Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-10 / 108. szám

i. évfolyam, 54. szám 1991. MÁJUS 10., PÉNTEK DA^SI MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Először az Idősebbeket küldik el A munkanélküliséget nem lehet megszokni Amikor meg csak emlegettük a munkanélküliséget, sokan helyeselték mint a munkafegyelem megszilárdí­tásának leghathatósabb cszkikót. Csakhogy ez sem úgy sült el, ahogy vártuk! Nem mindig azok kerülnek utcá­ra, akiknek baj van a munkafegyelmével, szorgalmával, ennél sokkal nagyobb bűn, ha valamilyen okból szem­bekerülnek főnökükkel. Kultúra vagy szennyvíztelep Kié az ácsai gimnázium ? Példaként sorolhatnánk néhány polgármesteri hiva­talt is. Aztán ott vannak a korábban „élüzemként” emlegetett s mára hirtelen veszteségessé vált gyárak dolgozói, akiknek az a „mu­lasztásuk”, hogy nem fi­gyelmeztették főnökeiket időben a szocialista export veszélyeire. Vagy nem az ő dolguk lett volna? Mégis ők kerülnek az utcára. Fő­nökeik kft.-két alakítanak a volt közvagyonból. A dabasi körzetben pil- lanatnyilag 801-en élnek munkanélküli-járadékból (a segély új elnevezése). Saj­nos ez a szám napokon be­lül ezer fölé emelkedik, mikor a bugyi telefongyár szélnek ereszti dolgozóit. Már nem ingáznak A helyi jövedelmi vi­szonyokat ismerve nem hi­szem, hogy túlságosan jól fognak élni fizetésük 70, majd 50 százalékából. Ezt is csak addig kapják, amed­dig munkaviszonyban töl­tött idejük jogosítja őket: minimum kétszer 90, maxi­mum kétszer 360 napig. (Az első szakaszban a 70, a má­sodikban az ötven százalé­kot kapják.) A munkanélküli-járadék­ból csak 5 százalék nyug­díjjárulékot — és ha szük­séges, tartásdíjat — von­nak. A járadék nem adózik automatikusan, de kérésre — nehogy év végén kínos meglepetés érje az illetőt. — levonják. Gál Zoltánná osztályve­zető a telefongyárból kike­rülő dolgozók elhelyezését látja a legreménytelenebb­nek: — Nemhogy a körzet­ben, de az egész megyében sincs szükség most elektro­technikusra! Korábban pró'íálták más megyékkel felvenni a kap­csolatot, de a rossz köz­lekedés és a hasonlóan ala­csony munkaerő-kereslet megszakította az együttmű­ködési kísérleteket. — Kik kerülnek elsősor­ban utcára? — Elsőként zömmel a fővárosba ingázó segéd­munkásokat küldték el, és DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. C. sz. Pf.: 311. ír. 5Z. 1446. Telefon: 138-238S/283 8 ’ b^í'riap az úgynevezett vattaembe­reket. Télen az építőipar­ban dolgozók kerültek ut­cára, ők azonban vissza­szállingóztak, újból tud­ják őket foglalkoztatni. Mostanában sok mezőgaz­dasági gépszerelő, kereske­delmi dolgozó, állattenyész­tő marad munka nélkül. Egyre rosszabb — Kor szerint milyen a megoszlás? Sok a fiatal? — Nem jellemző, inkább az idősebbeket küldik el. Egyre gyakoribb, hogy nyugdíj előtt 3-4 évvel! — Milyen a munka nél­kül maradtak lelkiállapo­ta? — Akik elsőként kapták kezükbe a munkakönyvü­ket, nem csináltak belőle problémát — sőt nem is vették szívesen, ha új mun­kahelyet ajánlottunk ne­kik. Volt, aki manipulálni akart, mert otthon is elég dolga akadt a háztájival. December óta azonban egy­re rosszabb az emberek közérzete, kétségbe vannak esve. — Akad még ajánlható munkahely a környéken? — Csak a fővárosi építő­„A politika világa mindig húsz évvel lemarad a gon­dolat világa mögött.’’ John Jay Chapman A politikától túlságosan telített vidéki hétközna­pokban, egy aránylag el­maradott régióban Chap­man megállapítása a szo­kásosnál is nagyobb igazsá­got takar — főleg akkor, amikor a tiszta emberi gon­dolat is ritka vendég erre­felé. Nem nyugszanak a kedélyek mifelénk, „per­manens forradalom” zaj­lik: „ha egyszer a gyűlölet fellángol és elveszti köz­vetlen tárgyát, nem húny ki, hanem keres magának másikat”, kielégülésre, megnyugvásra egyhamar nem talál. A helyi társa­dalom azon az úton jár, hogy részeire hullik, atomi­zálódik, az emberek elsza­kadnak egymástól: a poli­tika — a primitív politikai színvonal — éket ver kö­zéjük. Ismerősök, régi ba­rátok egymásra rossz szemmel néznek, nem fo­gadják egymás köszönését, megvetéssel fordulnak el at­tól, aki nem azt és úgy gondolja, érzi, ahogy ők. Az elfordulást befelé for­dulás követi; sokan a bel­terjes helyi politikai párt­csoportosulásokhoz mene­külnek — oda, ahol azt hallhatnak, amit hallani akarnak, ami a legkeve­iparban és a Kőbányai Sörgyárban, segédmunkás­nak. Igen nagy problémánk a közlekedés, mert Buda- pest-központúra tervezték. Ritkák a járatok, és reg­gel a főváros felé, délután kifelé irányulnak. Egy ócsai embert nem tudok elhelyez­ni a dabasi savanyítóban, mert nem tud reggel hétre odaérni! Nem küldhetek senkit olyan munkahelyre, amit nem tud megközelíte­ni. — Közhasznú munkákat szerveznek? — Igen, Hernádon és Örkényben lesz a legköze­lebb. Ezt a lehetőséget min­denhol ki kéne használni, mert a költségeknek csak 30 százalékát fizeti az ön- kormányzat, 70 százalékát a foglalkoztatási alapból té­rítik. A munka nélkül ma­radtak legalább arra az időre nem érzik magukat fölöslegesnek, és a település is jól jár, ha kitakarítják az árkokat, rendbehozzák az utakat. Nap mint nap — ön sincs irigylésre méltó helyzetben, nap mint nap kétségbeesett emberek­kel találkozik, akik magá­tól várják életük jobbra fordulását. — Mostanában azon ve­szem észre magam, hogy sehol nem tudok kikapcso­lódni. Otthon is a benti ügyek járnak a fejemben. Pachner Edit sebb feszültséget okozza, ahol nincs kényszerítve az ember a mindennapos vé­leményütköztetésre, érvek szembesítésére, ahol az os­tobasággal, a rossz dönté­sekkel nem kell elszámol­ni. Megszűnt a nyitottság, győzött a kicsinyesség, győ­zött a házi diktatúra, ahol alapjában érvénye­sülhetnek a bolsevista tör­vények. Ha igazán őszintén ma­gukba néznének a pártok helyi szervezetei, akkor felfedezhetnék magukban — a saját helyi szervezeteik­ben — a régi bolsevista kel­lékeket, melyekkel ma­napság élnek. A tudatos ellenségkeresés, a gyűlöl­ködés állandó fenntar­tása és fokozása, mások ki­szorításának igénye, elta­posni vágyása, üldözése, a tudatos hazudozás, rém- és álhírterjesztés, idegen- gyűlölet stb. Mindezek a bolsevista és fasiszta ter­minológia fontos kellékei. Ma már jól behatárolha­tók azok az emberek, akik — Mióta legutóbb talál­koztunk, tovább bonyoló­dott az iskola fenntartásá­nak ügye. — így fogadott néhány napja Zsadányi László, az ócsai gimnázium igazgatója, aki maga sem tudja, milyen álláspontra helyezkedjen. Ahogy az újságban is hírül adtuk, az ócsai ön- kormányzat Pest megyé­nek adta át kezelésre a gimnáziumot, mivel úgy számolt, hosszú távon nem tudja biztosítani az épület bővítését és korszerűsíté­sét. Ügy látszik, a megye más településeiben is így gondolkoztak, mert nagy hirtelen 51 intézmény keze­lése hárult a Pest megyei önkormányzatra. Talán so­kallták a rájuk háruló fel­adatot, talán hiányolták a hasznot, lényeg az, hogy megváltoztatták a feltéte­leket. Választás elé állí­tották a helyi önkormány­zatokat: a kezelési megbí­zással együtt átadják-e a tulajdonjogot, vagy beérik az állami támogatással, amit a megye mint kezelő, biz­tosítani tud. — Ez a pénz éppen csak szeptemberre lenne elég, — számol az igazgató. — Tudomásom van róla, hogy a dabasiak visszakérték in­tézményeiket, de nálunk más a helyzet. Itt 60-70 millió forintba kerül a teljes beruházás, ennyi pénzt pedig nem tud előte­remteni az önkormányzat. (Dabason ugyan vissza­kérték az iskolákat, de ta­karékossági szempontból olyan intézkedésekre ké­szülnek, melyek közfelhá­borodást váltottak ki a szü­lőkből, nevezetesen: össze akarják vonni a gimnáziu­mot a szakközépiskolával.) Szomorú, hogy éppen most, a felfutás időszaká­ban került ilyen bizonyta­lan helyzetbe a gimnázium. 1990 szeptemberétől, az új gazdasági viszonyokhoz iga­zítva változtatták meg az iskola képzési struktúráját. Az általános tantervű gim­náziumi osztály mellett ma­tematika tagozatos és ide­genvezetői fakultációs cso­portot, valamint egy keres­kedelmi szakközépiskolai osztályt indítottak. Két éve készült el az új oktatási szárny, de a tanulólétszám növekedése és a megválto­zott tanterv miatt további helyiségekre lenne szükség. a hazugságok terjesztésé­vel, mások rágalmazásá­val foglalkoznak. „Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elhiszik.” A hitleri cinizmus a mai politikai machiavellizmusnak is fon­tos kelléke. A helyi pártokba és „új­ságjaikba” kis diktátorok, zsarnokok fészkelték be magukat, és megfertőzik a belső és egyben a helyi de­mokráciát. „A zsarnokság fegyvere a politikai párt” — írja Joszip Brodszkij Nobel-díjas orosz-szovjet- amerikai költő. Bár Brodszkij kelet-európai, bolsevista szempontokból indul ki, azért ma sem ta­nulság nélküli a nézete. A helyi politizálásba beleme­rült emberek némelyike saját magának s egyben saját környezetének válik zsarnokává. „Az emberek nem azért válnak zsarnok­ká, mert elhivatottságot éreznek rá — de nem is véletlenül lesznek azok. Az ilyen beállítottságú ember többnyire a rövid utat vá­Tavaly szeptemberre ter­vezték a tetőtér beépítését, — erre még futotta volna az önkormányzatnak —, csakhogy akkor döntöttek az üzemeltetés átadásáról. Most elég kopár, csak a sa­rokba állított tornafelsze­relés árulkodik mai szere­péről. — Ide tervezzük a négy nyelvi laboratóriumot, — mutatja a képzeletbeli vá­laszfalakat Zsadányi László. — A tetőtér-beépítést rrjég vállalhatná az önkormány­zat, hiszen megvolt rá a keret... — Az a pénz már nincs meg! Amikor úgy döntöt­tek, — mégpedig hosszú vajúdás után, — hogy át­adják az üzemeltetési jo­got a megyének, átcsopor­tosították a költségvetést. Menet közben olyan új té­telek is jelentkeztek, mint a szennyvíztisztító-telep. — Nem érzem szerencsés­nek a tulajdonjog átadását, Szombat, 17 órától ser­dülőmérkőzések: Inárcs— Kakucs, Üjhartyán—Her­nád, Örkény—Dabas SE, Bugyi—Űjlengyel. Vasárnap, 15 és 17 órá­tól ifi- és felnőttmérkőzé- sek: Táborfalva—Gyál, öcsa—Inárcs, Felsőpakony —Alsónémedi. 17 órakor: Dabas ÉKÜ—Tatárszent­györgy. Értesítjük a körzetünk­ben működő labdarúgócsa­lasztja, és saját családján zsarnokoskodik”, majd a tágabb környezetén, eset­leg a pártjában. A pusztító gyűlölködés legreprezentatívabb termé­keit a helyi, most már egy­re több és „színesebb” saj­tó képviseli, amely már túl­lépett minden tisztességes kritikán, konszenzusra tö­rekvésen — a gyűlölet szítá­sában lépett az élre. Színvo­nalára jellemző az önkri­tika hiánya, a teljes kont- rollálatlanság: a megjelent írások a „szabad sajtó” ter­mékei. A helyi kis diktáto­rok rettegnek — a szabad gondolat és véleménynyil­vánítástól — ormótlan ar­roganciával való megnyil­vánulásai. A végtelen sze­mélyeskedés, egymás ócsár- lása közben vajon felme­rül-e, hogy mindezzel egye­sek a saját kórlapjukat ké­szítik el. Valószínűleg az ilyen színvonalú sajtóra ér­tette Thomas Jefferson: „az ember, aki sohasem tekint bele az újságokba, jobban értesült lesz újságolvasó akkor sem, ha pillanatnyi­lag nincs pénzünk. Nem fél attól, hogy a megye eset­leg Ocsa érdekeivel el i- tétes változtatásokat akar majd keresztülvinni? — Az intézmény akkor is ócsai marad, ha a me­gye tulajdonába kerül, vé­gül is ’86 előtt is a megyé­hez tartozott. Viszont pénz­ügyi garanciát kaptunk fennmaradásunkhoz. — Az első variáció is ugyanilyen biztosnak tűnt! — Szó lehet olyan komp­romisszumos megoldásról is, hogy az ócsai önkor­mányzat belép, mint társ­tulajdonos, erre meg is van az alapja, mivel az új szárnyat már a helyi ta­nács építtette. Erről a to­vábbi megbeszéléseken szü­letik döntés. Ha meg tud egyezni a két önkormány­zat, biztosítva látom a gimnázium jövőjét. patáinkat, hogy a Körzeti Labdarúgó Szövetség (meg­bízott) Dabasról technikai akadályok miatt egyelőre az Öcsai Polgármesteri Hi­vatalba költözött. Játékve­zetői, fegyelmi és mérkőzés­módosítással kapcsolatos bejelentéseket itt lehet meg­tenni. Cím: Körzeti Lab­darúgó Szövetség 2364 Ócsa, Polgármesteri Hivatal. Bajcsy-Zs. út 2. Szövetségi nap: Hétfő 16—18 óra kö­zött. társánál, mert az, aki sem­miről nem vesz tudomást, közelebb fog járni az igaz­sághoz. mint az, akinek el­méje a hamisság és téve­dések tárházává válik.” Mind többekben merül fel, hogy a mostani aktív generációkkal — a mull rendszert a fejükben őrizve — fel lehet-e építeni ai Európába igyekvő, korsze­rű Magyarországot, vágj egy hosszabb stagnálás utár a felnövekvő és kevésbe fertőzött, új gondolkodásrí képes korosztályra vár e: a feladat? Mindinkább a; fogalmazódik meg sokak­ban, hogy a diktatúra gyer­mekeitől nem várható el hogy rögvest úgy viselked­jenek, úgy gondolkodjanak min-t a demokráciákban fel növekvő-élő nyugati pol gárság. A politika fojtólag ráte lepedett a vidéki társada lom felszínére is. A hely pártok az országos progra mok minden nemes részé már megcsonkították, meg szegték, elvették belőlük ; legnemesebbeket, az igazál épülésre szolgálókat: a de mokráciát, a humanizmust az emberi megértést é szeretetet, a keresztény el veket, az erkölcsöt stb. Am maradt, annak semmi köz' a korszerű világhoz, s a jö vő Magyarországához. Albert Béla Olvasónk véleménye A diktatúra gyermekei (pachner) „Ide tervezzük a négy nyelvi laboratóriumot” (Petényi István felvétele) Hétvégi labdarúgás

Next

/
Oldalképek
Tartalom