Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
FÉLEZRES TÜNTETÉS A POLGÁRMESTER ELLEN Dabason nem akarnak Smugi-diktatúrát Csend legyen! — kiabálja a jegyző, Csótámé dr. Várnai Rózsa (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás az 1. oldalról) A rendőrség folyosóján a szokottnál több a kék ruhás, most jöttek ki az eligazításról. A nyüzsgésből nem nehéz következtetni, Dabason valami szokatlan készül. — Egy Szabó Zoltán nevű úr kért engedélyt demonstrációhoz. A bejelentési kötelezettségnek eleget tett, mi pedig a gyülekezési törvény alapján hozzájárultunk a tüntetéshez — tájékoztat a kapitányság vezetője, Mohácsi János őrnagy. — Tudomásunk szerint Szabó úr nem tartozik egyik párthoz sem. ötszáz résztvevőt prognosztizált, és 50 önkéntes rendezőt ígért. Azért mi is felkészültünk, biztosítjuk a helyszínt. A hangulat meglehetősen feszült, az emberek mérgesek. A Dabasi Motelnél gyűlnek a résztvevők, korra és nemre vegyesen. Van köztük nyomdász, tsz-tag, kereskedő, magánvállalkozó, egészségügyis, pedagógus és diák. Hosszan kígyózik a nép a városháza felé, itt többen vannak ötszáznál. Az út két oldalán szintén emberek, szimpatizánsok. Tapsolnak, ugyanazt skandálják, ami a táblákon. Az ABC előtt hangzik el először: Le a polgármesterrel! Szabó Zoltán menet közben mondja: — Hogy miért rendeztük ezt a demonstrációt? Mert szeretnénk, ha ez a város végre városi jelleget öltene. De olyan vezetőkkel és olyan polgármesterrel, mint a dabasi. nem lehet semerre elindulni. Csak egy megoldást látunk a kimozduláshoz: ha az egész ön- kormányzatot leváltjuk! A tömeg beér és lecöve- kel a városháza előtti térségen. Szabó úr felolvassa a polgármesterhez címzett petíció szövegét, majd hangos szóval kérik a címzett megjelenését. Egy nappal előbb, amikor a szervezők jelezték felé a tüntetést, Horváth úr gúnyosan azt mondta: remélem, lesznek vagy öten. Reményeiben nyilván csalatkozott, talán egy kicsit megszeppent. Tény, hogy nem jött ki, helyette a jegyző asszony jelent meg közvetítőnek. Felajánlotta a tömegnek, válasszanak egy öttagú bizottságot tárgyalni. A válasz hatalmas felháborodás, pfujolás, füttykoncert. És néhány „kedves” megjegyzés. Horváth „úr” szemében csak az dabasi, aki Dabason, Gyónón vagy Sáriban született. A többinek kuss! De vajon a „többi” adója hová folyik be? Nem a dabasi kasszába? Az egész díszes gyülekezetben négy rendes tag van. Szejtner, Garajszky, Nagy Feri meg Králl Béla. De Bélát. már kipiszkálták! Nem mer kijönni, nem mer szembenézni a várossal. Az ilyen nem méltó a posztjára! Sajnálatos módon számos nyomdafestéket nem tűrő rigmus és kijelentés is elhangzott. A jegyző asszonynak nehéz napja volt, még háromszor fordult, háromszor próbált közvetíteni — sikertelenül. A hangulat mind feszültebbé vált, a bejárat mellett feltűntek a Horváth-szimpatizánsok, közöttük Garajszky István alpolgármester. Elkerülendő a konfliktust, Szabó Zoltán, a tüntetés fő szervezője nyugalomra intette a szemben álló feleket. Végül is Horváth István engedett, egy percre megjelent az ajtóban. Bejelentette, hajlandó átgondolni a követeléseket, esetleg enged az álláspontjából. De ne az utcán és ne 500 emberrel folyjon az alku. A maga és a testület névéTorgyún-konyv Elterjedt a híre, több ezer példányt maga Torgyári József vásárol meg abból a könyvecskéből, melynek címe: Torgyán. Meg lennék lepődve, ha ez történne. A Danube Budapest Rt. gondozásában megjelenő munka, melynek Tarján Miklós a felelős szerkesztője, ugyanis aligha Torgyán József kedve szerint íródott. Bevezetőjében például az olvasható: Torgyán Józsefet lehet imádni, gyűlölni. bízni benne vagy rettegni tőle, lehet lenézni vagy túlértékelni, egy biztos: a Torgyán-jelenség létezik. Mint a lakodalmas rock. A kisgazdapárti politikus tekintélyét aligha növelik a tőle származó olyan idézetek, mint a következő: „Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy széles körű tehetség vagyok, óriási tárgvi tudással, hihetetlen memóriával, s azt hiszem, olyan szónoki adottságokkal, amilyenekkel jelenleg senki sem rendelkezik az országban.** Aligha marad visszhang nélkül Torgyán doktornak az az eredeti közlése sem hogv 1957-ben barátai, ismerősei úgy mentették meg az *56-os forradalmi tevékenysége miatt valószínűsíthetően rá váró börtöntől, hogy egy és ugyanazon a napon, soron kívül, felkészülés nélkül le- tehette az ügyvédi vizsgát, majd a bolondokházába, a zárt osztályra bújt el. Később meg éppen a flepni miatt nem lehetett bíróság elé állítani. Mindezek ellenére Torgyán doktor folytathatta jogászi pályafutását. Nagyon ellentmondásos, nagyon bonyolult, nagyon furcsa és nagyon regényes történet. Olyan, mint Torgyán doktor maga. Ilyen s hasonló momentumokból áll a Torgyán Józsefről szóló kicsiny kötet. Érdekes olvasmány. — cs — A tömeg követelésére kijött végül is a kapuba Horváth István polgármester ben kérte, a demonstráció szervezői üljenek le vele tárgyalni. A tömeg belátta, a kompromisszum nemcsak a városatyákra nézve kötelező. Bár morgolódva, de megválasztották a delegációt. A sajtó munkatársait kirekesztve, lapzártakor még folyt a tárgyalás. Bár ez mindennapos dolog a Horváth István vezette dabasi „demokráciában”. (—matula—-) Az SZDSZ rendkívül elégedetlen Mi is itt a politikai rákfene? — Az SZDSZ már első parlamenti megszólalásában úgy foglalt állást, hogy a kárpótlási törvényt le kell venni a napirendről. Nyilván nem meglepő, hogy a végeredménnyel is rendkívül elégedetlenek vagyunk. Egyrészt úgy gondoljuk — a törvény más kritikusaival együtt —, hogy ennek a törvénynek súlyos gazdasági és politikai következményei lesznek, másrészt veszélyezteti a kormány meghirdetett pénzügyi politikáját, harmadrészt nem egyeztethető össze az ugyancsak meghirdetett privatizációs programmal, és felmérhetetlen bizonytalanságot, társadalmi feszültséget fog teremteni például falun. A többi között ezeket mondotta a szabaddemokraták tegnapi sajtótájékoztatóján Kis János elnök, hozzátéve: — Miután a törvényt elfogadták, az SZDSZ-nek is tudomásul kell vennie, hogy nem ő kormányoz, élni fogunk a további lépés lehetőségével. Azt gondoljuk, hogy csak olyan törvény léphet életbe, melynek alkotmányosságához nem fér kétség — ugyanis ez megosztaná a nemzetet —, ezért csatlakozunk az ellenzéki pártokhoz és szervezetekhez, melyek kérik a köztársaság elnökét, hogy kezdeményezzen normakontrollt az Alkotmánybíróságnál. Mint Kis János elmondotta, a rendőrtábornokok perében hozott ítélettel kapcsolatban nem megnyugtató az SZDSZ számára az, hogy a katonai bíróság csupán mulasztást állapított meg. Az újságírók — köztük lapunk munkatársa — kérdéseire válaszolva, az SZDSZ elnöke elmondotta: az SZDSZ a felmérések szerint elsősorban a szakképzett munkások és a széles értelemben vett középréteg soraiban növelte támogatottságát, és a nem bérből és fizetésből élők körében vesztett. A párt úgy ítéli meg, hogy a mai magyar politikai élet rákfenéje: nincsen olyan legitim szak- szervezeti struktúra, mely elkerülhetetlenné tenné a kormány számára, hogy a súlyos megszorító intézkedésekkel járó gazdaságpolitikáját az érdekvédő szervezetekkel való komoly tárgyalások során, megegyezésekkel alakítsa ki. Ma sem a régi szakszervezetek. sem az újak nincsenek abban az állapotban, hogy hathatósan képviselhetnék a munkavállalók érdekeit. A HÉT HÍRE HALK NÓTA Miskolc volt a helyszíne a vagyonértékelés-felszá- molás-csődeljárás hármasáról rendezett országos tanácskozásnak. O Lezajlottak az akadémiai könyvhét eseményei. • Szimpóziumsorozatot rendeztek Budapesten a munkaügyi kapcsolatok átalakulásáról. 9 Kiállítás nyílt meg Kisújszálláson Mongólia népművészete címmel. 9 Siófok adott otthont a Magzatvédő Társaság konferenciájának. 9 A hét hire az is, hogy Pécs fogadja a magyar népdal ünnepe résztvevőit. Az rfos emberek szájából egyre többször hallani: elfelejtettünk énekelni! Avagy azok, akik „elfelejtették” ezt a gyönyörű képességet, ismeretet, soha nem is tudtak dalolni? Az ötven évnél fiatalabbak között többségében vannak azok, akik már nem vitték magukkal szüleik, nagyszü- leik természetes szokását, azt, hogy illő alkalmakkor éppúgy, mint csupán a saját kedvükre, szórakoztatásukra, daloljanak. A kocsmai hangoskodásnak persze semmi köze az élő, az ajkakról felröppenő népdalhoz. Amint a műdaloknak a tömege is csak ritkán mutat fel találkozást a népdalkinccsel. Olyan helyzet ez, amilyenre régen elporladt nótázó eleink azt mondották: „szamár az arany lant mellett (is) szamár nótát ordít”... Elcsitult, majd eloszlott az a divathullám, amely a megyében népdalkörök, kórusok, régi szokásokat feltámasztó dalárdák egymással összefüggő ligeteit hozta létre. Ma arról hallani, hogy neves és nagy múltú együttesek létezése mellé is kérdőjelet tesz ki a pénzhiány. Kényszerűnek látszó, valójában azonban veszedelmes takarékosság ez, mert azok tevékenységét teszi lehetetlenné, akik még őrzik az élő népdalt, nem hagyják, hogy ez a kincsestár a holt ismereteké legyen, ahol néha-néha megfordul egy-egy tudós. Az 1544-ben Ráckevén született Skaricza Máté, a Páduát, Genfet, Párizst, Londont megjárt, majd Ráckevére visszatért tudós pap írta volt: „az ének a legszebb égi adomány ...” Ez az adomány ezer szállal kötődik-ragaszkodik hozzánk. Szál, szálacska: Ipolytölgyesen 1952-ben olyan dallamát jegyezték fel a várkör játéknak, amely azóta is töprengésre készteti a szakembereket. Feltételezik ugyanis, hogy több száz esztendős szöveg és dallam így fennmaradt, a játék képében átmentett töredékeiről van szó. S egy másik szál. Az első hazai gyűjteményként értékelik azt a munkát a szakemberek, amelyet 1866- ban adatott ki Pesten „Tót népdalok” címmel Szeberényi Lajos. Ha azután a szálacska mentén kutakodik az ember, választ keresve a miért éppen ő kérdésére, rálel a feleletre. Azért, mert 1820- ban Maglódon látta meg a napvilágot, s a település lakossága — máig büszkén őrzik ilyen hagyományaikat ! — nemes keveréke volt a „tót”, azaz a szlovák és a magyar népcsoportnak, őrzője a népdalnak, a néptáncnak. Tudom én, messzire került a világ attól, hogy mint valaha, a gyerekek nótás, zenés, táncos összejövetele legyen a nagy szórakozás, a kukacbál, ahogyan Bugyi községben, avagy a kisivó, ahogyan Vác kisújfalun nevezték. Nincsen szükség muzsikagazdára, amint Tápiósze- csőn hívták az énekes, zenés, táncos események szervezőjét-rendezőjét, s arra a háromtagú, választott legénybíróságra sem, amely valaha Galgamácsin döntött az éneklés, táncolás rendjéről, az esetleges vitás kérdésekről. Okkal tartok viszont attól, hogy felelevenedik (ha nem is eredeti céljával) a Bagón volt szokás, amikor a ve- lembelie k énekeltek-tán- coltak együtt, azaz szegény gyerekek a szegényekkel, tehetősek a tehetősekkel ... Ügy látszik, remek érzékünk van a fe- lejthetők-felejtendők fel- támasztásához és a felejthetetlenek mélyre temetéséhez. Szép emlékezetű tudós elődünk, Erdélyi János így sóhajtotta tollával a papírra 1851-ben a keserű igazságot: „Szomorú a magyar nóta!” Két esztendővel Világos után aligha volt csipetnyi ok is a víg nótázás- ra, ámde napjainkban se lenne egy-egy halk nótára?! A magyar népdal ünnepe szép is, jó is, hasznos is, csak éppen ... a magyar népdal köznapjai mutatnak fel egyre több riasztó, sajnálatos, elgondolkoztató jelet. Pókháló- sodik a kincstár, porlik a kincs. Mintha a nótára is igaz lenne az 1910-ben Kodály Zoltán gyűjtötte dal kezdősora: „Árva vagyok, nincs gyámolom .. Mészáros Ottó Visszatér az olcsóbb hagyományos Vevőre váró tégla halmok Éveken át a Poroton 45/19-es falazóblokk jelentette az egyedüli terméket a Budai Téglaipari Vállalat Solymáron található U-es számú üzemében. Ez az osztrák licenc alapján előállított korszerű vázkerá- miablokk azonban az egyre emelkedő energiaárak következtében mind drágább lett. Az építkezők pedig inkább az olcsóbb anyagokat kezdték keresni, bár tisztában voltak azzal, hogy azok nem felelnek meg a korszerű hőtechnikai szabványoknak. Azután erre is megoldást találtak, a falazatot a pilisvörösvári hőszigetelő vakolattal vonták be. így a B 30-as, valamint a kettős méretű, hagyományos téglákra megnőtt az igény. A fogyasztói kereslethez igazodva az idén a solymári gyárban is visszatértek a hagyományos termékek készítéséhez. Aki felkeresi a téglagyár területét, rögvest tapasztalhatja, hogy sok a vevőre váró építőanyag. Bognár János gyárigazgató utalt arra, hogy a hónap elején még elérte a 3 millió kisméretű téglának megfelelő mennyiséget az eladatlan falazóanyag-készlet. Azután a hónap közepére felgyorsultak a kiszállítások, de még így is meghaladja a kétmilliót a gazdára váró tégla. A pilisborosjenői gyárban is nagyon várják a vevőket. Danyi Tibor szállítási előadó szerint ugyan a napi termelés, a 200 ezer darab tömör, kisméretű, illetve a „kevés lyukú tégla elfogy, de a télen legyártottak ott árválkodnak a placcokon. Nem tett jót az értékesítésnek a március elsején végrehajtott átlagos 20 százalékos árnövekedés sem. A legtöbb eladatlan készletet a tömör falazóanyagok teszik ki. Gy. U ^írlav
