Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
I. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1991. MÁJUS 11., SZOMBAT D U hLAJAJ itixüKtil-SZlGET csepel-sziget MIKLÓS I DUNAKESZI FŐT O GÖD • RÁCKEVE SZIGETSZENTA könyvek és a toronyórái Pancsova lesz a rokonváros ? Gyöngyfűzés együtt. Szlovák, szerb, magyar, német szülök gyermekei természetes közössége a községi könyvtárban (Erdősi Ágnes felvételei) Egyelőre csak férfikórusa van a pomázi szerb klubnak. Szeretnék azonban, ha később vegyes karrá fejlődne az együttes. Ének, zene, tánc, családi és társasági beszélgetések — ösz- szegezhetjük. Ez már jó alapja annak, hogy ne csak ünnepi dísznek számítson az ősök kultúrája. Merítsenek forrásaiból az utódok mindennapjaikon, fejlesz- szék, gyarapítsák, ami jó, s azzal hassanak környezetükre. Ebből származik a soknemzetiségű települések nagy előnye. Nyelv és szókincs Az ismeret és szókincs gyarapodásának fontos eszköze az újságok és könyvek olvasása. A nemzetiségek feltételezett igényeit régebben is figyelembe vette például a községi könyvtár. Fodor Gizella, a helyi bibliotéka vezetője pontosan ki tudja mutatni, hogy 738 úgynevezett délszláv, 618 német, 402 szlovák nyelvű kötetük van. Főként szépirodalmi, de ismeretterjesztő művek is találhatók a polcokon. El kellene mélyednünk az állomány tanulmányozásában, hogy megtudjuk: milyen segítséget ad ez a gyűjtemény az anyaország történetének, irodalmának, kultúrájának. művészetének ismeretéhez, de most nem tesszük. Látszatra felesleges is lenne, mert azt a megdöbbentő felvilágosítást kapjuk: sem a könyveknek, sem az idegen nyelvű lapoknak nincs olvasójuk. Levonhatnánk azt a felszínes következtetést, hogy persze, mert nincs igény rájuk. Vagyis ezt az egész azonosságtudatot hivatalból találják ki, pedig a ma emberét nem érdekli. — Mégis, mit kellene tenni, kinek a dolga változtatni, hogy ne csak tíz szerb nyelven Olvasó tagja legyen a könyvtárnak? — Először is segítsenek abban, hogy feltárhassuk az állományt — mondja a könyvtár vezetője. — Nem tudunk szerbül, s különben is csak hárman dolgozunk itt, egy kollégánk egész évben távol lesz. A minden rendben van és volt hite rendül meg tehát bennünk, látva a hiányzó feltételekét. A Jugoszláviából kapott háromezer kötet nem a községi könyvtárba kerül, hanem a templom melletti szerb klubba. — Ki dolgozza fel, rendezi el szakszerűen az új, nagy állományt? — kérdeztük Miatovics Györgytől, a klub vezetőségi tagjaitól. — Azt hiszem, ez rám vár —r válaszolta. — Tulajdonképpen szakmai feladat, mert eredetileg népművelő-könyvtár szakot végeztem. — Most mit csinál? — Könyvkötő vagyok. Feltűnik újabban más is, amire nem figyeltünk. Bogdánná Rafajlovics Zo- rica esete erre a példa, akinek szép hangzású nevét magyarra fordítva, Hajnalkának jegyezték be az anyakönybe. Nem tudom, mit tesz vagy' tehet ez ellen a jövőben Kulin Imre polgármester úr? Ám az biztos, hogy jó szívvel akar cselekedni minden téren és minden formaság nélkül. Ügy tartja, hogy a szerb kultúra Pomáz értékeinek integráns része. Azt a vágyát is kinyilvánította a Szent György-napi búcsúban vendégeskedő belgrádiak között, hogy jó lenne egy szerbiai testvérváros a községnek. Mint kiderült, már alakulóban a kapcsolat. Előreláthatólan Pancsova lesz a rokonváros. Addig is egy fontos, több mint szimbolikus intézkedésre kerül sor idehaza. A nemzetiségi nyelven írt lapokat és könyveket kevesen olvassák rádiót jól lehet fogni, de kellene egy tv-átjátszó állomás. Ehhez a külhoniak próbálják hozzásegíteni a tőlük északra élő testvéreket. A velük, anyaországbeliekkel való találkozások frissítik a nyelvet. Sok ilyen alkalomra van szüksége minden szomszédnak Kö- zép-Európában, hogy teljesüljön az itt kifejezett közös kívánságunk: Határon innen és túl, éljünk egymás mellett mindig békében, barátságban. A falu utcáin — Nem ritka köszöntés Pomáz utcáin: — Zdravo! A túloldalról így szól vissza a jó barát: — Szervusz! Kovács T. István Waghüusel Szige híj falut választotta A barátság ifjú követei Néhány esztendeje, hogy Szigetújfalu, az alig kétezer lelkes Csepel-szigeti település és az — akkor még NSZK-beli — kisváros, Waghäusel kapcsolata elkezdődött. Újfalu valaha jobb napokat látott óvodáját, amely egykor Sváb porta volt, német pénzen újították fel, s lett abból minden igényt kielégítő vendégház és a falu talán legszebb középülete. A társközségi létnek köszönhetően azonban a testvérkapcsolat nem Sziget újfalu és Waghäusel között köttetett meg, az okmányt magyar részről a Sziget- szentmártoni Közös Tanács elnöke látta el kézjegyével. Amikor a tavalyi, őszi önkormányzati választások meghozták az ismételt önállóságot Szigetújfalunak, senki sem lepődött meg azon, hogy a három társközség közül a német fél őket választotta, No, természetesen a gyönyörű vendégház miatt is, ám ugyanennyit, ha nem többet nyomott a latban, hogy Újfalu német nemzetiségi település. A kapcsolat az elmúlt héten jelentős állomásához érkezett: ekkor vendégeskedett ugyanis a ivaghäuseli reáliskola 27 diákja és két pedagógusa egy héten át Szigetújfalun. A gazdag program egyik legérdekesebb és legszebb része volt a hajókirándulás a Kis-Dunán, Szigetszentmártontói Tassig. A Kövizig luxushajójának, a Hullámnak a fedélzetén beszélgettünk a testvérkapcsolat jelenéről,: jövőjéről Pintérné Varga Rozália alpolgármesterrel, aki „civilben” a helyi általános iskola tanára és a waghäuseli diákok egyhetes programjának egyik szervezője. — Május elseje előestéjén a német gyerekek zenekara és az újfalui iskolai énekkar közös koncertet adtak a művelődési házban — mondja Varga Rozália. — Vendégeink rendkívül tehetséges zenészek és a próba idején derült ki. hogy van egy darab, amely a zenekar és az énekkar programjában is szerepel, így közös muzsikálásra is lehetőség nyílt. A gyerekek a vendégházban laktak, - de valamennyi német fiatalt vendégül látta egy-egy újfalui család. A május elsejét végig a házaknál töltötték, barátságok szövődtek, s bármennyire feszített volt a program, a német gyerekek naponta szakítottak időt arra, hogy egy-egy órát vendéglátóiknál töltsenek. Élményben, látnivalóban nem volt hiány. A rövid egy hét alatt a fiatalok bejárták a Csepel- szigetet, ellátogattak Szentendrére, részt vettek egy kiadós budapesti városnézésen, a magyar pusztával ismerkedtek Apa jón. A gyerekek irigylésre méltó természetességgel barátkoznak. Nem feszélyezik őket a nyelvi nehézségek, beszélgetnek, időnként mutogatnak, nevetgélnek. Az újfalusiak szorgalmasan gyűjtik a neveket, címeket, s mivel nem egy közös listát készítenek a vendégek adatairól, a waghäuseli fiúk és lányok úgy érzik magukat, mint a filmsztárok, sorra adják az autogrammot. — Csak körül kell nézni — mondja Gerhard Bauer, a német csoport vezetője. — Nagyszerűen érzik magukat a gyerekek, két hétre való programot csináltak végig, rengeteg szép élményben volt részük. Ügy gondolom, ezek a gyerekkorban szövődő barátságok fogják igazán elmélyíteni a kapcsolatot Szigetújfalu és Waghäusel között. A pedagógusok is, akik a programokat szervezték sok hasznos tapasztalatra tettek szert. Például, hogy tanulhatnának német kollégáiktól, akik látszólag alig fegyelmezik a csoportot, mégis példás a rend. Mesé- . lik az újfalui nevelők, hogy ők ugyancsak meglepődtek, amikor Bauer úr egyórás szabadprogramot adott a gyerekeinek a budapesti Váci utcában. A huszonhét gyerek huszonhétfelé szeleit a Belvárosban, ám a kimenő végén percre pontosan valamennyien visszataláltak a megbeszélt helyre. Már szóba került v a kapcsolat jövője is. A tervek szerint újfalui pedagógusok is ellátogatnának Waghaú- selbe szakmai tapasztalat- cserére, nyáron pedig diákcsoport viszonozná a látogatást. Móza Katalin Tv-áljátszó 10 — Nem tetszik nekem, hogy megállt a torony órája. Mivel az a dolga, hogy jelezze az időt, a nagymutató kijavítására fel is ajánlok a magaméból kétezer forintot — jelentette be a polgármester, mire Jaksity Iván esperes, vikárius annyit mondott az asztal mellett: — És meg a másik kétezret. A Magyarországi Szer- bek Demokratikus Szövetsége országos oktatási szervező központot alapított. Módszertani segítséget adnak a falusi oktatáshoz, ehhez kérik az önkormányzatok segítségét. A belgrádi VISEGRÁDI GÓTIKUS CSARNOK (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) ,Aranyoskám, zsákja van? Változó szokások Az 51-es úton, Kiskun- lacházára érve élénksárga táblán felírat: gazdabolt. Az épület és a hozzá tartozó kert ápolt, rendezett — oda kell nézni, meg kell állni. Az első és felületes pillantásra is úgy tűnik, sok mindent kínálnak, gazdag választékkal marasztalják a vásárlókat. — Másfél éve nyitottunk a férjemmel — tájékoztat készségesen a tulajdonosházaspár hölgytagja, Macska Ferencné. — Egy romos épületet alakítottunk át. Akkor még szó sem volt földkérdésről és farmer- gazdaságról, úgy láttuk, Lacházán igény mutatkozik egy ilyen szolgáltatásra. Ugyanakkor átszállóhely is, a környező településekről szintén itt vásárolnak az emberek. — Mit kínálnak önök, mit keresnek a vevők? — Sikerült találkozni a keresletnek és a kínálatnak, szerénytelenség ’ nélkül mondhatom, jó híre van a boltnak. A vetőmagokból tartunk németet, dánt, hollandot és magyart, a növényvédő szerek közül a gomba- és rovarkártevők ellen négy-, ötféle van, a gyomirtók közül huszonötféléből lehet válogatni. Ügy igyekeztünk kialakítani a skálát, hogy árban is szóródjon, legyen olcsó és legyen drága. — Milyen mértékben emelkedtek az árak? — Nem egyformán, van, ami a múlt évhez képest száz, van ami csak egy-két százalékkal. A bab, a kukorica, a muhar vetőmagja jóval drágább, mint tavaly. Sajnos észrevesszük, hogy az embereknek kevesebb a pénzük, változtak a vásárlá- _ si szokásaik. Annak idején úgy jöttek be a vevők, hogy azt kérdezték: „Aranyoskám, van-e zsákja?” S abba annyit pakoltak, hogy elég volt az egész szezonra. Ma ez nincs, ma mindenki az utolsó percben vesz meg mindent, emiatt; aztán adódhatnak olykor hiánycikkek. Jelen pillanatban a Caiensa gyomirtót keresik — hiába. — Sok a panasz, hogy a kerti gépekhez nem lehet alkatrészt kapni. Önök tartanak? — Az alkatrészekhez mi is — ahogyan a magánember — a gyárban, kiskereskedelmi áron jutunk. Ez nem teszi érdekeltté a gazdaboltokat, ha nagykereskedelmi áron szerezhetnénk be, úgy érdemes lenne foglalkozni vele. De meg kell mondjam, nagyobb gépeket sem tartunk — kifejezetten a kiskertek kézi eszközeivel foglalkozunk —, ezeket ugyanis a vásárlók az Ag- rokernél, nagykereskedelmi áron megvehetik. Ha nálunk ilyesmit keresnek, címet adunk, ahová fordulhatnak. — Van konkurencia? — Nem mondhatom, hogy a környék el lenne látva gazdaboltokkal, mi pontosan ezt a hiányt igyekeztünk pótolni. Persze azért másutt is — például a háztartási boltokban — lehet ilyen termékeket kapni, bár sok mindent másként csinálnak, mint ahogyan szabályos lenne. Január elsején például kijött egy rendelet, hogy bizonyos növényvédő szereket csak vizsgakönyv alapján adhatunk ki, mi ezt szigorúan betartjuk, így látjuk biztosítva, hogy bizonyos fajta, már-már méregnek számító anyagok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe. Sajnos a háztartási boltok nem tartják magukat e rendelethez. Va. É. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin, o Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. Q Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761,438-1067.
