Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

/ MINISZTERNEK LELKIISMERET-FUVAN Doktor úr, merre van az előre? • Miniszter úr! Alig né­hány hete van hivatalában, de azt mondják önről, töb­bet cselekedett, mint elődje hónapok alatt. Mi történt: fölvillanyozta az appará­tust, működésbe hozta az agrárlobbyt, vagy csak szakszerűen teszi a dolgát? — Könnyebb helyzetben vagyok elődömnél, nekem nem keU pártügyekkel fog­lalkoznom, több idő jut a szakmai kérdésekre. Ezen­túl az is tény, hogy a mi­nisztériumi apparátus nagy részét régóta ismerem, így könnyebben szót értünk egymással. • Az ön személyes vará­zsa persze nem feledteti, hogy a minisztérium hosz- S7Ú időn át szinte műkö­désképtelen volt. Ezt a fel­színen jelzi, hogy csaknem fél éve nincs közigazgatási államtitkára a tárcának. — A működésképtelenség kifejezést igaztalan vádnak tekintem, mert bár a rendszerváltásból követke­ző átmenet nehézségeivel, de működött és működik a minisztérium. Az persze tény, hogy az elhunyt utód­ját nagy igyekezettel ke­ressük, de nem könnyű em­. berileg és szakmailag is al­kalmas szakembert találni erre a kulcspozícióra. © A hiányos apparátusnál sokkal nagyobb baj, hogy a kormánynak láthatóan nincs agrárprogramja. így a napi igazodás inkább csak kapkodás lehet, mint át­gondolt alkalmazkodás. Mit tesz ön a rendezésért? — A kormány elfogadta a Kupa-program néven emlegetett gazdaságpoliti­kai koncepciót. Ez nyilván­valóan nem tartalmazhatta a részletes agrárpolitikai elképzeléseket. A koncep­ció a Földművelésügyi Mi­nisztériumban is elkészült, már csak a finomítása van hátra. A közeljövőben meg­■ hirdetjük a nemzeti agrár- programot. Részleteiről ma még korai volna beszélni, de a sarokpontja minden­képpen az, hogy az agrár- gazdaság átalakulása a le­hető legkisebb zavarokkal fejeződjön be. Nézetem szerint 1992- ben az idén kidolgozott és élet­be léptetett törvények alap­ján a piacgazdaság kiépü­lése felgyorsul, 1093-ban jól érzékelhető lesz a szer­kezetváltás a mezőgazda­ságban és az élelmiszer­iparban, 1994-ben pedig fellendülés várható ágaza­tainkban. © ön idén elfogadott tör­vényekről beszél, ezzel szemben elvetélt a föld­törvény tucatnyi változa­ta, húzódik a szövetkezeti törvény kidolgozása, párt­érdekek és csatározások uralják a kárpótlási tör­vény vitáját. Teljes a bi­zonytalanság a mezőgazda­ságban. Mikor dolgozhat a magyar paraszt nyugod­tan, jogbiztonságban? — A termőföld tulajdoná­nak rendezéséről már a koalíciós tárgyalások ide­jén is nagy vita folyt az érintett pártok között. Utó­lag megállapítható, hogy sem a száznapos kormány- program, de a tavaly júliu­si, majd novemberi megbe­szélések sem tartalmaztak olyan egyértelmű megál­lapodásokat, melyek alap­ján a földtörvényt el lehe­tett volna készíteni. A kor­mány tavaly decemberben benyújtotta a Parlamentnek a kárpótlási törvény terve­zetét, de a koalíciós pártok csak márciusban jutottak egyezségre. Az persze látni­való, hogy nagy horderejű kérdésről van szó, így az alapos előkészítés nem nél­külözhető. Ismeretes, hogy a kárpót­lási törvény részletes vitája e napokban tart a Parla­mentben, s várhatóan rövid időn belül elfogadja a tör­vényhozó testület. Kihirde­tését azonban bizonytalan­ná tehetik azok az elképze­lések, melyek arra irányul­nak, hogy a köztársasági el­nök az Alkotmánybíróság­gal vizsgáltassa felül a kárpótlási törvényt. Mind­ezek politikai megfontolá­sok, egy szakminisztérium­nak alig van hatása rájuk, ugyanakkor a termőföld tulajdonával kapcsolatos kérdésekre a választ a kár­pótlási törvény adja. A kor­mány elképzelése szerint egységes szövetkezeti tör­vény készül, amely legké­sőbb 1992 márciusától át­fogóan szabályozza a szö­vetkezetek működését. Az átmenet idejére külön tör­vényt tervezünk, amely egyebek között rendezné a szövetkezeti tulajdonban levő földek tagok közötti nevesítésének szabályait is. A kárpótlási törvény tar­talmától függően egységes csomagban akarjuk a Par­lament elé terjeszteni a szö­vetkezetekkel és a földdel — ingatlannyilvántartással,, földértékeléssel — kapcso­latos törvényeket. • A mezőgazdaság a leg­kevésbé leromlott állapot­ban érkezett a rendszervál­táshoz, de ezt az előnyt egy év alatt elveszítette. Alig van elfogadhatóan mükődő ágazata a mező- gazdaságnak. Mikor számít­hatunk kibontakozásra? — Az agrárgazdaság, s ezen belül a mezőgazdaság hanyatlásának okai nem egy évre, hanem legalább egy évtizedre vezethetők vissza. A dinamikus meny- nyiségi növekedés már a hetvenes évek végén leféke­ződött, azóta szinte folya­matosan tapasztalható a va­gyon és a biológiai alapok felélése. A gazdaságok pénzügyi- helyzete ugyan­is évről évre romlott, a fejlődés már csak egy szűk kör jellemzője maradt. A termelői érdekeltséget nem a piac, hanem a támogatá­sok adták. Tavaly a KGST- piac összeomlása valóban csavart még egyet az agrár- termelőkön, s az erre a tér­ségre szakosodott vállalatok kilátástalan helyzetbe ke­rültek. Közben a nyugati piacók is a túlkínálattal küszködnek. A rövid és a hosszabb időben érzékelhe­tő folyamatok a legutóbbi évben valóban egymást erő­sítették, ezért oly látványos a mezőgazdaság hanyatlása. © Az agrárgazdaság vál­ságában a legmélyebbre a sertéstartás jutott, hiszen olyan hírek is vannak, hogy a kilátástalan helyzet miatt fölakasztják magukat a gazdák. Milyen jelzés kell még a határozott intézke­désekhez? — Az egyéni és a családi tragédiákat mélyen átérez- zük, és a minisztérium semmilyen jelzésre nem vár, hanem már intézkedett is a sertéstartásban tapasz­talható feszültségek oldá­sára. Ismeretes, hogy az élő sertések exportja után 15 százalékos árkiegészí­tést adunk: a pályázatok már lezárultak, a kiszállí­tások elkezdődtek. A nagy súlyú hízósertések felvá­sárlója vágás és darabolás után 650 forintot számolhat el, így a felvásárlásban nö­vekszik az érdekeltség. A hazai forgalmazók 20-25 százalékkal csökkentették a tőkehúsok árárt, ami a va­lóban megcsappant belföldi keresletet élénkíti. Vélhe­tően az intézkedések hatá­sára — a piaci jelzések sze­rint — a szabadpiacon nőtt a kereslet a hízóalapanyag iránt. Most a malacok ára 90-95 forint kilónként a ko­rábbi 70-75 forinttal szem­ben. Azt azonban feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az idei évtől a sertés szabad­áras, vagyis a termelő és a felvásárló áralkujában, ha­tósági beavatkozás nélkül dől él a sertés ára. Hogy ez fedezi-e a termelő költsé­geit vagy sem, az a min­denkori piac függvénye. © Vidéken azt mondják, elődje nem is tárgyalt a ter­melőkkel, őn viszont köze­lít hozzájuk. Kikkel és ho­gyan tud szót érteni? — örömmel hallom a vi­déki véleményt. Nekem in­kább lelkiismeret-furdalá- som van, mert még többet szeretnék találkozni a ter­melőkkel. Mezőgazdasági környezetből jöttem, mindig közvetlen kapcsolatom volt vezetővel és kétkezi pa­rasztemberrel egyaránt. Ezután sem nagygyűléseken akarok találkozni velük, sőt hangzatos kinyilatkoztatá­sokat tenni; hanem szem­től szembe, a konkrét gond­jaikra szeretnék válas'zolni. Fölvettem a kapcsolatot a termelők valódi érdek- képviseletéivel, a velük va­ló tárgyal ásolkpn az átfogó feladatokat tudjuk megvi­tatni. Ilyen alkalom volt például legutóbb a Magyar Agrárkamara közgyűlése is, ahol a minisztérium és a kamara sok tekintetben azonos nézőpontját is tisz­tázhattuk. © A hivatal a fővároshoz köti, de nem adta föl csor­nai otthonát sem. Évtizede­kig dolgozott közel a kétke­zi földművelőkhöz, vélhe­tően mostanában is sokan megkeresik szombat estén­ként. Mivel tudja vigasztal­ni, milyen tanácsokkal tud­ja ellátni az elszegényedő magyar vidék lakosságát? — Háti’ istennek nem be­szélhetünk általában sze­gény vidékről, mert nagy szegénység sehol nincsen. Az persze vitathatatlan, hogy vannak jövedelemkü­lönbségek a falu rovására. Szombatonként valóban sokan megkeresnek. Dok­tor úr, mondják — mert otthon csak így szólítanak —, nem akarunk panasz­kodni, kibírtunk rosszab­bat is. Azt akarjuk tudni, látni, merre van az előre. Ügy tapasztalom, a falusi emberek bíznak a jövőben. V. Farkas József Óvásra késmi az alpzrvs Visszahelyezték állásába a főtitkárt Rövid idő leforgása alatt Hoványi Lajos a má­sodik ember, aki a Zsámbéki Tanítóképző Főis­kola élén áll. Sajnos az ő nevét egy kínos ügy tet­te ismertté. Nagy nyilvánosság előtt jelentette be tavaly novemberben, hogy hivatali szobájában őt az intézmény főtitkára, Domokos Kázmér megütöt­te. Szó áll szemben szóval, hiszen a főtitkár azt ál­lítja, hogy nem került sor tettlcgességre — Irtuk lapunk március 7-i számában. A megbízott főigazgató tavaly december 28-án füg­gesztette fel állásából a fő­titkárt, mert a történtek után hiába várta a minisz­térium intézkedését. Idő­közben a főigazgatói állásra kiírt pályázatra Hoványi Lajos is jelentkezett. Az idén március 4-én a főis­kolai küldöttgyűlés 81 tag­ja közül hatvanan voksol­tak rá. Így Hoványi Lajost — e véleménynyilvánító szavazás után — a minisz­térium jogosult kinevezni, ez azonban a mai napig nem történt meg. A minisztérium várakozó álláspontja végül is érthe­tő, ugyanis Hoványi Lajos és Domokos Kázmér vitája két bíróságra is elkerült. A polgári per még nem volt, ám a Pest Megyei Munka­ügyi Bíróság április 8-án jogerős ítéletet hirdetett. Ebben hatályon kívül he­lyezték a megbízott főigaz­gató fegyelmi határozatát, azaz Domokos Kázmért visszahelyezték állásába. — Április 17-re összehív­tam a 15 tagú főiskolai ta­nács rendkívüli ülését — melyen tizenegyen jelentek meg —, mert korábban olyan határozat született, hogy a jogerős bírói ítélet­ről tájékoztatást kell ad­nom — mondja Hoványi Lajos. — Miután ismertet­tem az ítéletet, bizalmat­lansági indítványt kezde­ményeztem magam ellen. Az írásbeli titkos szavazás eredménye az lett, hogy el­lenszavazat nélkül, egy tartózkodással (ez az én voksom volt) bizalmat sza­vazott nekem a főiskolai tanács. Ezek után Domokos Kázmár ellen is bizalmat­lansági indítványt kezde­ményeztem. Az eredmény két tartózkodás mellett egy bizalommal az előző szava­zás fordítottja lett. A do­lognak természetesen nincs különösebb jelentősége, jó­gi következménye pedig egyáltalán nem lehet. Ki­zárólag a magam megnyug­tatására jártam így el. Azóta esténként eggyel ke­vesebb altatót veszek be .... — Domokos Kázmér dol­gozik már? — Nem, mert kivette a tavalyról megmaradt 19 munkanap szabadságát. — S mi lesz, ha elfoglal­ja hivatalát? Ön legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta: ha a bíróság elmarasztalja, akkor fel­áll a székéből, mert abszurd helyzet lenne ... — Valóban ezt mondtam, de meggyőződésem, hogy a bíróság jogot és nem igaz­ságot szolgáltatott. A főis­kolai tanács az ítélet isme­retében szavazott továbbra is bizalmat nekem. Ezért törvényességi óvást fogok kezdeményezni, meri, a pol­gári perrendtartás 3. parag­rafusa szerint a bíróságnak mindent meg kell tennie az igazság kideritéséért. Bízom benne, hogy a valóban csak közvetett bizonyítékaimat figyelembe veszik majd, és sor kerülhet annak tisztá­zására is, hogy a két egy­másnak ellentmondó állítás közül kinek az érdeke valótlant mondani. Fazekas Eszter Megtisztelő. Olvassák azt, amit írok. A meghívó levélben rögzítettek szerint olykor egyetértenek vele, gyakran nem. Vegyek már részt egyszer a pártgyűlé­sükön ... Ha igent mondok, értesítenek. Értesítettek. Ekkor és ekkor. Délután hat óra. Az elnök kedves. Ké­retlenül sorolja, negyven­hét a taglétszám, harminc­ötén, negyvenen részt is vesznek a gyűléseken. öt képviselőjük van a helyi önkormányzatban. Terel közben befelé. Csak úgy mellékesen azt mondja, „ezerkétszázért adják ide a termet, pofa kell hozzá, nem?” Bólogatok. Ma min­denhez pofa kell. HELYSZiNRAJZ „Fogd be a pofád P’ Illedelmesen kezdődik. Az önkormányzati tisztség- viselők egyike beszámol, mi történt a piactér-vásár­tér rendezése ügyében. Bó­logatnak a résztvevők. Le­számolom, negyvenegyen vannak. Tiszteletet érdemlő aktivitás. Előítéletesen ar­ra gondoltam, majd idős embereket látok ... Téve­dés! Fiatalok is vannak, s ami meglepő, nők! Már- már következhetne az újabb téma, amikor elhang­zik egy mondat. „A képvi­selő-testület az új vásár­térhez a szövetkezettől a Papföldekből kap egy dara­bot.” Nem látom, ki, de va­laki azt mondja, „azt már ne!” Az előadó felismeri a hangot, kérdi, „miért ne, János bácsi kérlek?” A vá­lasz nem késik. „Mert azt a földet visszaigényeljük!” Legalább húsz gazda érin­tett. Azért.” A képviselő el­bizonytalanodik. „De hiszen szavazott a testület. .J’ Mire János bácsi: „Ti csak ne szavazgassatok a másé­ról!" Nagy csend lesz. Még az amúgy nyikorgó székek sem mukkannak. (Jevge- nyij Jevtusenko: „Az össz­társadalmi hallgatás az anarchia rejtett formája. Nincs ártalmasabb, mint amikor mindenki hangosan szavaz, de a felemelt kezek nem a szív és az ész, ha­nem a tehetetlenség paran­csára mozdulnak.”) Most éppen egy csinos if­jú asszony beszél. Szidja a párt vezetőit, akik „ahogy betelepedtek a Parlament­be, úgy felejtették el, kik és mire választották meg őket.” Sorolja a „föld­ügyet’, meg a „disznóügyet”, könnyeivel küszködve tu­datja, a túltartott hízók miatt az ura már az égie- ket káromolja. Az elnök megköszöni „tagtársuk ér­tékes véleményét.” Tudják, nem itt dőlnek el a dol­gok. De eldőlnek-e valahol is? Higgadt, negyven körüli férfi. Papírról sorolja, a gazdaboltban mennyiért vehető meg egy háti perme­tező, mit kellett fizetni a kerti vetemények magvai- ért... A többiek bólogat­nak. Tudják. Valahol mégis el kell mondani. Ügy talán könnyebb. Nézem, viselte­sek a ruhák, fene nagy jó­létről itt senki öltözéke nem tanúskodik. A falon a régi címer napszítta nyoma, újat nem tettek fel. A füg­gönyök koszosak. Fénycső­világítás, valamelyiknek zúg a fojtótrafója. Ha vala­ki mozdul, nyikorognak a székek. Elfogy a papírról a keserves lista, megáll a le­vegőben a kérdés: „Ilyen árak mellett ki lesz olyan marha, hogy a földdel baj­lódjon?” Hatvan körül járó asszony: „Nem kell itt már senkinek se hinni, hazud­nak összevissza.” (Osvát Ernő: „Konzervatívvá az teszi az embert, hogyha nem bízik az emberekben. Ez pedig általánosítása an­nak, hogy nem bízik ma­gában.”) meghívást a párt egyik or- szagos vezetőjének. „Nem tud jönni, most annyi a munka a Parlamentben”. Közbeszólás: „Már amikor egyáltalán ott van! Nézem én a tévét, látom...” (Machiavelli: „Egy ideje sosem mondom, amit hi­szek, és nem hiszem, amit mondok, és ha néha azt mondom is, amit gondolok, annyi hazugság mögé rej­tem, hogy nehéz fölismer­ni.”) Elmúlt kilenc ófa. Egy ember ment el. Az elnök valamilyen leiratot ismer­tet, melyet az országos köz­pont küldött, mit támogas­son a tagság. Ügy hallgat­ják, mint akikre kimérik a penitenciát. Mit gondol­nak? Nem tudhatni. A le­irathoz nincsen észrevétel. Haladhatnak tehát tovább. Az elnök bejelenti, ötöd­szörre is megismételték a Tíz óra után van vége. Búcsúzkodunk. ' Néhányan körülfognak. Az elnök megköszöni, hogy eljöttem. „így megy nálunk a politi­zálás. Kicsiben.” Javaslato­kat kapok, miről kellene „sokat írni az újságban.” Meg biztatást, hogy min­dig az igazat írjuk, „amit a nép gondol.” Kandi tekin­tettel azt mondja egy asz- szonyka: „Addig tegyék, míg maguknak is meg ne­künk is azt nem mondják, fogd be a pofád. De ta­lán ...” Nyújtja a kezét. Nem fejezi be a mondatot. Rám bízza meg a többiekre, ki-ki úgy fejezze be, ahogy gondolja. De úgy fejező­dik-e be majd a mondat, ahogy gondolta(tam)tűk?! Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom