Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-04 / 78. szám
TESSÉK MONDANI, MmmiM KERÜL? Élelmiszert néha még veszünk Az életszínvonal csökkenésének „köszönhetően” ma már az emberek többsége élelmiszeren kívül alig költ másra az üzletekben. Ezt fölismerve, a Pest Megyei Önkormányzati Hivatal Kereskedelmi és Piacfelügyelősége úgy döntött, idén főként az élelmiszerboltok tájékán folytatja vizsgálódásait. Ebben az ágazatban lehet még értelme a vásárlók érdekvédelmének, mert itt még akadnak vevők. „A MISIM fgÉRTE"-KATEGéftlA információk vakvágányokon A kérdéses üzletekben a felü gyei ős ég műn k atársai ellenőrizték a fogyasztói árak „jól látható és megkülönböztethető” feltüntetését, .amelyet egyébként jogszabály tesz kötelezővé. A vizsgálat eredménye szerint a megyében szélsőséges állapotok uralkodnak: az árak folyamatos változását nemcsak a vevők, de lassan már az eladók sem tudják követni. Ha viszont ez mégis sikerül, s feltüntetik azokat, már akkora többletmunkát és költséget vesznek a válluk- ra, hogy arra a kiskereskedelmi egységek egy része nem is képes, vagy ha igen. nem hajlandó foglalkozni vele. Eltekinteni tőle azonban mégsem lenne célszerű, hiszen amint a vizsgálat is megállapította, a vásárlók megkárosításának jelentős része még mindig a hiányos árjelzésre vezethető vissza. Pedig az ár kiírása a jó kereskedőnek ugyanúgy érdeke, mint a vevőnek, hiszen mi, vásárlók szívesebben adjuk a pénzünket olyan termékre, amelynek tudjuk az árát, és nem az eladótól kell megkérdezni, hogy „Tessék mondani, mennyibe került”. Hogy azután esetleg — árgus pillantások kereszttüzében — tétova mozdulatokkal visszategyük a polcra. Vagy a kereske- dőK még mindig nem érdekeltek a forgalom alakulásában? Sok helyen a gyorsan változó egységárakat ugyan címkézéssel jelzik, de az árun még szerepelnek a régi árak is. Az ellenőrök olyan termékkel is találkoztak, amelyen a gyárilag rányomtatott áron kívül még vagy három, különböző — egyébként emelkedő — összeget jelölő címke volt, A vizsgálat szerint ez nem fele) meg a jogszabályban előírt „egyértelmű árfeltüntetés” kritériumának. Még akkor sem, ha bizonyos mértékig érthető a dolog, hiszen azt eset- leg(?) elvárhatjuk, az amúgy túlterhelt kereskedelmi dolgozóktól, hogy minden áremeléskor újabb és újabb címkét ragasszanak valamennyi dobozra, üvegre, tasakra, de hogy az előzőt mindegyikről akár hetenként levakargassák — erre senki sem lesz kapható. A kereskedelmi szabályozás szerint bizonyos áruféleségek esetében gyűjtő árjelzést lehet alkalmazni. Felvágottak. hentesáruk pultjai előtt, fölött gyakran látunk ilyen táblát, árjegyzéket. Ugyanakkor tisztázatlan, hogy ez a megoldás milyen termékek körében alkalmazható, s ráadásul — az ellenőrök tapasztalatai szerint — még a dolgozóknak is gyakran problémát jelent az azonosítás. Ilyenkor azután hiába írták ki jól láthatóan, hogy a parizer 130 forint, ha a kislány a pult mögött nem tudja, hogy melyik a parizer. Szomorúbb azonban, hogy a felügyelőség munkatársai állal végzett próbavásárlások során, a kereskedők az esetek egyharmad részében „eltévesztették” a számolást, természetesen nem a vásárló javára. És ez az arány feltehetőleg mindennapos, nem csupán az ellenőröket tisztelik meg vele, csak ők.hamarabb észreveszik. Igaz ugyan, hogy a próbavásárlások során olyan tévedéseket is tapasztaltak, hogy az eladó, vagy pénztáros kevesebbet számolt, mivel bizonyos termékek folyamatos árváltozását már ők sem tudták követni. Jobb helyzetben vannak azok az üzletek, amelyek árazógépet használnak. Ez azonban nem általános, hiszen a készülékek — a hozzájuk tartozó árcímkeszalaggal —, akkora költséget jelentenek, amekkorát a legtöbb kereskedelmi egység már nem tud „kigazdálkodni”. Az árak maradéktalan feltüntetésének költségei ugyanis az üzletek árrését terhelik. amely nem mindig teszi lehetővé a megfelelő minőségű és színvonalú eszközök beszerzését. Sok helyen ezért kézzel írogatják az árjelzéseket. Rettentő munka, ráadásul gyakran olvashatatlan, félreérthető. Az ellenőrök olyan üzletet is láttak, ahol a pénztáros táblázatból nézte az árakat, nehogy tévedjen. Csakhogy ilyenkor meg a vevő nem értesül a fogyasztói árakról, tehát ez a megoldás sem elfogadható. Vitára ad okot, hogy több helyen a csomagolóanyagot is beleszámolják a fogyasztói árba, ám ezt hasraütéssel állapítja meg az eladó. Másutt a mérőeszközök nem felelnek meg a követelményeknek. Volt olyan üzlet, ahol a mérleget 1987-ben hitelesítették utoljára, holott évente kellene. A vizsgálat során „mellékesen” 36 ezer forint értékű áru eladását függesztették föl használati-kezelési útmutató hiánya miatt, és .40 ezer forintnyi termék — főleg élelmiszer — forgalmazását tiltották meg minőségmegörzési, vagy fogyaszthatósági határidő lejárta miatt. Pest megye közgyűlésének alelnöke, dr Schmidt Géza — lapunk más helyén — arról szólt németországi tapasztalatai alapján, hogy a települési és a központi közigazgatás szervei ott kiválóan együttműködnek, szerencsésen ötvözve a központosító és a demokratikus vonásokat. Jól megosztoznak a feladatokon és azok finanszírozásán is. H Vajon nálunk szintén ennyire felhőtlen a helyi és megyei önkormányzatok kapcsolata a központi szervekkel? — kérdeztük dr. Erdélyi Lászlót, Pest megye főjegyzőjét. Egyáltalán nem! A minisztériumok mintha tudomást sem vennének róla, hogy a megyék jogai és kötelezettségei időközben átalakultak, egyre-masra olyan feladatokat akarnak ránk osztani, amelyekre nincs fedezet. Érthetetlen ez számunkra már csak azért is, mert az önkormányzati törvény szerint kötelező feladatokat csak úgy lehet előírni, ha azokat jogszabályban rögzítik, és ha végrehajtásuk anyagi forrásait megjelölik. H Milyen kérésekkel fordulnak önöklwz leggyakrabban? — A Belügyminisztérium helyettes államtitkára tőlünk várja, hogy a megyei és települési szinten jelentkező polgári védelmi feladatokhoz a pénzt a költségvetési fejkvótánkból biztosítsuk. Mások gyakran fordulnak hozzánk adatszolgáltatásért, adatgyűjtésért, hiszen a minisztériumok információs rendszere szemmel láthatóan szétesett. Nekünk azonban sem anyagi erőforrásunk, sem emberünk nincs ilyen célra, hiszen régi apparátusunk egyharmadának megfelelő létszámmal dolgozunk. A munkaügyi miniszter az elnökök országos értekezletén arra kérte a megyei vezetőket, vegyék át a településektől a munkanélküliség kezelését, mert ezt helyi szinten megoldani képtelenség. Az elnökök erre érthető módon felvetették, hogy ameny- nyiben ezt tőlük várják el — mivel már erre nem képes —, akkor erről törvényt kellene alkotni, pénzt kellene hozzá biztosítani. ■ Mennyivel lenne jobb, ha törvény rendelkezne a kötelező feladatokról? — Kezd már lassan kialakulni a jogszabályok mellett egy új, „a miniszter kérte” elnevezésű kategória. Sőt, már miniszternél jóval alacsonyabb szintről, például minisztériumi osztályvezetőtől is jönnek a különböző utasítások. „Még ez évben utoljára” összesítsük és küldjük el a költségvetési üzemek statisztikai adatait — írták például legutóbb a Pénzügyminisztériumból. Hát nem vették észre, hogy ebben az esztendőben már új rendszer van? ■ Márpedig valakinek el kell ezeket a feladatokat is vállalni, és feltehetőleg a központi szervek nem képesek rá. — Megértem, hogy nincsenek felkészülve, de mi ezt már akkor tudtuk, amikor ők még csak vitatkoztak az önkormányzati törvényről. illetve arról, milyen legyen az új megye. Már abban az időszakban szóltunk, hogy nem fog így menni. A Belügyminisztérium azzal büszkélkedett, hogy háromezer önkormányzattal tartja majd egymaga a kapcsolatot. Most pedig a munkaügyi miniszter azt kérdi, csak nem képzeljük, hogy 6 egymaga háromezer ön- kormányzattal tartja majd a kapcsolatot. Mi egyébként nem bánjuk, akárhogyan döntenek a központi szervek, ám amit jogszabályba foglalnak, azt jól meg kell gondolniuk, és tartaniuk magukat saját döntésükhöz. A kimondott, leírt szónak, jogszabálynak súlya kell legyen. ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN Mankót kapnak AHOL NEM FENYEGETIK A SZAKEMBERT Arany gyeplő német módra Az elmúlt héten érkezett haza németországi tanulmányútjá- ról dr, Schmidt Géza, Pest megye önkormányzati közgyűlésének. alelnöke. A szemináriumot, amelyen részt Vett, a Nemzetközi Fejlődést Támogató Német Alapítvány szervezte, fejlődő demokráciák önkormányzati vezetői számára. Az új önkormányzati szervek a tanácsoktól számos olyan feladatot örököltek, amelyek közvetlenül a lakosságot szolgálják. Gondoskodniok kell a különböző költségvetési szervek zavartalan működéséről, a köztisztaságról, a szemétszállításról, az utcák és a közvilágítás karbantartásáról. Az átalakulás során több e feladatokkal foglalkozó önkormányzati szervezet megszűnt, vagy a régebbinél kisebb létszámmal dolgozik, sok helyütt az új szakemberek most ismerkednek a helyi feladatokkal. Nagy segítséget jelent számukra, hogy a Gazdasági Kamara keretében megalakult a Településüzemeltetők Országos Szakmai Szövetsége. Az új tömörülésben olyan sokéves tapasztalattal rendelkező elméleti és gyakorlati szakemberek találhatók, akik részben különböző szolgáltatásokkal állnak az ön- kormányzati vezetők rendelkezésére. Vállalják — egyebek között —, hogy segítenek az apparátusnak a szakszerű döntés megszerAz oldalt írta: Szegő Krisztina Fotó: Erdösi Agnes kesztésében, a privatizációs, feladatok előkészítésében, a vagyonértékelésben, a szervezeti és működési szabályok kidolgozásában. Az elméleti tanácsadás mellett több olyan szervezetet kívánnak létrehozni, amelyek a gyakorlati munkából is átvállalják az önkormányzatok napi feladatait. A szövetség várja a kö- zületeken kívül azokat a magánszemélyeket is, akik a legkülönbözőbb szakmai területeken gazdasági tevékenységükkel vállalkoznak az önkormányzatokra váró feladatok lebonyolítására. K. Z. Hibaigazítás Lapunk március 28-i számában, ezen az oldalon jelent meg A főváros egyik legszebb műemléke című írásunk. Az alábbi mondat sajnálatos gépelési hiba miatt tévesen jelent meg: „Az itt dolgozó 170 munkatárs között következésképp mindössze 13-an dolgoznak adminisztratív munkakörben ..A gazdasági ellátó szervezet kérésére közöljük, hogy a fent idézett mondat helyesen így hangzik: „Az itt dolgozó 107 munkatárs között következésképp mindössze 13-an dolgoznak adminisztratív munkakörben...” •— Utunk során Berlinben, Hannoverben és Kölnben, illetve a környező településeken kaptunk részletes információkat a német közigazgatás szervezeti felépítéséről, kapcsolatos pénzgazdálkodás-szabályozási rendszeréről. Községek, városok, járások, megyék és tartományok szintjén egyaránt bemutatták, miként működik az állam- igazgatás szervezete. • S hogyan? Egymásra épülve vagy egyenrangú- ként? — Tapasztalataink alapján a német államigazgatás egyik oldalról rendkívül centrálisán tevékenykedik, ugyan akikor ötvözi a döntések előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában a demokratikus vo- násolcat. A 70-es évek közepén számottevő összevonást hajtottak végre a közigazgatásban, amelynek során a helyi önkormányzatok száma körülbelül tizedére csökkent. Azóta ötezres lé!okszám alatti település önállóan csak elvétve létezik. így tudják biztosítani, hogy mindenhová jól képzett szakembergárda kerüljön. Ugyanilyen átszervezést terveznek a volt NDK területén is. A községek és a városok megosztják feladataikat. Még a saját területükön belül is vannak kötelező, és önként vállalt munkák. Kötelező például az általános iskola működtetése, a szociális és ifjúsági segélyezés, az útépítés, építéstervezés, önállóan vállalt tevékenység lehet a városokban, községekben a közművelődés, a sport irányítása, támogatása. 0 A centralizáltság anya- gi segítséget is Jelent a helyi önkormányzatok működtetéséhez? — A németek azt mondják, hogy a településeket úgynevezett aranygyeplőn tartják. A kifejezésben a gyeplő az erős központi irányításra utal, az arany jelző pedig mutatja, hogy számottevő támogatást kapnak a felsőbb szervektől, különböző beruházások és más fejlesztések megvalósításához. Ennek keretében például egy alsó-szászországi járási parlament 80 millió márkát tudott szétosztani számítógépes program megvalósításához az iskolák és az önkormányzatok részére. A rendszernek megfelelően az összeg fel- használásához ajánlásokat is kidolgoztak a helyi szervek részére. ffc A támogatásokon kívül milyen önálló bevételekre számíthatnak? — A bevételek mintegy kétharmada általában az adókból jön össze és csak egyharmad rész a felsőbb szervek juttatása. Az adók közül számottevő Németországban is a helyi kasszát gyarapító^ iparűzési adó, amelynek nagyságrendjét ipartelepítéssel igyekeznek növelni az önkormányzatok. Tág terük van arra 19, hogy különböző adókedvezményekkel ösztönözzék a működő tőkét. Ennek eredménye például, ho-gy az egyik város a korábbi — iparűzésből származó — adóbevételeit néhány év alatt megtízszerezte. Az elmaradt területeket pedig segítik a felettes állam- igazgatási szervek: az úgynevezett pénzügyi erő, az adófizetési képesség figyelembevételével bizonyos határok között pénzügyi kiegyenlítést alkalmaznak. Ahol jelentős anyagi többlet mutatkozik, onnan elvonják, és újraterítik. Ezáltal kiegyenlített fejlődést érnek el az egész országban. A rendelkezésre'” álló anyagi töke felhasználásáról viszont önállóan döntenek a helyi testületek. A felettes államigazgatási szervek csak hitelfelvételi igény esetén vizsgálják meg a hitelképességet, így védve az önkormányzatokat, s rajtuk keresztül a lakosságot az eladósodástól. # Milyen személyi feltételekkel dolgoznak? — A német közigazgatásban szerintünk rendkívül túlméretezett, ugyanakkor jól fizetett apparátusok működnek. így a közhivatalnokok létbiztonságban és nyugalomban végezhetik munkájukat. A szakembereket nem fenyegeti a nálunk oly jól ismert problémák. Ez is bizonyítja — ahogyan sekadszorra megállapítottuk —, hogy sok és stabil pénzzel egészen más körülményeket lehet a lakosság számára teremteni.
