Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-29 / 99. szám

Májusfa Az időjárás egyelőre nem sok jóval kecsegtet bennünket, ám annál több szórakozást, kikap­csolódást ígérnek-tervez- nek a bugyi községatyák majális címén. Április 30-án május- fát emelnek, újra felele­venítik e régi szép nép­szokást. Május 1-jén pedig — ha a természet­felelős is úgy akarja — olyan nagyszabású utca­bál lesz a községben, amilyet még nem láttak Bugyiban. Szatmári Be­nő polgármester leg­alábbis ezt ígéri, az utolsó szót viszont az időjárás mondja majd ki. Mozi Gyál, Dózsa: Május 3-án fél 6-kor: Henry és June (szín. am. erotikus), 4—5- fél 6-kor: Nőfaló férfiak (szín., mb. kanadai vígj.), 6-án fél 6-kor; Kötözz meg és ölelj! szín. spanyol). Névadó Bugyi nagyközségben a helyi könyvtár a falu egykori szülöttének, a neves nyelvésznek, Fazekas Jenőnek a ne­vét vette fel. A névfelvételi ünnepségen jeles szakembe­rek emlékeztek az 1979-ben Svédországban elhunyt Fa­zekas Jenőre (Hancsovszki János felvétele) A sör bajor, az abrosz tiszta Nem kocsma ez, kérem! Én mindent szeretek, amit itt főznek — mondja Piróth Tibor pincér —, de a németországi Kcmnatból való sörért is érdemes betérni! (Erdősi Ágnes felvétele) Az ócsai Gyöngyvirág ét­terem helyén tavaly nyár közepén bajor söröző nyílt. Hamar népszerűvé vált, so. kákát a sör, másokat a ki­váló konyha, a szép nagy adagok csábítottak ide. A „söröző” elnevezés ellené­re nincs kocsma jellege, de nem is olyan előkelősködő, — ami pedig nagy divat —, ahová egy szerényebb ál­lampolgár nem mer be­lépni. Az asztalokon mindig tiszta abrosz és friss virág várja a vendégeket. A pin­cérek olyan szolgálatké­szek, mintha Krúdy vala­melyik elbeszéléséből lép­tek volna ki, pedig fiatalok. Lehetnének nyeglék vagy rosszízűén alázatosak is, de hogy, hogy nem, éppen eltalálják a megfelelő han­got. Az adagok, mint már em­D AB A SÍ HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-töI 17 éráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 144«. Telefon: 134-2M3/28J 8 <Xídtm lítettem, óriásiak, s csodák csodájára, fél adag is kap­ható, anélkül, hogy kinéz­nének. Sőt! „Üres” sült bur­gonyát is lehet kérni ke- thcuppal, ami bizony sok helyen főbenjáró bűnnek számít. A söröző vezetői nem várják meg, míg a vendé­gek megunják a menüt, sű­rűn változtatják a kínála­tot, s mindig akad az ét­lapon valami ínyencség. Ugyanakkor, ha valaki egy — étlapon éppen nem sze­replő — specialitásukat ké­ri, készséggel elkészítik számára. Messzemenően fi­gyelembe veszik az igénye­ket. Amikor havonta egy­szer összeülnek, hogy be­osszák a munkát, a vendé­gek reakcióit, kívánságait is megbeszélik, ehhez iga­zítják a következő időszak választékát. A vendégkör nagyobb részét „idegenek”, átutazók teszik ki. Az ócsaiak in­kább az előfizetéses étkez­tetést veszik igénybe, ami a mai árak mellett nem ne­vezhető drágának: 55 forint naponta. A söröző gazdái idén bővíteni kívánják szol­gáltatásaikat, kuglipályát és sörsátrat nyitnak. Május elsején majálist rendeznek, ennek keretében tartják az első nagy kugliveisenyt, este 6-tól pedig bált ren­deznek. p. a. Vendég a melegágyban A lótetú (lótücsök, lóbo­gár) igen sok kárt és bosz- szúságot okoz a kiskertek gazdáinak. Sűrűn előforduló vendég a melegágyakban is, ahol a kis palánták tövét a leve­gőbe emeli, vagy ha a gi- lisztaűzés közben az útjába kerül, egyszerűen elharap­ja. Akár így, akár úgy, a palánta elpusztul a gilisz­tavadász ténykedése során. A lótetűt könnyen kiirthat­juk, ha megismerjük élet­módját és szokásait. Élete nagy részét a föld alatt tölti, csak párzás idején — májusban, június elején — jön a felszínre, Ebben az időszakban ás­sunk le a földbe néhány ki­sebb befőttesüveget úgy, hogy szélük a föld színével legyen egy szintben. Az üveg szájától kiindulva rakjunk csillag alakban lé­ceket a földre úgy, hogy minden léc az üveghez ve­zessen. Ha kóborlás közben a lótetű a lécbe ütközik, nem mászik át azon, ha­nem elindul mellette, és megy egészen az üveg szá­jáig, és beleesik abba. Akinek módjában áll sünt telepíteni a kertjébe, az minden egyéb módszert mellőzve is megszabadul a lótetűktől, mert a sün az utolsó szálig kiirtja őket, de még a meztelen csigával is kevesebb gondja lesz. Személy szerint nem ne­vezném könnyelműnek Braunnmüller Józsefnét, legfeljebb túlzottan jőhi— szeműnek. Tiz ember kö­zül minimum nyolcán ál* dozatául estek volna az alábbi esetnek. Braunnmüllerné ellenőr­ző vizsgálatra vitte a gye­rekét a gyáli gyermekren­delőbe. Mikor beszólították az orvoshoz, a gyerek fel­ső ruháit és a saját kézi­táskáját a váróban hagyta, ahol rajtuk kívül csak egy fiatal pár várt a sorára, szintén a gyerekükkel. Az egész vizsgálat nem tartott tovább öt percnél, ahhoz viszont épp elég volt, hogy Braunnmüllernének kellemetlen meglepetése legyen — a gyógyszertár­ban. A kasszánál, fizetés­kor. hiába keresgélt pénz- után, a pénz eltűnt. Pedig 4600 forinttal távozott ha­zulról. L ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1991. ÁPRILIS 29., HÉTFŐ DA^SI KjfCMtm MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON EGY VESSZŐFUTTATÁS ANATÓMIÁJA Divina Commedia Ha netán kétségeim let­tek volna, Dabas jegyző asszonya eloszlatta, ő maga nyilatkozta ki tanúk előtt: semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy egy fegyelmi tárgyaláson a sajtó részt- vegyen. Magam is így tudtam, mindazonáltal a tárgyalás előtt két nappal felkeres­tem Csótárné dr. Várnai Rózsát, hogy bejelentsem a részvételemet. — Ugye ma­ga tréfál?! — nézett rám kerekre tágult szemekkel, s valami méla undorral, ami­ből nem nehéz következtet­ni, Csótárné nem szíveli az újságírókat. — Na jó — tet­te hozzá kegyesen. — Ha annyira akarja, majd szó­lok az érdekében. FRANCIA BOHÓZAT Ebben maradtunk, s a ki­jelölt időben megjelentem a dabasi városháza halijá­ban. Csótárné állta a sza­vát, beajánlott a fegyelmi bi­zottságnál. Akkor hangzott el a fentebb már leirt nyi­latkozata, megtoldva azzal: én azt mondom, ne enged­jük meg az újságírónak, hogy bejöjjön. A bizottság hajlott a „jó szóra”, nem en­gedett be. Az más kérdés, hogy birtokomban van a jeles eseményről készült feljegyzés. Ebbőil és a dr. Krékityné elbeszéléséből ki­tűnik, az egész úgy zajlott le, mint egy francia bohó­zat. Csakhogy az ilyen bo­hózaton nehéz nevetni. Egy ember oktalan meghurco- lása, zaklatása még akkor is felháborító, ha a rende­zők koncepciós perekre em­lékeztető erőlködése nem hozza meg a remélt ered­ményt. ★ Dr. Krékity Jánosné Ve­zető Óvónő! Értesítem, hogy az ön- kormányzati képviselő-tes­tület 1991. április hó 04-én tartott zárt ülésén kezde­ményezte „munkaköri kö­telezettségének vétkes meg­szegése” miatti fegyelmi fe­lelősségre vonását. Az ügy kivizsgálásával megbízott fegyelmi bizottság 1991. áp­rilis hó 19-én 17 órakor kí­vánja fegyelmi tárgyalás során önt meghallgatni. (...) Horváth István pol­gármester. A fenti meghívást április 12-én kézbesítették dr. Kré­kity Jánosné részére, aki kereken 20 éve irányítja a gyóni óvodát. Azt az óvo­dát, melynek oszlopos ala­pítója Janicsák József volt, a Gyóni Géza Tsz néhai elnöke, akiben apósát tisz­telhette a Krékityné ellen indított vesszőfuttatás ér­telmi szerzője, a polgár- mester úr. A pongyolán megfogal­mazott írásművet bemutat­tam két jogásznak. Mind­kettő ugyanazt hiányolta: hol a vád pontos meghatá­rozása? Ennek ismerete nélkül hogyan készüljön fel a vádlott a védekezésre? Vagyis: alaki hibára való hivatkozással Krékityné akár el sem kellett volna menjen a meghallgatásra. Ám ő, vétlenségének tuda­tában elment. No de néz­zük az előzményeket. — Március 11-én délután a polgármester behívatott magához és utasított, hogy vegyem fel Zsitva Gábort, aki február 9-én töltötte be a harmadik életévét. Hivat­koztam a zsúfoltságra, a kiscsoportban az előírt 20 helyett 31 gyerek van. Azt is mondtam, amennyiben Ga- csal Beatrix elvállalja, én beleegyezem. De hatalmi szóval nem kényszerí­tem az óvónőt. Horváth úr­nak szemlátomást nem tet­szett a válaszom, és azt ki is nyilvánította. ELÖLJÁRÓI UTASÍTÁS A második felvonásra két nappal később került sor. A városházáról kértek egy kimutatást a gyerekekrőtl, feltüntetve a pontos lakhe­lyet. — Kézzel írott listák ké­szültek, az egyikbe — vé­letlenül. félrevezetést szán­dék nélkül — a kolléganőm a Megyeri András neve mellett is Dabas Ill-at je­lölte meg lakhelyül (be­macskakörmözte), noha a gyerek szülei Újlengyelben laknak. (Viszont az apa or­vos a dabasi rendelőben.) Igaz, nem vettem észre a tévedést, amiért is most az­zal vádolnak, hogy „hami­sítottam”. Azzal pedig, hogy nem vettem fel Zsitva Gá­bort, megszegtem az elöl­járóm utasítását. Én demok­ratikus formák közt kerül­tem az óvoda élére, száz- százalékos szavazattal a kollégáim választottak meg. Mint ilyentől a polgármes­ter csak kérhet, de nem utasíthat. Ennyit illene tud­ni. Különben az egész csak mondvacsinált ügy, szerin­tem máshol kell a molesz- tálásom igazi okát keresni* A TISZTESSÉG DIKTÁLTA Krékityné nem mondja ki, de aki csak egy kicsit is ismeri a helyi viszonyo­kat, azonnal kapcsol. A ve­zető óvónő elleni vendetta nyilván összefügg azokkal a folyamatban }évő büntető ügyekkel, melyek Horváth István ellen .irányulnak, s melyeket hivatalból dr. Krékity János bíró lett vol­na hivatott tárgyalni (vagy eltussolni a polgármester­rel szembeni lojalitással...) Dr. Krékity elfogultságot jelentett be és valamennyi ügy aktáját áthelyeztette tárgyalásra egy más kerü­let bíróságához. Szerinte a tisztesség ezt diktálta és nem a segítőkész megnyil­vánulást. — A férjen nem mertek rúgni, megpróbáltak a fele­ségen. Tudja mi ez az egész? Egy elfuserált Di­vina Commedia! — mond­ta a bíróság egyik munka­társa, megtoldva annyival: a „rendezők” tájékozatlan­sága a leggroteszkebb. Zsit­va Gábort ugyanis már április 2-án felvették a gyó­ni óvodába. De erről Hor- váthék nem tudnak. Divina Commedia? Ugyan! Hol van ez az isteni szín­játéktól? Színjáték ugyan volt, de hol vannak Daba- son istenek? Matula Gy. Oszkár A 73-as nem nyerőszám Enyveskezű Pistike Habozás nélkül visszasi­etett a rendelőbe, ahol az orvostól megtudta a fiatal pár nevét és címét, majd feljelentést tett a rendőr­állomáson. A Vecsési utca 60-ba bekopogó látogatók­nak szemlátomást nem ör­vendeztek a házigazdák, kivált nem a ház „ura”, a 20 éves Kucsera István. A rendőrök által jól ismert fiatalember nem férje, csak élettársa Prandáczki Szil­viának, s csak akkor lakik a fiatalasszonnynál, ha tör­ténetesen szabadlábon van es nem a börtönben. Mindketten tagadtak, egyikük sem akart tudni a Braunnmüllerné pénzéről. Mint kiderült — bár nem nyert bizonyítást — Rran- dáczkiné valóban ártatlan, Kucsera legalábbis azt val­lotta, úgy nyúlt a táskába, hogy az asszony nem látta. Braunnmüllerné — sze­rencséjére — igen jó meg­figyelő és jó a memóriája. A feljelentésben pontosan bediktálta, milyen címletű és hány darab bankjegy volt a táskában, sőt arra is emlékezett, az egyik ezerforintosra valaki go- lyóstollal ráírt egy kétje­gyű számot. Rauch József zászlós és Incze József törzsőrmester — a gyálí, rendőrállomás munkatársat — nem sokat teketóriáztak, ott helyben kiüríttették a zsebét az enyves kezű Pis­tinek. Az eredmény 3 ezer 400 forint volt, az egyik ezerbankóson ott virított a Braunnmüllerné által be­diktált 73-as szám. — Az már biztos, nekem a 73-as nem nyerőszám — mondta Kucsera úr sava­nyú vigyorral. — Uraim, viszem a balhét, állok ren­delkezésükre. A gáláns tolvajt azóta „behívták”, bár nem a Braunnmüllerné sérelmére elkövetett lopásért. Egy ré­gebbi vétkét kell leülnie. Mire az letelik, meglesz a soron következő bírói dön­tés is. Nyilván ki sem kell „fáradjon” az „állami meg­őrzőből”, ami viszont azt jelenti, egy ideig nyugta lesz tőle a női táskáknak. i V. ,V ' Onatjúlájt

Next

/
Oldalképek
Tartalom