Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

Jöhet a nyár Több száz önkéntes Harminc csapat mintegy háromszáz önkéntes tűzol­tója mérte össze tudását Szent Flórián napja alkal­mából a farmosi sportpá­lyán. Mintegy 700-800 né­ző szurkolta végig a 800-as kismotorfecskandő vizes . szerelését, valamint a vál­tóstaféta-versenyt. De ki­jutott az érdeklődésből az üllői PYRO STOP Kft. lángmentesítő bemutatójá­nak is. S nyilván nem vé­letlen — sok munka lehet benne —, hogy nagy ováció mellett a községek felnőtt férfi és női csapatainak mezőnyéből egyaránt a há- . zigazda farmosiak emel­hették magasba az első he­lyezettnek járó díszes ser­legét s oklevelet, ök ugyan­is 40 másodperc alatt sze­relték össze a kismotor­fecskendőt. S bizony, ha égne akár a szalmakazal, akár a nádas: minden másodperc értéket mentene ... Persze ugyan­csak igyekeztek a nagykátai Telefongyár, a monori Mag Kft. tápiószelei üzemének önkéntesei is, akik a válla­lati kategóriában remekel­tek. De nem voltak halvá­nyabbak a nagykátai ifjú­sági fiú-, tápiószecsői leány­csapat tagjai sem. Sőt, raj­tuk kívül — saját korosztá­lyukban — a farmosi ser­dülő fiúk és tápiósági leá­nyok jó teljesítménnyel szintén az élen végeztek. — Ügy hiszem, hogy fel­készültünk a nyári tűzvé­delemre. Tőlünk már most jöhetne az aratás, noha akad még addig dolgunk bőven — egészítette ki ér­tékelésünket Varga Ferenc tűzoltó őrnagy, a nagykátai területi tűzoltóság parancs­noka, a területi verseny fő szervezője. — Lényegében erre voltunk kíváncsiak — folytatta —, no meg: ellen­őriztük tűzvédelmi beren­dezéseink üzemiképességét. További jó hír a tűzoltók háza tájáról, hogy június elsejétől valósággá válik a régi kívánság: a területi összefogással működő nagy­kátai bázison a továbbiak­ban állami tűzoltóegység működik majd. A változás jelentős terheket vesz le az érintett önkormányzatok válláról. — Az önkénteseket azon­ban ezután sem nélkülöz­hetjük — erősítette meg a nagykátai parancsnok. — A Tápió mentén közel 600 ön­kéntesünk áll készenlétben. Egész tűzoltócsaládok ala­kultak ki, nagy múltú helyi egyesületekkel. A kókai és tápiószelei már 100 éves múlt, de Kóka arról is hí­res, hogy az elmúlt évtize­dekben 60 állami tűzoltót nevelt ki az egyesület a fa­luból. A györgyeieknek ifjú­sági fúvószenekaruk van. Pándon pedig a környék egyetlen tűzoltómúzeuma található. — Ezeket a jó tradíciókat meg akarjuk őrizni — mondta Varga Ferenc. Majd a verseny eredmény- hirdetése utáni díszebéden Bagyinszki János farmosi önkéntes tűzoltó századost üdvözölte. Ő ugyanis több évtizedes tevékenységéért a Belügyminisztérium köz­ponti ünnepségén miniszte­ri dicséretben és jutalom­ban részesült Flórián-nap alkalmából. (fetó) Kész krimi StigEic és a női útonállók Barna János szentmár- tonkátai lakos április 6-án feljelentést tett Szőttős Ma­ri és élettársa, egy Stiglinc névre hallgató ember, vala­mint egy általa ismeretlen nő ellen. Barna János elmondása szerint az előző esti, nem mindennapi történet az alábbiak szerint rekonst­ruálható. Barna április 5-én este hat óra tájban el­ment kerékpárral a szent- mártonkátai vasútállomá­son lévő italboltba. Ahogy ezen a tájon mondják: mér­tékletesen fogyasztott, hi­szen mindössze három kólát és egy deci rumot ivott. Iszogatás-beszélgetés közben egyik ismerősének, Illés Mihálynak adott két­száz forintot, mivel a ne­vezettnek már régebbről adósa volt. Este hét óra tájban ér­kezett az italboltba Szőllős Mari és élettársa, Stiglic, akit, mint később megtud­tuk, Rafael Gusztávnak hívnak. Barna Jánosék tár­sasága nem törődött Szőllős Mariókkal, és nyugodtan beszélgettek záróráig. Mindnyájan este 9 órakor távoztak. Barna el akart menni az egyik asztaltársá­hoz, így az vele tartott, de a másik szomszéd is elkí­sérte. A kerékpárt tolva haladtak az úton, amikor azt vették észre, hogy mö- gülük, az állomás felől ér­kezik egy autó, amelyet Ra­fael Gusztáv vezet, és amelyből kiszállt Szőllős Mard és egy eddig még is­meretlen nő. Minden szó nélkül Barna János kabát­jának belső zsebébe nyúl­tak. Barna el akart ugrani, ön^énte^nül is a bal oldali nadrágzsebébez kapott, ahol háromezer forintja volt. A két nő erőszakká! megcsavarta Barna kezét, kivették a háromezer forin­tot, és már ugrottak is be a Rafael Gusztáv által veze­tett gépkocsiba, aki rögtön elhajtott. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Barna János és társa még csak be sem tudott avatkozni, rutinos markecolókkal álltak szem­ben. A gépkocsi rendszá­mát sem tudták megjegyez­ni, mert az le volt takar­va. Barna János társa is csak annyit tudott megle­petésében mondani: „Ez kész krimi, ilyet csak fil­men lehet látni!” A Nagykátai Rendőrkapi­tányság Barna János beje­lentése alapján csoportosan elkövetett rahlás bűntette, és a társtettesség megálla­pítására rövid idő múlva előzetes letartóztatásba he­lyezte Szőllős Marit és Ra­fael Gusztávot, és a vizsgá­latot megkezdte. Az eddig ismeretlen nő felkutatása folyamatban van. — a — Elgondolkodtató Mozdulni kell „Nálunk még mindig ne­hezen mozdulnak az em­berek!! — mondja az egyik kistelepülésen az üzlettulaj­donos. „Pedig, ha Pesten így osszák a munkaköny­veket, nem lesz más vá­lasztásira” — summázza mondandóját és tovább ra­kodja az üvegeket a bolt polcaira. Mert ugye azt már mondanom sem kell: az emberünk palackozott italok boltja nevezetű vál­lalkozásba fogott. Manap­ság csak ilyen elnevezésű ivócsárdákat látni megye- szerte, pedig valamikor ezeket kocsmáknak becéz­ték. Nehogy félreértsenek már: nem a vállalkozások ellen «akarol« szólni, csak éppen a „megjegyzés” ér­zékeltetni kívánja, hogy mennyire felemásai^ va­gyunk ezen a téren is. So­kan nem is hiszik, hogy mennyire bonyolult dolog manapság vállalkozni. Mondjuk, mondjuk és az­tán nem azt értjük alatta, amit kellene . .. Meg kell különböztetni kétfajta vállalkozót. Az egyiket az angol úgy neve­zi, önfoglalkoztató. Mi úgy mondjuk, de nem teljesen fedi ezt a fogalmat, hogy hagyományos kisvállalkozó, a hagyományos kisiparos, a hagyományos kiskereskedő, aki maga vagy családjával dolgozik. Az a célja, fenn tudja tartani a családját és az életszínvonalát. A má­sik kategória az, aki „tény­leg vállalkozni akar”, aki nem akar megállni, ha nem is nagyon nagyot, de min­dig újat hoz létre. Tehát az, akiből esetleg valami­kor milliomos lehet. Nin­csenek illúzióim, hogy a hátrányos helyzetből indu­lók többségéből milyen vállalkozó lesz. De azt ta­pasztalni, hogy egy kis ré­szükből, talán öt-tíz száza­lékukból lehet igazi vál­lalkozó, olyan, aki mer kockáztatni. Sőt, lehetséges, hogy ezek az emberek hirtelen felfe­deznek magukban valami­lyen képességet, és igazán komoly vállalkozóvá lesz­nek. Húsz-huszonöt száza­lékra becsülik azoknak az arányát ebből a rétegből, akikből önfoglalkoztató le­het. Elgondolkodhatunk azon, hogy még így sem jön ki a negyven százalék a munkavállalókhoz viszo­nyítva. Érdemes ezeknek az embereknek a vállal­kozóvá képzésére nagy energiát fordítani? Érdemes mert ezek az emberek nem jelentenek gondot a fog­lalkoztatás számára. Azért, mert perspektívát ad ezek­nek az embereknek az, hogy családjuk, gyerekeik is boldogulnak. Persze e? még csak a jövő. Mert ösz- szességében még nem elég az E-hitel, kell a helyi ön­kormányzatok „akarata” is. Jó lenne, ha megyeszer- te nem csak palackozott italok árusítására vállal­koznának az emberek. De jó lenne, ha az Önkor­mányzatok támogatnák is a vállalkozó kedvet. Receptet adni persze lehet, könnyű! Nem is azt szeretnénk, csak hát faramuci gondol­kodás az, amely több száz­ezer vagy milliós egyszeri beruházást lekicsinyel, ami­kor a telket az önkor­mányzat mindössze tíz esztendőre akarja biztosí­tani. És mi legyen, az­után . . .? Mi lesz a százez­reket érő kicsiny pavilon­nal? Mert azt már minden­ki tudja, azt még egyszer felépíteni nem lehet . . . Egyezségre kellene lépni: csak úgy lehet vállalkozás­ra csábítani az embereket. Deák Attila I. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1991. MÁJUS 14., KEDD TÁPIÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Újszilvásnak nem kell hulladéktemető Elszabadult indulatok Talán még a Csárdáski­rálynőre se verődött volna össze olyan népes közönség, mint amilyen a hét végén dugig megtöltötte az újszil- vási faluházat. Este hét órára együtt voltak a falu­gyűlés részvevői, a tévések jupiterlámpáinak fényében pislogó „elnökség” és az élénk érdeklődést tanúsító sokaság. A tévéhíradó kamerája aligha azért látogatott a községbe, hogy az este fél tízig tartó első negyedévi költségvetési beszámolót meghallgassa, noha éppen az ehhez kapcsolódó heves vita miatt húzódott ilyen sokáig az első napirend tár­gyalása. A zömében nyug­díjas felszólalók a csalá­donként kivetett évi 2500 forint helyi adót sérelmez­ték, de felemlegettek sok más, olykor személyeske­désbe csapó dolgot is. Ilyen előzmények után forrpontig hevült a hangu­lat, mire Fehér Tibor pol­gármester a szónoki pulpi­tusra állt, hogy a falut leg­inkább érdeklő kérdésről, a veszély eshulladék-tároló hely megépítésének ügyéről tanácskozzon a jelenlévők­kel. Ismertetve az előzmé­nyeket, felvázolta, hogy már a februári falugyűlé­sen is foglalkoztak a témá­val, és az érdeklődők egy csoportja járt Galgamácsán, ahol megnéztek egy már működő hasonló létesít­ményt. Az előzetes felméré­sek szerint ezt a beruházást csupán az újszilvásiak ki­sebb része, talán harmincöt százaléka támogatja. A polgármester elmondta, hogy ebben az ügyben nincs sem elhallgatás, sem turpisság, van viszont ok­talan rágalmazás, gyalázko- dás és az indulathullámok felkorbácsolása. Nem sze­retnének a környező tele­pülésekkel sem rossz vi­szonyba kerülni, meghívták azok polgármestereit is, akik ugyancsak részt vettek a gyűlésen. Az önkormányzati testü­let vezetője azt bizonygatta, hogy nem kívánják a falut megmérgezni, mert felelős­séget éreznek a környezetü­kért. Az emberek atomte­metőről beszélnek, holott sugárzó anyagok elhelyezé­séről szó sincs. Világszínvo­nalon álló műszaki-bizton­sági rendszert fejlesztettek ki, ami megfelel a szigorú nemzetközi szabványoknak. Kimondatlanul is úgy tűnt, hogy Fehér Tibor a megvalósítás mellett van, mivel jelentékeny anyagi előnyhöz jutna a fejlődés­ben meglehetősen vissza­maradt település. A létesí­tésben érdekelt kft. a be­ruházás évében ötvenmillió forint költségvetési támo­gatást fizetne, továbbá a kijelölt földdarabért ötven­ötmillió forintot ajánlott föl. ötven-hatvan helybeli lakos számára munkalehe- tőéget jelentene ez a léte­sítmény. Galgamácsai egészségügyi vizsgálatok szerint nem nőtt a megbetegedések száma. A környező telepü­lésekre nézve — a polgár- mester szerint — ennek a beruházásnak se előnye, se hátránya. Alighogy befejeződött a polgármester beszéde, a mikrofonhoz lépett egy helybeli lakos. Valaha az NSZK-ban süllyesztőmester volt valami hasonló helyen. Nos, ekkor elszabadultak az indulatok. „Gyere onnan le­felé!” — ordította számta­lanszor megismételve egy felindult férfihang. A mel­lettem ülő fiatalember sze­rint, aki ezek után megvá­sárolná a piacon az újszil- vási határban meg a ker­tekben termesztett zöldsé­geket, gyümölcsöket, azt megcsókolná a Hősök terén. Voltak, akik felálltak a hatalmas felzúdulás köze­pette, s javasolták, hogy a lábukkal szavazzanak egyet nem értésük kifejezéseként. A polgármester átlátta a helyzetet, mert egyértelmű volt a jelenlévők állásfog­lalása: nem kérnek a hul­ladéktemetőből, így este tíz óra után néhány perccel berekesztette a falugyűlést. 'Újszilvás egéről elvonul­nak a viharfelők, megoldás mégsem született. Szembe kell néznünk azzal a tény­nyel, hogy szakszerűen és biztonságosan, de valahol csak el kell helyezni ezeket a hulladékokat. Monori-er- dő, Apajpuszta és sok más példa figyelmeztet. Meg kell találni a megfelelő mód­szert és az emberek széles körű tájékoztatásának leg­alkalmasabb módját. T. T. Labdarúgás Nagykátai bravúrok Cegléd II.—Nagykáta 0-1. A nagykátai labdarúgó­csapat az elmúlt héten Ceg­léden vendégszerepeit. Az előjelek nem voltak bizta­tóak, mivel a csapat két erőssége, Fényes és Gulácsy sérülés miatt nem állhatott a csapat rendelkezésére. Az első félidő küzdelmes, gyors és jó játékot hozott. A II. félidőt a hazai csapat óriási iramban kezdte. A kátai gárda egyenrangú el­lenfél volt, támadásai át- gondoltabbak, veszélyeseb­bek voltak. Danyi veszélyes kitörését a ceglédi kapus kétszer is bravúrosan aka­dályozta meg. A 85. perc­ben újra Danyi, a nagyká­tai csapat középcsatára tört ki, és a kapus csak sza­bálytalanul tudta megaka­A kókai templom oldalá­nál található málló falú épü­letben a szállásbiztosító idősek klubja. Érdeklődés fogadja az ér­kezőt, felfigyelnek az idő­sek a tévé előtt, új arc, más hang ... Pillantásaik nyu­godtak, kimértek. 1985 óta működik az in­tézmény szociális otthon jelleggel. Teljes ellátást nyújt 15 bentlakó, 80 év körüli embernek, és étke­zést, házi gondozást 30 rá­szorultnak. Vezetővel együtt 6 gon­dozó tevékenykedj k az év első percétől az év utolsó pillanatáig folyamatosan. Mindenki csinál mindent: takarítást, fürösatést, ru­hamosást, gyógyszerezést, irodai munkát, vérnyomás- mérést, öltöztetést... Nem a gondozókon múlik Az élet alkonyán többet érdemelnének Számtalan hiányossággal kell megküzdeniük: a tele­font nem tudják használni — Nagykáta nem kapcsol —, pedig súlyos esetekben nélkülözhetetlen; az emész­tő tetején deszka hajlong a léptek alatt; zsúfoltak a szobák, szegényes a beren­dezés, s lehetne sorolni hosszan. Az elesettek, előrehala­dott korúak többet érde­melnek ... Vagy talán a hozzátartozóiknak kellene tenni valamit? Meglehet. Nemcsak a térítésen felüli nyugdíjént kellene meglá­togatni az ide „bedugott” szülőt. Eddig segítséget kaptak a gondozók Maróti László­tól, Gábriel Lajostól, Szí­nak Istvántól és saját hoz- zátartozóiikitól. Az önkormányzat bizo­nyítást vár Tóth Rafaelné vezetőtől. Aki és beosztott­jai kezdeményezőek, új és új ötletekkel előállók, ügye­sen gazdálkodó háziasz- szonyok. Legutóbb hűtőlá­dát vásároltak féláron, ami­be alacsony áron vett, fel­dolgozott sertést raktak. Megművelik az eddig par­lagon hagyott kertet, ahol konyhai növénykultúrákat fognak termeszteni a minél olcsóbb és választékosabb étkeztetés érdekében. Az ott dolgozók rászol­gálnak a bizalomra. Pedig minimális önállósággal sem rendelkeznek. Meg­mosolyogtató, nincs ellát­mánypénzük. Például ke­rékpáralkatrész vásárlásá­hoz a papírok kitöltése mel­lett könyörögni kell pén­zért, de így van ez a trehá- nyul megcsinált, bedőlt aj­tajú szekrénnyel is. Samu B. Gábor dályozni a góllövésben. A jogosan megítélt büntetőt Horváth biztosan értékesí­tette (0-1). A vendégcsapat minden tagja jó teljesítményt nyúj­tott. A mezőny legjobbja a nagykátai középpályás, Szántai Attila volt. Vickó játékvezető elfogulatlanul vezette a mérkőzést. A nagykátai csapat összeállí­tása: Havasi — Budai, Bo- dócs, Urbán, Zlatovszky, Szálkái, Dudok, Szántai, Horváth, Danyi, Tóth (Mol­nár). Csere: Hegedűs, Sza­bó. Sz. B. MAGYAR KUPA Nagykátán került sorra a Magyar Kupa megyei se­lejtezőjének utolsó forduló­ja. Nagykáta SE—Dabasi Fehér Akác SE 2-1 Szépszámú és lelkes szur­koló közönség előtt lezaj­lott mérkőzésen a hazai csapat győzött Molnár J. és Horváth K. góljával, s im­már a második magasabb osztályban szereplő csapatot búcsúztatta el a további kupaküzdelmektől. (Koráb­ban a Nagykőrös megyei 1. osztályú, most pedig NB III-as csapat távozott vesz­tesként Nagykátáról.) A mérkőzésen Nagykáta el­sősorban lelkesedésben és időnként játéktudásban is felülmúlta jó nevű ellenfe­lét. M. T. tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. O Munkatárs: Deák Attila. © Fogadónap minden csütörtökön 10—11 óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom