Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-11 / 84. szám
I. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1901. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK D U MÁJ ÁJ iiíctp SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŐT • GOD RÁCKEVE SZIGETSZENTSzociálpolitika - új értelmezésben Vége az önámításnak Az utóbbi időben erőteljes törekvések mutatkoznak a szociálpolitika új értelmezésére és korszerűbb gyakorlatára: utalva átalakuló hivatására és változó eszközeire. Jó ez a tendencia, annál is inkább, mert kevés a pénz, s a helyi ön- kormányzatok, amelyek újabban sok apró lépéssel szolgálják e jó ügyet, nincsenek elfogadható anyagi helyzetben. Hogy ilyen háttérrel mi a teendő? Erre azért jó példa is akad — a többi között Dunavarsány- ban. — Sok új kezdeményezésükről hallani. Szociálpolitikai koncepciójuknak mi a lényege? — Kérdeztük Ladjánszky László jegyzőt. — Abból á felvetésből és tapasztalatból kiindulva, hogy a támogatásul rendelkezésre bocsátott pénz nem mindig igazi célját szolgálja, igyekszünk tárgyiasítani a rendelkezésre álló összegeket. Sajnos településünkön különösen sok a rászoruló, a többség bérből és fizetésből él, ugyanakkor az önkormányzat anyagi forrásai is korlátozottak; például szerény a magán- szektor aránya, kevés az adóból befolyt pénzalap. Ennek ellenére tisztában vagyunk a szociálpolitika manapság különösen felértékelődött jelentőségével, így létrehoztunk egy azonnali gyorssegélyalapot. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden hosszadalmasabb és bonyolultabb eljárás nélkül felvehető legyen a segítségül adott összeg. — Kik vehetik és veszik igénybe e támogatási formát? — Természetesen komoly indok szükséges a segély igényléséhez, de messzemenően humanitárius szempontok vezérelnek a döntésben. Akit trágédia, vagy váratlan baj ér, illetve akik nyugdíjba vonulás miatt nem kapnak illetményt — Délegyháza Új buszjárat indul A d élegyházi polgárok megelégedésére a Volán Szigethalmi Igazgatósága új buszjáratot indít Délegyháza és Budapest kő- ■ zott. A május 2-ától élű vonal fővárosi végállomása a Nagyvárad tér lesz, a viteldíj pedig hatvannyolc Dinuibaraszti Kiállítóterem nyílik A múzeum élteti a múlt hagyományait, ápolja és folyamatossá teszi egy település kulturális értékeit. E felvetésből kiindulva Du- naharasztiban is azt tervezik, hogy múzeumukat — egyelőre szerény keretek között — helytörténeti kutatótárként és kiállítóteremként működtetik. Élére egy öttagú — történészekből, helytörténészekből álló ■— kuratórium kerül: tagjai leltárt készítenek a tárolt anyagról, illetve kijelölik a működés irányait. Az elképzelések szerint augusztus 30-ig megnyitják a múzeumot, s anyagát a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik. forint. S bár az autóbusz- szal utazóknak tizenkét forinttal többet kell fizetniük, mintha vonattal mennének, e járatot — lakossági igények alapján — indítják el. A polgármesteri hivatal — a Volánnal közösen — közvéleménykutatást végzett, s ennek alapján határozott a közlekedési lehetőségek ilyenforma bővítéséről. Az autóbusz egyébként meglehetősen sűrűn, szinte óránként megy majd a fővárosba, s vissza. mert hónapokig tart az első nyugdíj folyósítása — nos, őket segítjük. A legnagyobb ilyen célra fordítható összeg tízezer forint. — Alapítványokkal nem próbálkoznak? — De igen. Szociálpolitikai alapítványunkkal a hivatal lehetőségeit kívánjuk kiegészíteni, a kétszázezer forinttal létrehozott művelődési alapítvány pedig, bár elsősorban a ' kultúra céljait szolgálja, e körben kifejezetten szorgalmazza a szociálpolitikai szempontok érvényesülését: például tehetséges fiataloknak tanulmányaik során ösztöndíjat folyósítunk. Végül egy faluvédő alapítványt is létrehoztunk, amely a közbiztonság megerősítését szolgálja. — Március végétől kenyérutalványokat biztosít az önkormányzat. Ennek mi a lényege? — Szerencsére túlvagyunk a szolid szemlesütések önámító időszakán, s képesek vagyunk szembenézni a ténnyel, miszerint van egy réteg, amelynek igenis segítséget jelent a mindennapi kenyér finanszírozása. E meglévő realitással kívánunk számolni mégpedig segítő tettekkel. Erre a célra évente háromszázezer forint áll az önkormányzat rendelkezésére, ami azt jelenti: kétszáz családot —családonként fél kiló kenyérrel — tudunk ezen összegből támogatni. Csak és kizárólag kenyérre — házi jellegű fehérre — váltható be az utalvány. Jó szándékkal adjuk, s azt reméljük, hogy. ugyanolyan természetességgel fogadják a rászorulók, mint ahogyan mi felajánljuk. Va. É. A bejárók kiszolgáltatottsága Meddőhazaisóhajtások A bejáró dolgozó, akit másként ingázónak is szokás mondani, gyakran minden külön kérés nélkül is túlórázik. Előfordul ugyanis, hogy az órájára pillantva azt látja: nincs már értelme összekapkodni a holmiját, elvétett öt percet. Éppen eleget ahhoz, hogy lekésse a vonatot. Dolgozik tehát még 30 percet, aztán elindul. Közben esetleg kiderül, hogy nem számolt a forgalmi dugókkal. Ilyesmi akár késő este is előfordulhat Budapesten. összekoccan két autó, nem indít elég gyorsan a villamosvezető, s közben pirosra vált a forgalmi lámpa, miután majdnem minden útkereszteződésnél ez a helyzet ismétlődik. Fél és egész percek szabják meg, mikor érhet haza. Az ember fogadalma ellenére ismét idegesen lohol a megállótól, de mire a kijelölt sínekhez ér az állomáson, már csak a kihúzó szerelvény piros jelzőlámpái után nézhet csüggedten. Ha ez másodszor ismétlődik meg egy héten belül, dühösen elhatározza, nem vár még egy órát. Indul, mondjuk az Árpád hídhoz, rászánja azt az ötvenhat forintot, hogy valamennyi időt visszanyerjen az estéjéből. A tollforgató újra meg újra ellenőrizheti, hogy mi az igazság azzal szemben, amit egyes közlekedési illetékes urak állítanak. Szerintük például ezen a vonalon elég a járat, nem kell többet indítani. Azok. a városi vezető testületek, melynek tagjai természetesen nem a tömegközlekedési eszközökkel közelítik meg hivatalos útjaik alkalmával Budapestet, és persze nem oda járnak mindennap munkába, a békesség kedvéért elfogadják a jelentéseket, melyek szerint legalábbis majdnem minden rendben van a dolgozó emberek utazása körül. Legfeljebb a csúcsforgalom idején van egy kis torlódás, akkor nem jut mindenkinek ülőhely. Negyed nyolckor indul például a váci busz, amelyik alig nevezhető távolságinak. Szakmái finomítással is csak helyközinek mondják, pedig alig több, mint a minden sarkon megálló pesti villamos. Az ilyen zötykölödő csuklós buszokat nem is lenne szabad 30-40 kilométeres táDunakeszi; Rákóczi: Ápr. 18-án 6 és 8 órakor: A természet lágy ölén (szín., mb., am. vígjáték), 19-én 6 és 8 órakor: Münchhausen báró emlékei (szín., mb, am. vígjáték), 20—21-én 6 és 8 órakor: Fél lábbal a paradicsomban (szín., mb, olasz vígjáték), 24-én 8 és 8 órakor: Ovizsaru (szín., mb, am. vígjáték). Pomáz; Ápr. 19-én 7 órakor Havanna (szín. am.), 20—21-én 7 órakor: Selyemgubó (szín, mb, am. sci-fi), 22-én 7 órakor: Élve vagy halva (szín., mb, am. western). Szentendre; Autós: Apr. 18—21-én 8 órakor: Tini nindzsa teknőcök (szín, mb, am. kalandfilm), 22— 24-én 8 órakor: Roqky 5. (szín, am. akció). Szigetszentmiklós; Kossuth: Apr. 19-én 6 órakor: Végtelen történet 1. (szín, mb. NSZK-mesefilm), 19- én 8 órakor: Oltalmazó ég (szín. olasz), 20-án 6 és 8 órakor: Amerikai nindzsa 2. (szín, mb, am. akciófilm), 21-én Bórakor: Egyik kopó, másik eb (szín, mb, am. bűnügyi vígj.), 22-én 6 és 8 órakor, 23-án 6 órakor: Ovizsaru (szín., mb, am. vígjáték). volságokra elindítani, mert még az ülőhelyhez jutott utasakat is kifárasztja. No de, ez Magyarországon bizarr kívánság. Elindulunk, kérdezek egy fiatalembert, hogy szabad-e a mellette lévő ülőhely. Bólint. Leülök. Mintha meglökött volna. Biztosan félreértem a mozdulatát — gondolom. Később ismét meglök, elnézést is kér, de indulatosan hozzá teszi: — Maga lökdös, nem tudok aludni. Tudja, nem vagyok nő, és nem szeretem, ha hozzám dörgölőz- nek. Jobb megelőzni a konfliktust. Ajánlom, hogy utazzon két széken azzal az egy jeggyel, s felállók. Most már talpalatnyi helyet is nehéz találni az egymás mellett álldogáló emberek között. Nehéz táskák, háziasszonyok kitömött szatyrai ütődnek hozzám. Így járják oda-vissza az utat ki tudja hány éve, vagy évtizede a dunakeszi, gödi és a fóti bejáró dolgozók. Gondolom s látom is fáradt arcukon, hogy ezt az életformát nem lehet megszokni. Még a zötykölődést sem, mert az ülőhelyhez jutottak arca is gyűrött, csak a ritkán utazó naivabbak próbálnak meg a félhomályban olvasni a szemük előtt táncoló újságlapokból. Alsógödnél már kerül újabb szabad ülőhely, ötvenhat forintért valamivel később futunk be a váci pályaudvarra, mint az a vonat, amit a Nyugatiban lekéstem. Persze, az sem sokkal különb. Csakúgy, mint a Duna túloldalán közlekedő emberek helyzete. A HÉV-járatokról nem is beszélve. Kovács T. István Folytatódhat az építkezés? DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6. PL: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 133-4761, 138-1067. 8 Ki mer itt vállalkozni? Ezt kérdeztük cikkünk címében a közelmúltban, mely a Szentendrc-Papsziget melletti vállalkozók panaszáról szólt, akik talán hamarosan megkapják az engedélyt a három éve kezdett, s közben leállított építkezés folytatására. Kérdés, megnyithatják-e boltjaikat a kereskedők, akik most még a képen látható épületekkel, s velük együtt az üdülőhely ezzel a látvánnyal, várnak az engedélyre és a turistákra Nem puszta kívánság Közérthetően Járom a közélet fórumait, tanúja lehetek sorsformá'ló elhatározásoknak és meddő vitáiknak. Lám, nem csak nekem sérti például ez a szó a fülemet, hogy közmeghallgatás. Az egyik gyűlésen felpattan mellőlem a szomszéd, s első szavai ezek: Van ennek a szónak valami szinonimája is. Jó lenne, ha alkalmaznánk. Majd azzal folytatja, hogy továbbra is ragaszkodik a költségvetés nyilvánosságához. — Miért? Nem az? — lep meg először a kérdése, hisz most beszéltek, pár'perccel ezelőtt a súlyos tételeikről. Beszéltek? No igen. Csakhogy amit a szakember felsorol, azt a laikus számára — mert mindenki más az — érthetővé kell tenni. Van, aki még azon is kénytelen elgondolkodni, hogy mit is értett tb.- járulékon a tételt egyebek közt említő előadó, aki a megszokott hivatali zsargon helyett mondhatott volna mást a szociális étkeztetés helyett, amin érthette a hallgatóság az idősek napközi otthona ebédszolgáltatásait ugyanúgy. mint a rászoruló, mozgásképtelen öregeknek házhoz szállított ételt, de gondolhattak akár egy ingyenkonyha megnyitására. Gondolkodhat rajta a magánkereskedő, a munkából ideérkezett kíváncsi lakatos vagy fonó- nő, hogy mi is lehet az épületfenntartásból képződő öszeg, az átvett pénzeszköz, az aktív és inaktív. Vagy, ha már költségvetésről van szó, s csak úgy röpködnek a tételek a hallgatóság feje fölött: nem jobb, ha csak a fő összegeket közük, n em bonyolódnak a részletekbe? Ezt a témát feszegette egy másik résztvevő is azon az estén, aki azt kérte: — egyszerűen, röviden, velősen mondják meg, mit miből tud kifizetni a falu, menynyi hiányzik, miről kell lemondani, vagy ha lehet, közösen pótolni az árát. Közérthető demokráciái és nem formálisát akarnak az emberek. Különben odajutunk, mint ahová sok, még mindig létező vállalati kollektív szerződéssel, amik terjengősek, jogi szaknyelven fogalma- zottsk, minden érdekelttel aláírattak, megtárgyaltak. Akire tartozott, kipipálta. Szabá- lyasan jártak el. Ügy ám, de minek? K. T. I. (Kovács T. István felvétele)
