Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-12 / 85. szám
I. ^"v'r 59. SZÁM 1991. Április íz., péntek D U KATA J SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET # DUNAKESZI MIKLÓS • FÓT • GÖD # RÁCKEVE • SZIGETSZENTfiz a bizonyos szigetcsépi útfeitöités A múlt nyomja a púpokat Az itt látható fotó megtévesztő. Nem a háttérben lévő házak épültek a kép előterében látható dombra. A dudorodó hegy még nem akkora, hogy építkezni lehelne rá, annál is inkább nem, mert Szigetcsé- pen a Duna-partra vezető úttesten található a különös képződmény. Tulajdonképpen a legjobb fénykép sem képes visszaadni azt a látványt, amely az erre járót fogadja. Aki először érkezik az utcához autóval, azt hiszi, látása viccelte meg. A jó minőségű, szilárd burkolatú út közepén teljesen váratlanul fogadják hatvan-nyolcvan centiméter magas és méteres átmérőjű dombok. Az aszfalt nem repedt meg, csak valamilyen különös erő hatására felpúposodott. EL A KOHÓSALAK — Ezt a különös erőt már ismerjük — mondja Kóta István polgármester, akivel terepszemlére indulunk. — Nem ismeretlen természeti jelenséggel állunk szemben, hanem az emberi felelőtlenség iskolapéldájával. Az előzményeknek nem könnyű utánajárni, mivel azóta a közös igazgatás megszűnt, a szigetszentmár- toni székhelyű közös tanácsot három önkormányzat, váltotta fel. Szigetcsépen is önálló polgármesteri hivatal működik, a szakigazgatás akkori illetékes ügyintézője messze jár és sajnos a közös tanács régi elnöke sem él már. Csak úgy emlegetik Szigetcsépen eme útépítést, hogy az a bizonyos salakos útfeitöités. Valamikor 1984 táján jött a „remek” ötlet: a frissen parcellázott Duna- parti üdülősoron kohósalakból építsenek útalapot. A kapcsolatot, a visszaemlé- kézések szerint, az üdülőhelyi albizottság nagy kapcsolatokkal rendelkező vezetője — magas rangú katonatiszt — hozta. A sailak a csepeli öntödékből érkezett. Hogy kinek a bűne a púposodó aszfalt? Az út mellett tanyázó telektulajdonosoknak, akik nem elégedtek meg a salakkal .feltöltött úttal, hanem szilárd burkolatot akartak, vagy a salak kommendálójának, aki elfelejtette figyelmeztetni a a helybelieket, hogy álljon meg a menet: a salak még él. vízzel érintkezve a fémsók kiválnak és gázokat fejleszt az anyag. Ezek a gázok nyomják fel újra és újra a szilárd burkolatot. A polgármester láttán megelevenedik a látszólag még „téli” álmából éppen csak ébredező üdülőtelep. Innen is, onnan is korán kiköltöző nyugdíjasok kerülnek elő, ők azok, akik emlékeznek még a salakos útfeitöités előzményeire, s bizony keresetlen szavakkal illetik az akkori tanácsi vezetést, miközben ingerülten mutogatnak a falu irányába. Kiderül, a másik üdülőterületről beszélnek, o káderdűlőről, ahogy ők nevezik. A csodálatos kis félszigeten néhány évvel ezelőtt parcellázták a parti telkeket, — bagóért, ahogy az egyik idős férfi Jellemzi az árakat. Harminc-ötven ezer forintért lehetett hozzájutni ezekhez a csodálatos ingatlanokhoz, természetesen csak a brancsbeli- éknek. KÍNOS ÖRÖKSÉG Kóta István polgármester szerint a dimbes-dom- bos út ügye csak egy a sok kínos örökség sorában. Rendezetlen földügyek, furcsa ingatlanátírások, előnytelen szerződések kerülnek elő, amelyekért most már a jelenlegi szigetcsépi vezetésen verhetnék el a' port, miközben a sok évvel ezelőtti előzmények ma már kibogozhatatlanok. Például a Budapesti Sporthorgász Egyesület idestova harmincöt éve használja a szigetcsépi partszakaszt. Ellentétben másokkal, a pecások igazi gazdái a környezetnek, vágják telente a nádat, tisztáin tartják a partot, gondozzák a sétányokat, szervezik a társadalmi munkát. Két éve még a közös tanács indította meg az eljárást, hogy az egyesület törvényesen is a tulajdonosává válhasson annak a területnek, amelyet évtizedek óta használ és gondoz. A földhivatal azonban nem volt hajlandó a területet átírni. Minden további nélkül engedélyezik azonban az olyan magánkézben lévő telkek eladását, amelyeken a tulajdonosok egyetlen kapavágást sem tettek. (Erdősi Ágnes felvétele) Érthetően irritálja a helybelieket, amikor az újságban látnak hétszázezer forintért hirdetni olyan telket, amelyről mindenki tudja: a tulajdonos összeköttetéssel vehette meg néhány éve alig ötvenezerért. MIKOR ÉS HOL? Ha egy-egy ilyen ingatlant az önkormányzatnak sikerül visszaszereznie, akkor hivatalosan és nyilvánosan licitáltatja a jelentkezőket, s ezáltal némi bevételhez juthat. Valójában azonban semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a nagy macerával, sok utánjárással és hosszas haragoskodással járó akcióba belevágjanak. Miközben olyan ügyek égnek a körmükre, mint a púposodó út dolga. A szigetcsépi polgármestert hallgatva különös hasonlat jutott eszembe a térség múltjáról, amely olyan, mint ez a kohósalakkal feltöltött, vékony aszfalttal fedett út. A múlt él, dolgozik, és soha sem lehet tudni, mikor és hol nyom újabb púpot. Móza Katalin Hogyan tovább Apa jón? Kényszerű privatizáció Az apaji Kiskunsági Állami Gazdaság fölött összecsaptak a hullámok. Baj van, s ez kivétel nélkül mindenkit aggaszt — de legalábbis foglalkoztat — az ezer lélekszámú faluban. Nem is csoda, hiszen a helybéli lakók nagy részének is munkát adó gazdaság sorsa e kenyérkeresők életét, jövőjét és közérzetét is befolyásolja. A tízezer hektár földterülettel rendelkező gazdaság persze nem egyik napról a másikra „ült le” — a kedvezőtlen előjelek már évek óta várhatóvá tették a most csúcsosodó bajokat. A tavalyi aszály — kapcsolódva a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal —, a gazdasági környezet bizonytalanságai, s a már lefutott, de anyagi konzekvenciáit a mai napig érvényesítő környezetszennyezési ügy egyszerre hatottak, s kérdőjelezték meg az állami gazdaság további létét. Dr. András László igazgató szerint, aki 1989 elején vette át a vezetést — különösen a környezet- szennyezés pénzügyi következményei katasztrofálisak. Önszanálás ? A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos költség 1989- ben 79 millió forint volt — ebből a birság huszonnyolcmillió —, tavaly pedig ti- tizennyolcmillióval terhelte a kasszát. Mindez oda vezetett, hogy a Kiskunsági Állami Gazdaság a központi, országos szintű besorolás szerint abba az utolsó kategóriába került, ahol azonnal meg kell kezdeni az intézmények privatizációját. E tények, amellett, hogy . rendkívül lehangolóak, előrevetítették a szükséges lépéseket is. Közülük az egyik az önszanálás alternatívája volt. Erre az a megfontolás késztette a vezetőket, hogy ha fejleszteni nem lehet, illetve, ha a szinten tartásnak sincs esélye — akkor csak vegetálni tudnak. Kár a befektetőkre várni, mivel nemigen tolonganak, különösen nem egy veszteséges cég támogatására. Nos, semmi perspektivikus kiút nem mutatkozott reálisnak, legfeljebb bizonyos értékesítések. így az idegenforgalmi célokat szolgáló kastély, esetleg a kavicsbánya bérbe adása, de azt is tudták; lenne érdeklődés a tehenészeti telepre, illetve a lótenyésztésre. A nagy kérdés tehát az volt: megváljanak-e mindattól, ami eddig is hasznot hozott? A hosz- szas tépelődés után végül arra a döntésre jutottak, hogy e kényszerű karcsúsítás nem szolgálná az igazi célokat — csupán annyi pénzhez jutnának, amelyből finanszírozhatnák tartozásaikat. A fejlesztésre, a beruházásra már semmi sem jutna. Pályázat Mint minden ilyen esetben, az idő többszörösen is sürgetett. Az elveszített napok s a tétlenséggel töltött idő anyagi veszteségekkel is járhat, ezért a gazdaság vezetői más módon próbálkoztak. Kezdeményezésükre — de az illető minisztériumi főosztállyal és az Állami Vagyonügynökséggel egyeztetve — pályázatot írtak ki a Kiskunsági Állami Gazdaság privatizációjára. Feltételként szabták, hogy a pályázó öt évre fejtse ki üzleti koncepcióit, s biztosítson munkát a jelenleg foglalkoztatottaknak. A pályázati kiírás tavaly augusztusban és szeptemberben látott napvilágot — s ahogyan számították, eredménye is volt. Persze azért a fejfájás nem csillapodott. Dr. András László kissé ironikusan jegyzi meg: ő, személy szerint szinte betéve tudja a törvényi rendelkezéseket, lassan egy jogásszal is felve- hetné a versenyt. Itt ugyanis a jövő forog kockán, s mint akik a kötélen egyensúlyoznak, rendkívül óvatossággal manővereznek. Mint várható volt, érkeztek szándéknyilatkozatok, elsősorban egy-egy egység megvásárlására: a kastély, az idegenforgalom, s a lótenyésztés többekben felkeltette az érdeklődést. Az állami gazdaság érdeke azonban nem ezt kívánta, a végső, stabilitást nyújtó megoldás számára a teljes privatizáció. A vezetők —■ átgondolva helyzetüket és lehetőségeiket — tartották magukat eredeti elképzeléseikhez, s mind az idő igazolta, ez volt a helyes: egy dán—magyar vegyes vállalat az egész állami gazdaság megvásárlására igényt tart. Tervei szerint az alaptevékenységből előállított termékek további feldolgozására és nyugati piacokon történő értékesítésére vállalkozna. S fejlesztene; feldolgozósorokat építene. Sínen Az ügy tehát sínen van, a vevő a szükséges iratok és okmányok birtokában az Állami Vagyonügynökséghez fordul, ahol a szakemberek értékelik az ajánlatot. Várhatóan májusban születik döntés, s ez — bizonyára — mérföldkő lesz a gazdaság életében. Egy új időszámítás kezdete, amelytől tartós biztonságot remélhetnek az itt dolgozó emberek. Va. É. Déíker-hlrek Több marad a zsebben Ezzel a címmel reméljük, ezután rendszeresen találkoznak majd. Akár olcsó saroknak is nevezhetnénk a most induló rovatot, hiszen a szigetszent- miklósiak és a környékbeliek körében már szinte fogalom a Délikor diszkontáruháza, ahol minden 15—20 százalékkal olcsóbb, s ahol rendszeresen árleszállítások is várják a vevőket. A tavaly év végén megnyitott áruházat februárban kibővítették, s most már a tejtermékek és a húsáruk kivételével mindaz megtalálható itt, ami egy nagy élelmiszer- és vegyiáru-üzlotbejn. Sőt külön shopot alakítottak ki a szórakoztató elektronikának, a finomkozmetikiunoknak és a háztartási gépeknek. Talán mondani sem kell, hogy e termékekhez is a bolti árnál olcsóbban juthatnak hozzá a vevők. Kiss János vezetőhelyettes ezen a héten több, akciós árucikket ajánl, így például német toalett-tiszti tó spray-t tíz forint alatti áron. fél literes bolgár sárgabaracklét 8,20-ért, narancsot 54 forint kilónkénti áron. Többféle fogkrémből és olajos Italból is kiárusítást tartanak. Az üdítőitalok és gyümölcslevek gyártói a közelmúltban ismét emelték az áraikat, a szigctszentmiklósi diszkontban azonban egyelőre még változatlan — 34 forint körüli literenkénti áron — lehet hozzájutui a dobozos alma- és szőlőlevekhez. A Déiker a közelmúltban megegyezett a szigetszentmik- lósi önkormányzattal abban, hogy a cég egymillió forinttal hozzájárul a diszkonthoz vezető utak javításához. A munkálatok példás gyorsasággal folynak, a HÉV-aluljáró és a raktáráruház közötti útszakasz már el is készült. így esőben, sárban is tengelytörés veszélye nélkül kereshetik fel a vásárlók a Délkert. Liberális klub Könyvtári beszélgetés- A dunakeszi Városi Könyvtár és a heíyi liberális klub vendégeiként Hegedűs Géza íróval találkozhat a közönség. Az eseményre április 17-én, 17 órakor kerül sor a város kulturális intézményében. Kisvakond a kiállításon A háromnapos Agromasexpo ’91 kiállításon, amely a héten a Budapesti Nemzetközi ■Vásár területén volt, a gödi Kisvakond Kft. szerszámgépekkel és alkatrészekkel vett részt (Erdősi Ágnes felvétele) Délegyházán Lomtalanítás Meglehetősen sok panaszt hallani a környezet rendjéről és tisztaságáról — s jóllehet a legtöbb településen a magánházak portái rendezettek, az utak melléke s a távolabbi külterületek piszkosak és szemetesek. Nincs ez másként Délegyházán sem, itt is ellhetne a nagyobb törődés és odafigyelés. Az április 17- én sorra kerülő lomtalanítás egy apró lépés lesz ebben: bizonyára sok lakónak megoldja gondját, hogy hová helyezze a háztartásban feleslegessé vált lomokat. Ezen a napon szervezetten szállítják el a szükségtelen kacatokat, érdemes tehát már előre ősz-; szekészíteni, kiszortírozni a haszontalan tárgyakat. DUNATÄ) HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. G. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 1*3*8-4761, 138-1067.
