Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-24 / 120. szám
> pisztoly non* került elő Kétszáz dolláros eset A 660/91. sz. ügyirat egy fegyveres rablótámadás mozzanatait rögzíti. Az eljárást a Nagykátai Rendőr- kapitányság bűnügyi osztálya indította Lesti Kálmán tápiószelei lakos ellen. Hogy miért? Íme a történet. Ez év május 10-én, az esti órákban Fehér Ferenc és Baleczki György tápió- györgyei lakosok vevőt kerestek 100 kanadai dollárra, többek között a helyi Kiskedves elnevezésű presszóban. A valutát Baleczki rokona hozta be Magyarországra, aki vendégként tartózkodik a községben. Fehér utolsónak egy fiatalembernek tett ajánlatot, akit a környéken csak úgy ismernek, hogy - Kont- rás Laci, jóllehet, Lesti Kálmán a becsületes neve, ő maga viszont már kevésbé nevezhető becsületesnek, három esetben állt már bíróság előtt, kétszer súlyos testi sértésért, egyszer lopásért. Az más kérdés, hogy mindhárom büntetési megúszta, egyszer felfüggesztéssel, kétszer amnesztiával. Lesti vevő ■v olt a felkínált dollárra, sőt még többre is. Fehér elúgrött az idegenbe szakadt rokonhoz, aki adott még százat. Visz- szatérve a presszóba, kiderült, Lestinél nincs elég pénz. — Menjünk el hozzám Tápiószelérer ott majd kifizetlek — mondta Fehérnek, de azt is kikötötte, hogy Baleczkira nincs szükség, várja meg őket a presszónál. Ekkor lép be a képbe egy világoskék Wartburg, melynek AJT—868 a forgalmi rendszáma, ebbe invitálja be a balga Fehért. A kocsi nem akart elindulni, amiért is Fejes Sándor és Baleczki segítenek megtolni. Vagyis két tanú is látta, amikor Lesti elhajtott Fehérrel Tápiószele irányába. Mellesleg az autóról még nem tudni, hogy kié, azt viszont igen, hogy a majdhogynem analfabéta Lesti soha nem szerzett jogosítványt, ám ettől még nyu- gadtan vezetget. Fehér kocsin ment el, és gyalog tért vissza. Útközben ugyanis Lesti megállt, elkérte a 200 dollárt, majd pisztolyt szegezett utasára, így kényszerítve azt, hogy a kocsit elhagyja. Ó pedig nyugodtan elhajtott. Az esetet 21 órakor jelentette Baleczki György telefonon a kátai rendőrségnek, Radies I mre rendőr-zászlós és csoportja éjfél után fél órával a kókai diszkóban vette őrizetbe a fegyveres rablással alaposan gyanúsítható Lesti Kálmánt. A kihallgatások során Lesti mindvégig élt a jogáHétvégi labdarúgás Szombat: 17 órakor az elmaradt serdülőménkőzé- sek: Hernád—Bugyi, Inárcs —Újlengyel. Vasárnap 15 és 17 órakor : Dabas ÉKÜ—Ócsa, Felsőpakony—Táborfalva, Alsónémedi—Gyál. 17 órakor : Tatárszenígyörgy— Inárcs. DABASÍ HÍRLAP Vetető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachnar Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 144«. Telefon: 138-2399/283 val, tagadott, nem nyilatkozott, nem írt alá semmit. Aláírta viszont ár. Pintér Antal városi vezető ügyész a városi bírósághoz benyújtott előzetes letartóz- tatási indítványát, hivatkozva a rablást igazoló bizonyítékokra, a bűnjeljegyzékre, a sértett feljelentésére, Maka Imre tanúvallomására, valamint a foglalási jegyzőkönyvre. Mindezt 48 óra alatt tette asztalra Radics Imre és csoportja. Megtalálták Maka Imre tápiószecsői lakost, aki alig fél órával a rablás után a Vadkacsa vendéglőben megvette Lesti tői a 200 dollárt 10 ezer forintért. A dollárok pontosan olyan címletekben kerültek elő Makától, ahogy azt Fehér jegyzőkönyvbe mondta, s a 10 ezer forintból is sikerült 9559-et Lestinél lefoglalni. A mozaik tehát majdnem összeáll, egyedül a pisztoly nem került elő. De ki bolond egy ilyen súlyos bizonyítékot magánál tartani? Fehér menet közben visz- szavonta a feljelentést. Hogy miért? Részlet Radics Imre zászlós május 14-én beterjesztett jelentéséből: Fehér István hosszas vonakodás után elmondta, hogy előző napon megkérésié őt lakásán Lesti öcs- cse és felesége — a világoskék Wartburggal —, és életveszélyesen megfenyegették. — Az életem többet ér, mint az elszenvedett kár — mondta a sértett, de végül is gondolkodás időt kért a feljelentés visszavonásának ügyében. Farkas László rendőr százados, a bűnügyi osztály vezetője, valamint dr. Pintér Antal ügyész egybehangzóan a Btk. 321. §. 3. bekezdés a) pontja alapján Lesti Kálmán bűncselekményét rablásnak minősítették. Mi sem természetesebb, hogy mindenkit meglepett (enyhén szólva) dr. Térey Péter bíró döntése, amikor arra hivatkozva, hogy „az előzetes letartóztatás indokai nem forognak fenn ’, Lesti Kálmánt szabadlábra helyezte. Dr. Pintér élt fellebbezési jogával, azonnal megvétózta a döntést. Dr. Térey elbírálását a Pest Megyei Bíróság fogja felülbírálni. A teljesség kedvéért felkerestem Térey urat is a hivatalában, mert szerettem volna tőle hallani, mi késztette e nagy vihart kavaró döntésre. íme a válaszok: — Az adott bizonyítékok mellett nem elég alapos a gyanú arra, hogy Lesti Kálmán valóban elkövette a bűntettet. — Hiányzott azon tanúk meghallgatása, akikre Lesti hivatkozott a vallomásában. (Már amit a bíró úrnak tett 48 órai fejtörés után a fogdában, és amiről a rendőrség nem tud, tehát ki sem hallgathatta ama tanúkat.) — A cselekményért kiróható büntetés két, maximum három év, ez nem indokolja, hogy Lesti előzetes letartóztatásban várja ki a nyomozás lezárását. — Nem forog fenn annak a veszélye, hogy a gyanúsított megszökik. — A magyar joggyakorlat szerint az eljárást lefolytató szerveknek meg kell cáfolniuk a vádlott védekezését — fejezte be dr. Térey az okfejtést. (Mit cáfoljanak meg a rendőrök, ha Lesti nekik nem mondott semmit?) Nem minősítek és nincs véleményem, illetve böl- csebbnek tartom nem hangoztatni. De pillogni jogom van, s mi tagadás, a bíróságot elhagyva jócskán pillogtam. Farkas László százados viszont dühöngött. Nem a bírói döntésért, hanem, mert Lesti felszívódott, nem lelik sehol a környéken. Holott ennek nem forgott fenn a veszélye ... Matula Gy. Oszkár I. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1991. MÁJUS 24., PÉNTEK D A BAS I wftio MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Tanácsok kezdő vállalkozóknak " " baromitól — Az előrejelzések szerint a százezret is elérheti év végére a munkanélküliek száma. A bőséges kínálat már most kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat, hacsak nem válnak maguk is vállalkozókká, feltéve, ha rendelkezésükre áll a befektetéshez szükséges pénz. Vidéken, ahol a lakás mellett ott a telek, előnyösebb helyzetben vannak az emberek, míg a városokban még egy alagsori kis műhely is jóformán megfizethetetlen. Szakképzettségtől függően adódik az ötlet, hogy termesszenek zöldséget, hizlaljanak nyulat, akkor is, ha korábban életük nagy részét valamelyik városi gyárban töltötték és közértben vásárolták az élelmiszert. Tapasztalatok híján sokan belebuktak vállalkozásaikba. Mit tanácsol számukra egy „öreg” vállalkozó? Hogyan kezdte, milyen alapokról indult, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie? Ezekre a kérdésekre vártam választ az inárcsi Kari családtól. Kari József és felesége '*1973 ótá foglalkozik csirkékkel. Szeptemberben házasodtak össze, decemberben már fogadták az első, 2000 naposcsibéből álló transzportot. — Kitől tanulták az állattenyésztést? — Régi parasztcsaládból származom — válaszol a férj —, a szüleim gazdák voltak. Nemcsak csirkét, de tehenet és lovat is tartottunk. Az elméletet mező- gazdasági technikumban tanultam, Kári Józsefnét — saját tapasztalatok híján — a férje „tanította be”. Mindketten a hernádi „Március 15 tsz”-ben dolgoztak, amikor 1972-ben a téesz építtetett egy vágóhi8 » K^árlan LEVÉLVÁLTÁS Is inét a Kucsera-ügyről HírSzerkesztő úr! Az 1991. április 29-i Pest Megyt. lap Dabasi Hírlap című rovatában megjelent egy cikk „Enyves kezű Pistike” címmel. Szerkesztő úr! Nem írom, hogy „Tisztelt Szerkesztő úr!” mert nem tisztelem azt az embert, aki a nyereség érdekében képes mindent összehordani és befeketíteni egy tisztességben megőszült, 70 éves asszonyt. Ha tudni akarja az igazságot, a Kucse- ra urat nem a Vecsési utcai házamban tartóztatták le, mert miután a Körösi úti albérletből elköltözött, nem nálam lakott, hanem a nővérénél. (...) Maga azt írta a gyáli rendelőben történtekről, hogy „mint kiderült — bár nem nyert bizonyítást —, Brandáczkíné valóban ártatlan, Kucsera legalábbis azt vallotta, úgy nyúlt a táskába, hogy az asszony nem látta,” Nem tudom, hogy magának milyen jó szeme van, hogy ellát a Vecsési útról a Körösi úti orvosi rendelőig. Kucsera István nem a Vecsési úti ház ura, de még a lakója sem. Kérem a levelem teljes közlését és azért a sok hazugságért kérjen elnézést, mert különben a büóságon találkozunk. Prandáczki Pálné Tisztelt Asszonyom! önnel ellentétben én nem fukarkodok a tisztelt szóval, már csak azért sem, mert önt ez koránál fogva megilleti. Levelével kapcsolatban a következőket közlöm: Információimat mindenkor az illetékes rendőri szervektől kapom, ez történt a Kucsera István által elkövetett lopási ügyben is. Panaszával megkerestem a nyomozást lefolytató rendőrtisztet, akitől néhány pótinformációt kaptam. Ezekből az derül ki, hogy a Vecsési út 60. sz. alatti ház, vagyis az ön ingatlana nem véletlenül került a Ku- csera-ügyröl készült jegyzőkönyvbe. A nyomozás kiindulószálai oda vezettek, lévén, hogy az orvosi rendelő kartonja szerint Prandácz- ki Szilvia, Kucsera István élettársa a Vecsési út 60. sz. alatt volt bejelentve. A nyomozók alapos indokok alapján feltételezik, hogy Pran- dáczki Szilvia az ön közeli rokona és Kucserát is alaposan ismeri, különben honnan tudta, hogy újabban hol lakik, hová küldje a rendőröket a gyanúsított után. Az igaz, hogy mire a rendőrök az ön házához értek, a fiatal pár már nem volt ott, Kucsera letartóztatására és meg- motozására a fiatalember nővérének pesti lakásán került sor. Túl ezen, egyéb helyreigazításra aligha van szükség, hisz azt még egy felületes olvasó is nyomban átlátja, hogy Prandáczki Szilvia nem azonos Prandáczki Pál- néval, egy kisgyerekes ifjú hölgy nem téveszthető össze egy 70 éves idős asszonnyal. A tévedésért — melynek különben nincs túl sok jelentősége — elnézést kérünk, de emellett egy jó tanácsot megkockáztatunk. Nem árt, ha ön is levonja a tanulságokat, s a jövőben jobban megválogatja a lakóit — még ha rokonról van is szó. Matula Gy. Oszkár dat és erre tervezte a kisüzemi állattartást. Kári Jó- zsefék elsőként vágtak bele, mégpedig a hozomány felhasználásával. Előbb építették fel a baromfiólat. — Mennyi elfoglaltságot jelent ez a munka? — kérdem Kári Józsefnétől, mivel ő van itthon folyamatosan. — Naponta kétszer, regvagy az etető. A rossz táp is igen veszélyes, rengeteg csirke pusztul el tápmérgezésben. Nálunk szerencsére még nem fordult elő, de az anyósom éppen most kapott rossz tápot, húszasával hullanak a csirkéi. — Nem lehet beperelni a gyártót? — Lehet, de nagyon hosz- szadalmas. — Mennyi hasznuk van ezen a vállalkozáson? — Nagyon változó, a turnus végén elért súlytól függ, de ha átlagot nézünk, csirkénként 6-7 forint tisztán. — Milyen tanácsokat adnának egy kezdőnek? — Nagyon ügyeljen a tisztaságra, a megfelelő hőmérsékletre és a szellőzésre. Ha bármilyen rendellenesKári Józsefné tápot adagol (Petényi István felvétele) gél és este megyek be az ólba, hogy kitisztítsam az itatókat. Ellenőrzőm az automata etetőt, a ventillátorokat, a hőmérsékletet, a csirkék állapotát. Egynapos korukban érkeznek hozzánk, 7 hétig hizlaljuk őket, a turnus alatt kétszer, háromszor hozom rendbe az almot. Amikor elszállítják a csirkéket, kitakarítjuk az egész ólat, meszelünk, fertőtlenítünk. — Így első hallásra nem tűnik túl nehéz mesterségnek a baromfihízlalás. Milyen buktatói vannak? — Sokat lehet rajta veszíteni, ha valaki nem ért hozzá, vagy nem figyel. Ügyelni kell a hőmérsékletre, a szellőztetésre, mert a baromfinátha az egyik legveszélyesebb betegség. Nem is a náthában, hanem a szövődmények miatt hullanak el. Mi riasztót szereltettünk a lakásba, hogy halljuk, ha valami baj van, például leáll a ventillátor, séget észlel, például bágyadtak a csirkék, tüsszög- nek, fakóvá válik a tollúk, azonnal szóljon állatorvosnak. Nem ajánlatos őrizetlenül hagyni az ólat, jó, ha állandó felügyeletet tud biztosítani. Mintha ezt az utóbbi tanácsot akarná alátámasztani, felvijjog a vészjelző. Hamar megtalálják a magyarázatát; a szomszéd lakásba villanyt szerelnek, ezért leálltak a ventillátorok. Kári József elszalad az ólhoz, én pedig nem tudom" megállni, hogy meg ne kérdezzem a feleségétől, nem sajnálja-e a csirkéket, amikor vágóhídra viszik őket? — Most mit mondjak erre — néz rám szomorúan. — Végül is, igen. Képes vagyok leülni közéjük, és simogatni őket, mert olyan aranyosak. Az biztos, hogy én le nem vágnám, amikor csirkét eszünk, mást kérek meg rá. Pachncr Edit
