Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
xi csatit, 142 évvel ezelőtt, 1849. április 4-én gyalogos vándorkereskedő igyekezett Tápióbicskéről Nagy- káta felé. Hajnal volt. A távolban fegyverek csillogtak. Klapka megállította seregét a mocsáron átvezető egyetlen fahídnál, s miután a kereskedőtől megtudta, hogy Bicskén Jellasics seregének csak a poggyásza maradt, gyenge fedezet mellett elindult a falu felé. Ez idő alatt a császári seregekhez tartozó horvát ezredek érkeztek a másik irányból a faluba. Tizennégy század lovas és tizenhat zászlóalj gyalogos, mintegy nyolcezer fő tizennégy ágyúval. A közelgő veszedelem láttán Bárdy András harangozó jelt akart adni a magyar seregeknek, azonban a császári katonák észrevették és a fiával együtt lelőtték. A beérkező magyarokat szuronyroham fogadta. A váratlan támadás rendezetlen futásra késztette a kisszámú csapatot. Az utánuk érkező Bóbics dandár is hasonló sorsra jutott. Mindenki a Tápió hídja felé menekült. A reménytelennek látszó helyzetben Sebő alezredes négy század huszárral elszánt rohamra indult. A harc hevében találkozott össze Sebő régi ellenfelével, Riedesel őrnaggyal. Ok ketten külön párbajt vívtak. Kétszerr csaptak össze eredménytelenéi: A harmadik összecsapás iszonyatos erejű volt, mindketten lefordultak lovukról. Riedesel kettéhasított fejjel, holtan, Sebőt azonban megmentette páncélsapkája. A hadiszerencse a magyarok oldalára állt. Déli tizenkét órakor a magyar sereg a híd Nagykáta felőli oldalára vonult vissza, s egyesült az akkor érkező Damjanich seregével. Két órakor Görgey serege ideért. A tizenkilencedik gyalogezred harmadik zászlóalja, a híres „vörös sipkások” megjelenése teljessé tette a diadalt. Földváry Károly őrnagy és Kiss Pál alezredes vezetésével egyesült erővel támadtak a homokdombokon csatarendbe fejlődött császáriakra. Az ellenség a falut felgyújtva. Tápióság felé húzódott vissza, hátrahagyva ágyúit és sebesültjeit. Délután öt óra. Tápióbicske füstölgő romjai felett, a környező dombokon ünnepli a magyar sereg a győzelmet. A győzelem a honvédseregnek nyolcszáz ember életébe került, akik főleg a csata első részében estek el. A halottakat a homokbuckákon temették el. Innen először Fejér István, a Nagykátai úton még ma is látható fehér kőkereszt alatti közös sírba, majd 1912-ben a község a mostani honvédszobor alá tétette a hősök maradványait. Fejér István 1882-ben nagy összeget adományozott a község pénztárának azzal a meghagyással, hogy minden év április 4-én minden bicskei gyerek kapjon egy-egy zsemlét, hogy emlékezzen arra: a búzát, amelyből a zsemlét sütötték, magyar honvédek vére öntözte. A hagyomány azóta is él. A gyerekek büszkék arra, hogy ehettek a „hazafias sütemény"-bűi. A község lakossága — mint minden évben, Így — ma is fáklyás felvonulással emlékezik hőseire, s helyezi el a megemlékezés virágait. I. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1991. ÁPRILIS 2., KEDD ÉSménydús éjszaka Nagy fogás Kókán Március 23-án éjjel jár- őrűzött a kókai faluvédő egylet két személyautóval. Az egyik brigád nulla óra harminc körül Kóka és Dány határán gyanús idegenekre figyelt fel. Éppen Kókán tartózkodott . a nagykátai rendőrség két tagja, akiket magukkal vittek a helyszínre, ahonnan közeledtükre néhányan kereket oldottak. A népes társaság igazoltatása során, valamint a tények láttán kiderült: 36 bála női pulóvert akartak átrakni egy teherautóról a Németországba induló kamionra. A kamionsofőrnél 150 000 forintot találtak. Ez nem az első eredményes fogadása a kókai faluvédő egyletnek, mely a múlt évben alakult, s ma már 119 főt számlál. Saját autón, üzemanyag-térítés nélkül szabad idejükben védik a falu vagyonát, lakóinak épségét. Az önkormányzat 50 000 forint támogatást ad, amiből technikai eszközöket vásárolnak. S. B. G. TÁPIÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Hallgattassák meg a másik fél is Jobbító szándék A Tápiómenti Hírlap néhány hete számolt be a kedélyeket felkorbácsoló szentmártoukátai könyvtárügyről. A könyvtár vezetője kérte a nyilvánosság segítségét, mivel az önkormányzat költségvetési vitáján az egyik testületi tag, a Kisgazdapárt képviselője sokallotta az intézményre fordítandó kiadásokat. Azóta már döntés és megegyezés is született. A hiteles tájékoztatás azonban megkívánja, hogy helyt adjunk a másik fél véleményének is. Tesszük ezt annak tudatában, hogy nem az újság feladata a két táborra szakadt település vitájában igazságot szolgáltatni. Sőt tudjuk: nem ez az utolsó cikk a témában. A szentmártonkátaiak is — mint szerte a megyében annyian — most tanulják a demokráciát. Kelle István szentmárton- kátai lakos invitálására öten üljük körbe az asztalt Czaká Adím kisgazdapárti képviselő-testületi tag portáján. — A kultúra ürügyén nem lehet rendszerváltás után is azoknak a személyeknek szolgálni, akik korábban elvtelenül kiszolgáltak — üti meg a beszélgetés alaphangját Kelle István. — Nekünk olyan könyvtárra és olyan lcöny- vekre van szükségünk, amelyek segítik az itt élők szellemi fejlődését. És az egymillió forintos költségvetésből ne csak öt százalék, közel negyvenezer forint jusson állománygyarapításra. Kempingezésre, fotózásra és még ki tudja mire költenek a költségvetési keretből. A kisgazdák tervezik, hogy felmérik a helyi könyvtár állományát, látogatottságát, és hogy hány főállású könyvtáros kell az intézménybe. Évente nyolc- százezer forint munkabért fizet itt ki az önkormányzat. Példaként említik az egyik közeli települést, ahol a nyolcezer lakosú községben egy főállású könyvtáros van — aki nemcsak szakmai feladatokat lát el — havi tizenegyezer forintért. (Megjegyezzük: ez talán a ló másik oldala, nincs túlfizetve a könyvtáros.) — A testületi.ülésen véleményemmel egyedül voltam, azért kényszerültem a kelleténél drasztikusabb kirohanásra — vázolja fel nyugodt megfontoltsággal az előzmények hátterét Czakó Ádám, a Kisgazda- párt képviselője, az önkormányzat pénzügyi ellenőrző bizottságának tagja. — Tételesen tudom bizonyítani, hogy a tervezett pénzösszegek közül mit kevesellettem és miért kértem átcsoportosítást, Ahogy áttanulmányozzuk a papírokat, kiderül, hogy korábban a könyvtár költségvetéséhez kapcsolták a művelődési ház, sőt a nyári táborozás kiadásait is. Ugyanakkor sérelmezik a kisgazdák, hogy az anya- és csecsemővédelem, vagy a fogorvosi szolgálat igen kevés pénzből gazdálkodhat. Az egész évi útfejlesztésre mindössze másfél millió volt tervezve. A szentmártonkátaiak vallják, hogy útjaik a környező kistelepülésekhez képest igen rossz állapotban vannak. — Valójában nincs akkora ellentét a testületi tagok között, mint amilyennek ez be van állítva — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Hajnal Károly, aki különben a Kisgazdapárt Pest megyei ügyésze is. — Ügy érzem, hogy a hőn áhított közmegegyezés megvalósul nálunk is. Hiszen a szűkös anyagi lehetőségek közepette szinte természetes a vita, és mindig az kiált a legnagyobbat, akit közvetlenül érintett. Mi viszont semmiképpen nem vagyunk a kultúra ellenségei, csak egy igazságosabb elosztás mellett voksoltunk. Mi nem vitatjuk a könyvtár eredményeit, és a könyvtár vezetőjének újszerű kezdeményezéseit sem. A beszélgetés során utalnak rá, hogy az ellentét oka, hogy a régi népfrontosok most támadják a kisgazdákat, az eddig magukat függetleneknek valló vállalkozók pedig elbizonytalanodtak vagy két malom között őrlődnek. Az is tény viszont, hogy például még össze sem ült az önkormányzat pénzügyi ellenőrző bizottsága, máris döntés született személyre szólóan a pedagógusok béremeléséről. — A falu lakosai körében élénk visszhangot keltett — kapcsolódik a beszélgetésbe Mészáros Kálmán testületi tag —, hogy a polgármester úgy bánik a pénzügyekkel, mint a volt tanácselnök. A gamesznak rögtön bért emelt, ezt én is megkérdőjeleztem. Azt a választ kaptuk, hogy nagy a leterheltség. Mi szeretnénk takarékosan gazdálkodni, és úgy tartjuk, hogy az a jó, ha van tartalék-' alapunk. Ha egy elszegényedett, sokgyermekes család fordul az önkor mányzathoz, akkor az tudjon segíteni, mert egy te lepülés szegényebbjeire is kell gondolni. Kész tények elé lettünk állítva. Ebben az új rendszerben is el kell viselni a kritikát és bizony előfordulhatnak sértő szavak is, azért, hogy a jobbítás érdekében tegyünk valamit. Deák Attila Ügyelet Tóalmáson az egészség- ügyi alapellátás részeként a hétköznapi ügyelet az alábbiak szerint alakul: kedd dr. Vámosi Marietta, szerda-csütörtök dr. Sas Vilmos, péntek: a két körzeti orvos hetenként váltja egymást. A hétvégi ügyeletet továbbra is Nagykátán lehet hívni. tápiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. Q Munkatárs: Deák Attila. • Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. 8 lm Európa, de messze vagy!? Tavaszi hadjárat Nagykáta Baráti Köre szervezésében április 4-én, csütörtökön megemlékeznek az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat hőseiről. A délután 4 órakor kezdődő program során a Tápióbicske felőli városhatárnál a két általános iskola kerékpároscsapata várja a lovas huszárokat, majd a művelődési központnál Tápió mente táncosai csatlakoznak a menethez. Az Aranyszarvas étteremtől a 906. számú Hunyadi László cserkészcsapat vezeti tovább a menetet, s 17 órakor emlékünnepséget tartanak a gimnázium előtt. Megemlékezést mond Katona Ta'inás külügyminiszté- riumi államtitkár. Ezt követően a temetőben koszorúzás lesz a hősök sírjánál, majd a Tápió partján levő emlékműnél fejeződik be a megemlékezés. Múltunknak, jövőnknek Kókán Tóth József és Belovai István tanárok s néhány szorgalmas lakó által gazdag helytörténeti anyag gyűlt össze. Jelenleg csak porosodik: nincs állandó helye. Évekkel ezelőtt. az akkor még létező baráti kör a romos szeszfőzdét akarta tájháznak átalakítani. Azóta lebontották a rogyadozó épületet. Vajon a tájház gondolatát is? Nehéz az anyagi örökség, s egyre kevesebb pénz jut kultúrával kapcsolatos dolgokra. Azonban szabad-e az ősök mindennapjainak használati eszközeit, környezeti tárgyait, dekoratív emlékeit mostohán kezelni? Nem. Zsámbokon eredeti épületben gazdag, választékos gyűjteményt láthat az érdeklődő. Gondot fordítanak múzeumukra. Dányon szintén kapott épületet a helyi gyűjtemény. Igaz, néhány éve a lyukas tetőn át lehetett nézni a kék eget. Sajnos Kókán még ilyen sincs. A költségvetés tárgyalásakor nem került szóba, hogy méltó helyet kapjon a gyűjtemény. Pedig nagyon szükséges lenne! Legalább akkora, ahol elhelyezni, rendszerezni, gondozni és megtekintést biztosítani lehetne. A múlt hat jelenünkre^ s táplálója jövőnknek. Samu B. Gábor (Virág Márton felvétele) Százhúsz kérelem Műsorszórók-Immár másfél esztendeje annak, hogy érvénybe lépett a frekvenciamoratórium. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban napjainkban már százhúsz műsorszórási kérelmet tartanak nyilván. Mint ahogy azt korábban lapunkban is megírtuk, a Pest megyei kistelepüléseken is nagy az érdeklődés az önálló műsorszóró televíziók iránt. Szentendrén, Ráckevén, Tápiószentmártonban már az előkészületeket megtették, és többségében rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, amellyel létrehozható . egy életképes stúdió. Ezeken a településeken a vállalkozó szellemű televíziózni vágyók egyre nyugtalanabbak: a moratórium elrendelését korábban azzal indokolták az illetékesek, hogy a törvényileg nem szabályzott helyzetben semmiképpen nem szeretnék, ha az „előbb jelentkeztem, enyém a pálya” elv alapján illetéktelenek is frekvenciához jussanak. Mára viszont már sok szakember elérkezettnek látja az időt a tilalom feloldására. Mindenekelőtt a helyi, a kistelepülések televízió-adásainak kellene Zöld utat biztosítani mihamarabb, hiszen ezen kérések könnyebben teljesíthetők, mint az országos adásoké. Rossz hír azonban, hogy a frekvenciamoratórium feloldására még mindig várni kell. Az országgyűlés már két alkalommal is elhalasztotta az ezzel kapcsolatos törvények megtárgyalását, illetve módosítását. Szükség lenne új távközlési és műsorszórási törvényre is. Sokan nem értik: mindezekre miért kell továbbra is csak várakozni? A kistelepülések szeretnének bekapcsolódni a piacgazdaságba, és némelyik nem is titkolja, hogy a műsorszóróadó a kereskedelmi televíziózást szeretné meghonosítani — ha csak régiószinten is. D. A.
