Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
MONORI t/tíiiap XXXIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1991. ÁPRILIS 27., SZOMBAT Nem botrány — csak a szaga.. Világok és nebáncsvirágok Küldöttség jött a szerkesztőségbe, s olyan újságot hozott, melynek hallatára rögvest lelkesedni kezdtem, s ragadtam a toll végét, hogy hírül adjam, hadd örvendezzen a város. De nem így megy ez nálunk. Keresztbe tette apró lábát a monori átok, és ez az apró láb épp elég ahhoz, hogy hasr** lehessen benne esni. Tudniillik itt nem egyszerűen arról van szó, hogy valakik kitaláltak valami pompásat, és az ötlet zöld sorompókon át rohan a megvalósulásig. Itt egyeztetni kell, meg telefonon pontosítani, meg hívni és visszahívni és tisztázni, és nem megbántani mások érdekeit, valamint érzékenységét, végül aztán fogcsikorgatós diplomáciával fogalmazni, nehogy már épp az újságcikken bukjon meg az ügy. Ami eredetileg nem is ügy, hanem egy alulról jövő kezdeményezés a maga nagyszerűségében. Tudniillik a helyi kertbarátok köre úgy gondolta, hogy a monori májusi napok megnyitójaként rendez egy virágkiállítást és egy virágvásárt. Csatlakoz- . nának ehhez a kertészek, a zöldségtermesztők és termelők. A művelődési központ színháztermében lenne a virágkiállítás, az udvaron. az utcán, a járdaszéleken az árusítás. Olcsón. S minthogy anyák napja épp a küszöbön •— ennél jobb alkalom szinte nem is létezik. A lelkesedés, a tenni akarás odáig terjedt, hogy megbeszélték, miszerint a kertészek Monor főutcájának zöld közterületeit — persze nem csak erre, az alkalomra — felvállalnák, vi- rágosítanák, gondoznák. Mindenki gazdája lenne egy-egy meghatározott résznek, hogy most már aztán eltűnjék végre a kietlen sivárság a centrumból. Hát lehet erről másképp beszélni, mint hurrázva? Lehet. Ugyanis a termelőknek eszükbe jutott; hogy felkérik a városi virágkereskedőket is, csatlakozzanak hozzájuk. A kereskeÖrök érvényű üzenet A zarándok útján Évek óta nem volt annyi konfirmáló Vecsésen, mint az idén, amikor a mintegy (iü megfelelő korú fiatalból harmincnégyen jutottak el a konfirmációs vizsgáig. Csövek Olivér református lelkész elmondta, a konfirmandusok egyévi felkészülés után tettek a zsúfolásig megtelt templomban vizsgát, köztük öt olyan fiatal is — példa nélküli a vecsé- si s talán nemcsak az ottani reformátusok történetében —, akiket születésük idején az akkor szokásos névadók miatt meg se kereszteltek. A viharos évtizedek után talán a mostani népesebb 7-8. osztályos korosztállyal, az egyházak irányába történő visszafordulással magyarázható, hogy ilyen szép számmal tettek hitet a fiatalok a gyülekezet előtt. A vizsga után John Bunyan — Móricz Zsigmondra, Veres Péterre, még inkább az angol nyelvterületen élőkre igen nagy hatást gyakorló XVII. századi angiiai író — híres biblikus témájú művéből, A zarándok Htjából adtak elő ügyesen megformált, színvonalas előadást. A szerző halhatatlan álmát —'amit a börtöncella mélyén örök érvényű, időtlen üzenetként írt az utókorok keresztyén embere számára — nagy átér- zéssel adták elő a konfirmandusok. A hitét kereső ember világi zarándoklása, a kísértések, veszélyek, csábító ajánlatok, gyötrő bosszúságok, a keskeny út—széles út választásának nem köny- nyű döntése nagy hatást tett a népes gyülekezetre. Orosz Károly dők képviselője viszont állítólag azt mondta, hogy ne jöjjenek nekik hátulról, meg hogy majd ő megmondja, mikor legyen itt kiállítás, de nem anyák napja környékén, és hasonlók. Azért mondom, hogy állítólag — mert a virágkereskedők képviselője visszautasította a neki tulajdonított mondatokat, s azt nyilatkozta: pusztán technikai kifogásai voltak és vannak, de ezektől füg getlenül mind a nyolc „vi rágós” ott lesz, és szívesen lesz ott, mert a városért teszi. De ekkor már mindenki keserű szájízzel jött-ment a szerkesztőségben, magán- és közügyek keveredtek a virágkiállítás ürügyén, volt, aki botrányszagot érzett. Jómagam meg csak telefonálgattam, koordinál gatt-am, s alig vártam, hogy leírhassam végre: meg egyezés született, s igenis lesz vásár is meg kiállítás is. Ez a najj eljött. Tehát május 3-án és 4-én a művelődési központban és környékén virágkiállításon, virágvásárban gyönyörködhetnek és vásárolhatnak a monori és környékbeli érdeklődők. A művelődési központban 29-'én, hétfőn estig jelentkezhetnek mindazok a termelők, illetve virágkereskedőle, akik helyet igényelnek. Óit le hét nevezési laphoz jutni, merthogy verseny meg zsűri is lesz. Elsősorban monori termelőkre és kereskedőkre számítanak szervezők — de vidékiek jelentkezését is elfogadják. Virágözön! Ez Monoron páratlan dolog. Erre gondoljunk, mintha mi sem történt volna. Hátha ezzel megtörik az átok is, és ha ezentúl arról lesz szó, hogy a városért — hát arra együtt mozdul mindenki. K. Zs. PILISRE Elismerés A Magyar Történeti Társulat és az Eötvös horánd Tudományegyetem 1990. évben országosan meghirdetett családtörténeti pályázatának eredményhirdetése a közelmúltban volt az MTA kongresszusi termében. Id. Klein Károly Pilis, Petőfi Sándor utca 67. szám alatti lakos az 56 pályázó közül a III. díjat kapta. Jutalma egy díszes oklevél és 5 ezer forint a bírálóbizottságtól, melyet személyesen vett át. Tűzoltók Már biztos: a Vörös Hadsereg utcában az Unicop Kisszövetkezet megürülő telephelyén lesz Monor tűzoltólaktanyája. Az átalakítás költségei is összejönnek lassan, néhány cég már 20-30 ezer forintos felajánlással segítette előbbre vinni a város állami tűzoltóságának ügyét. Eddig a Colóniá Biztosító Rt. tett ki magáért leginkább : kétszázezer forintot utalt át a polgármesteri hivatalnak. Megtakarítható forintok Mit ér az igazolvány ? Színhely: személyvonat, Monor felé. Belép a kalauz (csinos, szőke, fiatalka!), és kéri a jegyeket. Mellettem középkorú hölgy ül, tizenkét-lizenhárom éves fiúval. Retiküljéből előkerülnek a jegyek. A kalauz néni vizsgálja, aztán megszólal: — Iskolás a gyerek? — Igen, hetedikes — feleli az asszony. — Akkor kérem a diák- igazolványt. Riadt arc néz a kalauz- nőre. — Nincs nálunk, nem tudtam, hogy kell. A múltkor sem kérte a kalauz. — Ért kérem, mert ez az előírás. Honnan tudjam, hogy a gyerek islwlába jár? És ha kimaradt? Akkor már nem jár az ötvenszázalékos kedvezmény. — De hát én tudom igazolni, hogy a gyerek hány éves, itt van a személyi igazolványomban — repliká- zik az asszony. — Kérem, értse meg, én csak a kötelességemet teljesítem. Most az egyszer nem büntetem meg. nem kell megfizetnie a különbözeiét, de máskor, ha utazik, vegye magához a diákigazolványt. Megrökönyödésében az asszony még köszönetét sem mond a kalauznő lojalitásáért. Monorig aztán beszélgetünk. Fogalma sincs a diákigazolvány számtalan kedvezményéről, ö nem olvasta — mondja. Csodálkozva hallgatja, hogy iskolás fia díjtalanul látogathatja az állami múzeumokat, képtárakat. Kedvezményesen veheti igénybe az ifjúsági és a kijelölt turistaszállásokat, kempingeket, sőt turisztikai és sportszereket is. Diákbérletet válthatnak uszodákban, jégpályákon, színházakban és sportrendezvényeken. Nem tudja azt sem, hogy a diákigazolvány nemcsak az ifjúsági kedvezmények igénybevételére jogosít, de egyben biztosítási kötvényként, utazási, egészségügyi, tagsági és sportorvosi igazolásként is szolgál. Tehát a diákigazolványnyal nem csupán azt tanúsítja, hogy tanuló. Ilürömpő Jenő Vasúti pálya ja vitás * i— A körzetet a Budapest—Üjszász, illetve a Budapest—Cegléd vasútvonal is átszeli. Mindkét vasúti pályán gyakoriak voltak az utóbbi hónapokban a felújítások, s emiatt a vonatok kisebb-nagyobb késésekkel közlekedtek. Képünkön Monor térségében dojgoznak a vasúti pályajavítók (tlancsovszki János felvétele) monori hírlap Monor, Kossuth u. 71. & A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka- társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. © Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tó4 11-ig. min mi miiriiniiiiiiiiiitf mi iniiiiiii iimiiiitiiiiimiiiiiiiimii iiiiiiiimimiimiiiiiiiiiii ;iiiiiiii!iiiiiiiiiiiimmim:imiiiiiimiimimiimiiti:iiiiiiiiimtiiiliiiniiiiiim?iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiirimiiiimimmmmiiiiniiiimimiiiiimiiiiiiiimt Nemrégiben felhívta telefonon szerkesztőségünket egy szölőstelepi polgár. Kifogásolta, hogy a leendő új iskolát az általuk társadalmi munkában készült sportpályára tervezik megépíteni. Az iskola — négy tanterem —- más helyen fog megépülni, mert talajvizet találtak a területen. Ügy tűnik azonban, hogy a négy új tanterem tervezett építése még sok indulatot fog kavarni a Sülysáphoz tartozó település- részen. Ezzel volt haja Palásty István villamosmérnöknek is, aki egy hónappal ezelőtt lemondott képviselői mandátumáról. Pedig a tavalyi helyhatósági választásokon csak a helyi polgármester meg egy társa kapott nála több szavazatot. A polgárok tehát bíztak benne, s ez ő maga is nap mint nap tapasztalta. Március végén — öt hónapi munka után — mégis lemondott képviselő-testületi tagságáról. — Én úgy gondoltam, hogy a testületben függetj len emberek fognak dolgozni az objektív döntések meghozatalában — mondja Palásty István, a lemondott képviselő. — Rövid idő után' azonban sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a testület sorozatban rossz döntésekhez adja a nevét. Itt van például a szőlőste- lepi új iskola építése. Igaza volt annak a polgárnak, aki kifogásolta, hogy a sportpálya helyén kívánják Lemondott a képviselő Palásty tír nem palástolja felhúzni a falakat. Szerencsére a talajvíz megakadályozta ezt a szándékot, de ahová most tervezik, . azt sem tartottam megfelelőnek. Ennek hangot adtam .többször, de nem vették figyelembe. Pedig előbb- utóbb rá fognak jönni a többiek is, hogy rossz helyet jelöltek ki. A vasúttól 150-200 méterre iskolát építeni — eleve hibás szándék. Sokat tudnának erről beszélni a nagy iskola tanulói és tanárai is. De nemcsak a helykijelölést kérdőjeleztem meg, hanem az egész menetrendet. Amolyan ad hoc döntésekkel támogatta meg a testület az iskolaépítés részleteit ahelyett, hogy figyelembe vette volna a javaslataimat. Legnagyobb kifogásom, hogy a négy tanterem hosszú évekig leköti a község pénzét. Az építési tervekkel sem értettem egyet, mert esztétikailag erősen kifogásolhatók. Például hullámpalából készül majd a tető, s ez az új évezred fordulóján egyenesen nevetséges lehet. Én tehát elleneztem az iskolaépítést, de véleményemmel egyedül maradtam a testületben. A polgármesteri hivatal szociális politikájával sem tudtam azonosulni, mert kozmetikázottnak találtam. A szociális kiadások között szerepeltetik például azt a 400 ezer forintot, amelyet a polgármesteri hivatal ad a Volánbusznak a helyi autóbusz-közlekedés fenntartására. Hát kérem, az nem szociális támogatás. A napközis konyhán 5-600 személyre főznek. Ebből öt- ven-hatvan idős ember részesül szociális étkeztetésben. Igen ám, de a szociális kiadások tételeinél ez 25 százalékként van feltüntetve, pedig ez csak 10 százalék. Furcsának találtam azt is, hogy annak ellenére, hogy én voltam.a szociális bizottság vezetője, amikor erről a kérdésről tárgyaltak, engem meg sem hívtak. Egyszerűen manipuláltnak tartom a szociális kiadások számsorait. Pedig — s ezt elmondtam — saját magunkat csapjuk be. Felvetődött egy keresztény tagozat indítása is az általános iskolában. A képviselő-testület nagyon rosz- szul állt hozzá. Egyesek eleve megkérdőjelezték ennek szükségességét, mások azt kifogásolták, hogy az sértené a többiek érdekeit. Javasoltam, hogy kérjük ki a szülők, a pedagógusok véleményét e kérdésben, de ez elmaradt. Végül a polgármester úr, Kecser István felvállalta, hogy ő majd intézkedik. Nem intézett semmit. Palásty István nem palástolja: csalódott a képviselő-testületben, amely véleménye szerint sorozatosan hibás döntéseket hozott az elmúlt öt hónapban. Ennek levét előbb-utóbb a nagyközség lakossága fogja meginni. Ö nem adja személyiségét ezekhez. Ezért mondott le a képviselőségről, bár az általa tehetségesnek tartott Kecser István polgármester is maradásra kérte fel. Palásty István így ösz- szegzi mondanivalóját: — Jó dolog a demokrácia, mert mindenki szóhoz juthat, elmondhatja véleményét. Ugyanakkor ez azzal a veszéllyel is .jár, hogy zöld utat kaphatnak a róssz döntések is. Én szurkolok a képviselő-testületnek, hogy a mostani kényszerpályáról minél előbb térjen le. Abban csak reménykedni tudok, hogy amiket én kifogásoltam, azokra, később rájönnek a többiek is. S ebből okulva, még nagyobb körültekintéssel dönteni mindenben. Mert hiszen a polgárok bizalmát élvezni hosszú távon csakis így lehet. S főleg csak így szabad! Gér József
