Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

Ő MONDTA A Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája ügyvezető alelnökével, öry Csabával készített Interjút a Heti Világgazdaság (91/21.). A jogász végzettségű szo­ciológusból lett hivatásos politikus becsülendő nyílt­sággal felelt minden kér­désre, például azt sem hall­gatta el, hogy „a Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége és az amerikai AFL—CIO összesen évi 200 ezer dollárt folyósít ne­künk”. Mi ugyan jobban szeretjük (szeretnénk) — és ennek többször hangot is adtunk a lapban — azo­kat a pártokat, társadalmi szervezeteket, amelyek a maguk (a tagság) pénzén tartják fenn magukat, ám­de ha a függetlenek ligája másként gondolkodik és cselekszik, rájuk (tagságuk­ra?) tartozik. Nem ezen ütköztünk meg tehát, hanem azon, ami­kor ö. Cs. az Interjúban kijelentette: „A rendszer­váltást is kétezer értelmi­ségi vitte végbe az ország­ban, a tömeg meg nézte a pálya széléről.” Ha tréfás kedvünkben lennénk, azt írhatnánk, olyan is lett ez a rendszerváltás, amilyet kétezer értelmiségitől vár­hatott az ember . . . Nincs azonban kedvünk a tréfá­hoz, mert sokkal komo­lyabb dolog ez annál, mint­sem hogy humorizáljunk rajta. Holott lehetne, mert az a „kétezer” napjainkba mintha már százezer len­ne ..., annyian állítják: ők voltak, ők csinálták! Talán még ez sem baj. A baj az a bizonyos pálya széle. „A tömeg”, amely csak nézett, bámult... Va­lóban? Ismét néhány (két­ezer) hősnek kellett meg­váltania az oktondi népet? Avagy éppen az ország (a tömeg!) közhangulata volt az, amely elindította az állampárt bomlását, a párt­állam szétesését? A tényék­től lehet, de nem érdemes függetlenedni. Mert pálya­szélre kerülhet az érintett. KLIENS Franyó Rudolf pilisszent- lászlói kőműves polgármes­ter lett az ősszel. Megvá­lasztotta a falu. Volt ön- kormányzati törvény, vol­tak választások, s a kőmű­vesből önkormányzati veze­tő lett. Persze akkor még ő sem, a többi polgármes­ter, de még az országgyű­lés sem tudta, hogy mi lesz Franyó Rudolf föladata, hogy meddig terjed a tes­tület hatásköre, hogy mire lesznek jogosultak, és mire nem. így aztán dolgozott Franyó Rudolf, hályogko­vács módjára, mert egye­bet nem tehetett. Tudta is, mondták is, hogy lesz ez még másképpen, jön majd a törvény után a kiegészí­tés, s abban lesz minden, hogy mit és hogyan kell csinálni. S eljött ennek is az ide­je. Franyó Rudolf, aki ed­dig nemcsak kőműves és polgármester volt, hanem önkéntes tűzoltó is, most már nem olthatja el saját szakállára a tüzet. Eddig ugyanis, törvényi szabályo­zás híján, ha tűz volt a fa­lu melletti erdőben, bezá­ratta a kocsmát, meghúzat- ta a harangot, s azt mondta az embereknek: tűz van, oltsuk el! S a falubeliek el­oltották a tüzet. Mármost vége van ennek a fejetlen­ségnek. Az országgyűlés kemény munkával, számtalan mó­dosító indítványt megtár­gyalva megalkotta végre a törvényt a helyi önkor­mányzatok föladatairól és hatásköreiről. Ebben külön fejezet foglalkozik a tűz el­leni védekezéssel. Mert­hogy közismerten most már nem szocialista és állami Katolikus egyetem lesz o szovjet laktanyából Hosszas szavazás a feladat- és hatáskörökről (Folytatás az 1. oldalról) csak az, hiszen fellendítheti majd a település idegenfor­galmát, hiszen az egyetem­nek számos külföldi diákja, látogatója lesz. Piliscsaba a negyvenes években a ven­déglátásból élt, szinte min­den háznál volt kiadó szoba. Ezt a hagyományt kívánjuk most feleleveníteni, ezért már most szeretnénk gon­doskodni arról, hogy az otthon lévő asszonyokat, fiatal lányokat olyan tan­folyamokra irányítsuk, ahol a kulturált vendéglátás tudnivalóival, a háziasszo­nyi teendőkkel ismerked­hetnek meg. Ilyen értelem­ben munkahelyteremtő be­ruházás is a mi szemüve­günkön át nézve a kato­likus egyetem, továbbá nyilvánvaló az is, hogy a helybeliek az oktatási in­tézményben kaphatnak majd állást, mert takarító- személyzetre, konyhai al­kalmazottakra, kertészekre nyilván szükség lesz. • Tudnak-e már valamit ar­ról, hogy mi lesz a volt déli tábor sorsa? — A Magyar Távközlési Vállalat oktatási tovább­képző központot létesít a Balogh Ádám laktanyában, azaz a déli táborban. Ez egy 2,5 milliárd forint érté­kű beruházás, ami szeren­csés módon ugyancsak az oktatás szférájában kama­tozik majd. • Mi a helyzet a volt tiszti lakásokkal? — Két épülettömböt — amelyek magyar pénzből épültek — talán megkap majd az önkormányzat, de a négy másik lakóépületért 161 millió forintot kérnek a szovjetek. Ugyanakkor a felmérések szerint húsz­ezer forintba jönne a fel­újítás négyzetméterenkénti költsége, annyira lelakták a lakásokat. Ebben a témá­ban nem szolgálhatok több információval, ami szá­momra azért sajnálatos, mert szinte naponta érdek­lődnek sorsuk felől a hely­beliek is. De amíg nincs a magyar és a szovjet fél között megegyezés, az ön- kormányzat nem tud tájé­koztatást adni. A szentendrei szovjet lak­tanya jövendő sorsával már a múlt évben foglalkozott az önkormányzat — közölte Tegzes László, a polgár- mesteri hivatal műszaki osztályának vezetője. Az el­vi döntés gazdasági haszno­sítás lett volna. Az Állami Vagyont Kezelő Szervezet egyéves bérleti szerződés megkötésére adott lehetősé­get, ám erre nem akadt vállalkozó. A szintén pályá­zó Máltai Szeretetszolgálat nem tudta elérni, hogy mentesítsék a környezetvé­delmi feltételek garantálá­sától. A hétfői tárcaközi bi­zottsági ülésen úgy döntöt­tek, hogy a volt szovjet laktanyát a Magyar Rák Liga kapja meg. Ezt az ön- kormányzat nem ellenzi — egy komoly feltétel teljesí­tése esetén. Az épületcsoport a városi szennyvíztisztító telep vé­dőtávolságán belül helyez­kedik el. Ezért a liga által tervezett intézménynek vál­lalnia kellett, hogy szigorú előírások mellett fedetté, zárttá teszi a telepet. Ez a beruházás az ő költségükön már önmagában is közel háromszázmillió forintos beruházást tesz indokolttá. Milyen intézményt létesít a liga Szentendréi? — Mivel a döntés elvi, pontos választ még nem tudok adni. Rehabilitációs központ vagy hasonló jöhet számításba. 9 A városnak lesz-e gazda­sági haszna ebből? — Nem lesz. Közösségi hasznosításról van szó. Erre kapják a területet, az épü­leteket. Viszont a szovjet félnek is ők térítik meg a beruházás költségeit — kaphattuk meg tegnap ké­ső délután, az önkormány­zati ülés szünetében Tegzes László osztályvezetőtől a gyors információt. (fazekas—kovács t.) A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendelt­ségű szervek feladat- és ha­tásköreiről szóló törvényja­vaslat részletes szavazásá­val folytatta munkáját ked­den délelőtt az Országgyű­lés. Délután az interpellációk és kérdések megtárgyalá­sával foglalkoztak a kép­viselők. Ezek sorában Solt Ottilia (SZDSZ) interpellált a népjóléti miniszterhez a tejtermékutalványok ügyé­ben, és javasolta: hatal­mazzák fel az önkormány­zatokat arra, hogy maguk dönthessenek az utalvá­nyok elosztásáról. Surján László népjóléti miniszter válaszában rámutatott, hogy részben már ma is ez a helyzet, hiszen az önkor­mányzatok határozzák meg, kinek juttatnak rendszeres nevelési segélyt és rendsze­res szociális támogatást, akik ugyanis abban része­sülnek, azok jogosultak tej- utalványra is. A képviselő­nő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta a választ. „Az előprivatizáció eddigi kudarca és várható követ­kezményei” címmel inté­zett interpellációt Mádl Fe­renc tárca nélküli minisz­terhez Lotz Károly szabad- demokrata képviselő. Kifej­tette, hogy a előprivatizáció lassú, és mint a kormány első, mérhető gazdasági programja, kudarcot vallott. Mádl Ferenc válaszában ki­tért az előprivatizáció ne­hézségeire és arra, hogy az előprivatizáció felgyorsulá­sához szükség volt a nam régóta felvehető Egziszten­cia-hitelre is. A miniszter beszámolt arról, hogy ez idáig 110 üzlet vagyonérté­kelése történt meg, és 264 üzletet árvereztek már el. Mádl Ferenc szerint, ha van is lemaradás, a privati­záció már folyik. Az inter­pelláló képviselő ezt köve­tően hivatkozott az érvény­ben lévő törvény hibájára: csak a bérleti jogot privati­zálja, nem a tulajdont. 30 napon belül választ kért a kormánytól arra, hogy mi­lyen jogszabályi módosítás­ra és pénzügyi háttérre vol­na szükség a program sike-' re érdekében. A miniszteri választ sem a képviselő, sem a T. Ház nem fogadta el, a témát napirendjére tűzi a gazdasági bizottság. Az interpellációkat köve­tően folytatódott a kívülálló számára egyhangú szavazá­si procedúra, amelynek so­rán a törvényhozók mint­egy 460 módosító indítvány felett döntöttek. Este ne­gyed nyolc után néhány perccel a képviselők sza­vaztak a törvény egészéről, és 165 igen szavazattal 81 ellenében, 18 tartózkodás mellett megalkották a he­lyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendelt­ségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló tör­vényt. A Ház szerda reggel 9 órakor folytatja munkáját. Budapesten, Pécsett Uj rektorok A Magyar Köztársaság elnöke — a népjóléti mi­niszter javaslatára — a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem rektorává dr. Réthelyi Miklós egye­temi tanárt, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem rektorává dr. Kelényi Gá­bor egyetemi tanárt ne­vezte ki. Az erről szóló okmányo­kat dr. Göncz Árpád ked­den délelőtt dr. Surján László miniszter jelenlété­ben a Parlament Nándor­fehérvári termében nyúj­totta át. |g^fap 3 • • Orömünnep bankokkal Roszik Gábor a Magyar Demokrata Fórum Gödöllőn megválasztott országgyűlési képviselője ez alkalommal a Parlamentben — napirend előtt — felszólalva és sajtótá­jékoztatón tette közzé, hogy június 30-án hatalmas gála­műsorral és nemzetiségi találkozóval köszöntik a na­pot, hogy hazánkat elhagyja az utolsó szovjet katona is. A korábbi sajtótájékoztatóhoz képest, amelyről annak idején igen részletesen beszámoltunk, sok újdonsággal nem szolgálhatott a tiszteletes úr, ezért bizony csak öt újságíró volt rá kíváncsi. A lényeg tehát az, hogy párt­állásra, felekezetre való tekintet nélkül mindenkit szíve­sen várnak a gödöllői Grassalkovich kastély előtti téren tartandó egész napos rendezvényen, közöttük a köztár­sasági elnököt, a miniszterelnököt, a képviselőket és persze a több tízezer ünneplőt. Roszik Gábor kívánatosnak tartotta ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a találkozónak nincs semmi szovjet­ellenes éle, s ha akadnak is olyanok, akik ilyesfajta rendzavarást akarnak, azokat remélhetőleg a közönség erkölcsi ereje bírja jobb belátásra. Elhangzott az is: a rendezvényt több bank szponzorálja, amit egyfelől ter­mészetesen őrömmel üdvözölhetünk, másfelől azért rossz- májúan csak eszébe jut az embernek, hogy miközben az ország a tönk szélén áll, az államháztartás deficites, a vállalkozásra, vásárlásra csak csillagászati, egyesek sze­rint uzsorakamatra lehet kölcsönt kapni, a pénzintézetek­nek milyen sok mindenre futja. Visszatérve a rendezvényre, a képviselő úr fontosnak ítélte azt is megjegyezni, hogy szándékuk szerint június 30-án nem csak a 46 éves szovjet megszállás végét ünne­peljük, hanem a magyar függetlenséget is, mert több száz éve először fordul elő, hogy nincs idegen katona magyar földön. A rendezvény fénypontja egyébként az az ökumenikus Istentiszteletet, amelyen Tőkés László hirdet igét, utána pedig Szörényi Levente fővédnöksége mellett a két nem­zeti beatoperánkból, a Kőműves Kelemefnből és az István, a királyból láthatnak a résztvevők részleteket. Szólt a lelkipásztor-képviselő arról is, hogy 10 ezer fo­rintos alapítványt tett azért, hogy támogassák a nehéz sorsú anyákat, családokat, hogy az anyagi nehézségek ellenére is megszülessenek a gyermekek. Az alapítvány kuratóriumának tagja egyébként Surján László népjóléti miniszter is. Roszik Gábor havi jövedelme 10 százalékát teszi hozzá az alapösszeghez, de ennél lényegesen na­gyobb támogatást ígértek a bankok. Az alapítvány mű­ködőképessége érdekében az ország több pontján szándé­koznak irodákat létrehozni. (Cs.) PARLAMENTI JEGYZET önkormányzati tűz van már minálunk babám tüzek vannak, hanem de­mokratikus és önkormány­zati tüzek. Azokkal pedig másképp kell bánni. Pél­dául: „Az önkéntes tűzol­tóság készenléti szolgálatát a polgármester rendeli el.’’ (12. paragrafus, 4. bekez­dés.) Most tehát feketén- fehéren ott áll Franyó Ru­dolf előtt a tennivaló, il­letve a föladat és a hatás­kör: ha tűz van, Franyó Rudolf polgármester elren­deli Franyó Rudolf önkén­tes tűzoltóparancsnok ké­szenléti állapotát, aki er­re rendben, fegyelmezetten, törvény által szabályozot­tan bezáratja a kocsmát, meghúzatja a harangot, s azt mondja az embereknek, tűz van, oltsuk el! Persze, mint minden tör­vényt, ezt is ki lehet ját­szani. Hiába olyan alapos és részletes, hiába készült el a szükségesnél kilenc hó­nappal később. Mert arról azért nincs szó benne, hogy mi van akkor, ha fá­séban van a polgármester a tűzoltóság parancsnoká­val? Ha politikai nézetel­téréseik támadnak a tűz pártállására nézvést? Vagy ha a tűzoltó nem kíván szót fogadni a polgármesternek, amikor az mondjuk tünte­tők ellen akarja „készenlét­be helyezni”? Mert tud­nunk kell, hogy Franyó Ru­dolf mint önkéntes tűzoltó kénytelen lesz megtagadni a tűzoltóautó vízágyúinak használatát a tüntetők el­len, mégha egyet is értene Franyó Rudolf polgármes­ter utasításával. Ugyanis Pilisszentlászlónak nincs tűzoltóautója. S ha volna is, nem lenne hova kötni a tömlőt, mert a faluban víz­vezeték sincs. Ráadásul tüntetni sem akarnak a fa­lusiak, nincs mi ellen. Mert­hogy pártjaik sincsenek. Egy sem. Csak egy válasz­tott, önkéntes polgármeste­rük, meg egy választott, önkéntes tűzoltójuk. Meg most már egy mindkettő­jükre érvényes hatásköri törvényük. Hogy Franyó Rudolf törvényes alapon utasíthassa Franyó Rudol­fot a tűz elleni védekezés­re, és a tűzoltóautók hasz­nálatára. Mennyivel egyszerűbb ott az élet, ahol nem tűz­oltással kell foglalkozni! Ez a hely persze nem a Par­lament, ahol megfeszített munkával törvénykeznek. Alig egy év alatt sikerült tető alá hozniuk a kárpót­lási törvényt, amit már több képviselő ismét fölvett a jövő heti menetrendjébe. Folynak a találgatások, hogy mi lesz, ha az Alkot­mánybíróság mára ígért döntése miatt ez a hazajá­ró törvény ismét visszake­rül a T. Falak közé. A szabaddemokraták győze­lemként értékelhetik, hi­szen ók már régóta ellenez­ték, s jártak is már az Al­kotmánybíróságon ez ügy­ben. A kisgazdák szintén győzelmi mámorra készül­nek, persze, ellenkező ol­dalról. Nekik drukkolhat­nak a kereszténydemokra­ták, hiszen ha mégis a tel­jes reprivatizáció az alkot­mányos, akkor az egyházak is bizton számíthatnak mindenre. Csak az MDF foghatná a fejét, mi le­gyen már most a nehezen kialkudott kompromisszum­mal, amit egyszer már le­nyelettek a kisgazdákkal? Bárhogy is legyen, ha az Alkotmánybíróság vissza­küldi a törvényt oda, ahol csinálták, megáll az élet. Föl lehet függeszteni a , törvénykezést, a sürgősnél is sürgősebb törvények he­lyett lehet elölről kezdeni az egészet. Akár a rend­szerváltás pillanatától. A hely, ahol mindez nem okoz bonyodalmakat, ahol az élet egyszerű matema­tikai művelet, az Szentend­re. A művészek és művé­szetek festői városkája, ahol az önkormányzat a tettek mezejére lépett, s hétszáz százalékkal fölemelte az üzletek bérleti díját. Hogy a butikok ki tudják-e fi­zetni, afelől az árakat néz­ve nincs kétség, a kérdés csak az, akarják-e. A ga­lériák és kiállítótermek vi­szont egészen biztos, nem tudják kifizetni, s egysze­rű, mint a kétszer kettő, hogy be kell zárniuk. A művészek városa elüldözi a művészeket, mert nem kifizetődőek. Az már bo­nyolultabb a képletben — így nem is zavarja a dön­téshozókat —, hogy ki fog a butikokban vásárolni, ki fog a drága éttermekben ebédelni, ha nem lesz miért Szentendrére látogatni? És ha nem jönnek a turista- csoportok, akik mellesleg vásárolnak, mellesleg köl­tik a pénzt a városban, ak­kor a butikosok és lángos- sütők a régi lakbért sem bírnák fizetni. Amit akkor már késő is lenne vissza­állítani. Mert elzavarni könnyebb valakit, mint megtartani, vagy visszacsa- csalogatni. De az akkor már Szentendrének, egy kis településnek a sok közül, lesz a belügye. Az ország és a világ Ópusztaszerre fi­gyel már, ha elfogadják azt a képviselői javaslatot a Parlamentben, hogy ott le­gyen a világkiállítás köz­pontja. Akár világkiállítás nélkül ts. — jakubovits —

Next

/
Oldalképek
Tartalom