Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
I. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM 1991. Április 30„ kedd BUQa VIDÉKI Kjrfiírta BUDAÖRS • ERD 0 SZAZHALOMBATTA 0 PILISVÖROSVA BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMB 0 NAGYKOVÁCSI 0 BUDAJENÖ 0 PERBAL 0 TÖK Háromezer telkes szakadt a nyc Nem akarnak utódeg Rudakeszi külterületén, a makkosmáriai részen úgy húsz esztendeje épültek fel az első hétvégi házak. Azóta dinamikusan fejlődött e zártkerti rész, méghozzá a tulajdonosok anyagi erőfeszítései nyomán. Kezdetben a helyi ÁFÉSZ adott jogi keretet, majd a telek u- lajdonosok életre hívták a faluban elsőként jegyzett tömörülésüket, Makkosmáriai Településfejlesztő és Környezetvédő Egyesület néven. A telektulajdonosok a saját pénzüket összeadva, az egyesület koordinálása mellett építették ki a víz- és az elektromos vezetékeket, később pedig az utat is. E munkák szervezésében Far- kasinszky Géza és Tatár József vállalt oroszlánrészt. Ma a makkosiak közössége — csaknem háromezer telektulajdonosról van szó — nagyobb, mint Budakeszi ófaluja. A probléma tipikus: a telkesek java része fővárosi állampolgár, bár sok helybeli lakosnak Is van Makkosmárián érdekeltsége. Miután a legalapvetőbb közművek kiépültek, számos család állandó lakos lett Makkoson. Ki azért, mert eredetileg is e gondolattal építkezett, ki meg azért tartózkodott ott — állandó bejelentés nélkül —, mert fővárosi lakását például kiadta. Persze a legtöbben csak a hétvégéket töltik a hegyen, de mint az lenni szokott, komfortra vágytak, s ezért rendre ki is nyitották a pénztárcájukat. Amíg volt közös cél, vagyis épültek a közművek, az egyesület aktívan működött, mára azonban megcsappant a létszámuk. Ettől függetlenül az egyesület elnöksége ez év első napjaiban együttműködési javaslattal fordul Budakeszi önkormányzatához. — A testület elutasította közeledésüket, mondván, taglétszámunk oly kicsi, hogy nem vagyunk jogosultak a telektulajdonosok képviseletére — mondja Szarka Géza, az egyesület volt elnöke. (A múlt idő abból adódik, hogy a szervezet feloszlott.) — A polgármester úr azt javasolta, hogy hozzunk létre egy új, teljes körű képviseletet, mert jogszerűen csak azzal tudnak majd tárgyalni. A telkesek húsz körzetre osztották Máriamakk területét, s április húszadikán délelőtt minden körzeti gyülekezőhelyen megválasztották a maguk bizalmiját. Ez a találkozó természetesen arra is módot adott, hogy meghányják- vessék gondjaikat. S mert az önkormányzat képviselőket küldött megfigyelőként a gyülekezőhelyekre, természetes, hogy napvilágra kerültek a feszültség- pontok is. Például az, hogy a máriamakkiak szeretnék minden, a területre vonatkozó döntésben hallatni a hangjukat, azaz a további Alacsonyabb létszámmal Hat osztályból három Csillag mellett Vörösmacska Érden Ha per, hadd legyen per? Marakodó, perlekedő szomszédokról épp eleget hallani. Arról azonban ritkábban, hogy egy vállalkozó például, ha a szükség úgy hozza magával, több éves huzavona után perli városát. Azaz pontosabban a város volt vezetőit, azokat, akik „bevitték az erdőbe”, s jogsértést követtek el. Márpedig erre is kínál az élet példát Érden. Lapunk 1990. június 13-i számában, az Érdi Hírlap különkiadásában jelent meg egy kálvária stációit elemző írás: „Ez lenne a vállalkozók városa, tanácsa és hivatala?” címmel. A budaörsi képviselő-testület múlt pénteki ülésén döntött a polgármesteri hivatal átszervezéséről. Az apparátusban 11 százalékos létszámcsökkentést hajtanak végre, de csak egyetlen dolgozónak, a városgazdálkodási osztály vezetőjének kell felmondani. A 93 státus közül jó néhány ugyanis üres volt már, mert az időközben a városházától megvált munkatársak helyére nem vettek fel új embereket. A hivatal eddig hat osztállyal működött, ezentúl csak három — pénzügyi, műszaki és hatósági — lesz. Közvetlenül a jegyző irányítása alá rendelte a képviselő-testület a jövőben két munkatárssal dolgozó művelődési osztályt. Ugyancsak az apparátus vezetője irányítja a titkárságot, a gondnokságot, s hozzá tartozik majd a városi főorvos, a főépítész, a jogtanácsos és a revizor. A város- gazdálkodással foglalkozó szakemberek értelemszerűen az új műszaki osztály kebelén belül dolgoz» ^KMan nak majd. A polgármesteri hivatalban az átszervezés után 82-en dolgoznak majd. — fe — R 0 BUDAKESZI 0 BIATOR- ÉK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 TINNYE 0 ÜRÖM • # közműfejlesztések, környezetvédelmi témák, rendezési terv, nem utolsósorban a helyi adók kivetésénél el kívánják mondani véleményüket. Fontosnak tartják ezt már csak azért is, mert az az önkormányzati képviselő, akinek a területbeosztás során Máriamakk is jutott, nem közöttük él. Mint azt Szarka Géza elmondta: az új képviselet nem szándékozik egyfajta utódegyesületet létrehozni, mert erre a telkesek ma már nem tartanak igényt. — Ha nincs egyesület, nincs jogi keret sem arra, hogy pénzt gyűjtsenek, mondjuk egy új közműfejlesztésre, vagy a már elkészült értékek karbantartására — vetem közbe. — Azt szeretnénk, ha a polgármesteri hivatal ebben az esetben elkülönített bankszámlán kezelné befizetéseinket, s lehetőséget adna arra, hogy az újonnan megválasztott képviseletünk betekinthessen az elszámolásokba, illetve ellenőrizhesse azt — mondta Szarka Géza. Furcsa helyzet alakult ki a jó szándékú önkormányzati javaslat nyomán. A telkesek megfeleltek a kihívásnak, azaz létrehozták teljes körű képviseletüket, ugyanakkor — mert ezek után már nem kívánnak új egyesületet létrehozni — számos feladatot áttesznek az önkormányzat vállára. A testület majd háromezer tulajdonos búját-baját vállalta át, csak az a kérdés, győzik-e majd. Eddig ugyanis nem sok dolguk akadt a máriamakkiakkal. Hiszen ők megszervezték önmagukat, illetve igen komoly beruházásaikat. Mostantól fogva viszont nem lehet majd „lepöccinteni” őket. Pedig adójuk nem is Budakeszi kasszájába csorog, s javarészt nem is helyi állampolgárok. A történet lényege: Kádár Csaba vállalkozó német üzlettársával egy bármikor lebontható faépületet akart felállítani a felesége által bérelt parkvárosi mezőgazdasági területen. Amikor ötletével a városi tanácsnál jelentkezett — mert már a tőkéstárs is letétbe helyezte az MNB-nél a hárommilliót —, a város akkori tanácselnöke, főépítésze azt javasolta: egy igazi, a városképbe jól illeszkedő áruházat építsenek a telken. Várkonyi András építész tervei alapján megkezdődött a kivitelezés. A városképbe illeszkedő! 1989. március 28-án a hitelek miatt is szükségessé vált a városi tanács-vb műszaki osztályának írásbeli nyilatkozata: az ingatlanon felépülő házra a használatbavételi engedélyt a vállalkozó Kádár Csaba megszerezheti. JOGSÉRTŐ A földhivatalban a felépítményt „nevére telek- könyvezték”. Az OTP Pest Megyei Igazgatósága a tanácsi papírok alapján hárommilliós vállalkozási hitelt nyújtott. A használatba vételi engedélyt követő lépés lett volna a kész épület telekkönyvi bejegyzése a vállalkozó nevére. Aztán a földhivatal 1990 januárjában pontokba sorolva jelezte, miért is jogsértő az Érdi Tanács beleegyező nyilatkozata ... A huzavona láttán a tőkéstárs „kiszállt”, hiszen, ha nincs tulajdonjog, nincs befektetés. Egyetlen megoldás kínálkozott: az ingatlant, melyen ekkor már állt a Csillag Bútoráruház meg a Vörösmacska éjszakai szórakozóhely — megvásárolni. A szentendrei földhivatal az ingatlan értékét 705 ezer forintra becsülte. Felépítmény nélkül. Ekkor jött a tanács: apportként 900 ezer forint értékben beviszi a vállalkozásba a használatában lévő földterületet. S közös kft.-t alakít a vállalkozóval. Nagy divat volt — mostanság meg nagy bukás! — Érden apportként beszállni az üzletbe. Tanácsi divat volt. Csakhogy a vállalkozó időközben feltöltötte, közmű- vesítette a telket. Nem akart közösködni a tanácscsal. Először egymillió 600 ezerért, majd hárommillióért kínálták a telket. Mármint a város akkori urai. Mert ahogy az idő haladt, így emelkedtek a telekárak, meg inflálódott is a pénz... FELSRÓFOLTÁK — Ez volt a helyzet 1990 júniusában. A Csillag ma is áll, a Vörösmacska meg kinyit esténként. Igaz, az utóbbiról furcsa fogalmak, hírek terjedtek el Érden. De ne vágjunk a dolgok elébe. Mi most a helyzet, kié az ingatlan? — kérdezem Kádár Csabát, ki mára nemcsak az áruház, hanem a mulató tulajdonosa is feleségével együtt. — Ügy tudom, ma már a város ötmillióra becsüli a telket. Márpedig ragaszkodom az eredeti árhoz. Hiszen a terület feltöltése, közművesítése a vállalkozás része volt. Mint ahogy a parkoló megépítése is. A Városháza utcában, Pesten az Állami Vagyonügynökség is megállapította: aránytalanul felsrófolták az árát ennek a teleknek. Rengeteg bajom, anyagi veszteségem származott már ebből a sok huzavonából. Először a tőkéstárs kiszállása, s kétmilliós hitel felvétele a folytatáshoz, negyvenkét százalékos kamatra. Állítólag az önkormányzati testület dönti el, mennyit is kérnek. A vakmerő ember felelőtlen. Nem, nem bátor, hiszen elfelejti mérlegelni tettei súlyát, következményét s azt, hogy „lépése” milyen következményekkel jár. S a többségnek szerencséje van, mint a részeg embernek, aki mint a szólásmondás tartja, „Krisztus kötényébe esik". Az utóbbiak hamarabb megússzák a veszélyhelyzeteket. mint a vakmerők. De hogy az élet milyen képtelen helyzeteket képes produkálni, mi vezetheti a komoly, felnőtt meggondolatlanságát a tragédiához — erre általában nincs magyarázat. Mint ahogy az április 16-i Árnyas utcai tragédia „miértje” sem világos. Hiszen a meggondolt, megfontolt 52 éves F. I. érdi lakos sietségét kísérte nyomon a tragédia. Találgatásra szorítkozhatunk csak, hiszen a süketnéma hölgy egyedül tartózkodott a kazán mellett. Talán türelmetlensége — hogy a kazán nem akart begyulladni — miatt fogott benzines rongyokat, s ösztökélte lángolásra a kihűlt kazánt? Nem lehet hitelt érdemlően tudni. Egy azonban biztos, mégpedig szomorú bizonyosság: lángra. kapott a ruhája is. S ha ötmilliót? — Perlem a város volt vezetőit, s azokat a „jogtudorokat”, akik a jogot nem ismerve bevittek az erdőbe. De nem estem igazán kétségbe. A Weiser—Kádár Építési Kereskedelmi Kft. ügyvezetője vagyok. Sajnos, Németországban építünk magyar munkásokkal lakóépületeket. Jobb lenne itt, Érden vállalkozni... — S mi van a Vörösmacskával? Igaz, hogy valami ledér éjszakai mulatóhely? — Az igaz, hogy éjszakai mulatóhely. A tánc végén van sztriptíz is. De részegen, nem megfelelő öltözetben ide nem lehet belépni. Bármily vastag is a pénztárca. Csinos lányok táncolnak, de nem kaphatók! — A hírek szerint a parkvárosi rendezési terv jegyében helye lenne, lehetne egy szállodáknak is a kerítésen túl. Igaz, hogy ön erre vállalkozna? — Vállalkoznánk társaimmal együtt egy hatvanágyas szálloda megépítésére is. De csak akkor, ha a terület sorsát egyértelműen rendezni tudnánk. Mert kinek hiányzik az, hogy a munkám által drágább telket tízszeres áron akarják majd rámsózni? Miközben a tőkés partnerek, vállalkozótársak, látván, a sok akadékoskodást, kiszállnak az üzletből. Ma már tudom, az ügyvédem tudja, mit lehet, mit nem. EZ LUXUS Mert előfordulhat, hogy jogot végzett emberek nem ismerik a jogot. Ám egy vállalkozó ilyen luxust nem engedhet meg magának. Mert az üzlet látia kárát, s nem az, ki tanácsi mezben, köntösben jogsértő döntésekre rátette pecsétjét. Igyekezett az udvaron levő vízcsaphoz, csakhogy oda már nem jutott el. Égő fáklyaként világított, a ruha ráégett, s égési sérüléseibe a helyszínen belehalt. Megrázó tragédia, ami történt. Egy olyan emberrel ráadásul, aki még segítségért sem tudott kiáltani. S ha tudott volna — mire a segítség odaér, talán késő lett volna ... Tragédiája intő példa — még most, a fűtési szezon vége felé járva is —: a tűzzel játszani, azt gyorsaságra ösztökélni nem lehet, nem szabad. Nem, mert a tragédia akkor is ott leselkedhet ránk, amikor körültekintőek, figyelmesek, meggondoltak, megfontoltak vagyunk. Hát még akkor, ha benzines rongyokkal tápláljuk a tüzet! V. E. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 0 Munkatársak : Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. • Fo- gadónap minden hétfőn 14— 1*7 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. lr. sz.: H46. Telefon: 138-4761, 1384067. F. E. A csodára várva Szerkesztőségünk több szobájában is ékesíti a falat a jópofáskodó felirat: „A lehetetlen kéréseket azonnal teljesítjük, de a csodára még egy kicsit várni kell.” Ügy tűnik, nemcsak a mi apróbbacska csodáinkra, hanem a nagy magyar csodára is. És ahogy elnézem a dolgok alakulását, az utóbbira még igencsak sokat várhatunk. De félre az általánosságokkal. Nézzük a tényeket! Például azt, hogy világszerte elismerően bólogatnak a társadalomkutatók s a közemberek, ha a finn csodáról esik szó. Nem véletlenül. a finn csoda abban rejlik, hogy északi barátaink (rokonaink?) köztudottan pocsékabb gazdasági mutatókat könyvelhettek el néhány évtizede, mint akár mi, magyarok. Voltak szép nagy erdőségeik, volt erre épült papíriparuk meg még apróbb miegymás, vodka, nemigen boldogultak. Azután jött az informatika kora. A számítógépeké, a Gutenberg-galaxis mellett helyet tipró Neumann-galaxisé. Amikor persze papírból is kevesebb kell... Messziről szaglott a dolog, s a jó szimatú finnek váltottak. Gazdasági szerkezetet, tempót, továbbá — és itt a lényeg! — szemléletet . . . Miként is? Árulkodik arról a Központi Statisztikai Hivatal 1983-as kiadványa: előfelmérés Magyarországon és Finnországban (An- dorka—Harcsa—Iris Niemi). S nem kevesebbet árul el, mint azt, hogy a két országban készült időmérlegek tanúsága szerint az átlagmagyar, aki 15—64 éves, 1977-ben összesen napi 21 percet töltött tanulással, míg az átlag finn 1979-ben naponta 48 percet. Több mint a dupláját! ízekre is bonthatjuk, minden ízében lemaradtunk: íme: Finnek Magyarok 1979. 1977. (perc) Iskolai tanulás 32 11 Otthoni tanulás 11 V Otthoni önképzés 2 1 Otthonon kívüli önképzés 2 1 Ha már arra vetemedtünk, hogy adatokkal trak- táljuk a kedves olvasót, hadd adjuk közre a frissebbeket is, így elemezhetővé válik a tendencia. Tehát: Finnek Magyarok 1987. 1987. (perc) Iskolai tanulás ! Otthoni 27 13 tanulás Otthoni 9 8 önképzés Otthonon kívüli 2 1 önképzés 2 0 Ami pedig a végeredményt illeti: a finnek 40 percével a mi 22 percünk vethető most össze. Átléptük az első bűvös határt, már több mint feleannyit tanulunk, mint a finnek. A csoda — csigatempóban — közeleg. V. G. P. Varga Edit Benzines ronggyal begyújtani? Amire nincs magyarázat
