Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-30 / 100. szám

I. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM 1991. Április 30„ kedd BUQa VIDÉKI Kjrfiírta BUDAÖRS • ERD 0 SZAZHALOMBATTA 0 PILISVÖROSVA BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMB 0 NAGYKOVÁCSI 0 BUDAJENÖ 0 PERBAL 0 TÖK Háromezer telkes szakadt a nyc Nem akarnak utódeg Rudakeszi külterületén, a makkosmáriai részen úgy húsz esztendeje épültek fel az első hétvégi házak. Azó­ta dinamikusan fejlődött e zártkerti rész, méghozzá a tulajdonosok anyagi erőfe­szítései nyomán. Kezdet­ben a helyi ÁFÉSZ adott jo­gi keretet, majd a telek u- lajdonosok életre hívták a faluban elsőként jegyzett tömörülésüket, Makkosmá­riai Településfejlesztő és Környezetvédő Egyesület néven. A telektulajdonosok a sa­ját pénzüket összeadva, az egyesület koordinálása mel­lett építették ki a víz- és az elektromos vezetékeket, ké­sőbb pedig az utat is. E munkák szervezésében Far- kasinszky Géza és Tatár Jó­zsef vállalt oroszlánrészt. Ma a makkosiak közössé­ge — csaknem háromezer telektulajdonosról van szó — nagyobb, mint Budakeszi ófaluja. A probléma tipi­kus: a telkesek java része fővárosi állampolgár, bár sok helybeli lakosnak Is van Makkosmárián érde­keltsége. Miután a legalap­vetőbb közművek kiépül­tek, számos család állandó lakos lett Makkoson. Ki azért, mert eredetileg is e gondolattal építkezett, ki meg azért tartózkodott ott — állandó bejelentés nél­kül —, mert fővárosi laká­sát például kiadta. Persze a legtöbben csak a hétvégé­ket töltik a hegyen, de mint az lenni szokott, komfortra vágytak, s ezért rendre ki is nyitották a pénztárcájukat. Amíg volt közös cél, vagyis épültek a közmű­vek, az egyesület aktívan működött, mára azonban megcsappant a létszámuk. Ettől függetlenül az egyesü­let elnöksége ez év első napjaiban együttműködési javaslattal fordul Budake­szi önkormányzatához. — A testület elutasította közeledésüket, mondván, taglétszámunk oly kicsi, hogy nem vagyunk jogosul­tak a telektulajdonosok képviseletére — mondja Szarka Géza, az egyesület volt elnöke. (A múlt idő ab­ból adódik, hogy a szervezet feloszlott.) — A polgármes­ter úr azt javasolta, hogy hozzunk létre egy új, teljes körű képviseletet, mert jog­szerűen csak azzal tudnak majd tárgyalni. A telkesek húsz körzetre osztották Máriamakk terü­letét, s április húszadikán délelőtt minden körzeti gyülekezőhelyen megvá­lasztották a maguk bizal­miját. Ez a találkozó ter­mészetesen arra is módot adott, hogy meghányják- vessék gondjaikat. S mert az önkormányzat képvise­lőket küldött megfigyelő­ként a gyülekezőhelyekre, természetes, hogy napvilág­ra kerültek a feszültség- pontok is. Például az, hogy a máriamakkiak szeretnék minden, a területre vonat­kozó döntésben hallatni a hangjukat, azaz a további Alacsonyabb létszámmal Hat osztályból három Csillag mellett Vörösmacska Érden Ha per, hadd legyen per? Marakodó, perlekedő szomszédokról épp eleget hallani. Arról azonban ritkábban, hogy egy vállalkozó például, ha a szükség úgy hozza magával, több éves huzavona után perli városát. Azaz pontosabban a város volt vezetőit, azokat, akik „bevitték az erdőbe”, s jogsértést követtek el. Márpedig erre is kínál az élet példát Érden. Lapunk 1990. június 13-i számában, az Érdi Hírlap különkiadásában jelent meg egy kálvária stációit elem­ző írás: „Ez lenne a vállalkozók városa, tanácsa és hivatala?” címmel. A budaörsi képviselő-tes­tület múlt pénteki ülésén döntött a polgármesteri hi­vatal átszervezéséről. Az apparátusban 11 százalékos létszámcsökkentést hajta­nak végre, de csak egyetlen dolgozónak, a városgazdál­kodási osztály vezetőjének kell felmondani. A 93 stá­tus közül jó néhány ugyan­is üres volt már, mert az időközben a városházától megvált munkatársak he­lyére nem vettek fel új embereket. A hivatal eddig hat osz­tállyal működött, ezentúl csak három — pénzügyi, műszaki és hatósági — lesz. Közvetlenül a jegyző irá­nyítása alá rendelte a kép­viselő-testület a jövőben két munkatárssal dolgozó mű­velődési osztályt. Ugyan­csak az apparátus vezetője irányítja a titkárságot, a gondnokságot, s hozzá tar­tozik majd a városi főor­vos, a főépítész, a jogtaná­csos és a revizor. A város- gazdálkodással foglalkozó szakemberek értelemsze­rűen az új műszaki osz­tály kebelén belül dolgoz­» ^KMan nak majd. A polgármesteri hivatalban az átszervezés után 82-en dolgoznak majd. — fe — R 0 BUDAKESZI 0 BIATOR- ÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 TINNYE 0 ÜRÖM • # közműfejlesztések, környe­zetvédelmi témák, rendezési terv, nem utolsósorban a helyi adók kivetésénél el kí­vánják mondani vélemé­nyüket. Fontosnak tartják ezt már csak azért is, mert az az önkormányzati képvi­selő, akinek a területbeosz­tás során Máriamakk is jutott, nem közöttük él. Mint azt Szarka Géza el­mondta: az új képviselet nem szándékozik egyfajta utódegyesületet létrehozni, mert erre a telkesek ma már nem tartanak igényt. — Ha nincs egyesület, nincs jogi keret sem arra, hogy pénzt gyűjtsenek, mondjuk egy új közműfej­lesztésre, vagy a már elké­szült értékek karbantartá­sára — vetem közbe. — Azt szeretnénk, ha a polgármesteri hivatal ebben az esetben elkülönített bankszámlán kezelné befi­zetéseinket, s lehetőséget adna arra, hogy az újonnan megválasztott képvisele­tünk betekinthessen az el­számolásokba, illetve ellen­őrizhesse azt — mondta Szarka Géza. Furcsa helyzet alakult ki a jó szándékú önkormány­zati javaslat nyomán. A telkesek megfeleltek a ki­hívásnak, azaz létrehozták teljes körű képviseletüket, ugyanakkor — mert ezek után már nem kívánnak új egyesületet létrehozni — számos feladatot áttesznek az önkormányzat vállára. A testület majd háromezer tulajdonos búját-baját vál­lalta át, csak az a kérdés, győzik-e majd. Eddig ugyanis nem sok dolguk akadt a máriamakkiakkal. Hiszen ők megszervezték önmagukat, illetve igen ko­moly beruházásaikat. Mos­tantól fogva viszont nem le­het majd „lepöccinteni” őket. Pedig adójuk nem is Budakeszi kasszájába cso­rog, s javarészt nem is he­lyi állampolgárok. A történet lényege: Ká­dár Csaba vállalkozó né­met üzlettársával egy bár­mikor lebontható faépüle­tet akart felállítani a fele­sége által bérelt parkvárosi mezőgazdasági területen. Amikor ötletével a városi tanácsnál jelentkezett — mert már a tőkéstárs is le­tétbe helyezte az MNB-nél a hárommilliót —, a város akkori tanácselnöke, főépí­tésze azt javasolta: egy iga­zi, a városképbe jól illesz­kedő áruházat építsenek a telken. Várkonyi András építész tervei alapján meg­kezdődött a kivitelezés. A városképbe illeszkedő! 1989. március 28-án a hitelek miatt is szükségessé vált a városi tanács-vb műszaki osztályának írásbeli nyi­latkozata: az ingatlanon felépülő házra a használat­bavételi engedélyt a vállal­kozó Kádár Csaba megsze­rezheti. JOGSÉRTŐ A földhivatalban a fel­építményt „nevére telek- könyvezték”. Az OTP Pest Megyei Igazgatósága a ta­nácsi papírok alapján há­rommilliós vállalkozási hi­telt nyújtott. A használat­ba vételi engedélyt követő lépés lett volna a kész épü­let telekkönyvi bejegyzése a vállalkozó nevére. Aztán a földhivatal 1990 január­jában pontokba sorolva je­lezte, miért is jogsértő az Érdi Tanács beleegyező nyi­latkozata ... A huzavona láttán a tő­késtárs „kiszállt”, hiszen, ha nincs tulajdonjog, nincs befektetés. Egyetlen megol­dás kínálkozott: az ingat­lant, melyen ekkor már állt a Csillag Bútoráruház meg a Vörösmacska éjszakai szórakozóhely — megvásá­rolni. A szentendrei föld­hivatal az ingatlan értékét 705 ezer forintra becsülte. Felépítmény nélkül. Ekkor jött a tanács: apportként 900 ezer forint értékben be­viszi a vállalkozásba a használatában lévő földte­rületet. S közös kft.-t alakít a vállalkozóval. Nagy divat volt — mostanság meg nagy bukás! — Érden ap­portként beszállni az üzlet­be. Tanácsi divat volt. Csakhogy a vállalkozó idő­közben feltöltötte, közmű- vesítette a telket. Nem akart közösködni a tanács­csal. Először egymillió 600 ezerért, majd hárommil­lióért kínálták a telket. Mármint a város akkori urai. Mert ahogy az idő ha­ladt, így emelkedtek a te­lekárak, meg inflálódott is a pénz... FELSRÓFOLTÁK — Ez volt a helyzet 1990 júniusában. A Csillag ma is áll, a Vörösmacska meg ki­nyit esténként. Igaz, az utóbbiról furcsa fogalmak, hírek terjedtek el Érden. De ne vágjunk a dolgok elébe. Mi most a helyzet, kié az ingatlan? — kérde­zem Kádár Csabát, ki mára nemcsak az áruház, hanem a mulató tulajdonosa is fe­leségével együtt. — Ügy tudom, ma már a város ötmillióra becsüli a telket. Márpedig ragaszko­dom az eredeti árhoz. Hi­szen a terület feltöltése, közművesítése a vállalko­zás része volt. Mint ahogy a parkoló megépítése is. A Városháza utcában, Pesten az Állami Vagyonügynök­ség is megállapította: aránytalanul felsrófolták az árát ennek a teleknek. Rengeteg bajom, anyagi veszteségem származott már ebből a sok huzavo­nából. Először a tőkéstárs kiszállása, s kétmilliós hitel felvétele a folytatáshoz, negyvenkét százalékos ka­matra. Állítólag az önkor­mányzati testület dönti el, mennyit is kérnek. A vakmerő ember fele­lőtlen. Nem, nem bátor, hiszen elfelejti mérlegelni tettei súlyát, következmé­nyét s azt, hogy „lépése” milyen következményekkel jár. S a többségnek szeren­cséje van, mint a részeg embernek, aki mint a szó­lásmondás tartja, „Krisz­tus kötényébe esik". Az utóbbiak hamarabb meg­ússzák a veszélyhelyzete­ket. mint a vakmerők. De hogy az élet milyen képte­len helyzeteket képes pro­dukálni, mi vezetheti a ko­moly, felnőtt meggondolat­lanságát a tragédiához — erre általában nincs magya­rázat. Mint ahogy az április 16-i Árnyas utcai tragédia „miértje” sem világos. Hi­szen a meggondolt, megfon­tolt 52 éves F. I. érdi lakos sietségét kísérte nyomon a tragédia. Találgatásra szo­rítkozhatunk csak, hiszen a süketnéma hölgy egyedül tartózkodott a kazán mel­lett. Talán türelmetlensége — hogy a kazán nem akart begyulladni — miatt fogott benzines rongyokat, s ösz­tökélte lángolásra a kihűlt kazánt? Nem lehet hitelt érdemlően tudni. Egy azon­ban biztos, mégpedig szo­morú bizonyosság: lángra. kapott a ruhája is. S ha ötmilliót? — Perlem a város volt vezetőit, s azo­kat a „jogtudorokat”, akik a jogot nem ismerve bevit­tek az erdőbe. De nem es­tem igazán kétségbe. A Weiser—Kádár Építési Ke­reskedelmi Kft. ügyvezető­je vagyok. Sajnos, Német­országban építünk magyar munkásokkal lakóépülete­ket. Jobb lenne itt, Érden vállalkozni... — S mi van a Vörös­macskával? Igaz, hogy va­lami ledér éjszakai mulató­hely? — Az igaz, hogy éjszakai mulatóhely. A tánc végén van sztriptíz is. De része­gen, nem megfelelő öltözet­ben ide nem lehet belépni. Bármily vastag is a pénz­tárca. Csinos lányok tán­colnak, de nem kaphatók! — A hírek szerint a parkvárosi rendezési terv jegyében helye lenne, le­hetne egy szállodáknak is a kerítésen túl. Igaz, hogy ön erre vállalkozna? — Vállalkoznánk tár­saimmal együtt egy hat­vanágyas szálloda megépí­tésére is. De csak akkor, ha a terület sorsát egyér­telműen rendezni tudnánk. Mert kinek hiányzik az, hogy a munkám által drá­gább telket tízszeres áron akarják majd rámsózni? Miközben a tőkés partne­rek, vállalkozótársak, lát­ván, a sok akadékoskodást, kiszállnak az üzletből. Ma már tudom, az ügyvédem tudja, mit lehet, mit nem. EZ LUXUS Mert előfordulhat, hogy jo­got végzett emberek nem ismerik a jogot. Ám egy vállalkozó ilyen luxust nem engedhet meg magának. Mert az üzlet látia kárát, s nem az, ki tanácsi mez­ben, köntösben jogsértő döntésekre rátette pecsét­jét. Igyekezett az udvaron le­vő vízcsaphoz, csakhogy oda már nem jutott el. Égő fáklyaként világított, a ru­ha ráégett, s égési sérülései­be a helyszínen belehalt. Megrázó tragédia, ami tör­tént. Egy olyan emberrel ráadásul, aki még segítsé­gért sem tudott kiáltani. S ha tudott volna — mire a segítség odaér, talán késő lett volna ... Tragédiája intő példa — még most, a fűtési szezon vége felé járva is —: a tűz­zel játszani, azt gyorsaság­ra ösztökélni nem lehet, nem szabad. Nem, mert a tragédia akkor is ott lesel­kedhet ránk, amikor körül­tekintőek, figyelmesek, meggondoltak, megfontol­tak vagyunk. Hát még ak­kor, ha benzines rongyok­kal tápláljuk a tüzet! V. E. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak : Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. • Fo- gadónap minden hétfőn 14— 1*7 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. Pf.: 311. lr. sz.: H46. Telefon: 138-4761, 138­4067. F. E. A csodára várva Szerkesztőségünk több szobájában is ékesíti a falat a jópofáskodó felirat: „A lehetetlen kéréseket azon­nal teljesítjük, de a csodá­ra még egy kicsit várni kell.” Ügy tűnik, nemcsak a mi apróbbacska csodáinkra, hanem a nagy magyar cso­dára is. És ahogy elnézem a dolgok alakulását, az utóbbira még igencsak so­kat várhatunk. De félre az általánossá­gokkal. Nézzük a tényeket! Például azt, hogy világszer­te elismerően bólogatnak a társadalomkutatók s a köz­emberek, ha a finn csodá­ról esik szó. Nem véletle­nül. a finn csoda abban rejlik, hogy északi baráta­ink (rokonaink?) köztu­dottan pocsékabb gazdasá­gi mutatókat könyvelhettek el néhány évtizede, mint akár mi, magyarok. Voltak szép nagy erdőségeik, volt erre épült papíriparuk meg még apróbb miegymás, vodka, nemigen boldogul­tak. Azután jött az informati­ka kora. A számítógépeké, a Gutenberg-galaxis mellett helyet tipró Neumann-ga­laxisé. Amikor persze pa­pírból is kevesebb kell... Messziről szaglott a do­log, s a jó szimatú finnek váltottak. Gazdasági szer­kezetet, tempót, továbbá — és itt a lényeg! — szem­léletet . . . Miként is? Árulkodik ar­ról a Központi Statisztikai Hivatal 1983-as kiadványa: előfelmérés Magyarorszá­gon és Finnországban (An- dorka—Harcsa—Iris Niemi). S nem kevesebbet árul el, mint azt, hogy a két or­szágban készült időmérle­gek tanúsága szerint az át­lagmagyar, aki 15—64 éves, 1977-ben összesen napi 21 percet töltött tanulással, míg az átlag finn 1979-ben naponta 48 percet. Több mint a dupláját! ízekre is bonthatjuk, minden ízében lemaradtunk: íme: Finnek Magyarok 1979. 1977. (perc) Iskolai tanulás 32 11 Otthoni tanulás 11 V Otthoni önképzés 2 1 Otthonon kívüli önképzés 2 1 Ha már arra vetemed­tünk, hogy adatokkal trak- táljuk a kedves olvasót, hadd adjuk közre a fris­sebbeket is, így elemezhe­tővé válik a tendencia. Te­hát: Finnek Magyarok 1987. 1987. (perc) Iskolai tanulás ! Otthoni 27 13 tanulás Otthoni 9 8 önképzés Otthonon kívüli 2 1 önképzés 2 0 Ami pedig a végered­ményt illeti: a finnek 40 percével a mi 22 percünk vethető most össze. Átlép­tük az első bűvös határt, már több mint feleannyit tanulunk, mint a finnek. A csoda — csigatempóban — közeleg. V. G. P. Varga Edit Benzines ronggyal begyújtani? Amire nincs magyarázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom