Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-13 / 110. szám
Hétfőn kétórás erszágos munkabeszüntetés Folytatódik az éhségsztrájk a váci húsüzemben Vasárnap délelőtt kihaltnak látszott a Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat váci gyáregysége, csak a szomszédos vásártéren folyt hangulatos alkudozás. Zárva volt a munkásbejáró, ám egy nyitott, emeleti ablakból beszélgetés és zene hallatszott, jelezve, odabent ugyan nincs műszak, de az emberek bent vannak. A teherportán bejutva tudtam találkozni a négy napja önként éhezőkkel. Az éhségsztrájkot folytatók egyik vezetője, Fördös Attila levélmásolatokkal fogadott. Mindegyik május 9-én, az akció első napján keltezett, feladójuk a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség, aláírójuk Bátonyi Sándor elnök. Az egyik írás a Penomah vezérigazgatójának, Mátyus Ferencnek szól, s nyomaté- kosítja a váciak követeléseit. A másik Antall József miniszterelnöknek, melyben a munkásszövetség kéri a Vácott kialakult helyzetért felelősök megbüntetését, valamint Mátyus Ferenc felfüggesztését, elszámoltatását, majd elbocsátását, s hogy a Penomah különböző gyáregységeiben emeljék egy szintre a béreket. A harmadik levelet a Belügyminisztériumnak címezték, ebben a szakszervezet, bejelenti, hogy hétfő reggel a váciakkal szolidáris dolgozók országszerte kétórás munkabeszüntetést terveznek. A váci ügy csak kiváltó ok, a sztrájk inkább az állami vállalatok eddig tapasztalt és várható privatizációja elleni figyelmeztető tiltakozás. (Utóbbi egyébként mindhárom írásban szerepel.) — Ez a mi ügyünk — kezdte Fördős Attila művezető az SZSZM helyi ügyvivője —, s bár nem teljesen, de független az országos munkabeszüntetéstől. Hétfőn mindenképp dolgozunk, hogy mindenki lássa, a munkához való jogunkért küzdünk. Tudom, akciónk sokkal önkínzóbb, mint egy egyszerű sztrájk, de nem éheztetnénk magunkat, ha látnánk más megoldást. —, Kilenc hónap alatt egv kisgyerek megszületik, csak mi nem tudtunk dűlőre jutni — folytatta Pintér Sándor. Baska Ferenc üzemigazgató. Erdős Belőné főkönyvelő, Szlovicsák Gábor megbízott főmérnök, Szabó Péterné kereskedelmi osztályvezető és dr. Mocsári A sztrájkolok időnként finomabbnál finomabb falatokat emlegetnek, majd nagyokat sóhajtva merítenek a teásvödörből. Képünkön Pásztor András kortyolgat József, az SZSZM szakértője képvisel bennünket a hétfői tárgyaláson. Ha ott számunkra megnyugtató megálLapodás születik, amit természetesen rögzít a jegyzőkönyv, abbahagyjuk az éhezést. — Tudjuk, mit csinálunk — csatlakozott Pásztor András. — Nehogy valaki azt higgye, hogy nem szeretünk kajálni! Ellenkezőleg. És szerdán ettem utoljára, akkor 100 kilogramm voltam. Ma megmértem magam, s hattal kevesebb, tehát 94 vagyok. Kinek nehezebb megállni evés nélkül; egy amúgy sem nagyevőnek vagy egy nagyétkűnek?! Sosem fogyókúráztam még, s mondhatom, kutyakemény ez a próba. Mielőtt elkezdték az éhezést, az üzemorvos, dr. Gre- gus Péter megpróbált lebeszélni mindenkit erről, majd tájékoztatta az embereket; mire készüljenek fel, mit kell tenniük közben, melyek azok a tünetek, amikor azonnal szóljanak, nehogy maradandó károsodás érjen valakit. Ezután, ezek tudatában mégis majdnem nyolcvanan csatlakoztak az akcióhoz, s csak dr. Raskó György ál lamtitkár-helyettes nyilvános ígéretei után küldték haza — mert küldeni kellett őket — a hölgyeket Húsz férfi maradt azóta a gyárban, ki-ki teszi a maga dolgát. Vasárnap ketten kimentek misére, egy a gyermeke bérmálására, s természetesen visszatértek. Hárman ultiztak, a többiek tévét néztek, előttük kávé, kóla, hamutartó és tea. Az ivás már nehezen ment, mert a kétóránként visszatérő orvos megállapítása szerint legtöbbjüknél duzzadt a nyelvtő. Egyébként egyikük sem panaszkodott a közérzetére, bizonygatták, ők kitartanak, amíg csak kell. Ma reggel kezdődik az igazi megpróbáltatás. Munkába állnak a négy napja koplalók, az FM-ben tárgyalni kezdenek képviselőik, miközben lehet, hogy több helyütt kétórás sztrájkot tartanak a váciakkal szolidáris munkavállalók. Remélhetőleg este legalább egy gyenge lebbencslevest elfogyasztanak az önként éhezők. Kántor Miklós all József: mennél több etnikai csoport van, annál eresebb a magyar nép Székelyeknél, Érden Eredetileg az előre jelzett időpontra, este fél hatra várták szombaton Érdre Antall József kormányfőt, kinek programja az egész napos tanácskozás, országjárás miatt azonban csúszott. Fél óra késéssel — önhibáján kívül — megérkezett. Az érdi művelődési házban várakozókat, a környező országokból — ha kis számban is, de — népviseletbe öltözött bukovinai székelyek leszár- mazottait ez azonban nem zavarta. Hiszen dokumen- tumfotó-kiállításban éppúgy gyönyörködhettek — bár keserédes gyönyör lehetett ez, hiszen eleik kitelepítése, földönfutóvá tétele egy-egy pillanatát örökítette meg —, vagy régi emlékeket idézhettek. Csak a kívülállónak okozott némi csalódást. Merthogy azt hittem, majd egy gombostűt sem lehet leejteni a művelődési központban, az előtte lévő nagy feljárati részt is esetleg „be kell hangosítani”. Hiszen nem mindennap kerül sor székelytalálkozóra, s tudományos tanácskozásra, ráadásul a kormányfő jelenlétében. Talán a szervezés, esetleg a körülmények szólhattak közbe ... Viharos taps köszöntötte a terembe érkező Antall Józsefet, aki előbb még megnézte a dokumentumfo- tó-kiállítást, melyen a helybéli székely kör elnöke, s a város polgármestere, Harmat Béla kalauzolta. Aztán már a teremben köszöntötte a kormányfőt Káka Rozália, az érdi székely kör elnöke mint régi ismerőst. Aztán székely népdalok következtek — előbb a házigazda asz- szonykórus előadásában. Majd szerény, de annál melegebb szívvel adott al- dunai hímzéssel díszített párnát ajándékoztak a bukovinai székelyek leszármazottai a miniszterelnöknek. S felkérésre a székelyekhez való kötődéséről kellett szólnia. Mint Antall József miniszterelnök megfogalmazta: „amikor arról értesültem, hogy a bukovinai székelyek összejönnek, találkoznak, eldöntöttem — Somogybán, Veszprémben járva —, eljövök. Szerettem volna tanújelét adni annak, mekkora a jelentősége eme találkozónak, s kifejezésre juttatni, hogy önökről nem feledkezünk, nem feledkezem meg. Én valóban azt mondtam, hogy tízmillió magyar állampolgár kormányfője kívánok lenni közjogi értelemben, de érzéseimben, lelkemben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akarok lenni. Ezeket a szavaimat félremagyarázták, s úgy állították be, mintha valami vérgőzös nacionalizmus áradna belőlem. Tiltakoztak. De ha tiltakoztak mások, azt még csak elvi- selhetőnek tartottam, de hogy egyesek itt, a mai Magyarországon magyarázták félre, nehezen tudom megérteni. Mindenesetre ehhez a pontos megfogalmazáshoz tartom magam, ettől nem tudnak eltéríteni. Majd Antall József körvonalazta azokat a családból eredő gyerekkori emlékeket, melyek egy életre szólóan meghatározták a bukovinai székelyek iránti érzelmeit. A háborús évek ama időszakát, mikor édesapját kétszázezer erdélyi menekült, köztük a bukovinai székelység letelepítésével is megbízta Teleki Pál. Visszaemlékezve a személyes indíttatásra, emlékekre, megköszönte Érdnek, hogy a hosszú vándorlás után itt otthonra találhattak a székelyek. Majd az etnikai csoportok jelentőségével foglalkozott, mondván: „mennél több etnikai csoport van, annál erősebb a magyar nép — mennél több öntudatos magyar csoportból áll. S erre az erőre ma szükség van, hiszen „mindenki érzi, átmeneti időszakot él az ország, sok megpróbáltatás után újabb megpróbáltatásokat kell elviselni. Ha nincs erőnk, hogy ezt az átalakulást átvészeljük: valóban nem lesz jövőnk. Azért jöttem, hogy látogatásommal hitet, bizalmat adjak ahhoz, hogy néhány esztendő nehézsége után, ha összefogunk, lesz újabb feltámadás...” Majd a beszéd elhangzása után, amikor elült a tapsvihar, a város polgár- mestere köszöntötte Antall József kormányfőt. A találkozó ezt követően a székely himnusz hangjaival ért véget. V. E. Németh Miklós szerint megérte uz ereszekkel kereskedni Válságövezet lehel Németh Miklós, az Európa Üjjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke, a Kauppalehti című finn lapnak adott interjújában többek között rámutatott: ha a Nyugat nem hajlandó támogatni Közép-Kelet-Euró- pa gazdasági fejlődésének beindítását, akkor a térség válságövezetté változik, és az érintett országok a szélsőséges politikai irányzatok prédájává válnak. „A kelet-európai országok elsőrendű problémáját az ún. KGST-minőség jelenti. A termékek annyira gyengék, hogy szinte eladhatatlanok. A gazdaságok infrastruktúrája kezdetleges és elavult. Valójában a lakosság által gyűlölt és elnyomásként értelmezett magyar—szovjet kereskedelem volt az egyetlen, amely Magyarországnak tényleg megérte. Ebben a kapcsolatban ugyanis Magyarország mint iparilag fejlett ország léphetett fel, nem pedig fejletlen nyersanyagszállítóként.” — mondta a finn lapnak adott nyilatkozatában Németh Miklós, Magyarország volt miniszter- elnöke. AGRAR MAJÁLIS BUDAKESZIN A munkanélküliség réme Agrármajális volt tegnap a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság Budakeszin lévő vadasparkjában. A madarak és fák napját felváltó rendezvényt a Medosz Pest Megyei Bizottsága szervezte. A csapadékmentes, de az évszakhoz képest kissé hűvös, szeles idő ellenére ezrek kerekedtek fel, hogy ebben a gyönyörű környezetben önfeledten kikapcsolódjanak. A szabadtéri színpadon a kunszentmikló- si Tavaszi Szél citerazene- kar, valamint az Égszöv Rt. „Kiskun” néptánccsoportjának bemutatója adta meg ennek a népünnepély hangulatát. A Szilfa tisztáson ötletes, játékos sportvetélkedők, kutyás bemutatók, lovas- program és a Süni Magazin szervezésében közös gyermekjátékok szórakoztatták az ifjabb korosztály képviselőit. A vadaspark centrumában lévő színpadon neves nótaénekesek, könnyűzenei együttesek, egyszemélyes paródiák gondoskodtak a nonstop jó hangulatról. A fenyőfák között megbúvó sátrak valóságos kis utcasort alkottak. Az érdi Benta Völgye Tsz sátra közelében serénykedett a Felsőbabád! Állami Gazdaság nyugdíjasa, az a Sallai Pista bácsi, aki közel négy évtizede csalogatja „szabadtéri konyhájához” a magyaros ételeket kedvelőket. Az állami gazdaság egykori szakszervezeti aktivistája kiérdemelhette volna az elmúlt évtizedek során a mesterszakács” jelzőt. Természetesen nemcsak népkonyhák és népbüfék tar- kállottak a vadasparkban. A megyei Teszöv jelen lévő szakemberei például a kárpótlással, az új alapokon történő szövetkezéssel, valamint a mezőgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos kérdésekre adtak tartalmas válaszokat. Feltűnt a majálisozók között dr. Berdár Béla, a parkerdőgazdaság főigazgatója is, aki elújságolta, hogy több mint egy hete Visegrádon megemlékeztek, általános és középiskolás diákok részvételével a hagyományos madarak és fák napjáról. Megítélése szerint a Budakeszin eddig megtartott, a fákhoz, az erdők élővilágához kapcsolódó rendezvények is inkább majálishoz hasonlítottak, s ezért tartja találó elnevezésnek az agrármajálist. A beszélgetés során elmondta, hogy bízik a Pest megyében kialakítandó szafáripark majdani megvalósításában, de ehhez tőkeerős hazai és külföldi szponzorokra van szükség. Az már mindenesetre több mint biztató, hogy a fővárosi önkormányzat is mesz- szemenőkig támogatja egy, a Fővárosi Állat- és Növénykert tehermentesítését szolgáló szafáripark megszületését. A főigazgató szólt arról is, hogy a készülő tulajdontörvény kapcsán mind gyakrabban esik szó az erdők esetleges magánkézbe adásáról. Meggyőződése szerint erdőt művelni, azt gazdaságosan hasznosítani csak tízezer hektáros nagyságrendekben lehet, s ugye erre a néhány hektárnyi magánerdőségek nem alkalmasak. Megvolt ennek a majálisnak a maga politikai színezete is. A rendezvényt megnyitó dr. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke indulatosan szólt arról, hogy megalapozatlan és az agrárágazatnak súlyos károkat okozó a Bal oldali képünkön: dr. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke megnyitóbeszédét tartja. Jobbra: Sallai Pista bácsi, a Fclsőbabádi Állami Gazdaság nyugdíjasa és segítői az ízletes birkapörköltet főzik Parlament által elfogadott kárpótlási törvény. A mezőgazdaságban, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozóknál mind rémisztőbb a munkahely elvesztésének, a munka- nélküliségnek a gondolata, a teljes kiszolgáltatottság veszélye. Utalt arra, hogy két évvel ezelőtt, amikor a mecseki szénbányászok tiltakoztak jövőjük kilátásta- lansága miatt, a mezőgazdaságban dolgozók szimpatizáltak velük, szolidárisak voltak követeléseikkel. Most viszont az agrárágazat szorul a társadalom egészének a támogatására. Az alelnök biztató jelként fogta fel, hogy Antall József miniszterelnök a közeljövőben tárgyalóasztalhoz ül a szak- szervezetek vezető képviselőivel, tisztázandó, a kárpótlási törvény nyomában fellépő, számításba jöhető vitás kérdéseket. A tárgyaláshoz, hangsúlyozta, erő, szervezettség és a már említett szolidaritás szükséges. A Medosz munkajogi, társadalombiztosítási, nyugdíjas- és egyéb kérdésekben jártas szakszervezeti szakemberei láttak el érdekvédelmi tanácsadó szolgálatot. Akik mentesíteni akarták magukat és családjukat a mindennapok nyűge és a belpolitika aktuális kérdéseinek a súlya alól, azok néhány órára kikapcsolódhattak az ötletes sportversenyekben való részvételükkel vagy csupán nézőként. A gólgolf, a kritex, a golyósbige és társai, a kiskapus és családi foci, valamint a most első ízben műsorba vett kétlabdás agrár focikupa kellemes perceket szereztek. Akiknek pedig sikerült néhány kilónyit ledogozniuk, azok pótolhatták mindezt a kon- dérok, a büfék tájékán. (gyócsi)
