Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-23 / 119. szám
Félelmek és kétségek között A kárpótlási törvény még nem is lépett hatályba — amikor • soruk íródnak —, de az emberek a térségben a parlamenti szavazás eredményét máris készpénznek vették. Sok helyütt az önkormányzatok vagy a nagykátai földhivatal dolgozói úgy értik, vihar előtt csönd van: a lakosság információ hiányában a törvény adta lehetőségeket a sajáj vágyálmaival téveszti össze. I. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1991. MÄJUS 23., CSÜTÖRTÖK TÁP1ÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON ,,Az Ön érdekét szolgáljuk!” Gyarapodjon a település — Az a baj, hogy a kárpótlási törvény elfogadása után kezdenek majd az érintett tárcák, így a Földművelésügyi Minisztériumban is a végrehajtási utasítások kidolgozáshoz — mondja Józsa László, Tápiógyörgye polgármestere. — Ná'lunik ma még becsülni sem lehet a szóba jöhető ügyfeleik számát, pedig kis település vagyunk. Nemcsak a saját, de a szakértők véleménye szerint is ellentmondásos a kárpótlás. A törvény ugyanis ösztönöz a föld visszaigénylésére, de a gazdálkodás jelen feltételei mellett, aki ebbe tudatlanul belevág, nagyon nagy kockázatot vállal. BELEBUKHATUNK ? — Ügy érti, hogy sokan belebukhatnak? Visszajönnek azok a két világháború közötti sokat emlegetett nehéz évek, amikor egyik napról a másikra földönfutóvá válhatott a parasztgazda? — Nézze, aki gazdálkodni akar, és egy kicsit ért is hozzá, az eddig is megtehette a háztájiban vagy a té- esztől bérelt földön. Nálunk, Tápiógyörgyén sok ilyen gazda tevékenykedik már eredményesen. Na de azt senki se higgye, hogy egyik napról a másikra európai szintű, akár ötvenhektáros családi gazdaság létrehozható. Mai számítások szerint is, ehhez legalább 20-30 millió forintos befektetés szükségeltetik. Köztudott, térségünket, de a megyénket is nagy ívben elkerüli a külföldi tőiké. — Sokan a farmergazdaságról álmodoznak, attól várnak valamiféle megváltást. — Véleményem szerint Ä tápiószecsői Damjanich Művelődési Ház hagyományőrző együttese az elmúlt hétvégén a sülysápi Labdarúgás Töretlenül az élen Kóka KSK ifi—Tápióbicske Ifi 6-0. A fiatalok legjobbjai: a mesternégyest rúgó Farkas József, illetve Farsang János, Juhász László, Mészáros László. Utánuk vonultak pályára a felnőttcsapaitok. Az első félidő 22. percében Magyar Tibor góljával vezetéshez jutottak a kókaiak. Nem sokkal ezután komócsin László labdája volt elháríthatatlan, 2-0. A 40. percben Búzás József labdája rezgette meg a hálót, 3-0. A félidő utolsó percében Fejes Répás László belőtte a hazaiak negyedik gólját. A második félidőben a G0. percben Szabó Róbert rúgott gólt a vendég- csapatból, 4-1. Később a kókaiak hibáztak, a játékvezető 11-est ítélt, amiből Kiss Zoltán a 75. percben gólt szerzett a vendégeknek. Kóka KSK—Tápióbicske 4-2. A hazai csapat legjobbja: Hetyei László, Gyenes László, Sóos Lajos, valamint a vendég- csapatból Kiss József volt. A Kóka KSK továbbra is listavezető. Samu B. Gábor TAPIÖMENTI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. # Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. nem háztáji, hanem üzleti, vállalkozói típusú termelést jelent a farm, amelyhez nálunk még igen kevesen értenek. JÚNIUSBAN FÓRUM A térség kistelepülésein, vagy akár Nagykátán termelőkkel, háztáji gazdákkal beszélgetve szomorúan tapasztalni, hogy sokan alapvető kérdésekkel nincsenek tisztában. Nem ismerik a különbséget a kárpótlás, a reprivatizáció és a privatizáció között. Mások nehezen értik meg, hogy miért is született meg a kárpótlási törvény. Sokakban él az illúzió az eredeti tulajdon visszaadásáról. Alig-alig akarják tudomásul yenni, hogy a törvény csak a volt tulajdonos kárpótlási jegyre való jogosultságát szavatolja, és nem többet, a megadott körben. Az 1949 előtti tulajdoni sérelmek orvoslására — az igazságügyminiszter ígérete szerint — törvénytervezet készül szeptember 30-ig. Tóalmáson hallottunk egy panaszos történetet: egy kisgazda földjét az 1948-ban elkezdődött per alapján végül is csak 1952-ben vették el. Most az idős gazda gyermekei méltatlankodnak: ők igazán nem tehetnek arról, hogy az eljárás törvénytélen volt, és évekig, egészen 1952-ig húzódott. A példákból is kitűnik, hogy a lakosság rászorul a tájékoztatásra. A tápiógyörgyei önkormányzat éppen ezért döntött úgy, hogy június 6-án kárpótlási fórumot szervez, Nagykátáról dr. Hoppál művelődési házban vendégszerepeit. A szecsőiek bemutatták az ország több városában és már külföldön is nagy sikert aratott Mátkatál című táncos-dalos műsorukat. Különben ezzel az összeállítással a szecsőiek nyáron a budavári karmelita udvarban a külföldi turisták részére szervezett program keretében többször is fellépnek majd. Az elmúlt években, mint minden, a kultúra is központosított volt Magyarországon. Minden településen volt a kultúrának egy háza, a kultúrház. Ügy működött ez, mint az egész politikai és gazdasági intézményrendszerünk. A leépülés is hasonlóan következett be — vallják a kó- kai SZDSZ képviselői. Ennek a rendszernek a fenntartása sok pénzbe kerül, és nem is működik hatékonyan. Egyesek szerint a kókai embernek nincs is olyan nagyon igénye a kultúrára, meg hogy pénz sincs rá. De vajon így van ez? A háború előtt — mondják az idősebb kókaiak — a kultúrának nem volt külön intézményesített háza. Endre ügyvédet kérték meg, hogy legyen segítségükre a kérdések megválaszolásában, a tájékoztatásban. — Rohamoznak bennünket, de sokan nem is tudják, hogy örüljenek, vagy sírjanak — mondja Gyimesi László né, a nagykátai földhivatal műszaki csoportvezetője. — Nem igazán értik az emberek, hogy a törvény szerint a kárpótlásra jogosultak igénye — ameny- nyiben elhalálozás történt, például meghalt az egyik testvér —, miért vész el. A törvény szerint ugyanis csak az élő leszármazó utáni vagyon osztható a jogosultak között, és ha időközben meghalt a család tagja, az ő része törvény szerint automatikuson semmisnek tekintendő, és nem átruházható a többiekre. — Hogyan fogja tudni ellenőrizni a hatóság, hogy él-e vagy sem az illető testvér? — Tudomásom szerint a kárpótlásra jogosultaknak kérdőíveket fognak kiosztani, amely nemcsak a kárpótlási igényeket, hanem a leszármazók körét, azaz az igényjogosultak adatait is tartalmazni fogja. A kérdőíveket mindenki a büntetőjogi felelőssége tudatában írja alá. ZSEBSZERZŐDÉSEK — Vannak már rossz tapasztalataik? — A földekért nem iga- zán tülekednek az emberek, az úgy tűnik manapság nem kell. Sokan a kárpótlási jegynek — a társadalom- biztosításon keresztül — az életjáradékra való átváltásával kacérkodnak. Mi igyekeztünk a meglevő irattári anyagok között rendet csinálni. De bizony lesz egykét furcsa eset. Bizonyára hallott már az úgynevezett „zsebszerződésekről”, amikor úgy cseréltek egymás közt gazdát a földek, hogy azok nem lettek a földhivatalban átvezetve. Nos, most jelentkezik a maga kis papírjával mindkettő tulajdonos, hogy kéri visz- sza a földjét, azaz a kárpótlást. De az emberek csak most döbbennek rá, hogy ha igénylik is eredeti tulajdonukat, a föld kiméréséért fizetniük kell. Nem szólva azokról az esetekről, amikor a jogos igénylő olyan földterületet kap vissza, ami ma már gyümölcsös, szőlő. Az elvett tulajdon aranykorona értékén túl az időközbeni értéknövekedést is neki kell megfizetnie, ami adott esetekben egymillió forint is lehet. Deák Attila A kulturális élet mégis gazdagabb volt. Nem kellene ezt is, mint a gazdaságot liberalizálni? Nem kellene itt is több lehetőséget adni az egyéni kezdeményezésnek? — teszik fel a kérdést a szabaddemokraták. Pedagógus, könyvtáros nevelhetné a gyerekeket meghitt körülmények között az olvasás, az irodalom szeretetére. Működhetne a néptánccsoport, színjátszókor, és talán meg a dalárda is. Számtalan kezdeményezés elképzelhető. Ehhez viszont meg kéne szabadulni az idejétmúlt beidegződésektől. A házat ki kellene adni vállalkozónak. Mégpedig ingyen, természetesen szerződésben lefektetett kikötések mellett. Negyven évvel ezelőtt picinyke vagyonnal, néhány taggal alakult a Kátai Építőipari Szövetkezet) amely eddigi rangos munkáival meghatározó szerepet vívott ki magának a térségben. Csak példaként említjük a tápiógyörgyei — tizenöt lakásnak megfelelő nagyságú — elme- és szociális otthont, melyet mindössze tíz hónap alatt készítettek el kulcsrakészre. De a Tápiómenti Hírlapban is bemutatott, most épülő Majoros-féle panziót is a szövetkezet hozza tető alá. Vajon most, hogy az építőiparnak országszerte nehézségei támadnak, a kátai szövetkezet hogyan tud talpon maradni? — Bár fö profilunk az építőipar — mondja Kovács János elnök —, mégis minden szakmában —, nagyon kevés alvállalkozóval szerződve —, jó minőségű munkával igyekszünk megkapaszkodni ebben a tényleg nehéz helyzetben. Népi játék — Sajnos, minket is sújt a mai gazdaság sorscsapása, a „mindenki tartozik mindenkinek” című nagy népi játék. Csak példaként említem a KÉV Metrónak bedolgoztunk, Jászberényben, a Hitel Bank épületének fűtését készítettük el határidőre. Most a KÉV Metró tartozik nekünk hárommillió forinttal. Pedig mi befizettük az áfá-t, a személyi jövedelemadót, aztán mégis hónapok óta várunk a pénzünkre. És Kovács János még tud hasonló példákat sorolni, de hát az üzleti élet íratlan szabálya azt kívánja, hogy ne rontsuk mások „hitelét”. Inkább arról számolunk be, hogy a szövetkezet régóta folytat a „nevétől”, profiljától eltérő tevékenységet, így például húsz fő dolgozik a fodrászszaíkmátoan. S bár a részleg önelszámoló, és nem termelnek profitot — igaz, nem is Kikötés lehetne például az épület állagmegóvása, kulturális rendezvények hely- biztosítása, lehetne ott falugyűlés, néptánccsoport továbbra is. Attól, hogy vállalkozó működteti, a ház elláthatna kulturális funkciókat, ha erről részletesen szerződésben megállapodnak. A vállalkozó viszont ekkora épület hasznosításából meg bírna élni. Például lehetne ott úgynevezett lagzis ház. Kókán úgysincsen, holott már minden környékbeli faluban van. Az irodából lehetne újra büfé. Nem lenne baj az sem, ha délutánonként a házban kókai polgárok biliárdoznának. Legalább lenne ott valaki, nem tátongana többnyire üresen, mint most. visznek el —, mégis fontos szerepet töltenek be a térség életében. Pánd, Kóka, Szentmártonkáta, Nagykáta megérezné hiányukat. Nőtt a jövedelem — De nem fenyegeti-e az itt dolgozókat is a munka- nélküliség réme? — Az idei terveink között sajnos szerepel 15-20 dolgozó elküldése — választója Kovács János. — Nemcsak irodai dolgozókra. hanem a termelőterületen dolgozókra is sor kerül. Viszont a kevesebb létszámmal közel huszonöt százalékos bértömegfejlesztést szeretnénk végrehajtani, és mintegy nyolcmillió forint nyereséget realizálni. Azt mindenképpen meg kell említenünk, hogy nem sok szövetkezet mondhatja el, hogy a múlt esztendő mérlege alapján eredményes évet zártak. Árbevételük meghaladta a kilencvenötmilliót, nyereségük pedig megközelítette a ti- zennégymillió forintot. A tagság tovább gyarapította vagyonát, amelynek értéke ma negyvenhétmillió forint. — Dolgozóink jövedelme nőtt — summázza az eredményeket az elnök. — Egy szövetkezeti tag bruttó jövedelme kettőszázezer forint volt, egy alkalmazotté pedig meghaladta a száz- ötvenezer forintot is. Viszont tíV/ érezzük, hogy a magas adóelvonás — az elmúlt évben harminckétmillió forintot fizettünk be — nem ösztönzi a szövetkezet tagságát a termelésre, beruházásra, a termelés megújítására. — Akkor hogyan tovább? Tudnak így piacképesek maradni? Netán profilt váltanak? — A szövetkezet a tarta- lékvagyonát úgy képzeli a jövőben elhelyezni, hogy azzal a termelést segítse elő, vagyis a megrendelőnek megfelelő garancia esetén hitelt nyújt, kedvezőbb feltételekkel, mint a banki hitel. Mindezt tesz- szük azért, hogy gyarapodjon az adott település, másrészt azért, hogy a szövetkezetnek megfelelő mennyiségű munkája legyen. Kovács János sorolja a gazdasági szabályozókat, anomáliáit, a banki feltételek buktatóit, a munkanélküliség kiskapuit, az emberpiac kíméletlen hatását. Nem csoda, hogy a szövetkezeti tagság foglalkozik a nevesítés! vagyon felosztásával, vagy hogy a tulajdonosok a vagyon bizonyos részét visszavonnák a termelésből. Hiányolják a tisztességes szövetkezeti, üzleti törvényeket... Kő bel televízió Igyekeznek azonban továbbra is a térség igényeit kiszolgálni, s profilon belül maradva, de mégis némileg váltva megújulni. Így például terveik között szerepel többek között Nagyk:Kán a kábeltelevíziós hálózat kiépítése. Tervezik saját kivitelezésben butikok, elárusítóhelyek létesítését. A szövetkezet jelszava ma is az, ami a múltban is volt: Az ön érdekét szolgálSÜL YSÁPON Mátkatál Vállalkozó) ál működ télié Gazdagabb kultúrát juk! D. A. A lakásépítés intenzitása a megyében napjainkban erőteljesen mérséklődött, ezen belül az állami lakásépítés — a pénzeszközök hiánya miatt — szinte megszűnt. Ezen túlmenően a lakosság fizetőképtelenségére utal az a tény is, hogy kisebb alapterületű lakások létesülnek, sok a tetőtér-beépítés és meglévő házakhoz toldalékok épülnek. Az építkezések ütemét fékezi az igen magas kiviteli költség és a telkek egyre növekvő ára, holott a magánlakás-építés kulcskérdése az építésitelek-cllátás. Igen szerencsés az a tápiószeieí lakos, aki a mai nehézségek ellenére ilyen házat tud építeni. (Deák Attila felvétele)
