Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Nem egyházi — egyházi jellegű A másság itt erény Manoron már szétszaladt a hír: a következő tanévtől egyházi iJi:ola lesz az Ady úti általános, ahonnan a régi diákok a Jászai Mari téri új intézménybe s az ugyancsak új szak­munkásképzőbe költöztek, illetve költöznek át. Ez persze így nem egészen igaz. Az ideális megoldás az lenne, ha szó sze­rint közölhetnénk Vásárhelyi Géza pályázatát, amelyet a vá­rosi képviselő-testület teljes terjedelmében megismerhetett — s amelynek alapján Vásárhelyi Gézát az Ady úti intézmény igazgatóhelyettesévé választotta. Ez az írás ugyanis minden hom:'í!yt és kétséget eloszlat afelől, hogy milyen szellemben Í3 működik majd a város legújabb ál lálános iskolája — de hát terjedelme miatt nem vállalkozhatunk a közlésre. Csupán egy rövid beszélgetésre Vásárhelyi Gézával. Pályázatából kiderül: öku­menikus, egyházi jellegű is­kolát képzelt el. Miért? — Ismert tény, hogy Mo- noron működött már egy­házi iskola és a nevelést közvetve bár, de azt szol­gáló más egyházi létesít­mény is. Ami ezekből megmaradt, az a hithez kötődő szellemiség. Ez kezd mostanában kissé fél­ve és óvatosan előbújni a feledésre ítélt mélységből. Monoron és Monori-erdőn tizenötezer fő vallja ma­gát — megkeresztelése alapján — valamely ke­resztény egyház hívének. Az elmúlt év elején a monori oktatásban dolgo­zók közül többen is azzal a gondolattal kezdtek fog­lalkozni, hogy biztosítani lehetne azt a fajta neve­lést és oktatást, amellyel együtt a hitük alapjait ta­nulni és gyakorolni kívá­nók is megtalálják számí­tásukat. Többen — taní­tók, tanárok, egyetemi ok­tatók, népművelők, köz­gazdászok és mások — fel­ajánlották segítségüket, munkájukat egy újszerű is­kola arculatának alakítá­sához. 0 Írásos tervezetének elején 6n is felteszi a kérdéseket: miért ökumenikus? Mi az a többlet, az az új, amit ez az iskola nyújtani tudna? Miből képes fenntartani magát? Mi­lyen távlatokat nyújt? — Az oikumenikosz gö­rög szó fordítása: általá­nos, közös (egyetemes, az egész világot érintő) — ez röviden jellemzi is az is­kolatípus fő tulajdonságait. Kezdetben a hagyományos általános iskola tantervein alapuló oktatás történne, majd a fokozatosságot, az egyéni és közösségi kezde­ményezéseket, igényeket fi­gyelembe véve és tisztelet­ben tartva, térnénk át a szó tágabb értelmében vett általános oktatásra és annak technikai megvaló­sítására, például a számí­tógépes gyakorlatokra, pe­dagógiai módszerek alkal­mazására. Nagy jelentősége van a közös szónak. Ez esetben többet és mást adhat, mint eddig. Az ökumenikus szellemiség leginkább két dologban kell hogy megnyilvánul­MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. $ Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. 9 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tö*I 11-ig. jón: a több színben jelent­kező hit főleg az ember­társi szeretetre nevelésben közös, a közösségben a ta­nár és diák egyenlősége dominál. A különbségeket, hitbélit, de mást is, a diák és tanár itt nemcsak hogy vállalhatja — o másság itt erény. Ugyanis vallható: az egyformaság tespedéshez vezet, a másság versenyre serkent. E Mint pályázatában olvas­ható: célja az ökumenikus is­kolának a nevelés és oktatás kettéválását megszüntetni, a nevelésen belül előtérbe he­lyézni és erősíteni az er­kölcsre nevelést. Ez utóbbi­nak visszahatása a tanárokra, tanítókra nemcsak a falakon belül fejthetné ki hatását, de kisugározna más iskolákra is. — ... s ebből fakadóan egy egészséges verseny­szellem is kialakulhatna a nevelési-oktatási intézmé­nyek között. H Ehhez viszont tanáregyé- niségek kellenek. Korunk gyer.ne':ei — éppen, mert szá­mos oldalról számtalan hatás éri őket — nem könnyen for­málhatók, nem báx<ki által. . . — Az iskola jellegénél fogva természetesen az az elvárás, hogy az ott foglal­koztatott tanítók és taná­rok, ha nem is rendszeres hitéletet élő, de legalább az üggyel és a gyakorló hívőkkel szimpatizáló, együttérző emberek legye­nek. A diáksággal kapcso­latban pedig természetszerű elvárás és remény, hogy szüleik emlékezzenek gyer­mekük megkeresztelésekor tett fogadalomtételükre. A tanári kar kialakítását így erre az alkalomra bizott­ság végezné, amely állhat­na az egyházak által dele­gált világi személyekből, akik egyben szülők is. Az oktatók, nevelők pályázat útján, bizottsági meghall­gatás és vélemény alap­ján kerülnének a tanári karba. Magát a bizottságot egy addig esetleg létreho­zott ökumenikus egyesület is delegálhatná, amely egysületnek feladata lehet­ne az iskola erkölcsi és anyagi támogatása, segíté­se, fejlesztése. ÍS Az iskola által nyújtható többletet a teljesség igénye nélkül, úgymond vezérszavak­ban fogalmazta meg: ökume­nikus szellemiség, a nevelés­oktatás egysége, erköicsiség, bazafiság, nyugodtság, rend­szeretet, testvéri, felebarát! szeretet, összetartozás, közössé­gi szellem, esztétikum, termé­szetszeretet. Mindezek megva­lósítása számos technikai rész­letkérdés függvénye is — eze­ket is részletezi pályázatában. A megvalósításig mérhetetle­nül soknak látszik a tennivaló. — Én hiszek ebben, tu­dásommal elősegíthetem, akaratommal végrehajtha­tom. (Az új iskolával kapcsolaté- san szülőkben, pedagógusok­ban, diákokban számos olyan kérdés megfogalmazódik, ame­lyekre még választ várnak. Ezekre lapunkban visszaté­rünk.) K. Zs. Csak beszélünk, beszélünk... ...és becsapjuk egymást? Senki sem tökéletes! — mondja közismert cinizmu­sával egyik ismerősöm, mi­kor arról vallók neki, hogy a pályán eltöltött csaknem két évtized után is minden fontos lapot igyekszem el­olvasni, az újak különö­sen érdekelnek, s hogy ná­lam útközben, munka köz­ben — sőt horgászás közben — is mindig szól a rádió. S csak ritkán a Danubius, vagy a Calypso. így az­után nem mondhatnám, hogy én egy nyugodt szi­geten érzem magam a po­litika tengerében ... Mert akaratlanul is szem- és fültanúja vagyok, hogyan esnek egymásnak egyéb­ként jobb sorsra érdemes pártok, politikusok, egy-egy dologról különbözőképpen vélekedő szakemberek. Ez is a demokrácia hor­daléka! — vigasztal —már ha ez vigasztalásnak te­kinthető — egy másik is­merősöm. No jó — mon­dom — ezt még elfogadom, mert állítólag ilyen a po­litika. De most hirtelen is­mét olyan sok lett a ma­gát elhivatottnak érző „nép­nevelő’’, hogy zúg a fejem a különböző ideológiai alapú példabeszédektől. S ha csak a sok intő szó 1 szá­zaléka foganna meg, biz­tosan lamplonos, vidám ut­cabálokat, nem rablásokat, szurkálásokat rendeznének esténként, éjszakánként, mondjuk a monori Marx- liget környékén az embe­rek ... Az egy jól elkülönülő, elkülöníthető réteg! — mondhatná erre viszont bárki. Ez is lehet. De szer­kesztőségi postánkban egy­szerre találtam két levelet. Az egyiket aláírták, sze­mélyesen hozták be, a má­sik névtelen. Az utóbbinak a magát „egy szegény ol- vasójuk”-nak nevező író­ja az „Ejnye, Tanár úr!” cí­met adta. Szellemes sorok egy általa feltételezett visz- szaélésről, ha aláírja, nyil­ván teljes terjedelmében leközöljük. Így csak — jó­val szárazabban — a lénye­gét idézem, miszerint ta­nulmányi kirándulásra ké- redzkedett a gyerek Olasz­országba, mondván, az út „csak” 1400 forintba és 10 márkába kerül. Levélírónk ismerőse egy autóbusz-tulaj­donos, aki szintén visz cso­portokat külhonba. Kide­rült, 45 utast számolva a tanulmányi kirándulást ©lesóbíb A vásárban egymással szemben férfibörcsiz- mát árusítanak. Az egyik helyen ezer, a másik he­lyen hatszáz forintért kínálják. Odamegy az „ezres” kereskedő a „hat­százashoz” és megszó­lítja: — Mondja, kolléga, hogy’ tudja maga hat­száz forintért adni a csizmát, amikor az én ezerforintos csizmám lo­pott anyagból készült? — Ügy, hogy én a kész csizmát lopom ... (h.) szervező Tanár úr haszna 37 ezer forint. Egy jugo­szláv úton egy nap alatt 15 ezer forint a bevétele. S le­vélírónk ezt a hasznot er­kölcstelennek, harácso- lásnak érzi. S azért kérte levele leközlését, mert „biztos sok ember elgondol­kodik rajta, hogy hányán és hogyan csapnak be ben­nünket és gazdagodnak meg rajtunk!” A másik becsapott ol­vasónk K. L. 69 éves üllői nyugdíjas, aki 3 és fél hold földet bérel a Ferihegy Tsz- től, s 65 éves feleségével a nyugdíjukból összerakott pénzükből akarták fel­szántani. Akadt is rá vál­lalkozó, D. Gy. szintén üllői lakos személyében, aki ad­dig rendesen dolgozott — írja panaszosunk —, míg ő ott volt, de azután csak összetúrta a földet, úgy­hogy most senki sem vál­lalja a helyrehozatalát. K. L. a mi tanácsunkat várja: mit tegyen, hiszen több pénze nincs a munkára ... De én, sem mi együtt, nem tudunk jó tanácsot adni. Magunk is tanácstala­nul állunk: jó, nem jó, a politikában lehet, hogy né­ha csűnj^a habot vet a változások hordaléka. De már a magánszférában is, amit az ezeréves erkölcsök védterepének, a népi, nem­zeti, keresztényi s egyete­mes emberi értékek erős bástyának tekintünk?! Vagy csak beszélünk, be­szélünk, és közben — be­csapjuk egymást? V. J. Ecser, Úri Ruhavásárok Ruhavásárt rendeznek április 12-én és 13-án, pén­teken délután, szomba­ton délelőtt az úri műve­lődési házban. Ecseren, 12-én reggel 7 órától ugyancsak a műve­lődési házban tartanak mé­teráru-, rövidáru- és kilós ruha-vásárt. SZÁZSZORSZÉPEK Nézem a fekete-fehér képet itt a szerkesztőség­ben, az íróasztalom fö­lött. Több mint két év­vel ezelőtt készült Gyömrőn, a Baross utcá­ban, amikor meglátogat­tuk az-akkor 102 éves özv. Handlery Ferenc- nét. Derűs arcára te­kintve mindennap erőt meríthetek a napi munkához. Annak idején ez a fénykép helyszűke miatt nem került a riport mellé az újságba, de gondolván arra, hogy jó lesz majd később, fel­helyeztem a falra. Most, hogy nézegetem, forga­tom, sajnos észre kell vennem, hogy megtöre­dezett, beszakadt a két oldalán. Nyomdába már nem küldhetem, mert klisét nehezen lehetne róla készíteni. S ahogy nézem Hand­lery néni huncutkás mo­solyát, eszembe jut az akkori találkozás. A legnagyobb gondja az volt, hogyan tudja haj­tincseivel eltakarni a fü­lére helyezett hallóké­szüléket. Nehogy észre­vegyük. Leánya és veje büszkén mesélték, hogy nincs vele különösebb gond, legfeljebb csak az, hogy hajnalban már három órakor felébred. De a keHbe naponta ki­járt és szorgoskodott. A minap összetalálkoz­tam vejével, aki kérdés nélkül is szóba hozta anyósát. — Nem is hi­szed el, hogy még mi­lyen jó erőben van — mondta. — Gyertek el, látogassátok meg őt. özv. Handlery Fe- rencnéről természetesen nehéz lenne valami újat, valami szenzációsat ír­ni. Az viszont tény, hogy a 104. évében járó idős matróna ma már való­színűleg az ország leg­idősebb polgára. Rit­ka kuriózum, annyi szent. S ő bizonyára nem is tud arról, hogy két kilo­méterrel árrább a szin­tén Gyömrőhöz tartozó Petőfi-telepen alig pár héttel ezelőtt ünnepel­te 100. születésnapját Tóth Julianna. Amikor születeti — 1881. febru­ár 25-én —, még élt Arany János, Kossuth Lajos Turinban tartózko­dott, Munkácsy Mihály Franciaországban feste- getett. Harminchárom éves volt, amikor kitört az első világháború. Az­tán jött a második vi­lágégés. Történelmi idő­ket élt át Tóth Julianna. Férje rég meghalt, gyer­meke sem él már. Egy ismerőse gondozza, sze­retettel, úgy mintha ro­konok lennének. A Rá­kos Mezeje Tsz virágcso­korral köszöntötte — mint egykori tsz-tagot. Göncz Árpád köztársa­sági elnök levélben küld­te el jókívánságait. Ki­csi, törékeny asszonyka. De hál’ istennek keve­set gyengélkedik, az or­vosságot nem nagyon szereti. Nekem külön szeren­csém van a gyömrői mat­rónákkal. Annak idején írhattam a szintén 100 évet megélt Jakab né­niről, a 101 éves Hargi- tani Sándornéról. És a sornak nincs vége. Ugye itt van özv. Hand­lery néni és Tóth Juli­anna. Ök is túl vannak a „bűvös” századik szüle­tésnapon. Ha azt vesz- szük, Gyömrö különle­ges helynek is felfogha­tó. Annak idején sokat olvashattunk arról, hogy a Kaukázusban milyen magas életkort érnek meg a férfiemberek. Nos, azokat a híreket bi­zony sokszor kétkedve fogadtuk mindnyájan. Ez a két gyömrői asz- szony viszont fehéren- feketén bizonyítottan el­múlt százéves. Éljenek még sokáig erőben, egészségben! Gér József Tóbiáséknál is Útilapuk A Rákos Mezeje Tsz ipa­ri ágazatai is munkaellá­tottsági gondokkal küzde­nek. A Tóbiás Kft. gyömrői telephelyét is érzékenyen érinti a szovjet piac be­szűkülése, az Ikarus Ka­rosszéria és Járműgyár egy­re mélyülő válsága. Nyil­ván ez is az oka annak, hogy a kft. az utóbbi na­pokban másfél tucat dolgo­zójának mondott fel, s to­vábbi elbocsátások is vár­hatók. Gyermekdivat- és ajándéküzlet Üllőn. a Vörös Hadsereg út 34/G sz. alatt. Nyitva keddtől péntekig 10-től 18 óráig, szombaton 9-től 12-ig. A bébitől a tiniig, öltönyök, gazdag farmerválaszték, ruhák. Fejjel lefelé szalad Tavaszébresztők inden évben látom, hallom így tavasz közeledtével a természet ébredését, habár szomszédságunkban a Monori Állami Gazdaság irodaépülete előtti szép park­ból hiányoznak a kivágott fák. a nyár, a nyír. a tölgy­fák ... Az énekesmadarak trillázásától azonban ébred ez a szép környezet. A szellő tréfásan borzolja a fák és bok­rok friss, üdezöld lombjait, a napsugarak aranyos fol­tokat varázsolnak. Az idén néhány madárfaj korábban érkezett, mint ta­valy. Már itt-ott láttam erdei pintyet. Borvörös mellű hímek, már reggel megkezdik éneküket, s az apró bok­rok, díszcserjék tövében építik fészküket. Hál’ istennek, maradt még belőlük a szép, de egyre ritkuló parkban, hiszen már nem olyan gondosak a kezek, mint kezdetben, amikor gyönyörű tujákat, ezüstfenyőket ültettek oda. A megmaradt fenyők, díszcserjék azonban jól elrejtett bú­vóhelyeket takarnak a hazaérkező dalosmadarainknak. Nemsokára itt lesznek az erdő legszebb madarai: a fü­lemüle, a vörösbegy és társaik. Érdekes — nem tudom, megfigyelték-e a gazdaság szakemberei? —, hogy meny­nyi madár fészkel, trilláz, csattog, énekel parkjukban. Távaly még csuszkát is láttam, könnyű felismerni azt a furcsa kis dalosmadarat, amely fejjel lefelé is szalad­gál a fa törzsén, és hangos vi-vi-vi-vi kiáltása betölti a levegőt. A tarkaharkály máris vígan dolgozik, odúját ácsolja a fatörzsben. Köszöntöttem reggel, amint hosszú cső­rével kopogtatta a szomszéd almafáját. Kedvenc mada­ram, mint ahogy a kora tavasszal hazafelé vonuló ma­darak többsége: a kakukk, a sárgarigó, a fülemüle, a fü­zike, a fecske. Az ő hazaérkezésükkel megkezdődik az ünnep a természetben. Ilörömpű Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom