Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

Van épp elég talpnyaló Ez halálugrás A napokban a Kossuth Művelődési Központ színházter­mében telt házat vonzott — jó néhányan pótszéken ültek — Markos György és Nádas György Körhanta című elő­adása. A remek hangulatú est után beszélgettünk Markos Györggyel. 9 Ez a műsor a tízéves ju­bileum alkalmából készült. Elképesztően telik az idő. Ön­kéntelenül a kezdetre gondo­lok. Sok küzdelemmel jutott el addig, mig elérte, hogy ne édesapjához, Alfonzéhoz, a zseniális ncvettetőhöz hason­lítsák, hanem a saját tehet­sege alapján mérjék t — Én nem akartam hu­morral foglalkozni. Zenész voltam — énekes. Amíg apu élt, soha nem gondoltam erre a műfajra. Ez a vélet­len műve. Ha akartam vol­na, biztos nem így alakul. De nyilvánvaló, sok min­dent örököltem tőle. Hiszen másképp nem is menne. Ö nem segített, vissza se hú­zott. Hagyta, hogy magától formálódjék ez az egész. Azt mondta, ha működik, akkor egyedül is megy. Nem akar­ta erőltetni a dolgot, nehogy esetleg boldogtalanná tegye, ha alkalmatlan lennék a pá­lyára. Ilyen egyszerű. ® A politikai kabaré — túl a felelősségen — időnként ve­szélyekkel, konfliktusokkal jár. Mit viselnek el napjaink politikusai, közéleti személyi­ségei? Hol van a határ, med­dig lehet elmenni? — Ameddig a becsület dik­tálja. Nemcsak személyeket keli támadni, hanem egy-egy jelenséget. Ez kutyaköte­lességünk. Szent meggyőző­désem, hogy kormánypárti kabaré nincs. Az olyan len­ne, mintha az udvari bolond állandóan dicsérné a ki­rályt, hogy milyen szép és okos. Ez abban a pillanat­Állatszámlálás Jászkaraienén Állattartásáról ismert te­lepülés Jászkarajenő. A kö­zelmúltban a polgármeste­ri hivatal állatszámlálást tartott. Hasonló összeírásra legutóbb mintegy fél évti­zede került sor. A legtöbb háztáji gazdaságban sertés- tenyésztéssel és szarvasmar­hatartással foglalkoznak. Győri Mária közjegyző el­mondotta, hogy az állatál­lomány a 60-as évekhez vi­szonyítva csökkent, de a 80-as évekhez hasonlítva némileg emelkedett. A leg­frissebb adatok szerint a faluban 6023 sertést tarta­nak és ebből 723 az anya­disznó. A 643 szarvasmar­hából 339 a tehén. Ezek mellett nem kevés kecskét,, szamarat, lovat és aprójó­szágot tartanak a szorgos karai polgárok. Becsület — szavunkra Hogy tereíiíyéiiiiik?! Hajnalban elkerekezik a gazda a szomszéd portája előtt. Odahangoztat neki a kalap alól: „Pitymallik kend­nek is?” Este, amikor hazadöcögtetik a lovai, újból a kapuban áll a koma, most az ő válaszán a sor: „Biz’ a!” Megadták a társalgás módját, nem vágtak egymás sza­vába ... Ám a szónak — ahogy illő — párja adatott. A párbeszéd a nyelv legtermészetesebb, legősibb és leg­gyakoribb megjelenési formája. Kötött és kötetlen „mű­faj” egyszerre. Kötött, mert hagyományok, szokások és illemszabályok határozzák meg a szóválogatást, a stílust. De kötetlen is, mert bármiről, bármilyen beszédtakliká- val szólhatunk. Ezt a gondolati, érzelmi és hangulati sokszínűséget a rokon értelmű kifejezések jelölik. Különböző témákra, emberi kapcsolatokra és helyzetekre utalnak a szavak: társalognak, társalkodnak, dumálnak, dumcsiznak, dis- kurálnak, csevegnek, elbeszélgetnek, pletyiznek, tárgyal­nak, locsognak, letyepeiyéznek, konverzálnak, fecsegnek, szót váltanak, szellőztetik a szájukat, rizsáinak. Más tar­talmú a fecsej, a locsi-fecsi, a purparlé. Sőt, egy szó vál­tozatai is eltérőek. Egykor nemcsak trécseltek, hanem ti- ritseltek, trécsöltek, freccsenek is. A németből átvett traces az elmúlt században trocsli és triccs-traccs alak­ban került az emberek nyelvére. Az egyik leg játékosabb, társalgási módot kifejező szavunk a terefere. Az 1700-as évek végén „asszonyi tiriferélés”-t emlegettek, s hasz­nálták a tsrefetyélnek, terefityélnek, tereverélnek igé­ket is. Éppen azért, mert — lám! — mily sokféleképpen le­het társalogni, egy-egy alkalom magatartásunk megmu- tató.ia is. Minden találkozás, beszélgetés nyitánya a köszönés és a megszólítás. (Ezek múltbéli és mai formáiról, haszná­latuk zavarairól majd máskor lesz szó e rovatban.) A bi­zonytalanság bennünk tartja a szót, tehát megakadá­lyozza a kívánt társalgás megindulását. (Hány — esetleg életre szóló — szép emberi kapcsolat lehetősége száll el így, naponta is!) Mikor illik idegennek köszönni? Ha szűk és zárt a hely, ahol összesodródunk (például várószobában, gyógy­szertárban) ; ha viszonylag hosszabb időt töltünk együtt (vonatfülkében, SZTK-bani; ha kicsi az összezárt embe­rek száma (liftben, kis boltban). Manapság mintha már ezekben a helyzetekben is némák maradnánk ... A változó életmód átgyurmázza az embert — ő meg kapcsolatait és az. érintkezés legfőbb eszközét, a nyelvet. Kortünet: nem tudunk „úgy igazán” (nyitottan, oldott.in, lazán, önzetlen kellemességgel) beszélgetni. Csak infor­mációcserét végzünk. Vagy készülékünk csak adásra van állítva (mondjuk a magunkét), s nem kapcsolunk vételre, amikor a másik beszél, vagy beszélni szeretne. Nem csak a kamaszok gondja: hogyan lehet szóba el­egyedni — idegennel. Három nyelvi megoldás közül vá­laszthatunk. Kérdést teszünk fei: Tetszik? Véleményt mondunk: Szerintem ez szép. Tényt közlünk: Ez szép. A kérdés a legjobb, mert előtérbe helyezi a partner sze­mélyét, kifejezi érdeklődésünket véleménye iránt. A tényközlés kissé lerohanó, önző, „uralkodó” hajlamra vall, ezért rossz benyomást kelt(het). Pedig nagyon fontos, hogy a társalgásban ne csak a szavak találjanak egymásra, hanem gazdáik is. Szóval — a letyepetye előzze meg az etyepetyét... Keltől Adám ban gyanús. Nem? Pontosan ez a feladata a neveltetés­nek, hogy kifigurázzon dol­gokat. És dicsérni.., van épp elég talpnyaló. 9 Ez a műfaj nem tűri a tájékozatlanságot, elengedhe­tetlen, hogy valaki naprakész legyen. Mennyi erőfeszítés szükséges a felkészüléshez? — Nem kell erőfeszítés. Rengeteg újságot olvasok. Számos információ jön be. És pontosan olyan tájéko­zott vagyok, mint a többi magyar állampolgár. Mert itt mindenki tud mindent. Egy ideig el lehet kenni, má­zolni a dlsznóságokat. De aztán azok előbb-utóbb ki­buknak. 9 A Mlkroszkőp Színpadnak különös varázsa van, ahol képletesen szólva az előadó megérhitJiea a nézőt. Más lesz-e egy-egy előadás, hogy kiragadják abból az Intim környezetből, ahová szüle­tett? — Igaza van. Ez egészen más. Életveszélyes. Nem tu­dok mit mondani: ez egy halálugrás. 0 Minden művész számára fontos a megújulás. Milyen elképzelései vannak a követ­kező tíz esztendőre? Hogyan tovább? — Én is vakarózom ... Hogyan tovább? Nagyon nehéz. Természetesen van­nak ötleteim. Ám valószínű, befolyásol majd, hogy a kö­rülmények és dolgok miként alakulnak. Megpróbálok ru­galmasan alkalmazkodni. Amennyire lehet... © En emlékszem arra, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt egyszál gitárral énekelt a te­levízióban. — Bizony. 0 I.ehet, hogy újra a zene következik? — Elképzelhető, hogy igen. Egy kicsit kikapcso­lok ebből az őrületből. Emellett persze nem ha­gyom abba a politikai ka­barét seni. Csupán megfe­lezzük. Ezt egyáltalán nem érzem visszalépésnek. Nyu­gaton egy színésznek fontos tudni táncolni, énekelni, fejre állni, prózát előadni. Én csak azt csinálom, amit kell, hogy tudjak. Ami a dolgom, azt teszem. Fehér Ferenc cEGj^D| XXXV. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1991. MÁJUS 18., SZOMBAT Régi és új támogatások Már most sok a kérdőm Az abonyi önkormányzat képviselő-testülete rendele­tet készített az első lakás­hoz jutás, a lakásépítés és kamatadó-fizetés támogatá­sáról. Mint Varga Sáadorns jegyző tájékoztatásából ki­derült, a három lakossági támogatás közül két Lő tel­jesen új, a tanácsi rendszer működése idején csak la­kásépítés, -vásárlás és -fel­újításhoz kérhettek anyagi segítséget. Az önkormányzat költség­(CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) vetésében a három juttatás­ra fajtánként elkülönítve pénzelőirányzat szerepel. Ennek megfelelően az idén az első lakáshoz jutáshoz 4,6 milliót, a hitelkamat támogatásához 3 1 milliót használhatnak föl. A ré­gebben is ismert támogatás­ra a korábban folyósított hitelek visszafizetéséből be­folyt összegből nyújtanak fedezetet. Ez 1991-ben egy­millió forint. Az igény nagy, már a kihirdetése előtt mintegy 300 kérelem érkezett a pol­gármesteri hivatalhoz, s számuk növekedni fog, hi­szen a rendelettel most is­merkedhetnek meg az em­berek. Az első lakáshoz ju­tást eleddig az OTP támo­gatta. csak ez év január el­sejével került önkormány­zati hatáskörbe. Ilyen igényt azok nyújthatnak be, akik 1991. január 1-je után kaptak építési engedélyt és az említett időpont után ké­szült az adásvételi szerző­dés. Akik korábban nem él­tek ezzel a lehetőséggel, azok kérelmét, sajnos, az önkormányzat nem tudja elfogadni, az OTP-től kel­lett volna kérni. Az úgynevezett helyi tá­mogatást lakásépítésre, -vá­sárlásra és -felújításhoz kérhették. Az utóbbival kapcsolatban azonban tör­tént egy szigorítás, misze­rint felújításhoz csak élet­veszély elhárítása esetén adható, kölcsön, illetve tá­mogatás. Régebben csak felújítás szerepelt, ami igen big fogalom. Ezzel egyet­értett az a bizottság is, amely előzetesen a képvise­lő-testületi ülés előtt tár­gyalt az ügyről. A változást a gyakorlati élet kénysze­rítette ki. Kemény diónak látszik a hitelkamat-támogatás. Erre azok pályázhatnak, akik la­kásfelújításra. -építésre, -bővítésre kedvezményes, tehát 0—3,5 százalékig ter­jedő kamattal terhelt köl­csönt kaptak az OTP-től. A kérelmek elbírálása bi­zottsági hatáskörbe került. A népjóléti és szociális bi­zottság fog dönteni, kik kaphatnak ilyen rendelteté­sű segítséget. Mielőtt a tes­tület döntene, úgynevezett környezettanulmányt készí­tenek a kérelmezők laká­sán. Ugyanakkor egy adat­lap is készül, aminek adatai alapján átfogó képet kap­nak az igénylőről és család­járól. s ezzel együtt fény derül az igényjogosultságra. A módszer megkönnyíti a bizottsági döntést. A rendelet szerint támo­gatás adható annak az abo­nyi állandó lakosnak, aki­nek nettó jövedelme nem haladja meg a 2500 forintot. A környezettanulmány so­rán ugyanis számításba ve­szik az összes bevételeket és kiadásokat. Amennyiben az egy személyre jutó jö­vedelem az említett összeg­határ alatt van, az igénylő jogosult lesz a kamatadó­támogatásra. gy. L Úgyis annyi a szomorúság Örömöt lop a szivekbe A napokban a Bem Jó­zsef Műszaki Szakközépis­kola és Inari Szakmunkás­kénző Intézet klubtermében megnyílt Losonci Lilla fes­tőművész nagy sikerű kiál­lítása. A művésszel, ebből az alkalomból beszélget­tünk. □ Miként emlékszik az indíitatásra? — Már pici koromban szívesen vettem a kezembe ceruzát és papírt. Az álta­lam rajzolt babák és ruhá­ik voltak a legkedvesebb játékaim. Később az iskolá­ban egy-egy rajzórán — persze titokban — nemegy­szer öt-tíz osztálytársamnak készítettem el a munkáját. Ugyanis én pillanatok alatt elvégeztem a feladatot. Se­gítettem azoknak, akik ne­hezen boldogultak. A pad alatt adták tovább a sebté­ben „alkotott” vázát vagy kis tájképet. Viszont nem szerettem és nem is tudtam kézimunkázni, hímezni. Unalmasnak találtam, ahogy egy-egy virágot kel­lett varrogatni. A társaim cserébe megcsinálták he­lyettem. Az igazi megtisz­teltetés tizennégy éves ko­romban ért, amikor a du- naharaszti templom oltá­rára kértek festményeket tőlem. Ezek el is készültek. Kimondhatatlan örömöt je­lenteit számomra. □ Mit adott az otthon? — A szüleim végtelenül aranyosak voltak. Nem ál­lítottak fel korlátokat. Min­denben segítettek. Azt te­hettem, amihez kedvet éreztem. Korcsolyáztam, zongoráztam. Hatévesen el­kezdtem sakkozni. Később mindenféle ama'.őr viadalra meghívtak. Felnőtt fejjel, férjem ösztönzésére 1974- ben indultam egy országos versenyen. Annak ellenére, hogy első osztályú és minő­sített versenyzők vettek részt, amatőrként vala­mennyi ellenfelemet meg­vertem. s első lettem. A rendezők, Jenci és Verőczi mesterek kérték, hogy másnap utazzam el a ma­gvar csapat tagjaként Ve­nezuelába. N emet mond­tam. O Mi sodorta a festé­szethez? — Az érettségi elnök azt tanácsolta, kislány, soha ne hagyja abba a festést. Nem kellett engem biztatni. Szá­momra ez jelentette a szó­rakozást, időtöltést. Ám tu­datosan még ekkor sem ké­szültem a pályára. Olyany- nyira nem, hogy végül is a bölcsészkarra jelentkeztem, ahová első nekifutásra fel­vettek. - Tulajdonképpen szüleim se igen akarták, hogy festőművész légyek. Ügy gondolták, nehéz sors várna rám. Egyébként egyetemi hallgatóként • a népművészeti háziipar mo­dellezője voltam. Lényegé­ben a festészetet sose hagy­tam abba. A diplomám megszerzése'után egyre in­tenzívebben foglalkoztam vele. Közben díszleteket terveztem bábszínházak­nak, irodalmi színpadok­nak. Később portrékat, táj­képeket készítettem. n Amit induláskor ál- modoit a pályáról, ahhoz képest csalódott-e a fes­tészetben? — Egyáltalán nem. Ki merem mondani, hogy sok örömmel ajándékozott meg. Számos kiállításon vehet­tem részt. Elismerésekben részesültem. Budapesten több galéria tagja vagyok. Külföldi meghívásaim van­nak. Ha ezt tudom, nem te­szem le egy időre tizennégy évesen az ecsetet. □ Kudarcok nem is érték? — Bármilyen hihetetlenül hangzik, nem. Boldog em­ber vagyok. Számomra az alkotás nem fáradság és szenvedés, hanem öröm. És ezt szeretném képeimmel egy-egy kiállításon átadni. Bn is festhetnék nyomorék, vak kisgyerekeket s az élet nehéz, keserves oldalát örö­kíthetném meg. Én inkább a derűt választom. Úgyis annyi a szomorúság. Vala­mi örömöt szeretnék lopni az emberek szívébe. □ Képeiből a nyuga­lom, csend, szeretet árad. Ez a belső világa? — Igen. És igazán hiszek abban, hogy az emberek .alapvetően jók. S. köteles­ségünk — fia többet nem is — legalább egy valakit bol­doggá tenni. Hogyha más­képp nem, a képekkel. □ Mire készül? — Külföldi meghívások­nak. kell eleget tennem, Münchentől Párizsig. Film­felvételeim lesznek — egy már elkészült. Nem lesznek unalmas .óráim. F. F. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. © A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 6 Munka­társ: Rozgonyi István. 6 Postacím: Cegléd, Pf. 1®- 27<H. Telefax és telefon: (20) n-400. & Telex: 22­6353. 0 Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-től 12-lg, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-703.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom