Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-30 / 125. szám

Zsoltár—könyvnapra Tavaly elmosta a de­dikálást az eső, meséli Ketykó István barátom, s leteszi az asztalomra a Krúdy Gyula Irodalmi Kör versantológiáját Az idei könyvnapra jelent meg, magyarázza. A könyvnapra, bólogatok szórakozottan, s szinte elemeznem kell a kife­jezést, felidéznem az em­lékeimet . .. Igen, a könyvhét, az izgalom előtte, megjele­nik-e X-től vagy Z-től kötet, körút a könyves­boltokba, hátha előbb megérkezett valamelyik mű, aztán az első napon sátortól sátorig, megsze­rezni egy-egy áhított kö­tetet. Olyat, amiből biz­tosan kevés példányt ad­tak ki, amit biztosan el­kapkodnak. És amik di már mindegyikünknek volt könyves nénije vagy könyves bácsija, aki biztosan eltelt egy példányt. Beleolvasok a Nemze- dékek-be. a verőcei köl­tő, Ketykó István Zsol- tár-ába: Ments meg a közönytől, a langnyqf.vek kioltásától... — Aztán másutt: Ments meg a napok üres hot dal álcái­tól ... — A kisfiús mo- solyú költő csak alt, s csak utólag jövök rá, hogy milyen udvariat­lan vagyok: egy szót sem mondok verseiről Pedig legszívesebben vele mondanám a Zsoltárt: Ments meg a közönytől. Mert közönyösek va­gyunk a versek, az iro­dalom iránt — az iránt, ami megmenthetne a közönytől. Hálás vagyok István barátomnak ezért, eze­kért a sorokért, s nem tudom, hogy mikor kívá­nok neki igazán jót: ha azt kívánom, hogy az idei dedikálásán ragyo­gó napsütéses idő le­gyen, vagy ha azt hogy újra mossa el az eső — mert félek, hogy az utóbbi okozná a kisebb csalódást. — nos. Megállapodás a helyt buszközlekedésről Változik a menetrend Részletes átszervezést, já­ratösszevonást és járatcsök­kentést hajt végre a Volán­busz váci üzemigazgatósá­ga június 2-tól — az orszá­gos menetrend-változtatás­sal egy időben — a helyi me­netrend szerinti autóbusz­közlekedésben. Az üzem- igazgatóság a változtatáso­kat a városi önkormányzat egyetértésével végzi el. Mint ismeretes, hosszá huzavona után, február 11- én döntött a képviselő-tes­tület a helyi tömegközleke­dés tarifáiról, majd egy hó­nappal később újabb hatá­rozatban erősítette meg ez általa jóváhagyott tarifa- jendszert, egyben kompro­misszumot is kötve a Vo­lánbusz üzemigazgatóságá­val. A kompromisszum lé­nyege, hogy az alacsonyabb tarifák mellett, a Volán­busz a ráfizetés elkerülése érdekében 10 százalékkal csökkentheti a városi jára­tok teljesítményét. A teljesítménycsökkentés­re vonatkozó javaslatát el­készítette a Volánibusz; a polgármesteri hivatal — egy módosítással — ezt el is fo­gadta, s május 21-án kelt levelében erről értesítette az üzemigazgatóságot. En­nek nyomán került sor az átszervezésre — járatok összevonására és járatcsök­kentésre —, amely június 2-ával lép életbe. A változásokról, illetve az új menetrendről készült is­mertetőfüzet az nucóbuszál- lomáson megvásárolható. VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Baráli kör a mii vészeiért 1991. MÄJUS 3»., CSÜTÖRTÖK Ismét lesz szabadiskola A Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre már több mint húszesztendös múltat tudhat a háta mö­gött. Az egyesület missziót vállalt a művészetért, Sző- nyi István emlékének ápolásáért, az ifjúságban a mű­vészet iránti szeretet elplántálásáért. A nehézségek közepette egyre népszerűbbek lettek programjaik, a képzőművészeti szabadiskola, az ifjúsági művésztelep, a két nap a múzeumban. Közgyűlésen találkoz­tak a tagok a baráti kör színháztermében, amelyet kényszerből meg kellett rövidíteni, hiszen egy ré­sze most raktárként szol­gál, mert egyik megszokott helyükről elköltöztek, a bérleti díj nem fért az egyesület költségvetésébe. A tavalyi beszámolóból ki­derült, a gondok ellenére sikerült továbblépni, így vásároltak szitanyomét, tűzzamánckemencét, de a régi kemencét is felújítot­ták, valamint a faházaikat, s téliesítették a kerámia­műhelyt. Idén a kényszer vitte rá őket, hogy kiala­kítsanak egy konyhát — ami egyébként régi vá­gyuk volt —, mert az étkez­tetést idén már nem tudták volna megoldani. Sikerült megőrizni az értékeket, mindenféle törés nélkül átélte az egyesület a nehéz időszakot, hallhattuk a beszámolóból. S azt is meg- udtuk, hogy az önkormány­zattal is jó a kapcsolatuk, bizonyította ezt a polgár- mester. Krebsz Ferenc je­lenléte is. A jövőt illetően nem ter­veznek szűkítést, így meg­rendezik a felnőtteknél az eddig megszokott kilenc szakon a szabadiskolát, a tanfolyamokra — amelyek­re 800 ember felvételét tervezték — már kilenc- százon felüli a jelentkezők száma. Az iskolások foga­dása sem szűnik meg, ám tapasztalják, hogy egyre kevesebb szülő tud áldozni erre anyagi körülményeik rosszabbodása miatt. Érde­mes megemlíteni, hogy a zebegényi hétvégiház-tu- l.ajdonosok felajánlották. három erdélyinek szállást, étkezést biztosítanak, őket a szabadiskolán is térítés­mentesen fogadják. A zenés hétvégeket azon­ban idén megszüntetik, ennek indokát hallhattuk dr. Bőzsöny Ferenciül: — Ebben a formájában, aho­gyan működött, nem érte el célját — mondta. A fel­lépőket, néhány alkalmat kivéve, fizetni kellett, emellett csekély volt az érdeklődők száma, ezál­tal a bevétel is. A baráti kör tagjai kö­zül néhányan felvetették: emelni kellene a tagdíjat, hiszen az évi ötven forint már nagyon kis összeg­nek számít. Más a reklám­ban látta a bevételi lehető­séget, volt aki alapítvány létrehozására buzdított. — Hangokba foglalt imádság Liturgikus beöltözés éljenzéssel Elmúlt vasárnap ritka szertartás tanúi lehettek az esti szentmise részvevői a váci székesegyházban. A llfl tagú Cecília kórus ekkor nem a karzaton, hanem a szentélyben állt fel, jelezve, hogy ezen a napon valami ünnepélyes történik majd. Igaz, az evangélium kihir­detése után a kórus beöltö­zésének liturgiájára került sor. Az ünnepi szentmisén részt vett dr. Bánk József érsek-püspök és Huszár Dezső, a kapucinus rend magyarországi tartomány­főnöke, aki a kórust alapí­totta és 32 évig vezette. Ezen az estén természete­sen számos vegyes karra írott éneket adtak elő, ve­zetőjük, Varga László di­rigálásával, aki néhány éve fiatal papként lett a szé­kesegyház karnagya. Az énekesek zz előadáson kí­vül fogadalmat is tettek: Isten színe előtt elhatáro­zom, minden lehetet meg­teszek, hogy másokon se­gítsek — mondták. Majd, miután a plébános úr meg­szentelte a ruhákat, a pad­sorok között fölvonulva körbe álltak. Énekelve fo­gadták a plébánost, aki egyenként mindenkihez odalépett, a szemébe nézett, vállára tette a kezét, és ezt mondta: Tedd meg, ami tő­led telik! A válasz: Megte­szek mindent, ami tőlem telik. Ezután egy kézfogás kíséretében a plébános: Bí­zom benned. Száztízszer hangzott el ez a rövidke, de annál mé­lyebb és őszintébb párbe­széd. A szemek sarkában itt-ott megcsillanó könny­cseppek elárulták, kit mennyire érintett lelkileg mélyen a szertartás ezen része. A ministránsok ek­kor tették fel a díszes gal­lérokat az énekesek vállára, akik ezután újból a szen­télybe vonultak. A hosszúra nyúlt mise után a sekrestyében kis háziünnepség kezdődött, ahol négyszeres „éljen so- ká”-val köszöntötték a már nyolcvanéves Huszár De­zsőt. Rendi néven Vitricius atya a szerzetes „szétzava- rásakor” került Vácra, és szervezte meg a székesegy­ház kórusát. Akkor 1955-öt írtak, s az egyházzene or­szágszerte inkább sorvadás­nak indult. Nem úgy Vá­cott! Az ünneplésen, ahol jelen volt Bartos Ferenc polgár- mester is, nem feledkeztek meg az elhunytakról sem. Gyertyát gyújtottak értük azon a díszes kompozíción, amelyen külön virágcsok­rok jelezték az egyes szóla­mokat, középen pedig egy aranyszínű violinkulcs állt. Éppen a karnagy képzelet­beli helyén. Varga Lászlót az ünnep­ség után kérdeztük: — Miért tartja fontosnak, hogy kórusuk liturgikus ruhát viseljen? — Az egyház életéhez és hagyományos gyakorlatá­hoz hozzátartozik a litur­gikus ruhák használata, mely az Isten szolgálatának szándékát és lelkületét kül­sőleg is jelzi. A világ min­den jelentősebb egyházi kó­rusa, ünnepélyes alkal­makkor, liturgikus ruhát visel. — Az önöké pedig min­den bizonnyal közéjük so­rolható, hiszen száztíz fős létszámával az ország egyik, ha nem a legna­gyobb egyházi kórusa. Mi a titka ennek a nagy lét­számnak? — A kórus tagjait az éneklés öröme mellett a jó közösségi szellem is össze­tartja. Az énekpróbák, sze­replések, és kirándulások alkalmat nyújtanak arra, hogy azonos gondolkodású emberek egymásra találja­nak. Az önzetlen, egymást megértő és segítő szeretet olyan légkört teremt, amely szinte vonzza az új kórus­tagokat az énekkarba. — Valamiféle rangot je­lent a székesegyház kóru­sához tartozni? — A kórustagok a ke­resztény értékrend szerint gondolkodnak, rangot tehát nem kívánnak. Egészséges öntudattal rendelkeznek ugyan, de ez mindig őszin­te szerénységgel párosul, hiszen éneklésük, az életük isteniszolgá'lat. Az országos visszajelzések azt mutatják, hogy sokkal inkább a váci székesegyház tekintélyét és a város kulturális hírnevét öregbíti énekkarunk műkö­dése. — Végül engedje meg, hogy megkérdezzem, tulaj­donképpen mi a templomi kórusok feladata azon kí­vül, hogy színesebbé teszik a szentmisét? — A szertartásokon el­hangzó éneknek és zenének nem külsőleges, díszítő rendeltetése van, hanem — mivel a „musica sacra” hangokba foglalt imádság — a liturgia lényegi és szerves része. A templomi kórusok, így a váci szé­kesegyház kórusa is fő fel­adatát teljesíti, amikor li­turgikus szolgálatot végez a II. vatikáni zsinat szelle­mében — válaszolta Varga László karnagy. Dudás Zoltán Mi nem a tagdíjból éltünk eddig sem. hanem a vál­lalkozásból. Maradjunk meg ott, ahol vagyunk, de aki teheti, adjon fel töb­bet a postán, ám aki nem, az is maradjon köztünk ■— így vélekedett az egyik felszólaló. A közgyűlés hangulatá­ból, a felszólalók segítő­készségéből kitűnt, megma­radnak eddigi elveik mel­lett: ha változott is a rendszer, ők továbbviszik azt a szellemet, ami a ba­ráti kört jellemezte. Tud­ják — eddig is tudták — vállalkozni kell annak ér­dekében, hogy megmarad­jon Szőnyi István hagya­tékára alapozott iskola. (halász) Üres marad a kiapad ? Ötlet híján... A felhívásra eddig még nem kaptak ötletet a váci környezetvédelmi napok szervezői. Azt kérték ugyanis, a lakosság adjon ötleteket arra, kit ültesse­nek a június 7-én 18 órakor a művelődési központban rendezendő lakossági fóru­mon „kinpadra” a vác kör­nyezetszennyezéséért fele­lősnek tartott gyárak, üze­mek vezetői körül. Ha valakinek ezután tá­madna ötlete, jelezheti szer­kesztőségünknek és a mű­velődési központ ügyelete­sének is. Olvasók fóruma Még egy Naszály? Olvastam a javaslatot a Vác szomszédságába javasolt Naszály falu megalakításáról. Jól ismerem a terüle­tet, a dűlők nagyon szét­szórtak, nem tudom, hol lehetne egy központot kialakítani. Felhívom a szerkesz­tőség figyelmét, hogy Almásfüzitőtől délre, mintegy 4,5 kilométerre, már van egy Naszály község. Postai irányító- száma: 2899. G. F. A letkésiek vágya A híd összekötné őket Napjainkban egyre gyak­rabban számolunk be új határátkelőhelyek létesíté­séről az osztrák—magyar illetve jugoszláv—magyar határvonalon. Bár ezek igazán jó hírek, mégis némi csalódással töltik el Kovács Istvánt, Letkés polgármes­terét. A község, sőt az egész Ipoly-völgyi lakosság töfcib évtizedes vágya, hogy itt határátkelőhely létesüljön. A határfolyót átívelő híd mind ez idáig csupán holt beruházás, mihaszna vistö- meg volt, annak ellenére, hogy műszaki állapota ma is kifogástalan. Mivel nem használják, szerepe nem összekötő — amint ezt min­den valamire való hídtól el­várná az ember — hanem egyre inkább elválasztó lett a két ország között. Meg­nyitása mindkét oldalnak előnyére válhat. A község először 1982 -ben kezdeményezte hivatalosan, hogy itt átkelőhely létesül­jön. Eddig 60 ezer forintot költöttek a forgalomellenőr­ző-pont és környéke rende­zésére. Először 1990. no­vember elsején, minden­szentek napján, majd kará­csonykor, újévkor és idén húsvétkor nyitották meg egy-egy napra a határt. Megható volt látni, ahogy az emberek gyerekkocsival gyalog vagy gépkocsival, bi­ciklivel jöttek-mmtek az egyik oldalról a másikra. A letkésiek most a me­gyei önkormányzati testület területfejlesztési és kör­nyezetvédelmi bizottságá­hoz fordultak, kérve támo­gatásukat a kis híd életre keltéséhez, a letkési határ­átkelő végleges megnyitásá­hoz. A bizottság megállapí­totta, hogy kérésük indo­kolt, mivel jelentős mérték­ben javulna az Ipoly völgyié lakosságának, sőt a megye egész északi térségének köz­lekedése, a szomszédos Cseh és Szlovák Köztársaság irá­nyába. Javaslatuk szerint a Let­kési önkormányzat polgár- mesterének és Pest megye főjegyzőjének együttesen kellene a kérelmet a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága nemzetkö­zi jogi főosztálya elé ter­jeszteni. A letkési oldalon kiépültek már a vám- és pénzügyőri feltételek, és a forgalomellenőrzésre alkal­mas épület is rendelkezésre áll. Így talán nincs messze az idő, amikor a híd be­töltheti végre igazi szerepét. Sz. K. Lovassikerek A Nemzeti Lovardában rendezték a Díjugrató Bu­dapest Bajnokságot, ahol városunkhoz közeli ver­senyző is sikerrel szerepelt. A kategória, amelybe Fo­dor Gabriella, a Korona is­tálló lovasa került, megle­hetősen nehéz volt. Meghí­vottak voltak a válogatott keret tagjai is, mint pél­dául Bálint, Rezgő, Bognár, Hevesi. Ebben a mezőnyben a következő végeredmény alakult ki: 1. Rezgő Zoltán, Honvéd hibapont nélkül. 2. Bálint László, Kaposvár 4 hibaponttal, 3. Fodor Gab­riella, Korona istálló 4 hi­baponttal. 4. Hevesi Bar­nabás Budapesti Lovas Klub, 5. Somi Zoltán Hon­véd. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 13. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. O Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 33. 2501. Telefax és telefon: (23) 10-095. Telex: 283 387. e Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 8-tól 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirndá- ban (Jókai utca 8.) hétfőn és kedden délután 14-tol 11 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom