Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-03 / 102. szám

Kulturális napok Idén május végén 13. alkalommal látogathatunk el az ócsai kulturális na­pokra. A szűkös anyagi le­hetőségek miatt először csak egy bensőséges szüle­tésnapi ünnepséget terve­zett az egy éve működő Egressy Gábor Szabadidő Központ, de a nagy érdek­lődésre való tekintettel a születésnap „kulturális na­pokká” bővült. Már csak azt kellett ki­találni. miből fedezzék a költségeket. Úgy gondol­ták. helyi szponzorokat keresnek, végig is jártak már jó néhány kft.-t, boltot, vendéglőt, jelentkező is bőven akadt. A támogatók sorába hamarosan belépett az önkormányzat, nemcsak pénzt, hanem szervezési segítséget is ajánlva. A kis­iparosok és az önkormány­zat támogatásával elkerül­hető. hogy veszteséges le­gyen ez a nagy múltú vál­lalkozás. A végleges program ösz- szeállítása még tart. Any- nyit már biztosan tudunk, hogy május 30-án, pénte­ken este hétkor egy kiállí­tásmegnyitóval és egy di­xielandkoncerttel kezdődik az ócsai kulturális napok eseménysorozata, június el­sején pedig utcabál lesz. A szervezők igyekeztek minél több igénynek ele­get tenni. Lesz.citera- és bábműsor, karatebemutató, birkózás, valamint kispá­lyás foci-bajnokság. A fia­talok nagy örömére meg­hívták a Moho Sapiens együttest, az idősebbeknek kabaréműsorral kedves­kednek. Az első ócsai kulturális napok megrendezése óta nagyot változott a világ. Sajnos — egyelőre — inkább hátrányára. A közlekedés romlott, az utazási költsé­gek emelkedtek, a benzin áráról jobb nem is beszél­ni. Autó nélkül viszont kimaradhatunk jó néhány érdekes programból, a vas­úti menetrend ugyanis nem teszi lehetővé az es­ti műsorokon való rész­vételt. OCSAN I. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1991. MÁJUS 3., PÉNTEK D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZEKDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Negyvenezren a megnyitón Pia« a község peremén Terepszínű kommandósruhások állnak az úiszélen, csak a beavatottak tudják, hogy a polgárőrséghez tar­toznak. Fáradtak, de azért próbálnak úrrá lenni a hely­zeten. Nem könnyű. Az egyre érkező, dudáló, motort bőgctő autóáradat a háborús filmek evakuációs képso­rait idézik. — Jó, hogy hallgattam magára — mondom a pol­gármesternek. Még a hang­szórós, megkülönböztető jellel ellátott terepjáró ko­csival is csak lépésben tu­dunk haladni. Egy Trabant becsúszott az árokba. A tu­laj óbégatva kering mellet­te. Nyilván tudatában van a helyzetnek: nincs az a pénz, amiért egy épeszű vontató-emelős bejöjjön ebbe a káoszba. Az egyik kanyarban a polgárőrség parancsnoka, Régner Tibor egyezkedik két lengyellel, a polyákok hangosan méltatlankodnak, amiért a megszokott he­lyükről, a sportpályáról el­űzték őket. Régner fárad­tan legyint és felnéz az ég­re. Mintha a nap állásából az időt akarná megtudni. Vasárnap délelőtt van, 10 óra. És ő szombaton reg­gel 8-kor lépett szolgálat­ba. — Még tarts ki egy ki­csit — biztatja a polgár- mester. — Ez sem megy ma este a masszázsszalon­ba — mondja félig tréfá­Szét kér az olvasó De mi van most? Nagy várakozás követte Pakonyon az önkormány­zati választásokat. A vá­lasztók gyökeres változáso­kat reméltek, többek között azt, hogy a nagy döntések előtt kikérik a lakosság véleményét is. Joggal vár­ták, hisz a jelenlegi képvi­selők pont ezt ígérték a megválasztásuk előtt, vagy éppen azért ostorozták a volt tanácsbeli elődöket, mert azok mellőzték a nyil­vánosságot az ügyek rende­zésénél. No de mi van most? A helyzet még rosszabb. A jelentős döntéseket zárt aj­tók mögött hozzák! Igaz, volt nyílt ülés is. Amolyan „színházi est”. Az ülés előtt zárt körben már megvitat­ták, el is döntötték, hogy mi lesz a kérdéses ügyben a megoldás. A közvélemény ilyen „meghallgatása” nem tekinthető demokratikus formának. Az önök újságjában meg­jelent egy cikk „Felsöpa­kony önálló” címmel. A cikkre csak azt mondhat­juk: nem olyan szép az a menyasszony, ahogy megír­ták. De legalább a község lakossága megtudta, hogy D AB A SÍ HÍRLAP Vezető munkatárs: Manila Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. az. 144«. Telefon: 138-3399/283 0 Rúpián mit döntöttek a feje fe­lett, a megkérdezése nél­kül. A képviselő-testület olyan biztos abban, hogy a nitrátmentes, tiszta, egész­séges ivóvíz helyett fonto­sabb egy emeletes új köz­ségházát emelni? Erre a tervre csak egy lehet a vá­lasz: GIGANTOMÁNIA. Erre a nagyzolásra a szo­ciális gondozottaktól, a fia­talok lakástámogatásától vonják el a pénzt. Na meg a pedagógusoktól, akiknek a kormány által átutalt fi­zetésemelését rövidítették meg. Gyáion és a környező falvakban mindenütt meg­adták, itt nem. (A szerkesz­tő megjegyzése: Dabason se kapta meg mindenki.) Mindezeket elmondhattuk volna, de hol és mikor? A képviselő-testület csak ar­ról ha jlandó tárgyalni, ami­ről akar. Ez a cenzúra egyik formája. Ügy gondo­lom, a közéleti nyilvános- ság alatt mást kell érteni. És a demokrácia alatt is. Ügy látszik, erre Pakonyon még várni kell. A hivatkozásuk tárgyát képező cikkben az is benne van, létezik Pakonyon egy 147 tagú érdek-képviseleti kör. Létezett. Ügy tűnik, csak addig volt rá szükség, amíg az önkormánvzat megszerezte a hatalmat. Azóta nincs, a választás óta egyetlenegyszer sem hívták össze a tagokat. Nyilván, mert kellemetlen lett volna. Szeretnénk erre is választ kopni, s ha lehet, a rngv nyilvánosság előtt, a Pest Megyei Hírlapban Szabó Teltén felsönakonyi lakos san már nekem, amikor továbbhajtunk. Befarolunk az Erdősor utcába, a Jálics-dombra. Dombnak ugyan nem domb, csak vakondtúrás, de innen belátni az új gyáli KGST- piacot. Ha nem látnám, nem hinném. Olyan, mint Attila kocsitábora lehetett a catalaunumi síkságon. Csak akkor 451-et írtak, most meg 1991-et. Bár nem vagyok meggyőződve, hogy ott, akkor nem nagyobb volt a rend. — Erre a legvadabb ál­maimban sem gondoltam — ismeri be Gyimesi István sóhajtva. — Ez elképesztő! A tervek szerint 44 ezer négyzetméter területet je­löltünk ki a piacnak. Reg­gel felmérést végeztünk. Nagyjából 100 ezer négy­zetméterre saccoljuk, amit a piacosok és a parkolás elfoglalt. Szombat estig kétezer kocsi állt be par­kolni, most minimum öt­ezren vannak. Csak lengyel autóbuszt húszat számol­tam. Szorozza be negyven utassal. Az autókat is be lehet átlag hárommal. A Gy jelzésű és a 94-es kék buszokat magára bízom. Tippeljen. Gyáion van öt­ezer ház. Házanként ketten biztosan eljöttek. Ha nem másért, kíváncsiságból. Hány ember ez eddig, ki tudja számolni? Nem számolok, a tömeg nagyságából próbálok kö­vetkeztetni. Legalább 40 ezer ember hullámzik, táb­lából, bukdácsol, ordíto­zik, alkudozik, hamburgert fal, kávét szürcsöl, fagylal­tot nyal, s még ki tudja, mi mindent művel a roppant nagy placcon. A népvándorlásból kijut a környező utcáknak is. Ed­dig a sportpálya környékiek szidták a piacot meg a községatyákat, most az egy­kori Jálics-kastély elhor­dott köveiből épített házak lakói lamentálnak, egy él- tesebb hölgy istenlováz.ik. — Azért adtam el a háza­mat Pesten, azért költöz­tem Gyálra, hogy jó leve­gőn, csendben éljek. Ma­ga aztán befűtött nekünk ezzel a csőcselékkel! — mondja Gyimesi Istvánnak. Mindenki kedvére nem lehet tenni, az Erdősor ut­cát és a Jálics-dombot mindenesetre jobban el le­het szeparálni a piactól, mint lehetett bent, a köz­ségközpontban. Én csupán egyet nem értek. Miért pont Gyáion alakult ki ez a ké­tes hírű perzsavásár, miért nem Vecsést, Maglódot, Bu­daörsöt, Budakeszit vagy a többi agglomerációs tele­pülést nézte ki handlégóc- nak a „szocturizmus”? Jó­szerével egyik sincs távo­labb a fővárostól, s a kék busz is kijár majd mind­egyikbe. A körutat egy kis kité­rővel fejezzük be, elme­gyünk a régi piachoz. Ezt a részt a rendőrség tartja szemmel, a szokottnál több rendőrt látni, s több járőr­kocsi ingázik a Nagykőrösi és a Pesti úton. A sport­pályapiac akár «gy hold­béli táj, üres és kihalt. A főkapun lakat, s egy mun­kagép is pont a bejárat előtt nyiffant ki „véletle­nül”, avagy a biztonság okából. Talán még annyit az ese­ményről: a piacköltöztetés nagy megrendülés, botrány, verekedés és más rendza­varások nélkül zajlott le, ami a rendezők munkáját dicséri. (mat ula) Véradás felmondólevéllel Egy-két éve azt tapasztaljuk, mintha a véradás már csak a Vöröskeresztnek lenne fontos. Tavaly egy gyári véradás alkalmával az egyik munkahelyi vezető azt mondta, ő minden véradót kirúgna az állásából, meri ez csak ürügy a lógásra. Ö maga feltehetően nem szorult még vérátömlesztésre. Csak ürügy a lógásra? Bartos Sándornétól, a dabasi Vöröskereszt titká­rától a helyi állapotokról érdeklődöm. — Valóban nehezebb megszervezni a munkahelyi véradásokat. Sokkal több időt és energiát igényel. Régen egy telefonbeszélge­tés is elég volt, most több­ször jelentkezünk szemé­lyesen, hogy meggyőzzük a vezetőket. Nem panaszkod­hatok. mert az elmúlt hé­ten két sikeres véradást bo­nyolítottunk le. Az elsőt a megszűnő bugyi telefon­gyárban,” ahol a vezetők le akarlak beszélni, mondván, a dolgozóknak kisebb gond­juk is nagyobb annál, mint hogy felmondólevéllel a zsebükben vért adjanak. Azt fogják mondani — vélték a vezetők —, hogy ha velük nem törődik senki, ők miért törődjenek má­sokkal. Hát nem így tör­tént! A vártnál még többen is jöttek. Míg tavaly ilyen­kor nyolcvanan adtak itt vért, most kilencvennégyen. A helyi Vöröskereszt egy- egy szál szegfűvel köszön­tötte őket búcsúzóul. — Hol szerveznék a má­sik véradást? — A gyáli téeszben. A téesz vezetői hozzájárultak ugyan, de nem jósoltak sok sikert az akciónak. Mégis a vártnál itt is többen jöt­ték, százegy véradónk volt. — A munkahelyek ellen­állása miatt solcan áttértek a lakóhelyeken való szer­vezésre. önök próbálkoz­nak hasonlóval? — Természetesen. Most szervezem éppen Pusztava- cson és Örkényben. — A véradásokon kívül milyen akciókban vesznek részt? — Rendszeresen osztunk élelmiszert és ruhát a rá­szorulóknak. Pénzzel is tu­dunk segíteni, hogy egy-két példát mondjak, nemrég egy felsőpakonyi bácsi hal­lókészülékének árához já­rultunk hozzá, a vöröske­resztes tanárok jelzése alapján pedig támogatjuk a nehéz anyagi körülmények között élő gyerekek nyári táboroztatását. — ön nap mint nap kénytelen megtapasztalni a szegénységet. I-át-e válto­zást az elmúlt évekhez ké­pest? — Egyre tragikusabb az elszegényedés. Most ugyan még mindenütt van egy kis tartalék, de az év második felében igen nagy gondok­nak nézünk elébe. Az a rettenetes, amikor olyasmit kérnek tőlünk, amit nem áll módunkban teljesíteni, mint a lakás vagy a tüzelő. — Hogyan segíthetnének önöknek a „tehetősebbek”? Ruhagyűjtéssel vagy egyéb adományokkal? — Az a problémánk, hogy nincs elég helyünk, őszig, kaptunk egy kis he­lyiséget a szakmunkáskép­zőben. De utána megszűnik a raktározási lehetőségünk, nem lesz hol összegyűjte­nünk, tárolnunk az adomá­nyokat. (pachner) Aki figyel, aki segít Humánus gyerekház Dr. Bodó Ágnes, a daba­si rendelőintézet főorvosa, és Szanka Ferencnc, a mű­velődési osztály vezetője nagyszabású terv megvaló­sításába fogott. Egy-egy gyógypedagógus, és más gyerekszerető, gyerekekhez értő szakember bevonásá­val szeretnék létrehozni a dabasi gyerekházat. E „ház” inkább szervezet, -nincs külön épülete, egye­lőre a bölcsődében és a gyerekkönyvtárban kap he­lyet. Célja, hogy kezdő édes­anyák és problémás gyere­kek találjanak is segítőtár­sakat. Ahogy egy plakátter­vezeten olvashatjuk: „min­den délután 3-tól 6-ig ta­lálkozhat azzal, aki meg­hallgatja, aki szívesen fo­gadja, aki rá figyel, aki se­gít”. Szanka P'erencné szerint a humánum, egymás meg­értése, megbecsülése min­dig nagy hajtóerő, de ebben a nehéz, átmeneti időben különösen szükséges. A nehezen kezelhető, ve­szélyeztetett gyerekeknek különféle programokat szer­veznek a jövőben, aki ked­vet érez hozzá, kocoghat, focizhat, kirándulásokon vehet részt. er-ed A forduló rangadóján döntetlen eredmény szüle­tett. Egyébként a forduló a vendégcsapatok sikerét hoz­ta. Inárcs—Dabas ÉKÜ 3-3 (3-D. Inárcs: 500 néző. Vezet­te: Mészáros (Kotán M., Ze- len J.). Inárcs: Bodó — Svarcz B., Kurucz, Misák — Májer, Ónodi, Tulecz — Babinszki, Svarcz A., Bennárik, For- czek. Cserék: Horny ák, Kmetyó és Csinos. Edző: Kaldanecker Márton. Dabas ÉKÜ: Molnár — Bálint, Gáspár, Liszkai, Mráz — Gomola, Szlama, Horváth J. — Kovács J„ Kovács F., A-ndristyák. Cserék: Fehér S., Pazsitifca, Horváth Z. Edző: Gugyerás Sándor. Mindkét csapat ideges hangulatban készülődött a találkozóra. A mérkőzés elején mind a két csapat felmérte ellenfelét, és a 13. percben egy dabasi támadás után Kovács F. éles szögből vezetést szerzett. Feljöttek a hazaiak, és a 27. percben Mráz G. szabálytalanul sze­relte Babinszkit a 16-oson belül, a megítélt büntetőt Forczek a bal alsó sarokba Labdarúgás Döntetlen lőtte. 1-1. A hazaiak lendü­letben maradtak, és a 33. percben Forczek, Svarcz A. összjáték után az utóbbi lőtt gólt. 2-1. A II. félidő 10. percében újabb inárcsi akciógól, Ba­binszki révén 3-1. A gól után a hazaiak körülmé- nyeskedtek, és védelmi hiba után szépít Kovács J. 3-2. A vendégeiket a gól felhoz­ta, és a 72. percben Gomo­la beadását Kovács J. rúg­ta a hálóba. 3-3. A hazai csapat 3-1-es ve­zetés után lelassított, amit a vendégek jól kihasználtak, és megérdemelten vitték el az egyik pontot. Jó: Kurucz, Májer és Babinszki, ill. Szlama, Gomola és Ko­vács J. Gyál—Felsöpakony 2-0 (0-0). Felsöpakony. 100 néző. Vezette: Jeszenszki (Esz- tári. Szűcs). A felsőpako- nyi-ak uralták a mérkőzés rangadón java részét, de a helyzete­ket nem tudták belőni. A gyáli csapat lelkes játékot mutatott, és két ellentáma­dásból gólt ért el. Gól: Csiklya és Tar. Jó: Szabó J. (a mezőny legjobbja) és az egész csapat, ill. Kálvin F., Antal és Beláz. Tatárszentgyörgy—Ócsa 1-3 (0-1). Tatárszentgyörgy, 100 né­ző. Vezette: Kotán S. A ta- társzentgyörgyi csapat jól •játszott az első félidőben, de a góllövéssel hadilábon állt. Védelmi hibából fejes góllal szerzett vezetést az Öcsa. Előnyüket 11-esből és akciógóllal növelték a má­sodik félidőben. A 85. perc­ben szépítettek a hazaiak. Gól: Kajdácsi, ill. Kábái, Sziráki (U-esból) és Ko­vács. Jó: Kajdácsi, Tokics és Zelenka, ill. Kábái, Kovács.- Alsónémedi—Táborfalva 1-1 (1-2). 2 53-11 27 1 36-12 27 6 25-23 19 6 18-18 16 7 19-2« 15 Alsónémedi. Vezette: Si­mon (Kiss, Kocsis). A mér­kőzésről nem kaptunk bő­vebb információt. 1. Inárcs 13 1 2. Dabas ÉKÜ 12 3 3. Táborfalva 9 1 4. öcsa 6 4 5. Gyál S 3 Ifjúsági eredmények Inárcs—Dabas ÉKÜ 0-7, Alsónémedi—Táborfalva 4-0, Gyál—Felsöpakony 0-1. Az ifirangadót a feisőpa- konyi csapat megérdemel­ten nyerte meg. Az ifitabella élmezőnye 1. F.-pakony 13 10 — 3 34-14 2fl 2. Gyál 14 8 2 4 44-15 1* 3. Dabas EKÜ 14 7 2 5 30-2« 1« .Serdülőeredmények: Ör­kény—Dabas ÉKÜ 3-1, Ka- kucs—Üjlengyel 12-0, Dabas SE—Inárcs 2-0, Bugyi— Üjhartyán 3-0. Hétvégi labdarúgás Szombat 15 és 17 óra. Gyál—Öcsa (Felsőpako- nyon). Serdülőmérközések, 17.00: Örkény—Újlengyel, Dabas SE—Kakucs, Dabasi ÉKÜ— Bugyi, Hernád—Inárcs. Vasárnap 15 és 17: Alsó­némedi—Dabas ÉKÜ, Inárcs—Felsöpakony, 17: Tatárszentgyörgy—Tábor­falva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom