Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

I. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1991. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK U NAJAJ üia SZENTENDREI-SZIGET % CSEPEL-SZIGET « MIKLÓS • DUNAKESZI FÓT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT. Vonzóvá tenni a szépet Megtartani az itt élőket Csendes a vidék, mozdulatlan a víztükör. Az iidülőházak aj- taja-ablaka zárva — a nyárön zsivajgó és élettel teli Dutia-parti környék most kihalt. Aporka szemet nyugtatóan szép nyaraló­övezetében háromszáz üdülőtelket számlálnak, s az ott élők, nem véletlen állítják, hogy különleges adottságokkal bír a táj. Min­den együtt van, ami a pihenni vágyók álma: a fővárostól ko­csival egy óra, üdítő a vízpartja, Aporka pedig az igazi magyar falu hangulatát árasztja. — Történtek már eddig is lépések e jó adottságok kihasználására — mondja Berényi János polgármes­ter —, de nem igazán él­tünk a lehetőségeinkkel. Más volt a szemlélet, más : volt a rangsorolás miként­je, s persze hiányzott az a vállalkozói réteg is, amely­re alapozhattunk volna. Azt ugyanis be kell lát- ' nunk, hogy az önkormány­zat csak segíteni és ösztö­nözni tudja az idegenfor­galom fellendítésének tö­rekvését, anyagi források hiányában mint Önálló vál­lalkozó nem léphet porond­ra. Szerencsére nálunk is vannak az ügy iránt ér- . deklődő, s némi tőkével rendelkező magánszemé­lyek, akik tudnak és mer- , nek áldozni. Az elképzelés ’ az lenne, hogy a tanyai, falusi turizmus kiépítésével megpróbáljuk idecsalogat­ni a magyar és a külföldi ' vendégeket. A feltételek adottak. Vidék, szép kör­nyezet, víz — mindezt pá­rosítani kellene a jó szol­gáltatással, infrastruktúrá­val. Mert a vendégnek kell ugyan a falu, de kell a meleg víz és telefon is .,. Pénz, sok pénz kellene i tehát. De — mint tájéköz- ; tat a polgármester — a Kiskunlacházától való el­váláskor pénz nélkül ma- | radtak, azazhogy forrásaik- ; ból csak a legszükségesebb­re futja. A huszonkétmilli- : óból —- ez lenne az idei ; költségvetési összeg — ti- ; zenhatmillió forintra van fedezet, a TÁKISZ-hpz beadott pályázat alapján pedig hatmillióra számí­tanak. Érthetően fejleszté­seket nem terveznek, csu­pán meglévő értékeik megóvására, fenntartására gondolhatnak. Bevételi lehetőségeik ugyancsak korlátozottak. Az idén nem kerül sor a helyi adók kivetésére sem, úgy vélik, a lakosság ter­heit nem lehet tovább nö­velni. Marad tehát az utolsó mentsvár, a földin­gatlanok, a lakó- és üdü­lőtelkek értékesítése: ez azonban nem jelent akkora összeget, amelyre túlzott terveket lehetne építeni. Szerényen, okosan, megfon­toltan és takarékosan — az idei év gazdálkodásában ezen szempontok az irány­adók. Ügy az elektromos- és az úthálózat, mint az intézmények — az óvoda épülete, az iskola tető- szerkezete — esetében csak a karbantartás a terv. A jelenlegi helyzetet min­dennek ellenére nem érzi elkeserítőnek a polgármes­ter. Szó sincs kilátástalan- ságról és kiúttalanságról — igenis vannak erkölcsi és anyagi tartalékok. — Amikor az önállósulás­ról határoztunk — mondja —, számoltunk ennek hát­rányával. Tudtuk, hogy nem dúskálunk majd az anya­gi javakban, de éreztük — és érezzük. — azt is, immár a miénk ez a falu, magunk döntünk a sorsáról. És pozitívumokról sem szabad megfeledkezni. Megszűnt az utazgatás egy-egy hivatalos ügyben, hiszen helyben in­tézhetők dolgaink; nem máshonnan irányítanak bennünket, hanem mi mondjuk meg: hová és mer­re tartsunk. S mindezt úgy tehetjük, hogy a régi köte­lékek ma is segítenek, amit Lacházával közösen érde­mes csinálni, azt közösen tesszük. Ilyen az orvosi ügyelet, a tűzoltóság, de központi gyermekélelmezé­si konyha is ott működik nálunk csak melegítik az ételt. Aporka úgy lépett tehát az önállósulás útjára, hogy nem égette fel kapcsolatait Lacházával. Vannak azon­ban gondjai, amelyeket csak maga oldhat meg, ilyen az elvándorlás megállítása. Már értek el ebben eredmé­nyeket; 1986-ban tették meg az első lépéseket, negyven­két lakótelek kialakításával és értékesítésével. Akkor nyolcvan—százhúsz ezer fo­rintért, s részletfizetési kedvezménnyel jutottak hozzá — elsősorban a fia­tal, házasuló — családok. Most ismét kezdik az ak­ciót: újra negyvenkét telek vár értékesítésre, egy ré­szük azonban már a hatszáz négyszögölt is eléri, hogy aki akar, gazdálkodjon is. — Arra törekszünk — mondja végezetül a polgár- mester —, hogy amink van, azt kihasználjuk. Nincsenek a realitásoktól elrugaszko­dott elképzeléseink, tisztá­ban vagyunk helyzetünkkel, korlátáinkkal és képessé­geinkkel. Ügy tartjuk, hogy Aporkát, amely tagadhatat­lanul szép és kedvező ter­mészeti adottságokkal meg­áldott, vonzóvá is tegyük. Ha élénkülés következne, biztosan szívesen megma­radnak az i,tt élők, s öröm­mel jönnének az idegenek is. Mi ezt reméljük, s eb­ben mindenki részvételét várjuk. Vasvári Éva A gyermeki képességhez igazodva Waldorf-iskola Visegrádon Néhány éve még a hi­vatalos oktatásügy is ér­tetlenül állt az úgyneve­zett Waldorf-pedagógia előtt. Az első ilyen mód­szerrel működő óvodákat néhány sznob szülő próbál­kozásának minősítették. Mára megváltozott a hely­zet, mivel bebizonyosodott; a Waldorf-módszer rendkí-. vül humánus, természetkö­zeli, az ilyen óvodába, isko­lába járó gyermekek sokkal könnyebben ismerik meg a világot, az oktatás, ismeret- átadás tempója a kis tanít­ványok egyedi képességei­hez igazodik. Sok szülő éppen azért választotta ezt az iskolát gyermeke számára, mert nyomasztotta, mekkora tö­rést okoz majd az írás- olvasás tudományával is­merkedő kisdiákban az, hogy az óvodás erősen ér­zelmi kötődései hirtelen megszűnnek. A Waldorf- pedagógia egyik alapelve viszont éppen a tanító és diák között kialakuló erős érzelmi kötődés. Az ilyen iskolákban nem az az elsőd­leges cél, hogy a kisdiák már karácsonyra tudjon ol­vasni, hanem, hogy év vé­gére megtanulja. Ám ame­lyik gyermek előbbre jár társainál, annak sem kell végigunatkoznia azokat a heteket, hónapokat, amed­dig a többiek megszerzik a hiányzó tudást. A Dunakanyar Waldorf- egyesület a visegrádi Kis- faludy-iskolában az őszi tanévtől újabb Waldorf- osztályt indít. Az általános tanterven' kívül már az el­ső osztálytól oktatnak ide­gen nyelvet, természetesen ennek tanításában is ma­ximálisan figyelembe ve­szik a gyermeki képessége­ket. így elsősorban szituá­ciós játékokkal, foglalko­zásokkal és nem gramma­tikai módszerekkel tanít­ják az angolt és a franciát. A Waldorf-iskolákban ki­emelt figyelmet szentel­nek a művészeteknek, így szerepel a tantervben ze­netanulás, rézművesség, agyagozás és néptánc is. Az iskolában nem hittant, hanem vallástörténetet ta­nulnak a kisdiákok, megis­merkedve az ó- és újszö­vetséggel is. Az egyesület célja, hogy olyan iskolát működtessen, ahol a gyermekek nem ve­szítik el kezdeti nyitottsá­gukat és alkotóképességü­ket. Ebben az iskolában a szülőknek fontos szerep jut: igényli a folyamatos kap­csolattartást és a gyerme­kek munkájának nyomon követését. A Waldorf-iskola a szü­lők anyagi áldozatvállalá­sával működik, a fenntar­tással kapcsolatos döntése­ket a közgyűlésen saját maguk hozzák meg. Az egyesület vezetői remélik, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is lesznek olyan szülők, akik vállalják a havi, 1500-2000 forintos hozzájárulást, annak érde­kében, hogy gyermekeiket a legjobb útravalókkal in­dítsák a XXI. század fe­lé. A Waldorf-iskolával kapcsolatos felvilágosítá­sokat az érdeklődő szülők Tahiban a Lenin u. 7. szám alatt kaphatják meg szom­batonként 15 és 16 óra között. Beiratkozni is itt lehet április végéig. M. K. Vita az orvosi rendelőről Sérelem senkit sem ér Lapunk március 20-i számában, „Ne döntsenek nélkülünk” címmel adtuk közre Dunakeszi olvasónk levelét. Eszerint a város Bercsényi utcai orvosi ren­delőjének megszüntetését ellenzik a körzet betegei. A levélre vonatkozó vá­laszt dr. Néder Miklós igazgató adta meg, aki az alábbiakat írta szerkesztő­ségünknek. Az önkormányzat azt tervezte, hogy a Lenin úti és a .Bercsényi utcai ren­delőt egy helyre telepíti, nevezetesen a két körzet határán levő Elmü-épü- letbe. így egyik körzet la­kossága sem károsodott volna. A Bercsényi utcai rendelőnek a központi szakrendelőnkbe telepítése nem került szóba, az té­ves információn alapult. Egyelőre, körülbelül 2 évig még nem is áll az önkormányzat rendelkezé­sére a volt Elmü-épület, tehát nem aktuális a köl­tözés. Meg kívánom je­gyezni, hogy az úgyneve­zett szóló rendelők fenn­tartása igen gazdaságta­lan, pazarló működtetés. Ha legalább két orvos ren­del felváltva, kifizetődőbb a fűtés, a műszerek tele­pítése, nem is szólva ar­ról, hogy nem négy, hanem 8 órát tölt ott az orvos, így könnyebben megtalál­ható. Továbbá, a Bercsényi utcai rendelőhöz tartozó körzet a legkisebb lélek­számú a városunkban. Ahány utca lakóit érzéke­nyen érintene egy esetleges költöztetés, legalább annyi­nak lenne közelebb. Fekvő betegekhez továbbra is házhoz megy a körzeti or­vos. Sérelem senkit nem ér­ne, az elképzelt hely a két körzet határán van, jól megközelíthető, az út szi­lárd burkolatú, nem kap tengelytörést a mentőko­csi, közel a gyógyszertár. Minden kilométerkőnél jól felszerelt orvosi ren­delő, ahol csak egy-egy or­vos rendel,1 irreális igény. Gól és más helyzetek ■ jéli W ¥ > • . ►- ...' - • 'X'v í­., t Gólhelyzet a kapu előtt. Meg néhány hónap, és ezek a nagyfiúk befejezik általános iskolai tanulmányaikat. A kérdés, hogy hol és mivel folytatják a tanulmányai­kat s egyáltalán az életet. Egyelőre ez jobban foglalkoz­tatja a szüleiket, mint őket. A kisalagi általános iskolá­ban tavasszal élénkül a mozgás, bár nem csak a torna­órákat nehéz beosztani úgy, hogy minden osztálynak megtartsák az órákat. Az udvar sem túl tágas. (Kováes T. István felvétele) . A Duna sem rejtette a bűnjelet Ékszerek a táskában Kalifák évszázadokig elásott kincseinek sem lehet fordulatosabb- históriája, mint azoknak az ékszereknek, melyeket számzáras diplomatatáskában loptak cl egy szigetszentmiklósi víkendházból, majd visszakerültek a tulajdonoshoz. Kezdjük a végén; az eltűnt nyakláncok, karkötők, egyebek az utolsó fordulóban valóban várat­lan helyről, egy rendőrautó ülése alól kerültek elő. Meg­lelt a számzáras táska is, amit a Dunából fogtak ki egy egészen más bűnügyben nyomozó Fejér megyei rendőrök. Láttam a nem minden­napos leletet, melyet jelen­leg bűnjelként őriznek a Szigetszentmiklósi Rendőr- kapitányságon. A víz ala­pos pusztító munkát vég­zett rajta, és mégis érin­tetlenül maradt belsejé­ben az a hét nejlonzacskó, melyekbe egykor az éksze­reket csomagolták. Jól ol­vashatók a címkék is arról, hogy hány grammot nyo­mott egy-egy tasakban a nemesfém. Az állatorvos receptje Sajátos véletlen segítette a Fejér megyeieket abban, hogy felismerjék: a Duná­ból kifogott holminak vala­mi köze van Szigetszent- miklóshoz. Találtak a tás­kában ugyanis egy olyan receptet, melyen rajta volt helybeli állatorvos bé­lyegzője. S mivel nyilván­való, hogy ez a holmi csak bűnügyből eredően kerül­hetett a folyóba, ■ felvették kapcsolatot a szigetszent- miklósiakkal, akik már ja­vában nyomoztak az ügy­ben, ......... A z előzmények röviden a következők; egy sziget­szentmiklósi polgár felje­lentési tett, hogy ismeret­len tettesek elloptak a házából egy diplomata- táskát, amiben ékszerek voltak, továbbá 150 ezer forint. A kárát több mint egymillió forintra be­csülte. Természetesen ilyen eset­ben sok kérdés felvetődik a vizsgálótisztekben. így pél­dául az, hogy miért ép­pen egy könnyen elmoz­dítható táskában tartotta az értékeket? S ha már így volt, miért hagyta őrizet­lenül? A nagy balhé A magyarázat szerint a károsult néhány nappal korábban; eladta a gépko­csiját,. melynek az árát ék­szerek formájában egyen­lítették ki. Váratlanul úgy alakult, hogy egy napra Bécsbe kellett .utaznia, és azt hitbe, hogy a kertben tartott két nagy testű far­kaskutya éppen elegendő lesz a ház őrzésére. Ám mégsem így történt a do­log. . A vizsgálók több kö­rülményre is felfigyeltek. Egyik az volt, hogy a tettesnek jól kellett ismer­nie a körülményeket, egye­bek között azt is, hogy a házigazda éppen nem lesz otthon. Tudhatta, hogy ér­tékek vannak a házban és azt is, hogy nem kell fél­nie a kutyáktól, mert az ismerőst nem bántják. Fi­gyelemre méltó dolog volt az is, hogy a károsult fi­gyelmeztette a nyomozókat; ha előkerülnének az ér­tékei, a fiának ne adják ki azokat, mivel meglehető­sen könnyelmű és sokat italozik. A fiatalember kihallga­tása helyes vágányra te­relte a felderítést. Elmond­ta ugyanis, hogy a betö­rést megelőző napon a disz­kóban megismert haver­jaival ment el az apjá há­zába, ipivel a további szó­rakozáshoz pénzre volt . szüksége. Az „öreg” ugyan­nem tartózkodott otthon* de a kabátja zsebében ta­láltak annyi pénzt, ameny- nyire szükségük volt, majd odébbálitak. Az akkori látogatók kö­zött volt a 17 esztendős Gy. Attila. és H. Tibor is. Gy. Attild kihallgatásakor gyorsan beismerte, hogy ő 'csinálta meg ä „nagy bal­hét” melynél H. Tibor is segédkezett. Tudták, hogy aznap nem találnak senkit otthon és mivel „frankó nagy köd volt”, arra számítottak, hogy senki sem jegyzi meg. an­nak a Ladának a rend­számát, . melyen Szigét- szentmiklósra mennek. A számzáras táskát va­lóban könnyen sikerült mégkaparintani, és miután az ékszereket kivették be­lőle, Gy. Attila Budapes­ten egyik hídról behají­totta a Dunába. A legke­vésbé sem számított arra, hogy ez onnan valaha is előkerül... A címkék szerint A két fiatalember, ami­kor a rendőrök a kapitány­ságra vitték őket, még azt hitték, nincs minden vesz­ve, és az ékszereket a járőrkocsiban elrejtették. Ám amikor már érezték, hogy szorul a hurok, ezt is bevallották, s így a kin­csek néhány héttel a lopás után, március elején előke­rültek. A feljelentésben egyéb­ként jóval több ékszer sze­repel mint amennyinek a címkék szerint a táskában lennie kellett. Mennyi volt a kincs valóban? Ügy tű­nik, kevesebb, mint ameny- nyit a károsult bejelentett, de több annál, amennyit a tolvajok- eddig beismertek. Az ügyben még folyta-; tódik a vizsgálat. Ga. J. DUNATA.I HÍRLAP Vezető munkatárs-: Mópa Katalin, o Munkatársak Vasvári Éva £s Kovács T. István. £ Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz;: 1416. Te­lefon: 138-4761, 138-1C67,

Next

/
Oldalképek
Tartalom