Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-12 / 85. szám

Tévedni emberi, da ennyit... Kinek a kárára? Szerencsére nem teljesen védtelenek o vevők még a mai inflációs időkben sem, amikor a kereskedők és az eladók plajbásza időnként vastagabban fog a megen­gedettnél. A tíz deka kol­bász egyre rövidül, mi­közben a mérleg meg mind többet mutat alatta. Hogy ne kerteljünk, a pénz rohamos értéktelene- dése a kereskedőket csa­lásra ösztönzi. A vevők védszentje, a piac és a kereskedelem ár­gus tekintetű állami őre évek óta az Országos Ke­reskedelmi és Piac-főfel­ügyelőség, amely tervsze­rűen és folyamatosan ellen­őrzi a kereskedelem tiszta­ságát, a követelmények be­tartását. A felügyelőség minden évben más-más, időszerű, több témakörben végez országos vizsgálato­kat, a megyei szintű plac­es kereskedelmi felügyelő­ségeknek pedig ajánlások formájában javasolja, hogy a saját területükön milyen témakörben vizsgálódjanak. A Pest Megyei Kereske­delmi és Piacfelügyelőség idén az első félévben há­rom témakörben tervez fel­méréseket. A gyorsétkező­helyek, a mérlegek és a mérések, valamint a fais­kolai lerakatok helyzetét járja körül. Szorongást ter­mészetesen csak azok szá­mára okozhat a hír, akik­nek vaj van a fejükön. A tisztességes, becsületes ke­reskedők aligha alszanak nyugtalanul ezután, lesve, mikor csap le rájuk az el­lenőrzőbrigád. A Pest megyei felügyelő­ség tavaly egyebek közt a közétkeztetés helyzetét mér­te föl megyeszerte. Vizs­gálódása nemcsak az üze­mi étkeztetésre, hanem a szociális és nevelőotthonok­ra is kiterjedt. Foglalkozott az anyagnormákkal, a hi­giénés feltételekkel, a té­rítési díjakkal, és azzal, hogy az áremelkedés el­lensúlyozására milyen kényszer szülte, de jó meg­oldásokat alkalmaznak a megyében. Az egész ország közét­keztetésének helyzetével a napokban foglalkozik az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőség. A főfel­ügyelőség Budapest és tíz megye — Pest megye nem szerepel köztük — 219 mun­kahelyi étkezdéjének és 120 nevelő- és szociális ott­honának tapasztalataiból szűrte le elszomorító kö­vetkeztetéseit. Ezek kísérte­tiesen hasonlítanak a ko­rábbi Pest megyei tapasz­talatokhoz. Az országos felmérésből néhány sarka­latos szakaszt kiragadva: anyagi okok miatt tovább csökken a vállalati étkezést igénybe vevők száma, ma már csak minden hato­dik dolgozó eszik munka­helyén. Jobbak a tapaszta­latok ott, ahol nem a ven­déglátó vállalat, hanem a munkahely működteti a konyhát, mert így a díjak alacsonyabbak. Baj van a normaárakkal, ezeket gyak­ran nem rögzítik írásban, legfeljebb az ételek és a nyersanyagok összetételét, de az értékét nem. Ez szá mos visszaélésre ad alkal­mat A nevelő- és szociá lis otthonokban észlelt hiányosságok miatt a fő­felügyelőség nem élhetett retorziókkal, mert bírságo­lási joga ott nincsen. Ezért a* önkormányzatokat tájé­koztatták a problémáról, de — mint ezt Mátrai Lajos, az OKPF vezetője hangsú­lyozta — a reagálás mér­sékelt volt, sőt több eset­ben el is maradt. A Pest megyei önkor­mányzatok számára mind­ez figyelmeztető lehet, hogy ha ők a segítő szándékú vizsgálatok ellenére nem intézkednek, a településü­kön lakó vevőknek aligha lesz jobb dolguk a jövőben, mint korábban. Kocsis Klára HOZUTOH VÁÍÍI&LKOZÓKNRK Kátyúban az igazgatóság is A téli időjáráiS szeren­csére nem volt szélsőséges. A Pest megye útjaiért fe­lelős Budapesti Közúti Igazgatóságot aligha állí­totta megoldhatatlan fel­adatok elé, bár útfenntar­tásra, üzemeltetésre a ko­rábbi éveknél jóval keve­sebb jutott. Valójában mi a tél mérlege a közutakon? — kérdeztük Dávid Tiva­dart, az igazgatóság fenn­tartási és üzemeltetési osz­tályának vezető főmérnö­két — A téli burkolatkáro­kat jelenleg mérjük fel, a javítási munkákkal párhu­zamosan, összefoglaló, pon­tos adatokat még nem tu­dunk. Annyi bizonyos, hogy az átlagos tél és az eddigi csapadékosnak nem mond­ható tavasz ellenére jelen­tősek a Pest megyei bur­kolatrongálódások. Az alapjában véve ked­vezőnek mondható tél után közúti igazgatóságunk ne­héz időszak elé néz. Je­lentős szervezeti, tevékeny­ségi átalakítást kell végre­hajtanunk igen korlátozott éves anyagi erőforrások­ból. Az átalakítások célja, hogy igazgatóságunk — akárcsak a többi — éssze­rűbb, kisebb működési költségű szervezetté váljon, s ezáltal a lehető legjob­ban tudjon alkalmazkodni az alakuló, magánerőre is építő piacgazdasághoz, egy­úttal ki tudja használni az útszakmában kialakulófél­ben lévő versenyhelyzetet. A Budapesti Közúti Igaz­gatóság a jövőben is sze­retné megtartani magának az útkezelés és az útgaz- dálkodás alapvető tevé­kenységeit, de csak azokat, amelyeket nem lehet ma­gánvállalkozóknak átadni. Szándékozunk megőrizni az utak nyilvántartási, mű­szaki gazdasági adatainak kezelését, a fejlesztési stra­tégiák kidolgozását, egyszó­val az útgazdálkodást. Ezenkívül nem akarjuk le­adni a közutakkal kapcso­latos létesítmények műkö­dési engedélyeztetését és szalcszerűségi garantálását. Pest megyében például igen nagy a vállalkozók ér­deklődése üzemanyagtöltő­állomások létesítésére. Ne­künk kell döntenünk, hogy a közlekedés-biztonság és a jó üzemeltetés érdekében ezek hol és milyen elhe­lyezéssel épüljenek. Ugyan­csak nem engedjük ki a kezünkből a folyamatos útellenőrzést, a közúti köz­lekedést zavaró hibák — kátyúk, táblák, tartozékok, rongálódások stb. — gyors kijavításának feladatait és a téli üzemeltetést. Nem utolsó sorban közúti igaz­gatóságunknak kell bizto­sítania ezentúl is az utak fejlesztésére, fenntartására fordítható pénzek hatékony felhasználását. Ezt korrekt versenyeztetéssel és szigo­rú műszaki ellenőrzéssel fogjuk elérni. — Vannak-e már vállal­kozóik? — Például a burkolatjel- festést már tavaly is külső vállalkozókra bíztuk. Idén is nyilvános versenytárgya­lást hirdetünk erre a mun­kára. Így ki tudjuk vá­lasztani a legolcsóbban dolgozókat, a legmegfele­lőbb minőségi munkát vég­zőket. Szervezeti átalakulásunk folyamat, amelyet jelentő­sen befolyásol, hogy a piacgazdaság egésze miként fejlődik. Ennek függvénye, hogy mikorra alakul ki az útfenntartási munkákra szakosodó vállalkozóink tá­bora. — A tavaszi munkákra van-e pénzük? — Az útalapból finan­szírozhatjuk az útfejlesz­tést, a fenntartást és az üzemeltetést, ám erre az évre kevesebbet kaptunk mint tavaly. Ennek oka, hogy az útalapot jelentő üzemanyag árába beépí­tett összeg nem változott. Az infláció és az előző év­hez képest várhatóan csök­kenő üzemanyag-fogyasztás következtében ez a válto­zatlan összeg valójában je­lentősen kevesebb pénzt jelent. Ilyen körülmények közt fontos, hogy kis ráfordítá­sokat igénylő gyorsjavítá­sokat végezzünk, az utakat és közvetlen környezetün­ket folyamatosan tisztán tartsuk és rendezzük. A közúti közlekedésben részt­vevőknek idén csak így tudunk a hiányzó anya­giak ellenére is valamit nyújtani. K. K. Nem jönnek az autók Keletről Trabantból átnlüib az Opelba? Teljes a tanácstalanság a hazai autópiacon, de úgy is mondhatnánk, káosz van. Azt minden autós érzi, hogy végérvényesen elmúlt egy korszak a hazai auto­mobilizmusban, de hogy milyen köszönt be ezután, egyelőre alig-alig sejthető. Pontosabban szólva a jövő körvonalát itt-ott már ki lehet venni. Az egyik nagy változás, hogy a szocialista autók abszolút fölénye egyszer és mindenkorra véget ért. A keleti márkák drasztikus megdrágulása oda vezetett, hogy a Merkur az év első három hónapjában alig a tizedét adta el a máskor szokásos mennyiségnek, és kérdéses, hogy a hitelre árusítás meghozza-e a vevők kedvét. A keleti típusokkal ugyanis csak az egyik baj, hogy sokba kerülnek. Az alkatrészek még az autó­kénál is jelentősebb ár­emelkedése mellett az al­katrész-utánpótlás teljes bizonytalansága riaszt el mind több vevőt. A keletnémet autógyárak már bizonyosan nem gyár­tanak több Wartburgot és Trabantot — négyüteműt sem —, ez látszik a lénye­gében megszűnt hazai ke­resleten. A lengyel kisautó is valószínűleg utolsó gyár­tási évében van, hiszen ha­marosan a FIAT Micro vált­ja fel. A Volkswagen meg­vette a Skoda gyárat, és jóllehet, a márkanév meg­marad. az új autó valójá­ban Volkswagen lesz. A Lada sorsáról egyelőre ke­vés a hír, ám szinte biztos­ra vehető, hogy a szovjet belpolitikai viszonyok kon­szolidálódásával sor kerül a togliatti autógyár teljes rekonstrukciójára, nagy valószínűséggel már ve­gyes vállalati keretek kö­zött. Azaz a keleti autók után­pótlása egy-két éven belül várhatóan minimálisra csökken. A hazai kereslet visszaesése nagyrészt ezt a bizonytalanságot tükrözi. Meg persze egy széles középréteg elszegényedését is, hiszen százezerszámra vannak olyan családok, amelyek az új árakon nem is gondolhatnak arra, hogy tovább autózzanak. Termé­szetesen a megnövekedett költségekben jelentős része van a mind drágább ben­zinnek, és a várhatóan egekbe szökő biztosítási díjaknak. A szakértők szerint az elkövetkező' egy-másfél év­ben igen nagy lesz a hasz­nált nyugati gépkocsik kí­nálata. Ennek egyik oka, hogy a Közös Piac rendkí­vül szigorú környezetvédel­mi normákat vezet be, amelyek a mielőbbi autó­cserére ösztönzik az ottani járműtulajdonosokat. A ke­leti használt autók ára vár­hatóan gyorsan fog esni, mert a használt nyugatiak ára akár jelentősen ala­csonyabb is leljet a jelenle­ginél. Mindenesetre az inf­lációhoz képest minden­képpen olcsóbbá válnak a használt nyugati autók. A jómódú középrétegbe tartozók igen rövid idő alatt lecserélik keleti ko­csijaikat, annál inkább, mivel a tehetősség leplezé­se lassan kimegy a divat­ból. Az új Fordok, Opelek, Volkswagenek, Renault-k iránt mind nagyobb az ér­deklődés. Az autópiachoz értők azoknak is szolgálnak némi vigasszal, akik a mostani horribilis beszerzési és fenntartási költségek miatt úgy érzik, hogy talán örök­re le kell mondaniuk a gépkocsiról. Várhatóan másfél-két év elteltével a magyar gazdaság túljut a holtponton, és megindul a növekedés. Az autóimpor­tőrök egybehangzó vélemé­nye szerint a kilencvenes évek közepétől a magyar utakon túlnyomórészt már — jóllehet, főleg használ­tan behozott — nyugati ko­csik futnak, és a mai tra- bantosok, Polski FIAT-osok zöme Volkswagenbe és Opelbe ül. P. É. Roncsautók a gabonában Tüzelőnek sarcolt útszéli fasor Még januárban, Csömör határában, a kerepestar- csai Szilasmenti Tsz szán­tóföldjét szegélyező út széli akácost, eleddig ismeretlen személyek elkezdték ritkí­tani. Eddig mintegy 40-50 darab, jobbára 10-15 centi­méter átmérőjű akácfákat vágtak ki, s a nyomokból ítélve utánfutóval fuvaroz­hatták a felhasználás hely­színére. Fűzi Gábor, a szövetke­zet környezetvédelmi elő­adója szerint az eltulajdo­nított fiatal akácfák tüze­léshez kenhettek. A kárt ugyanis abban az időszak­ban fedezték fel, amikor országszerte általános volt a szénhiány. Ezeket a fákat a tsz azért gondozta, hogy egyfajta védösávot alkossa­nak a termőföld és az út között. Az esetet a tsz föld­ügyi csoportja jelentette a környezetvédőknek, illetve a mezőgazdasági nagyüzem jogászának. Amikor a kö­zelmúltban megtartották a helyszíni ellenőrzést, pus­kás mezőőrt is vittek ma­gukkal, mondván, hátha a fegyver elriasztja a garáz- dálkodókat. Nyakon csípni ugyan egyet sem tudtak közülük, de azt megállapít­hatták, hogy az okozott kár több tízezer forintnyi. Fűzi Gábor, többéves tapaszta­latai alapján — korábban a tsz növénytermesztési fő­ESssaüombóS vetnek. Vecsésen Honti János még nem tudja, hogy az övé lesz-e szü­lei egykori földje, a falu hatá­rában levő másfél holdas terület. Mégis, ebben a bizonytalanságban, bízva a jövőben, a család segítségével elültették tegnap a kicsírázott burgonyát. (Hancsovszki János felvétele) ágazatvezetője volt — el­mondta, hogy a közös gaz­daság erdei, s különösen a törpefenyő-ültetvények már régtől fogva vonzzák a tol­vajokat. Bár rendszeresek a rendészeti ellenőrzések s az őrjárat, ám akik a környékre merészkednek, kitűnő helyismerettel ren­delkeznek, s tudják', hogy mikor lehetséges kivágni a fákat. Az említettek szinte el­törpülnek a környezet- szennyezők által okozott károkhoz viszonyítva. A négy települést érintő tsz- földek hosszúsága megköze­líti a 25 kilométert. Ekkora távolságon egyszerűen kép­telenség eredményesen fel­ügyelni. Itt aztán, akik nem akarják a portájukon kép­ződött sittet, szemetet az ilonatelepi, egykori sóder- bányába hordani, azok egy­szerűen a gabonaföldeken vagy más növényi kultú­rákban lerakodva szabadul­nak meg az autógumiktól, a roncs járművektől és más hulladéktól. Fűzi Gábor szólt arról, hogy évente, májusban, he­teken át több teherautó be­vonásával kénytelenek fel­kutatni a szemétkupacokat, a járműroncsokat, s azokat elszállítani. Az ismert ener­giaárak mellett a Szilas­menti Termelőszövetkezet­nek a mostani májusi nagy- takarítás is majd több száz­ezer forintjába kerül. A környezetvédelmi előadó arról is említést tett, hogy eddig legalább negyven esetben kaptak rajta olyan embereket, akik nem az Ilonatelepen lévő szemét- tárolóba, hanem mellé hordták a szemetet. Egysze­rűen nem hajlandók a hul­ladék köbméteréért, annak elhelyezéséért pénzt áldoz­ni, 70 forintot kiadni a sze­métjegyre, helyette a leg­egyszerűbb megoldást vá­lasztják. Eddig mindössze eayetlen sz.emélyt sikerült 5GÓ forintra megbüntetni. Ügy tűnik, az idevonatkozó törvény teljesen hatástalan. (gyócsi) *&ßUm

Next

/
Oldalképek
Tartalom