a természet azon szelete, amely még mentes a mérgező, romboló hatásoktól. Szerencsére azonban jelenkorunk túllépett a haszontalan siránkozásokon, s egyre többen vállalnak aktív szerepet természeti környezetünk megmentésében. A május 2-től 8-ig hazánkban megrendezett találkozó a Világvédelmi Unió európai nevelési bizottságának tanácskozása e folyamatba illeszthetően éppen arra példa, hogy miként lehet nemzetközi összefogással választ keresni korunk égető problémáira. Az pedig külön megtiszteltetés Dunaharaszti számára, hogy a programsorozat második napján — május 3- án — a Raktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola „Élővíz’’ Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontjában tanácskozott a Közép- és Ke- let-Európa országait képviselő tizenöt tagú delegáció. Ahogyan dr. Zsuffa Istvánná igazgatóhelyettes fogalmazott, ez azt jelenti, hogy megértésre és támogatásra talál az iskola szándéka, miszerint már gyermekkorban fontosnak tartja a környezetvédelem új és korszerű szemléletének tudatosítását. A Baktay az országban elsőként vállalta az útkeresés kockázatát, itt 1988 óta kísérleti jelleggel a környezetvédelmet önálló tantárgyként tanítják, s egységes, rendszerezett tan- anyagot adnak át a hallgatóknak. Az öt év alatt a környezetvédelem teljes skálájával találkoznak a diákok, az ökológia kérdéseitől a természet- és műemlékvédelem problémáin át a környezetvédelemmel és a hulladékokkal kapcsolatos műszaki eljárásokig, illetve a vízügyi kérdésekig áttekinthetik az aktuális kérdéseket. S persze ahogyan az élet és a környezetvédelem feladatai alakulnak, úgy változik az átadható ismeretanyag. A vendégek nemcsak az elmondottak alapján alkothattak képet az iskoláról, de betekinthettek az oktatóközpontban zajló munkába. A tantermekben és a folyosókon látható tárgyak, rajzok és dokumentumok szinte kiáltásként figyelmeztetnek arra, hová jutunk, ha nem szabunk gátat környezetünk rombolásának. ^ Hosszú lista őrzi a Magyarországon kipusztult állat- és növényfajok nevét, ábrák illusztrálják, milyen pusztítást végez a savas eső. De az érdeklődő elolvashatja a Konrád Lorenz által megfogalmazott, a civilizált emberiség nyolc pontban leírt „halálos” bűnét, mely között az egyik: az élettér elpusztítása. Persze nemcsak az árnyoldalak láthatók itt, az általános iskolások és az óvodások kiállításai — szakkörök is működnek az oktató- központban ■— éppen üdesé- gükkel érvelnek amellett, hogy mielőbb lépni kell. A gyermekek által megálmodott természet itt olyan, amilyennek lennie kell: tiszta és egészséges. S mintha a természet egy karnyújtásnyira volna, egy gyermekcsoport virágtartó kosarakat fon. A delegáció megtekinthette a számító- géptermet, ahol e berendezések segítségével tanulnak a gyerekek, ízelítőt kapott, hogy miként történik a talajminőség vizsgálata egy laboratóriumi foglalkozáson, megismerkedett azzal a géppel, amely a biokertészet egyik -segédeszköze, illetve megtekintett egy filmet a Duna ártéri erdőgazdálkodásáról. Igen nagy érdeklődés kísérte a tájékoztatót, s bár különböző nyelvet beszéltek a résztvevők, most egyezett a szó. Valamennyien úgy értékelhették, hogy az ilyen és hasonló találkozások és eszmecserék egy- egy lépéssel közelebb visznek a megoldáshoz, amelyben immár nemcsak a szakemberek, de valameny- nyien érdekeltek vagyunk. Va. É. DUNATA.) HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva cs Kovács T. István. © Fogadónap: minden hétfőn 12—Ili óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI;, Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.
