Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

I. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1991. MÁRCIUS 32., PÉNTEK D U íiAJAJ SZENIEMiKtl SZIGET • CSEPEL-SZIGET MIKLÓS ( • DUNAKESZI I FÓT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­A svéd követség üdvözölte Szárnyat bontó sasok A zsongó méhkashoz hasonlító fizikateremben fiatal sasok gyülekeztek. A gödi Kilián György Általános Is­kola falai között a magyarországi ifjúsági mozgalmak újabb fejezetét nyitották meg a héten. Európában hat­van éve ismert a brüsszeli székhellyel működő Fiatal Sasok Nemzetközi Szövetsége. Iskolás kordáktól a fel­nőtt pártoló tagokig mindenkit befogad. Célja a felnö­vő nemzedék humanista szellemű nevelése. A fiatal sasok nem visel­nek egyenruhát, nincs ka- tonásdi, nem kell tiszte­legniük, jelentést adniuk a feletteseiknek, akik nem is léteznek. Civilek, mint az a társadalom, amelyben él­nek, amely nem ismeri a feudális csökevényeket. Csak a sok-sok élmény, kaland és műveltség a fon­tos. Az alakuló ülésen Tamás Miklós testnevelő tanár el­nökölt, ismertette a Ma­gyarországon először meg­szerveződött Fiatal Sasok Országos Egyesülete alap­szabály-tervezetét. Ennek lényege a demokratikus szellemű gondolkodás, együttműködés, az egymás iránti szolidaritás, a női, férfi egyenjogúság kölcsö- ; nos tiszteletben tartása. Minden lehetséges módon hozzájárulni egy olyan vi­lág építéséhez, melyben leg­főbb érték a béke és a szabadság. A természetes személyeken kívül tagok lehetnek cégek, intézmé­nyek, egyesületek, szponzo­rok. A svéd nagykövetség máris táviratban köszön­tötte a gödi alapítókat, akikhez a dunakeszi álta­lános iskolás túrázók egy csoportja is csatlakozott. Száznegyvennyolcezer fo­rint értékű svéd támogatás­ból vásárolták a kék színű trikókat, a túrázók háti­zsákjait. Azt is remélhetik hogy az ifjúsági szervezet megalakulásának hatvana­dik évfordulóján szépszá­mú helybeli gyereksereg tapasztalhatja személyesen a svédországi Norrköping- ben: Ausztria és a skan­dináv államok, a Föld öt­ven országában vetélkedő sasok és sólymok magasz­tos érzése a barátság, bolygónk minden lakójával, s a bajba jutottak segítése. Ez a gondolat tetszett meg Dévaványa, Sátoraljaúj­hely és Tápiószecső kisdiák­jainak is, akik bejelentet­ték csatlakozásukat a gö­di kezdeményezéshez. Te­hettél!, mert legalább tíz fiatal már alakíthat helyi szervezetet. Hä Göd, akkor Bolyócz- ky János — mondhatjuk mostanában —, mivel ez a név sokat szerepel hasáb­jainkon. Az idős szociálde­mokrata vezető jön-megy, kezdeményez, szervezkedi k a környéken. Ez a gondolat is tőle eredt. Nem véletlen, hogy az alapítók öt válasz- . tották elnöküknek, bár ígérte; mindent megtesz azért, hogy neki, mint öreg sasnak, a helyét mi­előbb e tisztségre alkalmas ifjú ember foglalja el. A kordokumentumnak számí­tó névsorban rajta kívül mint elnökhelyettes, Fidler József tanár, mint titkár Dékány Edit tanárnő, Tóth Zsuzsa és Tóth Zoltán ál­talános iskolások szerepel­nek. Az ellenőrző bizottság elnöke Tamás Miklós, tag­jai: Palásti Árpád, Kalóz­kai Éva. A fegyelmi bi­zottságban szintén két fel­nőtt, Fehér Tibor és Bélák Zoltán tanár, s egy diák, Hambi András foglal he­lyet. Az 1. sz. tagsági könyvet Csaba Ferenc vál­lalkozó, a Bőrter Kft. ügy­vezető igazgatója vehette át, mint a könyvecskék ki­nyomtatásának támogatója és érdekelt szülő. Két gyermeke tanul az alapítás­hoz helyet adó iskolában, s mindkettő ifjú sasnak je­lentkezett. — Ügy érzem, jó ügyet segítek — mondta. — Ez igazi, demokratikus moz­galom. Az úttörő- és a cserkészszervezeteken sze­rintem már túlhaladt az idő. Ez utóbbinak meg a A fesztiválon szerepelnek A fóti gyermekváros fiataljaiból verbuválódott country­zenekor, a Folt együttes, a Tavaszi Fesztivál keretében több koncertet is ad március 23-án és 24-én, valamint 39-án és 3I-én, Budapesten a Vigadó téren, illetve a Mátyás-templom mellett. A középiskolás korosztályú együttes Székely István vezetésével pár évvel ezelőtt egy sikeres kislemezt F'szítéit, illetve több nemzetközi zenei fesztiválon is eredményesen szerepelt (Virág Márton felvétele) korom miatt tagja sem le­hettem, nincsenek élmé­nyeim. Pangó István, a gödi ön- kormányzat tagja, az okta­tási és közművelődési bi­zottság elnöke, a befogadó iskola angoltanára és a nyelvtanári munkaközösség vezetője, úgy véli; Ezzel az ifjúsági szervezettel Euró­pa felé lehet mozdulni, vonzó a nemzetközi jelle­ge. Iskolájuk angol nyelvet tanuló növendékei a me­gyei tanulmányi verseny győztesei lettek nemrég, s ez jelzi az érdeklődést; biztos, hogy most újabb ösztönzést kapnak a gyere­kek. Várható, hogy lesz kö­zépiskolás korú tagság is, hisz az alapítók közt több nyolcadik osztályos talál­ható. A tagdíj csak havi 20 forint. Tervek készültek a biztos anyagi alapok meg­teremtésére, amiben még vállalkozás is szerepel. Ám ennél fontosabb az idős emberek segítése, ebédszál­lítás, és amire még szükség van. Tenni és bizonyítani a jót. Megalakult már, s támogatás várható a Mun­kások Művelődési és Kép­zési Alapítványától is. Kovács T. István Kimondani jó, Szentendrét imádja de nehéz Egy műsorfüzet fekszik előttem. Sokat ígérő szöve­ge miatt játszadozom a gondolattal, hogy még ma­gam is eleget teszek a fel­szólításnak, s elmegyek a dunakeszi József Attila Művelődési Központ ta­vaszköszöntő báljára. Már csak azért is, mert életem párját szeretem megkímélni a vacsorafözés esti fáradal­maitól, s erre most lehető­ségem kínálkozik. Az per­sze meggondolandó, hogy őt is magammal hívjam, mert ami sok, az sok. Egy személyre 300 a beugró, amit így még el is lehet vi­selni, mert ugye ebben benne foglaltatik a zene, a tánc, az étek, a tombola, amiről gondolom, hogy az ismert szerencsejáték lesz. Nej nélkül viszont az Hó­kéval kell majd csínján bánnom. A kedves ugyanis elvárhatja tőlem, hogy ha már takarékossági okok miatt otthonlétre és hideg vacsorára marasztaltam, legalább azt áruljam el ne­ki: melyik zenekar játszott? Mármost egy kicsit is kapa­tos állapotban nehezen tudnám kimondani a már­cius 23-i vendégmuzsiku­sok fantázianevét: Este nyolc órától a Chklikk együttes muzsikál. — K. — Tojásfestés, locsolás Már a húsvétra készül a ráckevei művelődési ház. Tojásfestésre és locsoló­vers-tanulásra hívják a gyerekeket március 22-én és 29-én, pénteken 16 órá­tól. A belépődíjon kívül négy festeni való tojást is várnak az érdeklődőktől. Március 31-én, húsvétva- sárnapra viszont inkább a serdültebb korosztályt hív­ják a művelődési központ­ba, a 20 órakor kezdődő locsolóbálra, amelynek be­lépődíja 100 forint lesz. Galambos Erzsi százhúszon Szentendrén, a hegyoldal­ban egy szép, de nem hi­valkodó házba költözött nemrég a főváros egyik leg­szebb helyéről, a Pasarét­ről Galambos Erzsi. Az okot egy mondattal elintézte: „mert imádom", és kérte, beszéljünk másról. — Magánéletéről szabad kérdezni? — Attól függ, kérdezni. mit akar él mostaná­— Hogyan ban? — Boldog vagyok, ki­egyensúlyozott. Ehhez hoz­zátartozik, hogy én nem is tudnék másképpen dolgoz­ni... — És egyedül tud élni? — Nem tudok! Alkal­matlan vagyok az egyedül- élésre. — A mostani társa szak­mabeli? párom az teljesen — A privát. — Régóta van ez a kap­csolat? — Hetedik éve ... Nézze, háromszor voltam férjnél. Az első férjemmel a há­zasság kilencvenkilenc na­pig tartott. A másodikkal kilenc hónapig voltunk együtt. A harmadik fér­jemmel együtt éltünk húsz évig. Amit úgy hívnak, hogy feleség, azt én már kimerítettem! Sokkal erő­sebbnek tartok egy olyan kapcsolatot, amit nem hi­vatalosan írnak alá. így két ember azért van együtt, mert szükségük van egy­másra. Sokan azt mond­ják: „Jaj, hát az más, fe­leségnek lenni!” Nem más! Semmivel sem másabb! — Ügy hallottam, hogy az ön párja sokat tartózko­dik külföldön, és így nincs idejük veszekedni... — Óriási! A szakma nem tagadja meg önmagát! Ma­radjunk a tényéknél: a pá­rom osztrák állampolgár, de magyar. A munkája kö­ti Budapesthez meg én! — A kislányáról szabad kérdeznem? — Persze. — Művészi pályára ké­szül? — Mit nevez művészi pályának? Az idén lesz ti­zennyolc éves Eszter, és továbbtanul. Az a fontos, hogy olyan pályát, hiva­tást válasszon magának, hogy öröme teljen abban, amit csinál. Magamról tu­dom: nekem egy boldog életem van, mert azt csi­nálhatom, amit szeretek ... Sokan azt mondják, hogy: Na, majd én mást csiná­lok, vagy vállalkozni kez­dek. Én nem tudnék mást csinálni... — Ha visszaemlékezik, a pályája elején nem voltak szigorú elvárások a színé­szekkel szemben? — Azt hiszem, hogy min­den hivatásszerető ember­ben megvan a maximaliz- musra való törekvés ... Ar­ra emlékszem, hogy pályám elején, amikor két vidéki társulatnál — Miskolcon és Kecskeméten — játszottam, mindig a maximumot kel­lett nyújtani. Vámos László mondta nekem egyszer: „Magának, kedves Erzsi, nem elég a lécet százra tenni, magának a lécet mindig százhúszon kell át­ugrani.”' Tökéletesen igaza volt. A lécet mindig ma­gasabbra kell tenni ahhoz, hogy ezen a pályán az em­ber életben maradjon ... Deák Attila Tisztelt Hegyi Űr! Tudom, hogy ön igen el­foglalt ember, hiszen több mint fél éve próbálom elér­ni telefonon. Igaz, ez meg­lehetősen bonyolult művé­szet, hiszen bizonyára tud­ja milyen Magyarországon a telefonhelyzet. Először tavaly nyáron az iránt sze­rettem volna érdeklődni, hogy Szigetszentmiklóson a Bajcsy-Zsilinszky utcában mikor kapnak végre tele­font azok, akik három esz­tendővel ezelőtt fizették be a szükséges 27 ezer forin­tot. Csak azért fordultam önhöz, mert a környéken már sorban kötötték be a készülékeket, köztük olya­noknak is, akik jóval ké­sőbb fizették be az előírt összeget, ám arról, hogy ez az utca mikor jut telefon­hoz, senki nem tudott fel­világosítást adni. A Mikló­son dolgozók homályos vá­laszokat adtak, mintha legalábbis semmi közük nem lenne az egész ügy­höz. Cinikusan azzal utasí­tották el az érdeklődőket, hogy december 31. a határ­idő, ha aklcor nem lesz te­lefon, aprehendálhatnak az igénylők. Hiába érdeklődtem a fej­lesztési igazgatóhelyettes­nél, Dévényi Istvánnál, nem tudott pontos választ adni. Az üzemviteli igazga­tóhelyettes, Pólocz Ferenc pedig épp csak ki nem kér­te magának, hogy ilyesmi­ről faggatom. Lassan elér­kezett a december, s a hó­uaij ueyeu uutuuan ut:sü­töttek a készüléket. Igaz, véletlenül sem akkor jött a szerelő, amikor megígérte, de ezen már nem is cso­dálkoztam. így az adott határidőre teljesítette vál­lalását a Távközlési Válla­lat. Pontosabban csak sze­rette volna, hisz azóta sem bízhatok a készülékben. Január elején hetekig nem volt- vonal. Mikor ki tudja hányadszor bejelentettem, azzal vágtak vissza a ked­ves telefonos hölgyek, hogy várjak soromra, mert raj­tam kívül legalább 50 em­bernek ugyanez a gondja. Szerelő pedig csak egy van az egész körzetben. Bár, karbantartóból lenne any- nyi, mint igazgatóból! Biz­tos többet tudnának fizet­ni azért, hogy szerelő is jusson a telefonok mellé — ha már olyanok, amilyenek. Mikor végre vonallal ál­dott meg a Távközlési Vál­lalat, a készülékem rom­lott el. Többször kértem, az illetékeseket, hogy jöj­jenek és csinálják meg, de nehezen tudtunk időpontot egyeztetni. Ők ugyanis csak héttől—négyig dolgoznak, márpedig ilyenkor az átlag állampolgár is munkában van. Eszembe jutottak azok a hajnalok, amikor négy­kor keltem föl, s indultam a fővárosba, vagy az or­szág más városába. Előtte való nap ugyanis megígér­tem, hogy reggel hétig be­olvasom a kért információt — telefonon. Én, balga lé­lek azt hittem, hogy azért mert telefonom van, s fi­zetem az előfizetési díjat, használni is tudom a vona­lat. Ám előző este kide­rült, hogy ez hiú remény csupán. Ha az ember a munkáját el akarja látni, nem hivatkozhat más tre- hányságára. Még ha az olyan híresen rosszul mű- Iködő cég is, mint a Táv­közlési Vállaíat. Tisztelt Hegyi Ür! Reggel fél hatkor fent vagyok, várom a szerelő­jüket. Sőt este hét után is otthon tartózkodom, akkor is jöhetnek telefont javíta­ni. Ha én meg tudtam ten­ni több ízben, hogy hajna­li négykor kelek maguk miatt, legalább egyszer jöj­jenek ki, akkor amikor nekem alkalmas az idő­pont! Annál is inkább, mi­vel eddig kétszer marad­tam otthon, hogy kicserél­jék a rossz készüléket. Egy­szer hiába vártam a sze­relőt, másodszor rossz ké­szüléket hozott. Hány nap szabadságot kérjek még maguk miatt? Vagy fizetik a kieső munkaidőt? Igazá­ból ennek örülnék a leg­jobban, s természetesen egy új telefonnak, hiszen a mostani is rossz. Azonkí­vül nagyon jó néven ven­ném, ha nem nekem kéne előfizetési díjat fizetni, ha­nem önök kárpótolnának kötbérrel a késedelmes át­adás miatt. Amit most pro­dukálnak ugyanis, az még próbaüzemnek sem felel meg, nemhogy szolgáltatás­nak, amiért fizetség jár. Ehhez képest nem tudom, hogyan tudtak ennyi idő alatt több mint 1500 forin­tos számlát összekalapálni, amikor még a telefon sem működött. Legendákat mesélnek ar­ról, milyen nyereséggel dolgozik a Távközlési Vál­lalat. Most, az elmúlt hó­napok tapasztalatai alap­ján nem is csodálkozom ezen. Láttam színes pros­pektusukat, amelyen be­mutatják a vállalat veze­tőit és eredményeit. Bár- mecyik nyugat-európai cég megirigyelhetné. Hallottam, milyen nagyvonalú fogadá­sokat tartanak az ilyen al­kalmakra bérelt kastélyok­ban. Én mint telefontulajdo­nos, aki saját pénzemből részesültem a civilizáció eme áldásában, cinikusnak tartom ezt a fajta menta­litást: a szolgáltatás szín­vonala minősíthetetlen, ez­zel szemben cégük nyere­séges, annak ellenére, hogy fényűző fogadásokon és drága prospektusok előál­lításával is igyekeznek el­verni az előfizetők pénzét. Nagyon vártuk a rendszer- váltást, s vele együtt a szemléletváltást is, hogy végre háttérbe szoruljanak az effajta hiénamentalitás képviselői. Meddig kell még várni? Tisztelettel: Fiedler Anna Mária szigetszentmiklósi telefontulajdonos dunataj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács /T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VUL, Somogyi Béla u. 6. PL: Jll. ír. sz.: 1446- Te­lefon: 138-4761, 1.18-1067. Nyílt levél a Budapest Vidéki Távközlési Vállalat igazgatójának

Next

/
Oldalképek
Tartalom