Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám

L ÉVFOLYAM, 9t. SZÁM 1991. MÁJUS 21., KEDD D U hLAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET MIKLÓS 1 I DUNAKESZI PÓT • GÖD RÁCKEVE SZIGETSZENT­Elvesztettek egy esztendőt A munkás ne érettségizzen? Gyakran járok a környéken. Mimiig arról hallok, hogy fiatalok maradnak ki iskolákból, mert nincs hely. Ez az Idei gond sokfelé. Ezért néztek értetlenül Lőrincz And­rásra, a dunakeszi polgármesteri hivatal művelődési osz­tályvezetőjére, Varga Lajosra, a MÄV Járműjavító Üzem igazgatójára, Bősz József szb-titkárra. Arról esik szó köztük, hogy azért mégis csak meg kellene csinálni azt a szakmunkásképző középiskolát. Legyen érettségije a munkásnak is. Legyen, bólintok rá, hisz mindig a nyugati farmerrel példálóznak a politikacsi­nálók. Rájuk nézzünk fel, mert azok már egyetemet végzettek! No de, tessenek mondani, jól értem? Van aki ellenzi ezt a törekvést? Az 1990—91 tanévben in­dult volna ez a szakközép- iskola — mondja Bősz Jó­zsef, aki különös előnynek tartaná azt is, hogy négy évig nincs állásgondjuk az ide jelentkezőknek. Akkor pedig szakemberként ve­hetnek részt, jó eséllyel az élet nagy versenyében. A MÁV vezérigazgatója a szűkössé vált anyagi körül­mények miatt csökkenteni akar minden, szerinte ha­lasztható kiadást. Takaré­koskodni akar az oktatási költségeken is. — Egy olyan levélmáso­latot kaptunk — mondja Lőrincz András —, amit a MÁV oktatási főosztálya a Munkaügyi Minisztérium­nak írt. Javasolták, hogy szűnjön meg több olyan középfokú iskola, ami vas­úti járműszerelésre képez. Köztük szerepelt a dunake­szi intézmény is. Javasol­ták, hogy ahol már ilyen középfokú képzés indult, ott a következő évben ne kezdjenek évfolyamot. Te­hát Dunakeszin se. Aki érettségizni akar, járjon gimnáziumba, vagy keres­sen más budapesti iskolát, ha ragaszkodik a szakmá­hoz. Egyszerűbb esetben le­gyen csak olyan szakmun­kás érettségi nélkül, mint a többiek. A Művelődési és Okta­tásügyi Minisztériumnak nincs arra határozata, hogy ezt a formát meg kell szüntetni. Tanácstalanok voltunk az új tanév kezde­tén, s nem kaptunk választ, mitévők legyünk. — Tizenhat éves korig tankötelezettség van — em­líti az osztályvezető mellé­kesen. — Pontosan azért építünk két tantermet a gimnáziumét pótolva ki, hogy azoknak legyen he­lyük, akik sehová sem fér­nek be. Nem gimnáziumot, de valamilyen középfokú oktatást akarunk nekik szervezni. Interregnumnak is ne­vezhető most a szakmun­kásképzés és ezzel együtt a dunakeszi intézet sorsa. Je­lenleg a februárban hozott helyi képviselő-testületi döntés után a megyei ön- kormányzat hatáskörébe tartozik. A pénz miatt ala­kult így, mert mindenki­nek sovány az erszénye. Kérdés persze, hogy aki magában vagy a vezető testülettel közösen rangso­rol, mit tart fontosnak és fontosabbnak, a mérlege­léskor. Az ugyanis komoly érde­ke a városnak, hogy min­dig jó színvonalúak legye­nek a szolgáltatások, a so­kat emlegetett infrastruk­túra. Ehhez pedig jó meste­rek kellenek. Ráadásul olyanok, akik nemcsak a szakmához, hanem szívük szerint a helységhez is tar­toznak, egyszerűbben mondva; lokálpatrióták. Vagyis minden közösség annyit kap vissza a felnö­vekvő nemzedéktől, ameny- nyit előtte adott nekik. A megyei önkormány­zatban is hallhatók olyan Több lesz a rendőr Júliusiéi megújulva Amíg egy elvileg támoga­tott ügy kiviteleződi'k — hosszú út vezet. Kiskunlac- házán is jó ideje, s külön­böző hivatali szinteken folytak tárgyalások egy ütő­képes rendőrség létrehozá­sáról, az előkészületek után azonban, csak most ér­tek a finisbe, kitűzve a dá­tumot: július elsején kezdi működését a létszámában jelentősen bővített nagy­községi rendőrség. A helyi­ségeket némi — hatvan- nyolcvan ezer forintot igénylő, s az önkormányzat által biztosított — átalakí­tás után a volt MSZMP épület adja, ahol egyelőre zeneiskola működik. Mivel azonban a diákok átköltöz­nek a hamarosan átadásra 8 kerülő művelődési házba, így ez az épület szabaddá válik. A tervek szerint a jelen­legi két munkatárssal szem­ben tizennégy hivatásos rendőrt alkalmaznak majd, akik béréhez az önkor­mányzat — éves szinten — kétmillió forint támoga­tást nyújt. De a működést is segíti a polgármesteri hivatal: egy NIVA terep­járó gépkocsival, illetve az épület rezsiköltségeinek fi­nanszírozásával. A rendőri állások betöltésére pályáza­tot írnak 'ki — elsősorban a katonaviselt, érettségizett férfiak jelentkezésére szá­mítanak. A rendőrség természete­sen a kibővített létszám el­lenére is számít a jövőben a héttagú polgárőrségre, szoros együttműködést vár­va a település biztonságá­nak erősítésében. hangok, hogy addig finan­szírozzák a helyi szakmun­kásképzőket, amíg a nor­matív támogatásból telik erre. Ha ezen felül kell, kérdés, ki fizessen? Igaz, a törvény szerint míg a helyi önkormányzat az alapfokú oktatást köteles biztosítani, a középfokút csak vállalhatja, ha akarja és tudja, addig a megyei­nek kötelessége az utóbbi terhét viselni. Így fonódnak azok a szá­lak, melyek végül a legille- tékesebbhez, Szabó Mihály­hoz, a Gárdonyi Géza Szak­munkásképző Intézet igaz­gatójához vezetnek. Néhány héttel a felidézett disputa után ő foglalhatja össze a lényeget. — A MÁV vezérigazga­tóság döntése miatt beszün­tettük az előkészítést. Egy év kimarad, nem indul a szakközépiskola első osz­tálya. Időkökben tárgyalás kezdődött a Munkaügyi Minisztérium és a vasút között. A Munkaügyi Mi­nisztérium oktatási koncep­ció kidolgozására kötelezte a képzéssel foglalkozó ve­zetőket. — Ettől az várható, hogy jövőre a járműjavítóval, mint érdekelt nagyüzem­mel együttműködve szer­vezhetnek munkásközép­iskolát? — Bízom abban, hogy si­kerül. Kovács T. István Hihetetlen, mégis igaz Temetik — vállalko zásban Erre mondják: olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Pedig igaz, hogy Szi- getszentmikláson egy vál­lalkozó hihetetlenül elő­nyös feltételekkel klván'a vállalkozásba venni a váro­si temetőt. Nem kevesebbet ajánlott, mint azt, hogy a sínkért üzemeltetéséért nem kér pénzt az önkormányzattól, sőt a sírhelyek díjáról is lemond. Vagyis nem egy­szerűen arról van szó, hogy a városnak ezután nem kell félmillió forintot fordítani a temető karbantartására, hanem arról is, hogy ezen­túl a sírhelyeik értékesíté­sével bevételhez jut. Az ed­dig évente kifizetett .ötszáz-' ezer forintot pedig az ön- kormányzat a szükséges te­metői beruházásokra tarta­lékolhatja. Míg a vállalko­zó. Jécsai Eerencné és csa­ládja ellátná a temető üze­meltetésével kapcsolatos valamennyi feladatot a sze- mátszállítástól a kisebb ja­vítási munkákon át a te­metések lebonyolításáig. Szigetszenitmlkláson és környékén évek óta vissza­térő gondot jelentett, hogy nem volt megnyugtató a hétvégén, házaknál elhuny­tak elszállítása. Ha a tra­gédia péntek délután követ­kezett be, legföljebb a szál­lításra hivatott személy egyéni hozzáállásán, az el­hunyt hozzátartozójával való megállapodás eredmé­nyességén múlott, hogy el­kerül-e a háztól huszon­négy órán belül a megbol­dogult. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elkép­Ybl Miklós emlékezete Mise és koncert Foton Főt gyönyörű műemlék temploma Ybl Miklós nagy magyar építész munkássá­gára emlékeztet. Ezt idézik vasárnap méltó módon a nagyközségben. Délelőtt 10 órakor dr. Lu­kács Lászlót, a Vigilia fő- szerkesztőjét. piarista atyát hallhatják körükben az ün­nepi mise résztvevői. Már a délelőtti programban is szerepel a templom ének­kara. amely szintén évfor­dulóra emlékezik. Törté­netük része annak a kultu­rális hagyománynak, mely a falura annyira jellemző. Az egyházak keretében mindig működtek énekka­rok. Mint azt tavaly pél­dául a Fóti ősz alkalmá­val is tapasztalhattuk, nem akármilyen színvonalon. Repertoárjukba nemcsak egyházi, hanem világi zenei alkotások is beletartoznak, s mindig nagy sikerrel sze­repeltek. A katolikus fér­fikar egy időben megszűnt, ám utána vegyes karrá alakult át. Régi tagjai harminc év óta rendszere­sen egybegyűlnek. Mint ál­talában a helyi énekkarok és művészegyüttesek, ők is sok. szép hazai és külföldi szereplés emlékeit őrzik. A nagy érdeklődéssel várt délutáni koncertre 15 órakor kerül sor o kated- rálisban, ahol szívesen lát­nak minden érdeklődőt. A rendezvénnyel egy idő­ben, műsor előtt és után, a templom falai között te­kintheti meg a közönség az Ybl Miklós fóti munkás­ságáról készült kiállítást. A fóti gyermekváros te­rületén, a volt Károlyi- kastély márványtermében, este 6 órakor szakmai kon­ferencia kezdődik, ahol Ybl Miklós munkásságát elem­zik a hozzáértő szakembe­rek. Megőrző és megtartó erő Emléktábla a templom falán Kétszázötven-háromszáz a lélekszáma most Pomáz szerb lakosságának. Ügy mondják, társadalmi jelen­tőségük mindig nagyobb volt, mint a környező, szer- bek által is lakott települé­seké. A századfordulón szerb központnak számító Szentendrén 7-800 lelket számoltak a görögkeleti egyházban, amikor ebben a községben már kevesebben voltak. Ám annak fényko­rában, az elmúlt század kö­zepén, még ezer főt tartot­tak szerbnek. A kérdésre, hogy akikor miért fogyat­koztak meg ennyire, dr. Golub Iván orvos azt vála­szolta Sárkányölő Szent György napján a búcsú­ban: Attól függ, hogy te­kintjük a dolgot. Három­száz éve élnek itt, más né­pektől, főleg a magyarság­tól körülvéve. Ez tehát ilyen körülményeik között nem erőteljes fogyatkozás. A biológiai és társadalmi törvények ebbe az irányba hatnak. Így kellett, sikerült megtartani hagyományt, kultúrát, családi kapcsola­tokat, a nyelvet. Kevés az olyan nemzetiség, amely három évszázad alatt, csak ennyire fogyatkozik meg. Környezetét gazdagítja és gazdagodik, aki ősei és má­sok kultúráját, egyenran­gúságát egyformán érték­nek tekinti. Erre, s egvál- talán magunkra gondolok. Somhegyi Tamás és Miátovics Krisztina a gyerekkel. Pomáz legfiatalabb szerb családja 1991-ben (A szerző felvétele) akik itt a Duna mentén élünk, amikor Somhegyi Tamás vall arról, hányfe- lől ágaztak családi gyöke­rei. Jugoszláviában .magyar barátja él. Általa ismerte és szerette meg a szerbe­ket. Felesége, Miátovics Krisztina szerb létére lett az ő felesége. A karon ülő kisbaba vallomás helyett egyelőre még csak a sírás­nak fog neki az őt körül­vevő sokadalom, meg a kérdezgető bácsi láttán. Helyette a szülei mondják, főleg a papa bizonygatja: Ö is beszél németül, ango­lul. Szeretné, ha a kicsi ugyanígy gyarapítaná majd európaivá műveltségét, s beszélné jól ezekkel együtt a szerbet. Idén Somhegyiék család­ja a legfiatalabb. Három­száz év után a háiromszáz- egyedik folytatója. Nem le­het elfogultság nélkül oda­állni a megérkezés, az új haza kiválasztásának emlé­két őrző tábla elé. Az a múlt, annak tudata az er­kölcsi erő, ami a jelenhez, s a folytatáshoz szükséges. K. T. I. zelje az ember, hogyan ját­szódott le egy-egy ilyen megbeszélés a szállítók la­kásán, hiszen őket munka­idő után már csak otthon lehetett megtalálni. Jécsai Feremcné ígérete szerint ők három gépkocsi­jukkal helyben ingyen vé­geznék el a halottszállítást, és az adminisztráció gond­ját is leveszik a hozzátar­tozó, illetve az önkormány­zat válláról. Ugyanis a ha­lotti bizonyítvány beszerzé­sét is helyben intéznék. Mindezek ismeretében cseppet sem meglepő, hogy a szigetszentmiklósi önkor­mányzati testület támogat­ta a pályázót, és megbízta a polgármesteri hivatalt, hogy intézkedjen a temető vállalkozásba adásának szervezéséről. Nyilván sokakban felme­rül a kérdés, miiként tud a vállalkozó ilyen gáláns len­ni az önkormányzathoz? S talán az is megfordul az ol­vasó fejében, hogy vajon nem a temetést megrendelő hozzátartozók fizotik-e meg mindezt egy vaskos ár­emelés kényszerű elviselé­sével. Nos, a vállalkozó család ígérete szerint ettől nem kell tartani. A temet­kezési szakmában ismert Jécsai Feremcné nem csu­pán a szigetszentmiklósi te­mető üzemeltetésére vállal­kozott. Már hasonló felté­telekkel látia el a halász­telki temető gondozását, és esetleg újabb önkormány­zatoknak tosz hasonlóan kedvező ajánlatot. így már érthetőbb a dolog, bár meg­magyarázni még mindig elég nehéz, hogyan lehe­teti eddig olyan — helyen­ként kritikátlanul alacsony színvonalú szolgáltatásért — ilyen sokat kérni a tele­pülésektől. M. K. Szentendrei tárlat Színes rejtvények A szentendrei Péter-Pál Galériában látható május végéig Szilasi Anna tárla­ta. A művész textiles dip­lomát kapott az Iparművé­széti Főiskolán. Egyik al­kotása, egy textil térelvá­lasztó a toki Művelődési Házba került. Finn és bel­ga tanulmányútja után 1985-ben hosszabb ideig tartózkodott Indiában, ahol képzelete fölszabadult, s műfajilag is változott. Az­óta táblaképeket fest. Á Mahabharata és Rámáyana nyomán szanszkrit betűket is alkalmaz, de kultikus eredmények képi töredé­keit is festménnyé álmod­ja. E szín- és formatöredé­kek révén születnek indiai tárgyú, hangvételű művei. Valaha a félig magyar, fé­lig hindu származású Amrita Sher-Gil nagy festővé ala­kult az indiai atmoszféra érintésétől, hasonlóság fe­dezhető fel Szilasi Anna itt látható alkotásaiban is. A szépség kinyilatkoztatása természetes, de nem ábrá­zolására törekszik, hanem jelek értelmezésére, ezért elvonatkoztatásai megfej­tést igényelnek. E színes rejtvények éppen könnyed esztétikumuk révén válnak világossá. Minden váltás ellenére képein jó érte­lemben érzékelhető az ipar- művészeti iskolázottság. L. M. DUNATAT HÍRLAP Vezető munkatárs: Mőza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-1761, 138-1067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom