Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
I. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT TÁ PIÖ.M E N TI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Nem lesz sajtóper Oknyomozás lakásügyben avagy a 22-rs csapdája Az első hatás: gondozott udvar, már felásva a kert, frissen beültetve palántával, egy-két gyümölcsfa is szépén virágzik. Néhány baromfinak külön elkerített rész, tisztán tartott ólak. Mindez Nagykátán, a Dózsa György út 12. szám alatt, a bíróság mögötti megosztott telek hátsó részén. A második hatás: a közel nyolcvan-száz esztendeje épült ház homlokzati részén a földtől egy-másfél-két méter magasságban a vakolat lehullva, szemmel is jól látható vizes foitok maradványai, bár eső két- három hete nem volt a környéken. A harmadik hatás: az épület oldalsó, törzsi része, frissen tatarozva. A ház mégöiai kis, belső udvaron beroskadt, fedetlen emésztőgödör. A fenti házban három család lakik: Fegyverneki József három kiskorú gyermekkel, Göblyös Béla nyugdíjas feleségével, és Bajáik József két gyermekével. Az itt lakók hosszú évek óta tele vannak keserűséggel : a költségvetési Intézmény kezelésében levő ház nemcsak kívül, de belül is nedves, vizes, dohos. Esős évszakban nem lehet megmaradni, a víz a falakon keresztül szivárog be a lakásba. A szekrényeket fél méterre tartják a faltól, megrohad a reka- mié, a sezlon, a szék kárpitja is. A gyerekek hörghuruttal küszködnek. A lakók többször ostromolták kéréssel, panasszal korábban a tanácsot, most pedig az önkormányzatot. A LAKOK MEGVENNÉK Az eddigi eredmény: a ház egyik (kisebbik) részét tatarozták, de elfogyott a pénz, azóta nem történik semmi. A lakók szeretnék dűlőre vinni a dolgot: vagy megveszik a házat, vagy a kezelők tegyék számukra lakhatóvá . .. Csakhogy az új önljprmányzat — a lakók véleménye szerint — az eladásról hallani sem akar, rendbehozatalra pedig nincs pénze. Az elmúlt héten is kint jártak a helyszínen a ház kezelői: csak nézegették a leomlott vakolatot, de semmi jóval nem biztatták a lakókat. Az épület valamikor börtönnek készült, s ma már nehéz lenne megmondani, hányféle és miféle toldoz- gatás, átalakítás után vált lakásnak alkalmatlanná. Azt mindenesetre a laikus is megállapíthatja, hogy az utólag épített kezdetleges víz- és lefolyóvezeték a ház alatt van elvezetve, az emésztőgödör pedig nem felelne meg a múlt századi igényeknek sem. Az is érthetetlen, hogy miért csak egy lakáshoz van fürdőszoba, míg a többi család az épületen kívüli árnyékszékre jár. HIÁBA TILTAKOZTAK — Szívesen elmondom a Dózsa György út 12-es házzal kapcsolatos véleményem, de remélem nem lesz sajtóper belőle — kezdi a beszélgetést Kármán Boldi- zsárné a nagykátai költségvetési intézményben. — A fenti ház, mint a múlt század végén épült börtön, az igazságügy tulajdonában volt. 1987-ig a kezelője a gesz volt, akkor tiltakozásunk ellenére ruházták ránk. Az átvételi jegyzőkönyvet sem írtuk alá, mert a rendelet úgy szól, ha valaki egy felújításra szoruló épületet ad át kezelésre, akkor a felújításra járó összeget is biztosítania kell. Kármánné többkötetnyi vaskos dossziét vesz elő. Számlákkal dokumentálja azt is, hogy a házra a közelmúltban mintegy nyolc- százezer forintot költöttek. Életveszélyes volt a villanyvezeték is, s bepucolták a ház egyik részét. Sajnos a pénzük elfogyott. Ma már tulajdonképpen beláthatatlan, kiszámíthatatlan, hogy menynyit kellene a házra költeni. — Ha ilyen nagy teher a költségvetési intézménynek ez az egyetlen ház, akkor miért nem szabadulnak meg tőle? A Nagykáta központjában levő telken egy vállalkozó szívesen építkezne, és ő biztosíthatna megfelelő életkörülményeket az ott lakóknak. — Egy korábbi tanácsi határozat alapján város- rendezési tervek miatt a Dózsa György úton elidegenítési tilalom van. Bár ez már valójában nem érvényes, az új önkormányzat még ebben a kérdésben nem foglalt állást. — De hát valójában ez a ház nem is Dózsa György úti építmény, hiszen jóval a bíróság mögött fekszik — próbálok érvelni. — Helyrajzi szám szerint Dózsa György úti építménynek számít. DÖNTENI KELLENE Mindketten egyetértünk abban, hogy a huszonkettes csapdája ismert helyzetével állunk szemben. Az is egyértelmű, hogy a házra ,.a világ minden pénzét’’ el lehetne költeni, és még akkor sem lenne tökéletes. Valakinek döntenie kellene a Dózsa György út 12-es számú ház ügyében, de mint tudjuk, az illetékesek törvény- és rendeletgyártásokkal vannak elfoglalva, a gyakorlati munkához, a napi élet- és létfeltételek biztosításához nem marad idő és energia. Pedig a családok ezeken keresztül mérik le az új demokrácia hatását, ítélik meg a képviselők, a választott tisztség- viselők munkáját. Deák Attila Mindketten ugyanúgy vannak öltözve. Trot- iörcipö, szoknya-pulóver, dauerolt rövid haj — hogy minél kevesebb gond legyen vele —, tömött szatyrok. Hazafelé tartanak a délelőtti műszakból. ölükben szalvéta, rajta az állomáson vásárolt ebéd: zsemle és parizer. — Mit tehetnék? Ha kinyitom a szám. úgyis én húzom a rövidebbet, rögtön az utcán találom magam — panaszkodik két falat között a fiatalabbik. — így van! Ilyen lett a világ! — hagyja rá az Keressük idősebbik, aki még jól emlékszik a munkahelyi (ál) demokráciára, amikor havonta olvastak be egymásnak és a gazdasági vezetőknek a KISZ-esek, párttagok, szakszervezeti bizalmik. Ma viszont sem valóságos, sem ál-érdekképviselet nem létezik. Csak a puszta kiszolgáltatott- ság és a félelem maradt. Nekik nincs visszaigényelhető földjük, házuk, nincs vagyonuk. Havi fizetésükből éppen, hogy megélnek hónap végéig. Nincs miből befektetni, vállalkozni. Kölcsönt vegyenek fel? Inkább nem. A múltkor hallottak a rádióban egy esetet: valaki öngyilkos lett, mert nem jött össze a vállalkozás, nem tudta visz- szafizetni az OTP-tarto- zást. Elfogyott az ebéd, le- söprik szoknyájukról a morzsát és lottószelvényeket vesznek elő. Hátha egyszer nekik is sikerül. Hátha egyszer övék lesz az ötös. Hátha ... Pachner Edit I. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT DAILAS! taiifap MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Vita egy talpalatnyi földért Nyitva as ajtó Százszor leírtam, most újra leírom: haragszom a névtelen levélírókra. Ha személyemet pocskondírozzák. azt még megértem. A levélíró kiadja a dühét, anélkül, hogy szembesülnie kellene velem becsületsértés elmén. De mire jó segítséget kérni egy személyes ügyben, vagy véleményt nyilvánítani névtelenül? Puszta vacsról kaptam egy ilyen levelet, reszketeg, öreges írással. Nem írták alá. Mégis „kézbe vettem” az ügyet, leutaztam a helyszínre. Tettem ezt azért, mert a levél a polgármestert is vádolja, noha őt nem olyannak ismerem, aki pont az öregek megrövidítését tűzte ki célul. Szubjektív érzéseim engem igazoltak, Laczkó János (nem azonos, csak névrokon a táborfalvai polgármesterrel) nem döntött, csak megörökölt egy elhamarkodott döntést. Pusztavacs hitbizományi birtok volt, 1944 előtt a Coburg hercegi család használta. Bent a faluközpontban még mindig áll két épület, az egykori uradalmi alkalmazottak szolgálati háza. Ha jól számoltam, minden házban nyolcnyolc lakás van, ezek nagy részét pillanatnyilag pedagógusok lakják, de élnek néhányan azok közül is, akik még a herceg idejében költöztek ide. Ma. nyugdíjasok. A lakásokhoz kis kert is tartozik. Hogy ez régen is így volt, vagy csak az utóbbi negyven év szokásjogának alapján használják, azt egyértelműen nem TAPIÖMENTI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Deák Attila. © Fogadónap minden csütörtökön 10—42 óra között Nagykátán a művelődési központban. Íme, a szóban forgó épület (A szerző felvétele) tudtam kinyomozni. Az érdekeltek állítása meg nem perdöntő bizonyíték. Szerintem a szokásjog a valószínűbb, s ezért nem gondoskodott a volt tanács sem vigaszkertekről, amikor a vita tárgyát képező kerteket egyben eladta háztelekként Gádonyi Csaba tanárnak. Ismétlem, jogilag nem történt mulasztás, legfeljebb etikailag, emberileg lehet elítélni e lépést. Mert mint kiderült, van még máshol is parlagon heverő, házépítésre alkalmas területe a községnek. Akkor meg minek kellett megkeseríteni néhány idős ember életét, csak azért, hogy a Gádonyi család jól járjon? — Tudok a dologról — vakarja a fejét a polgár- mester mérgesen, majd kiteríti a község térképét a . tárgyalóasztalra. — Az az igazság, Gádonyiék is megkavarták a dolgokat. Tavaly még azt mondták, néhány évig nem zaklatják a nyugdíjasokat, kertészkedjenek nyugodtan. Ez így igaz, Gádonyiné nem is tagadja. Ám pálfor- dulása miértje érthető, a mai világban ki bolond 600 négyszögölnyi területről csak úgy lemondani, amikor adót fizet utána. (És milyet fog fizetni majd ezután?!) — Ha csak kukoricát vagy burgonyát vetünk bele, már az is segít a háztartáson. ön is tudja, a pedagógusok nincsenek elkényeztetve fizetés dolgában. Én sajnálom az öregeket, de nem a mi gondunk a kárpótlásuk. A telek a nevünkön, s ha az idén nem is, jövőre el kell kezdjük az építkezést. Így szól a szerződés. Vagyis csupán arról van szó, hogy a kertek használói a vártnál előbb maradtak hoppon. — Ha tud a dologról, nyilván van elképzelése is, miként kárpótolja a nyolc nyugdíjast. Ezt nem lehet megkerülni. Merít itt nemcsak a kertekben termelt zöldségen van a hangsúly, hanem azon, ezt a néhány idős embert megfosztják az életük értelmét jelentő munkától, s attól a talpalatnyi földtől, mely hosszú évekig a birtoklás illúzióját adta. — Megoldjuk. Van itt a közelben egy másfélhektáros, községi tulajdont képező telek. Eredetileg az iskolának szántuk gyakorlókertnek. De ennyi talán túl sok, egy részét átadjuk kárpótlásként a Gábor Áron utcai kertekért. Igaz, valamivel gyengébb a földje, ám néhány kocsinyi trágyával fel lehet javítani. Majd kérünk a tsz-tői. Szeretek meggyőződni a dolgokról. Elsétálunk előbb a községi, majd Gádonyi Csabáék telkéhez. Szemre nem látok különbséget, s a távolság is ugyanannyi a volt uradalmi házig. — Ebben tehát megegyeztünk — nézek Laczkó Jánosra kérdőn. — Ha igen, úgy megírom, megnyugtatom a névtelen levél panaszosát. — Az jó lesz. De írja meg azt is, ha valakinek sérelme van, az ne névtelen levélben panaszkodjon. Nálam mindig és mindenkinek nyitva az ajtó. No igen. Ma nyitva van, lehet panaszkodni. De hány évig kellett lenyelni, eltűrni a méltánytalan döntések sérelmét, s hányunkba rúgtak bele, ha netán volt bátorságunk a nyílt színi tiltakozáshoz. Van ennek az ügynek egy másik tanulsága is: az emberek bíznak a sajtóban, egyre többen keresnek meg bennünket vitás dolgokban. Bár mindenütt olyan könnyedén értenénk szót, mint Pusztava- cson, Laczkó János polgár- mesterrel. Matula Gy. Oszkár D AB A Sí HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Pachner Edit. © Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz, 1416. Telefon: 138-2399/283
