Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-15 / 87. szám

Valóban oly ártalmas a zsír? A kettéosztott világ Hosszú időn át megingat­hatatlan ténynek számított, hogy a vérzsírok — elsősor­ban az LDL-koleszterin — magas koncentrációja elő­segíti az erek elzáródását. Üjabban azonban nemcsak az érbetegségek és a kolesz­terin kapcsolatát kérdőjele­zik meg, hanem lassan a következetes zsírelvonás ha­tásaira is fény derül. Amerikai kutatók fogyó­kúrázóknál a fehérvérsej­tek elhárító funkciójának csökkenéséről számolnak be. Mások a diétát és a vér­zsírcsökkentő gyógyszerek szedését hozzák kapcsolatba a betegek agresszív viselke­désével. Nem eldöntött az sem, hogy a vér kóros ko­leszterinszintje oka-e a rák­betegségnek, vagy következ­ménye. A koleszterin kérdése két táborra szakította az orvos­világot. Amíg az orvosok döntésre jutnak, addig az Mit tud az új ? OPTIMISTÁKNAK Az MTA Martonvásári Kutatóintézete három új búzafajtával lep.te meg ha­zánk mezőgazdaságát. A sok jó tulajdonsággal bíró kalászosok talán a gabona- kivitelünket is elősegítik. Mit tudnak ezen új ga­bonák? A fontosabb szán­tóföldi betegségekkel szem­ben ellenállók, aminek a környezetvédők fognak a legjobban örülni, hiszen ke­vesebb vegyszer kerül így a földbe. Télállóságuk ki­váló, s e tény — az utób­bi csapadékmentes telekre gondolva — nagy érték. A minősítéséig csak MV—0487 névre hallgató Martonvásá­ri 19-es. azaz MV—19, rá­adásul jól túri a szárazsá­got. E korai fajta adja a legjobb minőséget a hazai korán érők közül. A másik két fajta az MV—20 és az MV—21 — régebben MV— 3287, illetőd eg MV—1088 fajtajelölt — középkorai érésűek és jó minőségű malmi búzák, vagyis ke­nyérsütésre kiválóan alkal­masak. Az MV—21 fajtáról azt ígérik a kutatók, hogy a legbőtermőbb a középko­rai érésű búzák sorában. olvasó csak egyet tehet, túl­zásokba nem esve, igyekez­zék kiegyensúlyozottan táp­lálkozni. ' Űjabb csontvázleletek bi­zonyítják, hogy a basílo- saurus nevű ősbálnának hátsó lábai voltak. A lele­tek mintegy 45 millió éve­sek, az eocónkorból valók. Akkoriban az északi félteke tengereiben élt ez a 15 mé­ternél hosszabb állat. Hátsó lábai föltehetőleg egy ötujjú végtag visszafej­lődései. Nem világos, mire használhatta hátsó lábait az ősbálna. A szárazföldön való mozgáskor biztosan nem voltak képesek hordoz­ni a hatalmas test súlyát. Lehetséges, hogy úszás köz­ben vette valahogyan hasz­nukat. Egyes kutatók úgy vélik, hogy párzás alkalmá­val támaszkodásra használ­ta őket. Lehetséges, hogy a basilo- saurusnak ezek a végtagjai már az eocénkorban is evolúciós csökevények vol­tak. Mindenesetre az ősbál­na • hátsó lábai alátámaszt­ják azt a hipotézist, hogy a bálnák a szárazföldi álla­toktól származnak. A Szovjetunióban olyan kutató műholdak kifejlesz­tésén dolgoznak, amelyek napvitorlák segítségével ké­pesek megváltoztatni pályá­jukat. Az első kettőt 1993- ban és 1995-ben juttatják a világűrbe, ahonnan a föld magnetoszféráját fogják vizsgálni. Akkora vitorlá­juk van, hogy a Nap felé fordítva, a napsugár nyo­mása képes hajtani a mű­holdat. Kisebb, állítható napvitorlákkal pedig a mű­holdak helyzetét fogják sza­bályozni. Egyes betegek. akiket kemoterápiás kezeléssel ki­gyógyítottak rákbetegségük­ből, néhány év múlva újabb, másodlagos dagana­tos megbetegedéssel tértek vissza az orvoshoz. Ennek oka gyakran az elsődleges rák citósztatikumokkal sejtmérgekkel — történt ke­zelése. A kutatók már a hetvenes években felfigyeltek arra, hogy a kemoterápiás keze­lés olykor növeli az újabb rákos megbetegedés kocká­zatát. Bécsi és heidelbergi kutatók több ezer kórésetet elemezve kiderítették, hogy Csak próbálgatta a szárnyát Az első madár Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? — szokták feltenni a megválaszolha- tatlannak tűnő kérdést, de egy biztos, valójában az „első" madár, ami hüllő- szerű volt, madárszerű hüllőtojásból keletkezett! Az első ősmadarat, az Ar- cheopteryxet a legjobbkor találták meg a paleontoló­gusok. 1861-ben került elő, két évvel azután, hogy Dar­win fő műve, a Fajok ere­dete megjelent. Elméleté­hez nagyszerűen járult hozzá a hiányzó láncszem megtalálása, amely össze­kapcsolja a ma jól elkülö­nült hüllőket a madarak­kal. Az Archeopteryx, amely­nek tollak lenyomataival övezett megkövesedett ma­radványait . Solnhofenben, az egykori korallzátony fi­nom szemcséjű üledékeiből képződött palában találták meg, galamb nagyságú ős­madár volt. Koponyája még hüllő jellegű volt, nem volt csőre, de állkapocséban erős fogak ültek. Az ősma­dár bizonyítéka a mozaik­szerű fejlődésnek. Nyitott kérdés, hogy mennyire tudtak repülni az ősmadarak? Valószínűleg két lábon jártak, akárcsak a dinoszauruszok, lehet, hogy földön futó ősöktől származtak, s kezdetben fel-fel ugrálva gyűjtötték össze táplálékukat, s leg­feljebb csak siklórepülésre voltak képesek. A paleontológusok mint­egy ezer kihalt madárfajt tartanak számon, de mivel a madarak könnyű csont­váza csak kivételes esetben marad meg, feltehető, hogy valaha sokkal több fajuk élt. a másodlagos tumor fellép­te az elsődleges tumor gyó­gyítására használt citoszta- tikumok fajtájától, dózisá­tól, a kezelés időtartamától, valamint az elsődleges tu­mor fajtájától függ. A ke­moterápiával párhuzamos sugárkezelés nincs befolyás­sal a másodlagos daganatok gyakoriságára. Másodlagos tumorok gya­korlatilag minden szervben keletkezhetnek, és sikeres gyógyításuk valószínűsége nagyon kicsi. Fontos tehát, hogy az elsődleges rákbe­tegség kezelésénél a hosszú távon is legelőnyösebb ke­zelési módszert alkalmaz­zák. Az ún. alagútmikroszkóp nagyszerűen bevált felüle­tek vizsgálatánál, azonban közben kiderült, hogy szer­számként is használható néhány atomból álló struk­túrák létrehozására. Erre a legújabb példa a ludwigsha- feni BASF vállalat kutató­laboratóriumában elért eredmény. A mikroszkóp csúcsát volfrám-diszelenid kristály­hoz közelítve, s a kristály és a csúcs közé kisfeszültsé­get kapcsolva, láthatóvá vá­lik a kristály atomjainak elrendeződése. Ha viszont néhány millszekundumnyi időtartamra nagyobb válta­kozó feszültséget kapcsol­nak rá, a kristály csúcs alatti pontján három volf- rámatomból álló struktúrák jönnek létre, amelyek ki­emelkednek a kristály felü­letéből. Ha ezt az atomi méretű kiemelkedést a kettes szám- rendszer „1”, változatlan környezetét pedig „0” jelé­nek tekintjük, akkor ez az eljárás hatalmas tömegű in­formáció rendkívül kicsiny felületen történő tárolására nyújt lehetőséget. Magyar orvos a rák ellen Dr. Jakó Gézát, a bostoni orvostudományi egyetem tanárát kinevezték annak a háromtagú testületnek a tagjává, amely a rák elleni harc kérdéseiben segíti ta­nácsaival George Bush el­nök döntéseit. A rákkuta­tásokra csak az állami köz­egészségügyi intézet évi kétmilliárd dollárt költ. Jakó professzor 1954-ben végzett a Semmelweis egye­temen s 1956-ban a Pé- terffy Sándor utcai kórház­ban szervezett mentőszolgá­lat egyik vezetője volt. Kutatásai évek óta buda­pesti és kaposvári kollegái­val együtt folynak; amint Jakó professzor elmondta, legújabban közösen fejlesz­tettek ki olyan szívsebészeti műszereket, amelyekkel a mellkas teljes felnyitása nélkül végezhetők el műté­tek. Tavaszi testápolás Á tükör jelzi a tennivalókat Tavasszal, amikor több a napfény és kibújunk a té­li gúnyából, magatartásunk is megváltozik. Szebbek, csinosabbak akarunk len­ni. Leghelyesebb, ha erre időben felkészülünk. A tükör elé állva tapasz­talhatjuk, hogy télen ke­vésbé vigyáztunk alakunk­ra. Most arra törekszünk, hogy felesleges kilóinktól megszabaduljunk. Nem elég ilyenkor fogyókúrát kezdeni, hanem étrendün­ket is meg kell változtat­ni. A tésztafélék helyett együnk több gyümölcsöt és zöldségfélét — almát, ré­pát, zöldfőzeléket. — Ami­kor már nem kell véde­keznünk a hideg ellen zsí­ros ételekkel, helyes ha át­térünk az olajjal készített menükre. , Ha némi kényelmetlen­séggel is jár. nem hanya­golható el a rendszeres sportolás sem. Ilyenkor ko­rábban világosodik, későb­ben sötétedik. Ezért akár reggel, akár este jólesik egy-egy kiadós séta, de ne a kőrengetegben, hanem valahol csendes nyugodt környéken, lehetőleg a zöldben. Nem feledkezhetünk meg arcbőrünk rendszeres ápolásáról sem. A téli idő­járás megviseli az arcbőrt Itt-ott feltűnik egy-egy re­pedés, ráncosodás. A tél nyomait eltüntethetjük, ha az arcvízzel megtisztított bőrt megfelelő krémmel könnyedén bemasszírozzuk. A zsíros bőrre jó hatású az élesztős, joghurtos. a száraz vagy normál bőrre a mézes-tojássárgás pako­lás. Minden bőrnek hasz­nál a nagyon tápláló és nyugtató hatású, a vékony sárgarépaszeletekből ké­szített pakolás. K. Z. HELIKOPTER SZÓRJA. Megélénkült a határ. A nagyüzemi táb­lákon helikopterek szórják a gomba­ölő szereket, s vetőgépekkel földbe jut­tatják a borsót, mustárt. A magángazdaságokban, háztájikban is ugyanezt a mun­kát kell elvégezni, csak lényegesen kisebb területen, kevésbé korszerű eszközökkel. TÜLEKEDŐKA PÁLYÁN Tetők és nagymenők Nap mint nap tanúi va­gyunk autósok üldöző ver­senyeinek. Gépkocsik ci­káznak a gyalogosok kö­zött, s gyalogosok rohan- gásznaik gépkocsik között. Kérjük most a véle­ménynyilvánítást arról, hogy ki és miért éppen ezt a lehetőséget ragadja meg egyéniségének, másságának látványos bizonygatására. Beszéljünk arról a legfőbb mozgatórugóról, ami ezek mögött áll: az időről, il­letve az időnyereségről. Ugyanis majd minden tü­lekedő arra hivatkozik, hogy siet, hogy késésben van, hogy nem ér rá, hogy neki drága az ideje. Néz­zük meg, hogy hol, mely körülmények között milyen nyereségeket lehet így el­könyvelni. MINIMÁLIS ELTÉRÉS Sok-sok évvel ezelőtt (még autópálya sem volt) külföldi példa nyomán kísérletet végeztek. Buda­pestről két autót indítottak a Balatonra. Az egyiknek a szabályokat betartva kellett megtennie az utat. A másik — a balesetek elkerülésé­nek kötelezettsége mellett — valamennyi szabályt, így természetesen az előírt sebességkorlátozásokat is figyelmen kívül hagyhatta. A tapasztalat megegyezett a külföldiekkel: a két ko­csi között, ilyen szalcaszon minimális, mindössze tíz­perces eltérés mutatko­zott. Az egyik vezető vi­szont (a lassúbb) kipihen­ten és félig fogyasztott tankkal ént céljához. KOCKÁZATOS ELŐZÉS A másik, sok-sok autóstár­sának bosszúságot okozva, számos veszélyes kockáza­tot vállalva, durva előzé­siek és sebességtúllépések árán, holtfáradtan és üres tankkal ért ugyanoda. Tíz perccel korábban. Ugyanilyen tapasztalato­kat ki-ki maga is szerez­hetett. Hányszor érünk utol vasúti átjáróban egy ko­rábban melegebb éghajlat­ra kívánt, bennünket bosz- szantó, kockázatos előzés során fékezésre, lehúzádás- ra kényszerítő esztelen úti­társat? Persze az sem árt, ha néha mi is hátranézünk. Ilyenkor keserű csalódások is érhetnek, például az, hogy a nagy fáradság árán megelőzött jármű a követ­kező konvojnál utolér, vagv valamelyik stoptáblánál ott van a nyakunkon. Fel kell tennünk a kérdést: vajon érdemes volt-e min­denáron eléje kerülnünk? Tudni kell, hogy ezek a tülekedések igen nagy összpontosítást igényelnek, s bizony sok energiát szed­nek ki belőlünk. Egy köz­lekedési szakember talá­lóan az akkumulátorhoz hasonlította az autóst. Az­zal a különbséggel, hogy az ember minden reggel bizonyos feltöltöttségi álla­pottal Indul, de napköz­ben az energiáját anélkül fogyasztja, hogy pótolná azt. Ha túl nagy a fogyasz­tás, az akku idő előtt ki­merülhet.' Akkor pedig nagy baj van! Az előbb elmondottak másképp érvényesek a he­lyi forgalomban. Az „ak­kumulátor” ott még hama­rabb kimerül, tehát még in­kább csínján kell bánni az igénybevételével. Rövid távokon valóban lehet időt nyerni. Két óra utazási időhöz képest azonban tíz perc alig valami. Az autósnak is jól jöhet­ne ez az időnyereség — ha a tülekedési taktikát csak egyedül alkalmazná. Amennyiben azonban töb­ben is ezt teszik, akikor a de- zertálási-kooperálási stra­tégiával állunk szemben. Ha ugyanis mindenki kooperál, tehát alkalmaz­kodik: az utak áteresztő- képessége jóval nagyobb, mintha egyes izgágák, azaz dezertálok egyéni előny- szerzés érdekében a több- bieket folyton lassításra kényszerítik. Az egyik de­zertáló (a tülekedő, a sza­bályoknak fittyet hányó) a közelben lassítja a másik hasonló viselkedésű társa közlekedését is, az pedig az övét. Emiatt a jobb autóval rendelkező, bizonyos fel- sőbbrendűségi érzésekkel megáldott nagymenő nem­csak lenézett, gyámoltala­noknak, nyusziknak tartott többségen áll bosszút, ha­nem saját „kaszttársam” is. VÉLT ELLENSÉGEK Azok pedig őrajta. Ha­sonló felfogású, ismeretlen, soha nem látott társa teszi meg neki . ugyanazt a szí- vességet, amivel ő kínálja a többséget. Vajha belátnák, hogy együttműködve mennyivel gyorsabban és nyugodtab- ban jutnának ők is — és mi is, a többség — célhoz! A dezertálás — a közlekedés­ben — mindenkinek kárt okoz. Itt ugyanis csak vélt ellenségek vannak. Irk Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom