Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-20 / 116. szám
Jobb, ha gomba, mint ha bomba Negyvenhat évvel a háború befejezése után megdöbbentő felhívást olvastam egy inárcsi hirdetőtáblán. Arra kérik a lakosságot, hogy ha bármilyen lőszert vagy fegyvert találnak, ne nyúljanak hozzá, míg a tűzszerészek nem ellenőrzik. A felhívás hátterében a szovjetek április 30-1 távozása áll. A területileg Csévharaszthoz tartozó, de Inárcshoz közelebb eső Pótharasztpusztán állomásoztak. Ügy volt, hogy május második felében vonulnak ki, de felgyorsultak az események, így két héttel kevesebb idejük maradt a pakolásra. Talán nem fértek a csomagokba az éleslövedékek? Netán úgy vélték, biztos helyük lesz az erdőben? Tény, hogy megtaláltak belőlük néhányat a csigát gyűjtő gyerekek. Nem tudni, mi minden maradt még ki a bőröndökből, de csak rövid ideig okoztak gondot a felesleges holmik. Csomagolásuk hírére taxival érkeztek a felvásárlók, és minden mozdíthatót elvittek. A polgármester öt City-taxit számolt, amikor éppen a hulladékelhelyezés ügyében járt a laktanyában. Valószínűleg a mozdíthatatlannak látszó épületekből sem maradt volna sok. ha nem érkezik meg időben a magyar őrség. (Az őrzés havonta egymillió forintba kerül, amit egyelőre az állam, később a hasznosító — Csévharaszt és Inárcs közösen — fizet.) Az „örökségből” egyelőre a balesetveszély a leg- aggasztóbb. Volt már egy kisebb robbanás a szeméttelepen, szerencsére személyi sérülés nem történt. Veszélyes terep lett az erdő, ezentúl jobban kell vigyázni a gyerekekre, nem lehet gondtalanul csigát, gombát szedni. Mi lesz erdeinkből, ha más laktanyák körül is ilyen emlékek maradtak? P. É. I. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM D A RAS I 1991. MÁJUS »0., HÉTFŐ sAfififap MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Községszépítés közhasznú munkával Egyre több munkanélküli Egy 4700 lakosú településen 50 munkanélküli már komoly gondot okoz az ön- kormányzatnak, hisz az ötven munka nélkül maradihoz ötven család tartozik, gyakorlatilag 150-170 ember kell megéljen a családfőnek kiutalt munkanélküli- segélyből. Felmérés Készült Örkényen május elején 50 ilyen családot tartottak nyilván, de mint Jóri 1stFegyverarzenál Némediben VESZÉLYES PASSZIÓ As égés* úgy kezdődött, hogy elsült egy pisztoly. Nem véletlenül, a pisztollyal céloztak, méghozzá elcg jól, a •értettet, Susniak Kristóf lengyel állampolgárt a könyökén érte a golyó. Történt mindez május 14-én, délután 16.30 órakor a Tát—Esztergom kertvárost összekötő földúton. A sebesültet kórházba szállították, a rendőrség pedig munkához látott, hogy felderítse a tettest. A nyomozás sikerrel járt, még az este rács mögé került a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható Lapos Lajos, Esztergom, Temesvári út 49. szám alatti lakos, aki nem csak a lövés tényét ismerte el. de a lőfegyver eredetét is felfedte. A lakásán tartott házkutatás során egy kisebbfajta arzenált foglaltak le a rendőrök, volt közte TT, riasztó-, rakéta- és forgópisztoly, 150 darab 9 mm-es pisztolylőszer — ez a Parabel- lum néven ismert oldalfegyverek kalibere —. a hagyományos szovjet TT és géppisztolyokhoz szükséges muníció, egy csőre töltött karabély, sőt. hangtompító is. Öldöklő kollekció Lapos Lajos a kihallgatás során elmondta, hogy a fegyverek egy része Gödöllei Gedeon alsónémedi lakostól kerültek hozzá, aki közismert, s mint ilyen, a hatóság által is nyilvántartott fegyvergyűjtő, a régi és újkori öldöklő szerszámok kiváló ismerője. Ehhez tudni kell azt is. hogy csak olyan lőfegyver lehet egy gyűjtemény darabja, melyet előzőleg hatástalanítottak, vagyis az elsütő szerD AB A SÍ HÍRLAP Vetető munkatárs: Matula ®y. Oszkár. • Munkatárs: Pacbner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vin. kér.. Somogyi B. u. S. sz. Pf.: 311. ír. »Z. 144«. Telefon: 138-2399/283 8 eriS kezete hiányzik. Lapos úr gyűjteményéről ezt aligha lehet elmondani, mini ahogy a Gödöllei-kollekció nagy része sem ártalmatlan. Lapos Lajos csak felületesen ismerte Gödölleít, a pontos címét nem tudta. Tudta viszont Ludányik Péter, aki a két fegyverszerelmest bemutatta egymásnak. Az így nyert információkat a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság megküldte a Pest megyei kollégáknak, azok meg leszóltak Dabasra, ugyan nézzenek már körül a Gö- döllei portán, hátha találnak valamit. ■ Sikeres akció A „látogatócsoportot” Csernus István hadnagy, a dabasi rendőrkapitány-he-i Ivettes szervezte meg, az akcióban részt vett Kocsis György százados. Nagyváradi Tibor főhadnagy és Skodák István alhadnagy. A parancs úgy szólt, váratlanul és a feltűnést kerülve folytassák le a házkutatást. Az akció sikerrel járt, május 15-én délben már Da- bason volt a lefoglalt arzenál s az őrizetbe vett tulajdonos is. A némedi lakásban ösz- szegyűjtött fegyver- és lőszermennyiség messzi túltesz az esztergomi „leleten”. Van köztük Montenegrót és a Piavét megjárt k. u. k.-karabély 914-ből, az SS-ek hírhedt parabel- luma, szovjet TT oldalfegyverek és géppisztolyok, legtöbbje vadonatúj és működőképes. Lőszer is akadt egy ládányi minden fegv- vertípushoz. Ennyi munícióval egv jó lövész órákig sakkban tarthat egy szakaszt is. Arra a kérdésre, hogy a fegyverek honnan származnak. Gödöllel Gedeon egyértelmű válasszal szolgált, Tízéve* gyűjteménye „újkori" darabjait többnyi re szovjet katonáktól, s a gyáli piacon vette. Vagyis nem alaptalan az a szóbeszéd, miszerint a fekete- fegyverkereskedés nagy része Gyálon bonyolódik le, s a fegyverbarátságot ily módon is bizonyítandó, vendégeink felléptek mint szállítók. Szerdán, amikor Dabason megmutatták a lefoglalt fegyver- és lőszergyűjteményt. arra kértek, ne hozzam nyilvánosságra. Ugyanis felmerült az a gyanú, nincs-e az ügy összefüggésben a napokban lezajlott postakocsirablással, nem Gödölleitől vagy Lapostól szerezték-e be a fegyvert a tettesek. Pénteken reggel Tóth András rendőr hadnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályvezetője kijelentette, a két ügynek semmi köze egymáshoz. Lapos Lajost — túl a Susniak sérelmére elkövetett súlyos testi sértésen —, valamint Gödöllei Gedeont lőfegyverrel való visszaélésért, illetve engedély nélküli — fegyvertartásért fogják elmarasztalni. Fogdában ülnek Gödöllei Gedeonról tudni kell, lakóhelye köztiszteletben álló polgára. Egykor pilóta volt. ma jól menő kertészete van, mely átlagon felüli anyagi hátteret biztosít számára. Ez utóbbival magyarázható az is, hogy olyan drága passziót űzhet, mint a fegyvergyűjtés. Egy festmény-, porcelán- vagy bélyeggyűjte- mény semmivel sem értéktelenebb, mint a fegyverek, ám jóvalta veszélytelenebb. Erre nyilván Gödöllei úr is rájött azóta, s míg ügye a bíróság elé kerül, van ideje elmeditálni azon — a dabasi fogdában —, hogy a jövőben mibe fekteti a tőkéjét. Matula Gy. Oszkár ván alpolgármester mondta, ez még csak a kezdet, év végéig ez a szám megduplázódhat. A Pestre, Kecskemétre, Dabasra bejárók 70 százalékának nincs szakmája, s mint azt a gyakorlat is mutatja, a szélnek eresztettek nagy része a szakképesítetlenek közül kerül ki. — Helyileg nem tudjuk megoldani a problémát, kevés a munkalehetőség ötkényben. De igyekszünk enyhíteni a helyzeten, a munka nélkül maradtak egy részét bevontuk; a közhasznú munkavégzésbe. Készítettünk egy felmérést, mik azok a községszépítő feladatok, melyeket el kell végezni. Árkok ásása, takarítása, parkosítás, utca- és temetőrendezés stb. A temető kérdésénél érdemes megállni. Örkényben három is van belőle, melyek közül kettőt kiváltképp elhanyagoltak. Ez vonatkozik a küllemre és az adminisztrációra egyaránt. Akár hiszi, akár nem, nálunk nincs semmiféle nyilvántartás a sírokról, így ennek alapján senki nem tudja megmondani, hogy kit hol helyeztek nyugalomra 20-30 vagy 50 évvel ezelőtt. Rendezőt a temetőt Igaz, a helymegváltás sem kötődött időhöz, a temetők egyre csak terjeszkedtek. Most ezt is rendezik, megbíztak valakit, aki összeírja és feltérképezi a sírokat. Már készül egy előterjesztés a megváltás ügyében, minden bizonnyal a bevett 25 évet veszik alapul. Találomra az 50-es út melletti temetőbe megyünk ki, a három közül ez a leg- rendezettebb. Egy ember a füvet kaszálja, ketten a halottasházat tatarozzák. A kerítés mellett máglya ég, tavalyi gaz- és koszorúmaradvány. Időt nyernek Örkénynek 20 kilométer hosszú az uteahálózata, ami helyi kezelés alá tartozik. Ebből tavaly öt kilométer lett korszerűsítve, ez évre ugyanennyit terveztek be, s a munkálatoknál — leszámítva a gépi munkát — úgyszintén a munka nélkül maradiakat szeretnék foglalkoztatni. — A községrendezés munkabérére 150 ezer forintot szántunk. Ennek 70 százalékát a központi költségvetés fizeti, 30 százalékát a községi alapból fedezzük. Nem sok, de több a semminél — számol a polgármester. — Tíz-tizenkét ember néhány hónapos időt nyer. Ráadásul úgy megszépül Örkény, amilyen még soha nem volt az elmúlt években. Néhány ember néhány hónapra időt nyer. De mi lesz azután, és mi lesz a többi Örkényi munkanélkülivel? Ez olyan kérdés, melyre Jóri István is csak sóhajjal felel, s magában talán annak örül, hogy ő már nyugdíjas. M. Gy. O. Sokat javult a közbiztonság Amióta Inárcs és Kakucs határvitájának aktái az Alkotmánybíróság elé kerültek, mintha csendesültek volna az indulatok. Mindkét falu a saját fejlődésével törődik inkább. Assenbren- ner György. Kakucs polgár- mestere fontos tényezőként említi a közbiztonság megerősítését és az új munkahelyek teremtését. — Amióta megalakult az önvédelmi egyesület, határozottan javult a köz- biztonság. Kevesebb gyanús idegen autózik a faluban éjszakánként — ami azelőtt mindennapos volt, —, és csökkent a betörések szama. — Hogyan működik az egyesület? Miijén feladataik vannak? — Mindennap ketten járőröznek este 9-től hajnali 4-ig. Az egyesületnek 140 tagja van, így aztán nem kell sűrűn éjszakázni. Rádiókapcsolatot tartanak a dabasi rendőrséggel, szolgálatfelvételkor megadják az ügyeletesek adatait és az éppen használt gépkocsi rendszámát, hogy ne teremtsenek alkalmat visszaélésekre. A járőrözés mellett a közintézmények zárását is ellenőrzik. — Milyen megkülünböztctö jelzést használnak? — A ruhájukon semmit, az ügyeletes autóra kék, villogó lámpát szerelnek fel. Szirénájuk is van, de nem szívesen használják. — Az egyesületbe minden jelentkezőt felvettek, vagy válogattak;? — Szigorúan megszűrjük, a jelentkezőket, akadtak olyanok is, akiket nem találtunk alkalmasnak. — A közbiztonság javítása mellett új munkalehetőséget is említett. .. — Két vállalkozó szeretne a faluban egy új varrodát indítani, ami 40-45 munkahelyet jelentene. Az itt készült ruhákat saját üzlethálózatukban értékesítenék. Ök adják a gépeket, és a betanítást is vállalják. Első tárgyalásunkkor felvetették, bedolgozókat is szívesen foglalkoztatnának, de ezt az itteni asszonyok többsége szak- képzettség hiányában nem meri vállalni. Ügy gondolom, ha betanítják őket, vállalják majd az otthon dolgozást is, hiszen nekik is kényelmesebb. er—ed VALASZFELB aiCtiult J. I helloF Levelek, levelek. Egyre több érkezik belőlük, és egyre több olyan, mely teli van panasszal, már-már rimánko- dással. Mikor ilyen levelet olvasok, összeszorul a torkom és ökölbe szorul a kezem. A tehetetlenségtől. Mert személy szerint nem tudok segíteni a rászorulóknak, a hozzám fordulóknak, tapasztalatból már azt is tudom, a megírt, leírt, közvetitertt panaszra ritkán. reagálnak az illetékesek. Talán, el sem jut a fülükig vagy nincs fülük a hallásra. Az alábbi panasszal egy inárcsi szülő, egy elkeseredett édesanya fordult hozzánk. Zámbó Istvánnénak hívják, rokkantnyugdíjas, két gyereket nevel. Egy tízéves és egy ötéves kisfiút. A levélből nem derül ki, hogy hívják a nagyobbik fiúcskát, az viszont igen, hogy imádja a zenét és minden vágya-álma az volt, hogy zenélni tanuljon. Fúvós hangszeren. Inárcson nincs zeneiskola, a legközelebbi Dabason van. A szülők — szűkös anyagi helyzetük ellenére — vállalták volna az utazási költségeket, s a hangszert is, ezt egyébként OTP hitelre is meg lehet venni. A gyereket beíratták, de a beiskoláztatásra már nem került sor. Mert megszűnt a tanács és jött az önkormányzat. A dabasi nem vállalta fel más települések gyerekeinek az iskoláztatási költségeit. Ez érthető, nincs is szándékunkban vitatni. Az már kevésbé, hogy a szülők mindmáig nem kaptak értesítést a dabasi zeneiskolától, noha — levélírónk szerint — a Pest megyei önkormányzat felvállalta a gyerek iskoláztatását s át is utalt 19 ezer forintot erre a célra. Megkapta-e az iskola a megye ilyen irányú jelzését, átutalták-e a pénzt, s ha igen, miért nem kaptak erről értesítést a szülők ? Személy szerint azt sem értem, miért nem tud erről az inárcsi önkormányzat, az inárcsi polgármester, vagy ha tud, miért nem tett már eddig is lépést egy tehetséges gyermek érdekében ?! A fenti témától távol esik, de valahol mégis kötődik; Romániából kaptam a hírt, 1991 őszétől a kötelező általános iskolán túl minden más oktatásért fizetni kell. Tandíjat. Nem is keveset. Két szemeszterért, vagyis évenként 20 ezer lejt. Odaát tehát végleg kiszakadt, széjjelmálolt a szociális háló. Ami negyven évig úgy- ahogy, de azért olt volt kifeszítve a szegényemberek alatt (is). Vajon ránk is ez a sors vár, a mi hálónk is végleg kilyukadt? Avagy nálunk még „csak” ott tart a mélypont, hogyha egv kisközségből valaki elindulna az álmai- vágyai felé, előbb végig kell vándoroljon a bürokrácia labirintusán? Mit írjak, mit válaszoljak Zámbó- éknak? Vegyék meg a hangszert, s hagyják a gyereket tanulni. Natúrból, hallásból, mint régen a purdét a cigányzenészek. Tisztelt inárcsi önkormányzat és dabasi zeneiskola; szeretném hinni, ha a szociális háló nincs is, egy gyerek álmai iránti megértésre talán még futja. (— matula —)