Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

MONORI t/tíiiap XXXIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1991. ÁPRILIS 27., SZOMBAT Nem botrány — csak a szaga.. Világok és nebáncsvirágok Küldöttség jött a szerkesztőségbe, s olyan újságot ho­zott, melynek hallatára rögvest lelkesedni kezdtem, s ragadtam a toll végét, hogy hírül adjam, hadd örven­dezzen a város. De nem így megy ez nálunk. Keresztbe tette apró lábát a monori átok, és ez az apró láb épp elég ahhoz, hogy hasr** lehessen benne esni. Tudniillik itt nem egyszerűen arról van szó, hogy valakik kitalál­tak valami pompásat, és az ötlet zöld sorompókon át ro­han a megvalósulásig. Itt egyeztetni kell, meg telefonon pontosítani, meg hívni és visszahívni és tisztázni, és nem megbántani mások érdekeit, valamint érzékenysé­gét, végül aztán fogcsikorgatós diplomáciával fogalmaz­ni, nehogy már épp az újságcikken bukjon meg az ügy. Ami eredetileg nem is ügy, hanem egy alulról jövő kez­deményezés a maga nagyszerűségében. Tudniillik a helyi kert­barátok köre úgy gondol­ta, hogy a monori májusi napok megnyitójaként ren­dez egy virágkiállítást és egy virágvásárt. Csatlakoz- . nának ehhez a kertészek, a zöldségtermesztők és ter­melők. A művelődési köz­pont színháztermében len­ne a virágkiállítás, az ud­varon. az utcán, a járda­széleken az árusítás. Ol­csón. S minthogy anyák napja épp a küszöbön •— ennél jobb alkalom szinte nem is létezik. A lelkesedés, a tenni aka­rás odáig terjedt, hogy meg­beszélték, miszerint a ker­tészek Monor főutcájának zöld közterületeit — per­sze nem csak erre, az alka­lomra — felvállalnák, vi- rágosítanák, gondoznák. Mindenki gazdája lenne egy-egy meghatározott résznek, hogy most már aztán eltűnjék végre a kietlen sivárság a centrum­ból. Hát lehet erről másképp beszélni, mint hurrázva? Lehet. Ugyanis a terme­lőknek eszükbe jutott; hogy felkérik a városi virágke­reskedőket is, csatlakozza­nak hozzájuk. A kereske­Örök érvényű üzenet A zarándok útján Évek óta nem volt annyi konfirmáló Vecsésen, mint az idén, amikor a mintegy (iü megfelelő korú fiatalból harmincnégyen jutottak el a konfirmációs vizsgáig. Csövek Olivér református lelkész elmondta, a konfir­mandusok egyévi felkészü­lés után tettek a zsúfolásig megtelt templomban vizs­gát, köztük öt olyan fiatal is — példa nélküli a vecsé- si s talán nemcsak az ot­tani reformátusok történe­tében —, akiket születésük idején az akkor szokásos névadók miatt meg se ke­reszteltek. A viharos évtizedek után talán a mostani népesebb 7-8. osztályos korosztállyal, az egyházak irányába tör­ténő visszafordulással ma­gyarázható, hogy ilyen szép számmal tettek hitet a fia­talok a gyülekezet előtt. A vizsga után John Bunyan — Móricz Zsigmondra, Ve­res Péterre, még inkább az angol nyelvterületen élők­re igen nagy hatást gya­korló XVII. századi angiiai író — híres biblikus témá­jú művéből, A zarándok Ht­jából adtak elő ügyesen megformált, színvonalas előadást. A szerző halhatat­lan álmát —'amit a börtön­cella mélyén örök érvényű, időtlen üzenetként írt az utókorok keresztyén embe­re számára — nagy átér- zéssel adták elő a konfir­mandusok. A hitét kereső ember vi­lági zarándoklása, a kísér­tések, veszélyek, csábító ajánlatok, gyötrő bosszúsá­gok, a keskeny út—széles út választásának nem köny- nyű döntése nagy hatást tett a népes gyülekezetre. Orosz Károly dők képviselője viszont ál­lítólag azt mondta, hogy ne jöjjenek nekik hátulról, meg hogy majd ő meg­mondja, mikor legyen itt kiállítás, de nem anyák napja környékén, és ha­sonlók. Azért mondom, hogy állítólag — mert a vi­rágkereskedők képviselője visszautasította a neki tu­lajdonított mondatokat, s azt nyilatkozta: pusztán technikai kifogásai voltak és vannak, de ezektől füg getlenül mind a nyolc „vi rágós” ott lesz, és szívesen lesz ott, mert a városért te­szi. De ekkor már mindenki keserű szájízzel jött-ment a szerkesztőségben, magán- és közügyek keveredtek a virágkiállítás ürügyén, volt, aki botrányszagot ér­zett. Jómagam meg csak telefonálgattam, koordinál gatt-am, s alig vártam, hogy leírhassam végre: meg egyezés született, s igenis lesz vásár is meg kiállítás is. Ez a najj eljött. Tehát május 3-án és 4-én a művelődési központban és környékén virágkiállításon, virágvásárban gyönyör­ködhetnek és vásárolhatnak a monori és környékbeli ér­deklődők. A művelődési központban 29-'én, hétfőn estig jelentkezhetnek mindazok a termelők, illet­ve virágkereskedőle, akik helyet igényelnek. Óit le hét nevezési laphoz jut­ni, merthogy verseny meg zsűri is lesz. Elsősorban monori termelőkre és ke­reskedőkre számítanak szervezők — de vidékiek je­lentkezését is elfogadják. Virágözön! Ez Monoron páratlan dolog. Erre gon­doljunk, mintha mi sem történt volna. Hátha ezzel megtörik az átok is, és ha ezentúl arról lesz szó, hogy a városért — hát arra együtt mozdul mindenki. K. Zs. PILISRE Elismerés A Magyar Történeti Társulat és az Eötvös horánd Tudományegye­tem 1990. évben orszá­gosan meghirdetett csa­ládtörténeti pályázatá­nak eredményhirdetése a közelmúltban volt az MTA kongresszusi ter­mében. Id. Klein Károly Pilis, Petőfi Sándor utca 67. szám alatti lakos az 56 pályázó közül a III. díjat kapta. Jutalma egy díszes oklevél és 5 ezer forint a bírálóbizottság­tól, melyet személyesen vett át. Tűzoltók Már biztos: a Vörös Had­sereg utcában az Unicop Kisszövetkezet megürülő telephelyén lesz Monor tűzoltólaktanyája. Az át­alakítás költségei is össze­jönnek lassan, néhány cég már 20-30 ezer forintos felajánlással segítette előbbre vinni a város álla­mi tűzoltóságának ügyét. Eddig a Colóniá Biztosító Rt. tett ki magáért legin­kább : kétszázezer forintot utalt át a polgármesteri hi­vatalnak. Megtakarítható forintok Mit ér az igazolvány ? Színhely: személyvonat, Monor felé. Belép a ka­lauz (csinos, szőke, fiatal­ka!), és kéri a jegyeket. Mellettem középkorú hölgy ül, tizenkét-lizenhárom éves fiúval. Retiküljéből előkerülnek a jegyek. A kalauz néni vizsgálja, aztán megszólal: — Iskolás a gyerek? — Igen, hetedikes — fe­leli az asszony. — Akkor kérem a diák- igazolványt. Riadt arc néz a kalauz- nőre. — Nincs nálunk, nem tudtam, hogy kell. A múlt­kor sem kérte a kalauz. — Ért kérem, mert ez az előírás. Honnan tudjam, hogy a gyerek islwlába jár? És ha kimaradt? Akkor már nem jár az ötvenszá­zalékos kedvezmény. — De hát én tudom iga­zolni, hogy a gyerek hány éves, itt van a személyi iga­zolványomban — repliká- zik az asszony. — Kérem, értse meg, én csak a kötelességemet tel­jesítem. Most az egyszer nem büntetem meg. nem kell megfizetnie a külön­bözeiét, de máskor, ha uta­zik, vegye magához a diákigazolványt. Megrökönyödésében az asszony még köszönetét sem mond a kalauznő loja­litásáért. Monorig aztán beszélgetünk. Fogalma sincs a diákigazolvány számtalan kedvezményéről, ö nem olvasta — mondja. Csodálkozva hallgatja, hogy iskolás fia díjtalanul látogathatja az állami mú­zeumokat, képtárakat. Ked­vezményesen veheti igény­be az ifjúsági és a kijelölt turistaszállásokat, kempin­geket, sőt turisztikai és sportszereket is. Diákbérle­tet válthatnak uszodákban, jégpályákon, színházakban és sportrendezvényeken. Nem tudja azt sem, hogy a diákigazolvány nemcsak az ifjúsági kedvezmények igénybevételére jogosít, de egyben biztosítási kötvény­ként, utazási, egészségügyi, tagsági és sportorvosi iga­zolásként is szolgál. Tehát a diákigazolvány­nyal nem csupán azt tanú­sítja, hogy tanuló. Ilürömpő Jenő Vasúti pálya ja vitás * i— A körzetet a Budapest—Üjszász, illetve a Budapest—Cegléd vasútvonal is átszeli. Mindkét vasúti pályán gyakoriak voltak az utóbbi hónapokban a felújítások, s emiatt a vonatok kisebb-nagyobb késésekkel közlekedtek. Képünkön Monor térségé­ben dojgoznak a vasúti pályajavítók (tlancsovszki János felvétele) monori hírlap Monor, Kossuth u. 71. & A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka- társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. © Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tó4 11-ig. min mi miiriiniiiiiiiiiitf mi iniiiiiii iimiiiitiiiiimiiiiiiiimii iiiiiiiimimiimiiiiiiiiiii ;iiiiiiii!iiiiiiiiiiiimmim:imiiiiiimiimimiimiiti:iiiiiiiiimtiiiliiiniiiiiim?iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiirimiiiimimmmmiiiiniiiimimiiiiimiiiiiiiimt Nemrégiben felhívta telefo­non szerkesztőségünket egy szölőstelepi polgár. Kifogásol­ta, hogy a leendő új iskolát az általuk társadalmi munkában készült sportpályára tervezik megépíteni. Az iskola — négy tanterem —- más helyen fog megépülni, mert talajvizet ta­láltak a területen. Ügy tűnik azonban, hogy a négy új tan­terem tervezett építése még sok indulatot fog kavarni a Sülysáphoz tartozó település- részen. Ezzel volt haja Palásty Ist­ván villamosmérnöknek is, aki egy hónappal ezelőtt lemondott képviselői mandátumáról. Pe­dig a tavalyi helyhatósági vá­lasztásokon csak a helyi pol­gármester meg egy társa ka­pott nála több szavazatot. A polgárok tehát bíztak benne, s ez ő maga is nap mint nap ta­pasztalta. Március végén — öt hónapi munka után — mégis le­mondott képviselő-testületi tag­ságáról. — Én úgy gondoltam, hogy a testületben függetj len emberek fognak dolgoz­ni az objektív döntések meghozatalában — mondja Palásty István, a lemon­dott képviselő. — Rövid idő után' azonban sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a testület sorozatban rossz döntésekhez adja a nevét. Itt van például a szőlőste- lepi új iskola építése. Iga­za volt annak a polgárnak, aki kifogásolta, hogy a sportpálya helyén kívánják Lemondott a képviselő Palásty tír nem palástolja felhúzni a falakat. Szeren­csére a talajvíz megakadá­lyozta ezt a szándékot, de ahová most tervezik, . azt sem tartottam megfelelő­nek. Ennek hangot adtam .többször, de nem vették fi­gyelembe. Pedig előbb- utóbb rá fognak jönni a többiek is, hogy rossz he­lyet jelöltek ki. A vasúttól 150-200 méterre iskolát épí­teni — eleve hibás szándék. Sokat tudnának erről be­szélni a nagy iskola tanulói és tanárai is. De nemcsak a helykijelölést kérdőjelez­tem meg, hanem az egész menetrendet. Amolyan ad hoc döntésekkel támogatta meg a testület az iskolaépí­tés részleteit ahelyett, hogy figyelembe vette volna a ja­vaslataimat. Legnagyobb kifogásom, hogy a négy tan­terem hosszú évekig leköti a község pénzét. Az építési tervekkel sem értettem egyet, mert esztétikailag erősen kifogásolhatók. Pél­dául hullámpalából készül majd a tető, s ez az új év­ezred fordulóján egyenesen nevetséges lehet. Én tehát elleneztem az iskolaépítést, de véleményemmel egyedül maradtam a testületben. A polgármesteri hivatal szociális politikájával sem tudtam azonosulni, mert kozmetikázottnak találtam. A szociális kiadások között szerepeltetik például azt a 400 ezer forintot, amelyet a polgármesteri hivatal ad a Volánbusznak a helyi autóbusz-közlekedés fenn­tartására. Hát kérem, az nem szociális támogatás. A napközis konyhán 5-600 sze­mélyre főznek. Ebből öt- ven-hatvan idős ember ré­szesül szociális étkeztetés­ben. Igen ám, de a szociális kiadások tételeinél ez 25 százalékként van feltüntet­ve, pedig ez csak 10 száza­lék. Furcsának találtam azt is, hogy annak ellenére, hogy én voltam.a szociális bizottság vezetője, amikor erről a kérdésről tárgyaltak, engem meg sem hívtak. Egyszerűen manipuláltnak tartom a szociális kiadások számsorait. Pedig — s ezt elmondtam — saját magun­kat csapjuk be. Felvetődött egy keresz­tény tagozat indítása is az általános iskolában. A kép­viselő-testület nagyon rosz- szul állt hozzá. Egyesek ele­ve megkérdőjelezték ennek szükségességét, mások azt kifogásolták, hogy az sérte­né a többiek érdekeit. Ja­vasoltam, hogy kérjük ki a szülők, a pedagógusok vé­leményét e kérdésben, de ez elmaradt. Végül a pol­gármester úr, Kecser Ist­ván felvállalta, hogy ő majd intézkedik. Nem inté­zett semmit. Palásty István nem pa­lástolja: csalódott a képvi­selő-testületben, amely vé­leménye szerint sorozatosan hibás döntéseket hozott az elmúlt öt hónapban. Ennek levét előbb-utóbb a nagy­község lakossága fogja meg­inni. Ö nem adja szemé­lyiségét ezekhez. Ezért mondott le a képviselőség­ről, bár az általa tehetsé­gesnek tartott Kecser István polgármester is ma­radásra kérte fel. Palásty István így ösz- szegzi mondanivalóját: — Jó dolog a demokrácia, mert mindenki szóhoz jut­hat, elmondhatja vélemé­nyét. Ugyanakkor ez azzal a veszéllyel is .jár, hogy zöld utat kaphatnak a róssz döntések is. Én szurkolok a képviselő-testületnek, hogy a mostani kényszerpá­lyáról minél előbb térjen le. Abban csak reményked­ni tudok, hogy amiket én kifogásoltam, azokra, ké­sőbb rájönnek a többiek is. S ebből okulva, még na­gyobb körültekintéssel dönteni mindenben. Mert hiszen a polgárok bizalmát élvezni hosszú távon csakis így lehet. S főleg csak így szabad! Gér József

Next

/
Oldalképek
Tartalom