Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
I. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1991. MÁJUS 31., PÉNTEK D U hLAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLOS • FŐT • GÖD Nyitott ajtók, rossz zárak Tálán kínált értékeink? Az utóbbi évek nagy változásai sok kedvezőtlen jelenséget is felszínre hoztak, így a bűnözés terjedését. A települések többségét készületlenül érte a rohamszerű áradat, sem technikai, sem személyi feltételeik alapján nem voltak képesek a gyors és ütőképes válaszra. Az első hullámvölgy után most már rendeződnek a sorok, a helyi rendőrségek komoly stratégiai lépéseket tesznek a bűnüldözés és a -megelőzés erősítésében. Dunaharaszti- ban nemrégiben Licsájer István rendőr főhadnagy tájékoztatta az önkormányzatot a bűnügyi és köz- rendvédelmi helyzetről, s persze kitért a körvonalazódó feladatokra is. Sajnos Dunaharaszti nem sokban különbözik a másutt tapasztalható sajátosságoktól, a legkülönbözőbb bűn- cselekmények fordultak elő az első negyedévben — ösz- szesen száztizenhárom. Betöréses lopás harmincnyolc, lopás negyvennyolc, rongálás nyolc, súlyos testi sértés három, garázdaság öt esetben. És a szomorú lista folytatható, sikkasztás, közokirat-hamisítás, illetve közlekedési bűncselekmény is előfordult. Reményre jogosító változás ellenben, hogy a lakosság nagymértékben segíti a rendőrség munkatársait. Szívesen átadják információikat, feltárják az általuk ismert adatokat, sőt, nemegyszer bejelentéseik alapján kezdődhet a nyomozás. Az információk nemcsak hasznosak, de több esetben bizonyító erejűek is; érezhető tehát az akarat és a szándék, amelyet a lakosság a bűnesetek felgöngyölítésében tanúsít. Ugyanakkor a betörések és a lopások magas száma azt is jelzi, hogy a polgárok a vagyonvédelemben túlságosan nagyvonalúan viselkednek, korántsem teszik meg a szükséges lépéseket. A nyitott ajtók, a rossz zárak, a nem kellően őrzött — például a gépkocsikban hagyott — táskák azt bizonyítják, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a veszélyekről. Ugyanakkor tálcán kínáljuk a lehetőséget — a bűnözőknek. S ezt az is igazolni látszik, hogy a bűn- cselekmények többségét nem az éjszakai órákban, inkább nappal követik el. A közlekedési morál sem javul úgy, ahogyan kellene. Nő az ittas vezetések száma, a szabályokat sokszor durván megsértik a volánnál ülők, még a helybéliek is. Az utóbbi hónapokban öf közlekedési baleset történt, amelyből kettő súlyos, három könnyű sérüléssel végződött., De ezen kívül még intézkedniük kellett a rendőröknek kisebb anyagi következményekkel járó balesetekben is: ezek egy része megegyezéssel végződött, máskor azonban feljelentést kellett tenni a balesetet okozóval szemben. Az elmúlt időszak gyakorlata bizonyította, hogy a megelőzés rendkívül fontossá vált a bűnüldözés folyamatában, E téren jelentős szerepet tölt be Dunaharaszti kétszázhárom önA szakkönyveket keresik Mást, másképpen Nem olvasunk eleget — halljuk nap mint nap a vészharangot megkondító jelzéseket. S bár valóban változik a könyvhöz való viszonyunk, inkább arról van szó, hogy mást és másképpen olvasunk. Ezt erősítették meg Dunaharaszti Könyvtárában is, amely három helyen működik, a központ a Piac téren, illetve egy-egy fiók a Hunyadi János I. Számú Általános Iskolában, s a József Attila Művelődési Házban. Mint megtudtuk, az 1200 beiratkozott olvasót nyilvántartó, s mintegy negyvenötezer kötetet számláló könyvtárban már régóta tapasztalják, hogy a változó szokásokhoz kell igazítani a szolgáltatást. Valóban szűkül az a réteg, amely a klasszikus műveket keresi, ellenben nagy igény mutatkozik a friss és aktuális információk iránt, az újságok, folyóiratok, heti- és havilapok olvasására. Már két éve bevezették ezen sajtótermékek kölcsönzését, 8 Mirigy a videózás elterjedésével pedig a kazettakölcsönzést, bár ezt — a hanglemezekhez hasonlóan — kizárólag intézmények részére biztosítják. A könyvtárosok nem látnak semmi kivetnivalót abban sem, hogy a könnyebb irodalom iránt nő a kereslet, úgy vélik, az újabb igényekhez kötelező alkalmazkodni; persze megtartva a helyes arányokat és a mértéket. Észrevehetően rendkívül sokféle az olvasói érdeklődés, s ahogyan a könnyebb fajsúlyú irodalmat keresik, éppen olyan erőteljes érdeklődés mutatkozik a szakmai ismeretek iránt Is. Különösen az elektronikával és a számítógépekkel, számítástechnikával kapcsolatos korszerű szakkönyveket keresik. E sokféle igényt igyekeznek kielégíteni a könyvtár vezetői, ezért a beszerzésre rendelkezésre álló összeget igen körültekintő válogatással költik el. Ez azonban arra is garancia, hogy a könyvtárat a jövőben is szeressék és keressék az emberek. S ne csak a régi olvasók, de újabbak is érdeklődjenek. —1. —a. kéntesével működő önvédelmi csoportja; ők a tárgyalt időszakban — tehát az első negyedévben — 1380 órát töltöttek éjszakai szolgálatban. Egy-egy éjjel két gépkocsival hárman-hár- man látnak el szolgálatot, jelenlétük bizonyíthatóan hozzájárul, hogy elriasszák a bűnözőket. A csoport és a rendőrség kapcsolata kifogástalan, kölcsönösen tájékoztatják egymást, az ösz- szeköttetést a CB-rádiókkal biztosítják. Ez egyben garancia a gyors és hatékony közbelépésre is; a csoport segélykérésére érkező rendőrök például tetten érték a vasbolt rongálóit, megfékezték a HÉV-állomáson garázdálkodó fiatalokat, meghiúsítottak betörtést, s segítséget nyújtottak közlekedési balesetnél is. A hivatásos rendőrök és az önkéntesek együttműködése tehát eredményes és jól kamatozik. Azt jelzi — s ez hangot kapóit Licsájer István tájékoztatójában is —, ha a maga posztján mindenki teljesíti hivatását, az előbb-utóbb pozitív változást hoz. A jövőben is az együttműködés erősítésére törekedve igyekeznek gátat szabni a bűnözésnek — biztonságot teremtve a településnek. Va. É. Ismét a Fő téren A visszafogadott Teátrum A Szentendrei Teátrum nyári előadásaiból hagyomány lett, ám az egy időre mégis megtört. Pár évi hányatott sorsa után, úgy látszik, most újraéled. Elfogadható kompromisszumnak tűnik a megoldás, bár az sem született egykiiny- nyen. Oka nem más, mint az, hogy a kisvárosban már- már túlméretezett az idegenforgalom. Az ebből származó bevételekben nia még nem közvetlenül érdekelt lakosság mindezt lármásan fárasztónak tekinti. Az is bosszantja: szű- kebb életterében magasabbak az árak, mint más településeken. Lapunk február 7-i számában írtunk arról a kulturális fórumról, ahol az Art XX. Művészetpártoló Alapítvány is tett ajánlatot és ígért elfogadható megoldást. Március 20-án Színház az egész város címmel ismertettük az elképzelt változatokat, a beérkezett pályázatokat. Azóta megszületett az önkormányzat határozata. felállítani, a műsor után három órával le ke'.l bontani. Napközben nyoma sem lehet a Fő téren színháznak. Ezek kemény feltételek, amik drágítják a rendezést. Vajon kinek éri meg? Miből fizetik? A VAROS JAVARA CSAK AMI MÉLTÓ Szentendre magáénak tekinti a Teátrumot. Az idei rendezéssel megbízta a már említett alapítványt, hogy a város által megszabott feltételek szerint rendezzen előadásokat. A helyszín ismét a Fő tér lesz. — Ez volt a korábbi évek feszültségforrása. Ez váltotta ki a helybeliek tiltakozását. Most mégis? — kérdezem Sza bó Ferenc művelődési osztályvezetőt. — A Teátrum feltételeiről szerződésben állapodtak meg — közli. — E szerint csak a város jellegéhez méltó előadások tarthatók. A területet nem lehet bedíszletezni. A színpadi létesítményeket csak az előadások I előtt három órával lehet — Ezt az alapítvány vezetőitől kellene megkérdezni — ajánlja az osztályvezető, aki szerint a nyári, 12 előadás teljes bevételét felajánlják a város különböző rendezvényeire. — Ha minden este telit ház lesz. akkor sem több ez a pénz C00 ezer forintnál — kalkulál félhangosan. — Akkor viszont nem értem, mik lehetnek egy budapesti csoport indítékai ehhez a nonprofit vállalkozáshoz? Talán hosszabb távú terveik vannak? Több évre kaptak jogot esetleg másra is? — Az önkormányzat semmiféle kötelezettséget nem vállalt. A Teátrum értékelésére az őszi hónapokban kerül sor, akkor döntenek a továbbiakról. Feltehető, hogy versenyeztetnek majd. Szilágyi Zoltán az alapítvány menedzsere. Egyenesen nekiszegzem a kérdést: — Mi motiválta a vállalkozásukat? Tudja, hogy sokan kételkednek az önzetlenségükben? Ámbár tiszteletre méltó, hogy Szentendre szerelmeseinek nem kevés a száma. Miből fizetik a költségeket, ha bevételüket a városnak adják? — Az alapítványnak sok más bevételi forrása van. Mi szeretnénk it.t bemutatkozni, izgalmasnak tekintjük ezt a kísérletet, amely, ha beválik ... — Tehát hosszabb távon éri meg? No de nincs rá garancia, hogy ősszel ónok kapják az újabb megbízást. — Garancia nincs, de ha sikerünk lesz, akkor jő esélyekkel indulhatunk a verseny mezőnyében. FOLTOS A JELENLÉT — So-kan amiatt is kétkednek, hogy a júniusi kezdéshez már meg kellett volna jelenniük az első plakátoknak. Hiányzik a hírverés. — Erre hamarosan sor kerül. Kész a műsorterv. Igazán olcsó, művészi és jó előadásokat láthat a közönség. Azit hiszem, nem drágán, ha például egy operaműsorért 120 forintos belépőt kérünk. — Megírhatnánk, mi lest az a tizenkét előadás? — Majdnem kész a terv, de még nem értek véget az egyeztetések a színészekkel. Ezt rövid időn belül közölhetjük. Mi_ Is érdeklődünk majd, és kíváncsian tekintünk a nyár elé. Szigelszentmikfós légy festő a könyvtárban Rangos kiállításnak ad otthont június elseje és 24-e között a Szigetszent- miklósi Városi Könyvtár. FóldteSeniil Itthon s otthon Lakókocsiban az erdő szélén Kolompszó hallatszik az országút mentén. Szelíd jószágok lehetnek ezek a csavart szarvú juhok, mert egy vékonyka pálcával vigyáz rájuk az alacsony termetű asz- szony, aki csak akkor lendíti meg kissé azt is, ha az útra akar kitérni a falka. — Ez volna az a racka fajta? — Az. Biztosan. De én csak őrzöm — válaszolja. Azt már biztosabban feleli, amit én is sejtek; Magyar doktor úr, a tahitótfalui orvos különleges nyája ez. Most már látom az út másik felén túl a csordát is, amelyben a szürke marha tehenek tűnnek fel. Kiss Irmának mondja magát Kiss Gyula felesége, amitől meginog néprajzis- mereti biztonságom. Nem tudom, Erdélyben így szokás-e? Május elsején kerültek a faluba, ök már útlevéllel jöttek. Akiknek még szökniük kellett, azok régebben dicsekvő leveleket írtak haza. Itt, Magyarországon minden van. Már kocsit vettek. Otthon meg kinézték a magyart a saját falujából. Azt vetették a szemükre, hogy nem tudnak románul. No de, kitől tanulhattak volna meg, ha csak három román család lakott Szi- lágysámsondon. Kapni meg semmit sem lehetett. Elment egyszer a városba. Magyarul kérte a húst. Valamivel többet, mint amit adni szoktak. Mit tudta ő, mennyit lehet. Azt válaszolták neki, miért nem kéri Magyarországon? Készítik nekik a passportot, hát menjenek. — így van ez most, a forradalom után is? — így hát. — Ezért jöttek el? — Ezért. Meg aztán, most már végleg nincs ott miből élni, mert eddig bejártunk a kollektívbe dolgozni, de nekünk sohasem volt födünk. Most aztán, akinek azelőtt vót, annak mind visszaadták, de nekünk mán nincs mit dógozni. — Hányán jöttek? Az egész család? — Majd jönnek, ha lehet. Most esak mi ketten. A lányunk tizenkilenc éves. Neki 'vigyázni keli a házra, meg hazavárni a fiunkat, — Ö hol van? — Hát most, hogy eljöttünk, már régen hallottunk róla. Kórházba került mert behívták katonának, és nagyon megkínozták. — Miért, mit csinált? — Hát nem tudott magyarul. Aztán, akik nem tudtak, azokat kihajtották egy nagy szántásra. Valami fehér karikába bele kellett vón lőni, de nem tudott, és ott rosszul lett. Magyar doktor úr azt mondta, ha el tudjuk hozni, itt meggyógyítják. Most aztán, ha majd szombaton hazamegyünk, megtudjuk, hogy mi van vele. Ha megkapja a libertelt, akkor hozzuk velünk. Mert epilepsziás. — A. katonaság előtt is az volt? — Gyerekkora óta, de nem tudták kigyógyítani. — Akkor nem is lehetett volna katona. — Az volt a parancs, hogy be kell mennie. Állunk az út szélén. Kisüt a nap, élénkzöld a rét füve, hosszan hallgatunk. A falkát ismét vissza kell terelni. A csordás messziről figyeli, ki lehet az asz- szonnyal beszélgető idegen. — Itt hogy élnek? Van-e lakásuk? — Hát, amott, az erdő sarkán áll egy lakókocsi. Abban van egy szekrény meg négy ágy. Kérdezgettük mi, hogy van-e valami munka. Azt mondták a falubeliek, hogy míg az eper nem érik, addig nincs semmi. A doktor urat már ismertük. Tőle napi 2!50 forintot kapunk, meg ő hoz ennivalót a faluból. — Ígéret, remény, hogy lesz otthonuk? — Nem tudom. Nem tudom — ismételgeti a pásztornak szegődött erdélyi asszony. Mondták neki, hogy télen nagyon deres a lakókocsi fala. Aztán, sok errefelé a csavargó. A múltkor is jön a doktor úr, és mondja: — Hiányzik egy birka. — Hát, pedig én vigyáztam rá. Meg is lett egy félreeső helyen, le volt vágva a feje. Még jó, hogy megkerült. Mondta az ura: — Dolgozhattunk volna az áráért jó sokáig. Kováes T. István Négy ismert festőművész — Somogyi György, Kéri Mihály, Aknay János és Gubis Mihály — alkotásaiból nyílik tárlat szombaton délután öt órakor. A négy művész kiállítását dr. Hann Ferenc művészettörténész ajánlja majd a nézőközönség figyelmébe. A tárlat hétköznapokon 9-től 17 óráig, szombaton és vasárnap 9-től 13 óráig tekinthető meg. JÁRD KI LÁBAM.., Kéve-est Ráckevén Járd ki lábam, járd ki most! címmel június 1-jén, 19 órakor önálló műsorral lép a közönség elé a ráckevei Ács Károly Művelődési Központban a helyi Kéve néptáncegyüttes. A műsorban — amelyet Antal Imre vezet — fellép Balogh Márton népdalénekes és a Han- gya-Boys zenekar. A belépő felnőtteknek 100, gyermekeknek és nyugdíjasoknak 50 forint. Gyermeknap Leányfalun Most vasárnap Lapunk tegnapi számában tévesen jelent meg az Ami késett, nem marad el felcímű anyagunkban a leányfalui gyermeöcnapi rendezvény Időpontja. A művelődési házban és a mellette lévő szabad területen június 2-án tartják a gazdag programot a gyermekeknek. DUNÁTAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T István. • Fogadónap: min den hétfőn 12—1« óráig » szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. ti. Pf.: 311. ír. sz.: 144€. Telefon : 138-47C1, 138-1G67.
