Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-09 / 107. szám
A béke napján T Af •* /I X I Tuzijatek Il/l egnyertük a háborút, mondta Galina Nyi- kolájevna, aki 40 rubeles havi fizetésért takarította a moszkvai akadémiai kollégium hetedik emeletét. Galina Nyiko- lájevna tényleg megnyerte a háborút. Már 1041-ben bevonult, aztán visszavonult, majd kergette a fasisztákat egészen Berlinig. Fegyver persze nem volt a kezében. Hátán cipelte a sebesülteket, mosta a kötszereket és a koszos gatyákat. Többször megsebesült, kapott egy szakajtóra való kitüntetést, és a háború végén jutalomként egy lakószobát egy külvárosi, kommunális házban. A szoba nagyon jól jött, mert Galina Nyiko- lájevnának a háború után nem volt hol lehajtania a fejét. Apja, anyja elpusztult, házukat lebombázták, arra meg nem számíthatott, hogy családot alapíthat. A magakorabeli férfiak nagy része elesett, aki esetleg megmaradt, az meg dehogy vett volna feleségül egy volt kato-' nalányt. A katonalányoknak ugyanis nagyon rossz hírük volt. Azt beszélték róluk, hogy a háborús évek alatt nem csak lelki, de testi vigaszt is nyújtottak a frontharcosoknak. A hatvanöt éves Galina Nyikolájevna, a vörös hadsereg egykori őrmestere nézte a szobámban a tévén a győzelem napi tűzijátékot. Otthon ugyanis nem volt tévéje. A negyvenrubeles nyugdíjból és a 30 rubeles különkeresetből ugyanis ilyen luxusra nem futotta. Csak a büszkeség, a győzelem tudata maradt meg. És az, hogy mi, külföldiek, mindent neki, nekik köszönhetünk. A szabadságot is, a jólétet is. Galina Nyikolájevna ugyanis komolyan gondolta, hogy neki csak azért 40 rubel a nyugdíja, mert a többiből szegény magyarokat, lengyeleket és cseheket kell támogatni. A második világháború alatt 27 millió szovjet ember halt meg. Több millió a lengyel, a jugoszláv, az amerikai, a brit és más nemzetbeli szövetséges áldozat. A győztes oldalon. S nincsenek sokkal kevesebben azok, akiket azelőtt nem szoktunk emlegetni: magyarok, németek (olaszok), akik a fronton, a bombázások során vagy a hadifogoly- vagy koncentrációs táborokban kaptak golyót, haltak meg valamely járvány során, pusztultak el végelgyengülésben. Világháború volt. Értelmetlen öldöklés, tömérdek szenvedés. 1945. május 9-én lett vége. Persze ezen a napon Prágában még szóltak a fegyverek, japánok és amerikaiak haltak meg Ázsiában. Tele voltak a hadifogolytáborok. S persze magyarok tízezrei csak négy-öt évvel később értek haza Szibériából. Ji/Jájus 9-ét 46. éve ün- nepeljük. Ez a béke napja, bár azóta is mindig van valahol háború: Vietnamban, Afganisztánban, Irakban, Iránban. Valahol mindig dörögnek a fegyverek. Pedig mennyi a példa, hogy a győztesek is mindig vesztesek. Mint Galina Nyikolájevna. Jó lenne egyszer a békét békében ünnepelni. Csillák András nyombél falára felkenődve több időt biztosít a vas felszívódására. miközben védi a nyálkahártyát a vas irritáló hatásától. A rendszeres vasbevitellel egész sor vashiányos betegség — idegrendszeri bajok, aluszékonyság, izomgyengeség, körömtöredezés, bőrszárazság, hajhullás, szívizom- és nyelési problémák — előzhető meg. — Kerestük azt az élelmiszert, amelyhez a mi fekete színű, kenőcsös vas- aszkorbát krémünk hozzáadható úgy, hogy élvezhető maradjon a termék — mondja Király Éva, a vas- aszkorbát kifejlesztője. — Hatóanyagunk hordozójaként a legmegfelelőbbnek a csokoládé tűnt. Egyrészt íze miatt, másrészt pedig mert a felszívódást is jól segíti. Így kerültünk kapcsolatba a Duna Csokoládégyárral, amely eddig is sokat tett a természetes, egészségvédő anyagokkal dúsított termékek fejlesztésében. Így született meg a Ferró fantázianévre hallgató, vas-aszkorbáttal dúsított csokoládé. A kis téglácskánként csomagolt édességet egy esztendőn át adagolták Budapesten, illetve Miskolcon 180 óvodásgyermeknek. Az eredmények igazolták, hogy a vas-aszkorbát krém úttörő szerepet tölthet be a gyermekkori vashiánybetegség megelőzésében, sőt a vascsokit fogyasztó és előzőleg már vashiányosnak talált gyermekek másodlagos tünetei is javultak. Csökkent a hajhullás, fejfájás, körömtöredezés, ugyanakkor nőtt a gyermekek étvágya. Megszületett tehát egy egészségvédő termék, amelynek rendszeres fogyasztásával megelőzhető egy sor betegség. E termék ráadásul csokoládé, amely népszerű lehet a kórtól leginkább veszélyeztetett korosztály, a gyermekek körében. A happy end mégis jellegzetesen magyarra sikeredett. — Amikor elkészültünk a Ferró csokoládéval, és kezünkben voltak a vizsgálati eredmények, szerettük volna dietetikus termékké nyilváníttatni — magyarázza Székely Péter, a Duna Csokoládégyár igazgatója. — Ennek azért van jelentősége, mert így áfamentes lehetne a termék, mint például az abonyi tsz Abo- nett kenyere. A Pénzügyminisztérium hosszas várakozás után az APEH-hez irányított bennünket, ott hónapok teltek el, míg kiderült, ők sem illetékesek, és a Statisztikai Hivatalt ajánlották mint az áfamentesség kérdésében határozatképes szervet. A végeredmény lesújtó: a Ferró csokoládé ára a 25 százalék áfán kívül még 10 százalék luxusadót is tartalmaz. Ezzel sújtják ugyanis a csokoládéféleségeket. A nagyker- és kiskerárrés újabb százalékokat rak rá, A szakemberek szerint a Ferró csokoládé — amely iránt nyugati cégek is érdeklődnek — nemcsak a Vissza a kiindulási pontra Hurokban az élelmiszeripar Szorul a hurok a hazai élelmiszeripar körül. A terhet a magyar lakosság elszegényedése, a külpiacok beszűkülése és a saját szervezetlensége rakja az iparra. Érthető, ha a szorításból menekülni akarnak. Az egérutat azonban nem stratégiai módszerekkel keresik, hanem a legkisebb ellenállás irányába indulnak. De szinte bizonyos, hogy ez az ösvény körkörös, s a kiinduló ponthoz vezeti vissza a vándorokat. A legújabb statisztikákból legalábbis erre lehet következtetni. A hazai kis- és nagykereskedelem 9,5 százalékkal kevesebb terméket vásárolt januárban és februárban az élelmiszeripartól, mint egy évvel korábban. Erre az ipar két módon reagált: csökkentette a felvásárlást és annak árait, valamint emelte a belföldi értékesítési árakat. Egy év alatt csökkent a sertés, a juh, a baromfi és a tej felvásárlása, valamelyest emelkedett a vágómarháé. Ugyanebben az időben a felvásárlók mérsékelték a marha, a sertés és a juh átvételi árát, alig észrevehetően emelték a tejét, csupán a baromfiért kaptak 18,9 százalékkal többet a termelők. Miközben a gazdák búslakodtak veszteségeik miatt, a fogyasztó sem járt jól, mert az élelmiszeripar átlagosan 21 százalékkal emelte az értékesítési árakat. Kifelé tehát azonnal intézkedtek az ipar vezetői, a saját portájukon azonban nemigen söprögettek. Miközben erőteljesen megcsappant a kereslet termé- kéik iránt, s kénytelenek voltak raktárra termelni, a belső szervezetükhöz bátortalanul nyúltak. A létszámot mindössze 5,7 százalékkal csökkentette az élelmiszeripar, s ennek következtében tovább romlott a termelékenysége. Ügy tűnik tehát, hogy a sok sebből vérző, valós gondokkal küszködő élelmiszer- ipar elsősorban az árak emelésével, s nem a belső ellentmondások felszámolásával akar menekülni terhei alól; saját szervezetgyermekeknek, hanem az édesanyáknak is igen hasznos édesség, hiszen a szülőkorú nők legalább fele szenved vashiánybetegségben. Egy kétgyermekes család ajánlott napi adagja tíz táblácska — a kicsiknek három-három, a mamának négy darab —, ez naponta körülbelül hatvanhat forintba kerül. Félő tehát, hogy ezt az egészségvédő édességet is csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek a vastartalmú élelmiszerek — húsfélék — megvásárlása sem jelent gondot. Ráadásul, mint a Duna Csokoládégyár igazgatója elmondta, gyakorta „eltérítik” az árakat a kereskedelmi partnerek. Sajnos, „hála” a hivatali bürokráciának, a vascsoki már így is olyan drága, hogy újabb áreltérítést nem viselne el, ezért a Csemege Kereskedelmi Vállalattal kötöttek szerződést, a hálózat budapesti és vidéki élelmiszeráruházaiban forgalmazzák majd a celofánzacskóba csomagolt csokitéglácská- kat. És természetesen kapható lesz a termék —nagykereskedelmi áron — a Duna Csokoládégyár kőbányai diszkontáruházában. A legmegfelelőbb árusítóhelyére a vascsoki, a minden újra fogékony Pest Megyei Gyógyszertári Központ közreműködésével kerül majd, hiszen a patikák polcain is megjelenik ez az egészség- védő édesség. Mőza Katalin lenségét továbbra is a termelővel és a fogyasztóval fizetteti meg. Persze nem hallgatható el, hogy a pártállam utolsó bástyája a viszonylagosan elfogadható életszínvonal és ellátás volt, s ez valóban sokba került az élelmiszeriparnak is. Az élelem árát szociálpolitikai megfontolások alakították, emiatt torz, az egész élelmiszer-gazdaságra hátrányos árarányok alakultak ki. Az átmenet egyik legsürgetőbb tennivalója ezek felszámolása, ám a közös terhekből mindenkinek egyformán kellene részt vállalni. Nem kivétel az élelmiszeripar sem, hiszen a felelősség, a pénzügyi következmények egyoldalú áthárításával saját ellehetetlenülését is felgyorsítja. A mesterségesen alacsonyan tartott termelői ár a gazdák kedvét szegi, s feldolgozásra alkalmas alapanyagokból lesz kevés; a fogyasztó számára kifizethetetlen élelmiszerár pedig a raktárakban marasztalja a készleteket. Igazán jó és gyors megoldás a mai helyzetben aligha lehetséges, hiszen amíg a mai mély gazdasági válsághoz elérkeztünk, mindenki kapott sebeket. Most ezek gyógyítgatásá- val, a túléléssel vannak elfoglalva a piac szereplői. Az viszont semmiképpen nem lehet kívánatos, hogy a mélyponton egymásra mutogatva, a másik kárára keressünk megoldásokat. Erre tesznek kísérletet egyes húsipari vezetők, amikor a takarmányipar felelősségét bizonygatják. Valljuk be, igazuk van, amikor azt állítják, hogy a hazai takarmányok a világpiacinál drágábbak, és annál gyengébb minőségűek, s ez a teljes vertikum gazdaságosságát rontja. De ha ehhez nem tesz- szük hozzá, hogy a húsipar sem a hazai termelési és a külpiaci adottságokhoz igazodva fejlődött, hanem a megyei hatalmak és a tekintély irányította a beruházásokat; akkor a takarmányiparra való mutogatás csupán figyelemelterelő taktikai manőver. Nem kétséges, mindannyiunk érdeke, hogy a szoruló hurokból végre ki tudjon bújni az élelmiszer- ipar. De azt nem teheti csak másra mutogatással, acsarkodással. V. Farkas József Drágábban is megveszik külföldön Amikor fával fizet a vevő Bár lassan elérkezik az esztendő első felének a vége, a baromfitermékek külpiaca csak nehezen nyílik meg. A hernádi Március 15. Termelőszövetkezet baromfifeldolgozó üzemében még sincs rossz hangulathiszen megvalósítás előtt áll a tervezett szovjet export, miszerint csirkéért fával fizet a vevő. Oláh István, a hernádi üzem igazgatója arról adott tájékoztatást, hogy szakemberük jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik a Hungavist Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjének társaságában. Ott bábáskodik a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat képviselője is. Egy meg nem nevezett, az Urálon túli cégről van szó, amely jelentős baromfiszállítmányra tart igényt. Az igazgató beszélt arról is, hogy jelenleg a megszokottnál 200 tonnával nagyobb a készletük, s ez egyben azt is jelzi, hogy nem csökkentették a baromfivágást, illetve -feldolgozást. A közelmúltban átlagosan 16 százalékkal még meg is emelték a darabolt termékek árát. így is elkél, mert a kereslet az esztendő első negyedében különösen megnőtt. Szintén számottevő áremelést hajtottak végre az exportra kerülő mellhúsnál is. Az utóbbi néhány évben mindig meghaladta az évi 4 ezer tonnát a teljes exportjuk. Ennek jelentős hányada nyugati piacon talált vevőkre. Idén még nagyobb arányt képvisel a nyugati export, amely a legfrissebb értesülések szerint eléri a 3 ezer tonnát. A keleti, a volt KGST- régióba. mintegy 1500 tonnányit szánnak. Oláh István kitért arra is, hogy szinte naponta keresik meg őket a legkülönbözőbb, eleddig számukra ismeretlen cégek, többnyire kft.-k, s ajánlják fel szolgálataikat, mondván, biztos vevőre találtak. Azután amikor bankgaranciát kérnek tőlük, vagy éppenséggel az akkreditívet kellene megnyitni, kiderül, hogy az egész csak primitív próbálkozás. Bár az üzem a piaci pangás következeiében részint eredménykiesést mutat, de a már említett exportoknak köszönhetően nem kell aggódniuk, hogy nyakukon maradnak a csirkék. (gyócsi) O IRTA KARD Érdekes helyzet. Egy honatya fenyegető veszélynek tartja az Országgyűlés által választott Alkotmánybíróságot ... Ezt az érdekes, mi több, elgondolkoztató helyzetet teremti meg Ómolnár Miklós, a Kisgazdapárt képviselője, amikor a Heti Kis Újság (91/17.) hasábjain, pártja belső háborúiról elmélkedve, azt írta le: „... amikor még ott lóg a földek visszaadása, a kárpótlási törvény fölött az Alkotmánybíróság Damoklesz-kardja...” A szerencsétlen szicíliai talpnyaló, az udvaronc Damoklész feje felett lószőrön függő éles kard a zsarnokság teremtette fenyegető veszély szállóigéjévé lett. Az Alkotmánybíróság, mint ilyen kard? Az önkény kardja? Érdekes nézőpont! Kiknek, miknek az önkénye testesülne) meg ebben a, a demokrácia jogállama alappillérének számító, testületben? S ha adott- esetben (pártszempontok alapján) kard rántható a (Damoklész) kardként fungáló Alkotmánybíróság ellen, kérdéses — avagy éppen nem kérdéses —, miért ne repülhetnének ki hüvelyükből a kardok a semmivel sem legitimebb (avagy inle- gitimebb) Országgyűléssel szemben?! Ha (Damoklész) kard az Alkotmánybíróság (most éppen) a „földek visszaadása. a kárpótlási törvény fölött”, akkor vajon miféle kard (csak nem Damoklesz-féle?) maga a Parlament az ország feje felett?! Mert azt, hogy kard, éppen az ilyen honatyai vélekedések látszanak igazolni, hiszen kormányzópárti ember véli fenyegetésnek azt, amit a demokrácia, a törvény legfőbb biztosítékaként kell felfognunk. Ha aktuálpolitikai szempontoktól függ az Alkotmánybíróság minősítése, akkor mitől (és: kiktől) függ az ország jövője?! KLIENS Megemlékezés, elismerés Vöröskeresztes világnap Sok idő telt el azóta, hogy Kossuth Zsuzsa tábori kórházában ápolta a szabadságharc sérültjeit — függetlenül attól, hogy melyik oldalon álltak. A helyzet azóta rosszabbodni látszik, már a mindenkinek segíteni kész Vörös- kereszt emberei is el-el- tűnnek olykor egy-egy hadszíntéren, s a háború polgári áldozatainak száma és aránya is hatalmasat nőtt. A többi között ezeket hangsúlyozta a vöröskeresztes világnap Pest megyei ünnepségén dr. Horváth Imre, az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat megyei intézetének igazgatóhelyettese, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának magyar delegátusa. A megemlékezésen kitüntették a humanitárius szervezet aktivistáit. Enden Ferencné, a Sziget- szentmiklós városi vezetőség alelnöke, Könczöl Tamás, a MÁV Dunakeszi Járműjavító raktárosa, dr. Várnai Éva, a megyei népegészségügyi intézet gyermek és ifjúság higiénikus osztályvezetője, valamint dr. Zelen Béla, a Semmelweis kórház orvos igazgató- helyettese, a világnap alkalmából a Vöröskeresztes Munkáért arany jelvényt kaptak. Az elismerés ezüst fokozatát 12-en, bronz fokozatát 19-en vehették át Szviatovszki Andrástól, a Vöröskereszt megyei titkárától. Társadalmi gondoskodásért, családvédelemért, környezetvédelemért hárman kaptak kitüntető jelvényt. Az elismerések után ülést tartott a vöröskereszt Pest megyei vezetősége. Egyetlen napirendi pont volt: az elnökválasztás. Aranyosi László, a Vörös- kereszt Pest megyei szervezetének elnöke — családi és egészségi ok miatt — tizenhárom éves munka után felmentését kérte tiszte alól. A megyei vezetőség eddigi tevékenységét megköszönve elfogadta a lemondást. A Vöröskereszt Pest megyei elnökévé pedig dr. Felmérai Istvánt, a szervezet eddigi egyik alel- nökét, a megyei önkormányzati hivatal népjóléti és művelődési irodájának vezetőjét választották. V. G. P. ^ifriqp
