Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
Alilyen a szociális háttér? Sok a gyerek, de lesz helyük l ÉTFOLYAM, 87. SZÁM 1991. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK D U KAJA J maiiig S^EiNlEtNDKEI-SZlGET • CSEPEL-SZ1GE X • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZERTMIKLÓS • FŐT • GOD Ezen is múlik a jövő Szolgálni és szolgáltatni A kultúrára, a közművelődésre fordított forintok többszörösen megtérülnek — igaz, nem azonnal, s nem mindig mérhetően. Sokan ezért úgy vélekednek, hogy nem érdemes a holnapra, célszerűbb a mára gondolni, s a pénzt gyorsan megtérülő, forintokat hozó célokra fordítani. A könnyű le- • mondásnak, a rövidlátó ítéletnek azonban ára van — a művelődéstől elvont minden fillér i nagy veszteségeket okozhat. iMert műveltség és tudás nélkül ! bezárulnak a fejlődés kapui. i Súlyos elvi és mindennapi gyakorlatot is befolyásoló dilemmák között működnek — nemritkán vegetálnak — a művelődési házak; érezve a pénzhiányt, ugyanakkor tisztán látva hivatásukat a mai világban, s bizony nehezen találnak kiutat. A ráckevei Ács Károly Művelődési Ház vezetői sincsenek könnyű helyzetben, ők azonban a felújított házukban új szellemben dolgoznak, új szolgáltatásokat adnak. Azt i vallják, ők vannak a kö- i zönségért, és nem fordítva. Persze az átépített és felújított ház már alkalmas az új elgondolások megvalósítására. Meghitt, kisméretű termeiben otthonra találtak a szakkörök, tanfolyamok és egyesületek, jelenleg huszonnégy ilyen kis csoport működik a házban. A bélyeggyűjtőktől a nagycsaládosokig. a nyugdíjasoktól a gyerekekig és az ifjúsági klubig sok mindennek van itt helye, minden korosztály résszvételére számítanak, rétegigényeket elégítenek ki. Ugyanakkor — térítés ellenében — a helyiségeket is lehet bérelni, s az ily módon — a művelődési tevékenységtől idegen célokra — kasszírozott ösz- szegből támogatják az értékes kulturális munkát. Vagyis megpróbálnak egy vállalkozáscentrikus szemléletet követni, s pénzt csinálni abból, amiből lehet. Kéri Mihály igazgató és Budai Gábor igazgatóhelyettes szerint nincs más kiút, a nemrég még dúló vitát, hogy áru-e a kultúra, lezárta az élet, s egyértelműen bizonyította: a kultúra olyan portéka, amelyet egyre keményebb feltételek között kell eladni, s egvre nehezebb megvenni. A köz- művelődés egész megközelítési módja átértékelődőben van, hozzá tartozik az üzleti szemlélet is, nem szakítható ki abból a gazdasági közegből, amelyben működik. És nagy a kényszer: a művelődési ház három és fél milliós költség- vetéséből 850 ezer forintot a saját bevételből kell kigazdálkodni. Szolgálni és szolgáltatni DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: M u'/a Katalin. • Munkatársak Vasvári £va és Kovács T. István. 0 Fogadónap: minden hétfőn lí—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: H46. Telefon : 138-1761, 138-1667, 8 *vC%ifrlap — erre törekszik a ház. E célból például ingatlanközvetítő működik itt, különféle tanfolyamokat szerveznek, s a jövőben szeretnének egy házi nyomdát létesíteni: a helyiség adott, a gépekre a pénz kell. A szükséges összeget — másfél, kétmillió forint — az önkormányzattól próbálják megpályázni kamatmentes hitelként. A közösségi mozi létrehozására is pályázatot adtak be a ház vezetői — az önkormányzathoz, illetve a Művelődési Minisztériumhoz. Egymillió-kétszázezer forintra lenne szükség, s akkor indulhatna a vetítés, pótolva az űrt, melyet a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat hagyott, miután bezárta a városi mozit. Egyre határozottabban jelentkeznek az igények, a populáris mozira éppúgy, mint a speeiális érdeklődést kielégítő vetítésre vagy a gyermekfilmekre. A művelődési ház vezetőinek meggyőződése: nem lehet megengedni, hogy egy generáció a mozi élménye nélkül nőjön fel. Mert van ugyan video, de az korántsem nyújtja azt a hatást, s nem tölti be azt a hivatást, mint amiért a mozit létrehozták. Egyfelől nagy erőfeszítések történnek tehát — a ház részéről — az érték megHarmadik órája tartott már az alapítók értekezlete. A végkifejlet után felállt a hivatalos ember. A szülök még a vezetőségválasztással foglalatoskodtak. Későre járt az idő. Az iskola folyosóján csak a két takarítónő álldogált. — Vége van? — kérdezte az egyik fiatalasszony, akihez akkor lépett oda a tizenévesforma kislánya. — Mindjárt kijönnek. — Mire végeztek? Menynyibe kerül az az újfajta iskola? — Még nem tudják pontosan. Attól függ, hányán akarják a hagyományos helyett, mit fizet az állam. Ha lesznek támogatók, olcsóbban megoldható, ha nem, akkor a szülőknek kell mélyebben a zsebükbe nyúlni. — Az enyémbe is lehet, csak én nem találok benne semmit. Ebből a pénzből? Családi pótlékkal együtt kapok tizenegyezret. Két gyereket egyedül nevelni, OTP-részleteket fizetni. — Ide jár a kislánya? — Persze. Mind a kettő. A kicsi, meg ő, akinek jövőre helyet kell majd találnom. Nem bánnám én, hogy többet, jobbat tanulnak, modernebb módszerekkel oktatják őket. Csak tartására, másfelől azonban elsorvadnak jól működő, kedvelt s a művelődésben fontos helyet betöltő tevékenységi formák. Az önkormányzat megszüntette például a művelődési ház kezelői jogát az ifjúsági ház fölött, s más célokra használja. A népművészeti ház is bezárta kapuit — erről az Aranykalász Tsz döntött így. Lehet, meg kellett tenni e lépéseket. A nyomukban maradt hiányt azonban nem lehet pótolni semmivel. Az igazgató és a helyettese nemcsak észleli a kultúra ügye ellenében ható jelenségeket, de működési területükön megpróbálnak patronálótársakat, a közművelődést segítő partnereket keresni. A pedagógusokkal jó a kapcsolat, az érdekük közös. Megpróbálnak az árral szemben menni. De teszik ezt azzal a biztos tudattal, hogy a pénzszűke ellenére is áldozni kell á kultúrára. S hogy mi az eredmény? Látszatra nem sok. Hiszen egy mentálisan jói kezelt településen „legfeljebb” kevesebb a kocsmába járó fiatal, esetleg többen járnak moziba vagy többen olvasnak. Mindez azonban nem mérhető. Legalábbis ma, s nem forintban. A jövő azonban ezen is múlik. Va. É. a pénz — sorolta az asz- szony, s a kolléganője csatlakozott hozzá. Nem panasz volt ez. Inkább fokozódó indulathullámzás. — Miféle világ az ilyen? — kérdezték váratlanul az idegentől, akiről azt sem tudták, kicsoda, micsoda. — Az egyik asszony azt sem tudja otthon unalmában, hogy mivel üsse agyon az időt. Tízesével veszi a lottószelvényeket, mert arra is telik, a másikunk meg különmunkával alig tudja beszerezni, ami naponta kell. — Tudja maga, mikor eszik ez a gyerek gyümölcsöt? — mutatott a kislányra az asszony, aki először szólította meg az idegen férfit, aki viszont nem kérdezett, csak a folytatást várta. — Fizetéskor — közölte az ablak mellett támaszkodva, s úgy folytatva, mindig indulatosabban. — Olyankor szoktam én egy kiló almát venni. Hónap közben meg akkor esznek gyümölcsöt, ha itt az iskolában almát adnak az ebéd mellé. — Mikor ettél te csokoládét? Na, mondd meg — biztatta a kislányát, de erre a kérdésre is ő adott választ. Másfél éve talán. Annyi ideje biztos van. Az érettségi és az iskolai beiratkozások időszakában nemigen gondolunk a legkisebbekre, akik harmadik életévüket betöltve, szeptembertől kerülnek először gyermekközösségbe, pedig a család életében ez is nagy dolog. Az édesanya visszatér a munkahelyére, a gyermek pedig kikerül az otthon biztonságot adó védelméből. Nem könnyű a beilleszkedés, mivel az óvodák többségében nagy létszámú csoportok indulnak, az egyéni foglalkozásra kevesebb Idő juthat. Dunavarsányban már évek óta nem lehet panasz a gyermeklélszúmra, még ma is sokan telepednek le, s építkeznek a községben. Mint Szabó Lajosné, az, I. számú napköziotthonos óvoda vezetője elmondta, szeptembertől mintegy het- ven-n.volcvan új kicsit várnak, három kiscsoportot indítanak. Szerencsére el tudják helyezni a gyerekeket, két évvel ezelőtt ugyanis — a növekvő létA közmeghallgatás intézményét az önkormányzati törvény vezette be. A különös, és valljuk be, megtévesztő — hiszen többféleképpen is értel- meghető*— fogalom lényege, hogy ezeken a fórumokon az állampolgárok, illetve a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdéseket, javaslatokat tehetnek. Ráckevén május 20-án, hétfőn 19 órai kezdettel rendeznek közmeghallgatást, amely a maga nemében egyedülálló lesz a város történetében. Hiszen nem egyszerűen arról van Nem telik rá, uram, pedig dolgozom. Ez az idő is túlóra. Várom, hogy kisöpörhessem a termet. Aztán este tizenegyig még vár Otthon a sok vasalnivaló. A férfi csak állt, hallgatott, nem kérdezett. Eszébe jutott, hogy délelőtt valahol megajándékozták egy doboz édességgel. — Vidd haza a kislányodnak — biztatta az ismerős, aki ilyen dolgokkal foglalkozik. Már előre örült, mekkora sikere lesz a gyereknél. — Jöjjön velem, asszonyom — közölte rekedten. — Hová? — Jöjjön — biztatta olyan különös hangon, hogy a nő szótlanul követte az utcára. Meglepetésében, csak akkor kérdezte meg: Kicsoda maga? — amikor már kezében volt a nagy doboz édesség. — Nem fontos — jelentette ki száraz hangon, és már kapcsolta magára az övét, indította a motort. Kemény embernek ismerte magát, de most nehéznek érezte a mellkasát. Erősen koncentrálnia kellett az esti szürkületben, hogy jól lássa az utat. Nagyon örült, hogy hazáig nem tévesztett el egyetlen útjelző táblát sem. K. T. I. szám következtében — az akkori tanács egy családi házzal bővítette az óvodai létesítményeket. Ily módon ugyan három épületben, de jó körülmények között történik a gyermekfelügyelet. Sajnos azonban, mindennek ellenére előfordulhat, hogy egyeseket elutasítanak, ahol az édesanya a másik gyermekkel gyesen van, vagy más okból nem dolgozik — ott a csemetét nem tudják felvenni. Természetesen az iskola előtt — tehát az ötödik életévben — ezek a gyermekek is felvételt nyernek. Az óvó nénik a beiratkozást követően környezettanulmányra rAennek a családokhoz; ez az első alkalom a megismerkedésre, ugyanakkor a nevelők képet alkothatnak az otthoni helyzetről, a szociális háttérről. Dunavarsányban Is egyre több olyan család van, ahol stagnál vagy romlik az életszínvonal, ahol szükség van a szociális támogatásra. Az óvodai szó, hogy a jelzett időpontra a polgármesteri hivatal második emeleti tanácskozótermébe várják az érdeklődőket, hanem a városi televízió egyenes adásban közvetíti a programot. A közérdekű kérdéseket, észrevételeket már ezen a héten több helyen gyűjtik. Így az írásos kérdések leadhatók — a polgármesternek címezve — a hivatal ügyfélszolgálati irodáján, az ABC-áruházban és a kenyérgyár üzletében. De a szóbeli észrevételeket is szívesen fogadják. A közmeghallgatás idején a polgármesteri hivatal 85-588-as és 85-351-es telefonszámán fogadják a hívásokat, valamint a nyilvános közmeghallgatás során is fel lehet tenni kérdéseket. Természetesen a fórum csak akkor lesz igazán eredményes, ha a -válaszadásra illetékesek is ott ülnek majd a tévékamera előtt. Ezért dr. Kulcsár István polgármester a helyi intézmények és szolgáltatószervezetek vezetőit arra kérte, hogy olyan személy képviselje az egységet, aki széles körű ismeretekkel rendelkezik, és a válaszadáshoz is joga van. Remélhetőleg valamennyi meghívott szervezet elfogadja az invitálást. m. k. legmagasabb térítési díj jelenleg — naponta — 33 forint 60 fillér; ezt az összeget azonban 45 forintról az önkormányzat támogatásával sikerült lecsökkenteni — a különbözeiét a hivatal fedezi. Természetesen a jövedelmi viszonyok szabják meg, hogy ki fizeti a legmagasabb térítési összeget. Áporkán évek óta mindenkit felvesznek az óvodába — tudtuk meg Vásárhelyi Nagy Kár oly né óvodavezetőtől —, sőt, a negyvenszemélyes, két csoporttal működő intézményben már két és fél éves kortól — amennyiben a gyermek szobatiszta — várják a csemetéket. A munkatársak jó körülmények között látják el nevelőmunkájukat, az 1972-ben átadott épület, s a helyiségek kielégítik az igényeket. Áporkán évek óta nem utasítottak el jelentkezőt. Hasonlóképpen Délegyházán is sikerül elhelyezni szeptembertől a kicsiket — huszonegyen jelentkeztek. Forgó Vilmosné óvodaveze- zető szerint évek óta megközelítőleg azonos a létszám, visszautasítás itt sincs. Sőt, az óvodai munkatársak — a gyámügyi kollégákkal közösen — még azokat a szülőket is felkeresik, akik elhanyagolják a beiratkozást. A szülők között — különösen a zilált családi háttérrel, s rossz anyagiakkal rendelkezőknél fordul ez elő — mindig van olyan, akit meg kell győzni, hogy a közösségbe tartozás a gyermek érdeke. — 1. — a. Orvosi iigye'et Szentendrei körzet: Május 16-tól dr. Kiss László, 17. dr. Katona Gyula, 18. dr. Antal Jozif, dr. Katona Gyula, 19. dr. Antal Jozif, 20. drl Nagy Sándor, 21. dr. Baracska József, 22. dr. Horváth István, 23. dr. Má- di Sz. Zoltán, 24. dr. Lapo- nyi István, 25. dr. Kerekes Péter, dr. Laponyi István. Pomázi körzet: Május 16. dr. Varga Margit, 17. dr. Sulyok András, 18. dr. Pes- kó János. 19. dr. Kovács Ferenc, 20. dr. Kovács Ferenc, dr. Peskó János. 21. dr. Kovács Ferenc, dr. Peskó János. Tahitátfalui körzet: Május 16. dr. Kiss András, 17. dr. Hagymáéi Árpád, 18. dr. Heitler Csongor, 19. dr. Heitler Csongor, 20. dr. Nagy Árpád, 21. dr. Antal Jozif, 22. dr. Hagymási Árpád, 23. dr. Kiss András, 24. dr. Antal Jozif, 25. dr. Dezső István. %Jl — a Ideg- és elmeosztály. A harminchat éves fiatalember eltávozhat, a kezelésnek vége. Az orvosnő még megpróbálja a lehetetlent, elmagyarázza, hogy ez az életmód sehová sem vezet. A szervezetet nem lehet a végletekig hajtani, egyszer csak felmondja a szolgálatot, s összeroppan. Nem ér annyit az alkohol. Lehet talán mankókat találni, oly sok minden más is van az életben, csak próbálni és akarni kell. Az orvosnő, bár a napnál is világosabban tudja, hogy szavainak pillekönnyű súlya képtelen elbillenteni a mérleget óemmibe — melynek másik oldalát a szenvedélybetegség húzza —, mégis győzködik. hivatásánál fogva esélyt ad a győzelemre is. Csöndes szóval kérdezi, van-e pénze az útiköltségre, s mert tudja a választ, nyúl is a pénztárcába: száz forintot ad a férfinek a hazaútra. A kompra s a buszra épp elég. A fiatalember elveszi a pénzt, s elköszön. Fogadkozásféle szavakat mormol, de már máshová gondol. Már Szentendrén van, a Sárga csikóban, ahol felhajtotta az első kortyot. .. Va. É. Almát, csak fizetéskor Édesség az idegentől Közmeghallgatás — élő tévéadásban Ráckevén várják a kérdéseket
