Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

EKPQ-PÁ&TB PEST MEGYE

Bizonytalan reménykedők

A hét híre

HOMOK(I)

Miskolc fogadta a nemzetközi környezetvédelmi konferencia résztvevőit. • Győr adott otthont a IL keresztény kulturális fesztiválnak. • Veszprémben rendezték meg a Provinciális műalkotások elnevezésű nemzetközi tanácskozást. • Pécs volt a színhelye a háromnapos nemzetközi gyógypedagógiai kongresszusnak. • Könyvkiállítás nyílt Miskolcon, Tiltott gondolatok a polcokon címmel. O A hét híre az is, hogy az Izsáki Állami Gazdaságban került sor az alföldi borok versenyére.

Amióta szóba került, hogy Magyarország is beszállhat az 1995-ös világkiállítás megrendezésébe, az Expo körüli csatározások szinte mindennaposak. Az már ismeretes, hogy a fővárossal ellentétben a régiók közül Pest megye is az Expo mellett voksolt. Most kérdés, a kormányt mennyire befolyásolja az, hogy az ausztriai népszavazáson a nemmel válaszolók kerültek többségbe. Röpke közvéleménykutatásunk során arra voltunk kíváncsiak, a bécsiek döntése miként változtatta meg az Expóról kialakult álláspontokat.

KASSAI KÖBÉRT, az IPOSZ alelnöke, a Világkiállítási Fórum elnöke:

— A bécsi népszavazás nem befolyásolta a véleményemet, hiszen a világkiállítás megrendezésével kapcsolatos gazdaságossági számítások ugyanúgy érvényesek. Ha Bécs nem száll be az Expóba, akkor legalább nem kell másik kiállítással versengenünk, s nem kell attól tartanunk, hogy a tőke Ausztriába, s nem hozzánk vándorol. Számíthatunk arra is, hogy olyan Üzletemberek, akik eddig csak a bécsi vállalkozásokba akartaik befektetni, most átjönnek hozzánk, ha egyedül vállaljuk az Expót. Egyébként úgy gondolom, Ausztria még nem mondta ki az utolsó szót. Tény, hogy ők egészen másmilyen pozíciókból ítélik meg az eseményeket, nem ők alkarnak Európához csatlakozni, nem ők küzdenek nagymértékű munkanélküliséggel, s nem az Expóval akarják a tőkét becsalogatni országukba. Az biztos, hogy a népszava— Ezek szerint most kárpótlást is követelhetnének?

: — Igen. A meglévő vagyontömeg létrehozásában természetesen részt vettek azok, akik most régiekből kiválva, új szervezeteket alapítanak. Csakhogy a vagyon az egész tagságé, amiből a -kisebbség -számára meglehetősen nehéz, bármilyen hányadot kiszakítani.

— Azt hiszem, a központ falai között érlelt gondolatokat nem ismeri a tagság. Nem kellene kilépni a személytelenségből? Rendszeresebben találkozni, közvetlenebb kapcsolatokat tartani?

— Valóban. Csakhogy az apparátusokat gyakorlatilag szétverték. Nem a tehetségtelen lojálisok hiányoznak, hanem a képzett szakértők. Őket a munkaadóktól függetlenítve el kellene tartani, de csak akkor független egy szervezet, ha anyagilag is azzá válik.

— Ha viszont valakik szétverték az apparátust, akkor ezt meg is tehették, ön beszélt arról, hogy a hatalom, mely nálunk nagyrészben tulajdonos is, nem érdekelt abban, hogy ellenzékei számát gyarapítsa. Egyáltalán elkerülhető a külső nyomás, valamiféle pártirányítás?

A HATALOM ÉRDEKE

— A munkavállalói szövetségek ma a politikától való függetlenségüket hangoztatják. A pártokkal laza a kapcsolat, de szerintem politikamentes szak- szervezet hosszabb távon bem létezik. Mint ahogy ellenzékiek sem vagyunk, csupán a dolgozók véleményét fejezzük ki. E kontroli-funkcióra borzasztóan nagy szükség lenne.

zás után itthon még nehezebb lesz elfogadtatni a világkiállítás gondolatát.

OLÄII LÁSZLÓ, a Pest Megyei Kereskedők Szövetségének titkára:

— A bécsi döntés után sem mondhatunk mást, mint annak előtte. Az egész országnak és Pest megyének is jót tenne az Expo. Fejlődhetne az infrastruktúra, új munkahelyek létesülnének, megindulna a tőkemozgás. Mi, kereskedők érezzük csak igazán, menynyire panganak az üzletek. Ha enyhülne a munkanélküliség, az embereknek is több pénzük lenne vásárlásra. Ha az osztrák kormány is nemet mond, nem tudná mi lesz, kétséges, hogy egyedül is képesek lén- nénik-e az Expo megrendezésére.

TERHES LAJOS, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:

— Egyetértünk a Magyar Gazdasági Kamara álláspontjával, s vállalkozásbarát lévén, mi is az Expo mellett állunk. Az osztrák kormány még hozhat a népszavazással ellentétes döntést, kérdés, hogy a politikai vagy a gazdasági szempontokat tartják-c elsődlegesnek. Tagadhatatlanul nehezebb helyzetbe kerülnénk, ha Bécs kiszállna, de ez, mint mondtam, szerintem még nem végleges. Mi addig is reménykedünk. Kamaránk, az Idegenforgalmi Szálloda és Vendéglátóipari Szakmai Szövetséggel karöltve Pest megyében egy, felmérést végez, melyek azok a helyek, amelyek idegenforgalmi hasznosításra alkalmasak.

Az atomizálódásban szerepet játszik, hogy egyes pártok, saját képükre próbálják formálni az új szak- szervezeteket. Később, mint Nyugaton, feltehetőleg itt is kialakul a politikai liberá- lis-konzervatív, másik oldalon a baloldali irányzat. Akkor majd mindenki dönthet, melyiket fogadja el. Most viszont szétforgácsoljuk az erőinket. Bár tény, hogy a szolidaritás igénye is egyre erősödik.

— Hány szakszervezet képviseli például a szakmabelieket?

— A 117 ezer főnyi aktív vasutasból 107 ezer a mi tagunk. Tízezren sehová sem, vagy más szakszervezethez tartoznak. A mozdonyvezetők szakszervezetéhez, mely a mi tagozatunk volt, s házon belüli csatározások után vált ki, ötezren csatlakoztak. Kétéves a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, kétezer taggal. A budapesti MÁV Kórházban, a Miskolci Vasútigazgatóságon szerveződött még két kis szakszervezet. Két munkás- tanács a kecskeméti állomáson. Az egyik 100, a másik 30 taggal. Ezen kívül van még a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége, amely a már említett VDSZ-ből szakadt ki 250 dolgozóyal. A Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete a korábban létezett és államosított szervezet újraélesztéseként jött létre, s a MÁV-nál egy tagcsoportot működtet.

Látható, hogy nem a célszerűség, hanem az esetlegesség, érzelmi okok, vagy felülről szervezés következtében létrejött szervezetekről van szó — vonta le a következtetést Papp Pál, az egyik legnagyobb magyar szakszervezet elnöke.

Kovács T. István

DK. HORVÁTH OLGA, a

a budaörsi polgármesteri hivatal jegyzője:

— Nem a magam, a képviselő-testületi tagok nevében beszélek. Nálunk ismert, hogy a többség szeretné, ha lenne Expo. Ügy vélik, a főváros közelsége Budaörsre is vónzaná a külföldi vállalkozókat. Ha Bécs nemet mond, mi, magyarok egyedül aligha tudjuk megrendezni a világkiállítást. Persze ezek csak találgatások, hiszen Ausztriában és nálunk is az Országgyűlés mondja ki az utolsó szót, s a döntésnek alá kell vetni magunkat.

II. É.

A háromnapos nemzetközi konferencián hazánkban tartózkodó Európa Tanácstagok közül mintegy százan tegnap délelőtt ellátogattak Nagymarosra, ahol megtekintették a vízlépcsőépítkezést, majd első látogatói voltaic a művelődési házban ma nyíló „A mi világunk a szeretet’’ országos gyermekrajzpályázat kiállításának.

A vendégeket a kiállítóterembén Ormándy József polgármester köszöntötte, s röviden ismertette a nagyközség történelmét az Árpád-kórtól egészen napjainkig, beszélt a vízlépcsőről, annak ma is érezhető ter- heiről. A küldöttségben lévő hölgyeket virággal köszöntötték. Thomas Fon- tdine-nek, a nem kormányzati szervekkel foglalkozó összekötő bizottság elnök asszonyának, Eicher Barnard belga képviselőnek, az

Megemelték a gépkocsi- átalánydíjat

Saját személygépkocsi hivatalos célú használata esetén a jövőben 6,50 Ft/km összeget kell költségtérítésként kifizetni az eddigi 4 forint helyett. Ehhez az összeghez jön még a járműtípusonként eltérő üzemanyagnorma ellenértéke.

Ha a saját gépkocsi a munkaviszony létesítésének előfeltétele, akkor költség- térítésként 7,20 Ft/km ősz- szeget kell fizetnie a munkáltatónak az üzemanyagnormán felül.

A Magyar Közlöny 51. számában megjelent rendelet a kihirdetés napján életbe lépett.

ET belga delegációja vezetőjének és Sámsondi Kiss Györgynek, a dunai vízlépcső kormánybiztosának a Nagymarosért emlékérmet adományozták.

A fogadtatást a delegáció nevében Eicher Bernard köszönte meg. — Jártunk kint nz önök megrongált és nagyon elszomorító környezetében — mondta a képviselő. — Biztos vagyok benne, hogy országukban óriásit léptek előre, hiszen az Európa Tanács — amelynek Magyarország is tagja lett — itt tartja a közeljövőben közgyűlését. Meg vagyok győződve, közülünk sokan visszatérnek ide majd a nyáron turistaként, látogatóba. Megértjük bajaikat, de reméljük, amikor nyáron kisüt a nap, a „felhők” is oszladozni kezdenek.

Leszólták, szidták _ it_

ták.. A hegyi, hegységi borokkal szemben ez volt a sorsa a homokon termetteknek. Ma sem sokkal különb ez a sors. Nagy úr az előítélet! Ennek az előítéletnek is része van benne, hogy míg a nyolcvanas évek elején a megyéből 14 millió liter hordósbort adtak ki a feldolgozóüzemek, napjainkra ez a mennyiség az említettnek az egytizede. Ami drámai mértékű csökkenés. Akkor végképp az, ha tudjuk, az 1908-as ösz- szeírás szerint Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye 221 települése közül mindössze hét olyan akadt, ahol nem foglalkoztak szőlőműveléssel.

Nagy hagyományú mezőgazdasági kultúráról van szó tehát, sok-sok évszázados múlttal. Az Árpád-házi királyok korából származó okleveles feljegyzésekből megtudható, kiterjedt és virágzó szőlőskertek voltak fellelhetők nemcsak a budai, a szentendrei hegyvidéken, hanem végig a Duna mentén is, s az alföldi homokon úgyszintén. A dicső múlthoz mérten eléggé ha- lovány a jelen. Igaz ugyan, hogy Búcs-Kiskun és Heves megyék után Pest megye ma is a harmadik a szőlőtermelők — a leszüretelt mennyiség alapján felállított — rangsorában, ám ezzel együtt is hatezer hektárnál nagyobb szőlőterület tűnt el a megye mezőgazdasági térképéről a legutóbbi évtizedben. Ennek nagyobb része a homoki ültetvényekre jutott. Oda, holott ismeretes, azon a homokon mást, elfogadható haszon reményében, aligha lehet termelni. Csakhogy! A szőlő, a bor hozta elfogadható haszon is úgy töppedt össze, mint mazsolává lesz a duzzadó szőlőszem. Mára a legtöbb helyen a haszon, a jövedelem helyett a bizonytalanság, a ráfizetés a sok-sok munka hozama.

Schams Ferenc, 1832-ben megjelent Magyar bortermelés című könyvében a többi között olyan kiváló nedűket említ, mint a ve- csési, a szadai, a csömöri borokat, természetesen a hegyvidékiek mellett. Aa akkor akóra (egy akó 56 liter) mért itókából a későbbiekben olyanoknak a nevél ismerhetjük meg, mint a dunaharaszti cabernet, a nagykőrösi fehér, a zsámbé- ki muskotály, a tápiógyör- gyei vörös, a ceglédi fehér, vörös, a veresegyházi riz- ling, a budaörsi • burgundi, mézes ...

Nem tudni, a megyében ma magánkézben levő hétezer hektár szőlő (az összes terület kétharmada ez) papíron levő és tényleges állapota között eltérés van-e, s ha igen, mekkora. Tény, hogy a leggyengébb évben is 100 ezer hektoliter feletti a megyében a felvásárolt bormennyiség, a jobb esztendőkben viszont ennek a háromszorosa sem ritkaság. Tudós elődünk, Pázmány Péter, 1613-ban Pozsonyban kiadott munkájában, az Isteni igazságra vezérlő kalauz lapjain azt írta: „Büdös bornak nagy cégért szoktak emelni”. Ha akkor ismeretes volt a „büdös bor” veszedelme — valóságos meg átvitt értelemben egyaránt —, akkor ma sincsen különbül. Tavaly 1,3 millió hektoliter volt a borfelvásárlás teljes mennyisége az országban. A szőlő lelkét viszont csupán 55 százalékkal magasabb áron vették át a termelőktől a felvásárlók, mint az évtized elején, s ez az emelkedés korántsem ellensúlyozta a termelési költségek növekedését. A homokon is, a hegyvidéken is egyre savanyúbb lett a szőlőtermelés ...

0r tőkön szomjasaknak szép emlék lehet, hogy egy liter asztali borért (ezt adhatja tömegesen a homok) 1970-ben 16,50-et kellett fizetniük. Tíz év múlva 29,10-et, újabb évtized elteltével pedig, azaz tavaly 49,50-et... Csoda-e, ha a megyében a legutóbbi egy évtizedben a korábbinak a felére csökkent a borok kiskereskedelmi forgalma? Persze, azért egy év alatt így is elfogy 8 millió liter! Az országban meg annyi, hogy 11,2 milliárd forintot kellett(?) a pénztáraknál leszurkolni érte. Szinte pontosan annyit, amennyit elköltöttünk — tejre...

Mészáros Oltó

*: '^£íűao 3

Árva lelkek

gyámjai

Vasárnap reggel nyolc órakor a fóti négytornyú templomban ünnepélyes lesz a nagymise. Jobbanr mint máskor. Huszonnyolc gyermek frissen vasalt fehér blú- zocskában megteszi a Krisztushoz való tartozás első lépését: megkeresztelkedik. Igaz, nem a szülök tartják őket a keresztvíz alá, nehéz is lenne az. Nemcsak azért, mert az állam go-.idjaira bízott gyerekekről van szó, hanem azért is, mert ők már túl vannak az ölbe kapható koron, hat és tizennégy év közöttiek.

Ennek a huszonnyolc gyereknek, a gyermekvárosi társaikhoz hasonlóan az állam viseli a gondját. Enni adnak nekik, laknak, tanulnak, s olykor csurran-csöppen valami a gondozók-nevelők szeretetéből is. Csak a lelkűk volt árva, amíg a rendszer- váltás egyik vívmányaként nem szánhattak értük harcba az egyházak. Foton négy felekezet, a római katolikus, az evangélikus, a református és a baptista vette védőszárnyai alá az addig hitetlenségre kárhoztatott pártállami gondozottak lelkét. A gyerekeket a keresztlevelek alapján és a keresztényi testvériség jegyében osztják föl: A szülők felekezeti hovatartozása vitán fölül döntő, ha azonban a származást — mármint a szülők vallásosságát, esetleg egyszeri keresztelkedését — nem lehet kideríteni, akkor a szabadpiaci törvények szerint indulnak a hittérítők a nemes harcba: győzzön a jobbik az árva lelkek meghódításában. És mi sem természetesebb, mint hogy egy hatéves vagy éppen tizenkét éves gyerek választani tudjon ugyanazon isten református vagy baptista megjelenése között.

Sebők Sándor fóti káplán szerint — ö kereszteli katolikus hitre a vasárnapiakat — már hatéves kortól képesek a gyerekek arra, hegy ezt eldöntsék. Igaz, sok segítséget kapnak, hiszen óvodás kortól kezdve okítják őket a hittanra. S ez elegendő arra,

II. E.

hogy a betűk, a számok rejtélyes világával éppen csak kacérkodó lurkók maguk kérjék a krisztusi ut első szentségét. Mert a keresztelés szigorúan önkéntes.

Ugyanilyen önkéntes alapon léptünk be mi is annak idején a kisdobosok vidám táborába, aztán kellő előkészítés után mint a mókusok kúsztunk egyre följebb a mozgalmi létrán egészen a párttagságig. Önként és dalolva hódoltunk a materialista ateizmusnak, mert az a rendszer sem hagyta parlagon heverni a kollektív gyámságra szoruló árva lelkeket. A fóti gyerekváros évről évre színpompásabb úttörőava- tások helyszíne volt. Szóltak a mozgalmi indulók, dalolt a vidám gyereksereg. Fölcseperedve szavuk sem lehet neveltetésükre, bizonyára remekül beilleszkedtek a társadalomba. Amely most bizton építhet a hajdani kis úttörőkre, KISZ-tagokra. Talán éppen közülük kerülnek ki a mai kereszt- szülők.

Vasárnap a harangok zúgnak majd, zsoltárok zengenek a kollektív keresztszülők ajkáról, akik az egyedül üdvözítő útra vezetik kézen fogva az ünneplőbe öltözött gyerekeket. S a keresztényi erkölcsöknek megfelelően továbbra sem hagyják magukra az árva lelkeket, vezetik őket az első áldozás, a bérmálás állomásaira, hogy egyre aktívabban, egyre tudatosabban kapcsolódhassanak a keresztényi életbe.

S imigyen fölcseperedvén, a társadalom bizton számíthat rájuk. Ök azok, akik már vérbeli demokraták lesznek, akik ismerik a lehetőségek mindegyikét, akik képesek lesznek a választásra, a mérlegelésre, akik szabadon, testi-lelki kényszertől gúzsba nem kötve élhetik az életet. Őket már nem nyomorítja meg a gyerekkoruk, ők nem mondhatják majd magukról, hogy a világnézetüket rájuk kényszerítették, hogy a múltjukat helyettük írták, ők nem szabadkozhatnak a neveltetésük miatt. Hiszen szabad országban nőttek föl, ahol minden ember szabadon születik, egyenlő joga és méltósága van. És ahol hagyták emberi jogaival élni, már gyerekember korában is.

Rábízván azt, hogy fölnőtt fejjel, érett lélekkel és nyílt értelemmel döntsön arról, akar-e, s miben akar hinni.

— jakubovits —

Vendégek az Európa Tanácstól

A nagymarosi vízlépcsőnél