Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
V isst. Április 2., kedd 1 XXXV. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM Foglalkoztatási kirendeltségek szorult helyzetben Kikoldult irodák, kinézett ügyfelek Ha végigböngésszük az Országos Munkaerőpiaci Központ statisztikáit, szomorúan konstatálhatjuk, hogy az állástalanok száma hónapról hónapra emelkedik. Hasonló képet mutat a megyei helyzet is, s ez azt jelenti, hogy a munkaügyi ügyfélszolgálati irodákban nagy a zsúfoltság, az állást keresők szinte egymásnak adják a kilincset. A Pest Megyei Foglalkoztatási Központnak tizenöt településen működik kirendeltsége, s közülük jó néhány elhelyezése nem felel meg a megváltozott körülményeknek. Hiába, amikor tavaly januárban kiépítették a hálózatot, még csak négyszázan kaptak munkanélküli-segélyt, s egy-két ezres ügyfélforgalommal lehetett számolni. Sajnos azóta a gazdasági ellehetetlenülés jelei egyre inkább megmutatkoznak, s a negativ változásokat jól érzékeltetik a legfrissebb adatok. A megyében márciusban már 7—8 ezer között volt azoknak a száma, akik munkanélküli-segélyben részesülnek. s az irodát 22 ezren keresték föl, A Pest Megyei Foglalkoztatási Központ vezetőjétől, Peráth Bélától megtudtuk, hogy Szigetszentmiklóson, Dunakeszin, Zsámbékon, Ráckevén, Nagykátán, Nagykőrösön és Százhalombattán megfelelő körülmények között dolgozhatnak az irodák. Érden is ígéretet telt a polgármester, hogy még egy évig biztosítják a jelenlegi helyiséget. A problémás esetek közé tartozik a szentendrei, a váci, meg a dabasi ügyfélszolgálati irodák helyzete, s a sor nemrégiben a ceglédi és gödöllői kirenGyilkossdggs! gyanúsított gyerekek Saját zokniját nyomták a torkába Szakadó esőben futunk be Öcsára. A komisz idő miatt olyan gyér a forgalom, hogy még a kék fényt sem kell bekapcsolni. A riasztást követően 14 perc alatt érünk a helyszínre. A rádión közölt címen, a ház előlit, alacsony, bőrig ázott ríV’T.iűr zászlós. Távolabb néhány riadt szájuí- ti. Fazekas Sándor jelentkezik és közli a tényállást: bent a házban egy halott van, minden bizonnyal meggyilkolták. Az esetet nem sokkal a déli harangszó előtt fedezte fel, a kerítésen át jutott a házba, miután a kopogtatásra nem jött senki kaput nyitni. Fülöp Sándor alhadnagy, a gyáli rendőrállomás parancsnoka feszítővasat ho- zgt és felnyitja a kaput. Egymaga megy be a házba, mindenki mást elparancsol a környékről. Kis idő múlva jön visza, az arcán látni, amit ő látott odabent, aligha lehet szívderítő. — Legfeljebb 12 tórája halott. A száját ronggyal betömték, majd agyonverték. A feje és arca tele van ütésnyommal. Kevés vért veszített. Idős, de jó kötésű ember volt. Ezt nem egy csibész csinálta. Szerintem rablógyilkosság történt. Az egész házat felforgatták, valamit kerestek. A szűkszavú közlés után Fülöp beáll a kapuba, nem ereszt be senkit. Pedig közben befut a dabasi rendőrkapitány, dr. Mohácsi őrnagy, akit, bár szabadságon van, riasztottak, így írja elő a regula. No meg azt is, amíg a megyei ' rendőr-főkapitányság életvédelmi csoportja nem jön ki, senki nem kezdhet nyomozásba. Érkeznek a kék Ladák, egyik a másik után. A kutyások, a la borosok, a nyomrögzítők, a fotósok. Életemben most asszisztálok először gyilkossági nyomozásnál, most látom első ízben, hány embert mozgat meg egy ilyen bűn- cselekmény felgöngyölítése. Megjön a rendőrorvos, bemegy a házba. Nyomában egy videokamerás technikus; minden mozzanatot, minden tenyérnyi helyet videoszalagra rögzít. Értékelhető nyomokat találnak, ami Fülöpnek köszönhető. A halált kiváltó ok viszont nem egyértelmű. — Majd boncolás után — tér ki az orvos a válasz elől. Az eső esik, már híg latyakban caplatunk. Az áldozatot elviszik boncolni, a nyomozók berendezkednek a községházán, megkezdődik a környék lakóinak kihallgatása. Néhány olyan személyt elő is állítanak, akinek már volt összeütközése a törvénnyel. Telefont keresek, bediktálom a tudósítást. Aztán visszamegyek a helyszínre. Bent égnek a lámpák, de nem mozdul senki. Olyan a Somogyi Béla utcai vén bagolyvár, mint egy kísér- tetház. Még nincs 10 óra, de már megvan a boncolási eredmény. A 72 éves Palika (Folytatás a 12. oldalon.) deltséggel is bővült. Mindkét városban az elmúlt hetekben költöztették el a városházáról a munkaügyi irodákat. Monoron — ahol tizenhét négyzetméteren szorongott három ügyintéző, egy számítógép s az ügyfelek — úgy tűnik, sikerül javítani a körülményeken. A polgármesterrel folytatott megbeszélés után akadt új helyiség, amelyet most majd 200 ezer forintért kell rendbehozatni. A pénzről szólva: gondot okozott az is, hogy a törvény életbe lépése után a foglalkoztatási központ csak március végén tudta meg, milyen költségvetéssel dolgozhatnak az idén. Az már ismert, hogy az anyagiakban nem dúskálnak, ezért fontos lenne, hogy az érintett településeken sikerüljön egyezségre jutni az önkormányzati hivatalokkal. Peráth Béla hangsúlyozta, a helyhatóságoknak is érezniük kellene a felelősséget, hogy az irodák léte a lakosság érdekeit szolgálja. Kívánatos lenne ezért, hogy a részükre kiadott helyiségek bérleti díját ne üzleti alapon — mint egy kft. vagy bank esetében — szabják meg. Szerencsére a segítőkészségre is akad példa. Az aszódi polgármester például felajánlotta, ha a gödöllőiek elhelyezése nem oldódik meg, ők készek a segítésre, s a városban helyiséget biztosítanak a körzeti kirendeltség számára. II. £. Csupa feltéfeles mód Elillant álom az erdélyi faluról Amikor megkezdődött az erdélyiek hazánkba vándorlása, több községben segítették a letelepedésüket. Kiemelkedő helyet foglalt el tavaly Dány a segítők és támogatók sorában. Számtalan hír szólt a majdan megvalósuló erdélyi faluról. Akkor úgy tervezték, hogy a termelőszövetkezet által kiparcellázott szentkirályi területen adjak a kedvezményes telket és megteremtik a lehetőséget a részletfizetésre, valamint biztosítják a vizet és a villanyt is. Akkor még egymást érték a segélyszállítmányok Nyugatról. Hogy mivé lett mára a nagy ábránd, arra kerestük a választ, ugyanis azt a hírt kaptuk, mégsem lesz erdélyi falu Dány-Szentkirá- lyon. Dánytól négy kilométerre van az a tanyarendszer, ahol néhány család már hosszú évtizedek óta élt. A parcellázás a tanya szomszédságában annak rendje és módja szerint megtörtént. A telkeket négyzetméterenként 80 forintért kínálták, nagyságuk 800 és 1000 négyzetméter közötti volt. Ügy tervezték, hogy a második ütemben épülő házakba ez év tavaszán költöznek be a lakók. Hogy most hol tart az új falurész kialakításának gondja, arról Oláh Lajos jegyző tájékoztatott. — Erdélyi falu nem lesz, az már biztos. Hogy miért? Mert az erdélyiek nem jönnek már olyan sokan, mint korábban. Ez tulajTavaszünnep liidegben Országszerte minden felekezet megemlékezett Krisztus feltámadásának 1991-ik évfordulójáról Az ünnep évtizedekig csak amolyan népi hagyományként szerepelt a jeles napok listáján. A feltámadás bibliai és vallási jelentőségét igyekezett feledtetni a pártállami szemlélet. Képünk az érdi postástelepi katolikus gyülekezet körmenetén készült. A gyülekezetnek mostanáig csupán egy imaterme volt, amelyet az Ige iránti áhítat rég kinőtt. A hívek nagy része vasár- és ünnepnapokon kívül szorult a falakon. De nem sokáig. Az idei már több volt, mint húsvéti körmenet, a hívek felkeresték az épülő új templomot is, amelyet II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor szeretnének felszentelni. Ügyszintén az ünnepsorozatokhoz tartozott egy különleges húsvéti mise is. amelyet Márianosztrán, a börtönben celebráltak az elítélteknek. (Riportunk a 2—3. oldalon.) Fotó: Hancsovszki János donképpen örvendetes. De van más oka is. Időközben a telkek árát felemelték 150 forintra négyzetméterenként, és elfogyott a hitel a közművek kialakítására, nincs több pénz. A földet, igaz, a termelőszövetkezet adta, de az infrastruktúrát a tanácsnak kellett megteremtenie. x Még némi útépítésre futja a mai hivatalnak, aztán vége. A szentkirályi részen már ott él 40-50 család, a többiek még építkeznek. Vannak közöttük erdélyiek is, de a nagy álmok, a tervek széthullottak. Pedig mennyire bízott az egykori tanácselnök a nemzetközi elismerésben! Most kellett volna parcellázni a nagy érdeklődés miatt a kiserdő és az országút közötti részt. Ha jöttek volna többen, ha lenne rá igény, ha lenne pénz építkezni, ha tudnának villanyt és vázét vezetni, ha épülne az út, ha ... Ha az álmok csaknem mindegyike nem íoszlana szét hazánkban, mint Dányban az erdélyi falu terve. á. m. Alkalomhoz illő cikkekkel lepte meg olvasóit több hétfői lap szerte Európában. A hétfő a „szenzációké” volt. A brit Independent nem kisebb hírt repített világgá, mint azt, hogy „trónkövetelő” jelentkezett, a királynő „unokatestvére”. A cikk szerint a királynő nagyapja, V. György király egyik rég elfeledett fiának törvénytelen gyermeke van. Egy 65 éves walesi farmerről van szó, aki bírósághoz akar fordulni, és azt követeli, hogy vegyenek ujjlenyomatot a királynőtől, bizonyítandó a rokonságot. A Daily Mail című lap azzal rémisztette olvasóit, hogy hamarosan el kell mozdítani a híres Stonehenge hatalmas köveit. Az ok: más irányból kel fel a nap, s ezért sugara nem esik egybe a kövek irányával. A Daily Mirror állati szenzációval szolgált: egy bizonyos Charlie fényképét közölte. Ez a Charlie egy aranyos kis majom és egy csirke keresztezéseként „látta meg” a napvilágot. Nem maradtak le a franciák sem. Egy észak-franciaországi rádióállomás bolondját járatta a körzet lakóival, Hírül adták ugyanis, hogy aranylelőhelyre bukkantak, s aki részesedni akar a föld kincseiből, még 48 óráig megteheti. A tüstént odasereglő emberek csak a helyszínen jöttek rá, hogy hányadikát mutat a naptár. Athénben az Eleftheross Typosz című lap igencsak meglepő hírrel állt elő: bejelentették, hogy privatizálják a rendőrséget. A varsói Gazeta is kirukkolt: azt írta, hogy ott járt Szvetlána Allilujeva, Sztálin lánya, és visszakövetelte az apja által a lengyeleknek adományozott negyvenemeletes fővárosi épületet, a kultúra palotáját. Gátat szabni a vagyonátmentéseknek Gazdákra földek Jócskán felborzolta a kedélyeket az MDF országos választmányának állásfoglalása a termelőszövetkezeti vagyonról. A választmány felháborodásának adott hangot, s felhívta a téeszek tagságát, hogy védje meg saját eszközeivel is érdekeit, és úgymond vessen gátat a nemzetkárosító tevékenységnek. gj Vajon mennyire érzik előrehaladottnak az említett folyamatot a Magyar Demokrata Fórumnál. Erre kértünk választ dr. Farkas Gabriellától, az MDF alelnökétől. — Természetesen tagadhatatlan, hogy vannak tisztességes tsz-elnökök, jó szándékú agrár szakemberek, akiktől idegen a kolhoz típusú szövetkezés, illetve gazdálkodás. Jómagam húsz éven át dolgoztam tsz-jo- gászként, s így bőséges ismereteim vannak a mező- gazdasági nagyüzemekről. Az MDF országos választmánya azért sürgeti, hogy a kárpótlási, a földtulajdon- és szövetkezeti törvények mielőbb megszülessenek, hogy — a felsoroltak, amelyek egy demokrátikus csomagba tartoznak — gátat szabjanak a spontán privatizációnak. S3 Utalt a két évtizedes tsz-jogászi időszakára, a felhalmozott szakmai tapasztalataira. Ezeket mos* lanság is bővíti? — Az utóbbi időszakban több megyében is megfordultam, s ennek során felfigyelhettem olyan jelenségekre, hogy 60-80 millió forintos veszteséggel évet zárt közös gazdaságok átalakulnak. Azt is tapasztalhattam, hogy a szövetkezetek 50 százalékánál már megtörtént a vagyonnevesítés, s a cél az, hogy aí százszázalékos legyen. n És mi a helyzet Pest megyében? — Pest megyében kisebb a kísértés lehetősége, s a szövetkezetek gazdasági pozíciói is magabiztosabbak. Az a meggyőződésem, hogy az említett törvények megszületését követően lesznek majd vállalkozó szellemű kisgazdaságok, farmerbirtokok, működnek a különböző szövetkezetek is. Lesznek olyanok, akik földet visznek az általuk jónak ítélt szövetkezetekbe, vagy éppenséggel földet bérelnek. A cél mindenképpen az, hogy minden talpalatnyi szántóterületnek legyen tulajdonosa. Akikben van felelősség, szeretik a vidéket. a magyar falut, azoknak segíteniük kell a felgyülemlő gordok helyi orvoslását. (gyócsi)
