Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
Egymáson segíteni „A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége elnökségének megbízottja várja a volt hadifoglyok, recskiek és politikai üldözöttek jelentkezését a nagykátai Városi Könyvtárban.” Jelentkezés a könyvtárban Mint ahogy azt megtudtuk, a térségben a volt üldözötteknek nincs érdekvédelmi szervezetük, és például a nagykátai. polgár- mesteri hivatalban sem tudtak felvilágosítást adni létszámukról vagy a segítségre, anyagi támogatásra szorulók nevéről. Most Oszlay László kezdeményezése már csak azért is figyelemreméltó, mert éppen március végén döntött a Parlament a társadalmi szervezetek állami támogatásáról, melynek értelmében az igényeltnél jóval kisebb összeghez jut az ötvenhatosok Szövetsége is. Tehát az elkövetkező időben sok hasonló társadalmi szervezetnek a helyi összefogásra és támogatásra kell számítania, és éppen ezért szükséges: ezek az emberek tudjanak egymásról, mert csak így tudnak egymáson segíteni. — d — Olvasói levél Megalázó, elkeserítő Megdöbbenve olvastam a Pest Megyei Hírlap 1991. április 2-án megjelenő számában a „Jobbító szándék” című cikket. Megdöbbentem és elkeseredtem, hogy egy szentmártonkátai lakos ezt nyilatkoztatta . a könyvtárról: „A kultúra ürügyén nem lehet rendszerváltozás után is azoknak a személyeknek szolgálni, akik korábban elvtelenül kiszolgáltak.” Mit érthet vajon ezen? Talán azt, hogy a szentmártonkátai könyvtárvezető elvből soha nem lépett be a kommunista pártba? Lett volna rá alkalma, hiszen majd 15 évig egy épületben volt a könyvtár az MSZMP helyi szervezetével. Vagy akkor szolgálta ki a múlt rendszert elvtelenül, amikor a könyvtár kitelepítése ellen emelte fel szavát és harcolt az akkori községi és pártvezetés ellen? Nem tudom. És sorolhatnám még tovább, de nem teszem, mert tudom, hogy a községben lakók többsége visszaemlékezik még erre az időre. Visszautasítom azonban azokat az alaptalan, a valóságnak nem megfelelő kijelentéseket, amelyek a cikkben több helyen előfordulnak. Így: „Kempingezésre, fotózásra és még ki tudja, mire költenek a költségvetési keretből.” Ezt még olvasni is abszurdum! Aki ilyet nyilatkozik, annak bizonyítani is tudni kell, hogy a könyvtáros könyvtá.- ri költségvetési pénzből ment el kempingezni, netán több hétre is! Megjegyzem, évek óta nem voltam a saját keresetemből sem kempingezni. Lehet, hogy még ezt is bizonyítanom kell? De nézzük a másik oldalt! Ha a községi tanács vagy polgármesteri hivatal pénzt adott volna a könyvtárosnak, hogy elmehessen kempingezni, gondolom azTápioszecső Bordásfal Aggasztóan lecsökkentek a Pest megyei iskolák és óvodák bútor- és sportszeí- megrendelései a két-há- rom évvel ezelőttihez képest. Ennek az oktatási intézmények romló anyagi helyzete, és az év eleji körülbelül 30 százalékos áremelés az oka. Az idén az első negyedévre mindössze a pilisvörösvári Templom téri általános iskola rendelt egy ugrószekrényt és négy ugrózsámolyt, a tá- piószecsői óvoda bordásfalat, a gyáli Kossuth utcai általános iskola pedig speciális asztalt a Calderoni Műszer- Taneszközgyártó és Forgalmazó Vállalattól. óta az a dolgozó és a könyvtáros is jogos büntetését töltené valahol. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az újságcikk szerint: „Évente nyolcszázezer forint munkabért fizet itt ki az önkormányzat.” Megalázó és elkeserítő, hogy sokévi lelkiismeretes munka után még ezt is cáfolnom kell. Talán még a fizetési jegyzékünket is be kell mutatni? A cikkben szó esett többek között még arról is, hogy „a régi népfrontosok most támadják a kisgazdákat”. Ugyan kik lehetnek ezek a személyek, és miért támadnák a kisgazdákat, hiszen a kisgazdák között is vannak olyan volt népfrontosok, így a jelenlegi kisgazdapárti elnök és a kisgazdák Pest megyei ügyésze iS, akik annak idején a falu ellenzékének számítottak?! Nem értem az egészet! Kik akarnak, és miért most mesterségesen előidézett ellentéteket előidézni ebben a községben? Mi a céljuk? Ebben a nehéz időben ösz- sze kellene fogni, és közös erővel azon kellene dolgozni, hogy községünk előbbre lépjen, fejlődjön minden téren. Én bízom benne, hogy így lesz. . Kissné Pásztor Éva könyvtárvezető Szent Flórián tiszteletére Vásárt egykor csak a király által adományozott jog alapján lehetett tartani meghatározott helyen és időben. Az érte járó adó a királyi — később az állami — bevételek közé tartozott. Ennek befizetésén túl is maradt azonban annyi, hogy az eseménynek helyet adó település sem járjon rosszul. Nem beszélve arról, hogy az élénk kereskedelem mindenkor az egész település fejlődésére serkentőleg hatott. Erre gondoltak a farmosi önkormányzat képviselői, amikor elhatározták: több mint három évtizedes kihagyás után ismét országos állat- és kirakodóvásár rendszeres megtartására hívják a környék gazdáit, kereskedőit. Márcsak azért is esélyt látnak a régi hagyomány felújítására, mert például a Péter-Pál napi búcsú igazi népünnepély a faluban. Szerte a környékről sokan jönnek ide ezen nevezetes esemény alkalmából. Miért ne lehetne hasonlóan népszerű a farmosi vásár, hiszen egyre több az állattartó, primőrtermelő és iparűző család errefelé ?! S az bizony nem mellékes, hogy jelenleg a szomszédos Tápiószelére, Jászberénybe, Nagykátára vagy Tápió-, szentmártonba kell vándorolniuk a farmosiaknak vásári portékát adni-venni. Az idei évre máris kitűzték az esemény három időpontját. Az első május 5-én (vasárnap) kerül sorra. A további időpontok: szeptember 1. és november 24. A jövő évtől már négy alkalommal jöhetnek az érdekeltek a farmosi vásártérre, amelynek helye a lőtér — sportpálya — Jászberényi út lakott része által határolt külterület. Az odavezető Páskomi utat (Jászberényi útról ágazik el) mintegy 200 méteres szakaszon addig feltöltik és aszfaltozzák. S ha valaki netán rossz vásárt csinál május ötödikén, még mindig találhat vigaszt a szomszédos sportpályán. Azon a vasárnap délelőttön ugyanis ott tüzet oltanak majd. A térség településeiről összesereglett önkéntes tűzoltók Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének tiszteletére mérik össze tudásukat. (tóth) L ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1991. ÁPRILIS 9., KEDD TÁPIÓMENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Tápióbicskei kórképek (111.) Békét a falunak A tápióbicskei „orvosügyben” — ahogy a kornyéken nevezik a történteket —, szóval az ez ügyben született írásainkat figyelemmel kísérők nyilván tapasztaltak néhány furcsaságot, ellentmondást. Érzik ezeket a helybeliek is, bár az általam megkérdezettek többsége elhárította, hogy nevét adja a véleményéhez. Furcsamód épp ez erősítette meg a kívülállóban a gyanút: mégiscsak többről van itt szó, mint egyszerű munkajogi vitáról. Természetesen mindkét fél a másikat vádolja . . • Láng Ferenc polgármester — nehezen összejött, rövid beszélgetésünk után — a szerkesztőséghez küldött levélben is megerősítette véleményét. — A képviselő-testület — írja többek között — az üzemi körzeti orvosi állást felmondta és a gyermekorvosi pályázatot meghirdette. Erre jelenleg 6 pályázó van. (Emlékeztetőül: miközben a munkaügyi döntőbizottság Vicháné dr. Tánczos Róza és orvosirno- ka fellebbezésének egyhangúan helyt adott, és a munkaviszonyát megszüntető határozatot felfüggesztette. — A szerző.) ALAIRASGYÚJTES — Az országgyűlési képviselő úr — írja tovább a polgármester —, akit a doktornő családjához baráti szálak fűznek, mindenáron politikai kérdést kíván ebből kovácsolni, mivel az elbocsátott orvos az MDF tagja. Szinte minden fórumot megkeresett, s legutóbb még a Parlamentben is szó esett erről a „komoly kérdésről”. A faluban egyesek aláírásgyűjtést kezdeményeztek, amelyről több ízben is kiderült, hogy az aláírók nem mindig kapták pontos információkat. Hangsúlyozni szeretném, nekünk ez nem politikai kérdés, hanem minőségi csere. Ha a doktornő rendelkezne gyermek szakorvosi vizsgával —, de semmilyennel nem rendelkezik —, az állást ő is be- tölthetné. A képviselő-testület már két ízben is megtárgyalta ezt a témát, és az első határozatát megerősítette — szögezi le a tápióbicskei polgármester. S ez így igaz. Csakhogy a második határozat után ismét a nagykátai szakorvosi rendelőintézet — új ösz- szetételű — munkaügyi döntőbizottsága elé került a téma. A munkáltatót ott már a megyei önkormányzat két jogtanácsosa — dr. Kiss György és dr. Visznói Tamás — képviselte. Igaz, megbízólevéllel nem rendelkeztek, s a jegyzőtkönyv- ben szerepel egy kitétel, miszerint: „A munkáltató jogi képviselőinek felkészületlensége, ez ügyben való tájékozatlansága nagymértékben megnehezítette a bizottság munkáját és döntését.” HATALYTALANITOTTA Láng Ferenc polgármester: — Természetes, hogy a’ nem munkajogi, hanem . a téesz létszámára, a körzet nagyságára vonatkozó kérEddig hátrányos helyzetű bejárónak nevezték, mostantól munkakönyvvel a zsebemben főállású munkanélkülinek titulálnak. Életem, sorsom nem egyedi a megyénkben ... Falun nőttem fel, paraszti közösségben, ahol az élet mindig valós arcát mutatta. Ha rossz voltam, elvertek, vagy szemembe mondták, hogy hibáztam. Ha jót cselekedtem, akkor szembe is dicsértek. Nagyon jó szomszédaink voltak falun, sőt vannak is. Vágyakozva megyek közéjük szabad szombatokon. A család, amelyben nőttem, bizony a mai szemmel nem családi modell. Hatan voltunk testvérek. Én voltam a legfiatalabb. A háborút gyermekként éltem meg. Apám, isten nyugosztalja, szerette a piát. Az is igaz, hogy csak azt itta meg, amit termelt. De azt aztán rendesen! Ha a memóriám nem csal, apám életében egy korty bort sem adott el. Az anyám is csak szőlőt, úgy, hogy ellopta eladásra. Édesanyám hős volt. A szó igaz értelmében. Mert amit ő tett a családért, az csoda. Egyszerűen ma sem jövök rá Elgondolkodtató Rézben a munkakönyv o nagy titokra: a törődés, a nincsből való teremtés, a szeretet és az a kirobbanó jó kedély. Pedig az öreg néhányszor eltángálta. Sokat jártam a plébános és a tanító lakásán. Mindig elsőnek jelentkeztem házimunkára. Akkor határoztam el gyerekfejjel, hogy any- nyi könyvem lesz, mint a papnak meg a tanítónak. Meg kell hagyni, bátor fogadalom volt akkor. Mert otthon egy szem könyvünk sem volt, csak a Biblia. Szerszámkészítő lettem. A szer számosszakma számomra borzalmasan szép ... Egyébként a szerszámosok mindig soviniszták voltak, mert azt mondták, hogy ők a vasipar szobrászai! Ez tényleg soviniszta szólamnak hangzik, mert minden szakmának megvan a maga szépsége. Én a kapa mellől mentem el szerszámosnak. A haver, aki előbb ment inasnak, azt mondta: öreg. neked szerszámosnak kell menned, mert ott lehet bütykölni, spekulálni. S valóban olyan volt a munkám, hogy mindig más és más. A szériamunkában elpusztultam volna. Ezért is félek az itthoni semmittevéstől. Hogy - mit szólnak a melósok ezekhez az új vállalkozási lehetőségekhez? Évekkel ezelőtt olvastam egy interjút egy francia közgazdásszal, aki azt kérdezte, hogy mi magyarok miért foglalkozunk iparral, amikor kitűnő mezőgazdaságunk van. Hát a vállalkozás is olyan, mint a gyorstalpaló suli: lezül- leszti a szakmát. S aztán már nincs a szakmának becsülete. Én elmehetnék maszeknak, mondjuk a karbantartás területén, ami gyakorlatilag kívánatos. Na most ilyenbe belecsöppenni nagyon nehéz annak, aki nincs benne a maszekvilág üzleti körforgásában. Nehéz kialakítani a kuncsafthálózatot. Viszont van egy másik dolog. Aki például szereti a szakmáját, bejárt egy életen át Pestre a gyárba, az úgy gondolja, hogy már nyugdíjig kihúzza. Azt a sok embert, aki most elmegy mindenfélére vállalkozni, én nem sokra becsülöm. Mert mi lesz velük? Nem lesz mindig ilyen vállalkozó szellemű világ! Valaki azt kérdezte tőlem a múltkor, hogy szerintem miért rossz a gyári vezetés. Képzelje, az ötvenes években a bőrünkön éreztük, hogy a gyárigazgatókat is félrevezették. Aztán jött egy jobb rendszer... Szoktam volt mondani, hogy a gróf az itthagyta a kommunizmust, a proletár nem. Mert ugye egyesekből mi lett volna? A gyári vezetés újratermelődik: a macska kitermeli az egeret! Valahol csináltak egy kísérlett felmérést: megkérdeztek egy nagy gyárban minden vezetőt, hogy ha most leváltanák öt, volna-e helyettese. Kilencven százalék azt mondta: nem. Rá egy évre, amikor már elfeledkeztek az egészről, ugyanezt lejátszották azzal a kérdéssel, hogy ha őt innen kiemelnék, volna-e helyettese. Öh, hogyne volna! Hát most köszönhetem nekik, hogy a munkakönyv a kezembe került ... Deák Attila désekre nem tudtak válaszolni. Ök jogászok, 'nem statisztikusok. A döntés azonban mégis megszületett, és a bizottság a tápióbicskei önkormányzati testületnek a munkaviszony megszüntetéséről szóló határozatát hatálytalanította, és felszólította a polgármestert mind a körzeti orvos, mind az orvos- írnok esetében a felmondás előtti munkaviszony visszaállítására ... A munkaügyi döntőbizottság a munka törvényikönyve alapján megállapította, hogy a munkáltató a .felmondás jogát nem társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta, mivel figyelmen kívül hagyta a folyamatos és zökkenőmentes betegellátás érdekeit. Nem bírta sem szakmai felettesei, sem a Társadalombiztosítási Főigazgatóság előzetes hozzájárulását. NÉVTELENÜL A fentiek ismeretében nyilván akad olvasó, aki hiányolja a közvetlenül érintett Vicháné dr. Tánczos Róza álláspontját, öt azonban a történtek annyira megviselték, hogy jobbnak láttuk, ha az ügy végleges lezárásáig újabb kérdésekkel nem zaklatjuk. Elmondta viszont véleményét a férje, Vicha Ferenc, a nagykátai mentőállomás dolgozója: — Helyettem, mert engem nem tudnak Láng úrék elérni, most a feleségemen csattan az ostor. Embertelenség ez vele és mindazokkal a h-elyi betegekkel szemben, akik most egyetlen körzeti orvosnál zsúfolódnak össze és várnak a sarukra. Farkas Gábor országgyűlési képviselő: — Épp a polgármester úr az, aki itt politikai boszorkányüldözésbe kezdett, s engem vádol azzal. Pedig ez az ügy sem kisebb horderejű a iakitelkinél, amit úgy felfújtak. Láng Ferenc polgármester: — Természetesen a munkaügyi bíróságihoz fordulunk. A határozatunknak pedig érvényt szerzünk. Ha kell, ahogy mondtam, népszavazást írunk ki, nem félünk a szakítópróbától... S végül egy közvetve érintett tápióbicskei állampolgár, névtelenségbe burkolózó beszélgetőpartnereim egyike a faluvégről, akit én kérdeztem: — A falunak mi lenne a jó? — A békesség végre. A hatalmon ülők meg a kisemberek békessége... De mikor jön el ez Tá- pióbicskén? Vereszki János (Vége) ■tapiömemxi hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Deák Attila. © Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.
