Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-15 / 87. szám

I. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1991. ÁPRILIS 15., HÉTFŐ D U ÜAJÁ J xJtíiia SZENTEN DREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÖS • FŐT t GÖD Kézdivásárhely Szentendrének üzen A kezdetnek folytatása is lesz Jó illatú szél fúj a vráncsai hegyek felől. Napfény kergeti a nyomokban még mutatkozó telet — a Háromszéki-meílePi- ce lélegzetet vesz. Románia híres-régi, magyarlakta váro­sa, Kézdivásárhely is készül az évszakváltásra. Főtere, amely Gábor Áron szobrával az 1848-as magyar forradalom emlékét őrzi, barátságos arcát mulatja: kftárufkozva sütkére­zik a március végi fényben. Nemcsak a természet, de az emberek is tavaszias hangulatban vannak: ami nemrég még érdektelen volt, most fontos lett, ami­ről télen hallgattak, most beszélnek. Ilyenképpen Kézdivásárhely Szentend­rének is üzen, nevezetesen: az egy évvel ezelőtt szen­tesített testvérvárosi kap­csolatot ápolni kívánja a jövőben is. A mikéntről, az együttműködés távlatai­ról, s a romániai magya­rok várakozásairól Bokor Zoltánnal, Kézdivásárhely ..polgármesterével beszélget­tünk. , Mai megtorpanás — A testvérvárosi kap­csolatot hitelesítő oklevelet — mondja a polgármester — pontosan egy évvel ez­előtt, áprilisban írtuk alá Kézdivásárhelyen. Az Egy­ségtanács és az akkor ala­kuló Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége egyes városi tagjai szemé­lyes ismeretségei révén ju­tottunk egymáshoz, s mert a romániai forradalom új távlatokat ígért számunkra, ebben is igen nagy lelkese­déssel kezdtünk a terve­zéshez és az építéshez. A két város között sok a ha­sonlóság — lélekszám, tör­ténelmi, kulturális öröksé­gek —, így könnyű volt szót érteni. A nyáron pedig kezdtük megvalósítani kö­zös elgondolásainkat: itteni fiatalok nyaraltak Szent­endrén, Kézdivásárhely képzőművészei egy repre­zentatív kiállításon mutat­koztak be a Dunakanyar fővárosában, s megtörtént a kapcsolatfelvétel az otta­ni skanzen, s az itteni céh­történeti múzeum között. — A múlt évi helyzet sokat változott. A forrada­lom lendülete megtorpant, sőt, felerősödtek a szélső­séges, nacionalista han­gok ... — Való igaz, nem úgy alakulnak és fejlődnek a viszonyok, ahogyan sze­retnénk. A sok eredmény mellett sok a bajunk is — a demokráciát botladozva, izzadva tanuljuk. Kézdivá­sárhely azonban olyan vá­ros, ahol a körülmények­hez képest, mégis könnyeb­ben vagyunk. Itt a többség magvar, nálunk az olyan szélsőséges szervezetnek, jmint a Vatra, nincs 'hangja és bázisa. Ebből .adódóan magyarságunk bi- .zonygatására sem kell any- nyi energiát fordítanunk; egységes és fegyelmezett a DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Mőza Katalin. © Munkatársak; Vasvári Eta és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Eéla u. fi. Ff.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-47G1, 138-1667. Kézdivásárhely főtere — Gábor Áron szobrával város, igyekszünk elkerül­ni nemzetiségi kérdésekben az összetűzéseket. Ellen­ben van sok más elfoglalt­ságunk: óriási erőket emészt fel a kibontakozás, most zajlik a földek, visz- szaigénylése, s ezt megle­hetősen hajszolt tempóban kell lebonyolítanunk. És mindennel így vagyunk, ami évtizedek alátt leépült és tönkrement, most kell helyrehoznunk. — A napi gondok, s az utóbbi időben újra felme­rült akadályok — utazási nehézségek, anyagi prob­lémák — közepette van-e távlata a Szentendrével ki­alakított kapcsolatnak? — Igen, van. Számunkra ez a kapcsolat biztonságot ad, megerősít abban a hit­ben, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. A közös nyelv és a közös kultúra olyan kincs a kezünkben, amely eleve szentesíti test­vériségünket, s ez öntuda­tunkban, kiállásunkban és mindennapi küzdelmeink­ben tartást ad. Jó érzés tudni azt is, hogy az a bi­zonyos híd és pillér, ame­lyet a két ország között a nemzetiségek jelentenek, ma kezdik betölteni igazi szerepüket. S hadd tegyem hozzá, még nálunk, Romá­niában is más e kérdés op­tikája: minden jóhiszemű román honfitársunk tudja, hogy együtt kell élnie a magyarral, s a közeledés és az előítéletek levetkőzé- se közös érdek. Most dol­goznunk kell — nem pedig gyűlölködnünk. ösztönözzük az intézmé­nyek és az iskolák együtt­működését. Vargák városa — Mit várnak, mit kér­nek Szentendrétől? — Mindenekelőtt türel­met- kérünk, elhallgatásunk oka sokasodó gondunk volt. Minden segítséget el­fogadunk, s ezúton köszön­jük az eddigieket: kaptunk könyveket, sajtóterméke­ket, taneszközöket, múzeu­mi anyagokat — ezek fon­tosak nekünk. De azt ’ is kérjük, érdeklődjenek irán­tunk és jöjjenek el hoz­zánk, mert érdemes. Kézdi­vásárhely Erdély és Mold­va határában híres vásár­város volt, udvarteres építkezése Európában egye­dülálló, a vargák városá­nak is hívták. A történel­met őrzi és idézi minden köve, a magyar kultúra gyökerei itt is fellelhetők. Vasvári Éva ifjaknak és Időseknek Váratlan ajándék a rászorulóknak A délegyházi MOBIL PRESS Kft. szokatlan és nagyvonalú ajándékkal ör­vendeztette meg a település ifjú és idős polgárait. Bii- kovinszky József ügyvezető igazgató — a kft. nevében — harmincezer forintot ajánlott fel az óvodásgyere­kek és az-egyedül élő öre­gek részére. A jó szándékú támogatás összegéből húsz­ezer forintot az óvoda, tíz­ezret pedig tíz magányos délegyházi lakos kapott meg — ők fejenként ezer forintot vehettek át. A ta­vaszi meglepetés nagy örö­möt szerzett, annál is in­kább, mert szép célokat szolgált, s valóban a leg­inkább rászorulókat támo­gatták. Kuncze Gábor a szigethalmi vízügyről Tárgyalni a fővárossal Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy különös hangvételű levelet kapott Szigethalom polgár- mestere, Németh Gábor a fővárosi önkormányzattól. A település anyagi gondjai­ra hivatkozva kérte, hogy a vezetékes ivóvízhálózathoz a Fővárosi Vízművektől kért vízműfejlesztési hozzájáru­lást mérsékeljék. A válasz szerint, amennyiben Sziget- halom polgármestere segít­ségére tud lenni Budapest­nek abban, hogy a főváros környéki települések fogad­ják a kétmilliós világváros kommunális szemetét és víztelenített szennyvíz- iszapját, lehet tárgyalni 90 millió forintos hozzájárulás csökkentéséről, esetleges eltörléséről is. — Pénteken ebben az ügyben Székely Gábor bu­dapesti alpolgármesterrel tárgyaltam — számolt be főpolgármesteri hivataléi folytatott megbeszélésér lapunknak Kuncze Gábc a Csepel-sziget országgyt lesi képviselője. — Megá lapodtunk abban, hogy < a válaszlevél bizony me* lehetősen szerencsétle volt, és azt is elismert hogy Szigethalom és Toki speciális helyzetben va‘ hiszen a vízbázis térségi ben kétségtelenül nagvob gond és több költség, hog a szigorúbb környezetei delmi követelménvekne megfeleljenek. Tül a sziget halmi ügyön, a megoldás a főváros és az agglomers ció ellentéteinek feloldást csak a Pest környéki tele pülések polgármestereine összefogásával, tárgyaláso kezdeményezésében látón Ebben partner a főváros önkormányzat is. M. K. „Igazi falut szeretnénk...” Felfedezni az értékeket Apaj a legkisebbek közé tartozik. S nemcsak azért, mert ezerszáz lelket szám­lál, sokkal inkább azért, mert most lépegeti az első­ket az önállósulás útján. De ennek története van. — Furcsa ellentmondás ez — kínál a hivatalában hellyel Hubay Ádám pol­gármester —: amilyen régi a mi településünk, olyan fiatal is. Valamikor királyi birtok volt, Chobung herceg tulajdona, rajta sok ura­dalmi majorsággal. Aztán változott a világ; a föld, az itt lévő épületekkel az álla­mi gazdaság birtokába szállt, s kezdett kialakulni Apaj mai képe. Persze mindez egy hosszú folya­mat eredménye, s jóllehet 1975 körül — az állami te­lepülésfejlesztési program keretében — nagyot lendült előre e vidék, a település rangját csak 1986-ban kap­ta meg. Ettől kezdve je­gyeztek minket. Ma már. van óvodánk, iskolánk, or­vosunk és fogorvosunk, ti­Orzi és idézi — A kapcsolatfelvétel még a volt tanácsi veze­tőkkel történt meg. Szent­endre új önkormányzatával már egyeztették elképzelé­seiket? — Igen, megtörtént a le­vélváltás, amolyan szán­déknyilatkozat, amelyben közösen kinyilvánítottuk, hogy a folytatás is követ­kezik. Remélhetőleg a nyár új lendületéi ád az együtt­működésnek, s mi minden akadályoztatás ellenére nem hátrálunk meg. A terveink szerint szentend­rei fiatalokat látnánk ven­dégül— magyar családok­nál. Ügy tartjuk, az a leg­fontosabb, ha megerősöd­nek az egyéni kapcsolatok, ha szélesednek a barátsá­gok, ha megismerjük egy­más életét. Szeretnénk a továbbiakban is ápolni a kulturális kapcsolatokat, s Csak saját haszonra Magyar csárdás Elegáns világfi be­nyomását keltette a fiú, akit a néptáncpróba szünetében mutattak be. Sört rendelt a társaság­nak, bár ajánlott valami rövidet is. Ezt a többiek szerényen köszönték, és az előbbi mellett ma­radtak. Országokról és személyes kalandokról mesélt, nőügyeket ho­zott szóba. Aztán rátér­tek az apró szívességek­re. Megígérte, ha ki­megy, akkor hoz ezt-azt, amit kérnek tőle a cim­borák. Mi az neki? — Üzletkötő — ma­gyarázták. amikor el­ment a valamilyen im- pexnél dolgozó. — Ez befutott — nyugtázták. — Biztosan komoly is­kolákat végzett — véle­kedtem, mire kénysze­redett mosoly futott át az arcokon. — Csak végez — kö­zölte a beszélgetésben részt vevők egyike. — Azelőtt egész más hiva­talban dolgozott, és itt táncolt az együttesben. Ez hozta meg a szeren­cséjét. Népi tánc és külkeres­kedelem? Fel nem tud­tam fogni, miféle össze­függés van a kettő kö­zött. Ha azt mondják, koreográfus lett belőle, szólótáncos a párizsi Moulin Rouge-ban, mű­vészeti vezető egy revü­együttesnél, talán meg sem lepődöm. — A kapcsolatok. Ér­ted? — magyarázták. — Erre jó, ha valahová tartozol. Tudod, ki min­denki táncol itt, s ma­gunk is mennyit uta­zunk? Szólsz ennek vagy annak, az meg a máshol dolgozó barátjá­nak, a nagybácsijának, s akkor lesz egy jó ál­lás. A történet régebben esett meg. Most csak azért jut az eszembe, mert külpiacok elveszté­séről, beszűküléséről meg effélékről hallok naponta, emberek vál­nak ezen oknál fogva munkátlanná. Az okok elemzésé közt sok tényező szerepel. Közéjük sorolom a ma­gyar csárdást is. Kettőt jobbra, kettőt balra, ahogy a konjunktúra kí­vánja, de csak az egyén érdekében. Fogadnék, hogy ez a népi táncos most is közel ül a tűzhöz. K. T. I. zenhat pedagógusunk, s van egy halom gondunk, mert hát nem olyan könnyű az önállóság. A polgármester nem pa­naszképpen, de ismerteti a tényeket. A működés felté­telei eléggé hiányosak — a hivatali helyiségeket példá­ul az állami gazdaság bo­csátotta rendelkezésükre; valamikor itt istálló állt —, adófizető polgáruk kevés van, a helyi adók mindösz- sze kétszázezer forintot tesznek ki; a költségveté­sük 21 millió forint — bi­zony minden fillér számít. És probléma a víz, sok csa­ládot terhel az OTP ka­matemelése — sokan rászo­rulnának a segítségre. — Talán a víz a legna­gyobb bajunk — folytatja a polgármester —, a mélyfú­rású kutak már elkészültek, most a vízvezeték kiépítése van napirenden. Az apaji környezetszennyezést köve­tően teljesen kilátástalanná vált a helyzetünk; a prog­nózisok szerint öt év múl­va nem lesz egészséges vi­zünk. A probléma megoldá­sa tehát többszörösen sür­get, így pályázatot adtunk be a TÁKISZ-hoz a fejlesz­tésre. Az áltálunk igényelt összeg 4,1 millió forint, s nagyon bízunk abban, hogy helyt adnak kérésünknek. Annál is inkább, mert a la­kosság önkéntes részválla­lása nyolcvankét százalékos — e szerint a családok a hitelként felvett 30 ezer fo­rintot tíz év alatt törlesz­tik majd. A mindennapi — és egy­re sokasodó gondok mellett — az apaj iák messzebb is látnak és terveznek, azt szeretnék, ha igazi falukö­zösséggé formálhatnák tele­pülésüket. — Egyelőre nem dúská­lunk az anyagi javakban — mondja végezetül Hubay Ádám —, de bízunk abban, hogy rendeződnek a sora­ink, s tisztázódik, mi képe­zi az önkormányzat tulaj­donát. Nagy aggodalommal figyeljük a Kiskunsági Ál­lami Gazdaság sorsát is, hi­szen az itt lakók nagy ré­szének kenyeret biztosít. Ügy érezzük, olyan megol­dást kell találni a talpra ál­lításához, amely a telepü­lés érdekét is szolgálja. Persze tudjuk azt is, nem­csak az anyagi, a megsze­rezhető és pénzre váltható javakban kell gondolkodni. Éppen ezért törekszünk ha­gyományaink kialakítására is, értékeink felfedezésére és megőrzésére. Jelenleg Hlatki Miklós nyugalmazott iskolaigazgató — aki Apaj történetének feldolgozására vállalkozott — Apaj jelvé­nyeinek, jelképeinek és szí­neinek feltárásán munkál­kodik. Mi igazi falut szeret­nénk, ahol az itt lakók a jó értelemben vett lokálpat­rióta ragaszkodásával és szeretetével igazi otthonra lelnének. Va. É. Hétfőn délután A CÉH estje A szentendrei Móricz Zsigmond Társaság ma, áp­rilis 15-én 18 órakor tartja mog újabb rendezvényét. Az összmagyar Testület CÉH című folyóiratának szerkesztőségi estjén Baris Ferenc író-főszerkesztő, a testület elnöke mond beve­zetőt. A Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tár olvasótermében sorra kerülő irodalmi esemény vendégei: Katona Szabó István szerkesztő, Borbás Lajos szerkesztő, dr. Mol­nári Lajos főtitkár, dr. Lo­sonci Miklós művészet- történész, Nagy Zoltán, a Háttér Könyvkiadó főszer­kesztője. Orvosi ügyelet Dunakeszi körzetében az alábbi orvosok tartanak ügyeletet. Éjszaka: Április 15. hétfő: dr. Fűzi József, 16., kedd: dr. Tordasi Éva, 17., szerda: dr. Sárossy Ti­bor, 18., csütörtök: dr. Im- reh Mária Magdolna, 19., péntek: dr. Gujdi Judit, 20;, szombat: dr. Fűzi József, 21., vasárnap: dr. Tordasi Éva. Nappal: Április 19., hét­fő: dr. Zárriori Attila, 16., kedd: dr. Imreh Mária Magdolna, 17., szerda: dr, Zalay Bálint, 18., csütörtöki dr. Tornyt András, 19., pén­tek: dr. Varga Eszter.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom