Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

I. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1991. MÁJUS 4., SZOMBAT A SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE ■ SZ1GETSZENT­MIKLÓS C EOT • GÖD Sváb vagyok, nem magyarországi német” Zenetanár — ellenszélben A régi újfalusi sváb dallamokat minden kis tanítvány szívesen játssza. Hufnägel Aladár és növendékei (A szerző felvétele) A vasajtón át Ismerős dal­lam szűrődik ki. bakfiskorom könnyfakasztó, kedvenc dala, amelynek szövege kézírásban terjedt, dallamát megtanulni elég volt egy p2rc. Ahogy a gi­társzót hallom, már dúdolom is: „A börtön ablakába nem süt be a nap, az évek tova- szállnak, mint egy pillanat. Ra­gyogóan süt a aiap és szikrázik a fény . . Am a szigetúj falui művelődési ház zeneterméből kiszűrődő dallamra más szö­veget énekelnek a csengő kis­lányhangok, anyák napi kö­szöntőt. Hufnägel Aladár tizenöt éve vezeti a ház zenetanfo­lyamát, és többször is hang­súlyozza: ez itt nem zeneis­kola. A képzést ő is furu­lyával kezdi, oktat zongo­rát, tangóharmonikát és klasszikus gitárt, sőt — bár a fúvóshangszereket nem tudja kezelni — fúvósokat Is. Hosszú évek óta jó kapcsolatuk van a Lovag Lászlóné vezette Csepeli Állami Zeneiskolával. A gyerekek az elméleti kép­zést Újfalun kapják, s he­tente egyszer busszal jár­nak be Csepelre a fúvós­órára. — Szigetújfalu sváb te­lepülés, s köztudott, hogy a népzene a fúvósokra épül. A helyi rezesbandát Sámli Sramlinak nevezték el a gyerekek, és azt hiszem, az egész falu magáénak érzi őket —. mondja Hufnägel Aladár. — Több kórusunk és nemzetiségi tánccsopor­tunk is van. A táncosokkal Hufnägel Aladárné foglalkozik. Az évek alatt a házaspár újfa­lusi lett, bár van pesti la­kásuk, idejük döntő részét a faluban töltik. Amíg nem volt a szolgálati szoba, adr dig egy lakókocsiban éltek. Különös életpálya Hufnä­gel Aladáré. Gyökerei Szi­getújfaluhoz kötik. Az a ház, amelyet a közelmúlt­ban a német testvérváros anyagi támogatásával ven­dégházzá alakítottak, Huf­nägel Aladár nagyapjáé volt. Ugyanakkor az unoka messze került svábságától. Másfél évtizeden át tanított zenét a szovjet nagykövet­ség alkalmazottjaként Pes­ten a Gorkij fasori szovjet iskolában. Ide nemcsak a Az anyákat köszöntik Május 4-én, délután a dunavarsányi művelődési házban az időskorúak és az édesanyák tiszteletére állí­tottak össze műsort a szer­vezők — a Vöröskereszt, il­letve a Dunavarsányiak Független Köre. A résztve­vőket népi táncosok, szava­lok és citerások szórakoz­tatják, illetve szerényen megvendégelik a jelenlévő­ket. A Dunatáj Modellező Sport Egyesület május 4-én, dömsöd-apaji nagyréten rendezi meg a félévi te­követség alkalmazottainak gyermekei jártak, hanem tulajdonképpen a szocialis­ta országok diplomatagyer­mekeinek zeneiskolájaként működött az intézmény. Tanított vietnami, koreai, kubai diákokat. Voltak kö­zöttük kivételes tehetségek, ám mire valamire jutott volna velük, a szülőket máshová vezényelték. — Nagyon vágytam arra, hogy lássam a munkám eredményét — vall arról, miként is került Szigetúj­faluba. — Ügy éreztem, egy viszonylag zárt településen megvalósíthatom elképzelé­seimet. Nem csalódtam. A vidéki gyerekek mások, mint a pestiek, sokkal könnyebb dolgozni velük. Itt nincs az, hogy ki kinek a gyereke, nyitottak, érdek­lődők. Figyelemmel tudom kísérni mindegyikük fejlő­dését. Például a fiúkat egy­től egyig rábeszélem a fú­vóshangszerre, s eddig, még mindegyik el tudott helyez­kedni kürtösként a sereg­ben. Hufnägel Aladár úgy fo­galmaz: „ellenszélben” dol­gozik. Mert másképpen ok­tat, mint az állami zeneis­kolák. A legtehetségtele­nebb gyereket sem küldi el, aki meg akar tanulni hang­szeren játszani, azt oktatja. S ha eljön egy nagymama, hogy tanítsa meg az uno­kának a „Sej, haj Rozit”, akkor megtanítja. — Hívtak állami zeneis­kolába — magyarázza Huf­nágel Aladár. — Nem men­tem, mert úgy érzem, túl­adminisztrált, túlszabályo­zott a képzés. Én minden gyerekkel olyan ütemben haladok, ahogy a képessége engedi. És ne higgye, hogy az én tanítványaim csak a giccset értik és kedvelik. Játszunk Bachot, Kodályt, Bartókot, értik a kortárs zenét is. Jó a kapcsolatom a Zeneakadémiával, gya­korta mi vagyunk a telt ház egy-egy koncerten. Itt Szi­getújfalun is van sok olyan szülő, aki átviszi a rácke­vei zeneiskolába a cseme­téjét, mert magasabb szin­rületi bajnokságot és a Kisdunatáj Co2 kupaverse­nyét. A helyezettek érmet, emléklapot, illetve aján­déktárgyakat kapnak. Az események reggel kilenc órakor kezdődnek a mo­dellversenyreptéren. tű képzésre vágyik, mint amit én adok. Nem harag­szom, sőt örülük neki. De a családok többsége azt igényli, hogy a gyerek a nemzetiségi zenét tudja ját­szani. S ezeknek a növen­dékeknek a java az állami képzésből kihullana, vagy tán be sem kerülhetne. A tanítványok számtalan fellépési lehetőséget kap­nak a nőnapi, anyák napi, május elsejei, templomi szerepléstől kezdve a nagy koncertig, amelyből újab­ban már kettőt is kell tarta­ni, hogy minden érdeklődő jegyet kaphasson rá. Talán már szeret is „el- . lenszélben” dolgozni Huf­nágel Aladár, fordul meg a fejemben, amikor a nemze- .tiségi ügyekről kezdünk be­szélni. — Nézze, én nem vagyok magyarországi német — magyarázza. — Sváb vagyok. Gyűjtöm a régi dalokat az idős újfalusi nénikéktől, ta­nítom ezeket a nótákat a hagyományőrzőknek és a kis növendékeimnek. Nem nézem, hogy magyar, sváb, horvát vagy éppen rác a gyerek. De ha kiírnám a koszos pincéből átalakított próbatermünk ajtajára, hogy magyarországi néme­tek énekkara, talán nem jönnének el többé azok, akik nem svábok. Így viszont magáért a zenelés, éneklés öröméért jönnek gyerekek és felnőttek. Nem nézik, hogy a kóló szerb, a sramli meg sváb. A zene, a muzsi­kálás öröméért vannak együtt. Ügy gondolom, ez a legfontosabb. Móza Katalin Orvosi Olvasóink kérésére sze­retnénk rendszeresen is­mertetni a városi körzetek orvosi ügyeletéinek heti beosztását. Továbbá az anyakönyvi híreket. Ezt csak akkor tudjuk folyama­tosan megtenni, ha az il­letékesektől, például a vá­rosi szakrendelőktől, anya­könyvi hivataloktól, szülő­otthonoktól, temetkezési vállalatoktól időben meg­kapjuk a pontos adatokat. Az orvosi szakrendelők ese­tében célszerűnek tarta­nánk a rendelők címének, telefonszámának közlését is. Mai számunkban Szent­endre, Pomáz és Tahitót- falu körzetének orvosi ügyeleti beosztását adjuk közié. Szentendre. Május 5., va­sárnaptól: dr. Rétai Gábor. Modellezők versenye Harc az OTP-bürokrácia ellen Vállalkozás - a vállalkozókért Ez a bank az ön bankja lesz! — Hirdethetné majdan a reklámszöveg, amikor — a tervek szerint augusztus­ban, szeptemberben — megkezdődik az ügyfelek kiszol­gálása. Ez a Dunaharaszti székhelyű bank ugyanis az or­szág első és úttörő kezdeményezéseként a helyi ipartes­tület és a Mezőbank közösen alapított intézménye lesz, s kifejezetten az iparosok és a magánvállalkozók pénz­ügyi-hitelezési gondjai megoldásáért jön létre. Az előzményekről Bujdosó Gyulát, Dunaharaszti Ipartes­tületének titkárát kérdeztük. — Régóta tudjuk — mondja —, hogy az iparo­sok és a magánvállalkozók csak nagy nehézségek árán juthatnak hitelekhez, az OTP például hátrányos megkülönböztetéseket tesz e réteggel. Többszörös túl­biztosítást kérnek, s olyan kikötések nehezítik a köl­csönfelvételt, minthogy iparostárs nem lehet kezes. Ez a huzakodás, ez a gúzs­ba kötő bürokrácia szinte megbénítja a vállalkozó­kat — mi tehát úgy érez­tük, ezen a téren kell első­sorban lépnünk. Ugyan­akkor a KIOSZ megszűné­se s az IPOSZ létrejötte érdekvédelmi munkánk­ban is új helyzetet terem­tett, önkéntessé vált a be­lépés: ahhoz, hogy mi megtartsuk iparosainkat, színvonalasabbá kellett ten­ni szolgáltatásainkat. Azért törekszünk megújulásra, mert szeretnénk, ha tag­jaink éreznék, hogy nem csupán a cégtáblát festet­tük át, de valóban tarta­lommal kívánjuk tölteni az új formát. Nem volt kétséges — különösen, mi­után az újrakezdési köl­csön megszűnt —, hogy a vállalkozók elsősorban a hitelfelvétel könnyítésében várnak elmozdulást. — Több irányban tájé­kozódtunk — veszi át a szót Fülöp László, az ipar­testület elnöke —, több bankot megkerestünk, de a Mezőbank állt a legru­galmasabban a kérésünk­höz. Nem azt firtatta, hol vannak a buktatók, hanem azt kereste, miként lehet­ne közös nevezőre jut­nunk. Januárban kezdtük meg a tárgyalásokat, most pedig már az építkezés in­dult. A megállapodás lé­nyege, hogy a Mezőbank meghitelezte nekünk az indulótőkét, s ennek mint­egy húsz százalékából az ipartestület székházának tetőterét beépítve, rtt hely­ben kialakítjuk a bankot. De az össztőke nem c^ak a számunkra meghitelezett összeg lesz, ugyanannyit Virágvásár Szépen, illendőn köszön­teni. Azt, aki a legfonto­sabb és a legkedvesebb az életünkben. Anyák ' napja közeledik. A dunakeszi Jó­zsef Attila Művelődési Központban május 3-án, pénteken 10—14 óráig anyák-napi virágvásárt rendeznek. ügyelet 6- án, dr. Katona Gyula. 7- én, dr. Baracska József. 8- án, dr. Horváth István. 9- én, dr. Antal Jozif. 10-én, dr. Nagy Sándor. 11-én, dr. Kerekes Péter. 12-én, dr. Kerekes Péter. Pomázi körzet. Május 6- án, dr. Juhár János. 7-én, dr. Frózsi Dániel. 8-án, dr. Regius Ferenc. 9-én, dr. Tárcsái Imre. 10-én, dr. Brezanóczy János. 11-én, dr. Brezanóczy János, dr. Tárcsái Imre. 12-én, dr. Brezanóczy János, dr. Tár­csái Imre. Tahitótfalu körzete. Má­jus 6-án, dr. Nagy Árpád. 7- én, dr. Nagy Gábor. 8- án, dr. Antal Jozif. 9-én, dr. Kiss András. 10-én, dr. An­tal Jozif. 11-én, dr. Philip Viktor. 12-én, dr. Philip Viktor. — illetve a részvénykibo­csátást követően a megvá­sárolt részvények értéké­ben — a bank is hozzá tesz. Tetemesre nőhet tehát a tőke, de persze mindig öt- ven-ötven százalék lesz a bank és az ipartestület ré­szesedése, illetve kockáza­ta is. Az érdeklődés máris óriási. Nem véletlenül, hi­szen ez a bank — amely­nek neve egyelőre még nincs, de bizonyára lesz utalás a cégérben úgv a Mezőbankra, mint Dunaha­raszti Ipartestületre — együtt nyújt többirányú szolgáltatást: foglalkozik devizával, hitelezéssel, s kezeli az ügyfelek pénzét. A részvényesek folyószám­lahitelt is felvehetnek, a jelenleginél jóval alacso­nyabb kamattal. De álta­lában azt is ígéri a bank, hogy egy-két százalékkal mindig alatta marad az átlagkamatnak. — Megszűnik majd az elbírálás lassúsága is — tájékoztat Fülöp László —, a hitelkérelmet benyújtók gyorsan, szinte azonnal pénzhez juthatnak. En­nek oka, hogy bővebb is­meretünk van a vállalko­zókról, más csatornákon tájékozódunk, ugyanakkor az ipartestület vállal ga­ranciát az igénylő fizető- képességére. Ügy tervez­zük, először a rövid lejára­tú, egy-három éves hitelek­kel kezdenénk, s majd ké­sőbb — ahogyan nő a va­gyon — úgy biztosítunk lehetőséget a hosszabb fu­tamidőkre. Várhatóan be­indulnak a farmergazda- •fcigok, gépeket és eszközö­ket vesznek a polgárok — meggyőződésünk, hogy so­ha jobbkor nem jöhetett volna létre a bankunk. S a jelzések szerint német pénzintézmények is társul­nának, illetve olyan vállal­kozókat hoznak, akik ve­gyes vállalatokat alapíta­nának. Ezért a másik fon­tos szolgáltatásunk egy állandó nemzetközi infor­mációszolgálat: a kereslet­ről és a kínálatról a vál­lalkozói szférában. Az első lépés tehát meg­történt, a Termodom Kft. megkezdte az építkezést. Az ipartestület azonban már az újabb terveket körvona­lazza, a későbbiekben létre akarják hozni az ipari centrumot. A település szélére „tessékelt” vállal­kozók számára rendezett körülmények lennének itt biztosítva, ugyanakkor ők sem zavarnák Dunaharasz­ti képét és környezetét. Az ipartestület még nem ka­pott választ az önkormány­zattól, de bízik abban, hogy egyetértésre és segítő szán­dékra találnak a hivatal­ban. Va. É. Jót s jólcsak őszintén Dolgozat a szülőföldről „Én még nem töltöttem hosszú időt határainkon túl. Csak egy-két hetet, de bizony a második héten már itthon jártak a gondo­lataim. Hiába ejtett ámu­latba egy híres, szép kated- rális, hiába láttam nyáron a havas hegycsúcsokat, csak visszavágytam már ide, a Duna mellé. Ide, ahol ha egy nagyobb eső esik, na­pokig sáros vagyok. Ha meg szárazság van, bizony nyelem a port. Nincs itt olyan, idegenforgalmi neve­zetesség, amely miatt kül­földi turisták ostromolnák e számomra kedves helyet, mégis én itt érzem igazán jól magam.” Ha szembe találkoznánk Varga Csabával, a gödi Né­meth László Általános Is­kola nyolcadik/b osztálya tanulójával, nem ismerném meg. A dolgozatából töb­bet tudok róla. Azt sejtem, hogy rokonlelkek vagyunk. Azt vallom, amit ő, ha nem is fejti ki részletesebben: Haza nincs általában, s ott van a legpontosabban, ahol a legtermészetesebb módon élünk, dolgozunk, behunyt szemmel is tudjuk minden­nek a helyét, évtizedek múltán is emlékszünk a határ jellegzetes fáira, szí­neire. A kedves kis utca­szegletekre, ikerítéslécek karcolásaira. Neszekre, za­jokra, csak a magunk fa­lujában látott formákra, anyánk konyháján megszo­kott ízekre. Jól teszi az iskola vezető­sége, hogy minden évben megtartja'a névadó születés­GYEREKEKNEK Napsugárka A gyerekek nagy örömére ismét Dunavarsányba láto­gat Wohlmuth István gyer­mekszínháza, a május 10-i előadásuk címe: Napsugár­ka. Az előadás délután fél négykor kezdődik. napját. Bevallott célja sze­rint az író szellemiségét kö­vetendő, elveivel azonosuló jellemeket formálva. Ilyenkor fogalmazási pá­lyázatot is írnak ki. A nyer­tesek jutalma inkább er­kölcsi, mint anyagi siker, s ez így helyes. Varga Csaba az idén kü- löndíjat kapott a bírálóbi­zottságtól, szép gondolatai elismeréseként. Tükre ez az írás annak, hogy mit tart értéknek ott­hon egy tizenéves fiatalem­ber. Sokat felsorol közülük. Ezeket már szülei korosztá­lya teremtette. Többek kö­zött termálfürdőt, ahol ő már úsz.ni tanult. A mások számára talán figyelemre sem méltatott „apróságo­kat”, mint például a temp­lom körül kialakított prak­tikus körforgalom, aztán az irodalmi emlékek. Minden, minden a tájban helyezke­dik el. Életre szólón, majd egyszer talán a falu sok pontjáról felbukkanó temp­lomtorony, emlékképpé. Ámbár Varga Csaba már most, időszerűtlenül korán fogalmazza meg, hogy nem vágyik el. Azt szeretné, ha itt múlnának el felette az évek. Érdekes kis dolgozat, amit az ember szívesen ol­vas. Mát csak azért is, mert mint tapasztalható, a mai gyerekek szókincse és fo­galmazási készsége enyhén kifejezve nem a legkedve­zőbb. Jót s jól nem pusz­tán értelmi alapon lehet ír­ni. őszinte érzések nélkül nem lehet kiérdemelni a különdíjat. K. T. I. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom