Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

I. ÉVFOLYAM, 69. SZÄM 1991. Április 24., szerda D U NAT AJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS e FŐT • CÜD Békák a medencében, veszteség a számlán Patthelyzet a ráckevei strandon WmSSM (Ilancsovszíki János felvétele) A mérce mindenütt Mintha az időgép a múltba vitt volna. Semmi sem árulkodik arról, hogy itt iskola van — az épület sokkal inkább hasonlít egy családi házra. Csak beljebb jutva lesz egyértelmű, hogy ez a tudás háza: a folyosón régi tablók, az osztályok falain pedig gyermekrajzok sorakoz­nak. Itt nem hivalkodik semmi, a tantermekben a ha­gyományos szemléltető- és segédeszközök: hogy a kis­diák könnyebben megszerezze az életinduláshoz szüksé­ges szellemi útravalókat. A szabadosság nem szabadság Ráckeve nagy büszkesége volt a csodálatos környezet­ben levő termálvizű strand­fürdő. Csempézett meden­cék, példásan gondozott park, árnyas fák, nagy zöldfelület várta a víz sze­relmeseit, a kisgyermekes családokat, a napimádőkat. Valóságos népünnepély volt annak idején, amikor elké­szült a strand mellett a fe­dett medence és a szauna. Néhány napja, amikor a virágot bontott aranyeső- és babarózsabokrok között a betonozott járdán a strand belseje felé igyekeztem, tó­csákat kellett kerülgetnem, a medence fenekén levő néhány centis víz tetején ujjnyi vastag zöld moszat lebegett, a langy napsütés­ben apró békák tartottak ugrógyakorlatot odalent. Ez a normális állapot, nyugtatott meg egy fiatal­ember, aki lépteim zajára előkerült valahonnan. Téli­re úgy védik a kifagyás el­len a medencéket, hogy fel­töltik termálvízzel. Tavasz közeledtével természetes folyamat eredménye a mo­sat és a békák megjele­nése. A strand kapuját lakat helyett csak egy összecsa­vart drótdarab őrzi. A jegy­árusító faházon tábla hir­deti. hogy a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat strandfürdőjében já­runk. Ügy tűnik, hamaro­san újra igaz lesz e felirat, ugyanis éppen ezekben a napokban veszi vissza a PVCSV a létesítmény üze­meltetését a szigetszent- mártoni székhelyű Feréksz Kisszövetkezettől. — Ügy szeretnénk visz- szakapni a ráckevei stran­dot, ahogy odaadtuk — mondja Berták József, a PVCSV szolgáltatási osztá­lyának vezetője. — Tavaly május elsejétől üzemeltette a szövetkezet a létesít­ményt, és most, amikor sze- réttük volna visszavenni, mert több hiányosságot is találtunk az üzemeltetés so­rán, kiderült, hogy egész sor javítást kellene elvé­gezni a műszaki berendezé­seken. A bérleti szerződésbe be­lefoglalták annak idején, hogy a PVCSV engedélye nélkül semmilyen átalakí­tásba nem foghatnak a strandon. Mégis, télen az üzemeltetők bezártak, és fűtésátalakításba kezdtek. — Le kellett állíttatnunk a munkát, ugyanis ami ne­kik most eszükbe jutott, azzal már mi is próbálkoz­tunk régen. A termálkút vízhőfokát szerették volna munkára, fogni, csakhogy a víznek magas a metántar­talma, így zárt vezetékbe vinni nagyon veszélyes vál­lalkozás lenne. Tehát biz­tonságtechnikai szempont­DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Máza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—IC óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Síi. ír. sz.: ttIC. Te­lefon: 138-4*61, 138-1667. 8 ^Cívlan ból nem lehetséges ez a megoldás. A szövetkezet egyébként néhány héttel ezelőtti g még nem fizetett a PVCSV-nek, azóta is csupán a díj töre­dékét egyenlítette ki, mi­közben a vállalat állta a villamosenergia- és a tele­fonszámlájukat. — Hosszú évek tapaszta­lata, hogy nyáron nagyon keresett a ráckevei strand. Gyakori a telt ház, tehát ilyenkor rentábilis az üze­meltetés. Nem így télen, amikor a nagy energiafel- t " használás minden hasznot elnyel. A vállalatnak évi hárommillió-hatszázezer fo­rintos ráfizetést hozott a ráckevei strand üzemelte­tése. Ezt egyéb építési te­vékenységeink hasznából kellett finanszíroznunk. Egészen az önkormányzati törvény megszületéséig így volt ez. Most már más a helyzet, kérhetünk az ön- kormányzattól anyagi tá­mogatást, hozzájárulást, de pontosan tudjuk, hogy mi­lyen rossz anyagi helyzet­ben van a polgármesteri hivatal. S ahol már elfo­gadták az idei költségvetést, ott végképp nem tudnak milliókat leakasztani a szögről erre az esztendőre. — Végül is mennyi rá­fizetést hozott ez a bérbe­adás a csatornamű válla­latnak? — Ráfizetésről nem be­szélhetünk, mivel ha ma­gunk üzemeltettük volna ez alatt a szűk egy esztendő alatt, akkor több ráfizetést hoztunk volna össze — vá­laszolja az osztályvezető. Kára tehát leginkább a bérbe vevő szövetkezetnek volt, amely komoly partner­nek mutatkozott, ám a je­lek szerint mégis nagy falat volt nekik a ráckevei strand. Berták József sem tagadja: önmagában a strand nyári üzemeltetése talán lehetne nyereséges vállalkozás, az uszodával együtt azonban semmikép­pen sem. Viszont az sem megoldás, hogy a meglevő létesítményt télire bezárják. Sokkal ésszerűbbnek látsza­na iskolákkal felvenni a kapcsolatot, és folyamatos kihasználtságot biztosítani. Bertók József szerint a strand május elsején meg­nyitja kapuit a vendégek előtt, vagyis a vállalat üze­melteti ismét a ráckevei létesítményt. A jövő még­sem igazán biztató, mivel az önkormányzat aligha tudja támogatni a vállalatot a fenntartási költségek egy részének átvállalásával. Pénzes vállalkozók sem döngetik az ajtót, hogy szállodát, szabadidőközpon­tot, kempinget létesítsenek a strand melletti több hek­táros területen. Tájékozatlan vagyok. Pa­rancsnok vagy vezető után érdeklődöm a dunakeszi sportrepülőtéren. Kiszaladt valahová, nemsokára visz- szajön — közli a két sze­relő a motorok előtt fogla­latoskodva. — Addig néz­zen körül nálunk — ajánl­ják előzékenyen. — Szép szakma. Biztos jól fizetik, jövője van — vélekedem, mire azzal lep­nek meg, hogy a havi tíz­ezer bruttónál megáll a fi­zetés. Sajnos. Pedig Porubcsánszki La­jostól, a Malév repülő­klub titkárától később azt is megtudhatom, hogy ezután nemcsak saját szükségletre kell javítani, ellenőrizni a bonyolult szerkezeteket. Az állami támogatás megszű­nik, el kell tartaniuk ma­gukat, tehát próbálnak vál­lalkozni, szolgáltatni. A titkár urat meglepi a lakótelepiek mostani pana­sza, mert még nem tud ró­la. Az viszont biztos, hogy vissza-visszatérő téma ez itt, és a főváros környéki repülőtereken évek óta. No de repülni azért kell. A la­— Panaszra nincs okunk — mondja Kreisz Ferenc, a majosházi általános iskola igazgatója —, a legszüksé­gesebbre jutott és talán jut ezután is; megvagyunk, dolgozunk. — Az persze más kérdés, hogy az ezredforduló kü­szöbén nem itt kellene tar­tani. Az Európa-ház gondo­lata nagyszerű elképzelés, csakhogy ez bizonyos szin­tet és nívót feltételez. Ma­napság, amikor a pedagógu­sok munkáját közel sem is­merik el a rangjának meg­felelően, amikor e réteg alig tudja megfizetni a kul­turális termékeket — szín­házat, könyv, szakirodalom —, akkor kicsit távolinak és naivnak érzem az euró­paiság gondolatát. Na de maradjunk a. hétköznapok­nál — végül is itt Majoshá- zán sikerült létrehoznunk egy olyan iskolát, amely, hogy úgy mondjam: ver­senyképes. Százharminc gyermekünket két épület­ben oktatjuk, nyolc önálló tanulócsoportunk, egy ta­nulószobánk, két napközis csoportunk van, tizennégy tanár tanít, s ami igen nagy dolog, hogy a szakos órák ellátottsága 91,6 százalékos. Magyarul: megfelelő képe­kótelep később lett, mint e sportág helyszíné. Sőt isme­retesek a tervek, a szándé­kok, hogy az idegenforga­lomban nagyobb szerepet kapna a külföldi légi turiz­mus. Ferihegy túlterhelését is csökkenthetnék azzal, ha a kisgépek a környékbeli helyeken szállnának le. A baj most az, hogy keleti országokban gyártott, han­gos gépei vannak a klub­nak. — Keressük a megoldást — mondja a szakember. — Kipufogódobokat szereltünk fél, amitől bár nagyobb az üzemanyag-fogyasztás, de csökkent a motorok zaj­szintje. Abban is megállapodtunk — folytatja —, hogy hét­végén, szabadnapokon nem repülünk. A pirula egy kicsit azért keserű a levegő vándorai­nak, mert a tudatukban jogosan él, hogy a szerepük fontos. Az MHSZ-korszak- ban a nagy sebességű kato­nai és polgári gépek sze­mélyzetének adtak motoro­saikkal és vitorlásaikkal előképzést. Bár a változás után a klubnak sem más sítés nélkül nem tanítunk szaktárgyakat. A majosházi iskolában sok erőfeszítést tesznek, hogy minden téren lépést tartsanak. A fakultációban történő nyelvoktatásra az elsők között tértek rá, s számítástechnikai, közleke­dési, illetve háztartási is­mereteket is tanítanak. A fiatal pedagógusgárda igen nagy felelősséggel s az ok­tatásban megadott szabad­sággal élve gyakorolja hi­vatását, tudva: ma még szinte beláthatatlan, hogy milyen új és egyre korsze­rűbb követelmények között kell majd helytállnia a fel­növekvő generációnak. — Mi azon az állásponton vagyunk — folytatja az igazgató —, hogy a pedagó­gusnak nemcsak lehet, dg kell is élnie a szabadság le­hetőségével. Ennek azonban nem szabad az oktatásban szabadossággá válnia, bi­zonyos korlátok és szabá­lyok között kell haladnunk, a legfőbb mérce a tudás és az érték átadása. Ami nem olyan régen még különlegességszámba menő kísérlet volt — ma természetes. Majosházáról például — állítja az igazga­tó — nem megy ki gyerek az iskolából, aki ne tudná, a szerepe, a katonai elő­képzésre ma már, vagy egy­előre nincs akkora igény, mint a polgári célokra. No meg kiegészítő sport ez a profiknak, később bevételi forrássá válhat sok hobbi­kedvelő révén. Meg lehet majd egyezni, üzletet kötni polgári cégekkel, légitársa­ságokkal. Az anyagi alapok közül nagy baj lenne viszont, ha nem adna még egyelőre tá­mogatást a LERI, vagyis a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság. Sokat várnak a létrehozott Nemzeti Re­pülőtéri Alaptól, melynek fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök. Szóval, eltelik még egy kis idő, míg fejleszteni le­het. Egyelőre az E 142-ese- ket, meg a P—2. 104-eseket kell a legmodernebbeknek tekinteni. Ezek már hang­tompítóval jönnek ki a gyárból. Tíz-tizenkét műszaki em­ber dolgozik most itt. Nem nagyüzem. Ám, ha az oly környékre álmodott terve­ket nézzük, más a jövő. A közeli bányatavat evezős, vízimotoros versenypályává akarják kiépíteni a gödi téesz vezetői. Lehet horgászni, lehet lo­vagolni, a magasból száll­hat alá a nyugati repülős, ámbár a mienknél csende­sebb gépmadarával. Épül­het motel, kapcsolódnak hozzá sokféle szolgáltatá­sok. Ez bevétel a városnak, munkaalkalom a polgárok­nak — érvelnek a repülő­sök, hozzágondolva, hogy ez még rangot is ad egy településnek. Igaz, No de, aki nem tud aludni, az a rang és mások egzisztenciája iránt is kö­zömbös lesz. Ügy látszik, Dunakeszin és a főváros melletti repülőtereken ezt is figyelembe kell venni a tervezéskor. Különben nagy konfliktusok várhatók. Kovács T. István egyforma mit jelent a számítástech­nika. Természetesen csu­pán az alapokkal ismerked­nek, de az is valami. Hat darab személyi számítógép működik a házban, s hogy mennyire jól használják, jelzi: a számítástechnikai megyei versenyen igen szé­pen szerepeltek a majoshá­zi gyerekek. De hasonlókép­pen foglalkoznak a videó­zással is: klub működik, s ma már jól kamatoztatják mint eszközt az oktatásban is. Meg kell szokni, nincs különbség kicsi és nagy is­kola között, a mérce min­denütt egyforma — ehhez kell igazodni. Persze nincs olyan tanár, aki megmondaná, mire lesz igazán szüksége a gyerek­nek 2000-ben. Nyelvre? Számítógépes ismeretre, vagy talán több matemati­kára? Óriási a felelősség, nagy a tét, éppen ezért vár­ják az 1992 körül ígért ok­tatási törvényt. Támponto­kat szeretnének, irányokat, hogy ennek megfelelően ké­szüljenek a pedagógusok a várható feladatokra. Majos- házán a kis lépések takti­káját követik, céljuk: fel­zárkózni a sorban, nem le­maradni, megszerezni azo­kat az alapokat, amelyekre majdan — bármit — épít­hetnek. Erre jó a szakkörök anyaga, az új ismeretek, amelyeket — a majosházi pedagógusok szándéka sze­rint — a legkorábbi élet­korokban kell elsajátíttatni a gyermekekkel. — Természetesen min­dennek gátat szab az anya­gi helyzet — mondja végül Kreisz Ferenc. — Szó sincs siránkozásról, hiszen annak ellenére, hogy az önkor­mányzat forráshiánnyal gazdálkodik, kiszorították a pedagógusok harmincszá­zalékos béremelését. És se­gítenek, ahogy tudnak, ahogy a lehetőségek enge­dik. Az oktatási törvénynek azonban éppen az a nagy­szerű gondolata kívánkozik ide, mely szerint az iskolá­kat nem a maradékelv alap­ján, hanem központilag ga­rantált pénzből kell támo­gatni. Talán Európában már tudják — mert tapasztalták —, hogy ha erre is áldoz­nak, többszörösen megtérül az országnak. Va. É. Magyar gőg Eddig még úgy tudjuk, honunkban a jobboldali közlekedési rend érvényes. Mármint autókkal, gépjár­művekkel, hogy a politiku­sok félre ne értsék. Ha történetesen az út bal ol­dali sávját helyszíni mun­káik miatt csíkos korlátok­kal zárják le, érthető, hogy a jobb oldali sávban haladónak van elsőbbsége a vele szemben várakozó­hoz képest. Csakhogy a márkás nyugati típus veze­tője nem vár. Mit képzel az a trabantos, gondolhat­ja, s látom is az arcán. Néz rám szigorúan, kérdő- leg a szélvédő mögött és vár. Már bejött a sávba. Kénytelen vagyok vissza­tolatni. Szigorú szeme meg se rebben, tovahajt biccen­tés nélkül, ö az utak fel- sőbbrendő kegyelmes ura. Társadalmi iiuiááliaa Az önállóság sok jó kez­deményezésre ösztönzi a te­lepüléseket — olyasmibe is belefognak, amibe a közös tanácsok működése alatt nem volt érdemes. Áporkán is így van ez, a polgármes­teri hivatal ösztönzésére társadalmi munkákat szer­veznek. A tavaszi hónapok­ban — a közeljövőben — sor kerül az óvoda meszelésé­re és festésére, s a jelenleg kihasználatlan, üresen álló volt orvosi rendelő rendbe­hozatalára. Ez utóbbit, mi­után megtörténik a takarí­tás és karbantartás, közmű­velődési célokra fordítják. Tízezer bruttónál megáll a fizetés — mondják az elit— szakma mesterei (A szerző felvétele) Móza Katalin A pirula egy kicsit keserű Tetők fölött bukfenceztek ... q

Next

/
Oldalképek
Tartalom