Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1991. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Nem egyházi — egyházi jellegű A másság itt erény Manoron már szétszaladt a hír: a következő tanévtől egyházi iJi:ola lesz az Ady úti általános, ahonnan a régi diákok a Jászai Mari téri új intézménybe s az ugyancsak új szakmunkásképzőbe költöztek, illetve költöznek át. Ez persze így nem egészen igaz. Az ideális megoldás az lenne, ha szó szerint közölhetnénk Vásárhelyi Géza pályázatát, amelyet a városi képviselő-testület teljes terjedelmében megismerhetett — s amelynek alapján Vásárhelyi Gézát az Ady úti intézmény igazgatóhelyettesévé választotta. Ez az írás ugyanis minden hom:'í!yt és kétséget eloszlat afelől, hogy milyen szellemben Í3 működik majd a város legújabb ál lálános iskolája — de hát terjedelme miatt nem vállalkozhatunk a közlésre. Csupán egy rövid beszélgetésre Vásárhelyi Gézával. Pályázatából kiderül: ökumenikus, egyházi jellegű iskolát képzelt el. Miért? — Ismert tény, hogy Mo- noron működött már egyházi iskola és a nevelést közvetve bár, de azt szolgáló más egyházi létesítmény is. Ami ezekből megmaradt, az a hithez kötődő szellemiség. Ez kezd mostanában kissé félve és óvatosan előbújni a feledésre ítélt mélységből. Monoron és Monori-erdőn tizenötezer fő vallja magát — megkeresztelése alapján — valamely keresztény egyház hívének. Az elmúlt év elején a monori oktatásban dolgozók közül többen is azzal a gondolattal kezdtek foglalkozni, hogy biztosítani lehetne azt a fajta nevelést és oktatást, amellyel együtt a hitük alapjait tanulni és gyakorolni kívánók is megtalálják számításukat. Többen — tanítók, tanárok, egyetemi oktatók, népművelők, közgazdászok és mások — felajánlották segítségüket, munkájukat egy újszerű iskola arculatának alakításához. 0 Írásos tervezetének elején 6n is felteszi a kérdéseket: miért ökumenikus? Mi az a többlet, az az új, amit ez az iskola nyújtani tudna? Miből képes fenntartani magát? Milyen távlatokat nyújt? — Az oikumenikosz görög szó fordítása: általános, közös (egyetemes, az egész világot érintő) — ez röviden jellemzi is az iskolatípus fő tulajdonságait. Kezdetben a hagyományos általános iskola tantervein alapuló oktatás történne, majd a fokozatosságot, az egyéni és közösségi kezdeményezéseket, igényeket figyelembe véve és tiszteletben tartva, térnénk át a szó tágabb értelmében vett általános oktatásra és annak technikai megvalósítására, például a számítógépes gyakorlatokra, pedagógiai módszerek alkalmazására. Nagy jelentősége van a közös szónak. Ez esetben többet és mást adhat, mint eddig. Az ökumenikus szellemiség leginkább két dologban kell hogy megnyilvánulMONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. $ Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. 9 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tö*I 11-ig. jón: a több színben jelentkező hit főleg az embertársi szeretetre nevelésben közös, a közösségben a tanár és diák egyenlősége dominál. A különbségeket, hitbélit, de mást is, a diák és tanár itt nemcsak hogy vállalhatja — o másság itt erény. Ugyanis vallható: az egyformaság tespedéshez vezet, a másság versenyre serkent. E Mint pályázatában olvasható: célja az ökumenikus iskolának a nevelés és oktatás kettéválását megszüntetni, a nevelésen belül előtérbe helyézni és erősíteni az erkölcsre nevelést. Ez utóbbinak visszahatása a tanárokra, tanítókra nemcsak a falakon belül fejthetné ki hatását, de kisugározna más iskolákra is. — ... s ebből fakadóan egy egészséges versenyszellem is kialakulhatna a nevelési-oktatási intézmények között. H Ehhez viszont tanáregyé- niségek kellenek. Korunk gyer.ne':ei — éppen, mert számos oldalról számtalan hatás éri őket — nem könnyen formálhatók, nem báx<ki által. . . — Az iskola jellegénél fogva természetesen az az elvárás, hogy az ott foglalkoztatott tanítók és tanárok, ha nem is rendszeres hitéletet élő, de legalább az üggyel és a gyakorló hívőkkel szimpatizáló, együttérző emberek legyenek. A diáksággal kapcsolatban pedig természetszerű elvárás és remény, hogy szüleik emlékezzenek gyermekük megkeresztelésekor tett fogadalomtételükre. A tanári kar kialakítását így erre az alkalomra bizottság végezné, amely állhatna az egyházak által delegált világi személyekből, akik egyben szülők is. Az oktatók, nevelők pályázat útján, bizottsági meghallgatás és vélemény alapján kerülnének a tanári karba. Magát a bizottságot egy addig esetleg létrehozott ökumenikus egyesület is delegálhatná, amely egysületnek feladata lehetne az iskola erkölcsi és anyagi támogatása, segítése, fejlesztése. ÍS Az iskola által nyújtható többletet a teljesség igénye nélkül, úgymond vezérszavakban fogalmazta meg: ökumenikus szellemiség, a nevelésoktatás egysége, erköicsiség, bazafiság, nyugodtság, rendszeretet, testvéri, felebarát! szeretet, összetartozás, közösségi szellem, esztétikum, természetszeretet. Mindezek megvalósítása számos technikai részletkérdés függvénye is — ezeket is részletezi pályázatában. A megvalósításig mérhetetlenül soknak látszik a tennivaló. — Én hiszek ebben, tudásommal elősegíthetem, akaratommal végrehajthatom. (Az új iskolával kapcsolaté- san szülőkben, pedagógusokban, diákokban számos olyan kérdés megfogalmazódik, amelyekre még választ várnak. Ezekre lapunkban visszatérünk.) K. Zs. Csak beszélünk, beszélünk... ...és becsapjuk egymást? Senki sem tökéletes! — mondja közismert cinizmusával egyik ismerősöm, mikor arról vallók neki, hogy a pályán eltöltött csaknem két évtized után is minden fontos lapot igyekszem elolvasni, az újak különösen érdekelnek, s hogy nálam útközben, munka közben — sőt horgászás közben — is mindig szól a rádió. S csak ritkán a Danubius, vagy a Calypso. így azután nem mondhatnám, hogy én egy nyugodt szigeten érzem magam a politika tengerében ... Mert akaratlanul is szem- és fültanúja vagyok, hogyan esnek egymásnak egyébként jobb sorsra érdemes pártok, politikusok, egy-egy dologról különbözőképpen vélekedő szakemberek. Ez is a demokrácia hordaléka! — vigasztal —már ha ez vigasztalásnak tekinthető — egy másik ismerősöm. No jó — mondom — ezt még elfogadom, mert állítólag ilyen a politika. De most hirtelen ismét olyan sok lett a magát elhivatottnak érző „népnevelő’’, hogy zúg a fejem a különböző ideológiai alapú példabeszédektől. S ha csak a sok intő szó 1 százaléka foganna meg, biztosan lamplonos, vidám utcabálokat, nem rablásokat, szurkálásokat rendeznének esténként, éjszakánként, mondjuk a monori Marx- liget környékén az emberek ... Az egy jól elkülönülő, elkülöníthető réteg! — mondhatná erre viszont bárki. Ez is lehet. De szerkesztőségi postánkban egyszerre találtam két levelet. Az egyiket aláírták, személyesen hozták be, a másik névtelen. Az utóbbinak a magát „egy szegény ol- vasójuk”-nak nevező írója az „Ejnye, Tanár úr!” címet adta. Szellemes sorok egy általa feltételezett visz- szaélésről, ha aláírja, nyilván teljes terjedelmében leközöljük. Így csak — jóval szárazabban — a lényegét idézem, miszerint tanulmányi kirándulásra ké- redzkedett a gyerek Olaszországba, mondván, az út „csak” 1400 forintba és 10 márkába kerül. Levélírónk ismerőse egy autóbusz-tulajdonos, aki szintén visz csoportokat külhonba. Kiderült, 45 utast számolva a tanulmányi kirándulást ©lesóbíb A vásárban egymással szemben férfibörcsiz- mát árusítanak. Az egyik helyen ezer, a másik helyen hatszáz forintért kínálják. Odamegy az „ezres” kereskedő a „hatszázashoz” és megszólítja: — Mondja, kolléga, hogy’ tudja maga hatszáz forintért adni a csizmát, amikor az én ezerforintos csizmám lopott anyagból készült? — Ügy, hogy én a kész csizmát lopom ... (h.) szervező Tanár úr haszna 37 ezer forint. Egy jugoszláv úton egy nap alatt 15 ezer forint a bevétele. S levélírónk ezt a hasznot erkölcstelennek, harácso- lásnak érzi. S azért kérte levele leközlését, mert „biztos sok ember elgondolkodik rajta, hogy hányán és hogyan csapnak be bennünket és gazdagodnak meg rajtunk!” A másik becsapott olvasónk K. L. 69 éves üllői nyugdíjas, aki 3 és fél hold földet bérel a Ferihegy Tsz- től, s 65 éves feleségével a nyugdíjukból összerakott pénzükből akarták felszántani. Akadt is rá vállalkozó, D. Gy. szintén üllői lakos személyében, aki addig rendesen dolgozott — írja panaszosunk —, míg ő ott volt, de azután csak összetúrta a földet, úgyhogy most senki sem vállalja a helyrehozatalát. K. L. a mi tanácsunkat várja: mit tegyen, hiszen több pénze nincs a munkára ... De én, sem mi együtt, nem tudunk jó tanácsot adni. Magunk is tanácstalanul állunk: jó, nem jó, a politikában lehet, hogy néha csűnj^a habot vet a változások hordaléka. De már a magánszférában is, amit az ezeréves erkölcsök védterepének, a népi, nemzeti, keresztényi s egyetemes emberi értékek erős bástyának tekintünk?! Vagy csak beszélünk, beszélünk, és közben — becsapjuk egymást? V. J. Ecser, Úri Ruhavásárok Ruhavásárt rendeznek április 12-én és 13-án, pénteken délután, szombaton délelőtt az úri művelődési házban. Ecseren, 12-én reggel 7 órától ugyancsak a művelődési házban tartanak méteráru-, rövidáru- és kilós ruha-vásárt. SZÁZSZORSZÉPEK Nézem a fekete-fehér képet itt a szerkesztőségben, az íróasztalom fölött. Több mint két évvel ezelőtt készült Gyömrőn, a Baross utcában, amikor meglátogattuk az-akkor 102 éves özv. Handlery Ferenc- nét. Derűs arcára tekintve mindennap erőt meríthetek a napi munkához. Annak idején ez a fénykép helyszűke miatt nem került a riport mellé az újságba, de gondolván arra, hogy jó lesz majd később, felhelyeztem a falra. Most, hogy nézegetem, forgatom, sajnos észre kell vennem, hogy megtöredezett, beszakadt a két oldalán. Nyomdába már nem küldhetem, mert klisét nehezen lehetne róla készíteni. S ahogy nézem Handlery néni huncutkás mosolyát, eszembe jut az akkori találkozás. A legnagyobb gondja az volt, hogyan tudja hajtincseivel eltakarni a fülére helyezett hallókészüléket. Nehogy észrevegyük. Leánya és veje büszkén mesélték, hogy nincs vele különösebb gond, legfeljebb csak az, hogy hajnalban már három órakor felébred. De a keHbe naponta kijárt és szorgoskodott. A minap összetalálkoztam vejével, aki kérdés nélkül is szóba hozta anyósát. — Nem is hiszed el, hogy még milyen jó erőben van — mondta. — Gyertek el, látogassátok meg őt. özv. Handlery Fe- rencnéről természetesen nehéz lenne valami újat, valami szenzációsat írni. Az viszont tény, hogy a 104. évében járó idős matróna ma már valószínűleg az ország legidősebb polgára. Ritka kuriózum, annyi szent. S ő bizonyára nem is tud arról, hogy két kilométerrel árrább a szintén Gyömrőhöz tartozó Petőfi-telepen alig pár héttel ezelőtt ünnepelte 100. születésnapját Tóth Julianna. Amikor születeti — 1881. február 25-én —, még élt Arany János, Kossuth Lajos Turinban tartózkodott, Munkácsy Mihály Franciaországban feste- getett. Harminchárom éves volt, amikor kitört az első világháború. Aztán jött a második világégés. Történelmi időket élt át Tóth Julianna. Férje rég meghalt, gyermeke sem él már. Egy ismerőse gondozza, szeretettel, úgy mintha rokonok lennének. A Rákos Mezeje Tsz virágcsokorral köszöntötte — mint egykori tsz-tagot. Göncz Árpád köztársasági elnök levélben küldte el jókívánságait. Kicsi, törékeny asszonyka. De hál’ istennek keveset gyengélkedik, az orvosságot nem nagyon szereti. Nekem külön szerencsém van a gyömrői matrónákkal. Annak idején írhattam a szintén 100 évet megélt Jakab néniről, a 101 éves Hargi- tani Sándornéról. És a sornak nincs vége. Ugye itt van özv. Handlery néni és Tóth Julianna. Ök is túl vannak a „bűvös” századik születésnapon. Ha azt vesz- szük, Gyömrö különleges helynek is felfogható. Annak idején sokat olvashattunk arról, hogy a Kaukázusban milyen magas életkort érnek meg a férfiemberek. Nos, azokat a híreket bizony sokszor kétkedve fogadtuk mindnyájan. Ez a két gyömrői asz- szony viszont fehéren- feketén bizonyítottan elmúlt százéves. Éljenek még sokáig erőben, egészségben! Gér József Tóbiáséknál is Útilapuk A Rákos Mezeje Tsz ipari ágazatai is munkaellátottsági gondokkal küzdenek. A Tóbiás Kft. gyömrői telephelyét is érzékenyen érinti a szovjet piac beszűkülése, az Ikarus Karosszéria és Járműgyár egyre mélyülő válsága. Nyilván ez is az oka annak, hogy a kft. az utóbbi napokban másfél tucat dolgozójának mondott fel, s további elbocsátások is várhatók. Gyermekdivat- és ajándéküzlet Üllőn. a Vörös Hadsereg út 34/G sz. alatt. Nyitva keddtől péntekig 10-től 18 óráig, szombaton 9-től 12-ig. A bébitől a tiniig, öltönyök, gazdag farmerválaszték, ruhák. Fejjel lefelé szalad Tavaszébresztők inden évben látom, hallom így tavasz közeledtével a természet ébredését, habár szomszédságunkban a Monori Állami Gazdaság irodaépülete előtti szép parkból hiányoznak a kivágott fák. a nyár, a nyír. a tölgyfák ... Az énekesmadarak trillázásától azonban ébred ez a szép környezet. A szellő tréfásan borzolja a fák és bokrok friss, üdezöld lombjait, a napsugarak aranyos foltokat varázsolnak. Az idén néhány madárfaj korábban érkezett, mint tavaly. Már itt-ott láttam erdei pintyet. Borvörös mellű hímek, már reggel megkezdik éneküket, s az apró bokrok, díszcserjék tövében építik fészküket. Hál’ istennek, maradt még belőlük a szép, de egyre ritkuló parkban, hiszen már nem olyan gondosak a kezek, mint kezdetben, amikor gyönyörű tujákat, ezüstfenyőket ültettek oda. A megmaradt fenyők, díszcserjék azonban jól elrejtett búvóhelyeket takarnak a hazaérkező dalosmadarainknak. Nemsokára itt lesznek az erdő legszebb madarai: a fülemüle, a vörösbegy és társaik. Érdekes — nem tudom, megfigyelték-e a gazdaság szakemberei? —, hogy menynyi madár fészkel, trilláz, csattog, énekel parkjukban. Távaly még csuszkát is láttam, könnyű felismerni azt a furcsa kis dalosmadarat, amely fejjel lefelé is szaladgál a fa törzsén, és hangos vi-vi-vi-vi kiáltása betölti a levegőt. A tarkaharkály máris vígan dolgozik, odúját ácsolja a fatörzsben. Köszöntöttem reggel, amint hosszú csőrével kopogtatta a szomszéd almafáját. Kedvenc madaram, mint ahogy a kora tavasszal hazafelé vonuló madarak többsége: a kakukk, a sárgarigó, a fülemüle, a füzike, a fecske. Az ő hazaérkezésükkel megkezdődik az ünnep a természetben. Ilörömpű Jenő
