Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-22 / 68. szám
I. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1991. MÁRCIUS 32., PÉNTEK D U íiAJAJ SZENIEMiKtl SZIGET • CSEPEL-SZIGET MIKLÓS ( • DUNAKESZI I FÓT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENTA svéd követség üdvözölte Szárnyat bontó sasok A zsongó méhkashoz hasonlító fizikateremben fiatal sasok gyülekeztek. A gödi Kilián György Általános Iskola falai között a magyarországi ifjúsági mozgalmak újabb fejezetét nyitották meg a héten. Európában hatvan éve ismert a brüsszeli székhellyel működő Fiatal Sasok Nemzetközi Szövetsége. Iskolás kordáktól a felnőtt pártoló tagokig mindenkit befogad. Célja a felnövő nemzedék humanista szellemű nevelése. A fiatal sasok nem viselnek egyenruhát, nincs ka- tonásdi, nem kell tisztelegniük, jelentést adniuk a feletteseiknek, akik nem is léteznek. Civilek, mint az a társadalom, amelyben élnek, amely nem ismeri a feudális csökevényeket. Csak a sok-sok élmény, kaland és műveltség a fontos. Az alakuló ülésen Tamás Miklós testnevelő tanár elnökölt, ismertette a Magyarországon először megszerveződött Fiatal Sasok Országos Egyesülete alapszabály-tervezetét. Ennek lényege a demokratikus szellemű gondolkodás, együttműködés, az egymás iránti szolidaritás, a női, férfi egyenjogúság kölcsö- ; nos tiszteletben tartása. Minden lehetséges módon hozzájárulni egy olyan világ építéséhez, melyben legfőbb érték a béke és a szabadság. A természetes személyeken kívül tagok lehetnek cégek, intézmények, egyesületek, szponzorok. A svéd nagykövetség máris táviratban köszöntötte a gödi alapítókat, akikhez a dunakeszi általános iskolás túrázók egy csoportja is csatlakozott. Száznegyvennyolcezer forint értékű svéd támogatásból vásárolták a kék színű trikókat, a túrázók hátizsákjait. Azt is remélhetik hogy az ifjúsági szervezet megalakulásának hatvanadik évfordulóján szépszámú helybeli gyereksereg tapasztalhatja személyesen a svédországi Norrköping- ben: Ausztria és a skandináv államok, a Föld ötven országában vetélkedő sasok és sólymok magasztos érzése a barátság, bolygónk minden lakójával, s a bajba jutottak segítése. Ez a gondolat tetszett meg Dévaványa, Sátoraljaújhely és Tápiószecső kisdiákjainak is, akik bejelentették csatlakozásukat a gödi kezdeményezéshez. Tehettél!, mert legalább tíz fiatal már alakíthat helyi szervezetet. Hä Göd, akkor Bolyócz- ky János — mondhatjuk mostanában —, mivel ez a név sokat szerepel hasábjainkon. Az idős szociáldemokrata vezető jön-megy, kezdeményez, szervezkedi k a környéken. Ez a gondolat is tőle eredt. Nem véletlen, hogy az alapítók öt válasz- . tották elnöküknek, bár ígérte; mindent megtesz azért, hogy neki, mint öreg sasnak, a helyét mielőbb e tisztségre alkalmas ifjú ember foglalja el. A kordokumentumnak számító névsorban rajta kívül mint elnökhelyettes, Fidler József tanár, mint titkár Dékány Edit tanárnő, Tóth Zsuzsa és Tóth Zoltán általános iskolások szerepelnek. Az ellenőrző bizottság elnöke Tamás Miklós, tagjai: Palásti Árpád, Kalózkai Éva. A fegyelmi bizottságban szintén két felnőtt, Fehér Tibor és Bélák Zoltán tanár, s egy diák, Hambi András foglal helyet. Az 1. sz. tagsági könyvet Csaba Ferenc vállalkozó, a Bőrter Kft. ügyvezető igazgatója vehette át, mint a könyvecskék kinyomtatásának támogatója és érdekelt szülő. Két gyermeke tanul az alapításhoz helyet adó iskolában, s mindkettő ifjú sasnak jelentkezett. — Ügy érzem, jó ügyet segítek — mondta. — Ez igazi, demokratikus mozgalom. Az úttörő- és a cserkészszervezeteken szerintem már túlhaladt az idő. Ez utóbbinak meg a A fesztiválon szerepelnek A fóti gyermekváros fiataljaiból verbuválódott countryzenekor, a Folt együttes, a Tavaszi Fesztivál keretében több koncertet is ad március 23-án és 24-én, valamint 39-án és 3I-én, Budapesten a Vigadó téren, illetve a Mátyás-templom mellett. A középiskolás korosztályú együttes Székely István vezetésével pár évvel ezelőtt egy sikeres kislemezt F'szítéit, illetve több nemzetközi zenei fesztiválon is eredményesen szerepelt (Virág Márton felvétele) korom miatt tagja sem lehettem, nincsenek élményeim. Pangó István, a gödi ön- kormányzat tagja, az oktatási és közművelődési bizottság elnöke, a befogadó iskola angoltanára és a nyelvtanári munkaközösség vezetője, úgy véli; Ezzel az ifjúsági szervezettel Európa felé lehet mozdulni, vonzó a nemzetközi jellege. Iskolájuk angol nyelvet tanuló növendékei a megyei tanulmányi verseny győztesei lettek nemrég, s ez jelzi az érdeklődést; biztos, hogy most újabb ösztönzést kapnak a gyerekek. Várható, hogy lesz középiskolás korú tagság is, hisz az alapítók közt több nyolcadik osztályos található. A tagdíj csak havi 20 forint. Tervek készültek a biztos anyagi alapok megteremtésére, amiben még vállalkozás is szerepel. Ám ennél fontosabb az idős emberek segítése, ebédszállítás, és amire még szükség van. Tenni és bizonyítani a jót. Megalakult már, s támogatás várható a Munkások Művelődési és Képzési Alapítványától is. Kovács T. István Kimondani jó, Szentendrét imádja de nehéz Egy műsorfüzet fekszik előttem. Sokat ígérő szövege miatt játszadozom a gondolattal, hogy még magam is eleget teszek a felszólításnak, s elmegyek a dunakeszi József Attila Művelődési Központ tavaszköszöntő báljára. Már csak azért is, mert életem párját szeretem megkímélni a vacsorafözés esti fáradalmaitól, s erre most lehetőségem kínálkozik. Az persze meggondolandó, hogy őt is magammal hívjam, mert ami sok, az sok. Egy személyre 300 a beugró, amit így még el is lehet viselni, mert ugye ebben benne foglaltatik a zene, a tánc, az étek, a tombola, amiről gondolom, hogy az ismert szerencsejáték lesz. Nej nélkül viszont az Hókéval kell majd csínján bánnom. A kedves ugyanis elvárhatja tőlem, hogy ha már takarékossági okok miatt otthonlétre és hideg vacsorára marasztaltam, legalább azt áruljam el neki: melyik zenekar játszott? Mármost egy kicsit is kapatos állapotban nehezen tudnám kimondani a március 23-i vendégmuzsikusok fantázianevét: Este nyolc órától a Chklikk együttes muzsikál. — K. — Tojásfestés, locsolás Már a húsvétra készül a ráckevei művelődési ház. Tojásfestésre és locsolóvers-tanulásra hívják a gyerekeket március 22-én és 29-én, pénteken 16 órától. A belépődíjon kívül négy festeni való tojást is várnak az érdeklődőktől. Március 31-én, húsvétva- sárnapra viszont inkább a serdültebb korosztályt hívják a művelődési központba, a 20 órakor kezdődő locsolóbálra, amelynek belépődíja 100 forint lesz. Galambos Erzsi százhúszon Szentendrén, a hegyoldalban egy szép, de nem hivalkodó házba költözött nemrég a főváros egyik legszebb helyéről, a Pasarétről Galambos Erzsi. Az okot egy mondattal elintézte: „mert imádom", és kérte, beszéljünk másról. — Magánéletéről szabad kérdezni? — Attól függ, kérdezni. mit akar él mostaná— Hogyan ban? — Boldog vagyok, kiegyensúlyozott. Ehhez hozzátartozik, hogy én nem is tudnék másképpen dolgozni... — És egyedül tud élni? — Nem tudok! Alkalmatlan vagyok az egyedül- élésre. — A mostani társa szakmabeli? párom az teljesen — A privát. — Régóta van ez a kapcsolat? — Hetedik éve ... Nézze, háromszor voltam férjnél. Az első férjemmel a házasság kilencvenkilenc napig tartott. A másodikkal kilenc hónapig voltunk együtt. A harmadik férjemmel együtt éltünk húsz évig. Amit úgy hívnak, hogy feleség, azt én már kimerítettem! Sokkal erősebbnek tartok egy olyan kapcsolatot, amit nem hivatalosan írnak alá. így két ember azért van együtt, mert szükségük van egymásra. Sokan azt mondják: „Jaj, hát az más, feleségnek lenni!” Nem más! Semmivel sem másabb! — Ügy hallottam, hogy az ön párja sokat tartózkodik külföldön, és így nincs idejük veszekedni... — Óriási! A szakma nem tagadja meg önmagát! Maradjunk a tényéknél: a párom osztrák állampolgár, de magyar. A munkája köti Budapesthez meg én! — A kislányáról szabad kérdeznem? — Persze. — Művészi pályára készül? — Mit nevez művészi pályának? Az idén lesz tizennyolc éves Eszter, és továbbtanul. Az a fontos, hogy olyan pályát, hivatást válasszon magának, hogy öröme teljen abban, amit csinál. Magamról tudom: nekem egy boldog életem van, mert azt csinálhatom, amit szeretek ... Sokan azt mondják, hogy: Na, majd én mást csinálok, vagy vállalkozni kezdek. Én nem tudnék mást csinálni... — Ha visszaemlékezik, a pályája elején nem voltak szigorú elvárások a színészekkel szemben? — Azt hiszem, hogy minden hivatásszerető emberben megvan a maximaliz- musra való törekvés ... Arra emlékszem, hogy pályám elején, amikor két vidéki társulatnál — Miskolcon és Kecskeméten — játszottam, mindig a maximumot kellett nyújtani. Vámos László mondta nekem egyszer: „Magának, kedves Erzsi, nem elég a lécet százra tenni, magának a lécet mindig százhúszon kell átugrani.”' Tökéletesen igaza volt. A lécet mindig magasabbra kell tenni ahhoz, hogy ezen a pályán az ember életben maradjon ... Deák Attila Tisztelt Hegyi Űr! Tudom, hogy ön igen elfoglalt ember, hiszen több mint fél éve próbálom elérni telefonon. Igaz, ez meglehetősen bonyolult művészet, hiszen bizonyára tudja milyen Magyarországon a telefonhelyzet. Először tavaly nyáron az iránt szerettem volna érdeklődni, hogy Szigetszentmiklóson a Bajcsy-Zsilinszky utcában mikor kapnak végre telefont azok, akik három esztendővel ezelőtt fizették be a szükséges 27 ezer forintot. Csak azért fordultam önhöz, mert a környéken már sorban kötötték be a készülékeket, köztük olyanoknak is, akik jóval később fizették be az előírt összeget, ám arról, hogy ez az utca mikor jut telefonhoz, senki nem tudott felvilágosítást adni. A Miklóson dolgozók homályos válaszokat adtak, mintha legalábbis semmi közük nem lenne az egész ügyhöz. Cinikusan azzal utasították el az érdeklődőket, hogy december 31. a határidő, ha aklcor nem lesz telefon, aprehendálhatnak az igénylők. Hiába érdeklődtem a fejlesztési igazgatóhelyettesnél, Dévényi Istvánnál, nem tudott pontos választ adni. Az üzemviteli igazgatóhelyettes, Pólocz Ferenc pedig épp csak ki nem kérte magának, hogy ilyesmiről faggatom. Lassan elérkezett a december, s a hóuaij ueyeu uutuuan ut:sütöttek a készüléket. Igaz, véletlenül sem akkor jött a szerelő, amikor megígérte, de ezen már nem is csodálkoztam. így az adott határidőre teljesítette vállalását a Távközlési Vállalat. Pontosabban csak szerette volna, hisz azóta sem bízhatok a készülékben. Január elején hetekig nem volt- vonal. Mikor ki tudja hányadszor bejelentettem, azzal vágtak vissza a kedves telefonos hölgyek, hogy várjak soromra, mert rajtam kívül legalább 50 embernek ugyanez a gondja. Szerelő pedig csak egy van az egész körzetben. Bár, karbantartóból lenne any- nyi, mint igazgatóból! Biztos többet tudnának fizetni azért, hogy szerelő is jusson a telefonok mellé — ha már olyanok, amilyenek. Mikor végre vonallal áldott meg a Távközlési Vállalat, a készülékem romlott el. Többször kértem, az illetékeseket, hogy jöjjenek és csinálják meg, de nehezen tudtunk időpontot egyeztetni. Ők ugyanis csak héttől—négyig dolgoznak, márpedig ilyenkor az átlag állampolgár is munkában van. Eszembe jutottak azok a hajnalok, amikor négykor keltem föl, s indultam a fővárosba, vagy az ország más városába. Előtte való nap ugyanis megígértem, hogy reggel hétig beolvasom a kért információt — telefonon. Én, balga lélek azt hittem, hogy azért mert telefonom van, s fizetem az előfizetési díjat, használni is tudom a vonalat. Ám előző este kiderült, hogy ez hiú remény csupán. Ha az ember a munkáját el akarja látni, nem hivatkozhat más tre- hányságára. Még ha az olyan híresen rosszul mű- Iködő cég is, mint a Távközlési Vállaíat. Tisztelt Hegyi Ür! Reggel fél hatkor fent vagyok, várom a szerelőjüket. Sőt este hét után is otthon tartózkodom, akkor is jöhetnek telefont javítani. Ha én meg tudtam tenni több ízben, hogy hajnali négykor kelek maguk miatt, legalább egyszer jöjjenek ki, akkor amikor nekem alkalmas az időpont! Annál is inkább, mivel eddig kétszer maradtam otthon, hogy kicseréljék a rossz készüléket. Egyszer hiába vártam a szerelőt, másodszor rossz készüléket hozott. Hány nap szabadságot kérjek még maguk miatt? Vagy fizetik a kieső munkaidőt? Igazából ennek örülnék a legjobban, s természetesen egy új telefonnak, hiszen a mostani is rossz. Azonkívül nagyon jó néven venném, ha nem nekem kéne előfizetési díjat fizetni, hanem önök kárpótolnának kötbérrel a késedelmes átadás miatt. Amit most produkálnak ugyanis, az még próbaüzemnek sem felel meg, nemhogy szolgáltatásnak, amiért fizetség jár. Ehhez képest nem tudom, hogyan tudtak ennyi idő alatt több mint 1500 forintos számlát összekalapálni, amikor még a telefon sem működött. Legendákat mesélnek arról, milyen nyereséggel dolgozik a Távközlési Vállalat. Most, az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján nem is csodálkozom ezen. Láttam színes prospektusukat, amelyen bemutatják a vállalat vezetőit és eredményeit. Bár- mecyik nyugat-európai cég megirigyelhetné. Hallottam, milyen nagyvonalú fogadásokat tartanak az ilyen alkalmakra bérelt kastélyokban. Én mint telefontulajdonos, aki saját pénzemből részesültem a civilizáció eme áldásában, cinikusnak tartom ezt a fajta mentalitást: a szolgáltatás színvonala minősíthetetlen, ezzel szemben cégük nyereséges, annak ellenére, hogy fényűző fogadásokon és drága prospektusok előállításával is igyekeznek elverni az előfizetők pénzét. Nagyon vártuk a rendszer- váltást, s vele együtt a szemléletváltást is, hogy végre háttérbe szoruljanak az effajta hiénamentalitás képviselői. Meddig kell még várni? Tisztelettel: Fiedler Anna Mária szigetszentmiklósi telefontulajdonos dunataj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács /T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VUL, Somogyi Béla u. 6. PL: Jll. ír. sz.: 1446- Telefon: 138-4761, 1.18-1067. Nyílt levél a Budapest Vidéki Távközlési Vállalat igazgatójának
