Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
Ő írfa Várnak Imponáló mértéktartással fogta vissza magát a Szabad Demokraták Szövetsége volt frontembere. Tamás Gáspár Miklós immár hónapok óta az ex cathedra megnyilatkozásoktól. Az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, országgyűlési képviselő most a Heti Világgazdaságba (19; 19.) írt cikkében sem adja fel azt az új alapállást: töpreng, kérdez, elismeri azt, amire nem tudja a választ. A töprengések, a kérdések sorában azt írta például: „A kormánypolitikából kiábrándult tömegek azonban nem annyira a liberális ellenzéki pártok mellé szegődnek, mint inkább várnak. Mire? Kire? Nem tudni.” Magunk ugyan nem csak a kormánypolitikából, hanem általában a POLITIKÁBÓL kiábrándult emberekről szerezhetünk napról napra tapasztalatokat, ám ha T. G. M. úgy gondolja, ahogyan írta, bizonyára mások, máshonnét szerzettek a tapasztalatai. Azt sem vitatjuk, hogy az emberek valóban várnak. Hiszen észlelhetjük, gyarapodik a várakozók száma, apad a hívőké, a közreműködőké, a csodák apostolaié. Vitánk egy valamiben van. Nevezetesen abban, hogy „nem tudni”, „mire-kire” várnak. Magunk ugyanis, egy majdnem egymilliós lélekszámú megye mindennapjaiból merítve, meglehetősen jól érzékeljük, mire várnak az emberek. Arra várnak, hogy a politika ne uralja, hanem szolgálja őket. Vállalja fel azokat a valós gondokat, amelyek milliókat gyötörnek, amelyek átitatják mindennapjainkat. Arra várnak, hogy a politikus ne statisztákat, ne alattvalókat lásson/ láttasson bennünk, hanem azt a sokat emlegetett népet, akiért, jobb holnapjáért létezik, küzd a politika. A tömegek (még) várnak. De mire várnak a politikusok? KLIENS vékenységhez igényelhetnek vissza ingatlant a fele- kezetek, gazdasági tevékenységükhöz nem. (Így például bérházat, aminek a bevételéből más tevékenységhez teremthetnének gazdasági alapot, nem kérhetnek.) 9 Magyarországon az alsófokú iskolai hálózat túlnyomó többsége egyházi volt. Akkor most visszakapják iskoláikat a felekezetek? Mi lesz az állami iskolákkal? — kérdeztük az igazságügyi minisztert. Dr. Balsai István: — Hadd pontosítsák: a háború utáni időben a 7 ezer 584 általános iskolából 4 ezer 612 volt egyházi, a 173 középiskolából pedig 89. Tehát nem mind, csak körülbelül a fele. De mint említettem, végül is az egyházak tényleges tevékenységükhöz kérhetik csak vissza az iskolát is, tehát csak olyan helyen, ahol elegendő tanuló akad. 3 Miniszter úr! Tíz évre tervezik e folyamatot. Időközben változhat a helyzet, lehetséges, hogy addigra mindenki felekezeti iskolába akarja majd íratni a csemetéjét. . . — Ennek nincsenek is meg az objektív feltételei. Tudnia kell, hogy egy szerzetes tanár felkészítéséhez körülbelül nyolc év szükséA Duna mentiek álláspontja Az Expo mellett Most nem tárgyalják a németek kárpótlását Torgyán védi Maczó Ágnest A Duna Menti Népek Munkaközösségének világkiállítási szakbizottsága tegnap délután tartotta második ülését Szentendrén, amelyen részt vett a bécsi városháza részéről Walter Stöckl, a szakbizottság elnöke, Kasza Péter, a Pest megyei önkormányzat külügyi bizottságának elnöke és hat más magyarországi megye képviselője. A résztvevők ma várhatóan egy memorandumot hoznak nyilvánosságra, amelynek megszövegezése lapzártakor még tartott. A várható állásfoglalás szerint, a Duna Menti Népek Munkaközösségének világkiállítási munkabizottságát mély aggodalom tölti el, hogy egyes politikai körök a közvéleménnyel, a szakemberekkel (Folytatás az 1. oldalról) város IV. kerületében lévő üzemében is azt a választ kaptuk a termelési osztály vezetőjétől, hogy nem terveztek sztrájkot, helyette dolgoznak, hiszen van tennivalójuk bőven. A Budai Téglaipari Vállalat solymári II-es számú gyárának vezetője, Bognár Károly kijelentette, hogy őket nem kereste meg senki a munkabeszüntetéssel és saját politikai táborukkal dacolva az Expo megrendezésének gondolatát rövid távú politikai terveik oltárán föláldozni készülnek. A munkabizottság állást foglal amellett, hogy az Expo 1995-ös megrendezése a Duna menti népek alapvető érdekében áll, és jelentősen felgyorsíthatja a két fővároson kívüli régiók fejlődési ütemét is. Az Expo régóta nem Budapest és Bécs ügye, hanem egyre inkább igazi híd népek és kultúrák között. A munkabizottság ezért a világkiállítás gondolatának támogatására kéri a nyilvánosság legszélesebb rétegeit. A munkabizottság üléséről csütörtöki számunkban részletesen is tudósítunk. kapcsolatban, de ettől függetlenül még véletlenül sem fordult meg a fejükben az, hogy akár egy órára is beszüntessék a termelést. Az elvi szolidaritáson túl tehát egyéb segítséget nem kaptak a Penomah váci gyáregységének dolgozói, az éhségsztrájkot azonban hétfőn reggel befejezhették. — Reggel kilenckor telefonáltam a gyárba, s közöltem kollégáimmal: a FöldÜj képviselő beiktatásával kezdte hétfői munkanapját az Országgyűlés plenáris ülése. A Ház igazolta Marx Gyula mandátumát. Az MDF-es honatya az elhunyt Csengey Dénes helyét foglalta el. Ezután, immár hagyományosan, több képviselő kért napirend előtt szót. G. Nagyné Maczó Ágnes előrebocsátotta, hogy az egész társadalmat és a nép- képviseleti demokráciát veszélyeztető kérdéseket vet fel hozzászólásában. S veszélyekhez sorolta a szabad- demokraták elnökének és a Fidesz vezetőinek egyes, a sajtóban közölt megnyilvánulásait, majd élesen ostorozta a hatpárti tárgyalásoművelésügyi Minisztériumban folytatott tárgyaláson számunkra kedvező döntés született — kezdte Baska Ferenc, az üzemegység igazgatója. — Vácra kora délután érkeztem, majd a 14.00 órára összehívott munkásgyűlésen felolvastam a délelőtt készült jegyzőkönyvet. Abból a lényeg: július l-jétől önálló állam- igazgatási vállalattá válunk, majd az FM szakértőinek segítségével hozzáláthatunk a privatizációs programunk kidolgozásához. Tapsvihar fogadta ezeket a híreket. □ Információink szerint egyik dolgozójuk kórházba került. — Az éhezők egyikét, Dreifinger Mihályt valóban elvitték kivizsgálni, neki ugyanis felduzzadt a bokája, s az orvosok orbáncra gyanakodnak. Ám ennek semmi köze a négynapos koplaláshoz. □ ön szerint a privatizáció melyik formája valósítható meg üzemükben? — Mi ezt kizárólag munkásrésztulajdonokkal tudjuk elképzelni, bár a 85 ezer forintos bérszínvonalunk nem sok esélyt adott dolgozóinknak megtakarításra .. . □ Mi lesz Mátyus Ferenccel, az önök által szigorúan bírált vezérigazgatóval? — Legfőbb célunkat, az önállósodást elértük, s ez elég ahhoz, hogy tőle is teljesen függetlenítsük magunkat. □ Mikor emelkednek a bérek? — Mátyus úr most 14 százalékos bérfejlesztéshez járult hozzá, ami máris folyamatban van. Az önállósodás után természetesen eredményességünk függvényében növelhetjük a fizetéseket. Bízom abban, hogy dolgozóink a munkában éppen olyan állhatatosak lesznek, mint az elmúlt öt nap során. □ A vezérigazgató tehát a helyén marad. — Erről nem tárgyaltunk a minisztériumban. □ És ha retorziók következnek? — Ha ilyenre sor kerül, s pont a Penomahnál maradt valamelyik üzem tart be nekünk, akkor megkeressük lehetőségeinket a válaszlépésekre, szigorúan jogi keretek között. Egyébként dr. Raskó György államtitkár-helyettes úr ígérte, figyelemmel követi a további eseményeket. Gy. L.—K. M. kát. A hat párt tárgyalódelegációit együttesen — emlékeztetve a múlt rendszerre — a pártok központi bizottságának minősítette, s úgy értékelte, hogy döntéseikkel a Parlament szerepkörét veszik át. Ha pedig így megy tovább — folytatta —, akkor a Parlament lesz felelős a kormánynak és nem fordítva. Maczó Ágnes hosszúra nyúlt hozzászólása során egyébként az elnöklő Szabad György többször felkérte a képviselőnőt, hogy szorítkozzon az általa rendkívülinek minősített témára, ami a napirend előtti felszólalását indokolta; s a plénum is meglehetősen hangosan kommentálta a képviselőnő szavait. A történtek nyomán kért szót Torgyán József. A kisgazda honatya emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a házszabály értelmében Maczó Ágnes jogát és kötelességét gyakorolta, amikor felszólalt. A Ház nem engedheti meg magának a felszólalást kísérő méltatlan hangnemet, s a gúnyos bekiabálásokat. Egyúttal felkérte a házelnököt, hogy hasonló esetekben intse mérsékletre, s figyelmeztesse méltóságának megőrzésére a plénumot. Ezen intermezzo után — ugyancsak napirend előtt szót kérve — Dénes János független képviselő üdvözölte Antall József izraeli látogatását, majd — áttételes összefüggést talált —, részletesen szólt hazánk elkeserítő demográfiai helyzetéről. A napirendről vitázva a T. Ház úgy döntött, hogy most nem tárgyalja az 1949. június 8-a előtt jogsérelmet szenvedett magyarországi németek kárpótlását kérők népi kezdeményezését. A benyújtott több mint 22 ezer aláírásból ugyanis az Országos Választási Bizottság tájékoztatása szerint csupán 393 felelt meg minden tekintetben a törvény előírásainak. A napirend elfogadása után a képviselők az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat múlt héten megkezdett általános vitáját folytatták. Mivel az utolsó ülésen a függetlenek nevében Király Zoltán képviselő felszólalására már idő hiányában nem került sor, ezért most ő fejtette ki álláspontját. Rámutatott: a A kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájáról tárgyalt hétfőn az Érdekegyeztető Tanács privatizációs bizottsága. Az elképzelések szerint a privatizációs bevételeket elsősorban az államadósság csökkentésére, a magánvállalkozások támogatására, az infrastruktúra fejlesztésére fordítanák. A munkavállalók ezzel szemben szorgalmazták, hogy a bevételekből a privatizáció okozta foglalkoztatási gondok mérséklésére, így képzésre, átképzésre, új munkahelyek létrehozására is költsenek. Ezzel a felvetéssel elvileg a kormány képviselője is egyetértett. Az előterjesztett koncepció szerint a dolgozók általánosan a törzstőke 15 százaléka erejéig vásárolnatkormányzat a törvényjavaslat kidolgozása során láthatólag figyelmen kívül hagyta az érdekeltek véleményét, tehát sem a helyi, sem a települési önkormányzatok nem gyakorolhatják önálló tulajdonosi jogukat. Üjra feltámadóban van a kormány részéről a pártállami időszakból ismert „atyáskodó újraelosztó szerep”, egy újfajta államosítás, amelynek során az állami szervek önkormányzati tulajdont kívánnak — a hatáskörökkel együtt — elvonni. A képviselő megítélése szerint a törvényjavaslat mindazon részeit, amelyek korlátozzák az átadandó vagyontárgyakat, a Parlamentnek kétharmados többséggel kell megszavaznia. Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette, hogy teljesen indokolt a kiemelt természetvédelmi területek és műemlékek különleges kezelése a törvényjavaslatban, azaz, hogy ezek csak akkor kerülhetnek önkormányzati tulajdonba, ha az illetékes miniszterek erre külön engedélyt adnak. Trombitás Zoltán (Fidesz) kemény szavakkal támadta a kormányt, amely mint mondta, tavaly nyár óta — az önkormányzati törvény folyamatos megsértésével — szűkíti a vagyontárgyak átadását. A tervezetet önkormányzatellenesnek minősítette, olyannak, amely különösen a fővárost és a megyei jogú városokat diszkriminálja, és „irtózik” az állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásától. Ezután a Ház elnöke az általános vitát elnapolta. A szünetet követően a koncesszióról szóló törvénytervezet határozathozatala előtt Balsai István igazságügyminiszter válaszolt a korábbi általános és a részletes vitában elhangzott észrevételekre. Este 8 óra előtt néhány perccel az Országgyűlés 194 igen, hat nem szavazattal és 83 tartózkodással elfogadta a koncesszióról szóló törvényt, s ezzel befejezte hétfői munkanapját. A Ház kedden reggel 10 órakor o volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatja munkáját. (Erről olvasóink figyelmébe ajánljuk a 2. oldalon kezdődő írásunkat.) nának részvényt munkahelyükön 50 százalékos kedvezményes áron, de úgy, hogy az összes kedvezmény a félévi bérüknél nem lehetne több. Lehetőséget adna a vásárlásra a kedvezményes kamat, a részletfizetés és az osztalékból törlesztés. Bizonyos területeken a törzstőke 30 százalékát is meg lehetne vásárolni kedvezményesen. A munkavállalók nagyobb kedvezmények érdekében emeltek szót, felvetve, hogy lehetőséget kell adni a dolgozók vállalkozói kezdeményezéseinek. A kedvező döntés tudatában már vidámabban beszélget kolléganőivel a huszonegy éhező egyike, Pásztor András (Erdősi Ágnes felvétele) ges. Meg azután rengeteg iskola épült az elmúlt 40 év alatt, ezek sohasem tartoztak egyházi tulajdonba, így nem is igényelhetők vissza. G Mégis: hol a kártalanítás határa? — Van ilyen határ, méghozzá hármas. Egyrészt az egyház tényleges tevékenysége, másrészt az, hogy f igyelembe kell venni a helyi önkormányzatok működéséhez szükséges feltételeket (sok volt egyházi épületben egészségügyi és más közcélú intézményeket helyeztek el), harmadrészt az állami költségvetés korlátozott lehetőségeit. És az az elv sem szeghető meg, hogy az egyházak gazdasági tevékenységét e törvényjavaslat nem veszi figyelembe, így például a latifundiumok, volt egyházi nagybirtokok, gazdaságok visz- szaadásáről nincs benne szó. © És ha egy egyházi iskola tangazdaságot szeretne? — Akkor sem kérheti vissza egykori földjét, ha mezőgazdasági célt szolgált, legföljebb az épületéhez tartozó telket. © Számítanák-e az önkormányzatok ellenállására? — ezt már dr. Isépy Tamástól kérdeztük. — Eddig nagy kompromisszumkészség és tolerancia jellemezte az ilyen ügyek alkuit mind az ön- kormányzatok, mind az egyházaik részéről. Ahol született megoldás, ott szerepet játszott a kölcsönös engedékenység, az érdekek felismerése és tiszteletben tartása. Meggyőződésem, hogy ez a járható út, nem az ellentétek szítása. @ Am az önkormányzatok nem dúskálnak a pénzben, az anyagi jayakban, s feltehetően az ilyen ügyek valamiféle veszteséget is jelentenek a számukra. — Valóban az anyagi kérdés a legnehezebb, de kérem, vegyék figyelembe azt, hogy az egyházak, amikor egy-egy oktatási, kulturális vagy karitatív célhoz épületet, helyet kérnek, akkor egyben át is vállalják az önkormányzattól e feladatot és annak terheit. S hadd tegyem hozzá: nem kell ezeknek az ügyeknek szélsőségesen zajlaniufc. Van, ahol visszakapta az egyház, az iskolát, s megtartva a világi tanári ka,r jó részét, csak azt kérte, hogy a hit szellemében neveljék a gyerekeket... V. G. P. VéguS ónálló less a nvc? húsüzem Felemás szolidaritás teljes iik®? Privatizációs érdekegyeztetés
