Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-08 / 81. szám
Igazi evezösidőben tették vízre hajóikat a Szentendrei Vízmű SE kajakosai-kcnusai, Figdcr András, Jesztrebszki Tibor és So- modi Péter Budakeszin Balogliék telkén szőlőkapálás volt a vasárnap délelőtti program (A fotókat Erdősi Ágnes és Vasvári Gombó Pál készítették) A MÉH GYŰJTÖGET, AZ EMBER KÖLTÖGET Kora (Folytatás az 1. oldalról) vegyszer. De így még mindig olcsóbb, mintha piacon vennék. Persze, hogy nem számolják bele a saját munkájukat, ilyen pompás időben jólesik az a kis mozgás. Csak az a kérdés, meddig. Mert ha jön az adó... Hátizsákos, bakancsos, tréningruhás tömeget ont a pomázi állomáson a HÉV. Eömük a dobogókői buszhoz tart. Ennek vezetője Bereczki János: — Tegnap egy gombostűt sem lehetett leejteni a buszban. En most is két menetrend szerinti járat között viszem a turistákat. Van, aki sokallja erre a húsz kilométerre a 38 forintos jegyárat. Egy háromgyerekes családnak tényleg megtérheti a bukszáját az ilyen út, még ha a diáknak a felébe is kerül. Ha most nem dolgoznék? A sövényt nyírnám otthon ... Gyülekeznek a BSE sziklamászói is. A pilisi Vaskapuhoz indulnak Échmatz Béla vezetésével: — Egyetemista a többség, két hete tart a tanfolyamunk, eddig elméleti volt az oktatás. A srácok ma ismerkednek először a gyakorlatban a sziklamászással. Harmincán vagyunk, remélem, vissza is ugyaneny- nyien jövünk. A felszerelés? Egy kocsi ára van abban a hátizsákban — mutat a másik oktató Szomolá- nyi Ervin csomagjára, és sorolja: 8-10 ezer forint a kötél, 10 ezer a húsz karabiner, 4 ezer a beülőhevederek darabja, 600-1500 forint egy-egy ék, azokból is van vagy huszonöt, azután az ereszkedőgép, a mászógép, a biztosítóeszközök, sisakok. Kezdőknek persze elég egy nadrág és egy pár alkalmas cipő. Szentendre, Lánczky László, a Vízmű SE kajakkenu szakosztály srácainak edzője: — Most a szigetcsúcs a cél, oda-vissza 42 kilométer, nem több négy és fél óránál. Pompás ez az idő, jobb, mintha sütne a nap. A Rómain ilyenkor még javában lakkozzák a túracsónakokat, mi pedig március eleje óta mindennap a vízen vagyunk. De lehet, hogy ez az utolsó szezonunk. A Vízműé a telepünk, és bizony nem mennek jól ott a dolgok. Ha tönkremennek, nekünk se lesz egyesületünk, pedig Budapesttől Nagymarosig ez az egyetlen versenyszakosztály a Duna-ágban. Kár lenne a húsz srácért, s azért a még vagy harmincért, aki jöhetne, ha tudnánk szerezni évi 300 ezer forintot az önállósodáshoz. Nem elégedett a Templom tér alatti sikátorban, a Váralja lépcsőn sem a lán- gosos, Bönisch Zoltán. Azt iszi rqzas mondja, március 15-e óta — akkor nyitottak — jó, ha napi 300-400 lángos elkelt. Talán ma megindul a nép, s hozzák a szünidőbúcsúztató gyerekeket. Bár ... Olyan a magyar, hogy nem áll sorba, ha a kapun túlra ér az emberkígyó. Görög utca, „A” Surányi. Akihez messze földről is zarándokolnak fagylaltjának hívei: — Én nem panaszkodom, a forgalom jó, inkább a rezsivel van a baj. Ezért is lett tíz forint nálam egy gombóc. Idén áttértünk az olasz fagylaltalapanyagra, de ugyanúgy ízlik, mint a régi, legalább fél mázsát készítünk naponta. Érdekes, mintha kevesebb lenne a gyerek. Talán a konkurencia miatt. Négy fagyizó is van már a városban — mondja Surányi István. — Hétvégén? Maga viccel. Ilyenkor jön a vevők 90 százaléka, hogyan is gondolhatnék más programra?... Badacsonyi Gyula, a Somogyi—Bacsó parti parkoló őreként egészíti ki a nyugdíját. Körbemutat: — Dugig van a parkoló, látja, ráadásul minden második szabálytalanul áll be. Nem volt ez mindig így. A háború előtt Szentendrén négy motorkerékpár és tizennégy autó jutott a 7800 lakosra. Most meg csak az átmenő forgalom naponta legalább 20-30 ezer, csak itt. a parkolóban megfordul ma vagy ezer kocsi és félszáz busz a turistákkal. Változik persze a kép. Most kevesebben mennek a Mátrába, a távolabbi tájakra. Csak egy ugrás Budapestről Szentendre. A Lajos-forrás sincs sokkal messzebb. Akad, aki kocsival jön, s a turistaházban ebédel, s van, aki gyalog és zacskóból, mint Dühön István asztalos a két lányával, barátnőjükkel, Gabriellával és a Panda kutyával. — így csak a HÉV került pénzbe, s ideje volt már az első idei kirándulásnak — summázza. A turistaház alatti réten rúgják a bőrt Endrédiék, akik persze a Skodába berakták a tepsit és az állványt is. Nyílt lángon sül a kolbászos rántotta, kell a kondi, mert mennek tovább, irány a Rám-szaka- dék... S ha már a rajzásnál tartunk: virágba borultak a gyümölcsfák is. Pomáz Dolinán, ahol 95 méhcsaládot „legeltet" Panácz László. Ö állítja: szégyen a méhészre nézvést, ha rajzanak a méhei. Mert akkor vagy túlzottan leszegényedett a kaptár, s új területet keresnek, vagy lusta volt kipergetni a mézet, s a táplálékbőség miatt az új anyára hagyta a kaptárt s a fél családot a régi anya, és az indult vándorútra. Szóval a méhek csak röpülnek és gyűjtögetnek. Először a mogyorón, a fűzfán, azután a gyümölcsösökön, s május végén, június elején, a fő gyűjtési időszakban az akácon. Megéri-e bíbelődni velük? Ügyes méhész egy családtól 60-80 kiló mézet kap egy évben ... V. G. P. Az előprivatizációról szóló törvényt már októberben elfogadta a Parlament, s bár az ezzel kapcsolatos viták még nem ültek el, most úgy tűnik, megkezdődik a végrehajtás, az első licitálást hirdető közlemények is megjelentek az újságban. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál például e hónap végén hét üzletüket — Göd felsőn, Szobon, Kismaroson, Sződligeten, Nagymaroson, Kerepestar- csán — értékesítik. A közlemények pontosan tartalmazzák a kikiáltási árakat és azt az összeget, amelyre nem lehet hitelt felvenni és részletfizetési kedvezményt kérni. A licitáláson mindenki részt vehet, aki április 23-ig a kikiáltási ár öt százalékának megfelelő bánatpénzt — egy látra szóló betétkönyvben — letétbe helyez a vállalat pénztárában. Hogy hányán jelennek meg a hónap utolsó keddjén a vállalat oktatási termében, hogy részt vegyenek a licitáláson, ma még arra csak tippelni lehetne. Mindenesetre érdeklődők már vannak — tudtuk meg dr. Kautz Annamária jogtanácsostól —, akik jelezték, megnézik a helyszínt, sőt a kijelölt boltok üzleti jelentéseit, adatait is elkérték. Egyelőre az is bizonytalan, hogy az elárverezendő élelmiszerboltok jelenlegi dolgozói beszáll- nak-e a licitálásba. Az április végi árverés egyébként csak a kezdet, a következő ütemben további hét üzlet kerül kalapács alá. A Nyugat-Pest Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál májusban kezdődik az üzletek árverése. Először négy boltot adnak magánkézbe, majd az Állami Vagyonügynökséggel és a bankokkal történt megbeszélés alapján havonta nyolc-nyolc bolt kerülhet új tulajdonoshoz. A vállalatnál közel száz üzletet érint a privatizáció, s egyelőre nem lehet tudni, mi lesz az ott dolgozók sorsa. Ha nem kellenek az új tulajdonosnak, a vállalat igyekszik őket másik üzletben elhelyezni, de valószínű, hogy a gondokkal egyedül nem tudnak megbirkózni. Látva a problémákat, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete már kéréssel fordult a kormányhoz, s segítséget kért, hogy a privatizáció miatt senki ne kerüljön az utcára. H. É. Endrédiék a focimeccs és a Rám-szakadéki kirándnlás között tepsis rántottat sütnek szabad lángon a Lajos-forrásnái MEGDÖBBENTŐ ÁRVISZONYOK Lassú masírozás a csőd felé Ez év februárjában a Földművelésügyi Minisztérium pályázatot írt ki a tejipari vállalatok igazgatói számára. Az anyagban egyebek között vázolniuk kell a privatizációs elképzeléseket. Varga László, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója is felkészült a pályázatra, amelynek benyújtási határidejét március 15-ben jelölték meg. Időközben az igazgatókat táviratilag értesítették, hogy a bírálóbizottság tagjai erre az időpontra nem tudnak felkészülni, azért írásbeli tesztet kell készíteniük, s ezt április nyol- cadikán kell adniuk az FM-be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a februárban kiírt pályázattól eltérően, április 15-ig az új igazgatók nem vehetik át tisztüket, vagyis a régiek dolgoznak tovább. Érthetően a határidő-módosítások, a pályázati bizonytalanság rontja a vállalatoknál a vezetési morált, s ennek a cégek látják a kárát. A KMTV-nél ezektől függetlenül megrendelték a cégünk vagyonértékelését, amely előreláthatóan június 30-ig elkészül. Ezután, a vagyon ismeretében lehet ténylegesen végrehajtani a privatizációt, amelynek pillanatnyilag a legnagyobb gátja, a tulajdoni törvény hiánya. Varga László elmondta, hogy ő a kft.-t tartja a továbbmű- ködés legegészségesebb formájának, mert a kft.- ben mozgósítható a leghamarabb a magántőke. Utalt arra, vannak, akik azt szorgalmazzák, hogy a dolgozóik ingyenrészvényt kapjanak. Az igazgató szerint a majdan megalakuló kft.-nek az eddigi partnerek, továbbá az alakuló magántermelői szövetkezetek is a tagjai lehetnek, s így megvalósulhat a termelők, a feldolgozók közös érdeke, a tisztességes haszonszerzés. Ahogy mondani szokás, vegyes vállalatból nem hiányozhat a külföldi tőke sem. Az utóbbi hetekben megfordultak már a vállalatnál olasz, ír és német üzletemberek, s a közeli nanokban egy neves francia cég képviselője látogat a KMTV-hez. Ezek a vendégeskedések jóformán csak amolyan puhato- lódzó megbeszélések. Any- nyi azonban bizonyos, a külföldieket megdöbbentették a magyarországi árviszonyok. Nem ismerik nagyon a hazai árhelyzetet, de annyit kétségtelenül tisztán látnak, hogy elképesztően rossz az az árszerkezet, amelyben a végterméken belül 70 százaléknyi az alapanyagköltség. Érdeklődésük azonban továbbra is megvan, s úgy tűnik, licenceket adnának el, amelyek jól szolgálhatnák a termékfrissítést. Egyre-másra érkezne' szerkesztőségünkbe is azok Hol dolgozik majd a kereskedő? Kalapács alatt 9 írta Túlteng Levelet írt a rádió Vasárnapi Újság műsora felelős szerkesztőjének dr. Zimányi Tibor, a Magyar Demokrata Fórum országos listáján a Parlamentbe került képviselő. A legutóbbi adásban felolvasott levél a nemzeti gondozottak ügyében jelenített meg új, s a képviselő úr szerint mellőzhetetlen pontokat. Ma már bármilyen ügyben annyi á mellőzhetetlen szempont — főként akkor, amikor pénzről van szó, mint ebben az esetben is —, hogy már-már a mellőzhető szempontok lépnek elő elsődlegessé, mert ritkasággá. A levélben azonban Z. T. írt valami olyat is, amit kellő figyelemmel fogadni kötelesség. Azt írta ugyanis, hogy az Ország- gyűlés egészségügyi és szociális bizottságában, amely a nemzeti gondozottak ügyéről tárgyalt, főként orvosok ülnek, akikben „túlteng a humánus szempont” a politikai szempontokkal szemben. Furcsa szituációnak tartjuk persze, amikor egy honatya a Parlament egyik bizottságának tevékenységét nem a T. Házban, hanem egy rádióműsornak írt levélben kárhoztatja, de hát ez Z. T. etikai felfogásának ügye, nem a miénk. A miénk annyi, hogy ezen a túlteng-en töprengjünk. A rosszul összeállított bizottság — mert mit keresnek az egészségügyi és szociális bizottságban orvosok, politikusok helyett... — rosszul dolgozik, hiszen humánus szempontokat érvényesít, politikaiak helyett... Olyan ember tolla alól fut ki ilyesmi, aki nemcsak a magyar, nemcsak a demokrata, hanem a keresztény értékeket is vállaló szervezetet képvisel az Országgyűlésben. Bizonyára jól képviseli. A humánus szempontok túl- tengése nélkül. KLIENS a panaszok, miszerint a KMTV még mindig nem fizette ki a termelőknek a januári tej pénzt. Ennek okát Varga úr. a bankok elzárkózásában jelölte meg. A vállalat felvenne hiteleket, akár 38 százalékos kamatterhek mellett is, hogy azokat majd az esztendő végére kigazdálkod- ja. Ám hitel nincsen. Szólt arról, hogy az esztendő első negyedében 80 százalék alá esett a tejfelvásárlás. A fennmaradó 15-20 százalékot a termelők megitatják a borjakkal, vagy egy kis mennyiséget kimérnek kannás tej formájában. Pillanatnyilag csend honol a tejfronton, de csak hamu van a parázson, említette, s ha nem születik meg a terméktanács, akkor egyre látványosabbá válhat a tejipari vállalatok lassú masírozása a csőd felé. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál szerencsére sikerült túladni az elmúlt évről megmaradt exportkészleteken. Jelenleg mindössze 300 tonnányi sajt vár vevőkre, de azokban sem lesz hiány, mert libanoni és jordániai kereskedők már jelentkeztek áruért. Gy. L.
