Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

I. ÉVFOLYAM, 74. SZÄM 1991. Április 30„ kedd D U hLAJAJ ilüiNUttc:i*äAIG£l tÖiSPEL-SZlGEX MIKLÓS . DUNAKESZI • RÁCKEVE FŐT • GÖD SZIGETSZENT­Kit szúrt meg a Fenyőtű ? Cirkusz és ''" Szigetújfalun a tíztagú önkormányzat egyik képvise­lője, Appct János jó ideje nem látogatja a testületi ülé­seket. Nem sűrű elfoglaltsága miatt, hanem tiltakozás­ként. Ugyanakkor nem adta vissza mandátumát, nem vonult vissza, csupán kivár. A testület Appel János nélkül is jól elboldogult, a falunak sem igen tűnt vol. na fel az egyik képviselő rendszeres távolléte, hiszen nem látogatják olyan so­kan, pláne nem rendsze­resen a nyilvános üléseket. Van azonban a Szigetújfa­lui Környezetvédő és Kör­nyezetszépítő Egyesületnek egv újságja, a Fenyőtű, amely gondoskodott arról, hogy a falugyűlés előtti napokban a település apra- ja-nagyja értesüljön, miért is választotta a tiltakozás e különös módját Appel János, A polgármester úr nem szereti a stílusomat, címmel terjedelmes írás lá­tott napvilágot a lapban. Az újfalusi falugyűlés úgy indult, mint a többi hasonló ilyen rendezvény. Bár a részvételi arány szo­katlanul magas volt. Az alig kétezer lelket számláló településen csaknem ötszá­zan voltak kíváncsiak a polgármester és a testület beszámolójára. ök. Varga József polgár- mester, az apparátus dol­gozói és a testületi bi­zottságok vezetői lelkiis­meretesen beszámoltak mindarról a munkáról, amelyet a választások óta végeztek. A legnagyobb ér­deklődés talán a szociális bizottság vezetőjének mon­dandóját kísérte, ugyanis a Fenyőtű irodalmi műfaj­ban elkövetett, igaz, eny­hén didaktikus modorban fogant írásokban számolt be a segély elosztásról. Az összesereglett csak­nem félezernyi ember — ha cirkuszra vágyott, mint ahogyan azt a polgármes­ter beszámolója végén sej­tetni engedte — nem csa­lódott. Az elsők között kért szót Appel János testületi tag, mert nem állhatta meg szó nélkül a sértést, amely egy hölgytől érkezett — miszerint: a választáskor kapott több száz szavazat nem neki, hanem a becsü­letben megőszült édesapja iránti tiszteletnek szólt. Ap­pel János a vádat vissza­vágva hosszasan, de lé­nyegesen terjedelmesebben adta elő ugyanazt, amit a Zöldek lapja leírt, hogy a testületben kialakult 7:3-as arány — három képviselő­je jutott be a környezetvé­dőknek — lehetetlenné te­szi az ellenvéleményt, örök kisebbségben szavazgatni pedig nem ió. A sértett képviselő egy bizonyos zártkertté nyilvá­nítási ügyet sérelmezett, azt állítva, hogy a dolog­ban érdekelt több önkor­mányzati képviselőtársa. Valójában azonban nem ők. hanem néhány helyi család képviselője utasította visz- sza a rágalmakat, vagy ép­pen támadással felelt a támadásra. így került szó­ba a segélyek elosztása, il­letve az építési kamatmen­tes kölcsönök odaítélése. Nagyjából ekkor szabadul­tak el az indulatok. Egy fiatalember méltatlankod­va kérdezte, miért nem ju­tott neki az építési hitel­ből, mire a polgármester azt válaszolta; azért nem, mert beadványából úgy tűnt, a faluban a díjbesze­dői munkát bizonyosan tár­sadalmi munkában végzi, e bevétel ugyanis nem volt feltüntetve a kérvényen. Erre az atyafi azt kérdez­te, hogyan kaphat kölcsönt olyan család, aki nem is A Sámli Sramli ébresztője Majális a Pokolszigeten A mozgás, a sport, az egészséges életmód áll a május elsejei rendezvények középpontjában Szigetúj­falun. Reggel nyolckor a falu valamennyi utcájának lakóit zenés ébresztővel kelti a helyi Sámli Srámli fúvósegyüttes. Az egész na­pos majálist a sportpályán rendezik. Innen indul majd két kilométeres útvonalon a futóverseny, külön a gyer­mekeknek és a felnőttek­nek. Lesz BMX -kerék pár - verseny, lepényevés, kö­télhúzás, és persze az el­maradhatatlan kispályás foci rangadó, többek között az öregfiúk, a Tűzoltók, a Zöldek, a Strand csapat és a Vállalkozók nevezésével. Délután 15 órakor nagysza­bású motorcsónak-bemuta­tóra. kerül sor a Duma-par- ton. Dunavarsányban két helyszínen zajlik a május 10 ^ring elsejei majális. Tíz órától Kisvarsányban az Iskola utcában lesz a sok vidámsá­got ígérő program: a ke­rékpárversenyre a gyereke­ket várják a hordógurigatás pedig elsősorban az erős férfiaknak ajánlott. Évek óta nem volt agár­verseny a közigazgatásilag Tahitót faluhoz tartozó po­kolszigeti futballpályán. Most sem lesz rendszeresen, csak május elsején. A tahi- tótíalui lakosság hagyo­mányőrző majálisa délelőtt kilenckor kezdődik. Lesz májusfaállítás, rúdmá- szóverseny, fogatok aka­dályversenye. Ezt követi a falu lovas DSK karusszel­lovaglása, a háziállat-be­mutató, melyen szürke mar­hák, rackák, pásztorku­tyák lesznek láthatók. Talán még az ifjabb falu­siaknak is ritkaságszámba menő érdekesség lesz a helyszíni birkanyírás, a körmözés, a lópatkolás. épít új házat, s ráadásul nyugati kocsit vásárol. „Nevezze meg nyugodtan, kire gondol, hiszen úgyis azért vagyunk itt, hogy mi­nél több sarat dobáljunk egymásra” — ajánlotta a polgármester, ám a fiatal­ember nem mondott nevet. A megszólított maga állt elő és előadta a kamasz­korában járó nyugati autó vásárlásának körülményeit. Nem ez a fiatalember volt az egyetlen, aki „fel­öltözködött” az éjszakába nyúló szigetújfalui falu­gyűlésen. Igaz, az említett hozzászóló legalább a sa­ját ingét vette magára, nem úgy, mint többen mások, akik a polgármester vagy valamelyik hozzászóló név nélkül elhangzott vádjára válaszoltak. Varga József például nehezményezte, hogy egyes önkormányzati tagok az ő tudta nélkül más polgármesterekkel tár­gyalnak, ráadásul a környe­zetvédelmi bizottság veze­tőjének mondva magukat, pedig az újfalui testületnek ilyen bizottsága nincs is. Erre a kijelentésre ingerül­ten pattant fel az egyik képviselő, kijelentve, hogy mindez rágalom; ő nem mint képviselő, hanem mint a Zöldek tagja tár­gyalt a napokban Szigetúj­falu testvérvárosának, Waghauselnek a polgár- mesterével. Az igazi meg­lepetés ezután következett. Varga József elmondta: nem is tudott a környezet- szépítők németországi út­járól és tárgyalásairól. Ö a képviselőnek a ráckevei polgármesterrel folytatott tárgyalásaira gondolt. Afféle igazi falugyűlési hozzászólás mindössze ket­tő hangzott el a csaknem négyórás vagdalkozáson. Ám a tollforgató számára úgy tűnt: o helybeliek elé­gedetten távoztak. Volt cir­kusz és volt sárdobálás, he­tekig lesz miről beszélni a faluban. Hogy ez nem az a demokrácia, amire vár­tak, talán eszükbe sem jut. Móza Katalin Zöld nyakkendő és liliom Cserkészek a Pilis alján Óh, az a cserkészkalap! Arra nem tellett nekem so­ha. Derékszíjra sem, amire az volt írva, hogy Jó mun­kát! Egyenruháról meg nem is álmodhattunk mi, falusi gyerekek. Civilben számhá­borúztunk az erdőn, csak az őrsvezető úr viselt inget, zöld nyakkendőt. Aztán ez is elmúlt, jött az úttörő­korszak. Ám akkor már na- g3'obbacska voltam. Ki nem állhattam tisztelegni, jelen­teni, vigyázzba állni. Any- nyira civil lettem egész éle­temben, hogy egyszer már a kislányomék évnyitóján is elmorogtam magamat: — Fenébe ezzel a militariz- mussal! Mi köze az úttörő- jelentés-tételnek, csapat- zászlónak a matekhoz meg a fizikához? Meg is rángat­ták a kabátomat, hogy hall­gassak már. Most meg én kapom magam azon, nogy tudósítanom kell és nem emlékezni. Szóval, a múlt hét végén Szentgyörgy-napi találkozót tartottak a Dunakanyar fal­vainak cserkészei. A leány­falui fiatalok voltak a fő szervezők. Ök indították a terepjáró túrát a Boldog tanyai út végéig, ahol nagy, hatalmas. nemzetiszinű, cserkészjelvényes zászló lo­bogott. Akadályok is voltak útközben. Kötelet feszítet­tek az átjáró fölött, azon túljutva kellett ismerni az egyezményes útbaigazító je­leket. Vetélkedtek abban, hogy ki ismeri jobban a Pilis állat- és madárvilágát, növényzetét. Mindezt meg­nevezhették, tapintható kö­zelségbe kerülve. Szentendre, Dunabog- dány. Leányfalu, Solymár kis és nagy cserkészeinek versenyében a kisebbek kö­zül a szentendrei, a nagyo­kéban a leányfalui őrs lett az első. A meghívott buda­pestiek ennek ellenére kitű­nően érezték magukat, s pajtásaikkal jőízűt ebédel­tek a szabadban főzött pap­rikás krumpliból. A cserkészet bölcsőjét ringató Angliából, Svédor­szágból és az USA-ból fel­nőtt vendégek jöttek érdek­lődni az újraéledő mozga­lom iránt. A svéd vendég különösen annak örült, hogy minderről a szabad­ban, a természetben tájé­kozódhatott, mert hisz. ott a cserkész helye, nem a négy fal között. A ma gyerekek már nem sóvárognak a szép egyen­ruha, a zöld nyakkendő után. Megkapták a szüleik­től, amikor beléptek az egyesületbe. K. T. I. Sok a nyaraló, Több üzlet kellene Májustól szeptemberig Dömsödön is megváltozik az élet. a Duna-parti házak és üdülők benépesülnek, a horgásztanyákon megjelen­nek a szenvedélyüknek hó­doló tulajdonosok. A la­kosság száma — elsősorban a hétvégeken — háromszo­rosára duzzad. Ez olykor zavarokat okoz az ellátás­ban. hiszen egyetlen nagy ABC várja a vásárlókat, s bár nyíltak magánkereske­dések. a legnagyobb forga­lom a bő áruválasztékot kí­náló központi üzletben van. Mint mindenütt az üdülőhelyeken, a parkolási gondok is nyomasztóak a nyári hónapokban, s bár szeretne Dömsöd változtat­ni ezen, pénz hiányában nem tud mit tenni. Min­denesetre az építési terüle­tet már tartalékolták, amely esetleg alkalmas lehet egy új üzlet kialakítására. Jelenleg ezerötvenkét üdülőépület után adóznak, s húsz—harminc között van a parcellázott, értékesíthe. tő telkek szúrna. Mert min­den nyári gond ellenére, Dömsöd szeretné kihasznál­ni üdülőhelyi adottságait: ez végül is a település­nek fontos célja. Táskából falatozó vasutas Az Árpád vonat próbaútja Történelmi dokumentum fo­tómásolata a kultúrház falán. „Folyó hó 15-én a magyar központi vasút és Vácz közti vonala nyittatik meg, és a kö­vetkező napon, azaz: folyó hó 16-án a közönséges közlekedés­nek adatik át, mely napon a mindennapi személy-menetek elkezdődnek, éspedig: Pestről Palotán és Dunakeszin keresz­tül Váczra 8 ór. regg. d.u. 1/2. 4 ór. d.u. ünnep és vasárnapo­kon 3/4 7. este . . A többit már a történe­lemből és az irodalomból tudjuk. A váci vasút meg­nyitását hirdették így pon­tosan 145 évvel ezelőtt. Az­óta számtalan sínpár há­lózza be az. országot úgy, ahogy Petőfi kívánta: Mint testet az erek. A dunakeszi József Attila Művelődési Központ vasút- történeti kiállítását a na­pokban nyitotta meg Varga Lajos, a MÁV Járműjavító Üzem igazgatója. Személyes vallomásként jegyezte meg, hogy hozzá leginkább a tás­kából falatozó vasutas fotó­ja áll a legközelebb, hisz maga is szakmabeli család­ból származik. El is gondol­kodtatott bennünket a sí­nek mentén delelőt tartó ember képe, aki megterem­tette a feltételét annak, hogy fárasztó munkája ré­vén mások az elegáns étke­zőkocsiban mulasszák szóra­jukat, éhüket, közben az el­suhanó tájakra pillantva. Bizony sokan dolgoznak ezért a sínpályákon. Ki gondolná laikusként, hogy mint egy kép mutatja: még a sínek hőmérsékletét is meg kell mérni időnként. Javarészt szakmabeli volt a megnyitó közönsége. Szé­kelyhídi Ferenc, a buda­pesti Törekvés Művelődési Központ igazgatója állította össze azokat a tablókat, me­lyek közt a vasutas dinasz­tiát alapító Mérnyei Lajos portréképe alatt nemzeti­színű szalagos koszorú függ. Az első magyar vasutasok egyike 1820-ban született. A Mérnyeiek közül aztán számtalan utód szegődött az utazók szolgálatába. Volt közöttük pályaőr, állomás- főnök és mérnök. Tisztele­tük jeléül még egy családfa A LÁNGHEGESZTŐ CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA vázlata is látható a tabló­kon. A történelem sok szem­pontból ismétli önmagát. Azt, hogy a hivatás igazi művelői mennyire fontosak lettek a századfordulón és utána, bizonyítja egy felhí­vás az első világháború végén. Arra figyelmeztet: Meghal az ország, ha leáll a vasút. A gazdaságra, a kultúrára s minden másra visszaható iparág mindig függő viszonyban volt a po­litikától, az ország pénzügyi állapotától. Ezt példázza a Magyar Vasút és Közleke­dés című szaklap 1929. V, 23-i számának első oldalas cikke is. Államvasutak a költségvetésben címmel. Eb­ben Rajz Károly MÁV-osz- tálvvezető, főfelügyelő álla­pítja meg: „Sajnos ezúttal is változatlanul csak 7 243 554 km üzleti hossz, szolgált a kötlségvetés alap­jául ...” Elegáns szalonkocsik, ló­szállító vagonok, söröstar­tálykocsik, a kezdetben so­hasem késő vonatok mozdo- nyos vezérurai számára ki­adott szolgálati Doxa, ezüst zsebórák, a híres Árpád sínautó próbaútja a hegyes­halmi vonalon 1934-ben. Mint különleges jármű, még 1904-ből, egy kísérleti gőz­motor kocsi. Szomorú vasút- és politi­katörténeti emlék a biator- bágyi viadukt Matuska Szilveszter robbantásos me­rénylete után. Képek az öt­venes, hatvanas évek mo­dernizált berendezéseiről, régi állomások fotói, múlt, emlékek és megjegyzések, öregszik a vasút, a máról alig van mit hozzáragasz­tani a régi tablóképekhez. Azért a kiállítást érdemes megnézni. Május 6-ig lát­ható a ház első emeleti fo­lyosóján. Kovács T. István dunataj hiri.ap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István, e Fogadónap: min den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. K. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 118-1067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom