Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
KOSSUTH A ceglédi Kossuíh-szobrot, Korvai János alkotását, Kossuth születésének századik évfordulóján, 1902-ben állították fel. Az emlékmű kis változtatással elkészített mása New Yorkban látható. A ceglédi — elfogulatlanul állíthatjuk — szebb, erőteljesebb. Talapzatát minden év március 15-én elborítják a virágok (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Perczel Mór Perczel Mór (1811—1899) tábornok az 1848—49-es forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt. Számos szál köti Ceglédhez. A CSATA Katonai pályafutását had- apródként kezdte 1830 körül a császári hadseregben. Ám 1848. november elsején már tábornok Kossuth seregében. A tiszamenti csapatok parancsnokaként 1849 januárjában hadmozdulataival akadályozta a császári csapatok hadműveletét. 1849 január végén járt Cegléden. Miként a „Ceglédi emlékhelyek” című kiadványban is olvasható, a hideg téli napokon Perczel Mór csapatai Szolnok felől Cegléd irányába üldözték a császári tüzéreket és lovasokat. A csata január 25-én a mai Béke tér környékén fél nap alatt eldőlt. A tüzérek, a Hunyadi és Lehel huszárok fejvesztett menekülésre késztették Ottinger katonáit. A SZOBOR Perczel Mer egész alakos szobra Cegléden a Széchenyi úton All. Azon az úton, ahol 1849. január 25-én lovasai a császári csapatokat üldözték. A szobrot Konyorcsik János szobrászművész készítette és 1933. szeptember 25-én avatták tel. Az alkotás művészi értékéről erősen megoszlanak a vélemények. Sőt arról is, hogy miért oda tették, ahol áll. És még valami! Figyel az utca túloldalára. Á gimnáziumra. Amelyet Kossuth Latosról neveztek el. Akivel az éktelen haragra hajlamos Perezel sokat veszekedett. Holott komák voltak. Ugyanis Kossuth leányának keresztapja Perczel Mór volt. Szóval haló poraikban is figyelik egymást . . . A LESZÁRMAZOTTAK Perczel Mór családfáját jól ismeri Cegléden Bálint Ervin nyugalmazott tanár, aki a leszármazottakkal napjainkban is kapcsolatban áll. Perczel Mórnak egy fia volt: József. Perczel Józsefnek négy fia szüleszínes tv- és videoszerviz, valamint antennaszerelés. Cím: Ceglédi Áruház, Kossuth tér I, em. (38 023,iK)_______________ Cegléd belterületén 30 nm-es házrész, hozzá tartozó telekrésszel eladó, esetleg közösen hasznosítható. Rostás, Bp., Erdélyi u. 12. 1030. Telelőn: 133-2373. (38 311/1K) tett: Olivér, Mór, Miklós és Arnold. Mind a négy fiúból katonatiszt lett. Miklós az első világháborúban esett el. A többiek természetes halállal hunyta^ el. Ám él Perczel Olivér özvegye! Nyáron a Borsod megyei berzéki családi kastélyban, télen Budapesten, a nővérével. Adrienn néni 91. életévében jár. Egyetlen fia — Perczel István — a svájci G-eníben él. 1956 novemberében távozott az országból. Vegyészmérnökként egy kutatóintézetben dolgozik. Perczel Mór dédunokájának Svájcban egy leánya van. Rozgonyi István Immár egy hónapja, hogy a szovjetek végleg elhagyták a várost. Az objektum — az egykori Árpád-hu- szárlaktanya — elnéptelenedett. Itt adtunk egymásnak randevút Csurgai Mihállyal, aki ide vonult be, és huszonnyolc hónap katonáskodás után szerelt le 1939. január 31-én. Kikászálódom az autóból. A biztonsági őrök kedvesen fogadnak. Szemmel láthatóan örülnek a látogatónak, aki némiképp átírja hétköznapjaik szigorú forgató- könyvét. A volt ceglédi huszár határozott és derűs. Lépdelünk egymás mellett. Az idő kötélhágcsóin visz- szasiet a múltba. — Húszévesen vonultam be ide az Árpád-huszárokhoz. Nem örültem, mert már nős voltam és apa. Amikor bejöttünk, úgy beszéltek velünk, mint kocsis a lovához. Beosztottak bennünket. Kaptunk csizmát, zoknit, kapcát, inget, gatyát, csajkát, vassisakot. Másnap reggel hatkor felkeltettek. Gyerünk, le az istállóba. Ott hátul vannak Elveszett egyéves fekete puli Cegléd, Szekér u. 23. számú ház udvarából március 6-án délután. Megtaláló, nyomravezető magas jutalomban részesül. Vass Tibiké és Orsika. (38 312/1K) CEGLÉD XXXV. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Ezeréves múltunk' Pusztabokrok (II.) Jd-kép-fs? Mint égen a csillag, annyiféle napi- és hetilap, havi és negyedévenként megjelenő folyóirat kapható a ceglédi újságospavilonokban. Am,i- lyen pechem van: mindig olyat keresek, ami- nem kapható. Ezt példázza az alábbi eset. Igencsak érdekes folyóiratnak tartom a negyedévenként napvilágot látó Jel-Kép című kiadványt, melynek gazdája a Magyar Közvélemény- kutató Intézet. Annak ellenére, megveszem, hogy négy év alatt az ára 25-ről 45 forintra emelkedett. Mindenütt kerestem Cegléden a tavalyi utolsó és az idei első számot. Az árusok nem tudtak adni. Ám nem adtam fel a küzdelmet. Elvégre a hátsó borítón arról tájékoztatják a nyájas olvasót, hogy — többek között — Kecskeméten, a Szabadság téri hírlapboltban példányonként megvásárolható. Nem voltam sem rest, sem garasoskodó, felültem.a Volánbusz járatára. A buszjegy Kecskemétre 68 forint volt — visszafelé sem olcsóbb. Am. a főtéri hírlap pavilonban nem is hallottak a Jel-Képről! De akkor minek hirdetik? Csak úgy, jel- kép-esen? PEVDI Szerény nyereség A Pevdi ceglédi gyáregysége tavaly szerény nyereséget könyvelhetett el, nem volt több mint egymillió 774 ezer forint. Ám Gergelyné Gábor Lídia igazgató ezt sem tartotta csekélységnek, ugyanis 85— 90 százalékban külföldieknek végeztek bérmunkát és a hazai forgalmuk alig érte el a 20 millió forintot. (r.) A ma embere a jelen gondjai között hánykolódik, s jövőt fürkésző tekintete előtt sem tágul szélesre a horizont. Több évtizedes sebeink gyógyításán fáradozunk, s alig-alig foglalkoztat bennünket mostanában a messzibb múlt. A szülőföld történetének alaposabb ismerete szilárd erkölcsi tartást adhat, melyre oly nagy szükség van napjainkban. Merítsünk hát ismeretet, erőt, hitet eleink sorsának tanulságaiból. Hídvégi Lajos Pusztabokrok II. című munkája ilyen szempontból is hasznos, figyelmet érdemlő olvasmány. NAPJAINKIG A hely történetírás jeles művelője az 1984-ben megjelent, Cegléddel és közvetlen környékével foglalkozó kötet után most négy község ezeréves múltját tárja elénk. Az újkőkortól szinte napjainkig ível időben az Albertit, Irsát, Dán- szentmiklóst és Mikebudát bemutató könyv. Sok-sok év határjárása, középkori templomromok, temetők helyének meghatározása, régi oklevelek olvasása, öreg emberek visz- szaemlékezéseinek lejegyzése alkotta Hídvégi Lajos kutatási módszerét. Alberti különben is kedvenc terepe, hiszen ott élte le ifjú éveit, ott alapított családot, és a község határában megbújó tuszkulánuma révén mindmáig szoros kapcsolatban áll az ottani emberekkel. KORABELI Az albertirsai származású dr. Novák László kandidátusban, a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatójában jó segítőtársra talált, aki sajtó alá rendezte az említett helységek településtörténetéhez nélkülözhetetlen adatokat. A tanulmány világra segítése körül bábáskodott Nagy Gábor, a Szabadság Termelőszövetkezet elnöke és Túri Péter, Albertirsa Barátainak Köre elnöke, továbbá az érintett községek támogatása sem lebecsülendő. Időrendben haladva ismerkedhetünk meg az ősi falvak egykori életével, régészeti emlékeivel, lakóinak nevével, változatos elnevezésű határrészeivel, dűlőivel, jeles épületeivel, az emberekhez és színhelyekhez kötődő valós történetekkel, illetve szájról szájra szálló, formálódó mondákkal. A korabeli vidéki magyar társadalom metszetét adja, pontos képet rajzolva a birtokviszonyokról. a földművelésről, kézművességről, a betelepülésekről, a vallási megoszlásról. A zsellérektől a kúriák, kastélyok lakóiig elvonul előttünk az egész mikrotársadalom. Megérdemelt helyet kaptak a helység határán túlnőtt jeles emberek, így például Tessedik Sámuel, Politzer Ádám, az építészeti emlékek közül az ir- sai Ybl-kápolna. Bőséges adattár, jegyzetek sora és irodalomjegyzék teszi teljessé a könyv értékét. Gazdag képmellékletében szerepelnek térképek, régészeti leletek, római kövek, régi tárgyakról készült rajzok. Apáti- Tóth Sándor fotói szobrokat, szakrális emlékeket, templomokat, udvarházakat és néprajzi értékű présházakat, lakóépületeket örökítettek meg. SZAKAVATOTT Nem nehéz megjósolni, hogy gyorsan gazdára talál a kötet valamennyi példánya, hiszen azok a családok bizonyára megveszik, akik őseik nevét fedezhetik fel e lapokon. Továbbá mindazok érdeklődésére számot tarthat, akiket érdekel a múlt, egy határrész, dűlő nevének eredete, egy romjaiban heverő kastély valamikori formája. Bízzuk magunkat a szerző szakavatott kalauzolására. Tamasi Tamás A huszártiszt emlékei Nincs mit megbánnom azok az épületek — int fejével a távolba. — Etetni, csutakolni és nyergelni kellett. Aztán irány kifelé. Itt volt az osztály- és az ezrediroda, amott a lovarda. Körbe- körbe jártunk a lovakkal, mert cicáztak — csóválja meg a fejét. — Innen pedig befelé a födelesbe. Ezek fűrészporosak voltak, de már nincsenek meg. Egy éllovas őrvezető foglalkozott velünk. Gazemberke- dett. Odavágott valamit a deszkafalhoz, ami nagyot koppant. A lovak ugráltak, hat-hét katona leesett — emlékezik az öreg huszár. — Olajozott padlós szobákban laktunk. Vaságyon feküdtünk. A két istálló között volt egy betonvályú, abban állandóan artézi víz folyt. Bevittünk egy-egy vödör vizet az istállóba, ott mosakodtunk. Nem fürdőben. Hogyisne. Nehogy el- lu'ny esed jen a paraszt. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér I. O A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 6 Munkatárs: Rozgonyi István. « Postacím: Cegléd, pf. 19. 2701. Telefax és telefon: (2fl) u-ioo. e Telex: 22- 6353. Q Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-töl 12-lg, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763. Egyébként igen jó ételt adtak. Szinte mindennap húst ettünk, reggelire tejeskávét, csütörtökönként zupa — köménymagos — levest. A kantinban bármit vásárolhattunk, még fröccsöt is. Aki berúgott, mehetett a fogdába. — Szigorúan fogták önöket? — Hűh, jaj! Nagyon. Másfél hónapig tartott a gyalog- utána meg a löveg- kiképzés. Ez a három épület balra, egybe volt, cseréptető piroslott a tetején. Azt jobbra, már a ruszkik építették — színháznak. Kőkerítés húzódott végig. A bitumen sportpályához érünk. — Ezt használtuk riadótérnek — mondja elégedetten. — Akkor még mindenütt sóderes volt a talaj. Itt állt a fogda — mutat vissza a bejárattól balra emelkedő létesítményre. — Milyen büntetéseket szabtak ki? — Tíz nap szigorított fogdát adtak a fegyelmezetlen katonáknak. Nem zabáltatták ám agyon őket. A tisztesek között akadt gané, aki ordított az emberrel, mint a kutyával. Szerencsére én egyszer sem kerültem ilyen bajba. — Mire emlékszik a legszívesebben? — A kétszeres dandárdicséretemre büszke vagyok. Pestről jöttek ellenőrizni. A törzsőrmesterem javasolt engem a kitüntetésre — istállóparancsnok voltam —, megkaptam. Elhelyeztek Nyíregyházára, az ottani laktanyába hordták a beteg lovakat. Egy nagyon rendes állatorvos felterjesztett dicséretre. Egyébként én nem panaszkodhattam ... Itt laktam Cegléden. Küldtek, eredj már hazafelé. Ilyenkor hoztam mindig egy fiaskó bort a tiszteknek. Ha késtem, akkor a hátsó ajtón jöttem be. Amikor tisztes lettem, állandó kimenőt kaptam. — Előfordult-e, hogy egyesek gyengélkedtek? — Gyengélkedés? Hohoho... Egyszer fogat mentem húzatni a gyengélkedőre. Egy százados orvos megkérdezte: Na,' mi lelt? Százados úr, fáj a fogam. Tátsd el a pofád! Ügy húzta ki, mint paraszt a karót. Azt hittem, a guta megüt. Injekció? Még mit nem! Többet arra se néztem. — Kiszúrások? Lányok? — Az egyik komám egy este eltévesztette a szobát. Későn vette észre, hogy rossz helyen jár. A káplár megkérdezte: mi járatban van itt, katona? Eltévedtem, mondta. Dehogy tévedt, hangzott a felelet. Vendégségbe gyütt. Meg kellett ennie egy darab száraz kenyeret és innia egy csajka vizet. A társaim kijártak a lányokhoz. Aki nem érkezett vissza időben, azt az őrségnél lefogták. — Ötvenkét év után miként sommázná azt a huszonnyolc hónapot? — Nincs mit megbánnom. Amíg le nem telt az időm, jó katona voltam. Akinek nem tetszett valamiért ez a szolgálat, az igencsak maga tehetett er'* "V1, '
