Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-29 / 99. szám
Tor gyári left a kisgazdatárselnök Üdvrivalgások és lehurrogások A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt a hétvégén a budapesti Testnevelési Egyetemen tartotta meg nagyválasztmányi ülését, amely ezúttal sem okozott csalódást. Volt Torgyán-párti tüntetés az épület előtt, volt szó pénzügyi visszaélésekről, az 547 küldött kapott a vezetőségtől magyarázatot a koalíciós törvény megszavazásáról, a koalícióban maradás nélkülözhetetlenségéről, s végezetül nem maradt el a kisgazdáktól megszokott ravasz fordulatokból egy: a berekesztett nagy választmány még határozatképes része pillanatok alatt módosította a pártalkotmányt, s társelnöki funkcióba helyezte Torgyán Józsefet. A kezdetben még csöndesen csordogáló ülésen Nagy Ferenc József pártelnök a kárpótlási törvényt a koalíció szakítópróbájának nevezte, s kijelentette, hogy a kisgazdák jelentős sikereket értek el a törvény elfogadásával. Ez a siker csaknem teljes a főtitkár, Oláh Sándor szerint, de ez csak az első lépés volt a tulajdonrendezés felé: hosz- szú még az út a teljes győzelemig. Zsíros Géza a Kisgazdapartot tekinti az egyetlen olyan pártnak, amelynek egyértelmű arculata van, s szerinte az országban csak akkor lesz megnyugvás, ha teljes lesz a kártalanítás. A párt gazdasági programjának elvi kidolgozója a készülő programot ugyan nem részletezte, de a lényeget megemlítette: megvalósulása esetén 10-15 év alatt megközelítjük osztrák szomszédaink életszínvonalát. A Kisgazdapárt gazdasági ügyeiről nem sok szó eshetett, mivel az ellenőrző bizottság nem készült el a beszámolóval. Mindenesetre Pohankovics István volt pártigazgató ismét visszautasította a vádakat, s Nagy Ferenc József a pártpénzekkel kapcsolatban kijelentette: az ő keze tiszta, s rajta keresztül Torgyán József nem nyúlhat a kasz- szához. Éljenzés, hurrogás, üdv- és füttyrivalgás közepette szólalt föl első ízben Torgyán József. Szerinte az elnök gerinctelenségének és megalkuvásának köszönhető, hogy a kárpótlási törvény csak most, s nem egy éve született meg. Némi szópárbaj keletkezett Oláh Sándor és Torgyán József között, amelyben Oláh Sándor szélsőséges, jobboldali, fasisztaízű nézetek képviselőjének nevezte Torgyánt, aki ezeket a vádakat visz- szautasította. Mondván, ő tisztán magyar érdekeket képvisel, méghozzá önzetlenük Majd megkérdezte a plénumot: miért nem gondolkodhat ő másképp, radikálisabban, mint a többi kisgazda ? Már befejezni készült munkáját a nagy választmány, amikor az egyik küldött bizalmatlansági indítványt terjesztett be az egész vezetőség ellen. Némi zűrzavar és vita után Oláh Sándor és Nagy Ferenc József berekesztette az ülést és távozott. A küldöttek többsége azonban maradt, s mivel még határozatképesek voltak, percek alatt módosították a pártalkotmányt, létrehozták a társelnöki tisztséget, s arra nyílt szavazással megválasztották Torgyán Józsefet. Ö rögvest programbeszédet tartott, amelyben többek között javasolta a Nemzeti Kisgazdapárttal való szorosabb kapcsolatot. Az őt megválasztó küldötteknek azonban ez nemigen tetszett, így a vadonatúj társelnök ettől az ötletétől azonnal elállt. ★ Torgyán József társelnöki minőségében úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy magát tekinti a Kisgazda- párt első számú vezetőjének, bár a másik társelnökkel még tisztáznia kell a munkamegosztást. Ennek ellenére tagadta, hogy kettészakadt volna a Kisgazdapárt, hiszen, mint mondotta, a tagság túlnyomó többsége eddig is őmellette állt. A koalícióban való részvétellel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy tarthatatlan helyzet az, amikor a kisgazdáknak nincs államtitkáruk a Pénzügyminisztériumban, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, nincs képviselőjük a bankokat fölügyelő bizottságban, az Állami Vagyonügynökségben, továbbá, hogy nincsenek nagyköveteik. ★ Véleményt kértünk a kisgazdák nagyválasztmányi eseményével kapcsolatban két Pest megyei országgyűlési képviselőtől: ők hogyan értékelik a történteket? Kuncze Gábor, Sziget- szentmiklós szabaddemokrata képviselője szerint a kisgazda-nagyválasztmány eszméje a párt belügye maradna, ha a dolgok a maguk normális medrében folynának. — A történtek viszont azt mutatják, hogy rettenetesen veszélyes helyzet van kialakulóban. Az a Torgyán kapott elnöki funkciót, ha csak társelnökit is, aki a Kisgazdapárt könnyen befolyásolható, jobboldali, populista csoportjának a zászlóvivője. S ezek az emberek nincsenek kevesen. Még a parlamenti frakcióban is mintha fele-fele volna a torgyánisták aránya. — A parlamenti munkában milyen új színt hozhat ez a „kétfejű párt”? — Biztos nehezebb lesz, hiszen most még inkább várható, hogy a kétféle irányzat, a kettészakadt parlamenti csoport egymásnak ellentmondó módosításokkal terheli tovább a bizottságok és a plenáris ülések munkáját. Attól azonban nem tartok, hogy egymás és a kormány ócsár- lása után ne szavaznának a döntő kérdésekben ismét ugyanolyan egységesen, mint eddig. Kényesebb lehet a változás a kormány számára. Antall József törheti a fejét, hogy melyik kisgazdaelnökkel tárgyaljon, melyikőjük a legitim, kivel érdemes megállapodnia. Szauter Rudolf, az MDF pilis vörösvári képviselője hosszú, nehéz sóhajban foglalta össze a véleményét. — Kifejtené részletesebben? — Kompromisszumként értékelem az eseményeket. Én azt vártam, hogy Torgyán Józsefet sikerül félreállítaniuk, de végül is egy harmadik utas megoldás született. És még szerencse, hogy nem egyedüli elnök lett Torgyán Józsefből. — ön szerint várható, hogy borul a koalíció? — Nem. A parlamenti és a kormányzási munkában szerintem nem lesz változás. A koalícióból sem tudnak kilépni. Hová, ki mellé állnának? Nincs hely a Kisgazdapárt számára másutt, csoportja igenis kormánypárti. Nem hiszem, hogy ilyen szempontból aggódnunk kellene, az Országgyűlés szempontjából nem jelent semmit a változás. A Kisgazdapártról pedig azt gondolom, hogy erjed még egy kicsit, botladozik még egy kicsit fiatal demokráciánkban, de ezek a fordulatai és botíado- zásai a mi számunkra nem veszélyesek. — jakubovits —« DABAS, A LÓVÁ TETT VÁROS Egy tüntetés utóhangjai A dabasi polgármester újra lóvá tette a várost, ami Mark Twain megfogalmazásában annyit jelent; becsapta, átejtette, visszaélt az emberek jóhiszeműségével. A pénteki tüntetés — erről lapunk szombati számában tudósításban számoltunk be — leszerelése mindeneseire jó csel volt, Horváth úr időt nyert. De meddig? Azt ő sem gondolhatja komolyan, hogy a város kontra önkormányzat közti vitában a végszót a városatyák mondják ki. — Mi történt, minekutána Horváth úr kizavarta a tanácsteremből az újságírókat? —• kérdezem Szabó Zoltántól, a dabasi tüntetés fő szervezőjétől szombaton délben. — Lényegében semmi. Nagyon rövid idő alatt felmértük, hogy Horváth ür átvert bennünket, azért csalta be a küldötteket, hogy időt nyerjen. Ez be is jött. Érdemi tárgyalásokba nem tudtunk belefogni, mert mint kijelentette, a képviselői testület csonka, tehát nem határozatképes. Addig csűrték-csavarták a szót, amíg a rendőrkapitány beüzent, fejezzük be, mert letelt a tüntetésre kért három óra. öt óra öt perckor dolgunk végezetlenül eljöttünk. Ami a testületet illeti, egy húron pendül a polgármesterrel. Én csütörtökön személyesen kerestem fel Horváth urat, személyesen adtam át azt a levelet, amiben tájékoztattam a pénteki tüntetésről. A levélben kértem, a jelzett időben legyen együtt a testület is, hogy tárgyalni tudjunk. A testület szándékosan maradt csonka. Egy részük a tömegben elvegyülve próbálkozott ellenhangulatot kelteni, provokálni. — Ez feltevés, vagy konkrétan tudja? — Kettőt meg is nevezek. Mádli Jenő és Harmincz István urakat. Az utóbbi jelenlétét, pontosabban a küllemét többen is bírálták. Mert a résztvevők — még a fiatalok is — tisztességesen felöltözve, kulturáltan jelentek meg a tüntetésen. Ezzel szemben Harmincz úr egy szakadt munkaruhában, trágyás gumicsizmában ágált a tömeg közt Így „tisztelte” meg azokat, akik megválasztották képviselőnek. ★ Az, hogy a város és az önkormányzat alkudozik egy tapalatnyi földért, nem egészen így igaz. A város csak abban érdekelt, hogy a vitás földterületen lesz-e strand. A továbbiakban Mohácsiné Komjáthy Zsuzsannával beszélgettem a kérdésről, ő az, aki elkészíttetett egy grandiózus tervet, sőt neki is látott a terv megvalósításának saját tőkéből. Egy pihenőkomplexumról van szó, két szabadtéri fürdőmedencével, csónakázó- és horgásztóval, melyhez korszerű infrastruktúra is tartozik. A beruházás összértéke 80 millió forint, a szükséges földterület fele önkormányzati, fele tsz-tulajdonban van. — Az önkormányzati földterületre bérleti szerződést kötöttem, erre megkaptam az építkezési engedélyt. A tsz-tulajdont meg akartam venni, a bánit csak saját tulajdonú telekre ad építkezési kölcsönt. Hétmillió forintot kínáltam egy kilenchektáros területért, ami a föld aranykorona-értékét tekintve a a reális ár nyolcszorosa. A Fehér Akác Tsz-szel megegyeztünk, a Pest Megyei Vagyonellenőrző Bizottság hozzájárult az adásvételhez (10.029—71/1991. sz. határozat.) Ezt nem hajlandó az önkormányzat lenyelni, tudomásul venni, illetve úgy tart keresztbe, hogy nem ad ki építési engedélyt erre a területre. Kitalálták, hogy ők csinálnak oda egy sporttelepet. Csak tudnám, hogy miből. És miért nem csinálták eddig? Megvárták, amíg hárommilliót ráköltöttem feltöltésre. Tudja, mi volt az a terület előzőleg? Szeméttelep. A kutyának sem kellett. A legbosszantóbb az egészben, hogy mindezt egy olyan személy irányítja, aki fennen szónokol a magánvállalkozás mellett. A városnak nincs strandja — nem érdekli. Az építkezés egy csomó embernek munkát adna — fütyül rá. A komplexum üzemeltetése a dabasiakat foglalkoztatná — neki nem érv. Mi más ez, ha nem mániákus ragaszkodás egy rögeszméhez?! (Horváth István szerint a tsz-vezetés jogtalan úton akar pénzhez jutni, ezért akarja a kilenc hektárt eladni.) Az önkormányzatnak nemhogy most, de öt év múlva sem lesz pénze strandra, sporttelepre. A városnak meg strandi» nem lesz, ha én nem építem meg. — A városban azt suttogják, hogy pénteken későn este Bsz- szeült az önkormányzat, és úgy döntött, juszt sem enged a* álláspontjából, nem adja meg az építési engedélyt. — Mi pénteken abban állapodtunk meg, május 2-án újra leülünk tárgyalni. — Ha nem kap engedélyit újabb tüntetést szervez? — A pénteki tüntetést sem én szerveztem. Én más eszközökkel fogok harcolni. Szabó Zoltán: A város igényli a Mohácsi asszony által felkínált lehetőséget, a strandot. És ha kell, újabb tüntetést szervezünk! A kérdés: sikerül-e még egyszer lóvá tenni a várost? Matula Gy. Oszkár umm-mmxu nuftssizís Az atomerőművek biztonsága' Együttműködési megállapodás aláírásával fejeződött be a Magyar Nukleáris Társaság és az Amerikai Nukleáris Társaság ötnapos szemináriuma Budapesten. A magyar és az amerikai nukleáris szakemberek most véget ért találkozójukon az úgynevezett nyomottvizes atomerőmüvek —• a .mpgyarprszúgi reaktorok is ilyen jellegűek — biztonsága értékelésének és javításának módszereit beszélték meg. Az amerikai szakemberek tapasztalataikat ismertetve elmondták, miként képezik ki az erőművek kezelőit a szimultá- ciós technika alkalmazásával. Hangsúlyozták: a nukleáris technika a legfejlettebb technika a világon. Az atomerőművek minden más erőműteknél biztonságosabbak, Mit fognak gyártani — és hova ? Szezon előtt — szerződések nélkül Még nem zárultak le a konzervipar és a mezőgazdasági partnerek között az idei nyersanyag-termeltetésre és felvásárlásra vonatkozó szerződéskötések. A szovjet piac — amely mindeddig meghatározó volt a konzervipar termelésében — a rubelelszámo- lásra való áttéréssel teljesen bizonytalanná vált, s bár az igények feltehetően továbbra is fennállnak, ez ma édeskevés a fizetőképesség garantálása nélkül. — Egy hónappal ezelőtt hat gyárnak még egyáltalán nem volt szerződése megszokott partnereivel, s ma is vannak köztük, akik a szovjet export körüli fejleményekre várva halogatják a szerződéskötést — mondja Dávid István, a "Konzervipari Közös Vállalat nagy tapasztalaid előadója. A szovjet megrendelőkkel tavaly érvényes szállítási szerződéseket — január 31-ig meghosszabbított érvénnyel — teljesítették a magyar konzervgyárak, erre az évre viszont még nem ismeretesek a valódi szovjet igények. Folyamatosan keressük a lehetséges partneri kapcsolatokat, de úgy, ahogy egyes kormány-tisztségviselők ajánlják, vagyis, hogy a gyárak külkereskedői saját szakállukra keressék meg a Szovjetunióban a lehetséges és fizetőképes megrendelőket, szóval úgy nem megyünk sokra. Persze vannak ilyen kezdeményezéseink — némelyik még az őszi OMÉK-ről datálódik. De a kormányzat segítségéről nem mondhat le a konzervipar, ha talpon szeretne maradni — magyarázza Dávid. — Akár az üzletkötésekre, akár pénzügyi intézkedésekre — például „zöldhitelre” — érthetjük ezt, hogy a készletezési gondokról most ne is szóljak. Könnyen belátható, hogy egy majdan befutó megrendelés érdekében nem lehet hónapokig tárolni milliós értékű készterméket a mai kamatterhek mellett. Q Persze ahhoz, hogy ez egyáltalán problémává váljon, a gyáraknak termelni kell. Ilyen szerződéskötési helyzet mellett mire számíthatunk? — Két konzervipari alapnövény — a zöldborsó és a paradicsom — termeltetési szerződéseiről van már kialakult összképünk — tájékoztat beszélgetőpartnerünk. — Amit látunk, az nem éppen biztató. A zöldborsóból a tavalyi mennyiség 49 százalékára, mindössze 53,2 ezer tonnára szerződtek március végéig a gazdaságok. Nem sokkal nagyobb a paradicsom mennyisége sem 1990-hez viszonyítva: 57,6 százalék, ami 314,8 ezer tonna nyersanyagot jelent © A volt szocialista — elsősorban szovjet — piacon tapasztalható gondok értelemszerűen a tőkés piac felé irányítják a termelőket. Ezt ajánlják a közgazdasági megfontolások is. — így van, de orról nem is álmodhatunk, hogy azt a piaci hátteret amire az egész magyar konzervipar és a termelői kör néhány évtizede kiépült, pótolhatjuk más irányú kereslettel. Nekünk korábbi piacaink megtartására törekedve kell a tőkés országok vevőkörét is szélesítenünk, s e téren folyamatos és nagy ütemű a fejlődés. Különösen nagy az érdeklődés a konzervuborka — elsősorban az apró méretű — iránt és jól eladható a tőkés piacokon a pritaminpaprika is, de csak a bepirosodott, a zöld színűre nincs igény! A gyümölcsök értékesítése az idén nehezen fog menni, igazán nagy kereslet csak a magozott meggybefőtt iránt van. A nyugati kereskedőkkel egyébként az a baj, hogy kevés közöttük az olyan, aki idejében adja fel megrendelését, akkor, amikor még a termelővel is módunk van megállapodni. A leggyakoribb, hogy azonnali szállításra keresnek kurrens cikkeket s ilyen kéréseket bizony nem mindig tudunk — áru hiányában — teljesíteni. Hiszen a nyugati partnernek így is számtalan olyan kívánsága van, amit előre kell ismerni: gondolhatunk a fokozott minőségi követelményekre, a speciális ízesítésekre, egyéni csomagolásra, amit az árban csak komoly harcok árán tudunk elismertetni. • A nyugati piac tehát — egy-két állandó cikk, mint a csemegekukorica, paradicsompüré, almasűrítmény — kivételével nehezen tervezhető. A belföldi piacon jobb a helyzet? — A hazai kereslet is lanyhul. Mégis a konzervipar követendő stratégiája csakis a belföldi piac megnyerése lehet! Ez lesz szerintem a gyárak egymás közti versengésének is egyik fő mércéje, hiszen számos olyan terméket lehet közelebb vinni a magyar fogyasztókhoz, amelyeknek népszerűsítésére eddig nem fordítottunk idehaza kellő figyelmet. A zöldségfélék közül gondolok például a karfiolra, és a céklára, de bármelyik termékcsoportban lehet találni olyat, ami új minőségben, tetszetősebb küllemmel, netán olcsóbb áron slágercikk lehet majd a hazai élelmiszerboltokban.
