Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

Székelyföldi mesterek A skanzen új bejárata Akik a fával igazán bánni tudnak, azok Erdélyből ér­keznek. A Szentendrei Falumúzeum néprajzi értékű új főbejáratát Székelyföldről jött ácsmesterek építik (Erdősi Agnes felvétele) Du na harasztin Az anyagi helyzetük nem éppen rózsás ként ötszáz forint hoazájá­I. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1991. MÁJUS 25., SZOMBAT D U N.AJAJ SZENTENDREI-SZIGET f CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI § RÁCKEVE • SZIGETSZENT« ____________________________________ MIKLÓS • FŐT • GÖD Ú gy kezdődött, mint az aranyláz A válságnak méé nincs véée A magyarországi biogiliszta-tenyésztés célja először a humusztermelcs volt. Dunakeszin az Epa- ker Kisszövetkezet gyógyhatású szereket készít a belőlük kivont zsírsavakból. Az új vállalkozás elő­reláthatólag piacot teremt, és feloldja azt a vál­ságot, amely be az elmúlt években kerültek a te­nyésztők. Az utóbbi tette szükségessé a Giliszta- tenyésztők és Gilisztahumuszt Termelők Országos Szövetsége megalapítását az elmúlt évben. Meglehetősen ■ mostoha anyagi körülmények közöttt tevékenykedik Dunaha- raszti önvédelmi társulata. Az idei év februárjáig nyolc hónapon át önköltségi ala­pon működött a szolgálat, s ez — az akkori benzinára­kat számolva — 240 ezer forint kiadást jelentett a tagságnak. Februártól né­mi változás történit, fejen­Ezt a történetet az élet írta. Ha könyvben olvasom vagy filmen látom, falán erőlltetettneK tartanám a sztorit. Am ez egy szép éa iga/ történet a barátságról. öt évvel ezelőtt Kovács Attila, szigetújfalui kisfiú a Duma-parton játék köziben egy palackot talált. Benne egy német nyelvű üzenetet és egy francia címet. A pa­lackpostát valahol Auszt­riában egy hídról dobták a vízbe. S egyszerre mindjárt negyven darabot. A lotha- ringiai Tóul városából Jac- ques-André Munier osztály­főnök gimnazistáit ausztriai kirándulásra vitte, és sze­rettek volna néhány napra átrándulni Magyarországra. Am vízum hiányában nem léphettek magyar területre. A pedagógus azonban fel­keltette a diákok érdeklő­dését hazánk iránt, s — mi­lyen leleményesek a gyere­kek — eszükbe jutott a ha­jótöröttek jól bevált meg­oldása, a palackposta. A negyven diák negyven üze­netének egyikét fogta ki a Dunából Kovács Attila, aki anyukája segítségévéi írt Franciaországba. Válasz ak­kor nem érkezett, a fiúcska el is felejtette már a dolgot, amikor tavaly nyáron le­velet kapott Toulból, Mu­nier tanár úrtól. Görögor­szági túrára vitte osztályát, s úgy szervezte a progra­rulassal sikerült támogatni a szolgálatot teljesítő gép- kocsiitulaj donosokat. Ilyen helyzetben nagyon fontos a segítőkész adako­zás, ebben az évbein a Piac téri ABC-áruház, egy ma­gánszemély, 8 a Chemiifcee Kft. küldött anyaigi támo­gatást az egyesületnek. mot, hogy útba ejthessék Szigetújfalut. A Kovács szü­lők francia tolmácsot keres­tek, így jutottak el a rác­kevei Ady Endre Gimná­ziumban Kovács Ildikó ta­nárnőhöz. Együtt fogadták júniusban a francia gyere­keket, akikről csak annyit tudtak, hogy zöld Volvó busszal érkeznek. A rövid látogatás mély nyomot ha­gyott Munier tanár úrban, és levélben megállapodtak, idén ismét ellátogatnak Ma­gyarországra, Ráckevére. — Az előzményekhez tar­tozik, hogy a mi diákjaink számára sem ismeretlenek a külföldi túrák, a csereláto­gatások — mondja Csömöri László igazgató. — A szo­cialista országok majd’ mindegyikében táboroztak, S amióta erre is mód van kapcsolatot létesítettünk egy NSZK-beli kisváros gimnáziumával. Tavaly nyáron negyven hertenl diákot láttak vendégül ta­nulóink és felejthetetlen programot állítottak össze nekik a németek, amikor viszontlátogatásra mentek. Tehát nem volt újdonság a Hajléktalanok Támogatásért pályáztak Egy esztendeje még úgy tűnt, a hajléktalanak nö­vekvő száma elsősorban a fővárosban jelent komoly gondot, s leginkább a buda­pesti kerületek irányítóinak lesznek e helyzet megoldá­sával kapcsolatban komoly feladataik. Sajnos napja­inkra kiderült, ha sok min­denben messze el is marad az agglomeráció a főváros­tól, hajléktalan-ügyben a Budapest környéki nagy­községek, városok ugyan­csak kezdenek a fővároshoz hasonlítani. Szigetszentmiklóson is emelkedik a fedél nélküliek száma. Albérlők kerülnek az utcára, elhanyagolt épü­letek válnak lakhatatlanná. A növekvő munkanélküli­ség mellett ez a nem várt teher, egyre nagyobb súly- lyal nehezedik az önkor­mányzatra. Ugyanis jelen­leg sem az elfogadott költ­ségvetésben szereplő szociá­lis támogatási keret, sem a bizonytalan lakásgazdálko­dás, sem a közelmúltban létrehozott szociális intéz­ményhálózat pénzügyi le­hetőségei nem engedik, hogy központi támogatás nélkül megoldja a város a hajléktalanok gondját. Va­lamelyest elegendő pénz legföljebb pályázat útján nyerhető el. A beadás feltétele azon­ban, hogy az önkormányzat is jelentős részt vállaljon a feladatok megoldásában, vagyis például ingatlant biztosit erre a célra. Ezért a szágetszentmiklósi önkor- mányízat úgy határozott, hagy amennyiben elkészül az 1. sz. általános iskola bő­vítése, a felszabaduló, úgy­nevezett Buga-iskola épü­letét biztosítja a hajléktala­nok elhelyezésére, és itt alakítják ki — amennyi­ben a Népjóléti Miniszté­rium pályázatát elnyerik — a hajléktalanok gondozási központját. Az iskola bővítését a ki­vitelező PÁEV az új tanév megkezdésére ígéri, tehát remény van arra, hogy a Buga épületének átalakítása után, talán még idén, a tél beállta előtt megnyithatja kapuit a hajléktalanok szál­gyerekeink számára. Ami­kor azonban április végén a touli diákok megérkeztek és együtt töltöttek a mieink­kel egy hetet, látták a kü­lönbséget. Munier tanár úr jóvoltából hazánk történel­méből, földrajzából, sőt a napi politikából is igen fel­készült vendégeket fogad­hattunk, akik hallatlanul érdeklődőek voltak. Végig jegyzeteltek, fényképeztek, kérdeztek. Ráckevén nem egy osz­tály látta vendégül a toulia- kat, hiszen a francia tago­zatosok szüleinek nem mindegyike tudta vállalni ennek terheit. Így azután angol és német szakos gim­nazisták is fogadtak fran­cia gyerekeket. — Igazi barátságok szö­vődtek — mondja visszaem­lékezve Kovács Ildikó. — Eddig nem volt túl népsze­rű a ráckevei gyerekek kö­rében a francia nyelv. Most sok nyolcadikos jelentke­zett, hogy ezt akarják ta­nulni. Kedvesek, közvetle­nek, barátságosak voltak a — Mire vállalkoztak? — kérdeztük Puskás Ferenc­ién, a GOSZ titkárától. — Szövetségünk az or­szágban lévő, termeltető, felvásárló és értékesítő szervezeteket fogja össze. Mintegy 20-30 ezer kister­melő érdekeit képviseljük. Célul tűztük ki a helyes technológia átadását, meg­ismertetését. Az érdekvé­delmet elsősorban a vállal­kozó gazdasági szervezetek­kel, az úgynevezett integrá­torokkal való együttműkö­dés keretében valósítjuk meg. Ezek voltak az alapító tagok, közülük az idén sokan mentek tönkre, mert nem képviselték jól partnereik érdekeit. Utánuk a széteső­ben lévő termelői hálózat maradt, őket szeretnénk felkarolni, tanítani. Ezért döntöttünk úgy, hogy ma­gánszemélyek is beléphet­nek. — Vannak országok, ahol például drága kincs a házi szemét, vállalatok igyekez­nek monopoljogot szerezni az elszállítására. Ebből bio- giliszta-telepek létesülnek. A humusz használata elő­nyösebb a műtrágyánál. Nálunk mégis válság kelet­kezett. Ezek után lehet még jövője a termelésnek? — Mi úgy érezzük. Bizo­nyítani is akarjuk az elő­vendégek, és túl azon, hogy az ilyen népi diplomáciá­nak milyen nagy jelentősé­ge van, én ennek a kapcso­latnak azért örülök külö­nösen, mert értelmet ad a nyelvtanulásnak a gyerekek számára. Láthatják, az ide­gen nyelv ismerete abla­kot nyit Európára, a világ­ra. A touliak lassan valóban világjárónak számíta­nak. Munier tanár úr osz­tályai az elmúlt évtizedben a Lappföldtől a Szaharáig sokfelé megfordultak. Szá­mukra természetes, hogy ahová ellátogatnak, ott test­vériségfát ültetnek — Szi- getújfal’uban és Ráckevén is —, és az is, hogy fogad­ja őket a francia nagykövet. Most, hogy a ráckeveiek Franciaországba készülnek, Munier tanár úr jelezte ér­kezésük időpontját hazánk párizsi nagykövetének. Toulból fényképes bemu­tatkozó levelek érkeztek, hogy minden ráckevei diák kiválaszthassa magának a legszimpatikusabb vendég­látót, akivel azonos az ér­deklődési köre, ízlése. Ter­mészetesen a kiutazók ké­nyeit. Azt viszont nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ezáltal mi nem a tel­jes műtrágyamennyiséget akarjuk pótolni. Kevesebb vegyszerrel a kettő alkal­mazható együtt. — Kérdés tehát, hogy van-e még kistermelői válság, s megoldódik-e va­laha? — Még tart a krízis. A termelésben kevesen ismer­ték fel a gilisztahumusz ér­tékét. Másrészt 560-féle technológiát alkalmaztak az országban, és 160-féle mi­nőség keletkezett. A jónak volt piaca. Az intézet, ahol én dolgozom, az Állatte­nyésztési és Takarmányozá­si Kutató Központ már 1985—8fi-ban szállított Ausztriába. Az olcsóbb, de rosszabb minőségben ter­melő eladók tönkrementek, mert környezetszennyezést követtek el. — A GOSZ titkáraként mit vár az Epaker színre lépésétől? — Ügy véljük, alkalmas lesz arra. hogy betöltse a felvásárló szerepét. Idősze­rű gondjaink miatt ebben vagyunk érdekeltek. A részletekbe természetesen nem látunk bele, s nem is ez a dolgunk. Szakmai szö­vetségként az alapanyag- ellátást segíthetjük. zott lesz Kovács Attila, a palack megtalálója is, aki idén már nyolcadikos. Re­mélhetőleg a június 28-ai indulásig elkészül az útle­vele is, amelynek kiadását egyelőre — mivel a fiú szü­lei elváltak és rokonok ne­velik — adminisztratív ne­hézségek akadályozzák. A ráckeveiek örülnek en­nek a kapcsolatnak, hiszen a világjáró, testvéri szála­kat erősítő tanárban csodá latos szellemiségű kollégái ismertek meg a pedagógu­sok. de az örömre némi ár­nyékot vet, hogy amit a francia diákok egyszerű, esetleg az ottani viszonyok­hoz képest egyenesen sze­rény körülmények között élő szülei gond nélkül tud­nak vállalni, ahhoz Rácke­vén szponzorok egész sorá­ra van szükség. Igaz, Csömöri László bi­zakodó, volt tanítványaik — akik közül soknak a gyermeke is a ráckevei gimi padjait koptatja — ma gaz­dasági vezetők, és szívesen áldoznak e kapcsolat építé­se érdekében. Hiszen ezek a gyerekkorban szövődő ba­rátságok talán minden ma­gas diplomáciai egyezkedés­nél jobban segítik egy ne­mesebb eszme térnyerését és az Európa-ház ajtaját úgyis e korosztálynak kell majd szélesre tárnia. Móza Katalin — Azért térek vissza mindig a piac kérdésére, mert a hiteltörlesztés és ka­matok miatt szorongatott vagy tönkrement kisterme­lők elbizonytalanodtak, gyanakvók. — Mi azt javasoltuk, hogy a biohumuszt lehető­leg ne alapanyagként ad­ják el, hanem mindenki a saját termelésében alkal­mazza. Sok kérdésben nem vagyunk még egységesek. Egyes szakcsoportjaink a gilisztakereskedelem és a humusz visszavásárlásán kívül más nem csinálnak. Ellenkező példa többek közt a Biogoid Kft. a maga há­romszáz tagjával, akik ösz- szesen hat telepen dolgoz­nak. Ők egységes rend­szert hoztak létre, fóliasá­torban, zöldségtermelésben alkalmazzák a képződő anyagot. Itt jegyezném meg, hogy a váci Flóra és Fauna Kft. nem volt tagja a szö­vetségünknek. A felvételi kérelmüket is elutasítot­tuk, mivel nyilvánvaló volt, hogy üzletkötéseik nem korrekt alapon történnek. — Hitelügyekben is kép­viselik a tagjaikat? — Mi az OTP-nek azzal a hitelszerkezetével szem­ben érvelünk, amivel in­dult. Egy évre kötött szer­ződés alapján nem lehet törleszteni, mivel az ered­mény másfél után várható. De még akkor is vannak kezelési és egyéb fizetni­valók. Az OTP kvázi kény­szerítette a kistermelőket, hogy továbbadják a gilisz­táikat, ha törleszteni akar­nak. Az érdekvédelemnek szerintünk az a kézzelfog­ható gazdasági jelentősége, hogy ha a tenyésztő szerző­dést köt az integrátorral, akkor magas összeget kell befizetnie. A szövetségnek pedig csak a kétezerötszáz forint tagdíjat belépéskor. Ehhez még adjuk a tech­nológiai leírást. — Regionális tanácsadó, koordináló hálózat kialakí­tásáról is hallottunk. — Ezt az Epaker hozza létre a GOSZ szakmai irá­nyításával. Azt szeretnénk, ha minden megyében egy- egy szövetségi tag, integ­rátorszervezet vállalná el lehetőségei birtokában az induló felvásárló szerepét. Emellett fontos, hogy a kistermelő minél rövidebb távolságon belül találjon megyén belül is átvevőket — jelentette ki végül Pus­kás Ferenc, a GOSZ titká­ra. Központjuk Gödöllőn, a Tessedik Sámuel utca 4. szám alatt működik. Kovács T. István dunata.i hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min den héttőn 1?—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 118-4761, 138-1067. lása Szigetszentmiklóson. —a. —n. Szép és igaz történet A barátság palackpostája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom