Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
Napjainkban talán leginkább irritáló közgazdasági jelenség a pénz értékének rohamos csökkenése. Az inflációról mindenki tudja, hogy rossz dolog: a bérből és fizetésből élőknek, a nyugdíjasoknak, azaz a társadalom túlnyomó részének kárára történik a jövedelem-újraelosztás, a térségünkben amúgy sem erős megtakarítási hajlandóság minimálisra csökken, és az állam egyre kevésbé képes kezében tartani a gazdasági folyamatokat. Ezért a politikusok időről időre meg is ígérik az infláció megfékezését, ennek ellenére az elmúlt évtizedben gyógyíthatatlan betegségként hatalmasodott el. Miközben a nyugati gazdaságok túlnyomó többségében 2—4 százalékos vagy még alacsonyabb szintre szorult a pénz értékének évi csökkenése, a szinte totálisan államosított egykori tervgazdaságokban a hivatalosan beismert Infláció is két vagy még több számjegyűvé vált. Infláció Az újkori gazdaságtörténet tanúsága szerint a modern gazdaságban elkerülhetetlen a pénzérték állandó csökkenése. Sietek hozzátenni: korántsem mindegy, milyen okból és főként milyen mértékben. Azáltal ugyanis, hogy az állami piacszabályozás átfogóvá válik, szükségképpen megszűnik az önálló értékkel bíró, öntörvényei szerint fejlődő arany- pénzrendszer, aminek épp az volt a lényege, hogy az állam nem tudta szabályozni a forgalomba kerülő pénz mennyiségét. Ha viszont az állam épp a forgalomba kerülő pénz mennyiségének szabályozása révén közvetlenül befolyásolja a folyamatokat, akkor csak elvileg képzelhető el, hogy az állam mindig éppen annyi Elgondolkodtató pénzt nyomtat, amennyi a gazdaság ténylegesen megvalósuló bővüléséhez szükséges. Ráadásul elképzelhető, hogy a társadalom többségének elvárásai olyanok, hogy például a foglalkoztatási szint emelését többre tartja a pénz értékének megőrzésénél. Ez esetben gazdaságilag indokolatlanul is foglalkoztatnak nem kevés embert; de az ebből adódó veszteséget valakinek viselnie kell. Mivel az államnak vagyona általában nincsen, csak adóssága, az államkincstár által elköltött jövedelmet valakitől el kell vonni. Ez utóbbi legegy«. szerübb módja az, hogy a veszteséget az egész társadalmon, megkülönböztetés nélkül „szétterítik”, és az általános árszínvonal emelkedése által elfedve, eltorzítva megy végbe a jövedelem újraelosztása. Hát ez semmi esetre sem jelent megoldást, legalábbis nekünk, állampolgároknak. — kait — I. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1991. MÁJUS 18., SZOMBAT TÁP1ÓMENTI tzféhia MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Veszélyforrások nélkül (II.) N épszavazás ? I. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1991. MÁJUS 18., SZOMBAT D A RAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Az Isten, az egyház, az ember dicsőségére Árpád atya álma Az újszilvási képviselő-testület vendége volt a közelmúltban Farkas Gábor országgyűlési képviselő is. A testület pontos és konkrét információkat szeretett volna megtudni a tervezett ve- szélyeshulladék-tárolóról. Fehér Tibor polgármester többször is kihangsúlyozta: a laikusok hajlamosak ezt a témát érzelmi oldalról megközelíteiií. ö komoly szakemberek, tüdőseik, professzorok véleményére, szaktudására támaszkodva véli, a ve- szélyeshulladéfc-tároló — nem veszélyes. Ami igazi veszélyt jelent, az a veszélyes hulladékok illegális elásása, kiöntése, elrejtése erdőkben, gyárudvarokon stb. A lakosság fog dönteni Újszilváson. Három asszony keresztülbukdácsolt a pallók és bakok közt, s közrevették az egyik kőművest. — Mester úr, mondja meg nekünk, hol lesz az oltár — néztek fel kérőn a nagydarab emberre. — Ott! — mutatott a pallér előre.— Ahol azok a cementeszsákok vannak. — Az asszonyok megköszönték a tájékoztatót, majd ellépkedtek a megjelölt helyre. Leborurtak a csupasz, cementporos, meszes földre, és imádkoztak. S közben folyt a könnyük. .A fenti, legendaízű történetet egy néni mesélte Pa- konyon, később ugyanezt dr. Nagy István is elmondta. a gyáli Szent István- templom plébánosa. — Nyilván igaza van, így születnek a legendák — tette hozzá halkan a meséhez. — De szerintem nem az a lényeg, hogy létezett-a az a három térdeplő asz- szony, hanem az, hogy maga a helyszín létezik. Az épülő templom valóság. Hogy miért olyan fontos ez? Mert Felsöpakonynak soha nem volt temploma. Iskolában, magánházaknál miséztek. S ebben a katolikusok osztoztak a reformátusokkal, azoknak is csak imaházuk van. A templomépítés gondolatának magvát a közelmúltban elhunyt dr. Nagy Árpád plébános hintette el a községben, ő járt át évekig lelki kertészkedni Gyálról Pakonyra. Árpád atya megálmodta a formát, de neki már nem adatott meg az alapásás. Ezt Miklós János, az utód vállalta magára, a befejezés pedig dr. Nagy Istvánra hárult, ö végzi el az utolsó simításokat, s ő mondja majd az első misét. Az Isten és az egyház dicsőségére. — Az embert is tegyük hozzá, az ő dicsősége is. Ilyen összefogás, ilyen tenni akarás talán még soha nem volt ebben a faluban. A templomépítés mint olyan már rég nem csak a mi ügyünk, hanem közös D AB A Sí HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 öraig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: síi. ír. sz. IMS. Telefon: 1J8-2M9/28J ügy, a reformátusok — sőt az ateisták is! — éppúgy eljönnek társadalmi munkára, mint a katolikusok. A kocsma előtt férfiak söröznek. — Mi a véleménye a templomról ? — kérdezem egy harmincasforma, bajuszos embertől. — Magának hiányzott? — Azt nem állítom, hogy hiányzott, de jó, hogy lesz. Eddig aki tömjénszagú, igazi templomba áhítozott, például a nagyanyám, át kellett menjen a szomszédos községbe. — Mit gondol, eddig mtért nem volt templomuk, nem telt rá? — Esetleg ... Negyvenöt előtt. Utána meg ... de hisz maga is tudja! Persze hogy tudom. A pártállam nem jeleskedett a templomépítés terén. A jézusi evangélium nehezen fért össze a lenini tanításokkal. — Mit gondol, lesz papjuk is? — kérdezem egy kismamától a vegyesbolt bejáratánál. — Jótól kérdezi — nevet rám kajánul. — Merthogy én református vagyok. De szerintem biztos lesz — vált át komolyra. — Elég katolikus él Pakonyon, hogy eltarthasson egy papot. — Nem ezen múlik. Sajnos, egyelőre nem lesz pap, mert nincs szabad pap, a váci püspökségnek komoly gondjai vannak az utánpótlással. Most mutatkozik meg az elmúlt negyven év alatt folytatott nyílt és burkolt egyházellenes politika eredménye. A papi hivatást kevesen vállalták, a teológiára nem tolakodtak a jelöltek. Számos olyan parókia van, ahol hetven-nyolcvan éves atyák szolgálnak. — Ezek szerint a jövőben is ön szolgál Pakonyon ? — Egyelőre igen. Örömmel teszem — hajtja meg fejét a gyáli lelkész. — örülne, ha a karácsonyt az új templomban ünnepelhetné? — állítok meg egy anyókát a félig kész templomnál. — Persze hogy örülnék! De igazán az szolgált volna örömömre, ha már pünkösdre megszólalnak a harangok. öreg vagyok, fáradt, nekem már minden nap egy-egy ajándék. Ki tudja, megérem-e a karácsonyt? — Lehetetlen volt pünkösdre elkészülni — rázza a fejét dr. Nagy. — Én megértem a híveket. A pünkösd nekünk nagy ünnep, az egyház születésnapja. Az apostoloknak akkor jött el a Szentlélek, az egyház pedig attól a pillanattól kezdett el létezni, amikor ők elindultak az igét hirdetni. Nagyon sajnálom, hogy csalódniuk kellett, hogy nem pünkösd vasárnapján került sor a felszentelésre. Vigaszként megígérem, nyár végéig elkészülünk. Az Isten, az egyház, és az ember dicsőségére. Nagy idők vajúdtak világra Pakony első tornyos templomát, melynek formája meglehetősen különös. Magában hordja a késői Bizánc stílusjegyeit, s fellelhető rajta az erdélyi templomépítés hagyománya is. Vajon lesz-e ebből is zarándokhely, mint Máriapócsból? Ki tudja. Az első lépés már megtörtént, a földön térdeplő asszonyok történetéből már legendát szőtt a képzelet. Matula Gy. Oszkár Újszilváson a képviselő- testület ezen ülésén a környező településekről is voltak vendégek. Józsa László, a györgyei polgármester elmondta, hogy őket nem kell meggyőzni arról, hogy a veszélyes hulladékot szakszerűen kell tárolni, de abban már egyáltalán nem biztosak, hogy épp itt ezen a sűrűn lakott területen, ezen a jó minőségű termőföldön kell egy ilyen tárolónak megépülnie. Ladányi István györgyei polgár úgy vélekedett, hogy » felsorolt tudósnevek sokasága nem kápráztatta el, és példaként hozta fel Bős—Nagymaros esetét. Fehér Sándor tsz-élnök elmondta, hogy az ö ismeretei szerint a szilvást vezetés nagyon is tettrekész, agilis, erősen befolyásolja a lakosságot. A Törőcsik cégnek (ez a kft. ajánlotta a tárolóépítést a szilvásiak- nak) nem a legkedvezőbb a megítélése más egyéb munkák miatt. Német István képviselő emlékeztette a polgármester urat arra a szilvást falugyűlésre, amelyen megjelent néhány györgyei ember. Ezen a falugyűlésen Fehér Tibor azzal hangolta a szílvásiakat ellenünk, azért tiltakozuak a tároló megépítése ellen, mert irigylik tőlük a pénzt, a nagy lehetőséget. Varga József elmondta, nem érti a polgármester urat, miért kellene az érzelmeinket kilcapcsolni. Az a gyanúja, hogy azok, akiknek ez igazán nagy üzlet, a pénz felmarkolása után sem a hulladéktároló közelében fognak maguknak házat, netán üdülőt építeni. Füleki Sándor így szólt: ismeri a kft. tagjait, a kibicnelc semmi sem drága alapon mondás jut eszébe a most kialakult helyzetről. Fehér Tibor válaszaiból kiderült, ő korántsem fogja föl olyan tragikusan ennek a hulladéktárolónak az ügyét, mint a györgyeiek. százalékos biztonság, de tudomása szerint a nyugati országokban, még sehol sem történt baleset a veszélyes- hulladék-tároiókkal kapcsolatban. Kihangsúlyozta, a szilvásiakat seat a pénz motiválja! Ha nem a pénz. akkor ugyan mi? — Régi paraszti tapasztalatok azt mutatják, hogy a megcélzott vidéken a talajvízszint rendkívül rapszodikusan változik — mondja a györjrei művelődési ház vezetője, Kisspál László. — Mi itt, Tápió- györgyén nem Újszilvás ellen vagyunk, egy hibás és téves koncepció ez, mely ellen tenni akarunk. Meggyőződésünk, hogy Újszilvás érdeke is az, mint a miénk. A györgyeiek érveit is meg lehet érteni: vannak az országban ritkán lakott, nem, vagy alig hasznosítható területek, ezeket kell felhasználni ilyen célra. Végső soron ez a nemzet- gazdaság érdeke is, nem véletlen. hogy az Országgyűlés határozatban szólítja fel a kormányt, dolgozzon ki egy, az Alföldre vonatkozó konceociót, ezen belül is kiemelten foglalkozzon a termőföld védelmével. A termőföld nemzeti kincs. Az a határrész, ahol a tárolót elképzelik, a hajdani Só út környezete. Itt találAzt elismerte, nincs 100 ták meg a híres Kopt mécsest, melyet ma a Nemzeti Múzeum őriz. Azon a részen volt az oklevelekben előszói 1275-ben említett egykori Magyar nevű falu Feltehetően a vidék első magyar települése. Feltáratlan' történelmi emlékeket rejt az a terület, melyre most beton- silókat, szarkofágokat terveznek. Az említett ország- gyűlési határozat moratóriumai javasolja védeni az igen értékes régészeti leletekkel bíró területeket. — Felmerült bennünk az a kérdés is — mondja Józsa László györgyei polgármester —, hogy egyáltalán al- kalmas-e a kiválasztott határrész ilyen jellegű létesítmény megvalósítására. Ebben természetesen szakemberek kell hogy döntsenek. A tájékoztató szerint „a lerakás során technológiai intézkedésekkel csökkenteni kell a kipor- zást, a bűz és szennyező gázok légtérbe jutását”. Igazán biztató. Csökkenteni kell, tehát odajut, legfeljebb „csökkentett” mértékben. Ez idáig azt mondhatjuk, szerencsés vidéken élünk, környezetünk bár nem sértetlen, de visszafordíthatatlan mulasztások még nem történtek. Mi lesz ezután? Az ügyben az újszilvűsiak — híreink szerint — nőpTz.ivázást szerveznek. A györ^yeieit is tervezik a népszavazást. A miértekre adott kérdések, válaszok sorát lehetne folytatni A györgyeiek egy dologban értenek egyet az újszilvási vezetéssel: abban, hogy a veszélyes hulladéknak a tárolását Magyarországon is meg kell oldani. Deák Attila (Vége) TAPIOMENTI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Deák Attila. © Fogadónap minden csütörtökön 30—12 őrá között Nagykátán a művelődési központban. (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) Harniindiáromezer NEM A tápiószelei lakosok is véleményt nyilvánítanak az Újszilvás község területén tervezett veszé- lyeshulladék-tároló létesítésével kapcsolatban. Véleményük az, hogy megvalósítása potenciálisan veszélyeztetné a térség lakóit. Megvalósításával messzemenően nem értenek egyet. Határozott véleményük az, hogy ebben a kérdésben a döntés nem kizárólag Újszilvás község joga, mivel a veszélyeztetés nem lokalizálható közigazgatási határokkal, az érintett térségi települések egyetértése nélkül a létesítmény nem megvalósítható. A település lakói nem járulnak hozzá a beruházás megvalósításához. A hulladéktároló telep létesítése pótolhatatlan veszteséget okozhat, nem csak nekik, de gyermekeiknek, unokáiknak egyaránt. Ez öncélú, felelőtlen terv, elsősorban a jövő generációit veszélyezteti, s a csábító milliók nem pótolhatják biztonságukat, egészségüket. A települések önkormányzata, illetve 33 000 lakója nevében kérik az újszilvási községi önkormányzatot, hogy e létesítmény megvalósítását vesse el. Felhívják Újszilvás község lakóit, ne járuljanak hozzá e beruházás megvalósításához. Gondoljanak biztonságukra, nyugalmukra, gyermekeik, unokáik jövőjére. Ne adják el a biztonságos, egészséges jövőt — igaz, állítólag nem kevés pénzért, de azzal együtt kapott — bizonytalanságért és ki nem számítható veszélyeztetettségért. D. A.
