Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
xxxiii. Évfolyam, io9. szám 1991. MÁJUS 11., SZOMBAT Kapitány, kapitány... Lázadás vagy demokrácia? Eikezúöd&tt. S várható volt. hogy az előzmények után akárcsak felsőbb szinteken, lentebb is akadnak majd furcsaságok, lesznek politikai csatározások, talán még botrányok is. De hogy éppen Menoron?! A városi rendőrkapitányi posztra kiírt pályázat megjelenése után persze a környéken is megkezdődött a találgatás, kik aspirálnak a csillagos mundérra. Azután lanyhult az érdeklődés, mert szinte mindenki biztosra vette, hogy egyetlen igazán esélyes jelölt van: dr. Jakab Géza rendőr ö-magy, a talán első demokratikusan választott parancsnok, akit körülbelül másfél éve — az ő szavaival élve — a kapitányság állománya cme't piedesztálra. Akkor még nagy bátorság kellett ahhoz a rendőrségen belül, hogy akár küzrendűrük, akár tisztek aláírásgyűjtéssel kényszerítsék ki volt parancsnokuk leváltását, s egyik társuk kinevezését a helyére. Monoron dr. Jakab Géza így került a kapitányi székbe . . . Másfél év alatt persze sok minden történhet. Megváltozhat például a rendszer. S változnak az emberek, a vélemények is. Amikor az erre hivatott öttagú bizottság tagjai munkához láttak, kiderüli, hogy a monori rendőr kapitányi posztra mindössze két pályázó van, s -közülük is az egyik eleve alkalmatlannak bizonyult. Az „állva maradt” aspiráns dr. Jakab Géza volt. A bírálóbizottságban az ORFK és a megyei rendőr-főkapitányság, a monori állomány egy-egy képviselője, egy körzeti polgármester, valamint egy egy tekintélyes független szakértő kapott helyet. Az ő tisztük volt javaslatot tenni a megyei főkapitánynak, aki azután az idevonatkozó törvény értelmében döntötte el, kit kíván kinevezni a városi rendőrkapitányi posztra. Ennek a döntésnek az életbe lépéséhez azonban — a meHoínap verseny A Monori májusi napok keretében sportprogramot is kínálnak a szervezők. A városi sportalbizottság háztömb körüli nyílt kerékpárosversenyt hirdet május 12-én, vasárnap 11 órára. A rajt és a cél egyformán a Vigadó étterem előtt lesz, s az Ady Endre út, Móricz Zsigmond út, Mátyás király út, Kossuth Lajos út körül- * belül 2 ezer 409 méteres szakaszán korosztályonként egy, kettő vagy három kört kell megtenniük a bringá- sokrrak. Természetesen a nem helyben tanuló vagy dolgozó érdeklődőket is szívesen fogadják. A gyülekező és a nevezések leadása fél tizenegytől lesz a Németh Ágoston utcában. Mindenki a saját felelősségére indul, de a szervezők kérik, hogy csak műszakilag kifogástalan állapotú kerékpárral jelentkezzenek a versenyezni vágyók. A verseny útvonalát a Monori Rendőrkapitányság közlekedésrendészete biztosítja, s egyben az autósok figyelmébe ajánljuk, hogy a fenti útvonalon 11 és 13 óra között forgalmi korlátozásra számítsanak. —ki MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. @ Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Mnuor. Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tól 11-ig. gyei szinttel ellentétben- — a helyi önkormányzatok egyetértő állásfoglalása kell. így hát miután a bírálóbizottság elvégezte a munkáját, s a megyei főkapitány is mindent meggondolt, minden t megfontolt s arról, levélben értesítetté Monor város polgármesterét dr. Rados Máriát, utóbbi összehívta a körzetbeli polgármestertársait, hogy alakítsák ki véleményüket... Az ezen a fórumon elhangzottak sok érdekes tanulsággal szolgálhatnak, ezért a témára visszatérünk. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy a jelenlévők nagy felelősségérzettel, körültekintően, és alapos tájékozódás után döntöttek. Vita kerekedhet — írtuk lapunk csütörtöki számában ugyanerről a témáról. Ezzel szemben — vihar kerekedett. A Monorhoz tartozó rendőrök képviselője Baár Pál főhadnagy ugyanis meghallgatást kért a polgármesterektől, s elmondta, hogy az állomány 90-05 százaléka nem kíván dr. Jakab Gézával együtt szol- gálni. Szakmailag rendkívül felkészült, céltudatos, eredménycentrikus egyéniségnek tartják ugyan, emberi tulajdonságai — despotiz- mus, akarnokság, bosszúál- lús, mások lebecsülésére, megalázására való hajlam —'s legalábbis, etikailag tisztázatlan . vállalkozásai miatt viszont képtelenek a további együttműködésre. Ezt egyébként megerősítette a szintén meghallgatott közlekedési és közbiztonsági osztályvezető, a közlekedési alosztályvezető, a bűnügyi osztályvezető és a pilisi rendőrállomás vezetője. A testület elé kért dr. Jakab Géza részben cáfolta a vádakat, részben úgy vélte, az elégedetlenség éppen annak tulajdonítható, hogy rendet, fegyelmezettséget, rendőrhöz méltó magatartást, munkát, eredményt követel. Cserébe viszont előléptetést javasol, jutalmaz, lakást szerez. Néhány kérdésre adott válaszából azonban úgy tűnt: van alapja beosztottjai félelmének. Végül a polgármesterek titkos szavazással döntöttek álláspontjukról. A tizenhárom jelenlévő közül nyolcán dr. Jakab Géza kir.ev zése ellen voksoltak, négyen mellette, egyvalaki tartózkodott. Ez azt jelenti, hogy a megyei főkapitánynak újabb pályázatot kell kiírnia. Dr. Jakab Géza pedig bejelentette, valószínűleg a BRFK állományában dolgozik tovább ... S hogy volt beosztottjainak akciója lázadásnak, vagy a demok rác ia megnyilvánulásának tulajdonítható-e? Erre is visszatérünk... V. J A munka nélküli diákok Hol tamdion doléozni? Riasztó hírek érkeznek a munkanélküliség terjedéséről — az ország minden tájegységéből. Nem kivétel ez ailól — sajnos — szűkebb pátriánk sem, ahol egyre-másra szűnnek meg a munkahelyek, sok dolgozónak (szakmunkásnak, betanított munkásnak) kötnek útilaput a talpa alá. A Monori 205. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetet sem kíméli ez az akut probléma. N"o nem a tanári kart fenyegeti a munkanélküliség veszélye, hanem a különböző évfolyamok tanulóit. A sokakat érdeklő és főleg érintő problémáról beszélgettünk dr. Dobos György igazgatóval. Hj Utcára kerülnek a szakmunkástanulók? — Egyes fővárosi munkahelyeken már megtették ezt az eléggé furcsa lépést. Nálunk is -fenyegető a helyzet, mert néhány — korábban megbízható — partnerünk egyszerűen csődöt jelentett. Első helyen említeném a gyömrői székhelyű Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatot, amelynek igazgatója három héttel ezelőtt küldött egy levelet, amelyben értesít bennünket. hogy a kőműves- és festőtanulókat a jövőben nem tudják foglalkoztatni, mart egyszerűen nincs munkájuk. A felnőtt dolgozóié egy részének is fal mondtak már, s az ipari tanulókat sem tudják már „eltartani”. Mert bizony az ösztöndíj, a munkaruha, s egyéb szociális juttatások elég sole pénzt kivesznek a cégak zsebeiből. Elfogytak a vállalatok tartalékai, s ezárt kénytelenek e radikális lépés megtételére. Bl Mi lesz az utcára került gyerekekkel? — A tanév végéig valahogy „eltartják” — foglalkoztatják őket. Jól tudjuk, a tcngés-lengés komoly szakmai ismeretek elsajátításától fosztja meg a gyerekeket, de tehetetlenek vagyunk. Azért próbálkozunk máshova (például vállalkozókhoz) bekönyörögni a gyerekeket, egyelőre kevés eredménnyel. Most úgy áll a helyzet, hogy a hamaroson kirepülő harmadikosokon kívül húsz 'kőműves-, illetve festőtanuló további sorsa bizonytalan. g| Más szakmában is ez a helyzet? — Nem csak az építőipar van padlón. Autószerelő tanulóink a Monori Állami Gazdaságban sajátíthatják el a szakma fortélyait. A gazdaság a közelmúltban bérbe adta szervizét, de szerencsére az új gazda — llg Péter vállalkozó — vállalta, hogy — természetesen az állami gazdaság költségén — a gyerekek továbbra is használhatják a műhelyt a gyakorlati fogások .elsajátításéira. Ám itt van még egy gond. Van a gazdaságban egy tanműhely, Szeretnénk bérbe venni (megvenni sajnos nem. tudjuk), de a vezérigazgató urat képtelenség személyesen elérni, hogy leüljünk tárgyalni. Már kénytelen voltam egy levelet írni, de arra sem kaptam tőte választ. B Hallhatnánk jobb híreket? ' • — Sikerült egy fővárosi céget felkutatnunk a IX. kerületben, ahol az esztergályos- és lakatostanulóinkat tudják képezni. Igyekszünk keresni több ilyen vállalatot vagy kisszervezetet. hogy minél előbb megoldódjanak ezek a gondjaink. ü Hogyan zárultak a közelmúltban lezajlott felvételik? — A szülőknek is szembe kell nézniük az új, változó helyzettel. Az idén csak azokat a gyerekeket tudjuk ősztől oktatni, akiknek szüleik munkahelyet is szereztek. Örömmel mondhatom, hogy a 7-3 százalékos hiány ellenére, a tervezett több mint négyszáz fős tanulólétszám megvan. EH Új kísérletük, a kereskedelmid adó-képzés milyen sikerrel kecsegtet? — A vártnál nagyobb volt az érdeklődés. Hetvenen jelentkeztek az első évfolyamra, de csak harminchat most végzős nyolcadikost tudtunk felvenni. ES Ez már az ú j utak keresésének is felfogható. Van-c még üres patron a tarsolyukban? — Talán igen. összeállítottuk intézetünk válság- kezelő programját, amely rövidebb és hosszabb távra is meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek az iskolavezetésre . hárulnak. A programot megvitattuk a tantestülettel. Kollégáimmal együtt azon leszek, hogy a stratégiai célokat is tartalmazó program kis és nagy feladatait egyaránt megoldjuk. S ha már itt tartunk, örömmel számolhatok bs arról,, Hogy a hét elején birtokba ■ vehettük új és szép iskolán, hat az Ipar utcában. Folva- .matps az átköltözés. Úgy tervezzük, az idei szakmunkásvizsgákat már ott fogjuk megtartani. El kell mondanom még. hogy a városi építőipari-költségvetési üzem szépen dolgozott. Új otthonunk — úgy gondolom — lehetővé teszi a következő időszakban a még színvonalasabb szaik- m unikáak épzés t. Az igazgató némi optimizmust is tartalmazó szavai sem takarhatják el a gondokat. Sürgősen ki kell dolgozni az ipari tanulók képzésének az új rendszerét, amely megfelel a változó, illetve változóban lévő gazdasági rendszernek. Az eddiginél is jobban kellene támogatni azokat az üzemeket, vállalatokat, kft.-ket, amelyek a jövőben is hajlandók pénzt áldozni a szakmunkásképzésre. Mert ne feledjük, a jövő évezred leendő munkásait kell kinevelni ebben az évtizedben. Gér József MONORON Vásár Országos állat-, kirakodő- és autóvásár lesz Monoron a vásártéren 1991. május 19-én. amelyre a szokásos feltételekkel várják az árusokat és a leendő vevőket. — Tudja, a maga nevét én már régebben is hallottam. Idegesített. Ki ez a nő, aki mindent megír? Meg kéne törni. Szerencséje, hogy nem hamarább találkoztunk. Amikor még élveztem, ha valaki padlóra ment. Minthogy, istennek hála, nem találkoztunk időnek elölte, most fellapozhattam a jegyzettömbömet, hogy papírra vessem Gulyás Gyula la- iorságának és megtérésének történetét. Tudom-e, kérdezte, hogy évekig ö volt; Monor fenegyereke? Hogy a képe ki volt téve a vendéglátóhelyek ablakába, mint nemkívánatos szgr mélyé? s hogy ember annyi aljasságot nem művelt, mint ő? És akarom-e, hogy elmondja, hogyan változott meg? De még mennyire. — A cigányok nagyon babonásak. Amikor én gyerek voltam, nyári időszakban, akkor n kint aludtak a putrik előtt, és meséltek. Jaj, micsoda meséket! olyan félős lettem én ezektől, hogy majd meghaltam. A szögön lógott egy kabát, én arról is azt hittem, ember, folyt rólam a veríték az első hajnali kakasszóig. De akkor is hiába láttam, hogy kabát, tudtam, az az előbb még ember volt. Még amikor megnősültem, akkor is egész éjjel égni kellett a villanynak. Ha részeg voltam, az volt a jó, akkor nem számított semmi. Ahogy mostanában végiggondolom: lehet, az ördög már akkor tud a, hogy ez az ember aki én vagyok, egyszer meg fog térni. Azért hozta rám azokat a szörnyű félelmeket. — Tizennyolc évesen nősültem. De valahogy üres volt a szívem. Mindent megpróbáltam, hogy betöltsön ezt az ürességet. Szórakoztam, ittam, nekimentem mindenkinek, kártyáztam, nőket adtam cl pénzért, ha meg nekem kelA tékozló fiú megtérése lett nő, és az nem akarta, pofonokkal kényszerítettem. Persze, úgy már neki se volt jó, meg nekem se, de nem érdekelt. A többiek meg adták alám a lovat, hogy hű ez egy kemény gyerek — és én már valósággal élveztem, ha valakit a padlóra tettem. ’77-ben aztán volt egy nagyon csúnya, utálatos verekedés a Vigadóban, nem is mondom el a részleteket. Ott még a rendőrök is kaptak... Börtönbe kerültem. De még ott se voltam békén, még ott is éreztem magamban azt a nagy ürességet, megint csak verekedéssel töltöttem volna be. Néha eszembe jutott, hogy engem senki nem szeret. Senki nem szólt úgy hozzám, hogy na, mi van veled ... Pedig amilyen kemény voltam kívül, olyan puha belül. Ha láttam egy filmet, amiben a gyöngébbet bántották, vagy egy szép jelenetet, elfordultam, sírtam. Másfél év múlva szabadultam, a feleségem félt tőlem, elhagyott. Refes voltam, ki voltam tiltva mindenhonnan. Felvettem egy modort: „add ide, vagy pofán verlek!” így éltem. Volt már vagy öt betelt munkakönyvem. Reggelenként remegett a kezem. Ha valaki szólt hozzám, meg tudtam volna marni. Még orvosnál is voltam, hogy idegrendszeri probléma ez, vagy mi? Egy nyári napon a vasútállomáson találkoztam egy lánnyal. Nem ismerte a híremet. Boldogkőváraljára való volt. Feleségül vettem. Oké is volt egy darabig, vagy három hónapig. Gonosz lettem megint. Csak tomboltam, ittam, nőztem. Megszületett az első fiam. A feleségem járt szegénykém telek, lakás után, szeretett volna jobb körülményeket, hogy akkor talán én is más leszek. Végül kaptunk egy telket, építettem rá egy szobát — de sehogy se volt jó. Nem lett volna jó nekem akkor a Lollobrigida se, a palota se. Még mindig az az üresség ... És akkor egyik nap szembe jött velem R. Péter. Korábban ő is bűnözött. Rám mutatott az ujjával, és azt mondta: „Gyula, ne élj így! Jézust megfeszítették érted! Gyula, az üresség helyére„ ami benned van, oda Jézusnak kellene beköltözni!” Én belém mintha a villám csapott, volna. Azelőtt csak bálványokról meg templomokról hallottam. Tudtam, hogy Monoron is vannak egyházak, de hát énhozzám gyerekkoromban se jött oda se katolikus, se református, se pap, se hívő, hogy mi van, te kis ,cigányfiú, bánt téged valami? A Jehova tanúi, azok persze igen, de ők mindjárt azzal kezdték, hogy: elkárhozol! Na, gondoltam, hát nincs nekem elég bajom, még ezek is fenyegetnek... De mikor Péter azt így nekem szegezte, hogy Jézust megfeszítették értem, egész éjjel gondolkoztam. Hát ki más lenne hajlandó énértem meghalni? Vagy én kiért? Eszembe jutott a Csipás. Hát meghalnék én a Csípésért?! Jézus meg minden ilyen emberért meghalt, mint amilyen én is voltam, aki a büdös pálinkából egy este hét-nyolc decit megivott, meg még ami jött... Egyik nap mentem haza. Szépen felöltöztem, elővettem a gitáromat. A legszebb számokat játszottam, de semmi nem volt rendben. Kérdeztem a szomszédokat, nem tudják, hol a feleségem? Mondták, a gyerekkel a gyülekezetbe ment,. Úgy, ahogy voltam, a gitárral a kezemben, elmentem utánuk. Valaki így szólt: „aki újjá akar születni, álljon ide!” És én odaálltam. Nem is tudom, hány száz bűnömet soroltam fel. De ezután szinte fizikálisán éreztem, hogy már nincs bennem az az üresség. A régi világomnak hátat fordítottam. Nem iszom, nem dohányzom. Boldog vagyok a családommal. Tisztelem a törvényt. Most én vagyok a család feje. És van erűm hozzá, hogy másokért is dolgozzak, mert aki nélkülözik, azon segítenem kell. Gondolja el, még bánván vannak körülöttünk, akik földbe ásott putriban szüléitek és a cigánytelepen laknak, ahol még az ősi törvények vannak. Kell nekik a segítség. Én felépítettem egy emeletes házat. A földszintjét úgy alakítottam ki, hogy ott • mindenkinek legyen helye, aki közénk jön. Nincs nekünk papunk, vezetőnk se. Szabad keresztényeknek hívjuk magunkat. Közöttünk nincs egy okos ember se. Mi csak leülünk, forgatjuk a Bibliát és tudjuk, hogy a názáreti Jézus, a szeretet közöttünk van. Én így találtam magamra általa. Tudja, milyen jó szabadnak lenni... ? Egy hosszú, magyarázó befejezést akartam írni. Rájöttem: nem kell. Akinek füle van a hallásra, ebből a monológból kiérti azt, mi lényeges. K. jíű.
